Szamártemetés - Laptörténet

Csorba.david, 2025. december 17., 16:54-n

2025-12-17T16:54:19Z

← Régebbi változat		A lap 2025. december 17., 18:54-kori változata
4. sor:		4. sor:
	A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.		A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.

	== ~~Egyházfegyelmezési~~ eljárás ==		== Az egyházfegyelmezési eljárás ==
	Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.		Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.

			== Hazai példák ==
			A Kárpát-medencében a szamártemetés gyakorlásáról a zempléni egyházmegye területéről vannak az első adataink, de minden bizonnyal alkalmazták azt az ország más területein is. A dunántúli Kiskomáromban az 1630-as években több eklézsiakövetésre ítélt személyt feljegyeztek az anyakönyvbe. Büntetéseik között minden bizonnyal szamártemetés is előfordult. A zempléni egyházmegyében 1639-ben Zétényben Cserepes Györgyöt fenyegették meg szamártemetéssel. 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért büntették meg, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A szamártemetést nemcsak a református egyházban alkalmazták. 1579-ben a radikális reformáció erdélyi képviselőjét, Dávid Ferencet is szamártemetéssel helyezték örök nyugalomra. A 18. században az egyházlátogató bizottságok rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. A 19. században ez a gyakorlat visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták.

	== Szakirodalom ==		== Szakirodalom ==
12. sor:		15. sor:
	DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008.		DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008.
	ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.		ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.
	MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, ~~197–228~~.		MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 202–216.
	ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465.		ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465.
	POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007.		POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007.

Csorba.david: /* Egyházfegyelmezési eljárás */

2025-12-17T16:51:39Z

Egyházfegyelmezési eljárás

← Régebbi változat		A lap 2025. december 17., 18:51-kori változata
5. sor:		5. sor:

	== Egyházfegyelmezési eljárás ==		== Egyházfegyelmezési eljárás ==
	Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás is. A szamártemetés elrettentő ereje a ~~kiközösítés~~ volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.		Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.

	Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Amennyiben az illető megkövette az eklézsiát, akkor feloldozták a büntetés alól, ha viszont nem, akkor halála esetén szamártemetést kapott. A 17. és 18. században az egyházlátogató bizottságok is rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. Például 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért sújtották szamártemetéssel, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A 19. században a szamártemetés gyakorlata visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták.

	== Szakirodalom ==		== Szakirodalom ==

Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód == Fajtái == A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amik…”

2025-12-08T20:21:30Z

Új oldal, tartalma: „Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód == Fajtái == A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amik…”

Új lap

Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód

== Fajtái ==
A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.

== Egyházfegyelmezési eljárás ==
Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás is. A szamártemetés elrettentő ereje a kiközösítés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.

Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Amennyiben az illető megkövette az eklézsiát, akkor feloldozták a büntetés alól, ha viszont nem, akkor halála esetén szamártemetést kapott. A 17. és 18. században az egyházlátogató bizottságok is rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. Például 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért sújtották szamártemetéssel, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A 19. században a szamártemetés gyakorlata visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták.

== Szakirodalom ==
Bethlen Miklós Önéletírása, in V. WINDISCH Éva (kiad.): Kemény János és Bethlen Miklós művei, Bp., Szépirodalmi, 1980 (Magyar remekírók), Bp., I, 44.
CSEFKÓ Gyula: Szamártemetés, Népünk és Nyelvünk 6(1934/10–12), 186–190.
DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008.
ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.
MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 197–228.
ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465.
POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007.
TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások, Bp., Akadémiai, 2003.

== Szerző ==
[[Hegyi Ádám Alex]]