Szútor Jenő (1890–1951) - Laptörténet

Lanyi.gabor, 2024. december 9., 16:25-n

2024-12-09T16:25:27Z

← Régebbi változat		A lap 2024. december 9., 18:25-kori változata
28. sor:		28. sor:
	== Letartóztatása és halála ==		== Letartóztatása és halála ==
	Szútor Jenőt már 1949 vége óta figyelhették a helyi rendvédelmi szervek, mert 1950 októberében a Munkás Küldöttek Berehovói Körzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága már kész tényként tárgyalta a tiszteletes kulákká nyilvánítását. Az indok pedig az volt, hogy Szútor nevén szerepelt 1,05 hektár szőlőültetvénye, 0,15 hektár földterülete és saját háza. Emellé súlyosbító körülményként rótták fel neki, hogy gazdaságában béreseket alkalmazott.<ref>A Munkás Küldöttek Berehovói Körzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának határozatát, 1016-I/50 szám alatt, 1950. október 9-i dátummal és Morgentál elnök aláírásával, közli: FODOR Gusztáv: Akik a nagy nyomorúságból jöttek… A sztálini diktatúra koncepciós perei kárpátaljai református lelkészek ellen a KGB ungvári levéltárának dokumentumai alapján, KRE – RKKA, Budapest, 2017, 574.</ref> Akkor a kívülállók még nem tudták, de 1950. november 29-én Andrasko, Kárpátalja területi főügyésze jóváhagyta letartóztatását.<ref>Архів Управління Служби Безпеки України в Закарпатській області (Arkhiv Upravlinnia Sluzhby Bez-peky Ukrainy v Zakarpatskii oblasti, AUSBU ZO), Fond 2258, op. 1, od.zb. 5636, d. 2900. Ark. 5. </ref> Szútor Jenő az utolsó előtti – tizennyolcadik – volt a letartóztatott református lelkészek között. 1950. december 8-án fogták le a rendőrök, s ezzel egyidőben teljes személyes vagyonát is lefoglalták.<ref>Fodor: Akik a nagy, 579.</ref> Őt magát az ungvári KGB börtönébe szállították, majd 1951. február 13-án – a Btk. 54-10. tc. 2. bek. és az 54-13. tc. alapján – 25 év javító-munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és 5 év jogfosztásra ítélték. A vádlói a lelkészt a magyar-fasiszta megszállók aktív segítőjének bélyegezték, aki az 1939–1944 közötti időszakban szovjetellenes tevékenységet folytatott.<ref>A perről és a vádakról bővebben lásd: Fodor: Akik a nagy, 574–583.</ref> Az ítélethozatal után a szibériai Ozerlagba került, majd Irkutszkba, ahol 1951. augusztus 24-én tért meg Teremtőjéhez.<ref>MOLNÁR D. Erzsébet: Dacolva a szovjethatalommal, in Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból, MCC–NEB–Mandiner.hu, 2020, 418.</ref> Még a Szovjetunióban, 1971-ben rehabilitálták.		Szútor Jenőt már 1949 vége óta figyelhették a helyi rendvédelmi szervek, mert 1950 októberében a Munkás Küldöttek Berehovói Körzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága már kész tényként tárgyalta a tiszteletes kulákká nyilvánítását. Az indok pedig az volt, hogy Szútor nevén szerepelt 1,05 hektár szőlőültetvénye, 0,15 hektár földterülete és saját háza. Emellé súlyosbító körülményként rótták fel neki, hogy gazdaságában béreseket alkalmazott.<ref>A Munkás Küldöttek Berehovói Körzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának határozatát, 1016-I/50 szám alatt, 1950. október 9-i dátummal és Morgentál elnök aláírásával, közli: FODOR Gusztáv: Akik a nagy nyomorúságból jöttek… A sztálini diktatúra koncepciós perei kárpátaljai református lelkészek ellen a KGB ungvári levéltárának dokumentumai alapján, KRE – RKKA, Budapest, 2017, 574.</ref> Akkor a kívülállók még nem tudták, de 1950. november 29-én Andrasko, Kárpátalja területi főügyésze jóváhagyta letartóztatását.<ref>Архів Управління Служби Безпеки України в Закарпатській області (Arkhiv Upravlinnia Sluzhby Bez-peky Ukrainy v Zakarpatskii oblasti, AUSBU ZO), Fond 2258, op. 1, od.zb. 5636, d. 2900. Ark. 5. </ref> Szútor Jenő az utolsó előtti – tizennyolcadik – volt a letartóztatott református lelkészek között. 1950. december 8-án fogták le a rendőrök, s ezzel egyidőben teljes személyes vagyonát is lefoglalták.<ref>Fodor: Akik a nagy, 579.</ref> Őt magát az ungvári KGB börtönébe szállították, majd 1951. február 13-án – a Btk. 54-10. tc. 2. bek. és az 54-13. tc. alapján – 25 év javító-munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és 5 év jogfosztásra ítélték. A vádlói a lelkészt a magyar-fasiszta megszállók aktív segítőjének bélyegezték, aki az 1939–1944 közötti időszakban szovjetellenes tevékenységet folytatott.<ref>A perről és a vádakról bővebben lásd: Fodor: Akik a nagy, 574–583.</ref> Az ítélethozatal után a szibériai Ozerlagba került, majd Irkutszkba, ahol 1951. augusztus 24-én tért meg Teremtőjéhez.<ref>MOLNÁR D. Erzsébet: Dacolva a szovjethatalommal, in Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból, MCC–NEB–Mandiner.hu, 2020, 418.</ref> Még a Szovjetunióban, 1971-ben rehabilitálták.

			== Irodalom ==
			* FODOR Gusztáv: Akik a nagy nyomorúságból jöttek… A sztálini diktatúra koncepciós perei kárpátaljai református lelkészek ellen a KGB ungvári levéltárának dokumentumai alapján, KRE – RKKA, Budapest, 2017.
			* MOLNÁR D. Erzsébet: A templom és közösségépítő, in SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya (szerk.): Magyar öntudat és a krisztusi, keresztény elvek. A Narancsik Imre Kutatói Műhely tanulmánykötete. Beregszász–Ungvár, NIKM – Rik-U Kft, 2019.
			* MOLNÁR D. Erzsébet: Dacolva a szovjethatalommal, in Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból, MCC–NEB–Mandiner.hu, 2020.
			* SZABADI István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből. Debrecen, 2008.
			* SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: A beregszászi református gyülekezet templomának története a kezdetektől 1931-ig. In MOLNÁR, D. Erzsébet, MOLNÁR, Ferenc (szerk.): Társadalomtudományi tanulmányok. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tanulmánykötete. Beregszász–Ungvár, II. RF KMF – „RIK-U” Kft., 2021, 183–201.
			* SZÚTOR Jenő: A Beregszászi Református Egyház történetének rövid összefoglalása, különös tekintettel a cseh megszállás 20 esztendejére. Kéziratban, Beregszász, 1940.


	Szerző		Szerző
	[[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]		[[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]

Lanyi.gabor, 2024. december 9., 16:23-n

2024-12-09T16:23:17Z

Lanyi.gabor: Új oldal, tartalma: „Szútor Jenő (Kölcse, 1890. március 18. – Irkutszk, 1951. augusztus 24.) beregszászi refor-mátus lelkész. == Származása, iskolái, végzettsége == 1890. március 18-án született a Szatmár megyei Kölcse községben, Szútor Endre és Zámbory Jolán kilencedik gyermekeként. Édesapja – aki Kölcsén szolgált református lelkészként – meghalt, mikor Jenő fia hároméves volt. Tanulmányait Kölcsén és Beregdédán kezdte. Ezt követően ö…”

2024-12-09T16:11:53Z

Új oldal, tartalma: „Szútor Jenő (Kölcse, 1890. március 18. – Irkutszk, 1951. augusztus 24.) beregszászi refor-mátus lelkész. == Származása, iskolái, végzettsége == 1890. március 18-án született a Szatmár megyei Kölcse községben, Szútor Endre és Zámbory Jolán kilencedik gyermekeként. Édesapja – aki Kölcsén szolgált református lelkészként – meghalt, mikor Jenő fia hároméves volt. Tanulmányait Kölcsén és Beregdédán kezdte. Ezt követően ö…”

Új lap

Szútor Jenő (Kölcse, 1890. március 18. – Irkutszk, 1951. augusztus 24.) beregszászi refor-mátus lelkész.

== Származása, iskolái, végzettsége ==
1890. március 18-án született a Szatmár megyei Kölcse községben, Szútor Endre és Zámbory Jolán kilencedik gyermekeként. Édesapja – aki Kölcsén szolgált református lelkészként – meghalt, mikor Jenő fia hároméves volt. Tanulmányait Kölcsén és Beregdédán kezdte. Ezt követően özvegy édesanyja a Szatmárnémeti Református Főgimnáziumba íratta be, ahol 1908. június 25-én tett érettségi vizsgát. Középiskolai tanulmányai után a Debreceni Református Teológiai Akadémián végzett, egyben ott szerezte meg az első lelkészképesítő bizonyítványát is. Ezt követően a Teológiai Akadémia 1 000 koronás ösztöndíjából az 1912/13 iskolai évet töltött hallgatóként a Bázeli Egyetemen, ahol német nyelven tanult.

== Lelkészi szolgálatának kezdete ==
Bázelből történt hazatérése után három helyen is végzett segédlelkészi szolgálatot: félévig – 1913. augusztus 1. – 1914. január 31. között – a Torontál megyei Nagykikindán volt segédlelkész, ahol ez idő alatt a Nagykikindai Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban hitoktatást is végzett, majd 1914. február 1-jével Nagybányára hívták, innen került 1914. augusztus 1-jén Beregszászba. 1916 tavaszán itt kapta meg első rendes lelkészi felkérését Nagylónya református gyülekezetétől, ahol mindössze 3,5 évet szolgált, mivel amikor 1919 decem-berében a beregszászi gyülekezet lelkésze – Kallós Tivadar – elhalálozott, a gyülekezet visz-szahívta immár rendes lelkészéül Szútort.

== Családalapítása, gyermekei ==
Nagylónyai lelkészi szolgálata idején – 1917. október 2-án – kötött házasságot Szeniczey Emmával, Szeniczey János jószágigazgató leányával. Házasságukból három gyermek született: István (1918. augusztus 19.), aki nagyberegi segédlelkész volt, Márta (1920. március 7.), ő viszont héthónapos korában meghalt, és Magdolna (1921. november 20.) pedig Indrikovits Olivér budapesti mérnök felesége lett.

== A beregszászi református gyülekezet lelkészeként ==
Nem hagyományosan körülmények között került a beregszászi gyülekezet élére, ugyanis annak temploma 1918 májusában leégett. Az első világháború után Beregszász csehszlovák fennhatóság alá került, akik azonban nem törődtek a leégett templommal, így Szútort – 1920. február 1-jén – az egykori Magyar Királyi Állami Főgimnázium tornatermében iktatták be új tisztségébe. A 30 éves lelkész pragmatikusan állt a leégett templom újjáépítéséhez, javaslatára építtető bizottságot hoztak létre és másfél év alatt ideiglenes fedélszerkeze-tet tettek a templom csonka falaira és a toronyra. Maga a templom teljes visszaépítése csak 1931 nyarára fejeződött be, amikor elkészült Egry Ferenc kisgejőci műhelyében a kis és a nagy harang is.

Mivel Szútor Jenő állampolgársága még 1923-ra sem tisztázódott, ezért 1923 áprilisában kiutasították a Csehszlovák Köztársaság területéről, s családjával együtt Beregsuránynál áttették a trianoni Magyarország területére. Nyolchónapi kényszerű távollét után – 1923 decemberében – sikerült ismét visszatérnie gyülekezetébe. A csehszlovák időszak évei alatt a gyülekezet sokat gyarapodott úgy külső, mint belső építését illetőleg: Isten segedelmével felépítették – 1.200.000 cseh korona költséggel – a leégett templomukat és a tornyot, üzleti alapon építettek egy három¬emeletes bérpalotát és egy egyemeletes épületet, melynek az emeleti részében a lelkész lakása, a földszinten pedig üzlethelyiségek lettek kialakítva. Eze-ken kívül a gyülekezet vagyonát 10 Kat. hold föld és 2,5 hold szőlővásárlással gyarapítot-ták.

== Viselt tisztségei a két világháború között ==
Szútor Jenőt pragmatikus és gyakorlatias gondolkodása, az egyház ügye iránti elköteleződé-se, és látványos tettrekészsége hamarosan beemelte az egyházi vezetésbe: 1925-ben megvá-lasztották a Beregi Egyházmegye tanácsbírójának (1931-ig töltötte be), s még ugyanabban az évben a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) pénztárnoka is lett, amely tisztsé-get egészen 1939-ig viselte, egyben az Egyetemes Konvent lelkészi tagjává választották. A KRE lelkészei 1931-ben az egyházkerület tanácsbírójának választották. Mindemellett a KRE Lelkészegyesület alelnöke, a Beregszászi Lelkészegyesület elnöke, a Beregi Egyházmegyei Lelkészi Gyámintézet elnöke is volt.
Gyülekezetének, egyházmegyéjének és az egyházkerületben vállalt és viselt tisztségei mellett aktívan részt vett egyéb társadalmi szolgálatban is: a Tiszaháti Magyar Bolt felügye-lő bizottságának elnöke, a Földműves Kölcsönös Pénztár felügyelő bizottságának alelnöke, a Magyar Internátus Egyesület, valamint a Beregmegyei Kaszinó alelnöke, egyben a Beregmegyei Törvényhatósági Bizottság tagja, a Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület (PRM-KE) beregszászi helyi szervezetének alelnöke.

== Egyéb tevékenységei ==
Az 1920-as években – lelkészi szolgálata mellett – igencsak szerteágazó tevékenységet foly-tatott: munkatársa volt az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának (ahová német nyelvből fordított különböző egyházi tartalmú szövegeket), ugyanakkor tagja lett a Református Iro-dalmi Társaságnak is. Magánemberként pedig szeretett keresztrejtvényt fejteni, valamint fajtiszta Rhode Island tyúkokat tartott.

== Mozgástere az 1944-es szovjet bevonulás után ==
Szútor Jenő 1944 őszén szolgálati helyén maradt, bár a gyülekezetet elhagyta a segédlelkész – történetesen saját fia, Szútor István–, Héderváry Dezső vallásoktató, Harkay Antal lelkész-vallásoktató. Igencsak nagy csapásként élte meg azt is, hogy gyülekezetéből novemberben jelentős számú férfit vittek el az ún. háromnapos munkára. Ezt követően – a megmaradt presbitériummal karöltve – mégis megpróbálkozott az új városvezetésnél az 1945-ben elidegenített ingatlanoknál legalább a haszonélvezeti jogát visszaszerezni. A hivatalosan bírósági útra terelt folyamat végül azzal zárult, hogy a gyülekezet minden ingatlanát államosították. Ez pedig maga után vonta magának Szútor Jenő lelkészi javadalmainak radikális csökkenését, s 1947 augusztusában a folyó évre még semmilyen ellentételezést nem kapott a gyülekezettől. 1947 tavaszán a beregszászi városi tanács megvonta a református egyház-községtől az anyakönyvezés jogát, egyben 1906-ig terjedően visszamenőleg bekérte az ösz-szes anyakönyvet.

== Letartóztatása és halála ==
Szútor Jenőt már 1949 vége óta figyelhették a helyi rendvédelmi szervek, mert 1950 októberében a Munkás Küldöttek Berehovói Körzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága már kész tényként tárgyalta a tiszteletes kulákká nyilvánítását. Az indok pedig az volt, hogy Szútor nevén szerepelt 1,05 hektár szőlőültetvénye, 0,15 hektár földterülete és saját háza. Emellé súlyosbító körülményként rótták fel neki, hogy gazdaságában béreseket alkalmazott. Akkor a kívülállók még nem tudták, de 1950. november 29-én Andrasko, Kárpátalja területi főügyésze jóváhagyta letartóztatását. Szútor Jenő az utolsó előtti – tizennyolcadik – volt a letartóztatott református lelkészek között. 1950. december 8-án fogták le a rendőrök, s ezzel egy-időben teljes személyes vagyonát is lefoglalták. Őt magát az ungvári KGB börtönébe szállították, majd 1951. február 13-án – a Btk. 54-10. tc. 2. bek. és az 54-13. tc. alapján – 25 év javító-munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és 5 év jogfosztásra ítélték. A vádlói a lelkészt a magyar-fasiszta megszállók aktív segítőjének bélyegezték, aki az 1939–1944 közötti időszakban szovjetellenes tevékenységet folytatott. Az ítélethozatal után a szibériai Ozerlagba került, majd Irkutszkba, ahol 1951. augusztus 24-én tért meg Teremtőjéhez. Még a Szovjetunióban, 1971-ben rehabilitálták.

Szerző
[[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]