https://refwiki.kre.hu/index.php?action=history&feed=atom&title=Reform%C3%A1ci%C3%B3_jubileuma%2C_1617 2026-05-04T04:09:46Z Az oldal laptörténete a wikiben MediaWiki 1.40.0 https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Reform%C3%A1ci%C3%B3_jubileuma,_1617&diff=700&oldid=prev 2024-12-04T11:23:05Z

<p>Új oldal, tartalma: „1617 őszén német mintára Magyarországon is megünnepelték a reformáció évfordulóját. A magyar református diákok Heidelbergben vettek részt az eseményekben, konkrét itthoni adataink főként az evangélikus ünnepségekről vannak. == Az évforduló Németországban == Egy esztendővel a harmincéves háború kitörése előtt az országban farkasszemet nézett egymással a Protestáns Unió és a Katolikus Liga. A Protestáns Uniót a pfalzi vála…”</p> <p><b>Új lap</b></p><div>1617 őszén német mintára Magyarországon is megünnepelték a reformáció évfordulóját. A magyar református diákok Heidelbergben vettek<br /> részt az eseményekben, konkrét itthoni adataink főként az evangélikus ünnepségekről vannak.<br /> <br /> == Az évforduló Németországban ==<br /> Egy esztendővel a harmincéves háború kitörése előtt az<br /> országban farkasszemet nézett egymással a Protestáns Unió és a Katolikus Liga. A Protestáns<br /> Uniót a pfalzi választófejedelem, V. Frigyes vezette, aki igényt tartott a német protestánsok<br /> vezetőjének rangjára, szövetségének voltak lutheránus tagjai is. Nagy hátránya volt, hogy<br /> református vallását a Német Birodalom akkori törvényei nem ismerték el bevett felekezetnek.<br /> Vele szemben a reformátusokkal ellenséges szász választófejedelemség állt, amely politikailag a<br /> Habsburgok mellett, de az evangélikusok nevében lépett fel, hisz az ő területén volt Wittenberg,<br /> a reformáció szülővárosa, az ország vezető egyetemével.<br /> A Protestáns Unió 1617 elején Heilbronnban tartott gyűlésén úgy határozott, hogy hálaadó<br /> ünnepet kell tartani a reformáció jubileumán, ezt eleinte a húsvét utáni vasárnapra tervezték,<br /> majd november 2-re halasztották. A wittenbergi egyetem nem sokkal később arra kérte I. János<br /> György szász választófejedelmet, hogy az egyetemalapítás 1602-ben lezajlott jubileumának<br /> mintájára ünnepelhesse meg a reformáció századik évfordulóját. A kezdeményezés ettől kezdve<br /> bekerült a politikába, a választófejedelem kimondottan a pfalziak (tehát a reformátusok)<br /> ellenében szervezett országos ünneplést 1617. október 31-ére, hangsúlyozva, hogy ő a német<br /> protestánsok vezetője. Részletes instrukciót is kiadott augusztus 12-én, amelyben még az ünnepi<br /> istentiszteletek textusait és az elhangzó énekeket is megadta. Az ünneplés középpontjában<br /> mindenütt a prédikáció és az úrvacsora állt. Az egyetemi városokban egy hétig is elhúzódtak a<br /> rendezvények, disputációkkal, beszédekkel, promóciókkal. A városokban zenei események<br /> kísérték a jubileumot: Drezdában például Heinrich Schütz kompozíciója hangzott el. Sok helyen<br /> felvonulásokat tartottak, nagy mennyiségű röplap jelent meg, s számolatlanul verték az<br /> eseményről megemlékező érmeket. Az évfordulót heves reakciók követték a katolikus oldalról,<br /> elsősorban a jezsuiták részéről, a pápa rendkívüli szentévet is hirdetett. Az egyháztörténészek<br /> megállapítása szerint az első százéves jubileum nagy hatással volt az európai kultúrára, annak<br /> folytonos évforduló-mániájára.<br /> <br /> == Megemlékezések Heidelbergben ==<br /> Abraham Scultetus udvari prédikátor már 1617. január<br /> elsején elmondott újévi beszédében megemlékezett a reformáció évfordulójáról, s ebben a<br /> jelentősebbnek tartott magyar reformátorokat is felsorolta. A beszédet – prédikációskötete<br /> részeként – Szenci Molnár Albert magyarra fordította. A tényleges ünnepségek november 1-jén<br /> kezdődtek, ekkor a magyar Prágai András disputált David Pareus teológiaprofesszor elnökletével<br /> Thema seculare címmel. Prágai kedvenc tanítványa lehetett Pareusnak, az ő házában lakott<br /> heidelbergi tanulmányai alatt. November 2-án a Szentlélek templomban mondta el Abraham<br /> Scultetus azt a jubileumi prédikációt, amelyet Szenci Molnár szintén lefordított, s a benne (s az<br /> újévi beszédben) megjelenő magyar névsort újabb nevekkel egészítette ki. November 3-án<br /> Heinrich Alting teológiaprofesszor tartott beszédet az egyetemen, 4-én pedig Simon Stenius, az<br /> ékesszólás és történelem professzora mondta el hexameterekben írott latin versét Carmen<br /> seculare címen.<br /> <br /> == Ünnepségek Nagybiccsén, Thurzó Imre birtokán ==<br /> Az ifjú Thurzó Imre (1598–1621) nemrég tért haza az ortodox lutheránus Wittenbergből, ahol az egyetem tiszteletbeli rektorának is<br /> megválasztották. Tartotta a kapcsolatot egykori tanáraival, s Jeremias Spiegel professzor 1617.<br /> szeptember 19-én elküldte neki a wittenbergi jubileumi programokat, így a nagybiccsei ünneplés<br /> közvetlenül is kapcsolódhatott a szászországihoz. Még az időpont is ugyanaz volt, a német<br /> protestánsok a régi, Juliánus-naptárt használták, míg Magyarországon az új, Gregorián volt már a<br /> hivatalos. A Gergely-naptár ekkor még tíz nappal járt a Julián-naptár előtt, tehát Thurzóék<br /> valójában a régi kalendárium szerint ünnepelték meg a reformáció évfordulóját, nem október 31-<br /> én, hanem november 11-én. A Márton napra (Luther névnapjára) hivatkoztak ugyan, de nem ez<br /> volt az időpont kijelölésének valódi oka. az ünnepségek november 10-én, pénteken kezdődtek az<br /> esti szertartás eléneklésével és hangszeres muzsikával. Másnap, november 11-én, szombaton,<br /> Márton napján tartották magát az ünnepséget, amely még a következő napon, november 12-én<br /> vasárnap is folytatódott. A résztvevők azért imádkoztak a templomi megemlékezésen, hogy Isten<br /> tartsa meg a lutheri reformációt bármiféle eretnekség támadásaival szemben.<br /> <br /> == Megemlékezések az ötvárosi evangélikus egyházmegyében<br /> Az egész ötvárosi esperességben megünnepelték a jubileumot, tehát Kassán, Lőcsén, Bártfán és Kisszebenben; ez<br /> egyúttal a lőcsei reformáció 73. esztendeje volt. Lőcsén november 11-én szombaton este a szokásos zenés szertartás következett, s Peter Zabler (1578 k.–1645) plébános, az egyházkerület püspöke prédikált a Márton napra eső ige, Luk 16. fejezete alapján. Másnap, november 12-én<br /> ugyanő két prédikációt tartott Mát 24. fejezete és a 122. zsoltár alapján, majd elénekelték a „Herr<br /> Gott, dich loben wir” kezdetű éneket. A felsorolt igehelyek nem azonosak azokkal, amelyeket a<br /> szász választófejedelem javasolt a saját országának, tehát itt nem követték szorosan a német<br /> példát. A jelzett ének a „Te Deum Laudamus” kezdetű ismert latin himnusz Luther által készített<br /> német fordítása, s ez viszont ott van az I. János György által javasoltak között. Ezt nagyobb<br /> ünnepeken vették elő a Szepességben is, s váltakozva énekelték a versszakait, a páratlanokat egy<br /> szólamban, a párosakat több szólamban, esetleg a vokális ének váltakozott a hangszeres zenével.<br /> Az ének után következett az ünnepélyes úrvacsoraosztás kétszáz fő részvételével, amelyen az<br /> egész városi tanács részt vett, majd egy zenés zsoltárfeldolgozás zárta az ünnepséget. Az<br /> ünnepségen részt vett Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor is előkelő kíséretével együtt, s utána<br /> megvendégelte az egész városi tanácsot.<br /> <br /> == További megemlékezések ==<br /> További evangélikus ünnepségek. Hasonló megemlékezéseket tartottak másutt is a Magyar<br /> Királyságban élő evangélikusok. A sáros-zempléni esperesség közgyűlése 1617. október 25-én a<br /> héthársi templomban határozta el a jubileum megünneplését énekkel, imával és prédikációval,<br /> november 10. és 12 között. A bányai egyházkerület gyülekezeteit Samuel Melik († 1620)<br /> szuperintendens, breznóbányai lelkész szólította fel a megemlékezésre. Itt már bizonyos<br /> nehézségek adódtak, ugyanis a Körmöcbányán lakó Georg Flesch von Lerchenberg – egyébként<br /> szintén evangélikus – kamaragróf le akarta állítatni az egészet, s a kincstári tiszteknek megtiltotta<br /> az ünnepségeken való részvételt. Mint állami hivatalnok attól félt, hogy a rendezvényeket a<br /> katolikus uralkodó elleni ellenszegülésnek, vakmerő lázadásnak magyarázhatnák, s ez a<br /> bányavárosoknak ártalmas lenne. A városokat ez nem érdekelte, s egyhangúan elhatározták,<br /> hogy november 12-én, vasárnap minden fény és pompa nélkül megemlékeznek a jubileumról.<br /> <br /> A szórványosan fennmaradt adatok alapján összességében elmondható, hogy a<br /> Habsburg-országrész evangélikusai a németországiakkal egy időben – gyakorlatilag a régi naptár<br /> szerint – mindenütt megtartották a reformáció századik évfordulóját. További kutatások tárgya<br /> lehet, hogyan élték meg az erdélyi szászok a reformáció százéves évfordulóját. Semmit sem<br /> tudunk ezen felül a reformátusokról, a pfalzi kezdeményezésnek, benne Prágai András disputációjával, elméletileg Magyarországon és Erdélyben is visszhangot kellett kapnia, hiszen a<br /> Heidelbergben tanuló diákokon keresztül nagyon erős volt az összeköttetés. Az ismert források<br /> ugyanakkor nem beszélnek ilyesmiről, ez persze nem zárja ki, hogy ne lettek volna 1617.<br /> november 11–12-én református templomokban is ünnepi istentiszteletek.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> IMRE Mihály: Protestáns-katolikus polémia az 1617-es centenáriumról, a magyar recepció jelei,<br /> in: Száraz Orsolya, Fazakas Gergely Tamás és Imre Mihály (szerk.): A reformáció emlékezete.<br /> Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2018,<br /> 26–40.<br /> <br /> SZABÓ András: 1617 – a reformáció századik évfordulója Magyarországon, Egyháztörténeti<br /> Szemle 19(2018/1), 64–69.<br /> https://epa.oszk.hu/03300/03307/00057/pdf/EPA03307_egyhaztorteneti_szemle_2018_01_06<br /> 4-069.pdf (Letöltés: 2024. november 15.)<br /> <br /> P. VÁSÁRHELYI Judit: A reformáció százéves évfordulója a heidelbergi egyetemen, in: Száraz<br /> Orsolya, Fazakas Gergely Tamás és Imre Mihály (szerk.): A reformáció emlékezete.<br /> Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2018,<br /> 13–25.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Szabó András]]</div>

Csorba.david