Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Perikóparend Perikóparendnek nevezzük azt az istentiszteleti bibliaolvasási rendet, mely az egyházi év rendjéhez igazodva minden vasár- és ünnepnapi, valamint hétközi istentiszteletre kijelöl rendszerint több bibliai szakaszt, úgynevezett perikópát (a görög perikoptein: körülvágni, körülhatárolni szóból) felolvasás (és prédikálás) céljából. Ezeknek a kötött olvasmányrendeknek az eredete az óegyházi időkre nyúlik vissza, a…”

2024-12-06T20:13:33Z

Új oldal, tartalma: „Perikóparend Perikóparendnek nevezzük azt az istentiszteleti bibliaolvasási rendet, mely az egyházi év rendjéhez igazodva minden vasár- és ünnepnapi, valamint hétközi istentiszteletre kijelöl rendszerint több bibliai szakaszt, úgynevezett perikópát (a görög perikoptein: körülvágni, körülhatárolni szóból) felolvasás (és prédikálás) céljából. Ezeknek a kötött olvasmányrendeknek az eredete az óegyházi időkre nyúlik vissza, a…”

Új lap

Perikóparend

Perikóparendnek nevezzük azt az istentiszteleti bibliaolvasási rendet, mely az egyházi év rendjéhez igazodva minden vasár- és ünnepnapi, valamint hétközi istentiszteletre kijelöl rendszerint több bibliai szakaszt, úgynevezett perikópát (a görög perikoptein: körülvágni, körülhatárolni szóból) felolvasás (és prédikálás) céljából. Ezeknek a kötött olvasmányrendeknek az eredete az óegyházi időkre nyúlik vissza, azonban megszilárdulásuk és általános elterjedésük a kora-középkorra tehető. Perikóparendek kialakultak a keleti és a nyugati rítusú keresztyénségben egyaránt, melyeket nyugaton a reformáció és a protestantizmus sem vetett el teljesen. Manapság a világ keresztyénségének nagyobb része használ kötelező érvénnyel valamilyen kötött, hároméves ciklusokban ismétlődő perikóparendet az istentiszteleten.

== A perikóparendek kialakulásának és rögzülésének kezdetei ==

Az ünnepek és ünnepkörök kialakulásával és rögzülésével már az első századoktól kezdve megjelentek az ünnepi időszakokhoz és ünnepnapokhoz kapcsolódó kötött bibliai olvasmányok.<ref> A perikóparendek és egyéb istentiszteleti bibliaolvasási módok részletesebb történeti, elvi és gyakorlati ismertetéséhez lásd: Balogh Dávid: A lekció a magyar református istentiszteleti gyakorlatban, Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2024.</ref> Keleten és nyugaton egyaránt többféle olvasmányrend alakult ki, melyek az olvasmányokat és az olvasmányok számát tekintve is eltértek egymástól. A korai olvasmányrendek akár három vagy négy egymás mellé rendelt olvasmányból is állhattak, azonban a 6. századra a legtöbb nyugati istentiszteleti hagyományban már csak két olvasmány, egy evangéliumi szakasz és egy újszövetségi levélből, azaz epistolából vett rész szerepelt.<ref>John Reumann: A History of Lectionaries: From the Synagogue of Nazareth to Post-Vatican II, Interpretations: A Journal of Bible and Theology, XXXI. évf., 1977/2, 125.</ref> A szövegek kiválasztásának és elrendezésének fő szempontja az egyházi év rendje, annak belső logikája és az abban ábrázolt üdvtörténet lett.
Két egymástól függetlenül kialakuló és fejlődő olvasmányrend lett meghatározó nyugaton: egy római olvasmányrend, mely evangéliumi szakaszokat tartalmazott, valamint egy gallikán olvasmányrend, mely epistolák sorozatából állt.<ref>Gerhard Kunze: Die Lesungen, in Karl Ferdinan Müller – Walter Blankenburg (szerk.): Leiturgia. Handbuch des evangelischen Gottesdienstes. Band 2, Kassel, Johannes Stauda-Verlag, 1955, 150.</ref> Az ószövetségi szakaszok vasár- és ünnepnapi istentiszteleti felolvasása a 6. századtól nyugaton egyre inkább háttérbe szorult, azok rendszeres olvasása a szerzetesi közösségek imaórai gyakorlatában élt tovább.<ref>Gerard Rouwhorst: The Bible in liturgy, in James Carleton Paget (szerk.): The New Cambridge History of the Bible, vol. I., Cambridge University Press, 2013, 838-839.</ref>
A korábban említett római eredetű evangéliumi- és gall eredetű epistola-sorozatot Nagy Károly frank uralkodó liturgiareformja idején illesztették egymás mellé. A munka nagyobb részét Károly udvari teológusa, Alcuin végezte. Az elkészült olvasmányrend bibliai szakaszaihoz Paulus diakónus válogatott óegyházi prédikációkat. Ezt a prédikációgyűjteményt Homiliariumnak nevezték és a legfőbb rendeltetése szerint lelkipásztori segédkönyv volt, mellyel Nagy Károly a prédikációk színvonalát akarta emelni birodalmában. A Homiliarium egyben műfajteremtő könyv volt, az úgynevezett postillás kötetek prototípusa. Postillás kötetnek vagy postillának (latin post illa verba: ezen igék után kifejezés nyomán) nevezzük azokat a prédikációs köteteket, melyek az egyházi év vasár- és ünnepnapjaira tartalmaznak prédikációkat valamely perikóparend alapján.
Az így összeállított olvasmányrendet nevezzük óegyházi perikóparendnek, mely alapját képezi annak a perikóparendnek, melyet később a Tridenti Zsinaton (1545-1563) és V. Pius pápa 1579-es liturgiareformja során egységesítettek és kötelező érvényűvé tettek a római rítusban.<ref>Alexander Deeg – Helmut Schwier, im Auftrag der Liturgischen Konferenz (szerk.): Lesungen im Gottesdienst. Theologie und Praxis der liturgischen Schrift-lesungen, Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus, 2020, 19.</ref>

== A reformáció és a perikóparend ==

A reformáció lutheri és helvét iránya eltérőképpen gondolkodott a perikóparendről. Luther (kisebb változtatásokkal átvette a perikóparendet. Luther már az egyik legkorábbi istentiszteletről írt munkájában, az 1523-as Formula missae-ben is kritikával illette a miserend régi perikópáit. Az epistolák részéről hiányolta azokat a (főleg páli) szakaszokat, melyek a hit helyes értelmezéséről szólnak. A perikóparend összeállítóit olyan tanulatlan embereknek nevezte, akik túl nagy hangsúlyt helyeznek a cselekedetekre. Luther a perikópák megreformálását későbbre halasztotta, de jó reménységgel hozzáfűzte, hogy az olvasmányok okozta csorbát „most már az anyanyelven tartott prédikáció kiköszörülheti.”<ref>Hafenscher Károly: Ötszáz éves a Formula missae. Luther egyik istentiszteleti rendje és annak mai üzenete, Keresztyén Igazság, 2023/2., 22-23.</ref> Luther ezen felül kritizálta az evangéliumi és epistolai szakaszok közötti diszharmóniát is, teljesen jogosan, hiszen az evangéliumok és a levelek óegyházi sorozata egymástól függetlenül alakult ki, így alig van kapcsolat és összefüggés az egymás mellé szerkesztett szakaszok között.<ref>Hafenscher Károly: Ötszáz éves a Formula missae. Luther egyik istentiszteleti rendje és annak mai üzenete, Keresztyén Igazság, 2023/2., 22-23.</ref>
Míg Luther megtartotta a perikóparendet, addig a reformáció helvét iránya elvetette azt. Zwingli egyrészt a perikóparendet emberi hagyománynak tartotta, így elhagyhatónak ítélte, másrészt szerinte a Biblia folyamatos olvasásával jobban be lehetett mutatni Krisztus életét és váltságművét a gyülekezetnek.<ref>Ulrich Gäbler: Huldrych Zwingli. Bevezetés életébe és munkásságába, Budapest, Kálvin Kiadó, 2008, 44–45.</ref> Zwingli tehát az istentiszteleti bibliaolvasás egy másik, szintén ókori eredetű módját, a folyamatos bibliaolvasást, a lectio continua elvét gyakorolta, melyben Chrysostomos prédikációi komoly inspirációt jelentettek számára.<ref>Hughes Oliphant Old: The Reading and Preaching of the Scriptures int he Worship of the Christian Church. vol. 4.: The Age of Reformation, Grand Rapids, Eerdmans, 2002, 46.</ref>
Kálvin szintén a lectio continua gyakorlatát követte, azonban az ünnepnapokra válogatott ünnepi textusok alapján prédikált.<ref>Hughes Oliphant Old: The Reading and Preaching of the Scriptures int he Worship of the Christian Church. vol. 4.: The Age of Reformation, Grand Rapids, Eerdmans, 2002, 46.</ref> Ezen felül a fennmaradt prédikációiból tudjuk, hogy a lectio continua sorozatokban szüneteket is tartott,<ref>Fekete Csaba: Kálvin és a perikóparend, Magyar Egyházzene, XVI. évfolyam, 2008/2009/3., 353-354.</ref> vagy akár ki is hagyott részeket, fejezeteket.<ref>Nagy József: Kálvin igehirdetése, Losonc, 1938, 10.</ref> Ezt lectio continua selectának vagy lectio semi-continuának nevezzük. A svájci reformáció szakítása a perikóparenddel egyébként még a protestantizmuson belül sem maradt visszhang nélkül, Joachim Westphal 1555-ös Defensio című művében úgy fogalmazott, hogy Kálvinék kétségkívül az ördög hatására (haud dubie intentione Diaboli) vetették el a régi olvasmányrendet.<ref> John M. Frymire: The Primacy of the Postils: Catholics, Protestants and the Dissemination of Ideas in Early Modern Germany, Leiden, Brill, 2010, 33.</ref> Fontos megjegyezni, hogy a reformáció e két iránya közti különbség és szembenállás a gyakorlatban nem volt ennyire élesen elválasztható, mert bár Luther fő irányelvként megtartotta a perikóparend alapján való prédikálást, azonban az általa gyakorolt sokféle istentisztelet-típus többféle bibliaolvasási módot igényelt, így például a hétközi istentiszteleteken ő is a lectio contina elvét követve olvasta a Bibliát.<ref>Luther Márton: A német mise és az istentisztelet rendje (ford. Paulik János), in Csepregi Zoltán – Horváth Orsolya (szerk.): Luther válogatott művei 3., Felelősség a gyülekezetért, Budapest, Luther Kiadó, 2024, 307–308.</ref>
Bár a reformáció helvét iránya, ahogyan láttuk, elvetette a perikópák alapján való prédikálást, a magyar református istentiszteleten forrásaink egybehangzó tanúsága alapján a perikóparend alapján történő postillázás és a lectio continua sokáig egymás mellett élő gyakorlat volt, a perikópák alapján való prédikálás rendjét követik a graduálkönyvek is. A postillázás gyakorlata a magyar református istentiszteleti gyakorlatban 18. század végére eltűnt, a leggyakoribb bibliaolvasási, prédikálási mód a szabad textusválasztás, azaz lectio selecta lett.<ref> Fekete Csaba: Perikóparend a Spáczai graduálban 1619 tájáról, Magyar Egyházzene, VI. évf., 1998/1999/2., 239–250. Továbbá Pap Ferenc: Újra az egyházi évről a Kálvin-évben, Magyar Egyházzene, XVI. évfolyam, 3. szám, 343.</ref>

== A fontosabb modern perikóparendek ==

Az európai protestantizmus számára a modern perikóparendek megalkotásának igénye egészen a 19. századig nyúlik vissza, amikor a német evangélikusok az Eisenachi Konferencián elhatározták, hogy megújítják a meglévő rendet, majd az 1890-1896 között lezajlott perikópareform eredményeképp az óegyházi sorozat mellé egy új perikóparendet szerkesztettek evangéliumi, epistolai és ószövetségi szakaszokkal.<ref>Alexander Deeg: Warum lesen wir?, in Alexander Deeg – Helmut Schwier (szerk.): Lesungen im Gottesdienst. Theologie und Praxis der liturgischen Schrift-lesungen, Gütersloh, Gütersloher Verlag, 2020, 20–21.</ref>
Az EKD (Evangelische Kirche in Deutschland) legutóbbi, 2018-as perikóparevízióját egy lelkipásztorok körében végzett felmérés is megelőzte. A beérkezett válaszok és a bizottság munkája nyomán a duplájára megnövelték az ószövetségi olvasmányok számát, valamint minden eddiginél jobban figyeltek az egymás mellé rendelt szövegek teológiai kohéziójára.<ref>Deeg – Schwier: Lesungen im Gottesdienst, 23–24.</ref>
A legszélesebb körben elterjedt és legnagyobb hatású olvasmányrend azonban kétségkívül a II. Vatikáni Zsinat után 1969-ben bevezetett római olvasmányrend, az Ordo Lectionum Missae (továbbiakban OLM). Az olvasmányrend hároméves ciklusban ismétlődik, A évben Máté, B évben Márk, C évben Lukács evangéliumát olvassák. János evangéliumát azt megelőzőleg a nagyböjti és húsvéti időszak alatt olvasták, és ez a hagyomány annyira markáns volt, hogy végül a negyedik evangéliumnak dedikált D olvasmányév ötletét elvetve János evangéliuma maradt a hagyományosan előírt ünnepi időszakok számára. Az olvasmányrendben az ószövetségi és evangéliumi szakasz teológiailag kapcsolódik egymáshoz, az epistola sorozat viszont tudatos döntés miatt lectio continuában halad, így annak a teológiai kapcsolódása nagyon esetleges.<ref>Adrian Nocent: A Római Lekcionárium, in Pákozdi István – Somorjai Ádám (szerk.): A liturgiatudomány kézikönyve, Budapest, Szent István Társulat, 2020, 338–339.</ref>
Az OLM hatása az Észak-Amerikai protestáns egyházak perikóparendjére is hatással volt, hiszen az 1983-as Revised Common Lectionary (RCL) nagyban az OLM rendjén alapul.<ref> Ralph Kunz: Plädoyer für eine Predigttext- und Leseordnung, in Ralph Kunz – Andreas Marti – David Plüss (szerk.): Reformierte Liturgik – kontrovers, Zürich, Theologischer Verlag, Zürich, 2011, 381.</ref> A Revised Common Lectionary az evangéliumi és epistolai szakasz mellé két ószövetségi részt is ajánl, melyek közül az egyik az evangéliummal harmonizál, a másik pedig folyamatos olvasmányként szerepel. A RCL hároméves olvasmányciklusát körülbelül negyven egyház fogadta el.<ref> Deeg – Schwier: Lesungen im Gottesdienst, 23.</ref>
Nyugat-Európa református egyházaiban is egyre markánsabb igény fogalmazódik meg egy perikóparendre. A svájci református lelkészek a beszámolók alapján egyre gyakrabban választanak istentiszteleti olvasmányokat valamilyen perikóparend alapján, mint például a Westschweizer Ordnung<ref>https://www.pfarrverein.ch/perikopen/ (Letöltve: 2024. október 15.)</ref> vagy az EKD perikóparendje.<ref>David Plüss: Predigtgottesdienst, in David Pülss – Katrin Kusmierz – Matthias Zeindler – Ralph Kunz (szerk.) Gottesdienst in der reformierten Kirche – Einführung und Perspektiven, Zürcih, Theologischer Verlag, 2017, 213.</ref> A Westschweizer Ordnung az ünnepi olvasmányoknál az óegyházi rendet követi, míg a többi vasárnapra az OLM rendjét használja. Az ószövetségi szakaszokhoz német evangélikus olvasmányrendeket és egy korábbi svájci perikóparendet használ fel.<ref>Kunz: Plädoyer für eine Prädigttext, 381-382.</ref> Fontos megemlíteni még a német reformátusok által használt Reformierte Liturgie olvasmányrendjét, mely az óegyházi perikópákkal együtt minden vasár-és ünnepnapra hat olvasmányt és egy ünnepi zsoltárt javasol.<ref>Peter Bukowski: Reformierte Liturgie, Wuppertal, Neukircher Verlag, 1999, 561–604.</ref>
Fontos megjegyezni, hogy nem reprezentatív felmérések szerint a magyar református lelkipásztorok jelentős része is igényel valamilyen istentiszteleti olvasmányrendet.<ref>Fekete Ágnes: Liturgia és idő – a magyar református istentiszteleti gyakorlat egy 1968-as és egy mai felmérés tükrében. Doktori értekezés, Budapest, 2013, 74.</ref> A Magyarországi Református Egyházban a lelkipásztori gyakorlatot segíti, támogatja az Igazság és Élet<ref>Fekete Ágnes: Liturgia és idő – a magyar református istentiszteleti gyakorlat egy 1968-as és egy mai felmérés tükrében. Doktori értekezés, Budapest, 2013, 74.</ref> lelkipásztori folyóirat a maga vasár-és ünnepnapi olvasmányrendjével (és prédikáció vázlataival), illetve a Bibliaolvasó Kalauz is sok helyen gyakorlatilag istentiszteleti olvasmányrendként funkcionál, pedig nem istentiszteleti olvasmányrend célzatú a kiadvány.

== Irodalom ==

BALOGH Dávid: A lekció a magyar református istentiszteleti gyakorlatban. Doktori értekezés, KRE-HTK, 2023. Elérhető online: https://real-phd.mtak.hu/1939/1/Balogh_David_disszertacio_watermark.pdf (Letöltve: 2024. október 15.)

BIERITZ, Karl-Heinrich: Liturgik, Berlin, Walter de Gruyter, 2004.

BUKOWSKI, Peter (szerk.): Reformierte Liturgie, Wuppertal, Neukircher Verlag, 1999.

DEEG, Alexander – SCHWIER, Helmut, im Auftrag der Liturgischen Konferenz (szerk.): Lesungen im Gottesdienst. Theologie und Praxis der liturgischen Schrift-lesungen, Gütersloh, Gütersloher Verlagshaus, 2020.

FEKETE Ágnes, Liturgia és idő – a magyar református istentiszteleti gyakorlat egy 1968-as és egy mai felmérés tükrében. Doktori értkezés, Budapest, 2013.

FEKETE Csaba: Perikóparend a Spáczai graduálban 1619 tájáról, Magyar Egyházzene, VI. évf., 1998/1999/2., 239–250.

FEKETE Csaba: Kálvin és a perikóparend, Magyar Egyházzene, XVI. évfolyam, 2008/2009/3., 349–358.

FRYMIRE, John M.: The Primacy of the Postils: Catholics, Protestants and the Dissemination of Ideas in Early Modern Germany, Leiden, Brill, 2010.

GÄBLER, Ulrich: Huldrych Zwingli. Bevezetés életébe és munkásságába, Budapest, Kálvin Kiadó, 2008.

HAFENSCHER Károly: A perikópa, Evangélikus Élet, 72. évf., 2007/45., 2.

HAFENSCHER Károly: Ötszáz éves a Formula missae. Luther egyik istentiszteleti rendje és annak mai üzenete, Keresztyén Igazság, 2023/2., 16–36.

KUNZ, Ralph: Plädoyer für eine Predigttext- und Leseordnung, in Ralph Kunz – Andreas Marti – David Plüss (szerk.): Reformierte Liturgik – kontrovers, Zürich, Theologischer Verlag, Zürich, 2011, 378–384.

KUNZE, Gerhard: Die Lesungen, in Karl Ferdinan Müller – Walter Blankenburg (szerk.): Leiturgia. Handbuch des evangelischen Gottesdienstes. Band 2, Kassel, Johannes Stauda-Verlag, 1955., 87–179.

LUTHER Márton: A német mise és az istentisztelet rendje (ford. Paulik János), in Csepregi Zoltán – Horváth Orsolya (szerk.): Luther válogatott művei 3., Felelősség a gyülekezetért, Budapest, Luther Kiadó, 2024, 293–335.

MÜLHAUPT, Erwin: Die Predigt Calvins, ihre Geschichte, ihre Form und ihre religiösen Grundgedanken, Berlin und Leipzig, Verlag von Walter de Gruyter & Co., 1931.

NAGY József: Kálvin igehirdetése, Losonc, 1938.

NOCENT, Adrian: A Római Lekcionárium, in Pákozdi István – Somorjai Ádám (szerk.): A liturgiatudomány kézikönyve, Budapest, Szent István Társulat, 2020., 332–342.

OLD, Hughes Oliphant: The Reading and Preaching of the Scriptures int he Worship of the Christian Church. vol. 2.: The Patristic Age, Grand Rapids, Eerdmans, 1998.

OLD, Hughes Oliphant: The Reading and Preaching of the Scriptures int he Worship of the Christian Church. vol. 3.: The Medieval Church, Grand Rapids, Eerdmans, 1999.

OLD, Hughes Oliphant: The Reading and Preaching of the Scriptures int he Worship of the Christian Church. vol. 4.: The Age of Reformation, Grand Rapids, Eerdmans, 2002.

PALAZZO, Eric: A History of Liturgical Books from the Beginning to the Thirteenth Century, Collegeville, Liturgical Press, 1998.

PAP Ferenc: Újra az egyházi évről a Kálvin-évben, Kálvin és a perikóparend, Magyar Egyházzene, XVI. évfolyam, 2008/2009/3., 337–348.

PLÜSS, David: Predigtgottesdienst, in David Pülss – Katrin Kusmierz – Matthias Zeindler – Ralph Kunz (szerk.) Gottesdienst in der reformierten Kirche – Einführung und Perspektiven, Zürcih, Theologischer Verlag, 2017, 193–223.

REUMANN, John: A History of Lectionaries: From the Synagogue of Nazareth to Post-Vatican II, Interpretations: A Journal of Bible and Theology, XXXI. évf., 1977/2., 116–130.

ROUWHORST, Gerard: The Bible in liturgy, in James Carleton Paget (szerk.): The New Cambridge History of the Bible. vol. I., Cambridge University Press, 2013, 822–842.

Egyéb internetes, hivatkozott források:

Igazság és Élet folyóirat textuáriuma:
https://lelkesztovabbkepzo.hu/textuarium/ (Letöltve: 2024.10.15.)

Az Evangelisch-reformierte Kirche Schweiz lelkipásztorai által használt olvasmányrend direktíva:
https://www.pfarrverein.ch/perikopen/ (Letöltve: 2024.10.15.)

== Szerző ==

Balogh Dávid

Perikóparend - Laptörténet