Csorba.david: Új oldal, tartalma: „A Leideni Egyetem Hollandia legrégebbi egyeteme, 1575-ben alapították, magyar diákok peregrinációjában a harmadik legjelentősebb egyetem. A németalföldi szabadságharc idején 1575. február 8-án alapította Orániai Vilmos a városnak a spanyolokkal szemben tanúsított hősies ellenállása jutalmaképpen. Ezzel a Leideni Egyetem Észak-Németalföld, majd a későbbi Hollandia első egyeteme lett. Fontos szerepet töltött be a magyar diákok peregri…”

2025-12-07T19:57:59Z

Új oldal, tartalma: „A Leideni Egyetem Hollandia legrégebbi egyeteme, 1575-ben alapították, magyar diákok peregrinációjában a harmadik legjelentősebb egyetem. A németalföldi szabadságharc idején 1575. február 8-án alapította Orániai Vilmos a városnak a spanyolokkal szemben tanúsított hősies ellenállása jutalmaképpen. Ezzel a Leideni Egyetem Észak-Németalföld, majd a későbbi Hollandia első egyeteme lett. Fontos szerepet töltött be a magyar diákok peregri…”

Új lap

A Leideni Egyetem Hollandia legrégebbi egyeteme, 1575-ben alapították, magyar diákok peregrinációjában a harmadik legjelentősebb egyetem. A németalföldi szabadságharc idején 1575. február 8-án alapította Orániai Vilmos a városnak a spanyolokkal szemben tanúsított hősies ellenállása jutalmaképpen. Ezzel a Leideni Egyetem Észak-Németalföld, majd a későbbi Hollandia első egyeteme lett. Fontos szerepet töltött be a magyar diákok peregrinációjában, különösen a Staten College nyújtotta ösztöndíjaknak köszönhetően.

== Az egyetem alapítása ==
Az 1425-ben alapított Leuveni Egyetem volt Németalföld első egyeteme. A németalföldi szabadságharc (1568–1648) kirobbanása utána protestáns északi tartományokból származó diákok számára a katolikus egyetemen való tanulása lehetősége megszűnt. Orániai Vilmos 1575. február 8-án alapította a Leideni Egyetemet a város spanyolokkal szemben tanúsított hősies ellenállásának jutalmaként. A protestánsoknak különösen fontos volt, hogy saját papjaiknak felsőfokú oktatást biztosítsanak.
Az egyetem alapját a három fő kar képezte: teológia, jog és orvostudomány, fontossági sorrendben. Emellett filozófiát, irodalmat, matematikát és a hét szabad művészetet (grammatika, dialektika, retorika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia) is tanítottak.

== Magyar diákok a Leideni Egyetemen ==
A 655 beiratkozott magyarországi diák többsége református vallású volt. A Leidenben tanuló diákok 1715-ig főleg Debrecenből és Sárospatakról érkeztek az egyetemre, de Sárospatakról hatvannéggyel többen tanultak Leidenben, mint Debrecenből. Leidenben oktatott a dordrechti zsinaton (1618/19) eretneknek nyilvánított Arminius. A Leidenben teológiát tanulni kívánó diákoknak reverzálist kellett adniuk, hogy nem követik eretnek tanait. Leidenben tanított és számos magyar diákra nagy hatást gyakorolt a hebraista Coccejus teológiai felfogása.

A 18. századtól kezdve szinte kizárólag erdélyi kollégiumok küldték diákjaikat leideni ösztöndíjas helyre, ezért igen magas a Kolozsvárról és Nagyenyedről Leidenben beiratkozottak száma. Az egyetemi beiratkozási listákról tudjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve a legtöbben a 20-as éveik második felében érkeztek, és többnyire 2-3 évet maradtak Leidenben, főleg magánszemélyeknél laktak.

== Egyetemi ellátás ==
3.1. Staten College. A leideni egyetemen 1592 óta létezett lelkészképző intézet, a Staten College, a Tartományok Rendi Kollégiuma, ahol eredetileg csak hollandiai teológushallgatók tanultak, de a 17. század végétől kezdve közép- kelet- európai diákok előtt is megnyitotta kapuit. Az első magyar, akiről a Staten College aktái említést tesznek Lévay Péter volt, akinek 1666. február 14-én a Staten College régense említette a nevét, noha arról sehol nincs feljegyzés, hogy ösztöndíjas helyre került volna. A leideni Staten Collegeben ösztöndíjas helyet először Henczidai Mátyás, II. Rákóczi Ferenc későbbi orvosa, kapott 1704. március 28-tól.

1715 és 1796 között rendszeresen kaptak helyet magyarok a Staten Collegeben, összesen 96 ember neve ismert a 18. századból, akik ’Ungarus’-nak vagy ’Transsylvanus’-nak nevezték magukat. 1734-ig csak enyediek tanulhattak a Kollégiumban. Sárospatak, Debrecen, majd Marosvásárhely is próbálkozott diákjait bejuttatni a Rendek Kollégiumába, kísérleteik azonban sikertelenek maradtak. 1734. szeptember 18-án a tartományi rendek határozata két kolozsvári diák tanulmányát engedélyezte, így ettől az időponttól kezdve többnyire négy diák tartózkodott a Staten Collegeben. Három olyan eset ismert, amikor nem erdélyi diákot is felvettek: így jutott be 1732-ben Geertruidenburg város ajánlásával Gyöngyössy Pál, majd a miskolci Mokri Mihály jelentkezett 1738 decemberében az Orániai herceg levelével, végül a sárospataki Szathmári Pap Mihály professzor fiát, Dánielt vették fel egy erdélyi helyére 1758-ban.

3.2. Anyagi támogatás. Egy-egy alkalommal az egyetem is nyújtott anyagi támogatást különböző célból a szükséget szenvedő diákoknak 1624-ben Váradi Sámuel magisztert, a nagyszombati iskola rektorát, az egyetemi kurátorok ötven guldenben, Bornemissza Istvánt 1632-ben hatvan gulden támogatásban részesítették. A mindennapos költségek támogatása mellett publikációkra is lehetett pénzt kapni. 1667-ben Száki Ferencet harminc guldennel jutalmazták traktátusa felajánlásáért. Fejérvári István ötvenkét dukátot kapott a vizsga- és doktori költségek fedezésére.

3.3. Betegellátás. Azokat a diákokat, akik a Staten College lakóiként betegedtek meg, a kollégiumi régensek támogatták. A pszichés beteg Diószegi Mihály kollégiumi, majd kórházi ellátását a Staten College fedezte. Alkalmanként rövidebb betegápolást is fizettek, Johannes Antonius Valesius kilenc napos ápolásáért a Staten College kurátorai adtak pénzt egy szolgálónak. Évtizedekkel később Szathmári Paksi Mihály sárospataki professzor fiát, Szathmári Dánielt 1759-ben pszichés betegsége miatt a Cecília kórházba vitték, költségeit a Staten College állta.

Az egyetem peres iratai között szintén felbukkan egy magyar neve, aki pestisben betegedett meg. Decsi Pétert egy leideni sebész szolgájának sikerült meggyógyítani, a betegellátásért azonban adós maradhatott, mivel a sebész özvegye a magyart az egyetem bírósága elé idéztette, hogy fizesse ki gyógyítása költségeit.
Egyetemi akták részletesen foglalkoznak az erdélyi Tőke István – a nagyenyedi Tőke István professzor fia – ügyével. Mivel nem volt a Staten College tagja, ezért ellátásáról egy másik egyetemi szerv gondoskodott. Nála is pszichés betegség tünetei jelentkeztek, Tőke apjának már korábban is írtak egy levelet, melyben arra kérték, hogy vitesse el a fiát. Apja azonban úgy gondolta, hogy fiának először mégis inkább doktorálnia kellene, ezért tanulmányai folytatására pénzt küldött. Végül őt is a Cecília kórházba vették fel. Apja 360 guldent küldött, amikor az elfogyott, akkor ifjabb Tőke ingóságainak eladásával finanszírozták az ellátását. 1664-ben bekövetkezett halála után a megmaradt pénzből fizették ki tartozásait.

Az egyetemi bíróság jegyzőkönyvei között ismert egy másik Leidenben tanuló diák szomorú esete is, akinek feltételezhető pszichés problémája öngyilkossághoz vezetett. Az erdélyi Wachsmann Sámuel 1725. október 31-én vetett véget önkezével életének. Az utolsó akta, mely egy magyar diák haláláról tájékoztat 1760-ban készült. Fáy Sámuel 34 évi folyamatos egyetemi jelenlét után 1760. július 21-én teljes szegénységben hunyt el, ezért az egyetem gondoskodott a temetéséről.

== Egyetemi bíróság ==
Az 1575. június 2-án kelt statútumok kimondták, hogy a professzorokról, rektorokról, doktorokról és magiszterekről mint vádlottakról csak a tartományi bíróság, dönthetett, vádlóként pedig a hagyományos bíróság elé kellett a megvádolt felet idéztetniük. A diákok és más egyéb akadémiai tagok – kivéve a fentebb említetteket – számára saját alsó fokú bíróságot állítottak föl, melyben a rektor mellett a négy fakultás egy-egy asszesszora dolgozott, akik a rektort segítették. A peres ügyeket először a rektor és asszesszorok elé kellett vinni, akik megpróbálják a vitázó feleket kibékíteni, és ha ez nem sikerült, akkor lehetett csak az ügyet a forum academicum elé bocsátani.

A saját egyetemi bíróság felállítása kompromisszum eredménye volt, ebben ugyanis az egyetemi képviselők mellett nem-egyetemi tagok is voltak (négy polgármester, két városi bíró), akik ráadásul szavazati többséggel rendelkeztek. Ezért az egyetem megkapta a legfelsőbb bíróságot megillető jogokat, így a polgári és büntető peres ügyek mellett főbenjáró bűncselekményekben is ítélkezhetett, és halálos ítéletet is hozhatott. Bár 1575-ben megszabták, hogy az egyetemi bíróság ítéletei ellen nem lehet fellebbezni, ezt a rendek határozata 1656-ban megváltoztatta. A fennmaradt bírósági iratok java része polgári peres és nagyrészt anyagi természetű: a diákok a szoba bérleti díjának ki nem fizetése miatt kerültek igen gyakran a szállásadóikkal konfliktusba. Haller Gábor, gyakran több száz guldennel tartozott szállásadójának is, az egyik leideni kereskedőnek 643 guldennel tartozott posztó vásárlásáért.

A büntető peres akták között egyetlen utalást találtunk egy magyar ifjúra vonatkozólag. Jan Andiess „van Hungarien”, vagyis magyar származású fiatalember, egy litván ifjúval Imo de Graaffal együtt a Köningsmarck grófok szolgálatában álltak. 1651. május 16-án este hét és nyolc óra között a Rapenburgön, a Nonnenbrug közelében szándékosan belekötöttek két úrba és lövöldözésbe keveredtek velük. A történtek felháborították az egyetemi bírákat, akik az ítélettel példát akartak statuálni, hogy a többi diákot a hasonló tettektől elijesszék: elvették a diákok kiváltságait, nevüket törölték az anyakönyvből, valamint az 10 évre száműzték őket a városból és a tartományokból.

== Egyetemi tanulmányok ==
A beiratkozott diákok nagyrészt teológiát hallgattak első (466 alkalommal), vagy második szakként (12 alkalommal). A filozófiát (mely gyűjtőfogalom volt és többféle tudományterületet is magába foglalt) 44 alkalommal választották első és 4 alkalommal második szakként. Orvostudományt 44 diák, jogot 31 magyar választotta. Emellett elenyésző számban tanutak magyarországi diákok keleti nyelveket, fizikát vagy politikatudományt. 62 esetben nem jegyezték fel a diák beiratkozásakor választott szakot. A diákok tanulmányairól disputáik és disszertációik alapján tájékozódhatunk. Nagyszámú filozófiai disputáció született, melyekben a korabeli természettudományos (matematikai, fizikai, kémiai) gondolkodás újdonságai köszönnek vissza. Innen kerültek Sárospatakra természettudományos kísérleti eszközök is. Az orvostudományban különösen is Herman Boerhaave hatása jelentős.

== Szakirodalom ==
BOZZAY Réka: Leiden, a gondoskodó egyetem. Magyarországi diákoknak nyújtott juttatások és kiváltságok a leideni egyetemen a 17–18. században, Századok 140(2006/4), 985–1006.
UŐ: Die Peregrination ungarländischer Studenten an der Universität Leiden 1595–1796, Budapest: ELTE Egyetemi Levéltár, 2009 (Felsőoktatástörténeti kiadványok, Ú. S., 8).
HOFFMANN Gizella (szerk.): Peregrinuslevelek. 1711–1750. Külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak, Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, 1980.
MIKLÓS Ödön: Magyarok perei a leideni rektor előtt, Theologiai Szemle 3(1927–1928), 163–165.
OTTERSPEER, Willem: Groepsportret met Dame. De vesting van de macht. De Leidse Univeristeit 1673-1775, Amsterdam, Bert Bakker, 2002.
SLUIJTER, Ronald: ’Tot ciraet, vermeerderinge ende heerlyckmaeckinge der universiteyt’ Bestuur, instellingen, personeel en financiën van de Leidse universiteit, 1575–1812, Hilversum, Verloren, 2004.

== Szerző ==
[[Bozzay Réka]]

Leideni Egyetem - Laptörténet