Huszti Béla (1895–1968) - Laptörténet

Lanyi.gabor, 2025. december 17., 17:25-n

2025-12-17T17:25:54Z

Lanyi.gabor: Új oldal, tartalma: „''Huszti Béla'' (Beregszász, 1895. február 16. – Beregszász, 1968. október 15.) kígyósi református lelkész, a Keleti Baráti Kör tagja. == Származása, iskolái, végzettsége == Huszti Béla 1895. február 16-án született Beregszászban, egyszerű földműves, gazdálkodó családban, Huszti Imre és Horvát Ilona harmadik gyermekeként. Édesanyja 11. gyermeke születésekor életét vesztette. Testvérei között volt tanító, kántor, szőlés…”

2025-12-17T17:12:58Z

Új oldal, tartalma: „''Huszti Béla'' (Beregszász, 1895. február 16. – Beregszász, 1968. október 15.) kígyósi református lelkész, a Keleti Baráti Kör tagja. == Származása, iskolái, végzettsége == Huszti Béla 1895. február 16-án született Beregszászban, egyszerű földműves, gazdálkodó családban, Huszti Imre és Horvát Ilona harmadik gyermekeként. Édesanyja 11. gyermeke születésekor életét vesztette. Testvérei között volt tanító, kántor, szőlés…”

Új lap

''Huszti Béla'' (Beregszász, 1895. február 16. – Beregszász, 1968. október 15.) kígyósi református lelkész, a Keleti Baráti Kör tagja.

== Származása, iskolái, végzettsége ==
Huszti Béla 1895. február 16-án született Beregszászban, egyszerű földműves, gazdálkodó családban, Huszti Imre és Horvát Ilona harmadik gyermekeként. Édesanyja 11. gyermeke születésekor életét vesztette. Testvérei között volt tanító, kántor, szőlész-borász és kereskedő is. Középfokú tanulmányait a Magyar Állami Királyi Főgimnáziumban végezte Beregszászban, teológiai tanulmányit pedig a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán végezte 1914 és 1918 között. A tantárgyak többségét jeles eredménnyel teljesítette. Az I. világháború idején a teológiáról kiküldve a frontra, társaival együtt a katonák között is hirdette Isten igéjét.

== Lelkészi szolgálatának első állomáshelyei ==
1918 és 1922 között Beregszászban (1918), Beregrákoson (1918–1919) és Borzsován (1919) is végezte az igehirdetés szolgálatát, majd valamivel hosszabb ideig a beregújfalui (1919–1922) református gyülekezet segédlelkésze volt. Innen hívták meg a Kígyósi Református Egyházközségbe, melynek 1922 és 1949, majd 1956 és 1968 között volt lelkésze. 1922. december 3-án történt meg a lelkészbeiktatás, melyen jelen volt Bary Gyula beregi esperes, Tornay János bilkei és Szutor Jenő beregszászi lelkész. Az ünnepi alkalmon székfoglaló prédikációt mondó Huszti Béla, Máté evangéliumából olvasta fel alapigéjét: „És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.” (Máté 8:19). Ezt követően – 1925. december 15-én – Munkácson a Kárpátaljai Református Egyházkerület gyűlésén történt meg felszentelése.

== Családalapítás, gyermekei ==
Beregújfalui szolgálata idején ismerkedett meg Füsti-Molnár Benjámin kántor-tanító lányával, Margittal. 1923. január 30-án megkötött házasságukból három gyermek született: Katalin-Valéria 1924. január 2-án, Csaba nevű fiuk 1927. február 12-én Szabolcs nevű fiuk 1925-ben, születése után nem sokkal, agyhártyagyulladás következtében elhunyt. Miután 1949-ben a szovjet hatóságok letartóztatták, felesége Margit és lánya Katalin-Valéria Beregszászba költözött, az anyai nagyapa által még 1930-as években vásárolt házba. 1956 és 1968 között itt volt az otthona Huszti Bélának is.

== A kígyósi református gyülekezet élén ==
Megválasztását követően fellendült a kígyósi gyülekezeti élet, melyet jól mutat a presbiteri jegyzőkönyvek magas száma is (az 1923 és 1927 között eltelt öt év leforgása alatt évente átlagosan 15 presbiteri gyűlést tartottak). A presbiteri jegyzőkönyveket lelkészsége idején ő maga vezette. Az 1934-ben tanító nélkül maradt református iskolában rövid ideig Huszti Béla volt a tanító, miközben szükség esetén a kántori feladatokat is ellátta.

Az I. világháborúban beszolgáltatott nagyharang pótlása Huszti Béla lelkészségének egyik első gyakorlati megnyilvánulása volt. 1923. november 18-án létrejött a harangalap, melyre a lelkész saját kántori fizetését ajánlotta fel. A meghirdetett közadakozás eredményeként lehetővé vált, hogy Egry Ferenc kisgejőci harangöntő új harangot készítsen, mely felszentelése 1924-ben történt. A két világháború között a gyülekezet anyagi helyzetének fenntartására tett kísérletként értelmezhető, hogy 1927-ben újraindította az egyházi kőbányát. Nevéhez fűződik a mai napig álló új parókia építése, amely – bár nagy költséggel járt –, de 1928 őszére sikerült felépíteni. Az 1944-es szovjet bevonulást követően iskola, kolhoziroda később óvoda is működött a lelkészlak falai között.

Lelkipásztorként kiemelt hangsúlyt fektetett a gyülekezeti hitélet előmozdítására. Ennek keretében több évkezdő presbitergyűlésen felolvasásra került a belmissziós munkaterv. Az 1920–30-as években a Kárpátalján megélénkülő belmissziós mozgalom egyik következményeként értelmezhető az 1936-ban megindult Keleti Baráti Kör működése, amelyben Huszti Béla is szerepet vállalt. Lelkészi időszaka alatt jellemzőek voltak a vallásos estek és evangelizációk, az ifjúsági kör és a nőegylet aktív működése, de ekkor vezették be a temetkezési tized bizottságát, illetve a funerátor feladatköre is megszilárdult, a szegények gondnokának tisztsége (diakóniai szolgálat) pedig szintén fontosnak nevezhető a gyülekezet életében. Ez utóbbi feladatát Huszti tiszteletes öccse, a kereskedelemmel foglalkozó Huszti Árpád látta el.

== A két világháború között viselt egyházi és világi tisztségei ==
A Beregi egyházmegyében a következő tisztségeket töltötte be: 1927-től egyházmegyei számvevő, 1929-től gyámintézeti jegyző, 1936-tól középiskolai látogató ellenőr.
Az 1930-as években a Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultúregyesület (PREMKE) elnöke volt Kígyóson. Ezen kívül a Kígyósi Könyvtári Tanács vezetője és a Beregmegyei Magyar Internátus Egyesület ellenőre. A terület Magyar Királysághoz történő visszakerülése után a helyi Levente Egyesület vezetője és a Magyar Élet Párt tagja is volt.

== Mozgástere és tevékenysége az 1944-es szovjet bevonulás után ==
1944 novemberében a presbitérium több tagja és a gondnok is a malenkij robot miatt került távol Kígyóstól, mivel 18-tól 50 éves korig munkatáborokba vitték el a gyülekezet számos férfi tagját. Csok András gondnok távollétében a lelkipásztor vette át a pénztárnapló vezetését. Huszti Béla számára nemcsak lelkészként, de testvérként is fájdalmat okoztak a történtek, hiszen Árpád nevű öccse majd egy évig volt távol családjától a kényszermunkatáborba történő elhurcolás miatt. 1946-ban a lelkészt és családját kilakoltatták otthonukból, a parókiát iskolának alakították át, használati tárgyaikat rekvirálták. A gyülekezethez tartozó Csok családnál kaptak ideiglenes szállásként egy szobát Husztiék. Közben fiát, Csabát, 1947-ben elvitték FZO-képzésre, amely után még le kellett töltenie a kiszabott munkaszolgálatot.

== Huszti Béla letartóztatása és elítélése ==
Huszti Bélát 1949. március 25-én tartóztatták le Kígyóson 54 éves korában. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság büntetőtörvénykönyvének 54. § 4., 10., és 11. cikkelyei alapján 25 év javító-nevelő munkatáborra és öt év jogvesztésre, illetve vagyonelkobzásra ítélték. Vele együtt öt másik lelkészt is hasonlóképpen ítélt el a bíróság (Kovács Zoltán, Györke István, Pázsit József, Asszonyi István, Gulácsy Lajos). A vádemelésre 1949. május 14-én került sor, a következő vádpontok alapján: a Keleti Baráti Körben történő részvétel, szovjetellenes magatartás, magyar nacionalista beállítottság.

Elítélését követően először a szibériai Angara-folyó partján fekvő Bratszk város közelében a 0.42. és a 0.17. számú táborokba került. Egy 1952. július 10-én keltezett levélből már az derült ki, hogy Tajset közelében a Csuksa nevű vasútállomáshoz közeli táborban raboskodott. Ezekben a táborokban – a beszámolói szerint – erdőirtással és vasútépítéssel kapcsolatos munkákat végeztek. Ugyanakkor 1954-től többször volt kórházban, melynek hatására csak könnyebb, kisegítő feladatokat kellett végeznie. Említésre méltó, hogy ez idő alatt több verset és éneket is szerzett, melyekben főként a vele lévő társai, a honvágy és a régi emlékek jelentek meg.
Versgyűjteményének a Foszlik a köd címet adta. A verseken kívül két elbeszélés gyűjteményt is írt Cura pastoralis és Akit itt felejtett az idő címmel.
1955-ben – rabtársaival együtt – átszállították a Szovjetunió európai részére, a molotovi (ma Perm) terület egyik lágerébe, amely az Urál-hegységnél a Csuszovaja folyó (a Káma egyik mellékfolyója) partján volt kialakítva. Végül 1956. június 8-án közkegyelemmel szabadult 7 év 2 hónap és 18 nap rabság után.

== Életének utolsó szakasza és emlékezete ==
Hazatérése után 1956. augusztus 17-én került sor (újra) beiktatására Kígyóson. Ezzel együtt 1960-tól a Nagyberegi Református Egyházban is végezte az igehirdetés szolgálatát. Az 1960-as évek második felére szív- és tüdőbetegsége miatt egészsége leromlott. 1968-ban utolsó hónapjait a Beregszász határában lévő kórházban töltötte. Itt halt meg 1968. október 15-én, 73 éves korában. A beregszászi református temetőkertben helyezték végső nyugalomra.

1991-ben fia, Csaba nevére érkezett levélben az állami ügyészség rehabilitáltnak nyilvánította a kényszermunkatáborba koholt vádak alapján elhurcolt Huszti Bélát. Az utolsó helyben lakó lelkész emlékére a kígyósi református templomban emléktábla került elhelyezésre.

== Szerzők ==
Túri László
[[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]