https://refwiki.kre.hu/index.php?action=history&feed=atom&title=Heidelbergi_egyetem 2026-05-04T09:26:10Z Az oldal laptörténete a wikiben MediaWiki 1.40.0 https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Heidelbergi_egyetem&diff=719&oldid=prev 2024-12-04T14:03:25Z

<p>Új oldal, tartalma: „Heidelberg, német város, a pfalzi választófejedelemség központja. Humanista hátterű egyeteme a svájci irányú (református) reformáció egyik európai központja volt, a magyarországi és erdélyi diákok nagyobb számban 1584–1622 között látogatták. == Az egyetem rövid története == Alapítási éve 1386, ez a mai Németország legrégibb egyeteme. A város a középkorban és a kora újkorban a Pfalzi Választófejedelemség székhelye volt.…”</p> <p><b>Új lap</b></p><div>Heidelberg, német város, a pfalzi választófejedelemség központja. Humanista hátterű egyeteme a svájci irányú (református) reformáció egyik európai központja volt, a magyarországi és erdélyi diákok nagyobb számban 1584–1622 között látogatták.<br /> <br /> == Az egyetem rövid története ==<br /> Alapítási éve 1386, ez a mai Németország legrégibb egyeteme. A város a középkorban és a kora újkorban a Pfalzi Választófejedelemség székhelye volt. Az egyetem<br /> a reformációhoz viszonylag későn csatlakozott, a kezdetek 1546-ra tehetők, de csak 1556-ban lett<br /> teljesen protestáns felsőoktatási intézmény. 1558-ban új egyetemi törvényeket léptettek életbe,<br /> amelyek megfogalmazásában Philipp Melanchthon is részt vett. Ettől kezdve egyre erősebb lett a<br /> svájci reformáció befolyása, ezt támogatta az 1559-től uralkodó III. Frigyes pfalzi<br /> választófejedelem is. A folyamatot az 1563-as Heidelbergi Káté, a reformátusok egyik alapvető<br /> hitvallási iratának megjelentetése tetőzte be. 1576-ban meghalt III. Frigyes, utódja a lutheránus VI.<br /> Lajos lett, aki mindenkit elűzött az udvarból és az egyetemről, aki nem az ő hitvallásán volt. Nem<br /> sokáig uralkodott, 1583 novemberében ő is meghalt, örököse, a kiskorú IV. Frigyes helyett a gyámja<br /> és nagybátyja, a református János Kázmér uralkodott 1592-ben bekövetkezett haláláig. Az újabb<br /> váltás az egyetemet is érintette, 1584-ben megindult az evangélikus tanárok elbocsátása, helyükbe<br /> reformátusok jöttek (részben visszatértek).<br /> <br /> Ezután az ortodox kálvinizmus németországi centrumává vált az egyetem, János Kázmér új<br /> kollégiumot is építtetett, noha a diáklétszám messze elmaradt a wittenbergitől. A 17. század első két<br /> évtizedében a virágkorát érte a városban a protestáns késő humanista kultúra, az 1618-ban kitört<br /> harmincéves háború viszont megtörte a fejlődést, mert éppen Heidelberg volt az egyik háborús<br /> főváros. Megindult a diákok és a tanárok elvándorlása, különösen erősen 1620 után, amikor<br /> Németalföld irányából betörtek a fejedelemség északi részére a spanyolok. 1622 szeptemberében a<br /> háborús vereség betetőzéseként a Habsburgok csapatai megostromolták a várost, amely két hét alatt<br /> elesett. Az egyetemet bezárták, az egyetemi könyvtárat, az ún. Bibliotheca Palatinát 1623-ban<br /> Rómába szállították. Csak harminc év múlva, 1652-ben sikerült újra megindítani az oktatást,<br /> egészen más kulturális és egyházi körülmények között. Heidelberg az újkorban Baden-Württemberg<br /> tartomány része lett, itt a 19. század elején egyesítették a nagyobb evangélikus és kisebb református<br /> egyházat, ami gyakorlatilag a református egyház lenyelését jelentette. Az egyetem ma Németország<br /> első számú felsőoktatási intézménye, nemzetközileg is kiemelkedő teljesítménnyel, elsősorban a<br /> természettudományok és az orvostudomány területén.<br /> <br /> == Az első magyarországi református diákok ==<br /> Hosszú ideig Wittenberg vonzereje volt az erősebb, ezért csak 1568 után jelentek meg az első hazai peregrinusok. Köztük voltak olyan jelentős<br /> személyiségek, mint a tíz évig külföldön tartózkodó Paksi Cormaeus Mihály, a Svájcban is<br /> megfordult Thúri Mátyás, és a jeles humanista Kassai Zsigmond Dávid. Rajtuk kívül néhány<br /> kálvinista vonzalmú erdélyi szász is beiratkozott ide. Magyarországi és erdélyi diákra vonatkozó<br /> adatokat tartalmaznak a fennmaradt szenátusi jegyzőkönyvek, benne a fegyelmi ügyekkel, illetve a<br /> kiosztott ösztöndíjakra vonatkozó nyilvántartással.<br /> <br /> == Fordulópont: Johann Jakob Grynaeus (1540–1617) teológiai professzorsága ==<br /> A hat esztendős lutheránus korszak lezárásaként 1584-ben János Kázmér helytartó meghívta az egyetemre Bázelből<br /> Johann Jakob Grynaeust vezető teológiaprofesszornak, aki szűk két esztendőt tudott itt tölteni.<br /> Ebben az időben vette fel vele a levelező kapcsolatot több magyar és erdélyi diák, s ez azután is<br /> folytatódott, amikor visszatért Bázelbe. Noha 1586-tól átmenetileg Wittenbergben is kedvezőbb lett<br /> a környezet a református hallgatók számára, egyre többen jöttek át Heidelbergbe is, vagy már<br /> rögtön ide Wittenberg kihagyásával. Többnyire albérletben laktak, s nem alakítottak olyan<br /> diáktársaságot (coetust, bursát) mint Wittenbergben, vagy korábban Krakkóban és Bécsben.<br /> <br /> == 1592 után ==<br /> 1592-ben Wittenbergben az ortodox lutheránus irányzat kerekedett felül, ezért rövid<br /> időre a főként reformátusokból álló magyar coetust is kitiltották. Bár ezt az intézkedést<br /> visszavonták, megindult a társaság eróziója, amely 1609-re (formálisan 1613-ra) a megszűnéséhez<br /> vezetett. Ez azt jelentette, hogy a reformátusok számára Heidelberg vált a fő egyetemi célponttá.<br /> 1591-re elkészült a Collegium Casimirianum épülete, amelynek egyik felében ösztöndíjas diákok<br /> lakhattak, köztük magyarországiak is.<br /> <br /> == David Pareus (1548–1622) professzorsága ==<br /> A sziléziai származású teológus 1598-ban lett az Ószövetség, s később az Újszövetség professzora az egyetemen. Magyarországi és erdélyi<br /> diákjaival, akiknek baráti patrónusa volt, szoros kapcsolatban volt, hazatérésük után is levelezett<br /> velük, ők teológiai, egyházpolitikai problémáik megoldását is Pareustól várták. A pfalzi<br /> választófejedelmek politikai törekvéseivel párhuzamosan a két nagy protestáns felekezet<br /> kibékülését, szövetségét szorgalmazta (ez volt az ún. irénizmus), de mivel ezt református vezetéssel<br /> képzelte el, nem sok gyakorlati eredménnyel. Diákjaival a katolikusok elleni hitvitákat<br /> gyakoroltatta, ők gyakran disputáltak nála a római jezsuita professzor Roberto Bellarmino<br /> (Pázmány Péter tanára) téziseinek cáfolatával. 1607-ben egy saját házat építtetett, ahol számos magyar diák is lakott albérlőként. 1613 után Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel is levelezett. Heidelberg eleste előtt néhány hónappal, 1622 nyarán hunyt el.<br /> <br /> == Szenci Molnár Albert (1674–1634) Heidelbergben ==<br /> A későbbi zsoltárfordító 1592–1593-ban és 1596–1599 között tanult itt. A második alkalommal kapott ugyan ösztöndíjat, s helyet a Collegium<br /> Casimirianumban, de állandó anyagi gondokkal és betegségekkel küszködve egyelőre nem jutott<br /> közelebb irodalmi tervei megvalósításához. Hogy német földön adhassa ki könyveit, nem volt<br /> hajlandó hazatérni, s tartósabb kinti tartózkodásra készült. Első sikertelen leánykérése után<br /> idegösszeomlást kapott, s egy hétre bekerült a város egyik kórházába. Naplójában részletes képet ad<br /> erről az időszakról, ebben a szövegben található a város mindmáig népszerű panorámás sétaútjának<br /> a Philosophenweg-nek az első említése.<br /> <br /> == Miskolci Csulyak István (1575–1646) Heidelbergben ==<br /> Szenci Molnár Albert barátja, református lelkész, író és költő, mint egy főnemes ifjú, báró Thököly Miklós nevelője tanult itt 1603<br /> és 1608 között. Mivel fennmaradt az útinaplója, az önéletrajza és a peregrinációs emlékkönyve,<br /> minden eddiginél részletesebb képet kapunk általa a városról és az egyetemről.<br /> <br /> == Koszorús költők ==<br /> 1590 óta a városban élt Paulus Melissus (Schedius) (1539–1602), mint az<br /> egyetemi könyvtár őre, akit a korszakban jeles német és latin nyelvű költőként ismerték. 1564-ben<br /> megkapta I. Ferdinánd császártól a koszorús költő kitüntetést és a palotagróf tisztségét, ami<br /> felhatalmazta arra, hogy maga is kitüntessen másokat. 1600. december 20-án így lett általa koszorús<br /> költő a magyar Thúri György (1575–1612 k.), illetve barátja és lakótársa Johann Philipp Pareus<br /> (1576–1648), aki később kiadta Thúri latin költeményeit. Az ifjabb Pareus (David fia) később maga<br /> is palotagróf lett, s ő koszorúzta költővé 1614. július 1-jén Súri Orvos Pált.<br /> <br /> == Peter Felckmann († Heidelberg, 1603) ==<br /> A brassói születésű erdélyi szász diák 1595-ben iratkozott be az egyetemre, majd Angliába, Franciaországba és Svájcba utazott. 1598-ban visszatért<br /> Heidelbergbe, letelepedett a városban, elvett feleségül egy özvegyasszonyt, s számos magyar diák<br /> nála lakott albérletben. Klasszikus szövegkiadásaival jó nevet vívott ki magának a korszak<br /> humanistái között, de fiatalon elhunyt.<br /> <br /> == Az utolsó évtized ==<br /> 1610-ben V. Frigyes lett a pfalzi választófejedelem, aki feleségül vette I.<br /> Jakab angol király lányát, Stuart Erzsébetet. Nagyívű politikai ambíciói a harmincéves háború<br /> kitöréséhez vezettek, szövetséget kötött többek között Bethlen Gáborral is, a fejedelem<br /> rendszeresen küldött állami ösztöndíjjal diákokat Heidelbergbe. Az erdélyi kapcsolat<br /> megteremtésében és fenntartásában nagy szerepet játszott David Pareus és Szenci Molnár Albert is.<br /> Ide küldték tanulni az utolsó pillanatban ifjabb Bethlen Istvánt, a fejedelem unokaöccsét, aki aztán<br /> 1620-ban a háborús események miatt menekülésszerűen hazatért.<br /> <br /> == Összeomlás és kiútkeresés ==<br /> 1620 után minimálisra csökkent a magyarországi és erdélyi diákok<br /> száma, az oktatás akadozott, viszont az itt maradtak nagyobb eséllyel kaptak ösztöndíjat, mint<br /> korábban. 1622 nyarán szinte mindenki elmenekült, az egyetlen Sonkádi János kivételével. Őt és a<br /> családjával ekkor Heidelbergben élő Szenci Molnár Albertet a győztes és szabadrablást tartó<br /> csapatok megkínozták. Heidelberg az ostrom után megszűnt a svájci irányú reformáció fontos<br /> központjának lenni. A református diákok külföldi tanulását újra kellett szervezni, ebben nagy<br /> szerepet játszott Szenci Molnár, aki Hollandiába és Angliába is elutazott. 1623 után a református<br /> peregrinációnak ezek az országok lettek a legfontosabb célpontjai.<br /> <br /> == Összegzés ==<br /> A heidelbergi egyetem magyarországi és erdélyi református diákjai többségükben<br /> egyházi pályára léptek, s tanárok, illetve lelkészek lettek. Mint külföldi egyetemen tanultak ők<br /> lettek a következő időszakban az egyház vezetői: esperesek és püspökök, jelentős írók; Pareus<br /> tanítványaiként az ortodox kálvinizmust képviselték. Az egyetlen kivételt Szenci Molnár Albert<br /> jelentette, aki minden irányzat felé nyitott volt. Amikor színre léptek a következő, Hollandiában és<br /> Angliában tanult nemzedék képviselői, köztük a puritánok, borítékolva volt a nemzedéki<br /> ellentétként is megjelenő összeütközés a „heidelbergiánus” öregek, és a másfajta képzést kapott<br /> fiatalok között.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> HELTAI János: Adattár a heidelbergi egyetemen 1595–1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról, Az<br /> Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980, (1982), 243–347. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OSZKEvkonyve_1980/?pg=244&amp;amp;layout=s (Letöltés: 2024. november 15.)<br /> <br /> Uő: David Pareus magyar kapcsolatai, in: Herner János (szerk.), Tudóslevelek művelődésünk külföldi<br /> kapcsolataihoz 1577–1797, Szeged, 1989, 13–76. https://real-eod.mtak.hu/1481/ (Letöltés: 2024: november 15.)<br /> <br /> Uő: Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok, Budapest, Balassi Kiadó, 1994.<br /> <br /> SZABÓ András (kiad.): Johann Jakob Grynaeus magyar kapcsolatai, Szeged, József Attila Tudományegyetem, 1989.<br /> https://real-eod.mtak.hu/2947/ (Letöltés: 2024. november 15.)<br /> <br /> Uő: Thúri György, a koszorús költő, in: Jankovits László – Kecskeméti, Gábor (szerk.), Neolatin irodalom<br /> Európában és Magyarországon, Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem, 1996, 135–143. https://real-<br /> eod.mtak.hu/9698/ (Letöltés: 2024. november 15.)<br /> <br /> SZENCI MOLNÁR Albert: Naplója, kiad. Szabó András, Budapest, Universitas Kiadó, 2003.<br /> <br /> SZABÓ András: A heidelbergi egyetem levéltárának magyar vonatkozású iratai (1560–1622), in: Jankovics József<br /> (szerk.), „Nem sűlyed az emberiség!” Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára, Budapest, MTA<br /> Irodalomtudományi Intézete, 2007. http://www.iti.mta.hu/Szorenyi60/Szabo_Andras.pdf (Letöltés: 2024. november 15.)<br /> <br /> Uő: Miskolci Csulyak István Heidelbergben, in: Kecskeméti Gábor – Tasi Réka (kiad.), Bibliotheca et<br /> Universitas. Tanulmányok a hatvanéves Heltai János tiszteletére, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK, Magyar Nyelv- és<br /> Irodalomtudományi Intézet, 2011, 119–128. https://real.mtak.hu/92520/1/PDFsam_heltai60.pdf (Letöltés: 2024.<br /> november 15.)<br /> <br /> Uő: Coetus Ungaricus. A wittenbergi magyar diáktársaság 1555–1613, Budapest, Balassi Kiadó, 2017.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Szabó András]]</div>

Csorba.david