https://refwiki.kre.hu/index.php?action=history&feed=atom&title=Hars%C3%A1nyi_M%C3%B3ricz_Istv%C3%A1n_%281630%E2%80%931691%29 2026-09-26T17:22:34Z Az oldal laptörténete a wikiben MediaWiki 1.40.0 https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Hars%C3%A1nyi_M%C3%B3ricz_Istv%C3%A1n_(1630%E2%80%931691)&diff=671&oldid=prev 2024-12-04T08:41:13Z

<p>Új oldal, tartalma: „&#039;&#039;Harsányi Móricz István&#039;&#039; (Nagyharsány, 1630k – Rimaszombat, 1691. márc. 1.) Református lelkész, gályarab prédikátor == Családi háttér == Családos, magyar nemes (báró), 5 gyermek atyja. Legkisebb gyermeke a gályarabságból való megszabadulás után született, ifj. István, előbb atyját követve Zürichben volt ösztöndíjas, majd hazatérve a vértelen ellenreformáció nyomására katolizált. A család leszármazottjának tartotta mag…”</p> <p><b>Új lap</b></p><div>''Harsányi Móricz István'' (Nagyharsány, 1630k – Rimaszombat, 1691. márc. 1.)<br /> Református lelkész, gályarab prédikátor<br /> <br /> == Családi háttér ==<br /> Családos, magyar nemes (báró), 5 gyermek atyja. Legkisebb gyermeke a gályarabságból<br /> való megszabadulás után született, ifj. István, előbb atyját követve Zürichben volt ösztöndíjas,<br /> majd hazatérve a vértelen ellenreformáció nyomására katolizált. A család leszármazottjának<br /> tartotta magát Harsányi István (1873–1928), sárospataki könyvtáros, teológiai tanár és utódai.<br /> A gályarabnak közös emléktáblát avattak (több társával egyetemben) a Miskolc-Avasi<br /> (1917, 1982) és a rimaszombati gyülekezet templomában (1917), a sárospataki Kollégiumban<br /> (1936), illetve emléksírt az avasi temetőben a három, egykor Miskolcon szolgáló gályarabnak<br /> (Kaposi S. István, Köpeczi Haller Balázs).<br /> <br /> == Életút ==<br /> Itthon a debreceni és a pataki kollégiumban tanult, külföldön Németalföld egyetemeit<br /> látogatta (Utrecht, Franeker, Groningen, 1656-57). A szolgálati helyei a tiszáninneni kerülethez<br /> kötik: Miskolc (1660-61), Tiszaszederkény /ma: Tiszaújváros/ (1661-65), és Rimaszombat (1665-<br /> 74, 1678-91). A két gömöri lekészsége közti időt tölti börtönben és gályarabságban.<br /> Gömörország fővárosából Rimaszombatból hívják be a pozsonyi perbe. Vitázik és kitart,<br /> a halálos ítéletet követőn végigjárja a nyomorúságok útját. A megszabadulásuk után Zürichben<br /> Johannes Lavater számára leírt életrajza alapján tudjuk ennek időtartamát: Pozsony (1 hét),<br /> Lipótvár börtöne (10 hónap), gyalogút Triesztig (1 hónap), átkelés az Adrián, Pescara kikőtője (3<br /> nap), Chieti /Theate (9 nap), átkelés az Appenineken, Nápoly kikötője (2 hónap). A<br /> beszámolójában Harsányi lejegyezte, hogy csupán 2 hónapot töltött a gályán, mivel lebetegedett, s<br /> utána a rabkórházban gyógyították. A rabság idején ő az egyik, aki rögzítette a társak történetét,<br /> emlékében megőrizte a haldoklók utolsó szavait, énekeit. A megszabaduláskor ő köszöntötte a<br /> holland De Ruyter admirálist. Az itáliai gályákról és a horvát Bakar börtönéből megszabadított 30<br /> élő lelkészt és tanítót Zürichben fogadták. Harsányi végig Svájcban maradt, az itteni városokat<br /> járta körbe, s számolt be a fogadó gyülekezetek előtt szenvedéstörténetükről. Az 1677<br /> reformációs jubileumi istentiszteletet követően, ahol Séllyei M. István szolgált, indult haza a svájci<br /> 14 fős különítmény 3 csoportban. Harsányi Boroszlón keresztül vette az irányt haza ötödmagával<br /> (Kálnai Péter, Szalóczi Mihály, Karasznai Mihály, Simonyi Péter), s érkezett meg 1678<br /> augusztusában Rimaszombatba. A gyülekezete a város határában virágkapuval várta.<br /> <br /> == Arcképe ==<br /> A korszak jellegzetes értelmiségi életpályájához képest keveset alkotott: ismert egy disputa<br /> tőle, és a gályarabság történetének szerkesztési munkája, melyet Kocsi Csergő Bálinttal együtt<br /> <br /> végzett (Narratio brevis, Zürich/Bázel, 1677-78, latin), illetve a hazatérte után megnyitott<br /> gyülekezeti anyakönyvön is az ő írását és nevét láthatjuk. A gályarabok szenvedéstörténetének ő<br /> az egyik legismertebb alakja, mivel a svájci tartózkodása idején készített róla és Séllyei M.<br /> Istvánról, a pápai püspökről C. Meyer egy kettős olajfestményt (1677), melyet J. Ulrich helyi<br /> lelkész disztichonjai díszítenek. Ezt a képet máig Zürichben őrzik (Zentralbibliothek Zürich).<br /> Miután id. Révész Imre, későbbi debreceni lelkész 1850-51-ben is megtekintette, készíttetett róla<br /> másolatot Bécsben, majd kőnyomatot Barabás Miklóssal sokszorosításra. Ezek a litográfiák adták<br /> az alapot számos későbbi alkotásnak: készültek külön olajfestmény portrék, egyéni és kettős<br /> képeslapok (pl. a gályarabság 250. évfordulója tiszteletére), melyek előbb a református<br /> kollégiumokba kerültek be, majd a történeti kiadványokba (Protestáns Naptár 1856; Payr Sándor: A<br /> magyar protestáns gályarabok, 1927), és a jubileumi események idején forgalomba hoztak többfélét<br /> ezek közül. Ekként Harsányi arcvonásai a magyar református identitás jellegzetes lelkésztípusát<br /> rögzítették évszázadokra.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Balogh Elemér: Az evangyéliom vértanúi, Pozsony, Wigand, 1900.<br /> <br /> Bujtás László Zsigmond: A pozsonyi vésztörvényszékről és a gályarabságról szóló, magyar<br /> szerzőktől származó szövegek sorsa 17–18. századi holland kiadványokban, Könyv és Könyvtár,<br /> 25(2003), 115–157.<br /> <br /> Csorba Dávid: Svájci források a magyarországi gályarabok történetének kutatásához, in Mártírium<br /> és emlékezet: Protestáns és katolikus narratívák a 15–19. században, szerk. Fazakas Gergely Tamás,<br /> Imre Mihály, Száraz Orsolya, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2014 (Loci Memoriae Hungaricae,<br /> 3), 166–178.<br /> <br /> Fazakas Gergely Tamás: A gályarabok emlékezete és a református egyháztörténet-írás a 19.<br /> század második felében, in Mártírium és emlékezet: Protestáns és katolikus narratívák a 15–19.<br /> században, szerk. Fazakas Gergely Tamás, Imre Mihály, Száraz Orsolya, Debrecen, Egyetemi<br /> Kiadó, 2014 (Loci Memoriae Hungaricae, 3), 179–193.<br /> <br /> Galeria omnium sanctorum: A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete, szerk. Makkai László,<br /> közrem. Fabinyi Tibor, Ladányi Sándor, Bp., Magyar Helikon, 1976.<br /> <br /> Harsányi István: Kocsi Csergő Bálint gályarabságról írott munkájának eredeti kézirata főiskolánk<br /> könyvtárában, Sárospataki Református Lapok 6(1910/49), 487–489.<br /> <br /> Kocsi Csergő Bálint: „Kősziklán épült ház ostroma”, ford. Bod Péter, Szimonidesz Lajos, Miklós<br /> Dezső, s. a. r. Miklós Dezső, [Leányfalu], szerzői kiad., [1995].<br /> <br /> Lampe, Friedrich Adolf, [Debreceni Ember, Paulus]: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et<br /> Transsylvania, Utrecht, Poolsus, 1728, 746–919.<br /> <br /> Zsindely Endre: Die Befreiung ungarisch–protestantischer Prediger von den Galeeren und ihre Aufnahme in<br /> Zürich vor 300 Jahren, Zürcher Taschenbuch 98(1978), 119–131.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Csorba Dávid]]</div>

Csorba.david