Groningeni egyetem - Laptörténet

Csorba.david: /* Egyetemi jogszolgáltatás */

2025-11-25T07:52:23Z

Egyetemi jogszolgáltatás

← Régebbi változat		A lap 2025. november 25., 09:52-kori változata
25. sor:		25. sor:
	== Egyetemi jogszolgáltatás ==		== Egyetemi jogszolgáltatás ==
	Az egyetemi jogszolgáltatás több szinten történt. Az első foka a senatus minor volt, mely állt a rektorból, asszesszorokból és a titkárból. A rektor választott két asszesszort, akik két évig dolgoztak mellette. Kisebb jelentőségű ügyekben egyébként a rektor egyedül is dönthetett, ilyen esetekben azonban fellebbezésre nem volt lehetőség. A senatus minor döntését viszont meg lehetett támadni a senatus academicus-nál, amiben a rektor és a professzorok vettek részt. Csak a rektornak volt joga asszesszorait és az egész akadémiai szenátust egybehívni, akárcsak valamennyi egyetemi polgárt, aki az ő jogszolgáltatása alá esett. A senatus academicus fellebbviteli fóruma a senatus amplissimus volt. Ezen a tanácskozáson a kurátorok is részt vettek, bár ők nem voltak egyetemi polgárok, így ők maguk nem estek az egyetemi jogszolgáltatás alá. Maga a helytartó is tagja volt ennek a tanácsnak, ő volt az első kurátor (curator primarius), neki kellett a legnehezebb ügyekben döntést hoznia. Gyilkossági ügyekben viszont csak a városi magisztrátus hozhatott ítéletet.		Az egyetemi jogszolgáltatás több szinten történt. Az első foka a senatus minor volt, mely állt a rektorból, asszesszorokból és a titkárból. A rektor választott két asszesszort, akik két évig dolgoztak mellette. Kisebb jelentőségű ügyekben egyébként a rektor egyedül is dönthetett, ilyen esetekben azonban fellebbezésre nem volt lehetőség. A senatus minor döntését viszont meg lehetett támadni a senatus academicus-nál, amiben a rektor és a professzorok vettek részt. Csak a rektornak volt joga asszesszorait és az egész akadémiai szenátust egybehívni, akárcsak valamennyi egyetemi polgárt, aki az ő jogszolgáltatása alá esett. A senatus academicus fellebbviteli fóruma a senatus amplissimus volt. Ezen a tanácskozáson a kurátorok is részt vettek, bár ők nem voltak egyetemi polgárok, így ők maguk nem estek az egyetemi jogszolgáltatás alá. Maga a helytartó is tagja volt ennek a tanácsnak, ő volt az első kurátor (curator primarius), neki kellett a legnehezebb ügyekben döntést hoznia. Gyilkossági ügyekben viszont csak a városi magisztrátus hozhatott ítéletet.

	A büntetésekről az egyetemi törvények 24. pontja szól. Vagy pénzbírságot kellett fizetni, vagy a tettest az egyetemi épület börtönébe zárták, esetleg kitörölték a nevét az egyetemi matrikulából, legvégső esetben időlegesen vagy örökre kitiltották az egyetemről valamint Groningen városból és Ommeland tartományból.		A büntetésekről az egyetemi törvények 24. pontja szól. Vagy pénzbírságot kellett fizetni, vagy a tettest az egyetemi épület börtönébe zárták, esetleg kitörölték a nevét az egyetemi matrikulából, legvégső esetben időlegesen vagy örökre kitiltották az egyetemről valamint Groningen városból és Ommeland tartományból.
	Az egyetemi bíróság a 18. század második felében veszített jelentőségéből, ezért senkit nem ért váratlanul, amikor 1808-ban a szenátus is beleegyezett a bíróság megszüntetésébe. Végül 1811-ben szűnt meg a bíróság, amikor is Napóleon a Groningeni Egyetemet Császári Egyetemmé nevezte át. A francia oktatási rendszerben az egyetemi bíróságnak és egyéb kiváltságoknak már nem volt helye.		Az egyetemi bíróság a 18. század második felében veszített jelentőségéből, ezért senkit nem ért váratlanul, amikor 1808-ban a szenátus is beleegyezett a bíróság megszüntetésébe. Végül 1811-ben szűnt meg a bíróság, amikor is Napóleon a Groningeni Egyetemet Császári Egyetemmé nevezte át. A francia oktatási rendszerben az egyetemi bíróságnak és egyéb kiváltságoknak már nem volt helye.

	1735. október 19-én Matolcsi Bíró Pál nevű diák szállásadója azzal kereste meg a rektort, hogy a magyar hét hónappal ezelőtt fizetés nélkül távozott, ezért kérte, hogy a szállásán hátrahagyott javaiból elvehesse a hátralékot. Hónapokig tartó pereskedésben végül a szállásadót marasztalták el és kötelezték pénz megfizetésére. 1748-ban Török Ferencet a szállásdíja megfizetésére kötelezték. Farczádi Gábor ugyanebben az évben továbbadta bérelt szobáit holland diákoknak, akiktől sem neki, sem a szállásadónak nem sikerült a pénzt behajtaniuk. Arra is volt példa, hogy egy diák és szállásadónője közti bizalmas viszony feltárása érdekében magyarokat hallgattak ki, mint Váraljai Mihályt 1650-ban.		1735. október 19-én Matolcsi Bíró Pál nevű diák szállásadója azzal kereste meg a rektort, hogy a magyar hét hónappal ezelőtt fizetés nélkül távozott, ezért kérte, hogy a szállásán hátrahagyott javaiból elvehesse a hátralékot. Hónapokig tartó pereskedésben végül a szállásadót marasztalták el és kötelezték pénz megfizetésére. 1748-ban Török Ferencet a szállásdíja megfizetésére kötelezték. Farczádi Gábor ugyanebben az évben továbbadta bérelt szobáit holland diákoknak, akiktől sem neki, sem a szállásadónak nem sikerült a pénzt behajtaniuk. Arra is volt példa, hogy egy diák és szállásadónője közti bizalmas viszony feltárása érdekében magyarokat hallgattak ki, mint Váraljai Mihályt 1650-ban.

	Az egyetem foglalkozott hitéleti kérdésekkel is, amiben két magyar diákot tanúként hallgattak meg. Anthonius Driessen groningeni professzor Hermannus Venema franekeri professzort remonstráns nézetekkel vádolta, és úgy gondolta, hogy a remonstrantizmus magyarországi és erdélyi terjedésében Venema diákjainak volt szerepük. A Groningeni Egyetemen 1734. december 15-én tartott kihallgatáson Szombati Gergely és Réti István diákoknak az erdélyi és magyar remonstrantizmussal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Mivel a magyarok nyilatkozataiból az derült ki, hogy bár voltak Erdélyben arminiánusok (4-5 ember), közülük nem mindenki tanult Franekerben, Venema tanítványai közül senkit nem tudtak megnevezni, akit arminianizmussal vádoltak. Sőt a gyanúba keveredettetekről sem lehetett elmondani, hogy osztották Venema nézeteit, sőt azt sem tudták, hogy Venema neve egyáltalán előfordult-e a gyűléseken. Biztosították a Groningeni Egyetemet, hogy a magyar és erdélyi egyház fellép az ortodoxiától elhajlókkal szemben, a remonstránsok tévelygéseinek elkerülése érdekében reverzálist készítettek, de ezek nem Venema nézeteivel szemben fogalmazódtak meg. A vizsgálat után ezt a jegyzéket a szenátusnak adták, hogy töröljék el a Venemát ért heterodoxia vádját.		Az egyetem foglalkozott hitéleti kérdésekkel is, amiben két magyar diákot tanúként hallgattak meg. Anthonius Driessen groningeni professzor Hermannus Venema franekeri professzort remonstráns nézetekkel vádolta, és úgy gondolta, hogy a remonstrantizmus magyarországi és erdélyi terjedésében Venema diákjainak volt szerepük. A Groningeni Egyetemen 1734. december 15-én tartott kihallgatáson Szombati Gergely és Réti István diákoknak az erdélyi és magyar remonstrantizmussal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Mivel a magyarok nyilatkozataiból az derült ki, hogy bár voltak Erdélyben arminiánusok (4-5 ember), közülük nem mindenki tanult Franekerben, Venema tanítványai közül senkit nem tudtak megnevezni, akit arminianizmussal vádoltak. Sőt a gyanúba keveredettetekről sem lehetett elmondani, hogy osztották Venema nézeteit, sőt azt sem tudták, hogy Venema neve egyáltalán előfordult-e a gyűléseken. Biztosították a Groningeni Egyetemet, hogy a magyar és erdélyi egyház fellép az ortodoxiától elhajlókkal szemben, a remonstránsok tévelygéseinek elkerülése érdekében reverzálist készítettek, de ezek nem Venema nézeteivel szemben fogalmazódtak meg. A vizsgálat után ezt a jegyzéket a szenátusnak adták, hogy töröljék el a Venemát ért heterodoxia vádját.
	Réti Istvánt 1747-ben azzal vádolták meg, hogy meg akart erőszakolni egy helyi 15 éves lányt. Bár Réti minden ellene felhozott vádat tagadott, a tanúvallomások alapján elítélték és még napnyugta előtt távoznia kellett a városból és tartományból, sőt azt is megtiltották, hogy valaha visszatérhessen.		Réti Istvánt 1747-ben azzal vádolták meg, hogy meg akart erőszakolni egy helyi 15 éves lányt. Bár Réti minden ellene felhozott vádat tagadott, a tanúvallomások alapján elítélték és még napnyugta előtt távoznia kellett a városból és tartományból, sőt azt is megtiltották, hogy valaha visszatérhessen.

Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Észak-Hollandia mai napig jelentős 1614-ben alapított egyeteme. A Groningeni Egyetemet a Németalföldi szabadságharc korában, de a 12 éves spanyol-holland fegyverszünet (1609-1621) idején alapították. Számos holland és külföldi diákot vonzott, a magyar peregrináció szempontjából szintén fontos szerepet töltött be: disputák, disszertációk jelentek meg magyar diákoktól, menzáján számos magyar kedvezményesen vagy ingyenesen étkezhete…”

2025-11-25T07:51:48Z

Új oldal, tartalma: „Észak-Hollandia mai napig jelentős 1614-ben alapított egyeteme. A Groningeni Egyetemet a Németalföldi szabadságharc korában, de a 12 éves spanyol-holland fegyverszünet (1609-1621) idején alapították. Számos holland és külföldi diákot vonzott, a magyar peregrináció szempontjából szintén fontos szerepet töltött be: disputák, disszertációk jelentek meg magyar diákoktól, menzáján számos magyar kedvezményesen vagy ingyenesen étkezhete…”

Új lap

Észak-Hollandia mai napig jelentős 1614-ben alapított egyeteme.

A Groningeni Egyetemet a Németalföldi szabadságharc korában, de a 12 éves spanyol-holland fegyverszünet (1609-1621) idején alapították. Számos holland és külföldi diákot vonzott, a magyar peregrináció szempontjából szintén fontos szerepet töltött be: disputák, disszertációk jelentek meg magyar diákoktól, menzáján számos magyar kedvezményesen vagy ingyenesen étkezhetett.

== Az egyetem alapítása ==
A Habsburg uralom alól felszabaduló észak-németalföldi tartományokban igen hamar igény mutatkozott a szellemi élet protestáns műhelyeinek megteremtésére. A felsőfokú oktatás hiánya Groningenben már a 16. század végén, a 17. század elején égető problémának tűnt, ezért 1609-ben a rendi gyűlés (Staten Generaal) határozatot hozott, miszerint Groningen város és a környező területek (Ommeland), melyek egy tartományt képeztek (Stad en Lande) diákjai 100 guldent kapnak, ha Leidenben, Franekerben vagy Brémában tanulnak, illetve 150 guldenben részesülnek, ha a nevezett három egyetem helyett más felsőoktatási intézményt kívánnak meglátogatni. Az 1609-es végzés 46 diák nevét sorolja fel, akik tanulmányaik folytatására ösztöndíjat nyertek a rendektől. Alig telt el három év, amikor is már szóba került egy önálló kollégium felállítása néhány fakultással. A Groningeni Egyetem ünnepélyes megnyitására mégis további két évet kellett várni, amire végül 1614. augusztus 23-án került sor a város közepén álló Martinikerkben.
A Groningeni Egyetemen 1614-es alapításától számítva 1811-ig az összes beiratkozást tekintve a 17. században immatrikulált a legtöbb hallgató: 1614 és 1713 között a kétszáz éves periódust nézve az összes hallgató 61%-a iratkozott be, ez évente átlagosan 75 hallgatót jelentett. A virágkort viszont a 18. században hanyatlás követte, évente átlagosan csak 47 hallgatóról tud ugyanis a matrikula. A számadatokhoz kiegészítésképpen hozzá kell még tenni, hogy a holland szakirodalom szerint, a tényleges hallgatók kb. 1/3-ának neve nem jelenik meg a beiratkozási listákon, akárcsak egyébként a többi egyetem esetében sem, mivel a beiratkozás nem volt az egyetemi tanulmányok feltétele.
A beiratkozott külföldi hallgatók száma is igen jelentős volt. Pontos számadatokat a holland szakirodalom sem tett közzé, mivel a rendelkezésre álló listák meglehetősen pontatlanok, elsősorban a diákok származási helyét tekintve. 1811-ig kb. 4000 külföldi tanult Groningenben, ez az összes beiratkozott hallgató 30%-a. A legtöbb külföldi német területről származott, összesen kb. 3150 diák, ami a külföldi hallgatók 80%-a volt. Ennek természetesen elsődleges oka a földrajzi közelség volt, hiszen a német hallgatók 1/3-a ráadásul a keleti-fríz területekről érkezett.

== Magyar diákok a Groningeni Egyetemen ==
A magyar és erdélyi hallgatók létszáma meg sem közelítette a németekét. A források alapján a vizsgált korszakban összesen 290 magyar vagy erdélyi diákról tudunk, akik az egyetem hallgatói voltak. Arról, hogy a magyarok meddig maradtak Groningenben nagyon kevés adattal rendelkezünk. A jelenlétet igazoló listák (recenziós listák) igen hiányosak (1765-1807 között maradtak csak fent), ezért a groningeni tartózkodásra általános tendenciákat nem tudunk megállapítani, hanem csak egyes emberek groningeni tanulmányainak hosszúságát tudjuk meghatározni. A Deventerben később professzori állást vállaló Csernák László 1767-ben iratkozott be Groningenbe, ezt követően 1768-ban nem volt Groningenben, majd 1769-től 1774-ig folyamatosan az egyetemen tartózkodott. Hasonlóan hosszú időt töltött Mogyoródi Márton Tamás is Groningenben. Először 1773-ban iratkozott be, 1774-ben nem volt Groningenben, majd 1775-ben újból beiratkozott és 1781-ig folyamatosan Groningenben tanult.

== Egyetemi támogatások ==
1. Az egyetemi menza magyar diákjai
Alig fél évvel az egyetem alapítása után Groningen város és Ommeland rendjei döntöttek egy bursa ’beneficium mensa publica’ - tulajdonképpen a mai menza elődje – felállításáról, mely 40 diákot látott el, egy oeconomus gondoskodott a diákokról, a rendek béreltek vagy vettek egy házat, a tartomány évente 55 guldent fizetett minden diák után valamint 6-7 szekér tőzeget biztosított a fűtésre. Ezen kívül maguk a diákok 45 guldent adtak még az oeconomusnak, aki az ételéről és italáról, a szolgákról és szolgálólányokról, valamint a háztartás fenntartásáról gondoskodott.
A bursának megfelelő helyet találtak a Broederskerkhoffon, amiért az egyetemi gondnokok 3036 guldent fizettek a tulajdonosnak, egy bizonyos E. Joncker Sicko Pansernek. A bursa egészen 1813-ig ebben a házban üzemelt.
Alapításakor a bursa nem volt teljesen ingyenes, csak az étkezések költségének felét állták, a következő évek határozatai viszont egyértelműen bizonyítják, hogy bizonyos számú diák teljesen ingyen étkezhetett, míg mások fél áron kaptak ételt.
A bursáról szóló határozatok az étkezések rendjét és a heti menüt is megszabták. A kezdeti években napi háromszori étkezést tettek lehetővé: reggelit, ebédet és vacsorát biztosítottak a diákoknak, mivel azonban a reggeli iránt nem mutatkozott érdeklődés, így azt megszüntették. A menüt nem nevezhetjük túl változatosnak: nyers vagy pácolt húst, hutspotot (zöldséges egytálétel) és szürke vagy zöldborsót, vajat, fehér vagy zöldsajtot, kenyeret és pénteken halat szolgáltak fel, inni sört, évente kétszer pedig francia bort kaptak. A menü minősége ellen többször is panaszt tettek a diákok, mivel szerintük vagy túlsütötték, vagy nyersen szolgálták fel az ételt, esetleg romlott volt a hús.
A bursában étkező magyarokról az első bejegyzés 1658. november 3-án kelt, amikor is Csedregi Péter kérését tárgyalta az egyetemi szenátus. Csedregi a rektornak előadta, hogy szűkölködik, mire a rektor a gondnokokkal folytatott tárgyalás után télire megadta a szabad bursa használatot, valamint egy heti pénzt rendelt neki. Az utolsó magyarról a bursában 1783-ban találunk említést, egy bizonyos Szakloncy (valószínűleg Szaklányi Zsigmond) nyerte el a szabad asztal használatát.

2. Pénzügyi támogatások
Szintén más egyetemekhez hasonlóan biztosították disputák kiadását vagy a hazaút költségeinek fedezését. Az erre vonatkozó adatok csak a 18. századból állnak rendelkezésünkre. Császári K. Istvánnak 1731-ben ítéltek oda a kurátorok 10 ezüst dukátot disputája kiadására. Szathmári Orbán Sámuelnek 1735-ben alig egy hónappal Groningenbe érkezése után a kurátorok a disputa ingyenes megjelentetést szavazták meg.
Az útiköltségre is áldozott az egyetem, Kamarási Lászlónak 1738-ban 25 guldent Nagyodi Sámuelnek 1748-ban 50 guldent, Szőnyi Mihálynak 1749-ben szintén 50 guldent adtak.

== Egyetemi jogszolgáltatás ==
Az egyetemi jogszolgáltatás több szinten történt. Az első foka a senatus minor volt, mely állt a rektorból, asszesszorokból és a titkárból. A rektor választott két asszesszort, akik két évig dolgoztak mellette. Kisebb jelentőségű ügyekben egyébként a rektor egyedül is dönthetett, ilyen esetekben azonban fellebbezésre nem volt lehetőség. A senatus minor döntését viszont meg lehetett támadni a senatus academicus-nál, amiben a rektor és a professzorok vettek részt. Csak a rektornak volt joga asszesszorait és az egész akadémiai szenátust egybehívni, akárcsak valamennyi egyetemi polgárt, aki az ő jogszolgáltatása alá esett. A senatus academicus fellebbviteli fóruma a senatus amplissimus volt. Ezen a tanácskozáson a kurátorok is részt vettek, bár ők nem voltak egyetemi polgárok, így ők maguk nem estek az egyetemi jogszolgáltatás alá. Maga a helytartó is tagja volt ennek a tanácsnak, ő volt az első kurátor (curator primarius), neki kellett a legnehezebb ügyekben döntést hoznia. Gyilkossági ügyekben viszont csak a városi magisztrátus hozhatott ítéletet.
A büntetésekről az egyetemi törvények 24. pontja szól. Vagy pénzbírságot kellett fizetni, vagy a tettest az egyetemi épület börtönébe zárták, esetleg kitörölték a nevét az egyetemi matrikulából, legvégső esetben időlegesen vagy örökre kitiltották az egyetemről valamint Groningen városból és Ommeland tartományból.
Az egyetemi bíróság a 18. század második felében veszített jelentőségéből, ezért senkit nem ért váratlanul, amikor 1808-ban a szenátus is beleegyezett a bíróság megszüntetésébe. Végül 1811-ben szűnt meg a bíróság, amikor is Napóleon a Groningeni Egyetemet Császári Egyetemmé nevezte át. A francia oktatási rendszerben az egyetemi bíróságnak és egyéb kiváltságoknak már nem volt helye.
1735. október 19-én Matolcsi Bíró Pál nevű diák szállásadója azzal kereste meg a rektort, hogy a magyar hét hónappal ezelőtt fizetés nélkül távozott, ezért kérte, hogy a szállásán hátrahagyott javaiból elvehesse a hátralékot. Hónapokig tartó pereskedésben végül a szállásadót marasztalták el és kötelezték pénz megfizetésére. 1748-ban Török Ferencet a szállásdíja megfizetésére kötelezték. Farczádi Gábor ugyanebben az évben továbbadta bérelt szobáit holland diákoknak, akiktől sem neki, sem a szállásadónak nem sikerült a pénzt behajtaniuk. Arra is volt példa, hogy egy diák és szállásadónője közti bizalmas viszony feltárása érdekében magyarokat hallgattak ki, mint Váraljai Mihályt 1650-ban.
Az egyetem foglalkozott hitéleti kérdésekkel is, amiben két magyar diákot tanúként hallgattak meg. Anthonius Driessen groningeni professzor Hermannus Venema franekeri professzort remonstráns nézetekkel vádolta, és úgy gondolta, hogy a remonstrantizmus magyarországi és erdélyi terjedésében Venema diákjainak volt szerepük. A Groningeni Egyetemen 1734. december 15-én tartott kihallgatáson Szombati Gergely és Réti István diákoknak az erdélyi és magyar remonstrantizmussal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Mivel a magyarok nyilatkozataiból az derült ki, hogy bár voltak Erdélyben arminiánusok (4-5 ember), közülük nem mindenki tanult Franekerben, Venema tanítványai közül senkit nem tudtak megnevezni, akit arminianizmussal vádoltak. Sőt a gyanúba keveredettetekről sem lehetett elmondani, hogy osztották Venema nézeteit, sőt azt sem tudták, hogy Venema neve egyáltalán előfordult-e a gyűléseken. Biztosították a Groningeni Egyetemet, hogy a magyar és erdélyi egyház fellép az ortodoxiától elhajlókkal szemben, a remonstránsok tévelygéseinek elkerülése érdekében reverzálist készítettek, de ezek nem Venema nézeteivel szemben fogalmazódtak meg. A vizsgálat után ezt a jegyzéket a szenátusnak adták, hogy töröljék el a Venemát ért heterodoxia vádját.
Réti Istvánt 1747-ben azzal vádolták meg, hogy meg akart erőszakolni egy helyi 15 éves lányt. Bár Réti minden ellene felhozott vádat tagadott, a tanúvallomások alapján elítélték és még napnyugta előtt távoznia kellett a városból és tartományból, sőt azt is megtiltották, hogy valaha visszatérhessen.

== Szakirodalom ==
BOZZAY Réka-LADÁNYI Sándor, Magyarországi diákok holland egyetemeken 1595-1918, Budapest, ELTE Levéltára, 2007. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 15).
BOZZAY Réka: Magyar diákok a groningeni bursában, in: Papp Imre; Angi János; Pallai László (szerk.): Emlékkönyv ifj. Barta János 70. születésnapjára, Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2010, 111;131-117;139.
BOZZAY Réka: Magyarországi diákok groningeni tanulmányai a kora újkori levéltári források tükrében, in: Bozzay Réka (szerk.) Történetek a mélyföldről: Magyarország és Németalföld kapcsolata a kora újkorban, Debrecen: Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszék, 2014, 172-187.
JONCKBLOET, W. J. A.: Gedenkboek der Hoogeschool te Groningen, Groningen, J. B. Wolters, 1864.
KAMPMAN, J. G.: De Groningse student vóór 1815, in: Universitair leven in Groningen 1614-1989, J. Kingma, W. R. H. Koops, F. R. H. Smit (Red.) Groningen, Universiteitsmuseum, 1989, 41-61.
LANGERAAD, van Lambregt Abraham; BIE, de, Jan Pieter; LOOSJES, Jakob: Biographisch woordenboek van protestantsche godgeleerden in Nederland. Deel 2. Utrecht, Kemink & Zoon, 1908-1918.
SMIT, Franck: Buitenlandse studenten in Groningen 1614-1815, in: Huussen jr., A.H. (red.): Onderwijs en onderzoek: studie en wetenschap aan de academie van Groningen in de 17e en 18e eeuw, Hilversum, Verloren, 2003, 261-283.
VEN, VAN DER, Foskea, ’Groningse Loskoppen’ Academierechtspraak in Groningen, in: Huussen jr., A.H. (red.): Onderwijs en onderzoek: studie en wetenschap aan de academie van Groningen in de 17e en 18e eeuw, Hilversum, Verloren, 2003, 231–260.
WATERBOLK, E. H.: Academisch onderwijs in Franeker en Groningen, 1585-1843: ijver en wedijver, Groningen, Universiteitsmuseum Groningen, 1985.

== Szerző ==
[[Bozzay Réka]]