Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Bodola Sámuel (Zágoni Bodola Sámuel) (Székelyudvarhely, 1790. december 10. – Kolozsvár, 1866. április 22.) református lelkész, tanár, teológiai író, erdélyi püspök. Professzorként és egyházkormányzóként egyaránt megkerülhetetlen szereplője a 19. századi erdélyi teológiai oktatásnak, a lelkészképzés ügyét középpontba állító Nagyenyed–Kolozsvár egyházpolitikai vitának meghatározó, Enyed-párti alakja. == Származása…”

2025-11-28T19:08:38Z

Új oldal, tartalma: „Bodola Sámuel (Zágoni Bodola Sámuel) (Székelyudvarhely, 1790. december 10. – Kolozsvár, 1866. április 22.) református lelkész, tanár, teológiai író, erdélyi püspök. Professzorként és egyházkormányzóként egyaránt megkerülhetetlen szereplője a 19. századi erdélyi teológiai oktatásnak, a lelkészképzés ügyét középpontba állító Nagyenyed–Kolozsvár egyházpolitikai vitának meghatározó, Enyed-párti alakja. == Származása…”

Új lap

Bodola Sámuel (Zágoni Bodola Sámuel) (Székelyudvarhely, 1790. december 10. – Kolozsvár, 1866. április 22.) református lelkész, tanár, teológiai író, erdélyi püspök.

Professzorként és egyházkormányzóként egyaránt megkerülhetetlen szereplője a 19. századi erdélyi teológiai oktatásnak, a lelkészképzés ügyét középpontba állító Nagyenyed–Kolozsvár egyházpolitikai vitának meghatározó, Enyed-párti alakja.

== Származása, tanulmányai ==

Édesapja, Bodola Sámuel, a székelyudvarhelyi gimnázium tanára fiatalon, fia néhány éves korában elhunyt. A gyermek Sámuelt édesanyja, Huszár Veronika, először az udvarhelyi kollégiumban taníttatta, majd nagybátyja, a Nagyenyeden tanár, később püspök, Bodola János (1754-1836) az enyedi Bethlen Kollégiumba íratta. Kiváló tanulmányi előmenetelére tekintettel később osztálytanító lett a gimnáziumban, ahol egyik tanítótársa Kőrösi Csoma Sándor volt. 1814-ben tett vizsgát teológiából és filozófiából, majd két évig peregrinus diák volt Göttingenben. Racionális-kritikai szellemiségével (J. G. Eichhorn, K. F. Stäudlin, G. E. Schulze) ez az egyetem volt a protestáns teológia egyik központja a 19. század elején.

== Lelkészi szolgálatok, professzori évek ==

Göttingenből 1816-ban tért haza, majd négy év lelkészi szolgálat következett: először Kolozsváron báró Dániel Istvánné és gróf Toldalagi Lászlóné udvari papja, 1817-ben Héderfalván, 1818-tól Marosvásárhelyen lelkész. Egy főúri család, egy egyszerű falusi, majd egy művelt polgári, városi közösség lelki vezetőjeként szerzett tapasztalatot.
1821-ben házasodott meg, Antal Zsuzsannát, Antal János (1767-1854) marosvásárhelyi pap, később püspök lányát vette el. Gyermekeik: Ágnes, Mária, János, Dénes és Johanna.
1820-ban a székelyudvarhelyi iskola teológiaprofesszora, 1833-tól Marosvásárhelyen, 1841-től a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított teológiát. Az 1849. évi események idején előbb Kolozsvárra menekült, majd újra Marosvásárhelyen lett tanár 1850-től. Amikor 1854-ben ideiglenesen Kolozsváron elkezdte működését egy teológiai szeminárium, újra ott tanított 1862-ig, az intézet Nagyenyedre költözéséig.

== Teológiai gondolkodása ==

Kevés munkája maradt meg írásban: tanári évei alatt egy iskolai használatra való katekizmust írt, ezen kívül dogmatikai előadásainak részletei maradtak fenn diákjai jegyzeteiben. Ezek szerint a Leibnitz–Wolf-féle racionalizmus iskolájához tartozott, de szélsőségektől mentesen.
Néhány fennmaradt egyházi beszéde is igazolja teológiai gondolkodását. Az 1865. évi lelkészszentelés alkalmával arra figyelmeztette fiatal lelkésztársait, hogy különböztessék meg a teológiát a vallástól, előbbit sose vigyék fel a szószékre, hiszen a templomi tanításnak nem az a célja, hogy tudós embereket neveljen, hanem hogy kegyes, erkölcsös híveket. Ugyanekkor a Bibliát annak tudományos kritikai vizsgálatával együtt ajánlotta tanulmányozásra az ifjú lelkipásztoroknak.

== Egyházi hivatalai: főjegyző, püspök ==

=== Főjegyzőség és a püspöki successio kérdése ===

1836-ban a nagybaconi zsinat főjegyzővé választotta. A successio erdélyi hagyománya szerint a püspök halálával a mindenkori főjegyző további választás nélkül lépett a püspöki hivatalba. Ezért rendszerint a főjegyző választása alkalmával kerültek felszínre egyházpolitikai küzdelmek és pártoskodások. Így történt 1836-ban: az erdélyi egyház két fő testületének, a közzsinatnak és a supremum consistoriumnak (főkonzisztórium, főurak, tanárok, egyházmegyei papi hivatalnokok) a küzdelme zajlott. Bodola Károllyal, néhai Bodola János püspök fiával, az utóbbi testület jelöltjével és Salamon József kolozsvári teológiai tanárral szemben választotta főjegyzőnek a többség Bodola Sámuelt, Antal János püspök vejét.
A successio gyakorlatáról folyó vita a következő években is folytatódott az egyházi közbeszédben és a sajtóban. Bodola védte a successio intézményét, amiért azzal támadták, hogy generalis notariusként fél, hogy nem lesz belőle püspök. Salamonnak az ellentábor pedig azt vetette a szemére, hogy azért támadja a successiot, mert ő akar püspök lenni.
Bodola püspöksége eleve biztosnak tűnt, mivel főjegyzővé választásakor érvényben volt ez a hagyomány. Érvelésében a korteskedés gyakorlata ellen emelt szót, ami a főjegyzői választások alkalmával is visszaélésekre adott lehetőséget. Attól tartott, hogy a püspökválasztás alkalmával ezek csak felerősödnének.
1849-től a legyengült Antal János mellett főjegyzőként részt vett a püspöki teendőkben, majd Antal 1852. évi lemondása után de facto püspök lett. Egyelőre helyettes püspökként működött, mivel uralkodói megerősítést tisztségében csak a pátens-küzdelem lezárása után, 1861-ben kapott. A püspöki esküt az 1861. évi sepsiszentgyörgyi közzsinaton tette le.

=== Kolozsvár - Nagyenyed harca a teológiai képzésért ===

Püspöksége nehéz és szomorú korszakkal kezdődött, a neoabszolutizmus évtizedével, amikor bizonytalanná vált minden, a nyelv, a nemzeti lét, az egyház önrendelkezése. Az 1850-es években az erkölcsi élet ápolása és a nemzeti szellem megtartása mellett sikerült több fontos ügyet napirendre vennie. Egyik ilyen kardinális kérdés volt az erdélyi lelkészképzés ügye, azon belül különösképpen a teológiai szeminárium helyszínének kiválasztása: 1852-től Nagyenyed és Kolozsvár relációjában Bodola Enyed-párti volt. Az 1854. évi zilahi közzsinat a teológiai szeminárium ideiglenes székhelyéül Kolozsvárt jelölte ki (nagyenyedi névvel), és a szervezet vezetésével a helyettes püspök Bodola Sámuel teológiai tanárt bízták meg.
A Bodola-féle szeminárium a systhematica theologia, historica theologia, exegetica theologia és practica theologia tudományterületek szerinti szervezeti egységekből állt.
Bodola Sámuel és egykori enyedi kollégái Kolozsváron is enyedi tanárok maradtak, s azért a célért munkálkodtak, hogy az 1849-ben lerombolt Bethlen Kollégium újjáépüljön, és a szeminárium a tanítóképzővel együtt Enyedre költözhessen. Ez a sokak számára fontos cél 1862-ben valósult meg.
Bodola a lelkészképzés ügyén túl is sokat foglalkozott iskolaügyekkel. Célul tűzte ki egy jogi képzés indítását, ami 1864-ben Marosvásárhelyen meg is kezdődött. A felsőoktatás mellett fontos volt számára a nép- és gimnáziumi nevelés fellendítése, valamint egy ipari iskola felállítása.
Jelentős szerepe volt az 1849-es rombolások utáni építkezésekben. A püspöki székhelyet is ekkor költöztették Enyedről Kolozsvárra.

Bodola Sámuel negyven év tanári működés és ötven év lelkészi szolgálat után 1866. ápr. 22-én hunyt el, Marosvásárhelyen temették el, Antal János püspök sírja mellett.

== Művei ==

Kik az igaz keresztények?, Brassó, 1831.

Katekizmus, Kolozsvár, 1832.

Keresztyén anyaszentegyház négy oszlopai, Nagyenyed, 1845.

Az élő egyház és annak ismertető jegyeiről, Kolozsvár, 1856.

Ki volt a reformátusok első püspöke Erdélyben? In: Az Erdélyi Reformata Anyaszentegyház Névkönyve 1865-re, 1865.

== Irodalom ==

BARTÓK György: Bodola Sámuel, erdélyi református püspök, in Nagy papok életrajza, Bp., 1877. 257– 298.

SZÁSZ Gerő: A bevégzett ember. Bodola Sámuel emlékezete, Kolozsvár, 1866.

== Szerző ==

Szatmári Emília

Bodola Sámuel (1790-1866) - Laptörténet