RefWiki - Friss változtatások [hu]

Török Pál (1808–1883)

Szatmari.judit — Sun, 26 Apr 2026 09:32:07 GMT

← Régebbi változat		A lap 2026. április 26., 11:32-kori változata
1. sor:		1. sor:
	Török Pál (Alsóvárad, 1808. június 29. – ~~Pest~~, 1883. október 7.) református lelkész, a dunamelléki egyházkerület püspöke, a pesti református teológia (ma Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara) és a pesti református gimnázium (ma Lónyay Utcai Református Gimnázium) megalapítója.		Török Pál (Alsóvárad, 1808. június 29. – Budapest, 1883. október 7.) református lelkész, a dunamelléki egyházkerület püspöke, a pesti református teológia (ma Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara) és a pesti református gimnázium (ma Lónyay Utcai Református Gimnázium) megalapítója.

	== Származása, tanulmányai ==		== Származása, tanulmányai ==

Kezdőlap

Szatmari.judit — Thu, 09 Apr 2026 09:57:54 GMT

← Régebbi változat		A lap 2026. április 9., 11:57-kori változata
148. sor:		148. sor:
	[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]<br>		[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]<br>
	[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]]<br>		[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]]<br>
			[[Kecskeméti református kollégium]]<br>
	[[Kenessey Béla (1858-1918)]]<br>		[[Kenessey Béla (1858-1918)]]<br>
	[[Kis Bálint (1772-1853)]]<br>		[[Kis Bálint (1772-1853)]]<br>

Kecskeméti református kollégium

Szatmari.judit — Thu, 09 Apr 2026 09:56:46 GMT

← Régebbi változat		A lap 2026. április 9., 11:56-kori változata
1. sor:		1. sor:
	~~Kecskeméti református kollégium~~

	Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi és középszintű képzésen túl akadémiai tagozatain bölcsész-, jogász- és lelkészképzés folyt. Az 1855-ben újonnan létrejött pesti teológiai intézetben megindult párhuzamos képzés miatt 1860-ban a lelkészképzés Kecskeméten megszűnt, az egyházkerület három különböző városban működtette tovább főiskoláját: a lelkészképzést Pesten, a tanítóképzést Nagykőrösön, a jogászképzés maradt Kecskeméten. A kecskeméti református jogakadémia egészen az államosításig, 1948-ig nyújtott színvonalas képzést, 1925-től egyetemes, azaz az ország egyetlen református jogakadémiájaként.		Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi és középszintű képzésen túl akadémiai tagozatain bölcsész-, jogász- és lelkészképzés folyt. Az 1855-ben újonnan létrejött pesti teológiai intézetben megindult párhuzamos képzés miatt 1860-ban a lelkészképzés Kecskeméten megszűnt, az egyházkerület három különböző városban működtette tovább főiskoláját: a lelkészképzést Pesten, a tanítóképzést Nagykőrösön, a jogászképzés maradt Kecskeméten. A kecskeméti református jogakadémia egészen az államosításig, 1948-ig nyújtott színvonalas képzést, 1925-től egyetemes, azaz az ország egyetlen református jogakadémiájaként.

Kecskeméti református kollégium

Szatmari.judit — Thu, 09 Apr 2026 09:56:05 GMT

Új oldal, tartalma: „Kecskeméti református kollégium Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi…”

Új lap

Kecskeméti református kollégium

Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi és középszintű képzésen túl akadémiai tagozatain bölcsész-, jogász- és lelkészképzés folyt. Az 1855-ben újonnan létrejött pesti teológiai intézetben megindult párhuzamos képzés miatt 1860-ban a lelkészképzés Kecskeméten megszűnt, az egyházkerület három különböző városban működtette tovább főiskoláját: a lelkészképzést Pesten, a tanítóképzést Nagykőrösön, a jogászképzés maradt Kecskeméten. A kecskeméti református jogakadémia egészen az államosításig, 1948-ig nyújtott színvonalas képzést, 1925-től egyetemes, azaz az ország egyetlen református jogakadémiájaként.

== A református oktatás kezdetei Kecskeméten 1830-ig ==

Kecskeméten mind a reformáció megjelenésére, mind a protestáns szellemű oktatás kezdeteire vonatkozóan csak feltételezésekkel élhetünk, a források gyér volta miatt. A helyi hagyomány az 1564-es dátumhoz köti az iskola megindulását, ez azonban annak az egyezséglevélnek az évszáma, amelyben a város katolikus és protestáns közösségei megállapodnak, hogy ezentúl nem használják közösen a régi kőtemplomot, hanem az a katolikusoké lesz, a protestánsok pedig építenek maguknak egy új, egyelőre fatemplomot. A teljes elkülönülés, a református egyházközség önálló megszerveződése tehát valóban ekkorra datálható, az iskoláról azonban ebben a dokumentumban nem esik szó.

Ami bizonyos, hogy 1597-ben már református iskolamester tevékenykedett a városban, a később katolikus hitre tért lelkész, Veresmarti (Vörösmarti) Mihály, 1599-ben pedig – a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint – a városvezetés iskolamestert, 1600-ban pedig református lelkészt fogadott, György mester, illetve Búzás Mihály személyében.<ref>Anno 1599, A’ Mester György Deákot fogadtuk meg Városostul Sz. Dömötör nap után való Csötörtökön…”; „Anno 1600 Pünköstben Praedicator Urat Búzás Mihályt fogadta meg Biró Uram […] Schola Mester György Urat fogadtuk meg Ekklésia akaratjábol, Karátsony előtt…” Idézi Nagy István: Kecskeméti Helikon, 96. </ref> Utóbbi Tolnáról érkezett, ahonnan az ott már virágzó iskola diákjai is számosan követték. Érkezésük és betagolódásuk megerősítette a kecskeméti iskolát. 1599-ből még egy utalás fennmaradt a városi tanács jegyzőkönyvéből az iskolára vonatkozóan: 1599. június 15-én „Ormány Márton Döbröcönbe küldetik oskolamesterért s úti költségre adatik nekie 4 forint.”<ref>Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, II., 48.</ref>

A városban a katolikus közösség mindvégig megmaradt, így a plébániai iskola is a felügyeletük alatt működött. A kecskeméti református oktatás tehát valószínűleg a kezdetektől fogva, de a katolikus közösség megerősödése után mindenképpen önálló alapítású iskolában működött.
Az 1678. évi nagy tűzvész mindkét felekezet templomát és iskoláikat is elemésztette, az iskolákra vonatkozó iratanyaggal együtt. A református iskola első fennmaradt anyakönyve ezért 1679-től őrzött meg a nagydiákokra és a tanárokra vonatkozó információkat. Az iskolára vonatkozó további forrás Kecskeméti Selymes Jánosnak, 1701 és 1721 között kecskeméti lelkipásztornak a feljegyzései,<ref>Utóda, Veresmarti Lázi Péter másolta be az egyházközség első anyakönyvébe. Kecskemét Várasának és az Környékségnek Reformatioja, KREL I. Anyakönyv 1712–1777, 53–65.</ref> továbbá Nagy István rektornak Kecskeméti Helikon című kézirata,<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, Kecskemét, 1826. </ref> amely levéltári forrásokra építve nyújt átfogó és részletes képet a kecskeméti oktatás történetéről.

Az iskola évszázadokig a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, diákjai az anyaiskola névsorában már a 16. század végén felbukkannak. A rektorok hosszú időn keresztül Debrecenből érkeztek: az 1650-től 1750-ig itt tanító több mint félszáz rektor közül egyről nem tudjuk, hol végezte tanulmányait, egy a pápai kollégiumból jött, a többiek mindannyian Debrecenből.
A tanított tárgyakra vonatkozóan kevés a forrás, de azt tudjuk, hogy a 18. század elején Kecskeméten a grammatikai osztályokra már „felsőbb tudományok” épültek, és bár nyilván nem a később elvárt mélységben, de filozófiát és teológiát is tanítottak.<ref>Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára I. Anyakönyv 1712–1777, 71–73.</ref>

A többnyire két-három évig tanító rektorok munkáját a magasabb osztályokat végzett nagydiákok, praeceptorok segítették, akik a kisebb tanulókat tanították. 1736-ban az egyházközség elöljárói úgy döntöttek, „hogy ez után állandó, érettebb elméjű és bővebbetske tudományú Tanitók vitessenek legalább a’ Deák Classisok oktatására”.<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, 74.</ref> Az oktatás színvonalának további javítását célozta a rektor személyére vonatkozó szigorítás: 1749 januárjában úgy határozott az egyháztanács, hogy az iskola élére ezután nem két-három évre választanak rektort, hanem állandó professzorokat alkalmaznak, aki a debreceni tanulmányok és a külföldi akadémiai út után kezdik meg működésüket.<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, 79.</ref>
A diáklétszám ingadozott, de alapvetően folyamatos emelkedést mutat az 1823/24-es tanévig, amikor az összlétszám 676 fő, közülük 45 a tógás nagydiák. 1828/29-re viszont számuk visszaesik, a diákok összlétszáma ekkor 550 fő.

== A kollégiummá válás időszaka 1831–1850/1860 ==

=== Harc a kerületi főiskoláért – Kecskemét és Nagykőrös vetélkedése ===

Az évszázadok alatt kialakult református oktatási struktúrákat a 18. századtól kezdve egyre több oldalról érték olyan hatások, amelyek változtatásra kényszerítették. A külföldi utak akadályozása, az iskolák fenntartásának megnehezítése (az alapítványok ellenőrzése, gyűjtések tiltása), a gazdasági háttér gyengítése arra ösztönözte a döntéshozókat, hogy megoldást találjanak. Ennek egyik lehetősége, hogy a dunamelléki kerületben is létrehoznak egy központi főiskolát, azaz kollégiummá fejlesztik a térség egyik erős gimnáziumát. A 18. század végére egyértelművé vált, hogy csak a kellő anyagi bázissal bíró és az állami hatóságok engedélyét is megszerző iskolák bízhatnak a folyamatos működésben. Ennek fényében két egyházközség, illetve város került a figyelem középpontjába: Nagykőrös és Kecskemét.

Az 1800-as évek első évtizedében a kerület felkérte mindkét egyházközség iskoláját az ún. enciklopédikus kurzus bevezetésére (természettudományi, bölcsészeti és teológiai tárgyak „bő kivonata”, két év alatt), és ehhez kapcsolódóan a második professzori állás létrehozására, azzal a céllal, hogy felkészüljenek „a nagyobb tudományok tanítására”. Mindkettő be is vezette, de Kecskemét – miután Debrecen is felhagyott vele – hamarosan megszüntette, Nagykőrös folytatta.
A kerületi főiskola ügye ezután egy időre lekerült a napirendről, majd 1828 májusában a kecskeméti egyházközség állt elő egy javaslattal: amennyiben az egyházkerület a tervezett központi anyaiskolát az ő városukban állítja fel, az egyébként is esedékes új iskolaépületüket nagyobbra tervezik, hogy egy kerületi főiskolát is befogadhasson, az építkezéshez azonban támogatást is kértek. A kerület a javaslatot néhány hónappal később elfogadta, ígéretet tett rá, hogy a terv megvalósulását minden módon segíteni fogja, a szükséges anyagiak előteremtésében is támogatást nyújt, továbbá vállalta egy tanszék felállítását.

1829-ben a nagykőrösiek is benyújtották a maguk javaslatát, amely szerint náluk a legcélszerűbb a központi főiskola létrehozása. Bár a kiküldött bizottság szerint a nagykőrösiek ajánlata a kecskemétiekét „sokkal felyűl haladó”, de csak szóbeli ígéret, a döntést a közgyűlésre bízták. A közgyűlés, megfontolva a két ajánlatot, a két város elhelyezkedését, körülményeit, úgy határozott, hogy a felállítandó „nagyobb oskola” állandó helye Kecskemét városa legyen. Nagykőrös természetesen sérelmezte a döntést. Kecskemét megkezdte az építkezést, 1830-ban letették a későbbi Ókollégium alapkövét. A két egyházközség között elhúzódó vita bontakozott ki.
1836-ig a kerületi közgyűléseken újra és újra megerősítették, hogy a főiskola helye Kecskemét. 1832-ben Nánási Fodor Gerzson, a nagykőrösi intézmény elismert, neves tanára javasolta, hogy legalább osszák meg a tanítandó tudományterületeket a két város között – ezt ekkor még elvetették. A kecskemétiek folytatták az építkezést és a tanszékek betöltését, de a nagykőrösiek is részletesen kidolgozott tantervekkel, átgondolt reformjavaslatokkal álltak elő. 1834-ben mindkét egyházközség engedélyért folyamodott a Helytartótanácshoz iskolája magasabb rangra emeléséért, Kecskemét líceumi rangért, Nagykőrös azonban egyenesen „collegiumi vagy anyaiskolai” rangért, ugyanakkor kérte, hogy a kerület azon döntését, mely szerint Kecskemétet választotta nagyobb iskolája helyéül, semmisítsék meg. Válaszul a Helytartótanács a kerülettől kért tájékoztatást és utasításba adta, hogy további intézkedésig a kecskeméti gimnáziumra nézve minden újítást szüntessenek meg.
Végül a Helytartótanács 1835 végén engedélyezte a kecskeméti gimnázium líceumi rangra emelését, Nagykőrös ügyében további tájékoztatást kért a kerülettől. Az erről szóló közgyűlési határozat már egyértelműen mindkét iskola pártolásáról beszélt, és egy Nagykőrösön felállítandó tanítóképző és gazdasági intézetről. Ennek fenntartására ígéretet tettek a közgyűlés előtt, majd ezt egy évvel később írásban is megerősítették.

=== Egy Pesten alakítandó központi intézmény terve – küzdelem Pesttel ===

Új szereplő lépett azonban a színre: a pesti egyházközség. A gyülekezet 1796-ban alakult meg, 1816–1830 között épült a temploma, hatalmas országos támogatás mellett, az építkezés ezzel együtt is súlyosan terhelte a fiatal egyházközséget, amely ebben az időben teljesen el volt adósodva. 1835-ben jelezték először egyházkerületi közgyűlésen, hogy részesedni kívánnak a kerületi központi főiskola támogatására szánt pénzekből – kérésüket elutasították. Ahogyan a következő évben a kecskemétiekét is, akik a támogatás megosztását sérelmezték Kecskemét és Nagykőrös között. Megerősítették azonban a korábbi Kecskemét melletti döntést: leszögezve, hogy a kecskemétiek „oskolájok részére ajánltatott és rendeltetett minden segedelmeknek birtokában tovább is meghagyattatnak – külömben is a’ N. Körösi Ekklésia ön erejéből kivánván a’ czélbe vett Oskola Tanitókat Formáló, és Gazdasági Intézetet felállitani. Valamint arról is biztossittatnak, hogy ha a’ N. Körösi Oskola Lyceumi rangra emeltetnék is, a’ Hit-Tudomány és Hazai Törvények kirekesztőleg a’ Kecskeméti Oskolában fognak tanittatni.”<ref>1836. augusztus 8. Nagykőrös, kerületi közgyűlés, 4. pont Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/1a 7. Protocollum 1814–1842, 481–482.</ref>

1839. november 10-én a pesti református egyházközség, melynek élén ekkor már a frissen megválasztott Török Pál állt, azon tervéhez kérte a kerületi közgyűlés jóváhagyását, hogy iskoláját, melyet nem tud megfelelő szintre fejleszteni, a pesti evangélikus iskolával egyesíthesse. Ám ez utóbbi - a későbbi Fasori Evangélikus Gimnázium - ekkor még szintén kezdeti korszakát élte. Sőt, a pesti egyház azt is kérte, hogy a tervezett egyesítéshez más kerületek jóváhagyását is segítsenek megszerezni, mert az egyesítési szándék mögött távlatosabb célt vázoltak fel: ez az egyesült protestáns iskola kiindulópontja lehetne egy Pesten felállítandó közös protestáns főiskolának. Az egyesülés tervtől csak akkor állnának el, ha az egyházkerület maga tervezne Pesten főiskolát.

1839-ben az ügy fontosságára tekintettel kiküldtek egy 15 fős küldöttséget a kérdés tanulmányozására, elnöke gróf Ráday Gedeon, akik javaslatukat a következő gyűlésen adták be. Itt már körvonalazódott egy országos, akár evangélikusokkal és a görögkeletiekkel közös egyetem terve, de még gyakran csak dunamelléki kerületi főiskoláról beszéltek. A küldöttség következő évi közgyűlésre beterjesztett javaslatában már határozottan egy nagyobb léptékű terv fogalmazódott meg, egy a négy egyházkerület felügyelete alatt álló központi főiskoláról. Mindvégig jellemző ez a bizonytalanság, hol kerületi központi főiskoláról volt szó, hol a négy református, hol a nyolc protestáns kerület közös intézményeként emlegették, hol csak teológiai oktatást folytató intézetként. Időnként jogi és filozófiai oktatásról is beszéltek és egyenesen országos protestáns egyetemként tekintettek a tervezett pesti intézményre.

1836-ra tehát az egyházkerület egyfajta feladatmegosztással a két szomszédos városban két iskolát tartott fenn, illetve támogatta a fenntartásukat: Kecskeméten a filozófiai, jogi és teológiai képzés folyt, Nagykőrösön pedig egy kimondottan tanítóképző intézet működött, összekapcsolva egy gyakorlati gazdasági képzéssel (utóbbi 1850-ig állt fenn). A konvent 1840. szeptember 9-én a kecskeméti intézményt ismerte el a debreceni, sárospataki és pápai intézményekkel egyenrangú, teljes jogú kollégiumnak.

=== A szabadságharc leverése után ===

A neoabszolutista központi kormányzat idején a protestáns egyházak önálló működését korlátozó rendelkezések az egyházi oktatásra is kiterjedtek. A tanügyi hatóságok sürgették az iskoláknak az 1850-ben Magyarországon is bevezetett osztrák tanügyi reform, az Organisationsentwurf szerinti átszervezését. Kecskemét az egyházkerület támogatását kérte a teljes főgimnázium felállításához. Nagykőrös azonban ugyanekkor ajánlatot tett, mely szerint a maga gimnáziumát, saját erejéből, teljes főgimnáziummá alakítja, s azt az egyházkerület rendelkezésére bocsátja. A kerület elfogadta ajánlatukat, és innentől ezt tekintette a kerület gimnáziumának, és anyagi támogatását is ide irányította. Így Kecskemét kénytelen volt a két főiskolai tanszékre megajánlott összeget mégis a gimnáziuma fejlesztésére fordítani, hiszen teljes kollégium csak az alsó- és középfokú intézményekkel együtt működhet. Ezt a pesti iskola hívei úgy értelmezték, Kecskemét nem akar főiskolát, „inkább” csak gimnáziumot.
A kerület, miután a gimnáziumot immár Nagykőrösön támogatta, egy különálló teológiai és tanítóképző intézetet kívánt létrehozni Kecskeméten, ez 1851 őszén meg is nyílt. Élére a kerület kinevezte Tatai Andrást, Karika Jánost és Ballagi Móricot, „akik által a theológiai tudományok előadása 1851–52-től s a pedagógiáé is 1852–53-tól teljes megelégedésre volt folyamatban” – idézi Kováts Andor Polgár Mihály püspök jelentését az 1853. június 13–17-i közgyűlésről.<ref>1853. június 13–17. Egyházkerületi közgyűlés, 54. pont, Kováts Andor 29.</ref> Ezen közgyűlés 54. pontjában határozottan a kecskeméti főiskola további támogatása mellett foglaltak állást. „A Kecskeméten levő iskolai minden intézeteket, mint eddig ugy ezután is [a superintendentia] magáénak tekinti, s minden iskolai czélra bejövendő anyagi erőket a kitüzött sorozatban a tehologiai, praeparandiai s jogtudományi osztályok felvirágoztatására s időnként felebbemelésére forditand…”<ref>A kecskeméti ref. egyháztanács folyamodványa a dunamelléki e. kerület aug. 31. 1857. tartandó gyűléséhez, Kecskemét, 1857. aug. 20. Idézi: Török Pál: Korrajzok, Függelék 74–80, 75.</ref>

Ennek ellenére 1854 tavaszán a még 1851-ben létrehívott három fős iskolai albizottmány nevében Török Pál felszólította az egyházkerület gyülekezeteinek lelkészeit és egy-két elöljáróit, hogy nyilatkozzanak, kívánnak-e egy magasabb teológiai intézetet Pesten (szabályos gyűlésekre az egyházi autonómia korlátozása miatt nem volt lehetőség). Török szerint a teológia Kecskemétről Pestre áthelyezéséről szavaztak, a kecskemétiek szerint egy „magasabb teológiai intézetről” a kecskeméti mellett, amelyre egyébként valóban többször hivatkoztak korábban a pesti főiskola létrehozásának tervezésekor.
1854. május 9-én meghalt Polgár Mihály szuperintendens, Báthori Gábor legidősebb esperest kérték fel helyettes superintendensnek, aki 1854. augusztus 28–29-ére Pestre összehívta az espereseket és gondnokokat, „bizottmányilag véleményezés s utasításadás végett”. Ennek a bizottságnak a megbízásából Báthori 1854. október 12-én felterjesztette a kérelmet a pesti teológiai collegium megnyitására. 1855. június 29-én megkapták a császári és királyi egyház- és tanügyi minisztériumtól az engedélyt.<ref>Török Pál: Korrajzok, 52–53.</ref>

Az 1854. tavaszi szavazásra hivatkozva az iskolai bizottmány a teológiai és tanítóképző szétválasztásáról határozott, s mindkettő elhelyezéséről Kecskemétről. Végül a tanítóképzőt 1855/56-tól Nagykőrösre helyezték, ugyanettől a tanévtől pedig, a kecskemétiek tiltakozása ellenére párhuzamos lelkészképzést indítottak Pesten.
Az 1850-es évek végére a protestáns egyházak helyzete még rosszabbra fordult. 1859 szeptemberében megjelent az ún. protestáns pátens, azaz „császári nyíltparancs a két hitvallású evangélikus egyház belszerkezetét, iskolai és oktatásügyeit és államjogi helyzetét illetőleg”, amely egy egységes, államilag rendezett és felügyelt, és részben államilag dotált egyházszervezetet kívánt létrehozni. A pátens országos méretű tiltakozást váltott ki a protestáns egyházakból. A kialakult veszélyes helyzet pedig a teológiai intézet kérdésében visszalépésre késztette a kecskemétieket. Az 1859. december 8-án meghozott egyháztanácsi határozatot a kerületi közgyűlés elé terjesztették, ennek értelmében a lelkészképzést Kecskeméten 1860 februárjában megszüntették. Ekkortól minden energiát a jogi képzés magas színvonalra emelésére fordítottak, Kecskemét neve ekkortól kapcsolódott össze hosszú időre a református jogászképzéssel.
1860. május 15-én a pátenst, illetve annak kötelező érvényét felfüggesztették, a református egyházban visszaállt az 1848 előtti egyházszervezet. A központi kerületi főiskoláért folyó küzdelem eredményeként a Dunamelléken nem egy „klasszikus” református kollégium jött létre, hanem egy tagozatokra bontott formáció: 1862. október 16-án az egyházkerületi közgyűlés kimondta az ún. „három-egy főiskola” létrejöttét, amely együtt alkotta a dunamelléki egyházkerület főiskoláját.

== Önállósuló jogászképzés 1861-től ==

Az 1860-ban visszanyert önrendelkezés eredményeként az egyházkerület elfogadott egy új tanrendszert, melyet 1860. október 19-én életbe is léptettek (autonomikus tanterv), ennek megfelelően alakította át a kecskeméti egyházközség a maga középiskoláját hatosztályos gimnáziumi és háromosztályos bölcsészeti tanfolyammá. 1860. november 29-én a kecskeméti iskolaszék az új rendszer keretein belül lépéseket tett a jogászképzés újraindítására, elhatározta, hogy a harmadéves bölcsészeknek jogi tárgyakat is oktatnak, az 1861/62-es tanévre megszervezték az elsőéves jogi tanfolyamot, 1862/63-tól a második évfolyamot, 1863/64-re három évfolyamossá bővült a képzés, egyelőre 25 hallgatóval. Első tanárai: Csilléry Benő, Dékány István, Madarassy László mint rendes jogtanárok. Tanítottak továbbá: Bulcsu Károly, Molnár László, Tatai András és Mádi Pál orvos, utóbbi törvényszéki orvosszakértőként.

1864. március 31-én a Helytartótanács is jóváhagyta működését, s az itteni joghallgatók Pesten, Nagyváradon és Eperjesen állhattak államvizsgálati bizottságok elé. 1868/69-ben elnyerte az intézmény a bírói államvizsgáztatás jogát, így a királyi jogakadémiákkal való teljes egyenlőséget. A hallgatók létszáma ekkor már 220 fő.
Egy 1874-es rendelet értelmében a királyi jogakadémiákat négyéves jog- és államtudományi karokká kellett átszervezni, csak akkor tarthattak államvizsgákat. 1875/76-tól Kecskeméten is négyéves a képzés, nyolc rendes tanszékkel (addig csak négy volt, hármat az egyházközség, egyet a kerület tartott fenn). Az ezzel járó anyagi terheket már sem az egyházközség, sem az egyházkerület nem tudta vállalni, a harmadik fenntartó, Kecskemét városa ajánlott meg évi 3600 Ft-ot három rendes tanszék fenntartására, később egy 4. és 5. tanszéket is vállalt. Az átszervezés következtében 1875-re végképp felbomlott a kollégiumi szervezet, kivált a jogakadémia, önállósultak az intézmények.

1921-ben az állam úgy határozott, hogy a jövőben a jogakadémiai tanárok fizetéskiegészítő államsegélyét nem fogja folyósítani, így az egyháznak koncentrálnia kellett anyagi erőit: a három működő református jogakadémia (a sárospataki, a Hódmezővásárhelyre menekült máramarosszigeti és a kecskeméti) helyett csak egyet tud fenntartani. A konvent 1924. május 21-i határozatában az egyetlen országos református jogakadémia helyéül Kecskemétet jelölte ki, amely intézmény a konvent, az egyházkerület, az egyházközség (az épületet biztosította bérleti díj nélkül) és a város támogatásával működött, nyolc tanszékkel.
1945 után az állam a jogakadémiákat egyetemi karokká kívánta átszervezni, 17 tanszék fenntartását írta elő. Megkezdték Kecskeméten az átszervezést. 1948-ban azonban a kecskeméti jogakadémiát is államosították, még egy évig működött állami intézményként, majd megszüntették.

== A gimnáziumi oktatás 1850 után ==

Az 1850-ben Magyarországon is bevezetésre került osztrák tanügyi rendelet, az Organisationsentwurf súlyos dilemma elé állította a református középiskolákat: amennyiben nem alkalmazkodnak hozzá, nem adhatnak ki államérvényes bizonyítványt, s ezzel hátrányba kerülnek diákjaik. A rendelet által előírt feltételek pedig komoly anyagi áldozatvállalást követeltek, amelyet nem minden iskolafenntartó tudott vállalni. A kecskeméti egyházközség megpróbálta középiskoláját az előírásoknak megfelelően átszervezni, de kerületi támogatás nélkül nem sokáig tudta fenntartani, így 1854-ben algimnáziummá süllyedt. Többek között az újonnan kecskeméti lelkésszé választott Fördős Lajos elszántságának és a város hathatós anyagi támogatásának köszönhetően 1856/57-re újra nyolcosztályos főgimnáziummá lett, 1857. december 1-jén a nyilvánossági jogot is megkapta, 1858 nyarán már államérvényes érettségi vizsgákat tarthatott.

A protestáns pátens visszavonása után az Entwurf sem volt már kötelező az egyházakra nézve, Kecskeméten is átálltak az 1860. október 19-én életbe léptetett egyházkerületi tanrendszerre, amely hatosztályos gimnáziumi és háromosztályos bölcsészeti tanfolyamról rendelkezett. A harmadik bölcsészeti évfolyamból végül az újjászervezett jogi képzés első évfolyama alakult ki, a második bölcsészeti év végén pedig továbbra is érettségi vizsgákat rendeztek.
1865-ben az eddigi közös igazgatóság helyett külön gimnáziumi és külön jogakadémiai igazgatóságot állítottak fel, a gimnáziumi igazgató alá tartozott a hat gimnáziumi és két bölcsészeti évfolyam, a harmadik bölcsészeti évfolyam pedig a jogakadémiai igazgató alá. 1870-re azonban ez utóbbi megszűnt és beépült a háromévessé váló jogászképzés rendszerébe. Szervezileg teljesen csak 1875-ben válik szét a két intézményi egység.

A középiskola 1883-ig líceum, a két felső évfolyama bölcsészeti tanfolyam. 1884-től igazodnak a középiskolai törvény (1883. évi XXX. tc.) által előírt állami tantervhez, a két bölcsészeti osztály is gimnáziumivá lett, neve ismét főgimnázium.
1896 tavaszától fizetéskiegészítő államsegélyben részesült az iskola, az építkezésekhez is jelentős támogatást kapott. Az 1890-es években ebből fedezték az Ókollégium megrongálódott tetőszerkezetének javítását. Egyes helyiségek és az épületfront alakítását előbb Alpár Ignác, majd Baumgarten Sándor építész tervei alapján végezték, 1904-re készült el.
1911–12-ben épült az Újkollégium Mende Valér tervei alapján. 1912 őszétől már ebben az épületben folytatta működését mind a gimnázium, mind a jogakadémia. Az első világháború idején egyedül az Újkollégiumot nem foglalták le, így öt más iskolának is itt adtak helyet a két református intézményen kívül. 1929-ben az egyház megvette az Újkollégium melletti házat, és felépítette az új, Szappanos-szárnyat (Szappanos Jenő tervei alapján), itt diákinternátust alakított ki, amely 1929 őszén nyílt meg, Klein Gyula tanár felügyelete mellett.
1924-ben a főgimnázium reálgimnázium lett, tehát a felső négy osztályban görög helyett angolt tanítottak. A reálgimnáziumi tanterv négy év alatt, 1927/28-ra épült ki teljesen. 1934-ben azonban egy újabb törvény megszüntette ezt a képzési formát, és nyolc év alatt, 1942-re fokozatosan visszaállította a gimnáziumi tantervet, az angol nyelv tanítását azonban folytatták.
1918-tól leánynevelés is folyt a református kollégium keretei között, kezdetben az Újkollégiumban, majd 1930-tól a kifejezetten a tanítónőképző számára épült Kaszap utcai épületben.

Az 1948. évi XXXIII. tc. kimondta az iskolák államosítását, így az 1948-as tanév végével az 16. század óta folyamatos református oktatás Kecskeméten megszűnt.
1990. március 25-én presbiteri határozat mondta ki a gimnázium újraindítását. 1990. szeptemberben megkezdte a tanévet az új első osztály, egyelőre a Katona József Gimnázium keretén belül és épületében. 1991 szeptemberétől egyszerre indították meg a hagyományos négy, és az új hat évfolyamos képzést a visszakapott Ókollégium épületében, immár hat osztállyal. 1997 szeptemberétől pedig már az ismét református Újkollégiumban működik a gimnázium. 1994-től a református általános iskola is újraindult.

== Irodalom ==

Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez, I. kötet, Budapest, 1898.

Fördős Lajos: Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének, Kecskemét, Szilády Károly, 1858.

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, II., Kecskemét, 1864.

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, III., Kecskemét, 1862.

Iványosi-Szabó Tibor (összeáll.): A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. (1712–1811), Kecskemét, BKMÖL, 1998
.
Iványosi-Szabó Tibor: Egy hódoltsági mezőváros lehetőségei és kálváriája. Kecskemét a kora újkorban, Kecskemét, MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára, 2022.

Kováts Andor: Vázlatok a kecskeméti jogakadémia történetéhez, In: Boér Elek et al.: Emlékkönyv a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémia fennállásának századik évfordulójára 1831–1931, Kecskemét, 1932, 1–79.

A kecskeméti reform. egyháztanács felelete Török Pál korrajzaira, Kecskemét, Szilády Károly, 1859.

Marton Sándor: A kecskeméti ref. egyház megalapítása. In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár, Kecskemét, 1915, 201–206.

Nagy István: Kecskeméti Helikon, Kecskemét, 1826 (Kézirat).

Polgár Mihály: A’ Kecskeméti Ref. Ekklésia rövid historiája, melyben előadatik az itt szolgált lelkipásztorok, iskolai főbb oktatók, és kántorok névsora – némely idejükben történt nevezetesebb dolgok jegyzékével kiírva. In: Kecskeméti Protestáns Közlöny 1858, 44–60.

Pólya József: A kecskeméti reform. főiskola történetének rövid vázlata. In: Soos Gábor (szerk.): Első évi programmja a kecskeméti reformatum nagy gymnasiumnak 1856/7. tanévben. Kecskemét, Szilády Károly, 1857.

Szabados László: A Kecskeméti Református Gimnázium története 1944-től 1948-ig, in: Szabados László (szerk.): Fejezetek a 400. tanévét ünneplő Kecskeméti Református Gimnázium történetéből 1564–2006, Kecskemét, Emmaus Kiadó, 2006, 91–123.

Szappanos Károly: A Kecskeméti Református Egyház és iskolái története 1564–1931, Kecskemét, 1931

Szatmári Judit: A református egyház a neoabszolutizmus éveiben 1849–1860, Bp., Ráday Gyűjtemény, 2015.

Székely Gábor: Reformátusok Kecskeméten a 16–18. században, Bp., Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2022.

Török Pál: Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életköréből, fő tekintettel a kecskeméti s pesti főiskolák ügyére, Pest, Beimel és Kozma, 1858.

Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig, II. kötet, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2004.

Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története, Reprint. Budapest, Históriaantik Könyvkiadó, 2012 (Budapest, Athenaeum, 1907).

== Szerző ==

Bíró Éva

Kezdőlap

Szatmari.judit — Tue, 07 Apr 2026 19:58:38 GMT

← Régebbi változat		A lap 2026. április 7., 21:58-kori változata
21. sor:		21. sor:

	[[Baksay Sándor (1832–1915)]]<br>		[[Baksay Sándor (1832–1915)]]<br>
			[[Ballagi Mór (1815-1891)]]<br>
	[[Balogh Elemér (1866–1938)]]<br>		[[Balogh Elemér (1866–1938)]]<br>
	[[Baltazár Dezső (1871–1936)]]<br>		[[Baltazár Dezső (1871–1936)]]<br>

Ballagi Mór (1815-1891)

Szatmari.judit — Tue, 07 Apr 2026 19:57:24 GMT

Új oldal, tartalma: „Ballagi (Bloch) Mór (Inóc/Éralja, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, szótáríró, hebraista, pedagógus, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1840), rendes (1858) tagja. == Családja == Ballagi, eredeti nevén Bloch Mór a Zemplén megyei ruszin Inócon (Éralján) született 1815-ben szegény körülménye…”

Új lap

Ballagi (Bloch) Mór (Inóc/Éralja, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, szótáríró, hebraista, pedagógus, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1840), rendes (1858) tagja.

== Családja ==

Ballagi, eredeti nevén Bloch Mór a Zemplén megyei ruszin Inócon (Éralján) született 1815-ben szegény körülmények között élő 15 gyermekes zsidó családban. Apja, Bloch Ábrahám Sztáray gróf kishaszonbérlője (pálinkafőző) volt. 1821-ben egy tűzvész következtében elveszett mindenük, a családfő nem tudta fizetni az árendát, ezért egy évre az adósok börtönébe került. Ez idő alatt a gyermekek anyjukkal rendkívüli nyomorban éltek. Az apa a börtönből kiszabadulván tanítóként (melamed) tartotta el családját, hat évig egyik helyről a másikra vándorolt családjával, és zsidó zugiskolákban (héder) tanított. Bloch Mór pedig, mint talmudtanuló (bócher), a Talmud részeinek recitálásával keresett pénzt. 1821 és 1827 között számos helyen megfordultak: Mátészalkán, Kis-Létán, Tisza-Lökön, Tisza-Dobon, Dorogon, Kólyon, Kágyán, Nagyváradon, Nagyszőllösön, Ungváron, Sátoraljaújhelyen, Sámsonban, Debrecenben és Nagykárolyban.

== Tanulmányok ==
A héber nyelvvel kisgyermekként kezdett ismerkedni, apja vezette be a zsidó tudományokba. Állítása szerint 13 éves korában már könyv nélkül tudta az Ó-szövetség legnagyobb részét. Talmud-tanítóságra készült, 1829-től a nagyváradi jesivában, amelyet az ortodox irányultságú Josef Rosenfeld nagyváradi rabbi (1803–1839) vezetett. 1831-től félévig a pápai Beth-Hammidrasban tanult. Ez az iskola viszont a „felvilágosult” irányzathoz tartozó Efraim Wolf Rappaport irányítása alatt állt. Ezután nevelői állást vállalt Móron és Surányban. A surányi plébánostól kapta az első latin és görög könyveket és útmutatást a nyelvtanuláshoz. A magyar nyelvtant az akkor már elavultnak számító Verseghy Ferenc magyar grammatikájából tanulta.

Az 1835–36-os tanév közben – bár a magyar nyelvet még nehézkesen használta – levelet írt a Pápai Református Kollégium igazgató-tanárának, Tarczy Lajosnak, felvételét kérve a kollégiumba. Levizsgázott a gimnáziumi anyagból, így beiratkozhatott a bölcsészeti osztályba. Pápai tanulmányainak befejezése után 1837-ben Pestre költözött és felvételt nyert a Pesti Tudományegyetem Bölcsészeti Kara mellett működő Mérnöki Intézetben, az Institutum Geometricumban. Származása miatt azonban nem szigorlatozhatott, ezért 1839-ben Párizsba ment mérnöki tanulmányokat folytatni, emellett tanulta a keleti arab, zsidó, görög nyelveket és a középkor történetét. 1842-től, egy évig Tübingenben először bölcsészetet, majd 1843-ban teológiát hallgatott. Georg Heinrich August Ewald (1803-1875), teológus és orientalista, Johann Tobias Beck (1804-1878), Ferdinánd Christian Baur (1792-1860) és Maximilien Albert Landerer (1810-1878) teológusok óráit hallgatta, közben botanikával is foglalkozott. Itt avatták bölcsészdoktorrá. Barátsága Székács József, későbbi evangélikus püspökkel is itt kezdődött.

== Vallásváltás ==

Az 1839/40-es országgyűlésen napirendre került a zsidóemancipáció kérdése. Eötvös József felkérte, hogy írjon egy tanulmányt a zsidóemancipációról. Párizsban írta A Zsidókról című röpiratát, melynek „[…] fő célja az volt, hogy a zsidók egyenjogúsítása érdekében befolyásolja a magyar közvéleményt a kérdés országgyűlési tárgyalása előtt s támogassa a szabadelvű tábor törekvéseit. Az írással nemcsak a zsidók emancipációjának lett szószólója a zsidóság részéről, hanem azt is hangoztatta, hogy a magyar társadalomba való beilleszkedéshez szükséges a zsidóság magyarosodása, a magyar nyelv megtanulása is.”<ref>Kovács I. Gábor – Takács Árpád: Az „összeilleszkedés” változatai. Az akkulturációtól az asszimilációig. A dunamelléki és dunántúli zsidó származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírásai. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944. Budapest, IV. ELTE Eötvös Kiadó, 2022. 75.</ref> A röpirat előszavát Vajda Péter (1808-1846), költő, drámaíró, pedagógus, későbbi tanártársa írta.

Eötvös 1840-ben visszahívta Bloch Móricot Magyarországra. A nyelvi asszimiláció érdekében megjelentette magyarul Mózes öt könyvét (Tóra) az eredeti héber szöveggel együtt, valamint 1842-ben Józsua könyvét Az első jósok címmel. Magyarázatai mutatják, hogy kitűnően ismerte a talmudi és a rabbi értelmezések mellett kora legkiválóbb bibliamagyarázóit is.<ref>Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai, Budapest, Kálvin Kiadó, 2009. 103.</ref>
Műveiért 1840-ben, 25 éves korában a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta. Ő volt az első zsidó tagja az Akadémiának. Még abban az évben megtartotta székfoglalóját is, mely Nyelvészeti nyomozások cím alatt jelent meg. 1841-ben írta német-magyar nyelvtanát, amely 1881-ig, amíg használatban volt, nyolc kiadást ért meg. Indítványozta Kossuth Pesti Hírlapjában egy magyar nyelvű rabbiszeminárium létesítését. Ötletét Széchenyi Ferenc 200 forinttal támogatta, a gazdag, csaknem teljesen német nyelvű pesti hitközség tagjai -, akiktől a legnagyobb támogatást várta - azonban nem fogadták lelkesedéssel, és mindössze 140 forintot ajánlottak fel. Így elképzelése nem valósulhatott meg.

Az evangélikus, pietista Mária Dorottya württenbergi hercegnő (József nádor felesége) hívta Magyarországra a Skót Missziót, három misszionárius érkezett 1841-ben azzal a céllal, hogy a zsidókat a keresztény hitre térítse, illetve a protestáns egyházakat evangéliumi szellemben megújítsa.<ref>Fabiny Tibor: Mária Dorottya. Az utolsó magyar nádorné élete képekben. Erzherzogin Marie Dorothea. Budapest, 1997.; Kovács Ábrahám: A skót-magyar kapcsolatok az 1840-es években és hatásuk a magyar protestáns egyházi és társadalmi életre. In: Pro Minoritate 2001: Nyár. 177-186. </ref> Ez eredményezett egy kisebb áttérési hullámot a zsidó elit körében, így Bloch Mór öccse, Károly (eredetileg Lipót,1824-1888) szintén megkeresztelkedett és református lett 1843-ban.<ref>Kool, Anne-Marie: Az Úr csodásan működik. A magyar protestáns külmissziói mozgalom 1756-1951. Budapest, 1995.</ref> Bloch Mór bibliafordítását is támogatta anyagilag Mária Dorottya és rajta keresztül került kapcsolatba a Skót Misszióval, de nem ennek hatására váltott vallást.<ref>Kovács Ábrahám, The History of the Free Church of Scotland’s Mission to the Jews in Budapest and its impact on the Reformed Church of Hungary 1841-1914 New York, Amerikai Egyesült Államok , Wien, Ausztria , Berlin, Németország , Oxford, Egyesült Királyság / Anglia , Frankfurt am Main, Németország , Bern, Svájc , Bruxelles, Belgium : Peter Lang. 2006. </ref> A kikeresztelkedés tübingeni tanulmányai idején történt, 1843. máj. 28-án Notzingenben tért át az egyesült protestáns egyházba. Az egyik keresztelői tanúja Württembergi Henriette hercegnő, Mária Dorottya anyja volt. Kovács Ábrahám kutatásai szerint tübingeni tanulmányai idején a Ferdinánd Christian Baur nevével fémjelzett történetkritikai, bibliakritikai iskola hatására fordult a teológiai liberalizmushoz, amely összhangban állt társadalmi liberalizmusával. Nem karrierje miatt, de lehetőségeit szem előtt tartva keresztelkedett meg.<ref>Kovács Ábrahám: Ballagi Mór és a Skót Misszió: megtérés, áttérés vagy kitérés. Egy liberális protestáns zsidó életútjának kezdete. In: Confessio, 2007. 31. évf. 3. sz. 109–125.</ref>

== Asszimiláció ==

Az akadémiai tagság elnyerése és a vallásváltás után, 1844 őszétől a szarvasi evangélikus líceum tanára, igazgatója is lett. Átlépett a rendeken kívüli zsidó státuszból a keresztény honorácior státuszba.<ref>Kovács I. Gábor – Takács Árpád i.m. 78.</ref> Együtt tanított itt Vajda Péterrel, és Greguss Ágosttal. Vajdával felváltva tartottak magyar szónoklatot a szlovák evangélikus templomban. A szarvasi gimnázium fénykorát az iskolatörténészek egyértelműen Vajda Péter-Ballagi Mór-Greguss Ágost liberális nevelési eszményt megvalósító tevékenységéhez kötik.<ref> Elek László: Emlékezés Ballagi Mór szarvasi tanári munkásságának 175. évfordulóján. (szerk.): Erdmann Gyula: Körösök vidéke. Honismereti füzet, 1990. Gyula, 1990. 40-68.</ref> Ballagi 1847-ben megírta az iskola történetét. (A szarvasi ág. hitv. evang. főiskolának rövid története).
Szarvason nősült, a római katolikus kisrákói és királylehotai Lehoczky Idát (1826-1897) vette feleségül, akinek apja, Lehoczky Lajos (1781-1855) Békés megyei főszolgabíró és táblabíró, anyja pedig Novák Jozefa (1805-1884), egy jómódú szamosújvári, nemesített örmény család leszármazottja volt. Házasságát is értelmezhetjük az asszimilációs folyamat részeként.

A nemzeti azonosulás lényeges eleme az asszimilációnak.<ref>Halmos Károly: Családi kapitalizmus. Habsburg történeti monográfiák 4. Budapest, 2008.172.</ref> Ezt a szempontot tekintetbe véve, különösen fontossá válik a szabadságharcban való részvétele. Testvérével, Károllyal együtt ekkor változtatták nevüket Ballagira. Először a Békés megyei nemzetőrség tábori hírnöke volt Ballagi Mór, majd 1848 októberétől Görgey mellett hadnagyi, főhadnagyi rangban táborkari fogalmazó, végül 1849 júniusától századosként a hadügyminisztérium elnöki osztályán Aulich Lajos titkára lett. A szabadságharc leverése után Szarvasra internálták, eltiltották az oktatástól és rendőri felügyelet alá helyezték. Földet bérelt és gazdálkodni kezdett a közeli Kondoroson, ezzel megalapozta a család vagyonát.

1851-ben meghívták a kecskeméti református teológiai főiskolára tanárnak, 1855-től a pesti Egyesült Protestáns Teológiai Tanintézet (később pesti református Theológiai Akadémia) tanára volt 1877-ig, nyugdíjba vonulásáig.<ref>A Budapesti Református Theologiai Akadémia története 1855-1955. Szerk. Pap László - Bucsay Mihály. Budapest, 1955.</ref> 1862-1867 között igazgatója is volt intézetnek. Héber nyelvet, dogmatikát és exegézist tanított. A teológiai intézet megalapításában és szellemi megerősítésében Török Pál munkatársa volt. „Olyan lelkes és szeretetteljes tanárt, a minő Ballagi volt, ritkán szülnek az idők. […] Minden tehetségesebb tanítványában egy-egy hithőst vagy tudományos apostolt látott, mert Ballagi szemében (amint már Baksay Sándor megjegyezte) a tanítványok egyik fele mindig zseni vagy lángész volt, a másik fele legalábbis kiváló tehetség.)”<ref>idézi: Szőts Farkas: Ballagi Mór. Budapest, Magyar Protestáns Irodalmi Társulat, [1911.] 11.</ref>

Részt vett a politikai életben is. 1861-ben a határozati párt tagjaként Ómoravicán (Bács-Bodrog megye) megválasztották országgyűlési képviselővé. A későbbekben többször is próbálta jelöltetni magát, de ezek a próbálkozásai sikertelenek voltak.

== Tudományos és irodalmi működése ==

=== A nyelvész és szótáríró ===

Pesti egyetemi évei alatt jelentek meg első irodalmi kísérletei a Hasznos Mulatságok-ban és a Pester Tageblatt-ban.
1843-ban kiadta a Magyar-német és német-magyar zsebszótárt, ezzel kezdődött szótáríró munkásága. 1846-ban jelent meg A magyar és német nyelv kiegészítő szótára; 1851-ben pedig A legújabb magyar szavak, pótlékul minden eddig megjelent szótárhoz. Nagy szótárát, az úgynevezett „teljes" magyar-német és német-magyar szótárát először 1851-ben adták ki.

Szarvason összeállította a Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteményét, mely két kötetben 1850-ben jelent meg.
Nyelvészeti munkáiban nyelvtörténeti, elsősorban etimológiai, jelentéstani kérdésekkel, valamint összehasonlító nyelvészettel foglalkozott. Az ortológusok és neológusok közötti nyelvújítási vitákban felemelte szavát Bugát Pál túlzó kezdeményezései ellen, de amikor a Magyar Nyelvőr negatívan minősítette a nyelvújítást, a neológiát vette védelmébe. 1857. júl. 6-án a Magyar Tudományos Akadémiában tartott Nyelvújítás és nyelvrontás című értekezésében pontosan kijelölte a határvonalat, ameddig az újítás jogosult, és amelyen túl már a nyelvrontás kezdődik. Több nyelvészeti értekezése is megjelent, többek között: Brassai és a nyelvújítás (1876), Nyelvünk újabb fejlődése (1881), A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr (1884).

Heckenast Gusztáv kérésére megszerkesztette A magyar nyelv teljes szótárát (1866—73). Egy közhasználatra szánt értelmező szótárt, amely a nyelvjárások és a különböző szaknyelvek szavainak egy részét is tartalmazza. A gyűjtésnek öt fő forrása volt: irodalmi alkotások szókincse, a vidéken beszélt nyelv, a szleng („az alréteg parlagian felsarjadt vadontermése”), a közmondások, illetve a népregék, a népmesék és a népdalok.
Szótáríró tevékenységének elismeréséül az Akadémia 1858. december 15-én rendes tagjává választotta. Újabb székfoglalójára a következő év május 2-án került sor A magyar nyelvészkedés köre. Bevezetésül sémi gyöknyomozásaihoz címmel. 1866-ban A magyar nyelv teljes szótáráért elnyerte az Akadémia Marczibányi-, 1867-ben szótáríró munkásságáért pedig a Fekésházy-jutalmat.

Utolsó szótári munkája a német-magyar magyar német Kereskedelmi Szótár 1887-ben látott napvilágot, ezt a munkát György Aladárral készítette.

=== A teológus ===

1862-ben kezdte meg Ballagi Mór a racionalizmus elveit hirdető dogmatikai és egyházpolitikai polémiáit a kibontakozódó hazai protestáns ortodoxiával, amelyet új ortodoxia vagy haladó ortodoxiának kezdtek el nevezni. Első vitairatát Filó Lajosnak A Feltámadás és Spiritualismus című művére írta válaszként, Tájékozás a theologia mezején címmel.<ref>Kovács Ábrahám: Hitvédelem és egyháziasság. A debreceni új orthodoxia vitája a liberális teológiával. Budapest, 2010.</ref>
Mikor látta, hogy az 1867-iki országgyűlés előmunkálatai során a vallás- s közelebbről a protestánsok ügyét nem akarják érdemben tárgyalni, lapjában vezércikk sorozatot indított az ultramontanizmus ellen. Gondolatait A Protestantismus harca az ultramontanismus ellen című munkájában kívánta a nagyközönség számára is elérhetővé tenni.
1870-ben a pesti polgári körben tartott egy előadást A tudományos fejlődés hajdan és most címmel (Pest, 1871.), amelyben kifejtette: a tudományos fejlődést a vallásos élet, az oktatás, az egyház tudatlansága, emberi rosszakarata akadályozzák.

A bibliai tanulmányok álltak érdeklődése középpontjában. 1863-ban jelent meg A Biblia című munkája Friedrich August Gottreu Tholuck műve után, átszőve saját reflexióival. Több értekezése is megjelent a témában: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül 1864-ben, Bibliai tanulmányok című két kötetes munkája pedig 1865-ben és 1868-ban látott napvilágot. Ebben összevetette a fordításokat, köztük egy-egy idegen fordítással is összehasonlítva. Elsősorban a Károli-fordítást kívánta ismertetni és hibáit megmutatni.

1864-ben bocsátotta közre a Renaniana-t. Ebben Ernest Renan (1823-1892), francia orientalista, vallástörténész és író nagy feltűnést keltett Jézus élete című könyvét bírálta. A francia tudós munkásságáról így vélekedik mintegy önigazolva saját teológiai látását is: „[…] azért az emberiség, a mi szépet és magasztost létesített, nem azoknak köszönheti, kik igazhivő voltukban az évezredekkel ezelőtt szabott hagyásoknak föltétlen magasztalói és imádói voltak, hanem mindég olyanoknak, kik az igazságot keresve az ember isteni rendeltetését a tudomány előhaladt eszméivel összehangzásba tenni, a vallást az élettel szorosabb kapcsolatba hozni törekedtek.”<ref>Ballagi Mór: Renaniana, Pest, 1864. 60.</ref> A Ballagi által képviselt teológiai irányzatról "Igazából az idő mutatta meg, hogy a politikai és társadalmi liberalizmus egyházi talajra való átültetése minden jó szándék mellett sem érte el a célját. Csak a protestáns elitre gyakoroltak nagy hatást." <ref>Kovács Ábrahám: Egy református unitárius? Dogmatikai reflexió Ballagi Mór teológiai gondolkodásáról. In: Credo 2016. 22. évf. 1. szám 7-14. 13.</ref>

Az Újszövetség fordításához Székács Józseffel kezdett hozzá, de miután úgy gondolta, hogy a Károli revízió a két egyház közös feladata meghívta munkatársul Dobos János ceglédi és Török Pál pesti református lelkészeket. A Ballagi-Székács fordításból a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelentettek meg bemutató részeket. Ballagi 1874-ben lefordította az egészet - a Magyarországi Protestáns Egylet megbízásából -, azonban szabadelvű teológiai nézetei, illetve lesújtó ítélkezése a Károli fordításról olyan támadásokat idézett elő - főként az újorthodoxia részéről -, hogy munkája kiadatlan maradt.<ref>Bottyán i.m. 102-105</ref>

1886-ban a Brit- és Külföldi Bibliatársulat Duka Tivadar, a Bibliatársulat igazgatósági tagjának közvetítésével újraindította a Károli revíziót.<ref>A hitvalló Balogh Ferenc teológiai professzor debreceni naplója 1866-1871. Szerk. Kovács Ábrahám. Budapest-Debrecen, 2023.</ref> A fordító bizottság vezetésére Szász Károlyt, Hunfalvy Pált, Szilády Áront és Ballagi Mórt kérték föl. A revidiált Ószövetség próbakiadása Ballagi halála után, 1898-ban jelent meg, a teljes Biblia pedig 1908-ban.<ref>Bottyán i.m. 117-120.</ref>

=== A szerkesztő ===

A magyar protestáns irodalom legjobbjai számára alapította 1855-ben a Protestáns Naptárt, amelyet 1873-ig szerkesztett, ekkor átadta Dömötör Jánosnak.
1858-ban újraindították a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot, amelynek szerkesztője lett (1858-89). A társszerkesztők Székács József és Török Pál biztosították a lap folytonosságát. Ballagi lapjában is mindvégig, határozottan körvonalazott szabadelvű nézeteket vallott, és kemény vitákat vívott az újortodoxiával. A protestáns unió elveit hirdette, s amellett sokat foglalkozott a gyakorlati kérdésekkel, mint például a domesztika, a papi özvegy-árva segélyező egyletek, a takarék-magtárak, az apró egyházak affiliációja, a misszióügy, stb. Az 1859-iki pátens kiadásakor a PEIL az ellenállás szócsövévé vált. Ekkor írta Ballagi Von einem ungarischen Protestanten álnév alatt a Die Protestantenfrage in Ungarn und die Politik Oesterreichs című röpiratát is, amellyel a külföldi közvéleményt kívánta a magyar protestánsok mellé állítani.

1861-ben a keresztény családok számára megindította a Házi kincstár című lapot, 1869-ben pedig a Protestáns Tudományos Szemlét, amely négy évfolyamot ért meg.

== Egyesületi és egyházi munkája ==

1859-ben megalakult az Evangyéliumi Árvaápoló Egylet Pesten, Meyer Antal mérnök elnökletével és Hornyánszky Viktor alelnökletével.<ref>Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896</ref> Az egyesület nevét 1873-ban változtatták Budapesti Protestáns Országos Árvaegylet-re, az egyesület által fenntartott árvaházé pedig Protestáns Országos Árvaház-ra. Az első választmány tagjai főképp a Skót Misszióhoz kötődtek, annak pietista szelleméhez, ezzel a tagok egy része nem tudott azonosulni, így 1861-ben újraválasztották a tisztségviselőket.<ref>Kovács Ábrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története, 1858-1869 = The history of the German-speaking Reformed Affiliated Church of Budapest, 1858-1869. Debrecen, 2004</ref> Az egyesület új mozgatórugója Székács József alelnök lett, a tagsághoz csatlakoztak a liberális teológia képviselői, így Ballagi is, 1870-1873 között az egyesület elnöke.

A Magyarországi Protestáns Egylet 1871-es alakuló gyűlésén Ballagi tartotta a megnyitó beszédet. Ettől az egylettől várta a hazai teológia tudományok fellendülését, ahogy korábban az általa szerkesztett Protestáns Tudományos Szemlétől.

1888-ban alakult a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Szász Károly elnökletével. Ballagi és fiai is választmányi tagok voltak.

Egyházi tisztségeket is vállalt: megválasztották zsinati képviselőnek, a magyarországi református egyetemes konvent tagjának, valamint a dunamelléki református egyházkerület, valamint a pesti egyházmegye tanácsbírájának, pesti egyházközség presbiterének.

== Világi megbízatások ==

A fővárosban a törvényhatósági bizottság tagja volt. Tanügyi kérdésekkel is foglalkozott, a főváros tanügyi bizottságát 1868-tól kezdve támogatta tanácsaival és munkásságával. A népiskolai törvényjavaslatról című értekezése 1868-ban jelent meg.

A nőnevelés buzgó pártfogójaként belépett a Nőképző Egyesületbe pártoló tagként, illetve Vámbéry Árminnal együtt átnézték az iskola tantervet is. A polgári iskolai tanítónőképző intézet igazgatótanácsának annak keletkezése, 1869 óta volt a tagja.
1884-ben Ferenc József királyi tanácsossá nevezte ki.

== Gyermekei, szellemi örökösei ==

Feleségével 1860-ban már nem éltek együtt – a kortársak szerint óriási volt kettejük között a szellemi, műveltségbeli, értékrendbeli különbség –, gyermekeit egyedül nevelte. A család anyagi biztonságát földvásárlásai, illetve az 1869-ben a Mária utcában (VIII. kerület), 1880-ban a Kinizsi utcában (IX. kerület) építtetett két bérháza jelentette.
A legidősebb Ballagi fiú, László (1847-ben született), másodéves jogász korában, 1867-ben meghalt. Lefordította John Bunyan könyvét, A zarándok útját; Schiller-fordítása, a Don Carlos kéziratban maradt.
Ballagi Géza (1851-1907) jog- és politikatudós a sárospataki jogakadémia közel három évtizeden át meghatározó tanára, 1888-90-ben igazgatója, egy ciklusban szabadelvű párti országgyűlési képviselő.
Ballagi Aladár (1853-1928) történész a pesti egyetem bölcsészkarán 35 éven át működő nyilvános rendes egyetemi tanár, 1919-20-ban rektor, két alkalommal is függetlenség párti országgyűlési képviselő volt, mindketten az MTA rendes tagjai .
Lánya Josephine (1849-1923), Illyés Károly kúriai bíró neje volt.

== Művei ==

A zsidókról (Pest, 1840)
Mózes öt könyve (ford.) 1–5. köt. (Buda, 1840–1841)
Nyelvészeti nyomozások (Buda, 1841)
Jiszrael könyörgései egész évre. I. rész. (Buda, 1841)
Első jósok (Josua). Magyarra ford. és jegyzetekkel ellátta (Buda, 1842)
Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache (Pest, 1842; több kiadást élt meg)
A magyar szónyomozás és az összehasonlító nyelvészet (Pest, 1846)
A szarvasi ág. hitv. evang. főiskolának rövid története. (Szarvas, 1847) Eddig Bloch Móricz innen Ballagi Mór névvel
Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye, 1–2. köt. (Szarvas, 1850)
A héber nyelv elemi tankönyve (Pápa, 1856)
Nyelvújítás és nyelvrontás (Pest, 1857; különnyomat a M. Akad. Értesítőből)
Gróf Széchenyi István (Pest, 1860)
Renaniana (Pest, 1864)
Bibliai tanulmányok. 1–2. köt. (Pest, 1865–1868)
A protestantismus harca az ultramontanismus ellen (Pest, 1867)
A semmiről meg nem feledkezett „feledékeny ember” (Pest, 1869)
A tudomány fejlődése hajdan és most (Pest, 1871)
Brassai és a nyelvújítás Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (5. kötet 4. szám). (Budapest, 1875)
Nyelvünk újabb fejlődése Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (9. kötet 3. szám). (Budapest, 1881)
Baranyai Decsi János és Kis-Viczay Péter közmondásai Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (10. kötet 5. szám) (Budapest, 1882)
A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (11. kötet 11. szám) (Budapest, 1884)
Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola.  Budapesti Szemle 159. szám 337–362. (Budapest, 1890)
Szótárai:
Új kimerítő Magyar-Német és Német-Magyar Zsebszótár. I-II. kötet. Német-Magyar rész. Pest, 1843.
A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára. I-II. kötet. Pest, 1846.
A legújabb magyar szavak, kiegészítő pótlékul minden - eddig megjelent szótárakhoz. I-II. kötet. Pest, 1851.
Új teljes német és magyar szótár. Német-Magyar rész. Pest, 1854.
A magyar nyelv teljes szótára. I–II. kötet. Heckenast Gusztáv. Pest, 1872-1873.
Kereskedelmi Szótár. Szerk. Ballagi Mór - György Aladár. Franklin Társulat, Budapest, 1887.

== Irodalom ==

Ballagi Aladár: Ballagi Mór. In: Protestáns Új Képes Naptár az 1879-ik évre. Szerk.: Dúzs Sándor

Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009.

Elek László: Emlékezés Ballagi Mór szarvasi tanári munkásságának 175. évfordulóján. (szerk.): Erdmann Gyula: Körösök vidéke. Honismereti füzet, 1990. Gyula, 1990. 40-68.

Imre Sándor: Emlékbeszéd Ballagi Mór rendes tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1893.

Kenessey Béla: Dr. Ballagi Mór. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1891. 34. évf. 36. sz. 1146-1162.

Komlós Aladár: A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században. Múlt és Jövő, 1996. 7. évf. 2. sz. 15-34.

Kovács Ábrahám, A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története, 1858-1869 = The history of the German-speaking Reformed Affiliated Church of Budapest, 1858-1869, Debrecen, Magyarország : Dr. Harsányi András Alapítvány. Debrecen, 2004

Kovács Ábrahám: Ballagi Mór és a Skót Misszió: megtérés, áttérés vagy kitérés. Egy liberális protestáns zsidó életútjának kezdete. In: Confessio, 2007. 31. évf. 3. sz. 109-125.

Kovács Ábrahám: Egy református unitárius? Dogmatikai reflexió Ballagi Mór teológiai gondolkodásáról. In: Credo 2016. 22. évf. 1. szám 7-14.

Kovács I. Gábor – Takács Árpád: Az „összeilleszkedés” változatai. Az akkulturációtól az asszimilációig. A dunamelléki és dunántúli zsidó származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírásai. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944. Budapest, IV. ELTE Eötvös Kiadó, 2022.

Szőts Farkas: Ballagi Mór. Budapest, Magyar Protestáns Irodalmi Társulat, [1911.]

Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas, 1983.

Waktor Andrea: A XIX. századi családmodell működése és változásai a Ballagi család levelezésének tükrében. Sic Itur ad Astra, 1995. 9. évf. 1-2 sz. 43-92.

Waktor Andrea: A Ballagi család három nemzedéke. In. (szerk.): Kósa László: Reformátusok Budapesten. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságról. 1. kötet. Argumentum – ELTE Művelődéstörténeti Tanszék, Budapest, 2006. 709-719.

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Budapest, 1977.

== Szerző ==

Sárai Szabó Katalin