RefWiki - Felhasználó közreműködései [hu]

Török Pál (1808–1883)

2026-04-26T09:32:07Z

Szatmari.judit:

Török Pál (Alsóvárad, 1808. június 29. – Budapest, 1883. október 7.) református lelkész, a dunamelléki egyházkerület püspöke, a pesti református teológia (ma Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara) és a pesti református gimnázium (ma Lónyay Utcai Református Gimnázium) megalapítója.

== Származása, tanulmányai ==
Török Pál 1808. jún. 29-én Alsóváradon született Török József református lelkész – később barsi esperes – és Hangyás Rozália gyermekeként kisnemesi családban.<ref> Kiss Áron: Török Pál élete. Bp. 1904., Ladányi Sándor: Az “újra-alapító lelkész”: Török Pál. In: Kálvin téri tanulmányok. Bp. 1982. 63-70., Szatmári Judit: Török Pál pesti lelkészsége. In: Reformátusok Budapesten. Szerk. Kósa László-Kiss Réka. Budapest, 2006. 495-51</ref> Az elemi iskolát apja szolgálati helyein, Alsóváradon és Pozbán végezte el, majd a selmeci líceumban tanult. A debreceni kollégiumban hét évet töltött, az utolsó két évben már az alsóbb osztályokban tanítva (1825 és 1832 között). A tanulóévek alatt elsajátította a szlovák, német, latin és az angol nyelveket. 1833-ban a kisújszállási eklézsia választotta meg rektorának, két és fél évet töltött itt, egy ideig Arany János volt mellette az altanító. A papi vizsgát 1835-ben tette le Debrecenben, ezután indult külföldi peregrinációs útra.<ref>RL C/93 Török család iratai, Török Pál levelezése 41. Török Pál Bécsbe szóló útlevele 1839. szept. 29.</ref> Az 1821-ben alapított bécsi teológiai intézetben töltött rövid időt, itt érte el a kisújszállási egyházközség felkérése a prédikátori tiszt betöltésére.

== Lelkészi pályája ==
A kisújszállási évek, 1836-1839, a felkészülés évei voltak Török Pál számára. Pesti hírlapokba írt cikkei tették nevét szélesebb körben ismertté.<ref> Török életrajza, Kiss 16., említi e korai publicisztikai tevékenységét: "Sűrűn következtek egymás után cikkei az akkori hírlapokban, s felszólalásaival Kossuth Lajos figyelmét is magára vonta."
</ref>
Az 1838-as árvízben súlyos károkat elszenvedő pesti református eklézsia a pesti papságról lemondó, idős Báthori Gábor szuperintendens helyére választotta meg Török Pált 1839-ben. Az új lelkész ünnepélyes beiktatására elődjének, Báthori szuperintendensnek jubileumi ünnepségével együtt került sor 1839. augusztus 25-én.<ref>Egyházi beszédek, énekek, és imádságok, melyek főtisztelendő Báthori Gábor úrnak mint papi szent hivatalában ötven, superintendenségben huszonöt éveket betöltött lelki tanítónak s főpásztornak a dunamelléki fő tisz. egyház-kerület, és a pesti reform. ekklésia által rendelt félszázados öröm-ünnepen, s azzal egybekapcsolva nagytiszteletű Török Pál úrnak pesti papi hivatalába lett beigtatása alkalmával mondattak a pesti reform. egyházban 1839. auguszt. 25-kén. Pest, 1839.</ref> Török Pál Pestre érkezése a reformkor legmozgalmasabb évtizedének kezdetével esett egybe. Jóllehet az eklézsia helyzete, továbbélése az új lelkészt óriási feladatok elé állították – a paplak és az iskola romokban hevert, az 1816-1830 között épített temploma miatt (mai Budapest, Kálvin téri templom) pedig teljesen eladósodott az egyházközség –, a főváros szellemi központtá fejlődése nagy lehetőséget kínált Török ambícióinak. A protestáns egyházak belső élete szintén megélénkült, egyrészt a politikai élet, az országgyűlési vallásügyi tárgyalások hatásaként, másrészt az evangélikus-református unió megvalósítása, a negyvenes évek nagy visszhangot kiváltó mozgalma következtében.<ref>Kertész Botond: Protestáns uniókísérlet Magyarországon az 1840-es években. In: Protestáns Szemle 1997/4 256-281., Szász Lajos: Protestáns uniómozgalom története a dualizmus korában. In: Egyháztörténeti Szemle 18. évfolyam (2017) 4. szám 5-41.</ref> Pest Török működése alatt lett a hazai protestáns közvéleménynek alakító tényezőjévé - az egyházi sajtó megindulása, majd a közös protestáns teológia révén.

Török Pálnak, a pesti református lelkésznek és Székács Józsefnek, a pesti evangélikus lelkésznek személyes barátsága még erősebben összekapcsolta a főváros két protestáns gyülekezetét. A protestáns együttműködés jegyében, az uniós mozgalom elősegítőjeként indult meg 1842-ben Török és Székács közös szerkesztésében<ref> A PEIL-ről és Török-Székács együttműködéséről ír Elek Lászó: Székács József. Gyula, 1994. 87. s több helyen.</ref> a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (PEIL), amely az ország egész protestáns közösségének fórumul szolgált.<ref>A PEIL hatásáról 1842-1848 között ld. Kiss 33-41.</ref> Török az egyházi közélet megélénkülésén túl, melynek eszköze volt a folyóirat, lelkésztársai továbbképzését is célul tűzte ki azzal, hogy több szerző bevonásával Egyházi Beszédek Gyűjteménye címmel könyvsorozatot indított.<ref>Egyházi beszédek. Szerk. Török Pál, Trattner, Pest, 1841., Egyházi beszédek. Szerk. kiad. Török Pál, Trattner-Károlyi, Pest, 1845.</ref> A főváros protestáns lakosságában új színfoltot jelentett az angol-skót protestánsok megjelenése. A Lánchíd építése és a hajógyár kis angol kolóniát teremtett a Duna budai oldalán. Hamarosan misszionáriusok is követték a mérnököket, munkásokat. A misszionáriusok magyarországi működése csak úgy volt lehetséges, ha a hazai egyházi szervezetbe betagolódnak.<ref>Kiss 41. sköv.</ref> Így kerültek a pesti református és evangélikus lelkészek kapcsolatba az angol közösséggel s a skót misszió képviselői, kik a magyarországi zsidóság közötti térítésre küldettek, a pesti református egyház égisze alatt végezhették munkájukat.<ref>Robert Smith, dr. Duncan misszionáriusok 1841-ben érkeztek Pestre. Kiss 42., 51., Farkas József: A pesti református egyház 101 éves története. Kecskemét, 1898. 125-126.</ref> Ebben a kapcsolatban Török nagy hasznát vette angol nyelvtudásának, sőt házasságát is ennek köszönhette - 1844-ben feleségül vette Allnutt Rákhelt, egy angol baptista lelkész leányát, ki rokonlátogatásra érkezett Pestre.<ref>Kiss 42-43., Farkas 198., RL C/93 Török Pál levelezésében több levél található a házasságkötéssel kapcsolatosan Pretioustól, az óbudai hajógyár igazgatójától, kinek Allnutt Rachel unokahúga volt 312, 314, 323, 334, 337.</ref>

Török Pál pesti működésének legmozgalmasabb korszaka az 1840-1860 közötti két évtizedre esett. Az 1840-es éveknek a protestáns egyházakat kívülről és belülről érintő eseményei, mozgalmai (a reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai, az 1844:3. vallásügyi törvény, illetve a protestáns unió, zsinattartás kérdése) mind kiváló alkalmat biztosítottak a pesti lelkésznek, hogy nézeteit kifejtse az egyházi sajtóban, gyűléseken. 1848 megadta a protestánsoknak a teljes egyenjogúságot (1848:20. törvény) és azt a lehetőséget, hogy rendezzék belső, szervezeti, egyházjogi helyzetüket (1849-re tervezték a zsinatot).<ref>Kósa László: A református egyház 1848-ban. In: Protestáns Szemle 1998/2. 89-99., Szatmári Judit: A református egyház előkészületei az 1848-as miniszteriális konferenciára. In: Egyháztörténeti Szemle 2000/1. 74-92.</ref> Az elért eredmények és jövendő tervek azonban hamarosan veszélybe kerültek és Töröknek, mint a főváros református lelkészének helyt kellett állnia a többször gazdát cserélt városban. A legveszélyesebb időszakokban családját vidéki parókiákon helyezte el, ő maga prédikációiban buzdította hallgatóit a kitartásra és az összefogásra, sőt a nemzetőrökkel jelen volt azt megakadályozni, hogy a tömeg a Király utcai zsidó üzleteket kifossza.<ref>Kiss 47-48.</ref> A szabadságharc leverése utáni megtorlás elkerülte a főváros protestáns papjait (Török Pál, Székács József, Bauhofer György) Mária Dorottya főhercegnőnek, József nádor özvegyének közbenjárására.<ref> Kiss 48-49.</ref>

== Az 1850-es évek – a teológia megindítása és a pátensharc ==
Az 1850-es évek kényszerű korlátai, a protestáns egyházakat sújtó megtorló intézkedések<ref>A Haynau-féle rendelet 1850. február 10-én eltörölte a protestáns egyházak autonómiáját, betiltotta az egyházi gyűléseket, felfüggesztette a világi képviselők működését. Ez a rendelet, kisebb változtatásokkal, 1859-ig, a protestáns pátens kiadásáig meghatározta meg a protestáns egyházak életét. Szatmári Judit: A református egyház a neoabszolutizmus éveiben. 1850-1860. Budapest, 2015.</ref> nem törték meg Török lendületét. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap kényszerű szüneteltelése alatt a Török-Székács szerzőpáros ismét közös vállalkozásba fogott: Protestáns Lelkészi Tár címmel prédikációs sorozatot kiadását tervezték, mely a kor viszonyai között azonban nem érte meg a második részt.<ref>Protestáns Lelkészi Tár. 1. köt : A' gyakorlati lelkészet' körében előforduló egyházi munkálatok' gyűjteménye: Egyházi szónoklatok - Egyházi tárcza. Kiadták Török Pál, Székács József Pest, 1854.</ref> A lapkiadás kudarca nem vette el Török kedvét, hogy a szívügyévé vált elképzelés, a pesti iskolacentrum létrehozása érdekében minden követ megmozgasson. Az oktatás korszerűsítése, magasabb színvonalúvá tétele a bécsi vallás- és közoktatásügyi minisztérium jelmondata is volt, ennek első lépéseként terjesztette ki Magyarországra a középiskolák szabályozásáról szóló Organisationsentwurfot, így Török tervei megfelelő előkészítés után megnyerték a felső jóváhagyást. A dunamelléki egyházkerületben az erőskezű püspök hiánya kedvezett Török önállóságának. Már az 1842-es püspökválasztás alkalmával - mikor az egyházkerület két pártra szakadt -, aktívan részt vett a "választási propagandában" Szeles Sámuel solti esperes jelöltségét támogatva, akit a szelíd Polgár Mihály, egyházkerületi főjegyzőnél alkalmasabb jelöltnek tartott. Az önkényuralom alatt ismét előkerült Polgár erélytelensége, az 1853-as egyházkerületi gyűlésen az idős, gyengélkedő szuperintendens mellé segéd állítását javasolta Török, aki ezentúl nem törölhette le magáról a vádat, hogy "le akarta tenni a püspököt". Polgár 1854-es halála után az egyházkerület élén helyettes szuperintendens állt, ifjabb Báthori Gábor hivatalban legidősebb esperesként, aki nem bírt a választás legitimitásával és a püspöki tekintéllyel. Az egyházkerületet megosztotta a főiskolai székhelyért küzdő két egyházközség, Nagykőrös és Kecskemét viszálya, mely végül Pestnek
kedvezett.<ref>Szőts Farkas: A budapesti evang. reform. theológiai akadémia múltja és jelene. Történeti vázlat és rövid jellemrajz. Bp. 1896. 10-37.</ref>

Mindeközben Török egyházi karriere is felívelt, a pesti egyházmegyének 1847-től alesperese, 1851-től esperese volt. Török elismertségét mutatta, hogy 1855-ben a protestáns egyházak szervezetének átalakítását tárgyaló minisztériumi tanácskozásra meghívást nyert gróf Leo Thun vallás- és közoktatásügyi minisztertől. A bécsi tárgyalás adta kedvező lehetőséget kihasználva egyengette Török Pál a teológia megnyitásának útját és kerülte a konfrontációt a minisztériumban fogant, majd 1856-ban Entwurf néven kiadott egyházalkotmány tervezettel. A jóváhagyást Töröknek személyes minisztériumi tárgyalásokon sikerült elnyernie - Thun miniszter ugyanis a bécsi teológiai intézet vetélytársát látta a pesti teológiában.<ref>Török Pál: Korrajzok a Dunamelléki Helvét Hitvallású Egyházkerület életköréből. Pest, 1858. 86-89.</ref> Török érvei között szerepelt, hogy a magyarországi református papság alig tud németül s a jórészt német nyelvű városban történő képzés ezen a problémán is segíthetne.<ref>A minisztériumi jóváhagyás a pesti református teológiának szólt, ám az a bányai evangélikus egyházkerület csatlakozásával az 1865-ig közös protestáns teológiaként működött. A budapesti református teológia története. 22-23.</ref> 1855. október 10-én nyitotta meg kapuit a pesti protestáns teológia a Kecskemétről elhívott Ballagi Mórral a tanári kar élén. A főiskola egyik része volt a Török által megálmodott pesti református oktatási központnak, még meg kellett valósítani annak hiányzó elemeit - létrehozni a gimnáziumot és magasabb színvonalúra emelni a létező elemi iskolát.<ref>Farkas 128. sköv.</ref> Gönczy Pál magániskolájának felajánlásával, azt továbbfejlesztve és megfelelő épületet biztosítva 1859-ben a pesti eklézsia megnyitotta gimnáziumát.<ref>Farkas 131-137., Barthos Kálmán: A budapesti református főgimnázium első félszázada. Bp. 1909. 21-40. Rébay Magdolna: Református közoktatás a fővárosban a kezdetektől 1952-ig. Kitekintéssel az illetékes egyházmegyék és a Dunamelléki Református Egyházkerület közoktatási politikájára. Debrecen, 2011. 272. sköv.</ref>

A bécsi minisztériumban éveken át készülő, a magyarországi protestáns egyházak átalakításának, felülről történő átszervezésének tervezetei eredményeként jelent meg végül 1859-ben a protestáns pátens. A pátens kiadását követő országos mozgalomban Pest, a pesti református parókia az ellenállás fontos központjává vált. Itt tartottak megbeszéléseket az egyházkerület elöljárói, ide érkeztek a Béccsel folytatott tárgyalások hírei, a pesti templomban tartották az egyházkerület feloszlatással fenyegetett gyűléseit. Török szuperintendenssé választását a pátensharc alatti helytállásának köszönhette.

== Püspöki működése ==
Török Pál püspökségének – és egyben pesti papságának második felére – esett az egyesített Budapest megalakulása (1873), a főváros nagyvárossá fejlődése. A város területének kiterjedése, a lakosság számának – s így a reformátusokénak is – gyarapodása maga után vonta a pesti egyházközség lélekszámának felduzzadását.<ref> Vörös Károly: A reformátusság a fővárosban a dualizmus korában. In: Kálvin téri tanulmányok. Bp. 1982. 55-62.</ref> Török életében indult meg az a folyamat, amely utóda, Szász Károly püspöksége alatt teljesedett ki – a leányegyházak megalakulása, a város új negyedeiben református templomok felépülése. E fejlődés kezdetei visszanyúlnak Török idejére, jóllehet csak az elsőként megalakult német leányegyház (1859) kapcsolódik közvetlenül lelkészségéhez.<ref>Kiss 218-219., Farkas 161-176., Bodoky Richárd: A Kálvin téri gyülekezet német leányegyházának szerepe a 19. századi egyházi megújulásban. In: Kálvin téri tanulmányok. Bp. 1982. 71-76.; Kovács Ábrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története. Debrecen, 2004.</ref> A német leányegyház, mely kórházat (Bethesda) és diakonissza-intézetet hozott létre, fontos szerepet játszott a főváros szociális ellátásában.<ref>Farkas 171-176.</ref> 1888-ig szoros kapcsolat, közös lelkész, fűzte össze a német gyülekezetet a skót misszióval, mely kényszerű szünet után 1859-ben kezdhette meg ismét magyarországi működését.<ref>
Farkas 128.
</ref> A megnövekedett pesti egyházközség ügyeinek intézésében a rendszeres időközökben megújított presbitérium, egyháztanács állt a lelkész mellett.<ref>Farkas 177-187., Török mellett főgondnok volt: Fáy András, Hubay József, gróf Degenfeld Imre. Patay Pál: A pesti református egyház tizenhárom főgondnoka. Bp. é.n. 12-18.</ref> Török Pál szervezőkészségét továbbra is kamatoztatta egyháza javára. Két nevezetes alkotás kapcsolódott ebben az időszakban nevéhez: Megszervezte azt az országos gyűjtést, melynek eredményeként a dunamelléki egyházkerület megvásárolta a pesti teológia számára a Ráday-család péceli tízezer kötetes Ráday-könyvtárát (1862).<ref> Kiss 191-195., Segesváry Viktor: A Ráday Könyvtár 18. századi története. Bp. 1992. 312-313.</ref> Gróf Baldácsi Antallal való személyes barátságának köszönhette a református egyház a Baldácsi-alapítvány létrehozását (1876).<ref>Kiss 239-248., Patay Pál: Végvezekényi Baldácsy Antal báró élete és a Baldácsy alapítvány félszázados története. Bp. 1926.</ref> Török utolsó éveiben ment végbe a hazai reformátusság egységes szervezetének megalkotása - a korábban függetlenül működő négy magyarországi egyházkerület és az erdélyi református egyház szervezeti egyesülése (1881 debreceni zsinat). Az ezzel összekapcsolódó belső egyházi harcok, az általa ellenzett zsinat megtartása kimerítették a már hetven éven felüli püspököt, 1883. október 7-én hunyt el.<ref> Farkas 201-203., Kiss 270-271.</ref>

== Művei ==
Egyházi beszédek. Szerk. Török Pál, Trattner, Pest, 1841.

Egyházi beszédek. Szerk. kiad. Török Pál, Trattner-Károlyi, Pest, 1845.

Protestáns Lelkészi Tár. 1. kötet : A' gyakorlati lelkészet' körében előforduló egyházi munkálatok' gyűjteménye: Egyházi szónoklatok - Egyházi tárcza. Kiadták Török Pál, Székács József Pest, 1854.

Török Pál: Korrajzok a Dunamelléki Helvét Hitvallású Egyházkerület életköréből. Pest, 1858.

Egyházi beszédek, énekek, és imádságok, melyek főtisztelendő Báthori Gábor úrnak mint papi szent hivatalában ötven, superintendenségben huszonöt éveket betöltött lelki tanítónak s főpásztornak a dunamelléki fő tisz. egyház-kerület, és a pesti reform. ekklésia által rendelt félszázados öröm-ünnepen, s azzal egybekapcsolva nagytiszteletű Török Pál úrnak pesti papi hivatalába lett beigtatása alkalmával mondattak a pesti reform. egyházban 1839. auguszt. 25-kén. Pest, 1839.

== Irodalom ==
Farkas József: A pesti református egyház 101 éves története. Kecskemét, 1898.

Kiss Áron: Török Pál élete. Budapest, 1904.

Ladányi Sándor: Az “újra-alapító lelkész”: Török Pál. In: Kálvin téri tanulmányok. Budapest, 1982. 63-70.

Ladányi Sándor szerk.: A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának története 1855-2005. Budapest, 2005.

Pap László-Bucsay Mihály szerk.: A budapesti református theologiai akadémia története 1855-1955. Budapest, 1955.

Rébay Magdolna: Református közoktatás a fővárosban a kezdetektől 1952-ig. Kitekintéssel az illetékes egyházmegyék és a Dunamelléki Református Egyházkerület közoktatási politikájára. Debrecen, 2011.

Szatmári Judit: Török Pál pesti lelkészsége. In: Reformátusok Budapesten. Szerk. Kósa László– Kiss Réka. Budapest, 2006.

Szatmári Judit: Török Pál útja a püspökséghez. In: Protestáns Szemle 1998/4. 228-240.

Szőts Farkas: A budapesti evang. reform. theológiai akadémia múltja és jelene. Történeti vázlat és rövid jellemrajz. Budapest, 1896.

Új Magyar Athenás. Újabbkori magyar protestáns egyházi írók életrajz-gyűjteménye. Szerk. Sz. Kiss Károly. Budapest, 1882. 454-458.

== Szerző ==
Szatmári Judit

Kezdőlap

2026-04-09T09:57:54Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Ballagi Mór (1815-1891)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kecskeméti református kollégium]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai Baracsi János (1623-1729)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma (1617)]] 
[[Reformáció jubileuma (1717)]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok (1606)]] 
[[Rudus redivivum (1684)]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Sebestyén Jenő (1884–1950)]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke (1711)]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés (1705)]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés (1715)]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kecskeméti református kollégium

2026-04-09T09:56:46Z

Szatmari.judit:

Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi és középszintű képzésen túl akadémiai tagozatain bölcsész-, jogász- és lelkészképzés folyt. Az 1855-ben újonnan létrejött pesti teológiai intézetben megindult párhuzamos képzés miatt 1860-ban a lelkészképzés Kecskeméten megszűnt, az egyházkerület három különböző városban működtette tovább főiskoláját: a lelkészképzést Pesten, a tanítóképzést Nagykőrösön, a jogászképzés maradt Kecskeméten. A kecskeméti református jogakadémia egészen az államosításig, 1948-ig nyújtott színvonalas képzést, 1925-től egyetemes, azaz az ország egyetlen református jogakadémiájaként.

== A református oktatás kezdetei Kecskeméten 1830-ig ==

Kecskeméten mind a reformáció megjelenésére, mind a protestáns szellemű oktatás kezdeteire vonatkozóan csak feltételezésekkel élhetünk, a források gyér volta miatt. A helyi hagyomány az 1564-es dátumhoz köti az iskola megindulását, ez azonban annak az egyezséglevélnek az évszáma, amelyben a város katolikus és protestáns közösségei megállapodnak, hogy ezentúl nem használják közösen a régi kőtemplomot, hanem az a katolikusoké lesz, a protestánsok pedig építenek maguknak egy új, egyelőre fatemplomot. A teljes elkülönülés, a református egyházközség önálló megszerveződése tehát valóban ekkorra datálható, az iskoláról azonban ebben a dokumentumban nem esik szó.

Ami bizonyos, hogy 1597-ben már református iskolamester tevékenykedett a városban, a később katolikus hitre tért lelkész, Veresmarti (Vörösmarti) Mihály, 1599-ben pedig – a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint – a városvezetés iskolamestert, 1600-ban pedig református lelkészt fogadott, György mester, illetve Búzás Mihály személyében.<ref>Anno 1599, A’ Mester György Deákot fogadtuk meg Városostul Sz. Dömötör nap után való Csötörtökön…”; „Anno 1600 Pünköstben Praedicator Urat Búzás Mihályt fogadta meg Biró Uram […] Schola Mester György Urat fogadtuk meg Ekklésia akaratjábol, Karátsony előtt…” Idézi Nagy István: Kecskeméti Helikon, 96. </ref> Utóbbi Tolnáról érkezett, ahonnan az ott már virágzó iskola diákjai is számosan követték. Érkezésük és betagolódásuk megerősítette a kecskeméti iskolát. 1599-ből még egy utalás fennmaradt a városi tanács jegyzőkönyvéből az iskolára vonatkozóan: 1599. június 15-én „Ormány Márton Döbröcönbe küldetik oskolamesterért s úti költségre adatik nekie 4 forint.”<ref>Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, II., 48.</ref>

A városban a katolikus közösség mindvégig megmaradt, így a plébániai iskola is a felügyeletük alatt működött. A kecskeméti református oktatás tehát valószínűleg a kezdetektől fogva, de a katolikus közösség megerősödése után mindenképpen önálló alapítású iskolában működött.
Az 1678. évi nagy tűzvész mindkét felekezet templomát és iskoláikat is elemésztette, az iskolákra vonatkozó iratanyaggal együtt. A református iskola első fennmaradt anyakönyve ezért 1679-től őrzött meg a nagydiákokra és a tanárokra vonatkozó információkat. Az iskolára vonatkozó további forrás Kecskeméti Selymes Jánosnak, 1701 és 1721 között kecskeméti lelkipásztornak a feljegyzései,<ref>Utóda, Veresmarti Lázi Péter másolta be az egyházközség első anyakönyvébe. Kecskemét Várasának és az Környékségnek Reformatioja, KREL I. Anyakönyv 1712–1777, 53–65.</ref> továbbá Nagy István rektornak Kecskeméti Helikon című kézirata,<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, Kecskemét, 1826. </ref> amely levéltári forrásokra építve nyújt átfogó és részletes képet a kecskeméti oktatás történetéről.

Az iskola évszázadokig a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, diákjai az anyaiskola névsorában már a 16. század végén felbukkannak. A rektorok hosszú időn keresztül Debrecenből érkeztek: az 1650-től 1750-ig itt tanító több mint félszáz rektor közül egyről nem tudjuk, hol végezte tanulmányait, egy a pápai kollégiumból jött, a többiek mindannyian Debrecenből.
A tanított tárgyakra vonatkozóan kevés a forrás, de azt tudjuk, hogy a 18. század elején Kecskeméten a grammatikai osztályokra már „felsőbb tudományok” épültek, és bár nyilván nem a később elvárt mélységben, de filozófiát és teológiát is tanítottak.<ref>Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára I. Anyakönyv 1712–1777, 71–73.</ref>

A többnyire két-három évig tanító rektorok munkáját a magasabb osztályokat végzett nagydiákok, praeceptorok segítették, akik a kisebb tanulókat tanították. 1736-ban az egyházközség elöljárói úgy döntöttek, „hogy ez után állandó, érettebb elméjű és bővebbetske tudományú Tanitók vitessenek legalább a’ Deák Classisok oktatására”.<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, 74.</ref> Az oktatás színvonalának további javítását célozta a rektor személyére vonatkozó szigorítás: 1749 januárjában úgy határozott az egyháztanács, hogy az iskola élére ezután nem két-három évre választanak rektort, hanem állandó professzorokat alkalmaznak, aki a debreceni tanulmányok és a külföldi akadémiai út után kezdik meg működésüket.<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, 79.</ref>
A diáklétszám ingadozott, de alapvetően folyamatos emelkedést mutat az 1823/24-es tanévig, amikor az összlétszám 676 fő, közülük 45 a tógás nagydiák. 1828/29-re viszont számuk visszaesik, a diákok összlétszáma ekkor 550 fő.

== A kollégiummá válás időszaka 1831–1850/1860 ==

=== Harc a kerületi főiskoláért – Kecskemét és Nagykőrös vetélkedése ===

Az évszázadok alatt kialakult református oktatási struktúrákat a 18. századtól kezdve egyre több oldalról érték olyan hatások, amelyek változtatásra kényszerítették. A külföldi utak akadályozása, az iskolák fenntartásának megnehezítése (az alapítványok ellenőrzése, gyűjtések tiltása), a gazdasági háttér gyengítése arra ösztönözte a döntéshozókat, hogy megoldást találjanak. Ennek egyik lehetősége, hogy a dunamelléki kerületben is létrehoznak egy központi főiskolát, azaz kollégiummá fejlesztik a térség egyik erős gimnáziumát. A 18. század végére egyértelművé vált, hogy csak a kellő anyagi bázissal bíró és az állami hatóságok engedélyét is megszerző iskolák bízhatnak a folyamatos működésben. Ennek fényében két egyházközség, illetve város került a figyelem középpontjába: Nagykőrös és Kecskemét.

Az 1800-as évek első évtizedében a kerület felkérte mindkét egyházközség iskoláját az ún. enciklopédikus kurzus bevezetésére (természettudományi, bölcsészeti és teológiai tárgyak „bő kivonata”, két év alatt), és ehhez kapcsolódóan a második professzori állás létrehozására, azzal a céllal, hogy felkészüljenek „a nagyobb tudományok tanítására”. Mindkettő be is vezette, de Kecskemét – miután Debrecen is felhagyott vele – hamarosan megszüntette, Nagykőrös folytatta.
A kerületi főiskola ügye ezután egy időre lekerült a napirendről, majd 1828 májusában a kecskeméti egyházközség állt elő egy javaslattal: amennyiben az egyházkerület a tervezett központi anyaiskolát az ő városukban állítja fel, az egyébként is esedékes új iskolaépületüket nagyobbra tervezik, hogy egy kerületi főiskolát is befogadhasson, az építkezéshez azonban támogatást is kértek. A kerület a javaslatot néhány hónappal később elfogadta, ígéretet tett rá, hogy a terv megvalósulását minden módon segíteni fogja, a szükséges anyagiak előteremtésében is támogatást nyújt, továbbá vállalta egy tanszék felállítását.

1829-ben a nagykőrösiek is benyújtották a maguk javaslatát, amely szerint náluk a legcélszerűbb a központi főiskola létrehozása. Bár a kiküldött bizottság szerint a nagykőrösiek ajánlata a kecskemétiekét „sokkal felyűl haladó”, de csak szóbeli ígéret, a döntést a közgyűlésre bízták. A közgyűlés, megfontolva a két ajánlatot, a két város elhelyezkedését, körülményeit, úgy határozott, hogy a felállítandó „nagyobb oskola” állandó helye Kecskemét városa legyen. Nagykőrös természetesen sérelmezte a döntést. Kecskemét megkezdte az építkezést, 1830-ban letették a későbbi Ókollégium alapkövét. A két egyházközség között elhúzódó vita bontakozott ki.
1836-ig a kerületi közgyűléseken újra és újra megerősítették, hogy a főiskola helye Kecskemét. 1832-ben Nánási Fodor Gerzson, a nagykőrösi intézmény elismert, neves tanára javasolta, hogy legalább osszák meg a tanítandó tudományterületeket a két város között – ezt ekkor még elvetették. A kecskemétiek folytatták az építkezést és a tanszékek betöltését, de a nagykőrösiek is részletesen kidolgozott tantervekkel, átgondolt reformjavaslatokkal álltak elő. 1834-ben mindkét egyházközség engedélyért folyamodott a Helytartótanácshoz iskolája magasabb rangra emeléséért, Kecskemét líceumi rangért, Nagykőrös azonban egyenesen „collegiumi vagy anyaiskolai” rangért, ugyanakkor kérte, hogy a kerület azon döntését, mely szerint Kecskemétet választotta nagyobb iskolája helyéül, semmisítsék meg. Válaszul a Helytartótanács a kerülettől kért tájékoztatást és utasításba adta, hogy további intézkedésig a kecskeméti gimnáziumra nézve minden újítást szüntessenek meg.
Végül a Helytartótanács 1835 végén engedélyezte a kecskeméti gimnázium líceumi rangra emelését, Nagykőrös ügyében további tájékoztatást kért a kerülettől. Az erről szóló közgyűlési határozat már egyértelműen mindkét iskola pártolásáról beszélt, és egy Nagykőrösön felállítandó tanítóképző és gazdasági intézetről. Ennek fenntartására ígéretet tettek a közgyűlés előtt, majd ezt egy évvel később írásban is megerősítették.

=== Egy Pesten alakítandó központi intézmény terve – küzdelem Pesttel ===

Új szereplő lépett azonban a színre: a pesti egyházközség. A gyülekezet 1796-ban alakult meg, 1816–1830 között épült a temploma, hatalmas országos támogatás mellett, az építkezés ezzel együtt is súlyosan terhelte a fiatal egyházközséget, amely ebben az időben teljesen el volt adósodva. 1835-ben jelezték először egyházkerületi közgyűlésen, hogy részesedni kívánnak a kerületi központi főiskola támogatására szánt pénzekből – kérésüket elutasították. Ahogyan a következő évben a kecskemétiekét is, akik a támogatás megosztását sérelmezték Kecskemét és Nagykőrös között. Megerősítették azonban a korábbi Kecskemét melletti döntést: leszögezve, hogy a kecskemétiek „oskolájok részére ajánltatott és rendeltetett minden segedelmeknek birtokában tovább is meghagyattatnak – külömben is a’ N. Körösi Ekklésia ön erejéből kivánván a’ czélbe vett Oskola Tanitókat Formáló, és Gazdasági Intézetet felállitani. Valamint arról is biztossittatnak, hogy ha a’ N. Körösi Oskola Lyceumi rangra emeltetnék is, a’ Hit-Tudomány és Hazai Törvények kirekesztőleg a’ Kecskeméti Oskolában fognak tanittatni.”<ref>1836. augusztus 8. Nagykőrös, kerületi közgyűlés, 4. pont Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/1a 7. Protocollum 1814–1842, 481–482.</ref>

1839. november 10-én a pesti református egyházközség, melynek élén ekkor már a frissen megválasztott Török Pál állt, azon tervéhez kérte a kerületi közgyűlés jóváhagyását, hogy iskoláját, melyet nem tud megfelelő szintre fejleszteni, a pesti evangélikus iskolával egyesíthesse. Ám ez utóbbi - a későbbi Fasori Evangélikus Gimnázium - ekkor még szintén kezdeti korszakát élte. Sőt, a pesti egyház azt is kérte, hogy a tervezett egyesítéshez más kerületek jóváhagyását is segítsenek megszerezni, mert az egyesítési szándék mögött távlatosabb célt vázoltak fel: ez az egyesült protestáns iskola kiindulópontja lehetne egy Pesten felállítandó közös protestáns főiskolának. Az egyesülés tervtől csak akkor állnának el, ha az egyházkerület maga tervezne Pesten főiskolát.

1839-ben az ügy fontosságára tekintettel kiküldtek egy 15 fős küldöttséget a kérdés tanulmányozására, elnöke gróf Ráday Gedeon, akik javaslatukat a következő gyűlésen adták be. Itt már körvonalazódott egy országos, akár evangélikusokkal és a görögkeletiekkel közös egyetem terve, de még gyakran csak dunamelléki kerületi főiskoláról beszéltek. A küldöttség következő évi közgyűlésre beterjesztett javaslatában már határozottan egy nagyobb léptékű terv fogalmazódott meg, egy a négy egyházkerület felügyelete alatt álló központi főiskoláról. Mindvégig jellemző ez a bizonytalanság, hol kerületi központi főiskoláról volt szó, hol a négy református, hol a nyolc protestáns kerület közös intézményeként emlegették, hol csak teológiai oktatást folytató intézetként. Időnként jogi és filozófiai oktatásról is beszéltek és egyenesen országos protestáns egyetemként tekintettek a tervezett pesti intézményre.

1836-ra tehát az egyházkerület egyfajta feladatmegosztással a két szomszédos városban két iskolát tartott fenn, illetve támogatta a fenntartásukat: Kecskeméten a filozófiai, jogi és teológiai képzés folyt, Nagykőrösön pedig egy kimondottan tanítóképző intézet működött, összekapcsolva egy gyakorlati gazdasági képzéssel (utóbbi 1850-ig állt fenn). A konvent 1840. szeptember 9-én a kecskeméti intézményt ismerte el a debreceni, sárospataki és pápai intézményekkel egyenrangú, teljes jogú kollégiumnak.

=== A szabadságharc leverése után ===

A neoabszolutista központi kormányzat idején a protestáns egyházak önálló működését korlátozó rendelkezések az egyházi oktatásra is kiterjedtek. A tanügyi hatóságok sürgették az iskoláknak az 1850-ben Magyarországon is bevezetett osztrák tanügyi reform, az Organisationsentwurf szerinti átszervezését. Kecskemét az egyházkerület támogatását kérte a teljes főgimnázium felállításához. Nagykőrös azonban ugyanekkor ajánlatot tett, mely szerint a maga gimnáziumát, saját erejéből, teljes főgimnáziummá alakítja, s azt az egyházkerület rendelkezésére bocsátja. A kerület elfogadta ajánlatukat, és innentől ezt tekintette a kerület gimnáziumának, és anyagi támogatását is ide irányította. Így Kecskemét kénytelen volt a két főiskolai tanszékre megajánlott összeget mégis a gimnáziuma fejlesztésére fordítani, hiszen teljes kollégium csak az alsó- és középfokú intézményekkel együtt működhet. Ezt a pesti iskola hívei úgy értelmezték, Kecskemét nem akar főiskolát, „inkább” csak gimnáziumot.
A kerület, miután a gimnáziumot immár Nagykőrösön támogatta, egy különálló teológiai és tanítóképző intézetet kívánt létrehozni Kecskeméten, ez 1851 őszén meg is nyílt. Élére a kerület kinevezte Tatai Andrást, Karika Jánost és Ballagi Móricot, „akik által a theológiai tudományok előadása 1851–52-től s a pedagógiáé is 1852–53-tól teljes megelégedésre volt folyamatban” – idézi Kováts Andor Polgár Mihály püspök jelentését az 1853. június 13–17-i közgyűlésről.<ref>1853. június 13–17. Egyházkerületi közgyűlés, 54. pont, Kováts Andor 29.</ref> Ezen közgyűlés 54. pontjában határozottan a kecskeméti főiskola további támogatása mellett foglaltak állást. „A Kecskeméten levő iskolai minden intézeteket, mint eddig ugy ezután is [a superintendentia] magáénak tekinti, s minden iskolai czélra bejövendő anyagi erőket a kitüzött sorozatban a tehologiai, praeparandiai s jogtudományi osztályok felvirágoztatására s időnként felebbemelésére forditand…”<ref>A kecskeméti ref. egyháztanács folyamodványa a dunamelléki e. kerület aug. 31. 1857. tartandó gyűléséhez, Kecskemét, 1857. aug. 20. Idézi: Török Pál: Korrajzok, Függelék 74–80, 75.</ref>

Ennek ellenére 1854 tavaszán a még 1851-ben létrehívott három fős iskolai albizottmány nevében Török Pál felszólította az egyházkerület gyülekezeteinek lelkészeit és egy-két elöljáróit, hogy nyilatkozzanak, kívánnak-e egy magasabb teológiai intézetet Pesten (szabályos gyűlésekre az egyházi autonómia korlátozása miatt nem volt lehetőség). Török szerint a teológia Kecskemétről Pestre áthelyezéséről szavaztak, a kecskemétiek szerint egy „magasabb teológiai intézetről” a kecskeméti mellett, amelyre egyébként valóban többször hivatkoztak korábban a pesti főiskola létrehozásának tervezésekor.
1854. május 9-én meghalt Polgár Mihály szuperintendens, Báthori Gábor legidősebb esperest kérték fel helyettes superintendensnek, aki 1854. augusztus 28–29-ére Pestre összehívta az espereseket és gondnokokat, „bizottmányilag véleményezés s utasításadás végett”. Ennek a bizottságnak a megbízásából Báthori 1854. október 12-én felterjesztette a kérelmet a pesti teológiai collegium megnyitására. 1855. június 29-én megkapták a császári és királyi egyház- és tanügyi minisztériumtól az engedélyt.<ref>Török Pál: Korrajzok, 52–53.</ref>

Az 1854. tavaszi szavazásra hivatkozva az iskolai bizottmány a teológiai és tanítóképző szétválasztásáról határozott, s mindkettő elhelyezéséről Kecskemétről. Végül a tanítóképzőt 1855/56-tól Nagykőrösre helyezték, ugyanettől a tanévtől pedig, a kecskemétiek tiltakozása ellenére párhuzamos lelkészképzést indítottak Pesten.
Az 1850-es évek végére a protestáns egyházak helyzete még rosszabbra fordult. 1859 szeptemberében megjelent az ún. protestáns pátens, azaz „császári nyíltparancs a két hitvallású evangélikus egyház belszerkezetét, iskolai és oktatásügyeit és államjogi helyzetét illetőleg”, amely egy egységes, államilag rendezett és felügyelt, és részben államilag dotált egyházszervezetet kívánt létrehozni. A pátens országos méretű tiltakozást váltott ki a protestáns egyházakból. A kialakult veszélyes helyzet pedig a teológiai intézet kérdésében visszalépésre késztette a kecskemétieket. Az 1859. december 8-án meghozott egyháztanácsi határozatot a kerületi közgyűlés elé terjesztették, ennek értelmében a lelkészképzést Kecskeméten 1860 februárjában megszüntették. Ekkortól minden energiát a jogi képzés magas színvonalra emelésére fordítottak, Kecskemét neve ekkortól kapcsolódott össze hosszú időre a református jogászképzéssel.
1860. május 15-én a pátenst, illetve annak kötelező érvényét felfüggesztették, a református egyházban visszaállt az 1848 előtti egyházszervezet. A központi kerületi főiskoláért folyó küzdelem eredményeként a Dunamelléken nem egy „klasszikus” református kollégium jött létre, hanem egy tagozatokra bontott formáció: 1862. október 16-án az egyházkerületi közgyűlés kimondta az ún. „három-egy főiskola” létrejöttét, amely együtt alkotta a dunamelléki egyházkerület főiskoláját.

== Önállósuló jogászképzés 1861-től ==

Az 1860-ban visszanyert önrendelkezés eredményeként az egyházkerület elfogadott egy új tanrendszert, melyet 1860. október 19-én életbe is léptettek (autonomikus tanterv), ennek megfelelően alakította át a kecskeméti egyházközség a maga középiskoláját hatosztályos gimnáziumi és háromosztályos bölcsészeti tanfolyammá. 1860. november 29-én a kecskeméti iskolaszék az új rendszer keretein belül lépéseket tett a jogászképzés újraindítására, elhatározta, hogy a harmadéves bölcsészeknek jogi tárgyakat is oktatnak, az 1861/62-es tanévre megszervezték az elsőéves jogi tanfolyamot, 1862/63-tól a második évfolyamot, 1863/64-re három évfolyamossá bővült a képzés, egyelőre 25 hallgatóval. Első tanárai: Csilléry Benő, Dékány István, Madarassy László mint rendes jogtanárok. Tanítottak továbbá: Bulcsu Károly, Molnár László, Tatai András és Mádi Pál orvos, utóbbi törvényszéki orvosszakértőként.

1864. március 31-én a Helytartótanács is jóváhagyta működését, s az itteni joghallgatók Pesten, Nagyváradon és Eperjesen állhattak államvizsgálati bizottságok elé. 1868/69-ben elnyerte az intézmény a bírói államvizsgáztatás jogát, így a királyi jogakadémiákkal való teljes egyenlőséget. A hallgatók létszáma ekkor már 220 fő.
Egy 1874-es rendelet értelmében a királyi jogakadémiákat négyéves jog- és államtudományi karokká kellett átszervezni, csak akkor tarthattak államvizsgákat. 1875/76-tól Kecskeméten is négyéves a képzés, nyolc rendes tanszékkel (addig csak négy volt, hármat az egyházközség, egyet a kerület tartott fenn). Az ezzel járó anyagi terheket már sem az egyházközség, sem az egyházkerület nem tudta vállalni, a harmadik fenntartó, Kecskemét városa ajánlott meg évi 3600 Ft-ot három rendes tanszék fenntartására, később egy 4. és 5. tanszéket is vállalt. Az átszervezés következtében 1875-re végképp felbomlott a kollégiumi szervezet, kivált a jogakadémia, önállósultak az intézmények.

1921-ben az állam úgy határozott, hogy a jövőben a jogakadémiai tanárok fizetéskiegészítő államsegélyét nem fogja folyósítani, így az egyháznak koncentrálnia kellett anyagi erőit: a három működő református jogakadémia (a sárospataki, a Hódmezővásárhelyre menekült máramarosszigeti és a kecskeméti) helyett csak egyet tud fenntartani. A konvent 1924. május 21-i határozatában az egyetlen országos református jogakadémia helyéül Kecskemétet jelölte ki, amely intézmény a konvent, az egyházkerület, az egyházközség (az épületet biztosította bérleti díj nélkül) és a város támogatásával működött, nyolc tanszékkel.
1945 után az állam a jogakadémiákat egyetemi karokká kívánta átszervezni, 17 tanszék fenntartását írta elő. Megkezdték Kecskeméten az átszervezést. 1948-ban azonban a kecskeméti jogakadémiát is államosították, még egy évig működött állami intézményként, majd megszüntették.

== A gimnáziumi oktatás 1850 után ==

Az 1850-ben Magyarországon is bevezetésre került osztrák tanügyi rendelet, az Organisationsentwurf súlyos dilemma elé állította a református középiskolákat: amennyiben nem alkalmazkodnak hozzá, nem adhatnak ki államérvényes bizonyítványt, s ezzel hátrányba kerülnek diákjaik. A rendelet által előírt feltételek pedig komoly anyagi áldozatvállalást követeltek, amelyet nem minden iskolafenntartó tudott vállalni. A kecskeméti egyházközség megpróbálta középiskoláját az előírásoknak megfelelően átszervezni, de kerületi támogatás nélkül nem sokáig tudta fenntartani, így 1854-ben algimnáziummá süllyedt. Többek között az újonnan kecskeméti lelkésszé választott Fördős Lajos elszántságának és a város hathatós anyagi támogatásának köszönhetően 1856/57-re újra nyolcosztályos főgimnáziummá lett, 1857. december 1-jén a nyilvánossági jogot is megkapta, 1858 nyarán már államérvényes érettségi vizsgákat tarthatott.

A protestáns pátens visszavonása után az Entwurf sem volt már kötelező az egyházakra nézve, Kecskeméten is átálltak az 1860. október 19-én életbe léptetett egyházkerületi tanrendszerre, amely hatosztályos gimnáziumi és háromosztályos bölcsészeti tanfolyamról rendelkezett. A harmadik bölcsészeti évfolyamból végül az újjászervezett jogi képzés első évfolyama alakult ki, a második bölcsészeti év végén pedig továbbra is érettségi vizsgákat rendeztek.
1865-ben az eddigi közös igazgatóság helyett külön gimnáziumi és külön jogakadémiai igazgatóságot állítottak fel, a gimnáziumi igazgató alá tartozott a hat gimnáziumi és két bölcsészeti évfolyam, a harmadik bölcsészeti évfolyam pedig a jogakadémiai igazgató alá. 1870-re azonban ez utóbbi megszűnt és beépült a háromévessé váló jogászképzés rendszerébe. Szervezileg teljesen csak 1875-ben válik szét a két intézményi egység.

A középiskola 1883-ig líceum, a két felső évfolyama bölcsészeti tanfolyam. 1884-től igazodnak a középiskolai törvény (1883. évi XXX. tc.) által előírt állami tantervhez, a két bölcsészeti osztály is gimnáziumivá lett, neve ismét főgimnázium.
1896 tavaszától fizetéskiegészítő államsegélyben részesült az iskola, az építkezésekhez is jelentős támogatást kapott. Az 1890-es években ebből fedezték az Ókollégium megrongálódott tetőszerkezetének javítását. Egyes helyiségek és az épületfront alakítását előbb Alpár Ignác, majd Baumgarten Sándor építész tervei alapján végezték, 1904-re készült el.
1911–12-ben épült az Újkollégium Mende Valér tervei alapján. 1912 őszétől már ebben az épületben folytatta működését mind a gimnázium, mind a jogakadémia. Az első világháború idején egyedül az Újkollégiumot nem foglalták le, így öt más iskolának is itt adtak helyet a két református intézményen kívül. 1929-ben az egyház megvette az Újkollégium melletti házat, és felépítette az új, Szappanos-szárnyat (Szappanos Jenő tervei alapján), itt diákinternátust alakított ki, amely 1929 őszén nyílt meg, Klein Gyula tanár felügyelete mellett.
1924-ben a főgimnázium reálgimnázium lett, tehát a felső négy osztályban görög helyett angolt tanítottak. A reálgimnáziumi tanterv négy év alatt, 1927/28-ra épült ki teljesen. 1934-ben azonban egy újabb törvény megszüntette ezt a képzési formát, és nyolc év alatt, 1942-re fokozatosan visszaállította a gimnáziumi tantervet, az angol nyelv tanítását azonban folytatták.
1918-tól leánynevelés is folyt a református kollégium keretei között, kezdetben az Újkollégiumban, majd 1930-tól a kifejezetten a tanítónőképző számára épült Kaszap utcai épületben.

Az 1948. évi XXXIII. tc. kimondta az iskolák államosítását, így az 1948-as tanév végével az 16. század óta folyamatos református oktatás Kecskeméten megszűnt.
1990. március 25-én presbiteri határozat mondta ki a gimnázium újraindítását. 1990. szeptemberben megkezdte a tanévet az új első osztály, egyelőre a Katona József Gimnázium keretén belül és épületében. 1991 szeptemberétől egyszerre indították meg a hagyományos négy, és az új hat évfolyamos képzést a visszakapott Ókollégium épületében, immár hat osztállyal. 1997 szeptemberétől pedig már az ismét református Újkollégiumban működik a gimnázium. 1994-től a református általános iskola is újraindult.

== Irodalom ==

Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez, I. kötet, Budapest, 1898.

Fördős Lajos: Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének, Kecskemét, Szilády Károly, 1858.

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, II., Kecskemét, 1864.

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, III., Kecskemét, 1862.

Iványosi-Szabó Tibor (összeáll.): A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. (1712–1811), Kecskemét, BKMÖL, 1998
.
Iványosi-Szabó Tibor: Egy hódoltsági mezőváros lehetőségei és kálváriája. Kecskemét a kora újkorban, Kecskemét, MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára, 2022.

Kováts Andor: Vázlatok a kecskeméti jogakadémia történetéhez, In: Boér Elek et al.: Emlékkönyv a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémia fennállásának századik évfordulójára 1831–1931, Kecskemét, 1932, 1–79.

A kecskeméti reform. egyháztanács felelete Török Pál korrajzaira, Kecskemét, Szilády Károly, 1859.

Marton Sándor: A kecskeméti ref. egyház megalapítása. In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár, Kecskemét, 1915, 201–206.

Nagy István: Kecskeméti Helikon, Kecskemét, 1826 (Kézirat).

Polgár Mihály: A’ Kecskeméti Ref. Ekklésia rövid historiája, melyben előadatik az itt szolgált lelkipásztorok, iskolai főbb oktatók, és kántorok névsora – némely idejükben történt nevezetesebb dolgok jegyzékével kiírva. In: Kecskeméti Protestáns Közlöny 1858, 44–60.

Pólya József: A kecskeméti reform. főiskola történetének rövid vázlata. In: Soos Gábor (szerk.): Első évi programmja a kecskeméti reformatum nagy gymnasiumnak 1856/7. tanévben. Kecskemét, Szilády Károly, 1857.

Szabados László: A Kecskeméti Református Gimnázium története 1944-től 1948-ig, in: Szabados László (szerk.): Fejezetek a 400. tanévét ünneplő Kecskeméti Református Gimnázium történetéből 1564–2006, Kecskemét, Emmaus Kiadó, 2006, 91–123.

Szappanos Károly: A Kecskeméti Református Egyház és iskolái története 1564–1931, Kecskemét, 1931

Szatmári Judit: A református egyház a neoabszolutizmus éveiben 1849–1860, Bp., Ráday Gyűjtemény, 2015.

Székely Gábor: Reformátusok Kecskeméten a 16–18. században, Bp., Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2022.

Török Pál: Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életköréből, fő tekintettel a kecskeméti s pesti főiskolák ügyére, Pest, Beimel és Kozma, 1858.

Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig, II. kötet, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2004.

Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története, Reprint. Budapest, Históriaantik Könyvkiadó, 2012 (Budapest, Athenaeum, 1907).

== Szerző ==

Bíró Éva

Kecskeméti református kollégium

2026-04-09T09:56:05Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Kecskeméti református kollégium Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi…”

Kecskeméti református kollégium

Kecskeméten a 16. század végétől már források igazolják a református oktatás jelenlétét, iskolamesterek működését. Az iskola a 17. század közepétől a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, onnan kapta rektorait, diákjai ott tanutak tovább. Az egyre erősödő intézmény az 1830-as évek elején az egyházkerület teljes jogú református kollégiumává fejlődött, azaz az elemi és középszintű képzésen túl akadémiai tagozatain bölcsész-, jogász- és lelkészképzés folyt. Az 1855-ben újonnan létrejött pesti teológiai intézetben megindult párhuzamos képzés miatt 1860-ban a lelkészképzés Kecskeméten megszűnt, az egyházkerület három különböző városban működtette tovább főiskoláját: a lelkészképzést Pesten, a tanítóképzést Nagykőrösön, a jogászképzés maradt Kecskeméten. A kecskeméti református jogakadémia egészen az államosításig, 1948-ig nyújtott színvonalas képzést, 1925-től egyetemes, azaz az ország egyetlen református jogakadémiájaként.

== A református oktatás kezdetei Kecskeméten 1830-ig ==

Kecskeméten mind a reformáció megjelenésére, mind a protestáns szellemű oktatás kezdeteire vonatkozóan csak feltételezésekkel élhetünk, a források gyér volta miatt. A helyi hagyomány az 1564-es dátumhoz köti az iskola megindulását, ez azonban annak az egyezséglevélnek az évszáma, amelyben a város katolikus és protestáns közösségei megállapodnak, hogy ezentúl nem használják közösen a régi kőtemplomot, hanem az a katolikusoké lesz, a protestánsok pedig építenek maguknak egy új, egyelőre fatemplomot. A teljes elkülönülés, a református egyházközség önálló megszerveződése tehát valóban ekkorra datálható, az iskoláról azonban ebben a dokumentumban nem esik szó.

Ami bizonyos, hogy 1597-ben már református iskolamester tevékenykedett a városban, a később katolikus hitre tért lelkész, Veresmarti (Vörösmarti) Mihály, 1599-ben pedig – a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint – a városvezetés iskolamestert, 1600-ban pedig református lelkészt fogadott, György mester, illetve Búzás Mihály személyében.<ref>Anno 1599, A’ Mester György Deákot fogadtuk meg Városostul Sz. Dömötör nap után való Csötörtökön…”; „Anno 1600 Pünköstben Praedicator Urat Búzás Mihályt fogadta meg Biró Uram […] Schola Mester György Urat fogadtuk meg Ekklésia akaratjábol, Karátsony előtt…” Idézi Nagy István: Kecskeméti Helikon, 96. </ref> Utóbbi Tolnáról érkezett, ahonnan az ott már virágzó iskola diákjai is számosan követték. Érkezésük és betagolódásuk megerősítette a kecskeméti iskolát. 1599-ből még egy utalás fennmaradt a városi tanács jegyzőkönyvéből az iskolára vonatkozóan: 1599. június 15-én „Ormány Márton Döbröcönbe küldetik oskolamesterért s úti költségre adatik nekie 4 forint.”<ref>Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, II., 48.</ref>

A városban a katolikus közösség mindvégig megmaradt, így a plébániai iskola is a felügyeletük alatt működött. A kecskeméti református oktatás tehát valószínűleg a kezdetektől fogva, de a katolikus közösség megerősödése után mindenképpen önálló alapítású iskolában működött.
Az 1678. évi nagy tűzvész mindkét felekezet templomát és iskoláikat is elemésztette, az iskolákra vonatkozó iratanyaggal együtt. A református iskola első fennmaradt anyakönyve ezért 1679-től őrzött meg a nagydiákokra és a tanárokra vonatkozó információkat. Az iskolára vonatkozó további forrás Kecskeméti Selymes Jánosnak, 1701 és 1721 között kecskeméti lelkipásztornak a feljegyzései,<ref>Utóda, Veresmarti Lázi Péter másolta be az egyházközség első anyakönyvébe. Kecskemét Várasának és az Környékségnek Reformatioja, KREL I. Anyakönyv 1712–1777, 53–65.</ref> továbbá Nagy István rektornak Kecskeméti Helikon című kézirata,<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, Kecskemét, 1826. </ref> amely levéltári forrásokra építve nyújt átfogó és részletes képet a kecskeméti oktatás történetéről.

Az iskola évszázadokig a Debreceni Református Kollégium partikulájaként működött, diákjai az anyaiskola névsorában már a 16. század végén felbukkannak. A rektorok hosszú időn keresztül Debrecenből érkeztek: az 1650-től 1750-ig itt tanító több mint félszáz rektor közül egyről nem tudjuk, hol végezte tanulmányait, egy a pápai kollégiumból jött, a többiek mindannyian Debrecenből.
A tanított tárgyakra vonatkozóan kevés a forrás, de azt tudjuk, hogy a 18. század elején Kecskeméten a grammatikai osztályokra már „felsőbb tudományok” épültek, és bár nyilván nem a később elvárt mélységben, de filozófiát és teológiát is tanítottak.<ref>Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára I. Anyakönyv 1712–1777, 71–73.</ref>

A többnyire két-három évig tanító rektorok munkáját a magasabb osztályokat végzett nagydiákok, praeceptorok segítették, akik a kisebb tanulókat tanították. 1736-ban az egyházközség elöljárói úgy döntöttek, „hogy ez után állandó, érettebb elméjű és bővebbetske tudományú Tanitók vitessenek legalább a’ Deák Classisok oktatására”.<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, 74.</ref> Az oktatás színvonalának további javítását célozta a rektor személyére vonatkozó szigorítás: 1749 januárjában úgy határozott az egyháztanács, hogy az iskola élére ezután nem két-három évre választanak rektort, hanem állandó professzorokat alkalmaznak, aki a debreceni tanulmányok és a külföldi akadémiai út után kezdik meg működésüket.<ref>Nagy István: Kecskeméti Helikon, 79.</ref>
A diáklétszám ingadozott, de alapvetően folyamatos emelkedést mutat az 1823/24-es tanévig, amikor az összlétszám 676 fő, közülük 45 a tógás nagydiák. 1828/29-re viszont számuk visszaesik, a diákok összlétszáma ekkor 550 fő.

== A kollégiummá válás időszaka 1831–1850/1860 ==

=== Harc a kerületi főiskoláért – Kecskemét és Nagykőrös vetélkedése ===

Az évszázadok alatt kialakult református oktatási struktúrákat a 18. századtól kezdve egyre több oldalról érték olyan hatások, amelyek változtatásra kényszerítették. A külföldi utak akadályozása, az iskolák fenntartásának megnehezítése (az alapítványok ellenőrzése, gyűjtések tiltása), a gazdasági háttér gyengítése arra ösztönözte a döntéshozókat, hogy megoldást találjanak. Ennek egyik lehetősége, hogy a dunamelléki kerületben is létrehoznak egy központi főiskolát, azaz kollégiummá fejlesztik a térség egyik erős gimnáziumát. A 18. század végére egyértelművé vált, hogy csak a kellő anyagi bázissal bíró és az állami hatóságok engedélyét is megszerző iskolák bízhatnak a folyamatos működésben. Ennek fényében két egyházközség, illetve város került a figyelem középpontjába: Nagykőrös és Kecskemét.

Az 1800-as évek első évtizedében a kerület felkérte mindkét egyházközség iskoláját az ún. enciklopédikus kurzus bevezetésére (természettudományi, bölcsészeti és teológiai tárgyak „bő kivonata”, két év alatt), és ehhez kapcsolódóan a második professzori állás létrehozására, azzal a céllal, hogy felkészüljenek „a nagyobb tudományok tanítására”. Mindkettő be is vezette, de Kecskemét – miután Debrecen is felhagyott vele – hamarosan megszüntette, Nagykőrös folytatta.
A kerületi főiskola ügye ezután egy időre lekerült a napirendről, majd 1828 májusában a kecskeméti egyházközség állt elő egy javaslattal: amennyiben az egyházkerület a tervezett központi anyaiskolát az ő városukban állítja fel, az egyébként is esedékes új iskolaépületüket nagyobbra tervezik, hogy egy kerületi főiskolát is befogadhasson, az építkezéshez azonban támogatást is kértek. A kerület a javaslatot néhány hónappal később elfogadta, ígéretet tett rá, hogy a terv megvalósulását minden módon segíteni fogja, a szükséges anyagiak előteremtésében is támogatást nyújt, továbbá vállalta egy tanszék felállítását.

1829-ben a nagykőrösiek is benyújtották a maguk javaslatát, amely szerint náluk a legcélszerűbb a központi főiskola létrehozása. Bár a kiküldött bizottság szerint a nagykőrösiek ajánlata a kecskemétiekét „sokkal felyűl haladó”, de csak szóbeli ígéret, a döntést a közgyűlésre bízták. A közgyűlés, megfontolva a két ajánlatot, a két város elhelyezkedését, körülményeit, úgy határozott, hogy a felállítandó „nagyobb oskola” állandó helye Kecskemét városa legyen. Nagykőrös természetesen sérelmezte a döntést. Kecskemét megkezdte az építkezést, 1830-ban letették a későbbi Ókollégium alapkövét. A két egyházközség között elhúzódó vita bontakozott ki.
1836-ig a kerületi közgyűléseken újra és újra megerősítették, hogy a főiskola helye Kecskemét. 1832-ben Nánási Fodor Gerzson, a nagykőrösi intézmény elismert, neves tanára javasolta, hogy legalább osszák meg a tanítandó tudományterületeket a két város között – ezt ekkor még elvetették. A kecskemétiek folytatták az építkezést és a tanszékek betöltését, de a nagykőrösiek is részletesen kidolgozott tantervekkel, átgondolt reformjavaslatokkal álltak elő. 1834-ben mindkét egyházközség engedélyért folyamodott a Helytartótanácshoz iskolája magasabb rangra emeléséért, Kecskemét líceumi rangért, Nagykőrös azonban egyenesen „collegiumi vagy anyaiskolai” rangért, ugyanakkor kérte, hogy a kerület azon döntését, mely szerint Kecskemétet választotta nagyobb iskolája helyéül, semmisítsék meg. Válaszul a Helytartótanács a kerülettől kért tájékoztatást és utasításba adta, hogy további intézkedésig a kecskeméti gimnáziumra nézve minden újítást szüntessenek meg.
Végül a Helytartótanács 1835 végén engedélyezte a kecskeméti gimnázium líceumi rangra emelését, Nagykőrös ügyében további tájékoztatást kért a kerülettől. Az erről szóló közgyűlési határozat már egyértelműen mindkét iskola pártolásáról beszélt, és egy Nagykőrösön felállítandó tanítóképző és gazdasági intézetről. Ennek fenntartására ígéretet tettek a közgyűlés előtt, majd ezt egy évvel később írásban is megerősítették.

=== Egy Pesten alakítandó központi intézmény terve – küzdelem Pesttel ===

Új szereplő lépett azonban a színre: a pesti egyházközség. A gyülekezet 1796-ban alakult meg, 1816–1830 között épült a temploma, hatalmas országos támogatás mellett, az építkezés ezzel együtt is súlyosan terhelte a fiatal egyházközséget, amely ebben az időben teljesen el volt adósodva. 1835-ben jelezték először egyházkerületi közgyűlésen, hogy részesedni kívánnak a kerületi központi főiskola támogatására szánt pénzekből – kérésüket elutasították. Ahogyan a következő évben a kecskemétiekét is, akik a támogatás megosztását sérelmezték Kecskemét és Nagykőrös között. Megerősítették azonban a korábbi Kecskemét melletti döntést: leszögezve, hogy a kecskemétiek „oskolájok részére ajánltatott és rendeltetett minden segedelmeknek birtokában tovább is meghagyattatnak – külömben is a’ N. Körösi Ekklésia ön erejéből kivánván a’ czélbe vett Oskola Tanitókat Formáló, és Gazdasági Intézetet felállitani. Valamint arról is biztossittatnak, hogy ha a’ N. Körösi Oskola Lyceumi rangra emeltetnék is, a’ Hit-Tudomány és Hazai Törvények kirekesztőleg a’ Kecskeméti Oskolában fognak tanittatni.”<ref>1836. augusztus 8. Nagykőrös, kerületi közgyűlés, 4. pont Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/1a 7. Protocollum 1814–1842, 481–482.</ref>

1839. november 10-én a pesti református egyházközség, melynek élén ekkor már a frissen megválasztott Török Pál állt, azon tervéhez kérte a kerületi közgyűlés jóváhagyását, hogy iskoláját, melyet nem tud megfelelő szintre fejleszteni, a pesti evangélikus iskolával egyesíthesse. Ám ez utóbbi - a későbbi Fasori Evangélikus Gimnázium - ekkor még szintén kezdeti korszakát élte. Sőt, a pesti egyház azt is kérte, hogy a tervezett egyesítéshez más kerületek jóváhagyását is segítsenek megszerezni, mert az egyesítési szándék mögött távlatosabb célt vázoltak fel: ez az egyesült protestáns iskola kiindulópontja lehetne egy Pesten felállítandó közös protestáns főiskolának. Az egyesülés tervtől csak akkor állnának el, ha az egyházkerület maga tervezne Pesten főiskolát.

1839-ben az ügy fontosságára tekintettel kiküldtek egy 15 fős küldöttséget a kérdés tanulmányozására, elnöke gróf Ráday Gedeon, akik javaslatukat a következő gyűlésen adták be. Itt már körvonalazódott egy országos, akár evangélikusokkal és a görögkeletiekkel közös egyetem terve, de még gyakran csak dunamelléki kerületi főiskoláról beszéltek. A küldöttség következő évi közgyűlésre beterjesztett javaslatában már határozottan egy nagyobb léptékű terv fogalmazódott meg, egy a négy egyházkerület felügyelete alatt álló központi főiskoláról. Mindvégig jellemző ez a bizonytalanság, hol kerületi központi főiskoláról volt szó, hol a négy református, hol a nyolc protestáns kerület közös intézményeként emlegették, hol csak teológiai oktatást folytató intézetként. Időnként jogi és filozófiai oktatásról is beszéltek és egyenesen országos protestáns egyetemként tekintettek a tervezett pesti intézményre.

1836-ra tehát az egyházkerület egyfajta feladatmegosztással a két szomszédos városban két iskolát tartott fenn, illetve támogatta a fenntartásukat: Kecskeméten a filozófiai, jogi és teológiai képzés folyt, Nagykőrösön pedig egy kimondottan tanítóképző intézet működött, összekapcsolva egy gyakorlati gazdasági képzéssel (utóbbi 1850-ig állt fenn). A konvent 1840. szeptember 9-én a kecskeméti intézményt ismerte el a debreceni, sárospataki és pápai intézményekkel egyenrangú, teljes jogú kollégiumnak.

=== A szabadságharc leverése után ===

A neoabszolutista központi kormányzat idején a protestáns egyházak önálló működését korlátozó rendelkezések az egyházi oktatásra is kiterjedtek. A tanügyi hatóságok sürgették az iskoláknak az 1850-ben Magyarországon is bevezetett osztrák tanügyi reform, az Organisationsentwurf szerinti átszervezését. Kecskemét az egyházkerület támogatását kérte a teljes főgimnázium felállításához. Nagykőrös azonban ugyanekkor ajánlatot tett, mely szerint a maga gimnáziumát, saját erejéből, teljes főgimnáziummá alakítja, s azt az egyházkerület rendelkezésére bocsátja. A kerület elfogadta ajánlatukat, és innentől ezt tekintette a kerület gimnáziumának, és anyagi támogatását is ide irányította. Így Kecskemét kénytelen volt a két főiskolai tanszékre megajánlott összeget mégis a gimnáziuma fejlesztésére fordítani, hiszen teljes kollégium csak az alsó- és középfokú intézményekkel együtt működhet. Ezt a pesti iskola hívei úgy értelmezték, Kecskemét nem akar főiskolát, „inkább” csak gimnáziumot.
A kerület, miután a gimnáziumot immár Nagykőrösön támogatta, egy különálló teológiai és tanítóképző intézetet kívánt létrehozni Kecskeméten, ez 1851 őszén meg is nyílt. Élére a kerület kinevezte Tatai Andrást, Karika Jánost és Ballagi Móricot, „akik által a theológiai tudományok előadása 1851–52-től s a pedagógiáé is 1852–53-tól teljes megelégedésre volt folyamatban” – idézi Kováts Andor Polgár Mihály püspök jelentését az 1853. június 13–17-i közgyűlésről.<ref>1853. június 13–17. Egyházkerületi közgyűlés, 54. pont, Kováts Andor 29.</ref> Ezen közgyűlés 54. pontjában határozottan a kecskeméti főiskola további támogatása mellett foglaltak állást. „A Kecskeméten levő iskolai minden intézeteket, mint eddig ugy ezután is [a superintendentia] magáénak tekinti, s minden iskolai czélra bejövendő anyagi erőket a kitüzött sorozatban a tehologiai, praeparandiai s jogtudományi osztályok felvirágoztatására s időnként felebbemelésére forditand…”<ref>A kecskeméti ref. egyháztanács folyamodványa a dunamelléki e. kerület aug. 31. 1857. tartandó gyűléséhez, Kecskemét, 1857. aug. 20. Idézi: Török Pál: Korrajzok, Függelék 74–80, 75.</ref>

Ennek ellenére 1854 tavaszán a még 1851-ben létrehívott három fős iskolai albizottmány nevében Török Pál felszólította az egyházkerület gyülekezeteinek lelkészeit és egy-két elöljáróit, hogy nyilatkozzanak, kívánnak-e egy magasabb teológiai intézetet Pesten (szabályos gyűlésekre az egyházi autonómia korlátozása miatt nem volt lehetőség). Török szerint a teológia Kecskemétről Pestre áthelyezéséről szavaztak, a kecskemétiek szerint egy „magasabb teológiai intézetről” a kecskeméti mellett, amelyre egyébként valóban többször hivatkoztak korábban a pesti főiskola létrehozásának tervezésekor.
1854. május 9-én meghalt Polgár Mihály szuperintendens, Báthori Gábor legidősebb esperest kérték fel helyettes superintendensnek, aki 1854. augusztus 28–29-ére Pestre összehívta az espereseket és gondnokokat, „bizottmányilag véleményezés s utasításadás végett”. Ennek a bizottságnak a megbízásából Báthori 1854. október 12-én felterjesztette a kérelmet a pesti teológiai collegium megnyitására. 1855. június 29-én megkapták a császári és királyi egyház- és tanügyi minisztériumtól az engedélyt.<ref>Török Pál: Korrajzok, 52–53.</ref>

Az 1854. tavaszi szavazásra hivatkozva az iskolai bizottmány a teológiai és tanítóképző szétválasztásáról határozott, s mindkettő elhelyezéséről Kecskemétről. Végül a tanítóképzőt 1855/56-tól Nagykőrösre helyezték, ugyanettől a tanévtől pedig, a kecskemétiek tiltakozása ellenére párhuzamos lelkészképzést indítottak Pesten.
Az 1850-es évek végére a protestáns egyházak helyzete még rosszabbra fordult. 1859 szeptemberében megjelent az ún. protestáns pátens, azaz „császári nyíltparancs a két hitvallású evangélikus egyház belszerkezetét, iskolai és oktatásügyeit és államjogi helyzetét illetőleg”, amely egy egységes, államilag rendezett és felügyelt, és részben államilag dotált egyházszervezetet kívánt létrehozni. A pátens országos méretű tiltakozást váltott ki a protestáns egyházakból. A kialakult veszélyes helyzet pedig a teológiai intézet kérdésében visszalépésre késztette a kecskemétieket. Az 1859. december 8-án meghozott egyháztanácsi határozatot a kerületi közgyűlés elé terjesztették, ennek értelmében a lelkészképzést Kecskeméten 1860 februárjában megszüntették. Ekkortól minden energiát a jogi képzés magas színvonalra emelésére fordítottak, Kecskemét neve ekkortól kapcsolódott össze hosszú időre a református jogászképzéssel.
1860. május 15-én a pátenst, illetve annak kötelező érvényét felfüggesztették, a református egyházban visszaállt az 1848 előtti egyházszervezet. A központi kerületi főiskoláért folyó küzdelem eredményeként a Dunamelléken nem egy „klasszikus” református kollégium jött létre, hanem egy tagozatokra bontott formáció: 1862. október 16-án az egyházkerületi közgyűlés kimondta az ún. „három-egy főiskola” létrejöttét, amely együtt alkotta a dunamelléki egyházkerület főiskoláját.

== Önállósuló jogászképzés 1861-től ==

Az 1860-ban visszanyert önrendelkezés eredményeként az egyházkerület elfogadott egy új tanrendszert, melyet 1860. október 19-én életbe is léptettek (autonomikus tanterv), ennek megfelelően alakította át a kecskeméti egyházközség a maga középiskoláját hatosztályos gimnáziumi és háromosztályos bölcsészeti tanfolyammá. 1860. november 29-én a kecskeméti iskolaszék az új rendszer keretein belül lépéseket tett a jogászképzés újraindítására, elhatározta, hogy a harmadéves bölcsészeknek jogi tárgyakat is oktatnak, az 1861/62-es tanévre megszervezték az elsőéves jogi tanfolyamot, 1862/63-tól a második évfolyamot, 1863/64-re három évfolyamossá bővült a képzés, egyelőre 25 hallgatóval. Első tanárai: Csilléry Benő, Dékány István, Madarassy László mint rendes jogtanárok. Tanítottak továbbá: Bulcsu Károly, Molnár László, Tatai András és Mádi Pál orvos, utóbbi törvényszéki orvosszakértőként.

1864. március 31-én a Helytartótanács is jóváhagyta működését, s az itteni joghallgatók Pesten, Nagyváradon és Eperjesen állhattak államvizsgálati bizottságok elé. 1868/69-ben elnyerte az intézmény a bírói államvizsgáztatás jogát, így a királyi jogakadémiákkal való teljes egyenlőséget. A hallgatók létszáma ekkor már 220 fő.
Egy 1874-es rendelet értelmében a királyi jogakadémiákat négyéves jog- és államtudományi karokká kellett átszervezni, csak akkor tarthattak államvizsgákat. 1875/76-tól Kecskeméten is négyéves a képzés, nyolc rendes tanszékkel (addig csak négy volt, hármat az egyházközség, egyet a kerület tartott fenn). Az ezzel járó anyagi terheket már sem az egyházközség, sem az egyházkerület nem tudta vállalni, a harmadik fenntartó, Kecskemét városa ajánlott meg évi 3600 Ft-ot három rendes tanszék fenntartására, később egy 4. és 5. tanszéket is vállalt. Az átszervezés következtében 1875-re végképp felbomlott a kollégiumi szervezet, kivált a jogakadémia, önállósultak az intézmények.

1921-ben az állam úgy határozott, hogy a jövőben a jogakadémiai tanárok fizetéskiegészítő államsegélyét nem fogja folyósítani, így az egyháznak koncentrálnia kellett anyagi erőit: a három működő református jogakadémia (a sárospataki, a Hódmezővásárhelyre menekült máramarosszigeti és a kecskeméti) helyett csak egyet tud fenntartani. A konvent 1924. május 21-i határozatában az egyetlen országos református jogakadémia helyéül Kecskemétet jelölte ki, amely intézmény a konvent, az egyházkerület, az egyházközség (az épületet biztosította bérleti díj nélkül) és a város támogatásával működött, nyolc tanszékkel.
1945 után az állam a jogakadémiákat egyetemi karokká kívánta átszervezni, 17 tanszék fenntartását írta elő. Megkezdték Kecskeméten az átszervezést. 1948-ban azonban a kecskeméti jogakadémiát is államosították, még egy évig működött állami intézményként, majd megszüntették.

== A gimnáziumi oktatás 1850 után ==

Az 1850-ben Magyarországon is bevezetésre került osztrák tanügyi rendelet, az Organisationsentwurf súlyos dilemma elé állította a református középiskolákat: amennyiben nem alkalmazkodnak hozzá, nem adhatnak ki államérvényes bizonyítványt, s ezzel hátrányba kerülnek diákjaik. A rendelet által előírt feltételek pedig komoly anyagi áldozatvállalást követeltek, amelyet nem minden iskolafenntartó tudott vállalni. A kecskeméti egyházközség megpróbálta középiskoláját az előírásoknak megfelelően átszervezni, de kerületi támogatás nélkül nem sokáig tudta fenntartani, így 1854-ben algimnáziummá süllyedt. Többek között az újonnan kecskeméti lelkésszé választott Fördős Lajos elszántságának és a város hathatós anyagi támogatásának köszönhetően 1856/57-re újra nyolcosztályos főgimnáziummá lett, 1857. december 1-jén a nyilvánossági jogot is megkapta, 1858 nyarán már államérvényes érettségi vizsgákat tarthatott.

A protestáns pátens visszavonása után az Entwurf sem volt már kötelező az egyházakra nézve, Kecskeméten is átálltak az 1860. október 19-én életbe léptetett egyházkerületi tanrendszerre, amely hatosztályos gimnáziumi és háromosztályos bölcsészeti tanfolyamról rendelkezett. A harmadik bölcsészeti évfolyamból végül az újjászervezett jogi képzés első évfolyama alakult ki, a második bölcsészeti év végén pedig továbbra is érettségi vizsgákat rendeztek.
1865-ben az eddigi közös igazgatóság helyett külön gimnáziumi és külön jogakadémiai igazgatóságot állítottak fel, a gimnáziumi igazgató alá tartozott a hat gimnáziumi és két bölcsészeti évfolyam, a harmadik bölcsészeti évfolyam pedig a jogakadémiai igazgató alá. 1870-re azonban ez utóbbi megszűnt és beépült a háromévessé váló jogászképzés rendszerébe. Szervezileg teljesen csak 1875-ben válik szét a két intézményi egység.

A középiskola 1883-ig líceum, a két felső évfolyama bölcsészeti tanfolyam. 1884-től igazodnak a középiskolai törvény (1883. évi XXX. tc.) által előírt állami tantervhez, a két bölcsészeti osztály is gimnáziumivá lett, neve ismét főgimnázium.
1896 tavaszától fizetéskiegészítő államsegélyben részesült az iskola, az építkezésekhez is jelentős támogatást kapott. Az 1890-es években ebből fedezték az Ókollégium megrongálódott tetőszerkezetének javítását. Egyes helyiségek és az épületfront alakítását előbb Alpár Ignác, majd Baumgarten Sándor építész tervei alapján végezték, 1904-re készült el.
1911–12-ben épült az Újkollégium Mende Valér tervei alapján. 1912 őszétől már ebben az épületben folytatta működését mind a gimnázium, mind a jogakadémia. Az első világháború idején egyedül az Újkollégiumot nem foglalták le, így öt más iskolának is itt adtak helyet a két református intézményen kívül. 1929-ben az egyház megvette az Újkollégium melletti házat, és felépítette az új, Szappanos-szárnyat (Szappanos Jenő tervei alapján), itt diákinternátust alakított ki, amely 1929 őszén nyílt meg, Klein Gyula tanár felügyelete mellett.
1924-ben a főgimnázium reálgimnázium lett, tehát a felső négy osztályban görög helyett angolt tanítottak. A reálgimnáziumi tanterv négy év alatt, 1927/28-ra épült ki teljesen. 1934-ben azonban egy újabb törvény megszüntette ezt a képzési formát, és nyolc év alatt, 1942-re fokozatosan visszaállította a gimnáziumi tantervet, az angol nyelv tanítását azonban folytatták.
1918-tól leánynevelés is folyt a református kollégium keretei között, kezdetben az Újkollégiumban, majd 1930-tól a kifejezetten a tanítónőképző számára épült Kaszap utcai épületben.

Az 1948. évi XXXIII. tc. kimondta az iskolák államosítását, így az 1948-as tanév végével az 16. század óta folyamatos református oktatás Kecskeméten megszűnt.
1990. március 25-én presbiteri határozat mondta ki a gimnázium újraindítását. 1990. szeptemberben megkezdte a tanévet az új első osztály, egyelőre a Katona József Gimnázium keretén belül és épületében. 1991 szeptemberétől egyszerre indították meg a hagyományos négy, és az új hat évfolyamos képzést a visszakapott Ókollégium épületében, immár hat osztállyal. 1997 szeptemberétől pedig már az ismét református Újkollégiumban működik a gimnázium. 1994-től a református általános iskola is újraindult.

== Irodalom ==

Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez, I. kötet, Budapest, 1898.

Fördős Lajos: Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének, Kecskemét, Szilády Károly, 1858.

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, II., Kecskemét, 1864.

Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral, III., Kecskemét, 1862.

Iványosi-Szabó Tibor (összeáll.): A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. (1712–1811), Kecskemét, BKMÖL, 1998
.
Iványosi-Szabó Tibor: Egy hódoltsági mezőváros lehetőségei és kálváriája. Kecskemét a kora újkorban, Kecskemét, MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára, 2022.

Kováts Andor: Vázlatok a kecskeméti jogakadémia történetéhez, In: Boér Elek et al.: Emlékkönyv a Kecskeméten működő egyetemes református jogakadémia fennállásának századik évfordulójára 1831–1931, Kecskemét, 1932, 1–79.

A kecskeméti reform. egyháztanács felelete Török Pál korrajzaira, Kecskemét, Szilády Károly, 1859.

Marton Sándor: A kecskeméti ref. egyház megalapítása. In: Kecskeméti Nagy Képes Naptár, Kecskemét, 1915, 201–206.

Nagy István: Kecskeméti Helikon, Kecskemét, 1826 (Kézirat).

Polgár Mihály: A’ Kecskeméti Ref. Ekklésia rövid historiája, melyben előadatik az itt szolgált lelkipásztorok, iskolai főbb oktatók, és kántorok névsora – némely idejükben történt nevezetesebb dolgok jegyzékével kiírva. In: Kecskeméti Protestáns Közlöny 1858, 44–60.

Pólya József: A kecskeméti reform. főiskola történetének rövid vázlata. In: Soos Gábor (szerk.): Első évi programmja a kecskeméti reformatum nagy gymnasiumnak 1856/7. tanévben. Kecskemét, Szilády Károly, 1857.

Szabados László: A Kecskeméti Református Gimnázium története 1944-től 1948-ig, in: Szabados László (szerk.): Fejezetek a 400. tanévét ünneplő Kecskeméti Református Gimnázium történetéből 1564–2006, Kecskemét, Emmaus Kiadó, 2006, 91–123.

Szappanos Károly: A Kecskeméti Református Egyház és iskolái története 1564–1931, Kecskemét, 1931

Szatmári Judit: A református egyház a neoabszolutizmus éveiben 1849–1860, Bp., Ráday Gyűjtemény, 2015.

Székely Gábor: Reformátusok Kecskeméten a 16–18. században, Bp., Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2022.

Török Pál: Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életköréből, fő tekintettel a kecskeméti s pesti főiskolák ügyére, Pest, Beimel és Kozma, 1858.

Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig, II. kötet, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2004.

Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története, Reprint. Budapest, Históriaantik Könyvkiadó, 2012 (Budapest, Athenaeum, 1907).

== Szerző ==

Bíró Éva

Kezdőlap

2026-04-07T19:58:38Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Ballagi Mór (1815-1891)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai Baracsi János (1623-1729)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma (1617)]] 
[[Reformáció jubileuma (1717)]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok (1606)]] 
[[Rudus redivivum (1684)]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Sebestyén Jenő (1884–1950)]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke (1711)]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés (1705)]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés (1715)]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Ballagi Mór (1815-1891)

2026-04-07T19:57:24Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Ballagi (Bloch) Mór (Inóc/Éralja, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, szótáríró, hebraista, pedagógus, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1840), rendes (1858) tagja. == Családja == Ballagi, eredeti nevén Bloch Mór a Zemplén megyei ruszin Inócon (Éralján) született 1815-ben szegény körülménye…”

Ballagi (Bloch) Mór (Inóc/Éralja, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, szótáríró, hebraista, pedagógus, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1840), rendes (1858) tagja.

== Családja ==

Ballagi, eredeti nevén Bloch Mór a Zemplén megyei ruszin Inócon (Éralján) született 1815-ben szegény körülmények között élő 15 gyermekes zsidó családban. Apja, Bloch Ábrahám Sztáray gróf kishaszonbérlője (pálinkafőző) volt. 1821-ben egy tűzvész következtében elveszett mindenük, a családfő nem tudta fizetni az árendát, ezért egy évre az adósok börtönébe került. Ez idő alatt a gyermekek anyjukkal rendkívüli nyomorban éltek. Az apa a börtönből kiszabadulván tanítóként (melamed) tartotta el családját, hat évig egyik helyről a másikra vándorolt családjával, és zsidó zugiskolákban (héder) tanított. Bloch Mór pedig, mint talmudtanuló (bócher), a Talmud részeinek recitálásával keresett pénzt. 1821 és 1827 között számos helyen megfordultak: Mátészalkán, Kis-Létán, Tisza-Lökön, Tisza-Dobon, Dorogon, Kólyon, Kágyán, Nagyváradon, Nagyszőllösön, Ungváron, Sátoraljaújhelyen, Sámsonban, Debrecenben és Nagykárolyban.

== Tanulmányok ==
A héber nyelvvel kisgyermekként kezdett ismerkedni, apja vezette be a zsidó tudományokba. Állítása szerint 13 éves korában már könyv nélkül tudta az Ó-szövetség legnagyobb részét. Talmud-tanítóságra készült, 1829-től a nagyváradi jesivában, amelyet az ortodox irányultságú Josef Rosenfeld nagyváradi rabbi (1803–1839) vezetett. 1831-től félévig a pápai Beth-Hammidrasban tanult. Ez az iskola viszont a „felvilágosult” irányzathoz tartozó Efraim Wolf Rappaport irányítása alatt állt. Ezután nevelői állást vállalt Móron és Surányban. A surányi plébánostól kapta az első latin és görög könyveket és útmutatást a nyelvtanuláshoz. A magyar nyelvtant az akkor már elavultnak számító Verseghy Ferenc magyar grammatikájából tanulta.

Az 1835–36-os tanév közben – bár a magyar nyelvet még nehézkesen használta – levelet írt a Pápai Református Kollégium igazgató-tanárának, Tarczy Lajosnak, felvételét kérve a kollégiumba. Levizsgázott a gimnáziumi anyagból, így beiratkozhatott a bölcsészeti osztályba. Pápai tanulmányainak befejezése után 1837-ben Pestre költözött és felvételt nyert a Pesti Tudományegyetem Bölcsészeti Kara mellett működő Mérnöki Intézetben, az Institutum Geometricumban. Származása miatt azonban nem szigorlatozhatott, ezért 1839-ben Párizsba ment mérnöki tanulmányokat folytatni, emellett tanulta a keleti arab, zsidó, görög nyelveket és a középkor történetét. 1842-től, egy évig Tübingenben először bölcsészetet, majd 1843-ban teológiát hallgatott. Georg Heinrich August Ewald (1803-1875), teológus és orientalista, Johann Tobias Beck (1804-1878), Ferdinánd Christian Baur (1792-1860) és Maximilien Albert Landerer (1810-1878) teológusok óráit hallgatta, közben botanikával is foglalkozott. Itt avatták bölcsészdoktorrá. Barátsága Székács József, későbbi evangélikus püspökkel is itt kezdődött.

== Vallásváltás ==

Az 1839/40-es országgyűlésen napirendre került a zsidóemancipáció kérdése. Eötvös József felkérte, hogy írjon egy tanulmányt a zsidóemancipációról. Párizsban írta A Zsidókról című röpiratát, melynek „[…] fő célja az volt, hogy a zsidók egyenjogúsítása érdekében befolyásolja a magyar közvéleményt a kérdés országgyűlési tárgyalása előtt s támogassa a szabadelvű tábor törekvéseit. Az írással nemcsak a zsidók emancipációjának lett szószólója a zsidóság részéről, hanem azt is hangoztatta, hogy a magyar társadalomba való beilleszkedéshez szükséges a zsidóság magyarosodása, a magyar nyelv megtanulása is.”<ref>Kovács I. Gábor – Takács Árpád: Az „összeilleszkedés” változatai. Az akkulturációtól az asszimilációig. A dunamelléki és dunántúli zsidó származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírásai. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944. Budapest, IV. ELTE Eötvös Kiadó, 2022. 75.</ref> A röpirat előszavát Vajda Péter (1808-1846), költő, drámaíró, pedagógus, későbbi tanártársa írta.

Eötvös 1840-ben visszahívta Bloch Móricot Magyarországra. A nyelvi asszimiláció érdekében megjelentette magyarul Mózes öt könyvét (Tóra) az eredeti héber szöveggel együtt, valamint 1842-ben Józsua könyvét Az első jósok címmel. Magyarázatai mutatják, hogy kitűnően ismerte a talmudi és a rabbi értelmezések mellett kora legkiválóbb bibliamagyarázóit is.<ref>Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai, Budapest, Kálvin Kiadó, 2009. 103.</ref>
Műveiért 1840-ben, 25 éves korában a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta. Ő volt az első zsidó tagja az Akadémiának. Még abban az évben megtartotta székfoglalóját is, mely Nyelvészeti nyomozások cím alatt jelent meg. 1841-ben írta német-magyar nyelvtanát, amely 1881-ig, amíg használatban volt, nyolc kiadást ért meg. Indítványozta Kossuth Pesti Hírlapjában egy magyar nyelvű rabbiszeminárium létesítését. Ötletét Széchenyi Ferenc 200 forinttal támogatta, a gazdag, csaknem teljesen német nyelvű pesti hitközség tagjai -, akiktől a legnagyobb támogatást várta - azonban nem fogadták lelkesedéssel, és mindössze 140 forintot ajánlottak fel. Így elképzelése nem valósulhatott meg.

Az evangélikus, pietista Mária Dorottya württenbergi hercegnő (József nádor felesége) hívta Magyarországra a Skót Missziót, három misszionárius érkezett 1841-ben azzal a céllal, hogy a zsidókat a keresztény hitre térítse, illetve a protestáns egyházakat evangéliumi szellemben megújítsa.<ref>Fabiny Tibor: Mária Dorottya. Az utolsó magyar nádorné élete képekben. Erzherzogin Marie Dorothea. Budapest, 1997.; Kovács Ábrahám: A skót-magyar kapcsolatok az 1840-es években és hatásuk a magyar protestáns egyházi és társadalmi életre. In: Pro Minoritate 2001: Nyár. 177-186. </ref> Ez eredményezett egy kisebb áttérési hullámot a zsidó elit körében, így Bloch Mór öccse, Károly (eredetileg Lipót,1824-1888) szintén megkeresztelkedett és református lett 1843-ban.<ref>Kool, Anne-Marie: Az Úr csodásan működik. A magyar protestáns külmissziói mozgalom 1756-1951. Budapest, 1995.</ref> Bloch Mór bibliafordítását is támogatta anyagilag Mária Dorottya és rajta keresztül került kapcsolatba a Skót Misszióval, de nem ennek hatására váltott vallást.<ref>Kovács Ábrahám, The History of the Free Church of Scotland’s Mission to the Jews in Budapest and its impact on the Reformed Church of Hungary 1841-1914 New York, Amerikai Egyesült Államok , Wien, Ausztria , Berlin, Németország , Oxford, Egyesült Királyság / Anglia , Frankfurt am Main, Németország , Bern, Svájc , Bruxelles, Belgium : Peter Lang. 2006. </ref> A kikeresztelkedés tübingeni tanulmányai idején történt, 1843. máj. 28-án Notzingenben tért át az egyesült protestáns egyházba. Az egyik keresztelői tanúja Württembergi Henriette hercegnő, Mária Dorottya anyja volt. Kovács Ábrahám kutatásai szerint tübingeni tanulmányai idején a Ferdinánd Christian Baur nevével fémjelzett történetkritikai, bibliakritikai iskola hatására fordult a teológiai liberalizmushoz, amely összhangban állt társadalmi liberalizmusával. Nem karrierje miatt, de lehetőségeit szem előtt tartva keresztelkedett meg.<ref>Kovács Ábrahám: Ballagi Mór és a Skót Misszió: megtérés, áttérés vagy kitérés. Egy liberális protestáns zsidó életútjának kezdete. In: Confessio, 2007. 31. évf. 3. sz. 109–125.</ref>

== Asszimiláció ==

Az akadémiai tagság elnyerése és a vallásváltás után, 1844 őszétől a szarvasi evangélikus líceum tanára, igazgatója is lett. Átlépett a rendeken kívüli zsidó státuszból a keresztény honorácior státuszba.<ref>Kovács I. Gábor – Takács Árpád i.m. 78.</ref> Együtt tanított itt Vajda Péterrel, és Greguss Ágosttal. Vajdával felváltva tartottak magyar szónoklatot a szlovák evangélikus templomban. A szarvasi gimnázium fénykorát az iskolatörténészek egyértelműen Vajda Péter-Ballagi Mór-Greguss Ágost liberális nevelési eszményt megvalósító tevékenységéhez kötik.<ref> Elek László: Emlékezés Ballagi Mór szarvasi tanári munkásságának 175. évfordulóján. (szerk.): Erdmann Gyula: Körösök vidéke. Honismereti füzet, 1990. Gyula, 1990. 40-68.</ref> Ballagi 1847-ben megírta az iskola történetét. (A szarvasi ág. hitv. evang. főiskolának rövid története).
Szarvason nősült, a római katolikus kisrákói és királylehotai Lehoczky Idát (1826-1897) vette feleségül, akinek apja, Lehoczky Lajos (1781-1855) Békés megyei főszolgabíró és táblabíró, anyja pedig Novák Jozefa (1805-1884), egy jómódú szamosújvári, nemesített örmény család leszármazottja volt. Házasságát is értelmezhetjük az asszimilációs folyamat részeként.

A nemzeti azonosulás lényeges eleme az asszimilációnak.<ref>Halmos Károly: Családi kapitalizmus. Habsburg történeti monográfiák 4. Budapest, 2008.172.</ref> Ezt a szempontot tekintetbe véve, különösen fontossá válik a szabadságharcban való részvétele. Testvérével, Károllyal együtt ekkor változtatták nevüket Ballagira. Először a Békés megyei nemzetőrség tábori hírnöke volt Ballagi Mór, majd 1848 októberétől Görgey mellett hadnagyi, főhadnagyi rangban táborkari fogalmazó, végül 1849 júniusától századosként a hadügyminisztérium elnöki osztályán Aulich Lajos titkára lett. A szabadságharc leverése után Szarvasra internálták, eltiltották az oktatástól és rendőri felügyelet alá helyezték. Földet bérelt és gazdálkodni kezdett a közeli Kondoroson, ezzel megalapozta a család vagyonát.

1851-ben meghívták a kecskeméti református teológiai főiskolára tanárnak, 1855-től a pesti Egyesült Protestáns Teológiai Tanintézet (később pesti református Theológiai Akadémia) tanára volt 1877-ig, nyugdíjba vonulásáig.<ref>A Budapesti Református Theologiai Akadémia története 1855-1955. Szerk. Pap László - Bucsay Mihály. Budapest, 1955.</ref> 1862-1867 között igazgatója is volt intézetnek. Héber nyelvet, dogmatikát és exegézist tanított. A teológiai intézet megalapításában és szellemi megerősítésében Török Pál munkatársa volt. „Olyan lelkes és szeretetteljes tanárt, a minő Ballagi volt, ritkán szülnek az idők. […] Minden tehetségesebb tanítványában egy-egy hithőst vagy tudományos apostolt látott, mert Ballagi szemében (amint már Baksay Sándor megjegyezte) a tanítványok egyik fele mindig zseni vagy lángész volt, a másik fele legalábbis kiváló tehetség.)”<ref>idézi: Szőts Farkas: Ballagi Mór. Budapest, Magyar Protestáns Irodalmi Társulat, [1911.] 11.</ref>

Részt vett a politikai életben is. 1861-ben a határozati párt tagjaként Ómoravicán (Bács-Bodrog megye) megválasztották országgyűlési képviselővé. A későbbekben többször is próbálta jelöltetni magát, de ezek a próbálkozásai sikertelenek voltak.

== Tudományos és irodalmi működése ==

=== A nyelvész és szótáríró ===

Pesti egyetemi évei alatt jelentek meg első irodalmi kísérletei a Hasznos Mulatságok-ban és a Pester Tageblatt-ban.
1843-ban kiadta a Magyar-német és német-magyar zsebszótárt, ezzel kezdődött szótáríró munkásága. 1846-ban jelent meg A magyar és német nyelv kiegészítő szótára; 1851-ben pedig A legújabb magyar szavak, pótlékul minden eddig megjelent szótárhoz. Nagy szótárát, az úgynevezett „teljes" magyar-német és német-magyar szótárát először 1851-ben adták ki.

Szarvason összeállította a Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteményét, mely két kötetben 1850-ben jelent meg.
Nyelvészeti munkáiban nyelvtörténeti, elsősorban etimológiai, jelentéstani kérdésekkel, valamint összehasonlító nyelvészettel foglalkozott. Az ortológusok és neológusok közötti nyelvújítási vitákban felemelte szavát Bugát Pál túlzó kezdeményezései ellen, de amikor a Magyar Nyelvőr negatívan minősítette a nyelvújítást, a neológiát vette védelmébe. 1857. júl. 6-án a Magyar Tudományos Akadémiában tartott Nyelvújítás és nyelvrontás című értekezésében pontosan kijelölte a határvonalat, ameddig az újítás jogosult, és amelyen túl már a nyelvrontás kezdődik. Több nyelvészeti értekezése is megjelent, többek között: Brassai és a nyelvújítás (1876), Nyelvünk újabb fejlődése (1881), A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr (1884).

Heckenast Gusztáv kérésére megszerkesztette A magyar nyelv teljes szótárát (1866—73). Egy közhasználatra szánt értelmező szótárt, amely a nyelvjárások és a különböző szaknyelvek szavainak egy részét is tartalmazza. A gyűjtésnek öt fő forrása volt: irodalmi alkotások szókincse, a vidéken beszélt nyelv, a szleng („az alréteg parlagian felsarjadt vadontermése”), a közmondások, illetve a népregék, a népmesék és a népdalok.
Szótáríró tevékenységének elismeréséül az Akadémia 1858. december 15-én rendes tagjává választotta. Újabb székfoglalójára a következő év május 2-án került sor A magyar nyelvészkedés köre. Bevezetésül sémi gyöknyomozásaihoz címmel. 1866-ban A magyar nyelv teljes szótáráért elnyerte az Akadémia Marczibányi-, 1867-ben szótáríró munkásságáért pedig a Fekésházy-jutalmat.

Utolsó szótári munkája a német-magyar magyar német Kereskedelmi Szótár 1887-ben látott napvilágot, ezt a munkát György Aladárral készítette.

=== A teológus ===

1862-ben kezdte meg Ballagi Mór a racionalizmus elveit hirdető dogmatikai és egyházpolitikai polémiáit a kibontakozódó hazai protestáns ortodoxiával, amelyet új ortodoxia vagy haladó ortodoxiának kezdtek el nevezni. Első vitairatát Filó Lajosnak A Feltámadás és Spiritualismus című művére írta válaszként, Tájékozás a theologia mezején címmel.<ref>Kovács Ábrahám: Hitvédelem és egyháziasság. A debreceni új orthodoxia vitája a liberális teológiával. Budapest, 2010.</ref>
Mikor látta, hogy az 1867-iki országgyűlés előmunkálatai során a vallás- s közelebbről a protestánsok ügyét nem akarják érdemben tárgyalni, lapjában vezércikk sorozatot indított az ultramontanizmus ellen. Gondolatait A Protestantismus harca az ultramontanismus ellen című munkájában kívánta a nagyközönség számára is elérhetővé tenni.
1870-ben a pesti polgári körben tartott egy előadást A tudományos fejlődés hajdan és most címmel (Pest, 1871.), amelyben kifejtette: a tudományos fejlődést a vallásos élet, az oktatás, az egyház tudatlansága, emberi rosszakarata akadályozzák.

A bibliai tanulmányok álltak érdeklődése középpontjában. 1863-ban jelent meg A Biblia című munkája Friedrich August Gottreu Tholuck műve után, átszőve saját reflexióival. Több értekezése is megjelent a témában: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül 1864-ben, Bibliai tanulmányok című két kötetes munkája pedig 1865-ben és 1868-ban látott napvilágot. Ebben összevetette a fordításokat, köztük egy-egy idegen fordítással is összehasonlítva. Elsősorban a Károli-fordítást kívánta ismertetni és hibáit megmutatni.

1864-ben bocsátotta közre a Renaniana-t. Ebben Ernest Renan (1823-1892), francia orientalista, vallástörténész és író nagy feltűnést keltett Jézus élete című könyvét bírálta. A francia tudós munkásságáról így vélekedik mintegy önigazolva saját teológiai látását is: „[…] azért az emberiség, a mi szépet és magasztost létesített, nem azoknak köszönheti, kik igazhivő voltukban az évezredekkel ezelőtt szabott hagyásoknak föltétlen magasztalói és imádói voltak, hanem mindég olyanoknak, kik az igazságot keresve az ember isteni rendeltetését a tudomány előhaladt eszméivel összehangzásba tenni, a vallást az élettel szorosabb kapcsolatba hozni törekedtek.”<ref>Ballagi Mór: Renaniana, Pest, 1864. 60.</ref> A Ballagi által képviselt teológiai irányzatról "Igazából az idő mutatta meg, hogy a politikai és társadalmi liberalizmus egyházi talajra való átültetése minden jó szándék mellett sem érte el a célját. Csak a protestáns elitre gyakoroltak nagy hatást." <ref>Kovács Ábrahám: Egy református unitárius? Dogmatikai reflexió Ballagi Mór teológiai gondolkodásáról. In: Credo 2016. 22. évf. 1. szám 7-14. 13.</ref>

Az Újszövetség fordításához Székács Józseffel kezdett hozzá, de miután úgy gondolta, hogy a Károli revízió a két egyház közös feladata meghívta munkatársul Dobos János ceglédi és Török Pál pesti református lelkészeket. A Ballagi-Székács fordításból a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelentettek meg bemutató részeket. Ballagi 1874-ben lefordította az egészet - a Magyarországi Protestáns Egylet megbízásából -, azonban szabadelvű teológiai nézetei, illetve lesújtó ítélkezése a Károli fordításról olyan támadásokat idézett elő - főként az újorthodoxia részéről -, hogy munkája kiadatlan maradt.<ref>Bottyán i.m. 102-105</ref>

1886-ban a Brit- és Külföldi Bibliatársulat Duka Tivadar, a Bibliatársulat igazgatósági tagjának közvetítésével újraindította a Károli revíziót.<ref>A hitvalló Balogh Ferenc teológiai professzor debreceni naplója 1866-1871. Szerk. Kovács Ábrahám. Budapest-Debrecen, 2023.</ref> A fordító bizottság vezetésére Szász Károlyt, Hunfalvy Pált, Szilády Áront és Ballagi Mórt kérték föl. A revidiált Ószövetség próbakiadása Ballagi halála után, 1898-ban jelent meg, a teljes Biblia pedig 1908-ban.<ref>Bottyán i.m. 117-120.</ref>

=== A szerkesztő ===

A magyar protestáns irodalom legjobbjai számára alapította 1855-ben a Protestáns Naptárt, amelyet 1873-ig szerkesztett, ekkor átadta Dömötör Jánosnak.
1858-ban újraindították a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot, amelynek szerkesztője lett (1858-89). A társszerkesztők Székács József és Török Pál biztosították a lap folytonosságát. Ballagi lapjában is mindvégig, határozottan körvonalazott szabadelvű nézeteket vallott, és kemény vitákat vívott az újortodoxiával. A protestáns unió elveit hirdette, s amellett sokat foglalkozott a gyakorlati kérdésekkel, mint például a domesztika, a papi özvegy-árva segélyező egyletek, a takarék-magtárak, az apró egyházak affiliációja, a misszióügy, stb. Az 1859-iki pátens kiadásakor a PEIL az ellenállás szócsövévé vált. Ekkor írta Ballagi Von einem ungarischen Protestanten álnév alatt a Die Protestantenfrage in Ungarn und die Politik Oesterreichs című röpiratát is, amellyel a külföldi közvéleményt kívánta a magyar protestánsok mellé állítani.

1861-ben a keresztény családok számára megindította a Házi kincstár című lapot, 1869-ben pedig a Protestáns Tudományos Szemlét, amely négy évfolyamot ért meg.

== Egyesületi és egyházi munkája ==

1859-ben megalakult az Evangyéliumi Árvaápoló Egylet Pesten, Meyer Antal mérnök elnökletével és Hornyánszky Viktor alelnökletével.<ref>Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896</ref> Az egyesület nevét 1873-ban változtatták Budapesti Protestáns Országos Árvaegylet-re, az egyesület által fenntartott árvaházé pedig Protestáns Országos Árvaház-ra. Az első választmány tagjai főképp a Skót Misszióhoz kötődtek, annak pietista szelleméhez, ezzel a tagok egy része nem tudott azonosulni, így 1861-ben újraválasztották a tisztségviselőket.<ref>Kovács Ábrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története, 1858-1869 = The history of the German-speaking Reformed Affiliated Church of Budapest, 1858-1869. Debrecen, 2004</ref> Az egyesület új mozgatórugója Székács József alelnök lett, a tagsághoz csatlakoztak a liberális teológia képviselői, így Ballagi is, 1870-1873 között az egyesület elnöke.

A Magyarországi Protestáns Egylet 1871-es alakuló gyűlésén Ballagi tartotta a megnyitó beszédet. Ettől az egylettől várta a hazai teológia tudományok fellendülését, ahogy korábban az általa szerkesztett Protestáns Tudományos Szemlétől.

1888-ban alakult a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Szász Károly elnökletével. Ballagi és fiai is választmányi tagok voltak.

Egyházi tisztségeket is vállalt: megválasztották zsinati képviselőnek, a magyarországi református egyetemes konvent tagjának, valamint a dunamelléki református egyházkerület, valamint a pesti egyházmegye tanácsbírájának, pesti egyházközség presbiterének.

== Világi megbízatások ==

A fővárosban a törvényhatósági bizottság tagja volt. Tanügyi kérdésekkel is foglalkozott, a főváros tanügyi bizottságát 1868-tól kezdve támogatta tanácsaival és munkásságával. A népiskolai törvényjavaslatról című értekezése 1868-ban jelent meg.

A nőnevelés buzgó pártfogójaként belépett a Nőképző Egyesületbe pártoló tagként, illetve Vámbéry Árminnal együtt átnézték az iskola tantervet is. A polgári iskolai tanítónőképző intézet igazgatótanácsának annak keletkezése, 1869 óta volt a tagja.
1884-ben Ferenc József királyi tanácsossá nevezte ki.

== Gyermekei, szellemi örökösei ==

Feleségével 1860-ban már nem éltek együtt – a kortársak szerint óriási volt kettejük között a szellemi, műveltségbeli, értékrendbeli különbség –, gyermekeit egyedül nevelte. A család anyagi biztonságát földvásárlásai, illetve az 1869-ben a Mária utcában (VIII. kerület), 1880-ban a Kinizsi utcában (IX. kerület) építtetett két bérháza jelentette.
A legidősebb Ballagi fiú, László (1847-ben született), másodéves jogász korában, 1867-ben meghalt. Lefordította John Bunyan könyvét, A zarándok útját; Schiller-fordítása, a Don Carlos kéziratban maradt.
Ballagi Géza (1851-1907) jog- és politikatudós a sárospataki jogakadémia közel három évtizeden át meghatározó tanára, 1888-90-ben igazgatója, egy ciklusban szabadelvű párti országgyűlési képviselő.
Ballagi Aladár (1853-1928) történész a pesti egyetem bölcsészkarán 35 éven át működő nyilvános rendes egyetemi tanár, 1919-20-ban rektor, két alkalommal is függetlenség párti országgyűlési képviselő volt, mindketten az MTA rendes tagjai .
Lánya Josephine (1849-1923), Illyés Károly kúriai bíró neje volt.

== Művei ==

A zsidókról (Pest, 1840)
Mózes öt könyve (ford.) 1–5. köt. (Buda, 1840–1841)
Nyelvészeti nyomozások (Buda, 1841)
Jiszrael könyörgései egész évre. I. rész. (Buda, 1841)
Első jósok (Josua). Magyarra ford. és jegyzetekkel ellátta (Buda, 1842)
Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der ungarischen Sprache (Pest, 1842; több kiadást élt meg)
A magyar szónyomozás és az összehasonlító nyelvészet (Pest, 1846)
A szarvasi ág. hitv. evang. főiskolának rövid története. (Szarvas, 1847) Eddig Bloch Móricz innen Ballagi Mór névvel
Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye, 1–2. köt. (Szarvas, 1850)
A héber nyelv elemi tankönyve (Pápa, 1856)
Nyelvújítás és nyelvrontás (Pest, 1857; különnyomat a M. Akad. Értesítőből)
Gróf Széchenyi István (Pest, 1860)
Renaniana (Pest, 1864)
Bibliai tanulmányok. 1–2. köt. (Pest, 1865–1868)
A protestantismus harca az ultramontanismus ellen (Pest, 1867)
A semmiről meg nem feledkezett „feledékeny ember” (Pest, 1869)
A tudomány fejlődése hajdan és most (Pest, 1871)
Brassai és a nyelvújítás Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (5. kötet 4. szám). (Budapest, 1875)
Nyelvünk újabb fejlődése Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (9. kötet 3. szám). (Budapest, 1881)
Baranyai Decsi János és Kis-Viczay Péter közmondásai Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (10. kötet 5. szám) (Budapest, 1882)
A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (11. kötet 11. szám) (Budapest, 1884)
Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola.  Budapesti Szemle 159. szám 337–362. (Budapest, 1890)
Szótárai:
Új kimerítő Magyar-Német és Német-Magyar Zsebszótár. I-II. kötet. Német-Magyar rész. Pest, 1843.
A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára. I-II. kötet. Pest, 1846.
A legújabb magyar szavak, kiegészítő pótlékul minden - eddig megjelent szótárakhoz. I-II. kötet. Pest, 1851.
Új teljes német és magyar szótár. Német-Magyar rész. Pest, 1854.
A magyar nyelv teljes szótára. I–II. kötet. Heckenast Gusztáv. Pest, 1872-1873.
Kereskedelmi Szótár. Szerk. Ballagi Mór - György Aladár. Franklin Társulat, Budapest, 1887.

== Irodalom ==

Ballagi Aladár: Ballagi Mór. In: Protestáns Új Képes Naptár az 1879-ik évre. Szerk.: Dúzs Sándor

Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009.

Elek László: Emlékezés Ballagi Mór szarvasi tanári munkásságának 175. évfordulóján. (szerk.): Erdmann Gyula: Körösök vidéke. Honismereti füzet, 1990. Gyula, 1990. 40-68.

Imre Sándor: Emlékbeszéd Ballagi Mór rendes tagról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1893.

Kenessey Béla: Dr. Ballagi Mór. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1891. 34. évf. 36. sz. 1146-1162.

Komlós Aladár: A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században. Múlt és Jövő, 1996. 7. évf. 2. sz. 15-34.

Kovács Ábrahám, A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története, 1858-1869 = The history of the German-speaking Reformed Affiliated Church of Budapest, 1858-1869, Debrecen, Magyarország : Dr. Harsányi András Alapítvány. Debrecen, 2004

Kovács Ábrahám: Ballagi Mór és a Skót Misszió: megtérés, áttérés vagy kitérés. Egy liberális protestáns zsidó életútjának kezdete. In: Confessio, 2007. 31. évf. 3. sz. 109-125.

Kovács Ábrahám: Egy református unitárius? Dogmatikai reflexió Ballagi Mór teológiai gondolkodásáról. In: Credo 2016. 22. évf. 1. szám 7-14.

Kovács I. Gábor – Takács Árpád: Az „összeilleszkedés” változatai. Az akkulturációtól az asszimilációig. A dunamelléki és dunántúli zsidó származású református egyetemi tanárok életrajzi adattára és életútleírásai. Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848-1944. Budapest, IV. ELTE Eötvös Kiadó, 2022.

Szőts Farkas: Ballagi Mór. Budapest, Magyar Protestáns Irodalmi Társulat, [1911.]

Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas, 1983.

Waktor Andrea: A XIX. századi családmodell működése és változásai a Ballagi család levelezésének tükrében. Sic Itur ad Astra, 1995. 9. évf. 1-2 sz. 43-92.

Waktor Andrea: A Ballagi család három nemzedéke. In. (szerk.): Kósa László: Reformátusok Budapesten. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságról. 1. kötet. Argumentum – ELTE Művelődéstörténeti Tanszék, Budapest, 2006. 709-719.

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Budapest, 1977.

== Szerző ==

Sárai Szabó Katalin

Kezdőlap

2026-03-29T18:21:56Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai Baracsi János (1623-1729)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma (1617)]] 
[[Reformáció jubileuma (1717)]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok (1606)]] 
[[Rudus redivivum (1684)]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Sebestyén Jenő (1884–1950)]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke (1711)]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés (1705)]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés (1715)]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Pathai Baracsi János (1623-1729)

2026-03-29T18:20:45Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Pathai Baracsi János (Dunapataj, 1623? – Dunapataj, 1729. július 26.) református lelkész, esperes, a dunamelléki egyházkerület püspöke == Származása, tanulmányai == Pathai Baracsi János Dunapatajon született 1623 körül – ahogy korában tartották - és a kor szokása szerint a Baracsi családnévhez kapcsolódóan születési helyéről nevezte el magát. Gyermekei, két fia is református lelkész lett (ifjabb János és Sámuel) már csak…”

Pathai Baracsi János (Dunapataj, 1623? – Dunapataj, 1729. július 26.) református lelkész, esperes, a dunamelléki egyházkerület püspöke

== Származása, tanulmányai ==

Pathai Baracsi János Dunapatajon született 1623 körül – ahogy korában tartották - és a kor szokása szerint a Baracsi családnévhez kapcsolódóan születési helyéről nevezte el magát. Gyermekei, két fia is református lelkész lett (ifjabb János és Sámuel) már csak a Pathai nevet használták.
Pathai János származásáról, iskoláiról kevés biztos adat maradt ránk. Első életrajzírója, Tormássy János szerint a Baracsi családnak, melyből a püspök származott, még a 18. század végén is számos tagja élt Dunapatajon.<ref>Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhet. Közli Mokos Gyula. Pápa, 1892. 40.</ref> Földváry László egyháztörténész úgy tartotta, hogy 1642. június 23-án írta alá a debreceni kollégium törvényeit.<ref>Földváry László: Adalékok a dunamelléki református egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898. I. 278.</ref> Ezzel szemben a debreceni diáknévsorban 1659-ben úgy jegyezték fel, mint „praeceptor syntaxistarum et oratorie, successit filius Johannes Pathai 1692” (köztanító, praeceptor, akit 1692-ben követett fia, P. János).<ref>Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium levéltárában. Szerk. Szabadi István. Debrecen, 2013. 288.</ref> Zoványi Jenő szerint Nagyváradon tanult és 1654-ben lett kecskeméti rektor, 1671-től Alsónémedin lelkész.<ref>Zoványi Jenő: Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Szerk. Ladányi Sándor. Budapest, 1977. 461-462.</ref> Más forrás szerint az 1660-as évek végén volt Kecskeméten rektor.<ref>A kecskeméti egyházmegye első protokollumában (korábban Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/5. Kecskeméti egyházmegye irati 1. kötet, most Kecskeméti Egyházközség Levéltárában) a kecskeméti rektorok felsorolásában a következőképpen olvassuk a 107. oldalon: 1664-5 Gerhardus Kabai 6 (év), Johannes Patai 3 (év) – ha Kabai kb. 1669-ig volt rektor, majd kb. 1670-től Pathai három évig, pontosan kijön, hogy utána Alsónémedin volt prédikátor 1674-ben a pozsonyi gályarabper idején. </ref>

== Első eklézsiája, prédikációs kötete ==

Első biztos adat életéből, hogy Alsónémedin volt prédikátor és 1674-ben neve szerepelt a pozsonyi vértörvényszék elé idézett lelkészek-tanítók névsorában.<ref>S. Varga Katalin: Vitetnek ítélőszékre… (Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve). Pozsony, 2002. 231.</ref> Alsónémedi prédikátorként vett részt a dömsösi sinoduson 1676-ban és aláírta az Ungvári Gergely püspök által Tolnay Szemere János számára kiállított lelkészi bizonyítványt.<ref>RL B1 Ágensi levéltár, Collectiones Agentiales Variae B kötet 787-788. Tolnay Szemere János, bogyiszlói (Pest-Solt vm.) prédikátor prédikátorrá avatásáról szóló bizonyítvány, amelyet a dunamelléki ref. egyházkerület dömsödi sinodusán állítottak ki 1676. márc. 2. Aláíró prédikátorok: Ungváry Gergely (superintendens), Zombori György vecsei prédikátor, Csengeri Pál óbudai prédikátor és senior, Lenthi János kecskeméti prédikátor, Patai János alnémedi prédikátor, Vátzi Mátyás tolnai prédikátor.</ref>
Szintén ebben az időben jelent meg tőle nyomtatásban a Táncz felboncolása című műve,<ref>„Táncz felboncolása az az oly együgyű Praedicállás…., Mellyet Praedikállót három orákon át az A. N. Templomban 1682 Esztendőben 14. es 21. napjain Juniusnak.” Debrecen, 1683.; Tóvay Nagy Péter: „Sokszor kis felleg nagy esőt szokott vetni.” Pathai Baracsi János táncbíráló művei. In: Források a magyar színpadi táncművészet történetéhez. IV. Szerk. Tóvay Nagy Péter. Budapest, 2020. 9-18. Uo. közölve Pathai műve is 19-69.</ref> melyben a szerző magáról azt írja, hogy a „környékbeli szent eklézsiák seniora”, vagyis a váci traktus esperesi tisztét is betöltötte. Az alsónémedi templomban 1782. június 14-én és 21-én három órán át tartott prédikációjának kiadását egyik hallgatója, az ifjú nemes Halász Mihály támogatta. Az 1683-ban Debrecenben megjelent könyvhöz a dunamelléki egyházkerület püspöke, Ungvári Gergely írt bevezető ajánlást. A prédikációskötet, amint címében is benne foglaltatik, az ördögtől származott tánc kárhozatos voltát tárgyalja - „a pokolbeli ördögnek ez hathatóbb eszköze, Pokla töltésére, az ő tojta táncnál nem lehet, és hogy a Parázna, Gyilkos nem nyavalyásabb állapotú, a Tánc szerető s gyakorló Embernél”<ref>Pathai a prédikációsköteten kívül egy verset is szerzett a táncról: TÁNCZ JAVALLÓJÁNAK ISTEN ELLEN VALÓ CSELEKEDETIÉRTT MEG-PIRONGATTATÁSA. Ad notam: Meg ne fedgy engemett Uram fel-gerjedett haragodnak tüzében etc. 1. Sir bennem a lélek, éppen el-epedek éretted, Christus nyájja… Régi Magyar Költők Tára XVII. század 11. kötet. Budapest, 1986. 161. számú vers, 443-451., 843-844.</ref>
Buda visszafoglalása és a törököt kiűző hadjáratok háborús viszonyainak közepette a Duna-Tisza közén a falvak lakossága, így Alsónémedié is elmenekült. „1784. május 17-én barangoló banda rohanta meg Némedit, Pathai János lelkészt és Balog István rektort mindenéből kifosztotta”<ref>Juhász Sándorné: Az alsónémedi református egyházközség története 1608-2002. Szentgotthárd, é.n. 13.</ref> Pathai B. János ezután Kunszentmiklóson lelkészkedett pár évig.

== Püspöksége – a baranyai egyházmegyék csatlakozása ==

1691-ben – valószínűleg már dunapataji prédikátorként – választották meg szuperintendensnek a dunamelléki (akkor alsódunainak nevezett) egyházkerületben.<ref>1607 óta két egyházkerület létezett a Dunakanyartól a déli országrészig a hódoltságban, az északi rész egyházmegyéi (pesti/váci, vértesaljai/erdőalji, tolnai, solti, kecskeméti, 1629-től a külsősomonyi egyházmegye is) alkották az alsódunai (néha felsőbaranyai néven is szereplő) szuperintendenciát. A déli rész két egyházmegyéje (alsó- és felsőbaranyai esperesség) a baranyai püspökséget.</ref> 1695-ben a veszprémi szuperintendencia esperesei Dunapatajra küldték levelüket, melyben meghívták Pathait Losonczi Farkas János püspök beiktatására.<ref>RL A/1.a Egyházkerületi jegyzőkönyvek 1. kötet Simándi protokollum, Hódosi Sámuel levele Patai Jánoshoz 1695. júl. 28. 129-131.</ref> 1704-ben Cegléden, 1708-ban Ráckevén, 1711-ben Dömsödön prédikátorkodott – feltehetően a Rákóczi szabadságharc eseményei is befolyásolták a helyváltoztatásokat. Ezért nevezhette Ráckevét Asylumnak és Pathmosnak, ahonnét gyűlésbe hívő levelét küldte a prédikátoroknak.<ref>„Dabam in Asilo vel Pathmo …” RL A/1.a 1. k. 181-183. A háborús idők borzalmairól Pathainak egy rövid négysoros verse is fennmaradt, mely az 1707-es kecskeméti rác dúlásról szóló „Sűrű siralmakkal rakott jajhalom” című műben – Székudvari János históriájában jelent meg, ahol ceglédi prédikátorként nevezik meg : „Johannes Pathay Minister Ecclesiae Czeglediensis et fratrum Inspector".
"Radamantus itéletü Furiák,
Tisiphone természetű Megerák,
Actaeontúl fel-tartott hamis Kutyák,
Siralminknak fákláját ma-is gyujtyák."
</ref> 1713-ban azonban már Dömsödön találjuk, innen hívták meg a pozsonyi és komáromi traktusok esperesei Magyari Péter szuperintendens felszentelésére;<ref>RL A/1.a 1. k. 197-199.</ref> és innen keltezte maga Pathai is gyűlésbe hívó levelét 1713. február 18-án „ex museo suo”– és a gyűlés résztvevőinek felsorolásában is Dömsödöt tüntették fel eklézsiájának.<ref>RL A/1.a 1. k. 185-196. és 2. k. 15.</ref> 1715-ös gyűlésbe hívó levelét már ismét Dunapatajról küldte.<ref>RL A/1.a 2. kötet 16-18. Litterae convocationae superintendentis: Pathai superintendens gyűlésbe hívó levele. Pataj 1715. márc.6. 16-18. </ref> Az 1715. március 15-i dömsödi synoduson az 1715: 30. és 31. törvény árnyékában gyűléseztek az egyházkerület papjai. Ez volt az utolsó generalis synodus, melynek végén a budai vár parancsnokának két küldöttje jelent meg, hogy „kinek a nevével és hatalmával gyűlt össze a synodus? és kinek az engedelmével?” Ezután tíz évig csak szűkebb körű tanácskozásokat tartott a szuperintendens az esperesekkel.<ref>Ilyen szűkebb körű tanácskozás volt 1724. nov. 25-én Kecskeméten, ahol az éltes korú Pathai János püspök jelenlétében („praesente reverendissimom episcopo Joanne Patthai grandaevo”) hat esperes és ugyanannyi assessor (mindegyike lelkész) tizenhat pontban hozott határozatot az eljegyzések és lakodalmakat illetően. RL A/11 Vértesaljai egyházmegye 1. protokollum 171-174.</ref>

1715-ben kezdődött az a több éves folyamat, melynek során az 1607 óta külön élő baranyai egyházkerület (a két baranyai esperesség) ismét egyesült északi testvérével. Az utolsó baranyai szuperintendens, Gyimóthi Isván vörösmarti lelkész a Rákóczi szabadságharc idején, a pécsi katolikus püspök zaklatása miatt elhagyta egyházkerületét és többé már nem tölthették be helyét a baranyai prédikátorok.<ref>Gyimóti Isván életére ld. Esze Tamás: Kolozsvári könyvek Baranyában. In: Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 10-11. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József. 1971.137-147.</ref> Pathai Baracsi János szuperintendens és a „szent testvériség” a dömsödi zsinatból küldött levelet a baranyai testvérekhez. A teljes csatlakozásra majd fia, ifjabb Pathai János szuperintendenssége alatt került sor 1731-ben.<ref> RL A/1.a 2. k. 19-20. Barovia reconciliari incipit 1715., 34-36. Barovia perfecta tamen 1731.</ref>
1725-ben az egyre idősödő püspök, már kilencvenen felül, Pest vármegyétől engedélyt kért gyűléstartásra, hogy lemondhasson tisztéről és helyette mást állíthassanak a szuperintendencia élére. Egyúttal az esetleges gyanúsítások elkerülése végett kérte a vármegyét, hogy két katolikus férfit küldjön a gyűlésre. Dunapatajon 1725. április 8-án a vármegyei küldöttek jelenlétében a püspök, öt esperes és mintegy húsz prédikátor tartott tanácskozást és egyéb intézendők között házassági ügyet is tárgyaltak, a foktői prédikátor ügyét.

== A református eklézsiák és prédikátorok első országos összeírása ==

A pataji gyűlés lavinát indított el, mely országos következményekkel járt a református (és evangélikus) egyházra nézve.<ref>Erről részletesen írt Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725-1729. In: Egyháztörténet 1958. I. füzet 34-74. </ref> A házassági ügyben érintett foktői prédikátor, Mácsai Pál feljelentést tett a kalocsai érsekségnél, az pedig a Helytartótanácshoz fordult, hogyan tarthattak egyáltalán gyűlést református prédikátorok és dönthettek házassági kérdésben? Az uralkodó, III. Károly 1725. augusztus 9-én országos vizsgálatot rendelt el „a protestánsok superintendensei s hasonló tisztségviselői számának, jogkörének és a kormányzásuk alá tartozó prédikátorok számának kivizsgálására.” Pathai B. Jánost idős kora miatt nem rendelték be a vármegye elé, hanem a megküldött kérdésekre kellett válaszolnia, amit megtett az 1725. szeptember 10-én (Csáji szerint Pest vármegye alispánja Ráckevén hallgatta ki Pathait.): „Ki hatalmából és ki által tétetett superintendenssé? Kitől függ a hivatalát néző dolgokban? Hány eklézsia van igazgatása alatt? Hány archidiakonus van? (esperes)” stb.

A gyűlésben megjelent espereseket és némely prédikátort is kihallgattak. Diószegi Mihály sárkeresztúri prédikátort, vértesaljai esperest Fejér vármegye elöljárósága kérdezte ki és az esperes megerősítette, hogy az idős szuperintendens valóban le akart mondani, de maradásra bírták. Magának Pathai B. Jánosnak feleletéből az is kiderült, hogy van helyettese, a Pest vármegyében lévő három senior egyike az ő suffrageusa, aki majd utána szuperintendens lesz – Kecskeméti Pál fülöpszállási prédikátor, kecskeméti esperes (eklézsiája a solti traktusban volt, 1740-ig az esperes nem feltétlenül volt az illető egyházmegyében lelkész).
Az ismételt felszólításokra, mivel nem sorolta fel a szuperintendens az alája tartozó eklézsiákat név szerint, a következő évben, 1726-ban nyújtotta be Pathai B. János a kért összeírást. Hogy ő maga készítette ezt el, vagy suffrageusa Kecskeméti Pál, netalántán fiai, a szintén esperes Pathai János és Pathai Sámuel? – nem tudjuk. Pathai ekkor már a prédikátorságról lemondván, a szuperintendensi tisztét megtartva Sámuel fiánál élt Dunapatajon. A beadványban az egyházkerületnek hat régi traktusát írták össze a prédikátor nevével együtt, a csatlakozás folyamatában lévő baranyai esperességeket nem, az ottani prédikátorokat Baranya vármegye hallgatta ki. A teljes listát, a nyolc egyházmegyét közölte Csáji Pál tanulmányában.<ref>U.o. 42. sköv.</ref>

Az idős püspöknek ez volt utolsó hivatalos ténykedése – 1729. július 16-án hunyt el Dunapatajon. „Eltemettetett ugyanott július 18-án. Koporsóját 130 unoka állta körül; prédikált pedig fölötte a háznál kőrösi első lelkész Helmeczi István Ján. 1:6-7. versről, a templomban Veresmarti L. Péter IV. Mózes XX: 28-29. versről. Ma is meg lévő sírkövén (a dunapataji református temető falában található ma) a következő felirat olvasható:
HIC JACET VIR R. D.
D. JOH. PATHAI DE BARACS.
ANR: 105. EPPUS: 38. PAST: 75.
Obit A. D. 1729. DIE 16 JVL.
ET CONJVNX EJVS
R. MATRÓNA SVSAN, KVN NOB.
ANR. 85.
Obit A. D. 1730. DIE 2 febr.
CONJVGATIA 75”<ref>Földváry I. 285-286. Itt nyugszik Nagytiszteletű Pathai János Úr, ehunyt 1729. július 16-án, 105 évesen, püspöksége 38-dik, lelkipásztorságának 75-dik évében… (eszerint már 1654-ben lelkész volt, ez ellentmond annak az adatnak, hogy 1659-ben írta alá a kollégiumi törvényeket Debrecenben)</ref>

„Öregsége is, mely a szokott határt sokkal felyül múlta, just adott neki arra, hogy az embernek az igazat tartózkodás nélkül kimondja.”<ref>Tormássy 45.</ref>

== Irodalom ==

Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725-1729. In: Egyháztörténet 1958. I. füzet 34-74.

Földváry László: Adalékok a dunamelléki református egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898.

Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhet. Közli Mokos Gyula. Pápa, 1892.

Tóvay Nagy Péter: „Sokszor kis felleg nagy esőt szokott vetni.” Pathai Baracsi János táncbíráló művei. In: Források a magyar színpadi táncművészet történetéhez. IV. Szerk. Tóvay Nagy Péter. Budapest, 2020. 9-18.

Tóvay Nagy Péter: „Szabad hát a’ Táncz?” A tánc motívuma a 16–17. századi magyar és latin nyelvű egyházi irodalomban Pázmány Péter, Gyulai Mihály, Pathai Baracsi János, Szentpéteri István művei alapján. In: Sic Itur ad Astra 16 (2004)

== Szerző ==

Szatmári Judit

Kezdőlap

2026-02-06T20:56:30Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kenessey Béla (1858-1918)

2026-02-06T20:55:15Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Kenesei Kenessey Béla (Szeged, 1858. szeptember 14. – Kolozsvár, 1918. január 8.) református lelkész, erdélyi püspök, teológiai író. Teológiai és közéleti munkássága az erdélyi református egyház 20. század eleji intézményi, szellemi és társadalmi megújulásának egyik meghatározó fejezetét alkotja. == Származása, tanulmányai, családja == Régi magyar nemesi családban született. Apja, Kenessey Albert hajóskapitány, 1848-as…”

Kenesei Kenessey Béla (Szeged, 1858. szeptember 14. – Kolozsvár, 1918. január 8.) református lelkész, erdélyi püspök, teológiai író.

Teológiai és közéleti munkássága az erdélyi református egyház 20. század eleji intézményi, szellemi és társadalmi megújulásának egyik meghatározó fejezetét alkotja.

== Származása, tanulmányai, családja ==

Régi magyar nemesi családban született. Apja, Kenessey Albert hajóskapitány, 1848-as honvédszázados, magyar királyi vasúti és hajózási főfelügyelő, az MTA levelező tagja. Apai felmenői között találjuk a református egyház több világi tisztségviselőjét: főgondnokokat, egyházmegyei gondnokokat, tanácsbírákat. Egyik őse volt a Dunántúli Református Egyházkerület első főgondnokának választott Kenessey István (bodrogkeresztúri konvent, 1734), aki elérte III. Károlynál, hogy a protestáns országgyűlési követeket ne kötelezzék decretalis esküre (maga Veszprém vármegye köznemesi követe is volt), s aki a korszak egyik legnagyobb alapítványával támogatta a Pápai Református Kollégium működését.

Anyja Perlaky Ida. A Perlaky család férfi tagjai a reformáció évszázadától kezdődően egyházi és világi tisztségviselők (szuperintendensek, esperesek, főgondnokok) voltak a Magyarországi Evangélikus Egyházban.
Apjától fegyelmet és kötelességtudatot, anyjától irodalmi érdeklődését örökölte.

Kenessey Béla – miután apja állomáshelye Szeged után a főváros lett – iskoláit Budapesten végezte, 1877-től bölcsészetet hallgatott az egyetemen, 1878-tól teológushallgató volt. 1881/82-ben Utrechtben tanult, de tanulmányai során Hollandián kívül Angliát és Németországot is felkereste. 1909-ben a genfi egyetem díszdoktori címmel (doctor honoris causa) tüntette ki.

Felesége Vágfalvi Ilona tanítónő volt. Négy gyermekük született, Sarolta lányuk református lelkészhez ment feleségül, Albert híres sebészorvos lett, a mai balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház és Rendelőintézet névadója, Kálmán ismert csillagász, geofizikus, meteorológus, gyermekparalízis miatt egész életében mozgáskorlátozott maradt. Negyedik gyermekük néhány napos korában elhalálozott és ugyanabban az évben, 1900-ban elhunyt a felesége is.

== Egyházi pályája kezdete ==

Az 1882/83. tanév második félévétől a budapesti teológia magántanáraként működött. 1884-től segédlelkészi szolgálatot végzett a fővárosban és a teológia rendkívüli tanára volt. 1886-tól rendes tanárként oktatott a héber nyelv és írásmagyarázat, bibliateológia tanszéken.
Szász Domokos erdélyi püspök és az erdélyi egyházkerület 1895-ben meghívta a kolozsvári teológia vezetőjének és a biblikus kurzusok oktatójának. 1899-ben az erdélyi egyházkerület főjegyzője, 1901-től konventi tag, az 1904. évi zsinat egyik kiemelt előadója.

=== Lelkipásztor ===

Kenessey Béla a lelkipásztori szolgálatot Isten elhívása összefüggésében értelmezte. Úgy tartotta, hogy akit nem Isten hív el, hanem önös érdekekből lesz lelkész, annak súlyos ítélete lesz (mint Kórénak, Dátánnak és Abirámnak, 4Móz 16).
Született igehirdető volt, sokféle egyházi szolgálata közül prédikálni szeretett a legjobban. Igehirdetései – homiletikai szempontból korát megelőzve voltak – textusszerűek, gyülekezetszerűek és Krisztus-központúak. A teológiai liberalizmus térnyerésének idején Kenessey a konzervatív irányzat képviselőjének mondható. Nem a történeti Jézusról és az ő erkölcsi példájáról prédikált, hanem Jézus Krisztus személyét, tanítását, csodáit, szenvedését és feltámadását egységben, üdvtörténeti összefüggésben hirdette. Mély biblikusság, puritán értékrend, evangelizációs küldetés jellemezték, ugyanakkor elkötelezetten szolgálta a belmisszió ügyét is.

=== Teológiai író ===

Teológiai írói munkássága kiterjedt, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap állandó munkatársa, a Protestáns Szemle szerkesztője, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság titkára, a Károli-Emlékkönyv (1890) szerkesztője. Számos írása jelent meg helyi és országos lapokban, valamint az erdélyi egyházkerület kiadványaiban (Pesti Napló, Nemzeti Nőnevelés, Család és Iskola, Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, Protestáns Közlöny stb.).

== Püspöksége ==

1908. február 18-án a kolozsvári teológia nagytermében választották püspökké. Az egyházkerület közvéleménye Kenessey személyét egyöntetűen támogatta – noha örömmel állapították meg, hogy több kiváló és alkalmas lelkipásztor is szolgál Erdélyben –, személyes kiválóságára, felkészültségére, fáradhatatlan munkálkodására tekintettel a közgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül egyhangúlag választotta meg. 1908. április 7-én újabb rendkívüli közgyűlésen iktatták be tisztségébe a kolozsvári Farkas utcai templomban.
Püspöki programjában belmissziót hirdetett, s ennek szellemében később végiglátogatta a kerület gyülekezeteit, intézményeit, evangelizált, lelkigondozott, közösségeket épített.
Családi öröksége és teológiai meggyőződése szerint támogatója volt a református és evangélikus uniós törekvéseknek. Püspökként vallási toleranciát hirdetett, a felekezeti harcok megosztó jellegét szembeállította az Evangélium örömhírének legfőbb pozitívumával.
A magyarság helyzetének kérdése, a nemzeti ügy szolgálata is kiemelten fontos volt számára. Az aktuálpolitikát az egyháztól távol tartva foglalkozott az erdélyi közállapotokkal, az asszimilációval, az egykézéssel, a székely tradicionalizmussal. Meggyőződése volt, hogy a magyarságnak küldetése van a nemzetek között, hogy a reformátusság felelősséggel tartozik az egész magyar népért és hogy a református lelkipásztoroknak hivatása a nemzet egészének evangelizálása.
Ugyancsak fontos püspöki programja volt az erdélyi nőnevelés ügyének előmozdítása. Egy Kolozsváron működő leánynevelő intézet céljára eredményes adománygyűjtést szervezett, de a világháború megakadályozta terve megvalósulását.
1914-től rangidős püspökként a Konvent elnöke volt.

== Közéleti tevékenysége ==

Nem csak lelkipásztorként, tudósként, íróként volt a magyar nyelv és kultúra, a nemzeti értékek védelmezője, hanem civil egyesületek tagjaként, elnökeként, közéleti szereplőként is.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítója, az Erdélyi Múzeum Egylet rendes és igazgatósági tagja, a Mária Dorottya Egylet kolozsvári körének tiszteletbeli elnöke. Az 1908-ban létrejött Kálvin Szövetség lelkész-elnökeként szorgalmazta a Szövetség egyháztársadalmi misszióját, ifjúsági egyesületek működését, elhagyott gyermekek támogatását, alkoholbetegek segítését, cselédotthonok létesítését.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főgondnoka volt.
A felsőház tagjaként bekapcsolódott az országos politikai életbe. IV. Károly megkoronázása alkalmából a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntették ki az egyházért és nemzetért végzett áldozatos munkásságáért.

== Betegsége, halála ==

Egész életében szívbetegségben szenvedett, amely idővel fokozatosan súlyosbodott, s a család szóbeli közlése szerint legalább két szívinfarktusa lehetett.
Konventi elnöki tisztével egyre nagyobb felelősség nehezedett rá. Különösen megrendítette az 1916. évi román betörés Erdélybe. Aki restaurálni akarta Erdély régi dicsőségét, most végig kellett néznie annak romlását. Fizikailag is megtört, utolsó püspöki jelentését már sem megírni, sem felolvasni nem volt ereje. 1918. január 8-án hunyt el, 12-én temették a Teológia díszterméből.

== Művei ==

A Hexateuch előállása, Budapest, 1886.

Az Ó-testamentom paedagogiája, Budapest, 1887.

Keresztyén tanítások, Budapest, 1891.

A biblia női alakjai, Budapest, 1894.

== Irodalom ==

KOZMA Zsolt: Kenessey Béla 1858–1918, in Akik jó bizonyságot nyertek. A Kolozsvári Református Theológia tanárai 1895–1948, Kolozsvár, 1996.

SZATMÁRI Emília: Kenessey Béla (1858–1918), Református Szemle, 2008/3. 305–325.

== Szerző ==

Szatmári Emília

Fejes István (1838-1913)

2026-01-22T15:13:06Z

Szatmari.judit:

Fejes István (Legenye, 1838. január 22. - Sátoraljaújhely, 1913. december 1. ) református lelkész, a tiszáninneni egyházkerület püspöke

== Származása, tanulmányai ==

Fejes István a Zemplén vármegyei Legenyén született 1838. január 22-én egy hétgyermekes lelkészcsaládban. Édesapja Fejes Sámuel, édesanyja Nemes Mária. Elemi tanulmányait szülőhelyén, majd Ladmócon folytatta, ez utóbbi helyen lett édesapja lelkipásztor 1845-ben. Sárospataki gimnazista lett 1846 szeptemberében, 1854-ben pedig akadémista. Ezekben az években vívta küzdelmét a református egyház s maga a pataki iskola is az önkényuralmi rendszerrel az egyházi és iskolai autonómia érdekében. Az akadémiai tagozaton a képzés egyszerre nyújtott lehetőséget a tanári és a lelkészi pálya iránt érdeklődőknek, bölcsészetet és teológiát karöltve lehetett tanulni, s a legtöbben, így Fejes is, éltek ezzel a lehetőséggel. A legkiválóbbak közé tartozott, tanárai közül elsősorban Erdélyi János, a kor irodalmi életének előkelő helyen számon tartott egyénisége hatott rá leginkább. Az irodalmi önképzőkörnek lelkes munkása volt, népdal-szerű verseivel már diákéveiben jelentkezett. Egyes darabjait még a kollégiumi kórus is énekelte.

Sír a madár, sír a száraz ágon,

Beh! egyedül vagyok a világon!

Őszi szellő lengeti a fákat,

Fájó szívem megtöri a bánat.

Talán éppen Erdélyi János hatását sejthetjük döntése mögött, amikor 1857-ben, lemondva a lelkészi pálya lehetőségeiről, elhagyta Sárospatakot, és tanárnak ment Fehérgyarmatra. Két évvel később Pestre távozott, a néhány évvel korábban indult protestáns (református és evangélikus) közös főiskolára, ahol egy éven át tanult, de vizsgát nem tett, viszont kiváló irodalmi és tudományos kapcsolatokat épített (Thaly Kálmán, Hagymássy/Tolnai Lajos stb.), talán éppen ez is volt az elsődleges célja.

== Tanári pályaszakasza ==

Pestről hívták meg Hódmezővásárhelyre tanárnak 1860-ban. Református gimnáziumaink az önkényuralom elleni küzdelmükben igyekeztek neves, az irodalmi életben megbecsült tanárokat alkalmazni. Például Arany János Nagykőrösön, Lévay József Miskolcon lett gimnáziumi tanár. Fejes, amellett, hogy ismert irodalmárnak számított, pataki kapcsolatainak köszönhette a meghívást, mert a vásárhelyi igazgató, Futó Mihály diáktársa volt a Bodrog-parti városkában. Vásárhelyen meg is házasodott, felesége a nyírbátori Kulcsár Ilona lett, akit még fehérgyarmati tanárkodása idején ismert meg. Klasszikus történelmet, magyar irodalmat, vallást és latint tanított, s nagy gonddal folytatta irodalmi munkásságát is, számos folyóirat munkatársa volt, de önálló verseskötetet is adott közre.

== Gyülekezeti lelkipásztor. Lelkészi hivatás, teológiai nézőpont ==

A sátoraljaújhelyi lelkészi állás 1864-ben megüresedett, s az új főgondok, Dókus József, később zempléni alispán, Fejes Istvánt ajánlotta megválasztásra. Ilyen befolyásos és magas presztízsű személyiség javaslatait ritkán szokták elutasítani, viszont Fejesnek nem volt lelkészi képesítése. Miután Dókus meggyőzte őt is, 1865 nyarán mindkét lelkészi vizsgáját letette Debrecenben, a kápláni dolgozatát latinul írta meg a dogmatika tárgyában. Ez év október 8-án foglalta el állását Újhelyben, és azután 44 éven át hűségesen folytatta is lelkipásztori hivatását.

Az egyházkerület életében is igyekezett megtalálni a maga helyét, de lelkésztársai kezdetben távolságtartással fogadták. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy noha tiszáninneni származású volt, mégis kívülről jött. Ráadásul nem járta végig a szokásos utat, nem szenvedte el a káplánság kiszolgáltatott esztendeit, a kisjövedelmű falvak sarát sem taposta, hanem a katedráról ugyan, de mégis csak kebelbeli kerületi előzmények nélkül az egyik legrangosabb gyülekezet pásztora lett. Ráadásul lassan közismertté vált, hogy rossz a házassága, 1877-ben el is vált a feleségétől. A bizalmatlanságot ez is erősítette irányában.

Lelkipásztorként szelíd és nyájas volt, de nem leereszkedő, mert a lelkészi tekintélyt igen fontosnak tartotta. Rangos parókiát építtetett, megírta gyülekezetének történetét.

A temetési beszédeiben, amelyeket többnyire textus nélkül adott közre – hiszen azt amúgy sem magyarázta – a küzdelmes életet tekinti át, s mérleget von felette. A halál örök törvény, ez már önmagában vigasztaló, hiszen mindenkire érvényes, de egyben megnyugvás is a munkás élet után. A feltámadás pedig ajándéka a hitben eltelt földi éveknek. Krisztusi megváltásnak szinte semmi nyoma ezekben a beszédekben. Oly jellemző temetési éneke:

Elfáradva, elepedve itt az élet vándora,
Óh fogadd őt kebeledbe csöndes álmok szent hona.
Aki küzdött nemesen, hadd nyugodjék édesen!
Legyen álma boldog ott lenn, nyugtassa meg a jó Isten.

Fejes látásában a prédikáció, amit formailag irodalmi igénnyel és igen magas színvonalon művelt, az ember valláserkölcsi életszínvonalát emeli, az élet egyre hasznosabb és szellemi értelemben vett igényesebb megéléséhez ad vezérfonalat. Igehirdetéseinek valójában nincs teológiája, a korra egyébként jellemző módon, vallástudományt művelt és nem teológiát. Sorsunk fonala az égből nyúlik le, ezt megragadva az önbizalom erejével, törekedve fel mind magasabbra, az Istenbe vetett hittel kell munkálni és terjeszteni az emberi boldogságot és Istennek dicsőségét. Hit és józan elme működik itt együtt tudatosan földi síkon, örökkévaló távlatok alig vannak.

Illusztráljuk ezt karácsonyi prédikációinak jellemző vonásaival.
Egyik prédikációját az 1872-es nagy kolerajárvány idején mondta el Újhelyben a Luk. 2,10-11 alapján, amelynek hangsúlyos vezérgondolata ez volt: ne féljetek! Ne féljenek a gazdagok és szerencsések, s ne féljenek a szegények és szerencsétlenek sem. A szerencsések azért, mert az Idvezítő jászola megtanít elviselni a sorscsapásokat, amelyek során elveszhet a gazdagság és a szerencsés állapot. Mert midőn az élet sivár, örömtelen és puszta lesz, „még ekkor is találhattok nyugalmat és vigasztalást...” Itt a mai rutinos igehallgató tudná folytatni a mondatot nagyjából így – a született Megváltóban. Fejes azonban másként folytatta: „még ekkor is találhattok nyugalmat és vigasztalást szívetek önérzetében, lelketek öntudatában, ha emberi tiszteteket a boldogság napjaiban híven végeztétek”. Vagyis a vigasztalást az ember saját magából, erkölcsös életfolytatásának nemes érzetéből meríti. Természetes ez, hiszen a született „Idvezítő” is a „legdicsőbb emberi erények isteni bajnoka volt.” A szegényeknek pedig az a nagy esélyük, hogy megtanulhatnak bízni az égi Atyában, aki szeret mindenkit, csak arra kell vigyázni, hogy az erény és erkölcs útját el ne hagyják. S abban is lehet bízni, hogy a karácsonyi üzenet sok tehetős embert sarkall majd arra, hogy a szegényeket segítse. A végső konklúzió pedig az, hogy az életnek nem az adott állapota a lényeges, hanem az, hogy milyen hatással van a lelki és erkölcsi életünkre.
A másik prédikációját már nem is szükséges részletezni. Ugyanis más körülmények között, de ugyanazt ismételgeti. Karácsonykor „szent vallásunkat bölcsőjében üdvözöljük”. Ez a vallás arra hivatott, hogy az emberiség fejlődését vezesse. Valójában egy nagy versenynek vagyunk a tanúi: vajon melyik eszme viszi véghez az emberi tökéletes boldogságot – itt e földön. Fejes szerint a karácsony végső üzenete az, hogy „a keresztyén vallás világvallássá lenni van hivatva”. Nem szeretném megbántani az emlékét ennek a jeles férfiúnak, de ha csak ennyire jutunk, kár volt beleölni azt a sok munkát és időt a Biblia megírásába.

Fejes István korának embere volt, a szószéken is inkább tanár, aki eszméltetni, ösztönözni akart a szépre, a jóra, arra, ami igaz és tisztességes. Valójában lelkipásztorként az általános keresztyén etika munkása volt.

== Közéleti, közegyházi szerepe, püspöki működése ==

Közéleti munkássága nem is a kerületben indult, hanem az 1876-ban megalakult Protestáns Egyletben. Ez a nyugat-európai hátterű egyesület elsősorban az evangélikus és református értelmiséget tömörítette azzal a céllal, hogy a protestantizmus a maga sajátos örökségét érvényesítse a szellemi életben és a társadalmi kérdésekről szóló vitákban egyaránt. Ezt követően az egyházkerület is egyre nagyobb bizalommal számított rá, részben az 1881. évi zsinatot előkészítő bizottságban, részben pedig az énekeskönyvreform ügyében. Ekkor az általános elismertsége, amit elsősorban gazdag irodalmi munkásságának köszönhetett, olyan nagy volt, hogy a zsinat megnyitó istentiszteletén Fejes István lett az „ünnepi szónok”. A megalakuló konventnek, vagyis az új, egységes alkotmányt kapott Református Egyház országos vezető testületének állandó tagja lett. Időközben ismét megházasodott, özv. Teleky Lászlóné Tóth Karolinát vette nőül (1881).

Ezekben az években igen intenzíven vett részt az egyházpolitikai életben. Eszménye a „szabad hazában független református egyház”, aminek jegyében következetesen politizált. Memorandumot készített elő a készülő középiskolai törvény ügyében, a református gimnáziumok autonómiáját féltve attól. A sárospataki kollégium lelkészi gondnokává választják 1882-ben, elismerve az iskolapolitikában tett fáradozásait. Egyáltalán nem támogatta azt az állami kezdeményezést, hogy a református püspökök legyenek tagjai a főrendiháznak, s nagy küzdelmet folytatott az államsegély bevezetése ellen is.

Az említett bizalmatlanság oldódott vele szemben, éppen az elvszerű közéleti tevékenységének köszönhetően, s a felső-zempléni egyházmegye 1895-ben esperesévé választotta, amiről azonban három év után lemondott, mivel a közegyházi – zsinati és konventi – működése nem adott elég időt a lelkiismeretes esperesi munkára, az egyházmegye kormányzására. A közéletben megmutatkozott elvhűsége teremtette meg számára azt az általános elismerést, melynek nyomán 1910-ben, hetvenkét évesen a tiszáninneni kerület püspöki székébe jutott. A huszonnyolc évvel fiatalabb Tüdős István 138 szavazatot kapott, Fejes Istvánt 227 gyülekezet támogatta.

A tisztelet ajándéka volt ez számára, mert egyházpolitikai küzdelmeiben lényegében a vesztes oldalra került. Az 1883. évi középiskolai törvényben az állam kizárólagos akarata érvényesült, a református püspökök 1885-ben helyet kaptak a főrendiházban. Az államsegély kérdésében Fejes – elvi ellenfele Tüdős Istvánnal szemben – egészen 1909-ig kitartott. Ekkorra azonban a sárospataki kollégiumnak olyan tetemes költségvetési hiánya halmozódott fel, hogy az intézmény megmentése érdekében államsegély igénybevételét határozták el. Kudarc volt az is, hogy egyházközsége nem akarta s talán nem is tudta megfelelően működtetni a népiskolát, ezért állami kézbe adta.

=== Egyházpolitikai álláspontja ===

Fejes István hagyományosan az 1848. évi XX. törvénycikk maradéktalan érvényre juttatásáért szállt síkra az egyházpolitikai küzdelmek mezején. A református püspökök főrendiházi tagságának lehetőségéről nem elvi okokból óvta egyházát, hanem azért, mert ilyen politikai lépésre csak a jogegyenlőség birtokában szánhatja el magát. E politikai alku lehetősége önmagában is megosztja a hazai protestantizmust, ha pedig megvalósul, a megosztottság megszilárdul, s útjába áll a klérus túlzó hatalmával szembeni küzdelemnek. Ha a tényleges jogegyenlőség hiányában elfogadjuk a kormányzati gesztust, valójában az opportunizmus vétségébe esünk. Egyébként a kormány egyházpolitikai törekvéseit támogatta azon szigorú elvárással, hogy az a római katolikusokkal nem köt olyan kompromisszumot, amely a protestánsok jogegyenlőségét bármilyen tekintetben sértené, vagyis a református felekezeti érdekek sértetlenségét hangsúlyozta. Fejes az 1848. évi XX. tc. megvalósítása torzóban maradásának élményével érzelmi tekintetben nem tudott szakítani, míg a tőle egy nemzedékkel fiatalabb Tüdős Istvánt már nem kötötte ez az emlék, amely az önkényuralom idején erősödött meg a református lelkészek között. S feltehetően azt is látta Tüdős, hogy a sokat emlegetett felekezeti jogegyenlőség nem változtatja meg az igen jelentős katolikus közéleti túlsúlyt. Példának okáért: az 1884-ben összehívott főrendiházi ülésre 28 római katolikus érseket és megyéspüspököt, 21 címzetes püspököt, a pannonhalmi főapátot, a jászói prépostot és 10 görögkeleti érseket és püspököt hívtak meg. Az 1885. évi reform után a főrendiház tagja lett 31 római katolikus és 9 görögkeleti egyházfő, s emellett csupán 13 protestáns püspök. Jogi eszközökkel nem lehet kiegyensúlyozni a politikai-társadalmi befolyás területén meglévő különbözőségeket. Ugyanakkor az is a hétköznapi valóság része volt, hogy a politikai liberalizmus alapján álló befolyásos protestáns egyházi vezetők, szemben Fejes Istvánnal, a szabadelvűség érvényesülésének kérdését a felekezeti érdekek elé helyezték.

== Irodalmi munkásság és új gyülekezeti énekeskönyv ==

Az irodalmi élettel egyáltalán nem szakított. A költészetet folyamatosan művelte, írt színműveket, műfordítással is próbálkozott, Shakespeare-nek több darabját is fordította, de ültetett át műveket francia és latin nyelvből is. A paletta azzal bővült, hogy egyházi beszédeit is kiadta több kötetben.

Irodalmi munkásságát, elsősorban költői teljesítményét, nem kisebb személyiség, mint Arany János bírálta. Jeles géniuszunk kevés jót mondott el Fejes verseiről. Elismerte, hogy olykor megcsillannak esztétikailag igen értékes sorok, de összességében szép szavak halmazát látta a versekben, többnyire költői mondanivaló nélkül. Fejes nem tartozott a vezető irodalmárok közé, amit az is nyilvánvalóvá tett, hogy sem a Kisfaludy-, sem pedig a Petőfi Társaság nem hívta meg soraiba.

Ha a hatását keressük irodalmi munkásságának, akkor feltétlenül utalnunk kell az énekügyi reform mezején végzett tevékenységére. A templomi és temetési éneklés kérdéseivel egyaránt foglalkozott. Az új énekeskönyv szerkesztésében döntő szerepet játszott, saját énekversei pedig hamar népszerűek lettek. Elsősorban azért, mert mélyen ismerte a magyar református néplelket. Reformátusságunk ekkor még döntő többségében a paraszti kultúra keretei között szocializálódott, saját népi hagyományai még elevenen éltek. Fejes István ennek a közösségnek gondolatvilágához igazította énekeinek üzenetét, hangulatát. Amikor azonban az 1948-as ún. próbaénekeskönyvet szerkesztették, s teológiai szempontok szerint megrostálták a korábbi énekeskönyv darabjait, Fejes Istvánnak egyetlen éneke maradt benne: Egyedüli reményem…

Az egyetemes énekügyi bizottságot 1878-ban hozták létre a zsinati előkészületek keretében. A debreceni zsinaton (1881) bemutatták a tervezetet, s azután az egyetemes konvent felhatalmazást adott a teljes körű szerkesztésre és az új (próba) énekeskönyv kiadására. Fejes Istvánt 1888-ban választották a bizottság elnökévé, a szerkesztési elveket az ő meggyőződése szerint formálták meg. A próbakiadás 1903-ban napvilágot látott. Az énekanyag összeállítói radikálisan szakítottak a reformáció biblikus szemléletével, a protestáns zenei hagyomány is kevés figyelmet kapott. A magyar reformáció gyülekezeti énekanyagát erősen megrostálták, a 150 zsoltárból 86-ot hagytak meg, ráadásul Szenci Molnár Albert szövegét lépten-nyomon átalakították, olykor nem csak a prozódia, de a költőiség kárára is. De nem kaptak helyet a puritán-pietista énekköltészet darabjai sem. A kortárs szerzők számára semmilyen teológiai megkötést nem írt elő a bizottság, „mindenki szabadon írhat, aki arra hivatott”. Ajánlást abban a tekintetben kaptak, hogy alkalmi énekeket is írjanak, „tél, tavasz, nyár, ősz, templom, torony stb. szentelés, egyházi tisztviselők beiktatása”, egyházi, iskolai alkalmak jelen legyenek a pályamunkákban, sőt még a király koronázása is. A próbaénekeskönyv teljes egészében a teológiai liberalizmus szellemében született meg. Jellemző, hogy Fejes halálát követően a Tüdős István vezette új szerkesztőbizottság több tekintetben felülbírálta a Fejes-féle koncepciót.

Fejes István Sátoraljaújhelyen hunyt el 1913. december 1-jén.

== Művei ==

Fejes István költeményei. Szeged, 1861.

Egyházi beszédek. Sátoraljaújhely, 1874.

Temetési beszédek. Sátoraljaújhely, 1876.

Egy szép asszony. Költői beszély, melyet a Kisfaludy Társaság 50 arannyal jutalmazott. Budapest, 1876.

Kazinczy Ferenc mint a sátoraljaújhelyi ref. egyház főgondnoka 1814-1818. PEIL 1873. 903-906. 941-948. 975-978. 1006-1010. 1033-1040.

A Sátoraljaújhelyi Ev. Ref. Egyház története. Sátoraljaújhely, 1899.

Divide et vinces. (A prot. egyházak püspökeinek főrendiházi tagsága.) Sárospataki Lapok 1884. 761-765.

Egyházpolitika protestáns szempontból. Sárospataki Lapok 1892. 751-755. 775-781. 804-807. 850-855. 873-876.

A protestáns egyház feladata, tekintettel a jelen egyházpolitikai és társadalmi kérdésekre. Budapest, 1894.

== Irodalom ==

Arany János: Fejes István költeményei. Szépirodalmi Figyelő, 1861. 691.

Ballabás Dániel: A főrendiház 1885. évi reformja és a magyar főnemesség létszáma. = Pap, József; Ballabás, Dániel (szerk.) Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon I. Parlamentarizmustörténeti tanulmányok. Eger, EKE Líceum Kiadó (2020.) 201-217.

E. J.: A főiskolai igazgatótanács ülésének jegyzőkönyvi kivonata. (Fejes István kudarca az államsegély kérdésében.) Sárospataki Református Lapok, 1909, 293-295.

Enyedy Andor, dr.: Fejes István emlékezete. A Sárospataki Ref. Főiskola Értesítője, 1937/38. 195-201.

Fejes István (Püspökválasztás, életrajz, méltatás) Sárospataki Református Lapok, 1910. 473-474. 481-482.

Fejes István 1838-1913. Sárospataki Református Lapok, 1913, 419-422.

Fejes István: Az új énekeskönyv ügyében. Sárospataki Lapok, 12/25 (1900), 509-512.

Kósa László: A református egyház az egyház-politikai küzdelmek idején = Uő: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. Budapest, 2011. 289–303.

Péter Mihály: Fejes István emlékezete. Sárospataki Református Lapok, 1914. 157-158. 167-168. 175-177. 184. 192-193.

Rada János: Pap Gábor református püspök álláspontjai és törekvései az egyházpolitikai küzdelmek idején. Acta Papensia XXIV. (2024.) 1-2. szám. 17-46.

== Szerző ==

Dienes Dénes

Fejes István (1838-1913)

2026-01-22T15:09:59Z

Szatmari.judit:

Fejes István (Legenye, 1838. január 22. - Sátoraljaújhely, 1913. december 1. ) református lelkész, a tiszáninneni egyházkerület püspöke

== Származása, tanulmányai ==

Fejes István a Zemplén vármegyei Legenyén született 1838. január 22-én egy hétgyermekes lelkészcsaládban. Édesapja Fejes Sámuel, édesanyja Nemes Mária. Elemi tanulmányait szülőhelyén, majd Ladmócon folytatta, ez utóbbi helyen lett édesapja lelkipásztor 1845-ben. Sárospataki gimnazista lett 1846 szeptemberében, 1854-ben pedig akadémista. Ezekben az években vívta küzdelmét a református egyház s maga a pataki iskola is az önkényuralmi rendszerrel az egyházi és iskolai autonómia érdekében. Az akadémiai tagozaton a képzés egyszerre nyújtott lehetőséget a tanári és a lelkészi pálya iránt érdeklődőknek, bölcsészetet és teológiát karöltve lehetett tanulni, s a legtöbben, így Fejes is, éltek ezzel a lehetőséggel. A legkiválóbbak közé tartozott, tanárai közül elsősorban Erdélyi János, a kor irodalmi életének előkelő helyen számon tartott egyénisége hatott rá leginkább. Az irodalmi önképzőkörnek lelkes munkása volt, népdal-szerű verseivel már diákéveiben jelentkezett. Egyes darabjait még a kollégiumi kórus is énekelte.
Sír a madár, sír a száraz ágon,
Beh! egyedül vagyok a világon!
Őszi szellő lengeti a fákat,
Fájó szívem megtöri a bánat.

Talán éppen Erdélyi János hatását sejthetjük döntése mögött, amikor 1857-ben, lemondva a lelkészi pálya lehetőségeiről, elhagyta Sárospatakot, és tanárnak ment Fehérgyarmatra. Két évvel később Pestre távozott, a néhány évvel korábban indult protestáns (református és evangélikus) közös főiskolára, ahol egy éven át tanult, de vizsgát nem tett, viszont kiváló irodalmi és tudományos kapcsolatokat épített (Thaly Kálmán, Hagymássy/Tolnai Lajos stb.), talán éppen ez is volt az elsődleges célja.

== Tanári pályaszakasza ==

Pestről hívták meg Hódmezővásárhelyre tanárnak 1860-ban. Református gimnáziumaink az önkényuralom elleni küzdelmükben igyekeztek neves, az irodalmi életben megbecsült tanárokat alkalmazni. Például Arany János Nagykőrösön, Lévay József Miskolcon lett gimnáziumi tanár. Fejes, amellett, hogy ismert irodalmárnak számított, pataki kapcsolatainak köszönhette a meghívást, mert a vásárhelyi igazgató, Futó Mihály diáktársa volt a Bodrog-parti városkában. Vásárhelyen meg is házasodott, felesége a nyírbátori Kulcsár Ilona lett, akit még fehérgyarmati tanárkodása idején ismert meg. Klasszikus történelmet, magyar irodalmat, vallást és latint tanított, s nagy gonddal folytatta irodalmi munkásságát is, számos folyóirat munkatársa volt, de önálló verseskötetet is adott közre.

== Gyülekezeti lelkipásztor. Lelkészi hivatás, teológiai nézőpont ==

A sátoraljaújhelyi lelkészi állás 1864-ben megüresedett, s az új főgondok, Dókus József, később zempléni alispán, Fejes Istvánt ajánlotta megválasztásra. Ilyen befolyásos és magas presztízsű személyiség javaslatait ritkán szokták elutasítani, viszont Fejesnek nem volt lelkészi képesítése. Miután Dókus meggyőzte őt is, 1865 nyarán mindkét lelkészi vizsgáját letette Debrecenben, a kápláni dolgozatát latinul írta meg a dogmatika tárgyában. Ez év október 8-án foglalta el állását Újhelyben, és azután 44 éven át hűségesen folytatta is lelkipásztori hivatását.

Az egyházkerület életében is igyekezett megtalálni a maga helyét, de lelkésztársai kezdetben távolságtartással fogadták. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy noha tiszáninneni származású volt, mégis kívülről jött. Ráadásul nem járta végig a szokásos utat, nem szenvedte el a káplánság kiszolgáltatott esztendeit, a kisjövedelmű falvak sarát sem taposta, hanem a katedráról ugyan, de mégis csak kebelbeli kerületi előzmények nélkül az egyik legrangosabb gyülekezet pásztora lett. Ráadásul lassan közismertté vált, hogy rossz a házassága, 1877-ben el is vált a feleségétől. A bizalmatlanságot ez is erősítette irányában.

Lelkipásztorként szelíd és nyájas volt, de nem leereszkedő, mert a lelkészi tekintélyt igen fontosnak tartotta. Rangos parókiát építtetett, megírta gyülekezetének történetét.

A temetési beszédeiben, amelyeket többnyire textus nélkül adott közre – hiszen azt amúgy sem magyarázta – a küzdelmes életet tekinti át, s mérleget von felette. A halál örök törvény, ez már önmagában vigasztaló, hiszen mindenkire érvényes, de egyben megnyugvás is a munkás élet után. A feltámadás pedig ajándéka a hitben eltelt földi éveknek. Krisztusi megváltásnak szinte semmi nyoma ezekben a beszédekben. Oly jellemző temetési éneke:

Elfáradva, elepedve itt az élet vándora,
Óh fogadd őt kebeledbe csöndes álmok szent hona.
Aki küzdött nemesen, hadd nyugodjék édesen!
Legyen álma boldog ott lenn, nyugtassa meg a jó Isten.

Fejes látásában a prédikáció, amit formailag irodalmi igénnyel és igen magas színvonalon művelt, az ember valláserkölcsi életszínvonalát emeli, az élet egyre hasznosabb és szellemi értelemben vett igényesebb megéléséhez ad vezérfonalat. Igehirdetéseinek valójában nincs teológiája, a korra egyébként jellemző módon, vallástudományt művelt és nem teológiát. Sorsunk fonala az égből nyúlik le, ezt megragadva az önbizalom erejével, törekedve fel mind magasabbra, az Istenbe vetett hittel kell munkálni és terjeszteni az emberi boldogságot és Istennek dicsőségét. Hit és józan elme működik itt együtt tudatosan földi síkon, örökkévaló távlatok alig vannak.

Illusztráljuk ezt karácsonyi prédikációinak jellemző vonásaival.
Egyik prédikációját az 1872-es nagy kolerajárvány idején mondta el Újhelyben a Luk. 2,10-11 alapján, amelynek hangsúlyos vezérgondolata ez volt: ne féljetek! Ne féljenek a gazdagok és szerencsések, s ne féljenek a szegények és szerencsétlenek sem. A szerencsések azért, mert az Idvezítő jászola megtanít elviselni a sorscsapásokat, amelyek során elveszhet a gazdagság és a szerencsés állapot. Mert midőn az élet sivár, örömtelen és puszta lesz, „még ekkor is találhattok nyugalmat és vigasztalást...” Itt a mai rutinos igehallgató tudná folytatni a mondatot nagyjából így – a született Megváltóban. Fejes azonban másként folytatta: „még ekkor is találhattok nyugalmat és vigasztalást szívetek önérzetében, lelketek öntudatában, ha emberi tiszteteket a boldogság napjaiban híven végeztétek”. Vagyis a vigasztalást az ember saját magából, erkölcsös életfolytatásának nemes érzetéből meríti. Természetes ez, hiszen a született „Idvezítő” is a „legdicsőbb emberi erények isteni bajnoka volt.” A szegényeknek pedig az a nagy esélyük, hogy megtanulhatnak bízni az égi Atyában, aki szeret mindenkit, csak arra kell vigyázni, hogy az erény és erkölcs útját el ne hagyják. S abban is lehet bízni, hogy a karácsonyi üzenet sok tehetős embert sarkall majd arra, hogy a szegényeket segítse. A végső konklúzió pedig az, hogy az életnek nem az adott állapota a lényeges, hanem az, hogy milyen hatással van a lelki és erkölcsi életünkre.
A másik prédikációját már nem is szükséges részletezni. Ugyanis más körülmények között, de ugyanazt ismételgeti. Karácsonykor „szent vallásunkat bölcsőjében üdvözöljük”. Ez a vallás arra hivatott, hogy az emberiség fejlődését vezesse. Valójában egy nagy versenynek vagyunk a tanúi: vajon melyik eszme viszi véghez az emberi tökéletes boldogságot – itt e földön. Fejes szerint a karácsony végső üzenete az, hogy „a keresztyén vallás világvallássá lenni van hivatva”. Nem szeretném megbántani az emlékét ennek a jeles férfiúnak, de ha csak ennyire jutunk, kár volt beleölni azt a sok munkát és időt a Biblia megírásába.

Fejes István korának embere volt, a szószéken is inkább tanár, aki eszméltetni, ösztönözni akart a szépre, a jóra, arra, ami igaz és tisztességes. Valójában lelkipásztorként az általános keresztyén etika munkása volt.

== Közéleti, közegyházi szerepe, püspöki működése ==

Közéleti munkássága nem is a kerületben indult, hanem az 1876-ban megalakult Protestáns Egyletben. Ez a nyugat-európai hátterű egyesület elsősorban az evangélikus és református értelmiséget tömörítette azzal a céllal, hogy a protestantizmus a maga sajátos örökségét érvényesítse a szellemi életben és a társadalmi kérdésekről szóló vitákban egyaránt. Ezt követően az egyházkerület is egyre nagyobb bizalommal számított rá, részben az 1881. évi zsinatot előkészítő bizottságban, részben pedig az énekeskönyvreform ügyében. Ekkor az általános elismertsége, amit elsősorban gazdag irodalmi munkásságának köszönhetett, olyan nagy volt, hogy a zsinat megnyitó istentiszteletén Fejes István lett az „ünnepi szónok”. A megalakuló konventnek, vagyis az új, egységes alkotmányt kapott Református Egyház országos vezető testületének állandó tagja lett. Időközben ismét megházasodott, özv. Teleky Lászlóné Tóth Karolinát vette nőül (1881).

Ezekben az években igen intenzíven vett részt az egyházpolitikai életben. Eszménye a „szabad hazában független református egyház”, aminek jegyében következetesen politizált. Memorandumot készített elő a készülő középiskolai törvény ügyében, a református gimnáziumok autonómiáját féltve attól. A sárospataki kollégium lelkészi gondnokává választják 1882-ben, elismerve az iskolapolitikában tett fáradozásait. Egyáltalán nem támogatta azt az állami kezdeményezést, hogy a református püspökök legyenek tagjai a főrendiháznak, s nagy küzdelmet folytatott az államsegély bevezetése ellen is.

Az említett bizalmatlanság oldódott vele szemben, éppen az elvszerű közéleti tevékenységének köszönhetően, s a felső-zempléni egyházmegye 1895-ben esperesévé választotta, amiről azonban három év után lemondott, mivel a közegyházi – zsinati és konventi – működése nem adott elég időt a lelkiismeretes esperesi munkára, az egyházmegye kormányzására. A közéletben megmutatkozott elvhűsége teremtette meg számára azt az általános elismerést, melynek nyomán 1910-ben, hetvenkét évesen a tiszáninneni kerület püspöki székébe jutott. A huszonnyolc évvel fiatalabb Tüdős István 138 szavazatot kapott, Fejes Istvánt 227 gyülekezet támogatta.

A tisztelet ajándéka volt ez számára, mert egyházpolitikai küzdelmeiben lényegében a vesztes oldalra került. Az 1883. évi középiskolai törvényben az állam kizárólagos akarata érvényesült, a református püspökök 1885-ben helyet kaptak a főrendiházban. Az államsegély kérdésében Fejes – elvi ellenfele Tüdős Istvánnal szemben – egészen 1909-ig kitartott. Ekkorra azonban a sárospataki kollégiumnak olyan tetemes költségvetési hiánya halmozódott fel, hogy az intézmény megmentése érdekében államsegély igénybevételét határozták el. Kudarc volt az is, hogy egyházközsége nem akarta s talán nem is tudta megfelelően működtetni a népiskolát, ezért állami kézbe adta.

=== Egyházpolitikai álláspontja ===

Fejes István hagyományosan az 1848. évi XX. törvénycikk maradéktalan érvényre juttatásáért szállt síkra az egyházpolitikai küzdelmek mezején. A református püspökök főrendiházi tagságának lehetőségéről nem elvi okokból óvta egyházát, hanem azért, mert ilyen politikai lépésre csak a jogegyenlőség birtokában szánhatja el magát. E politikai alku lehetősége önmagában is megosztja a hazai protestantizmust, ha pedig megvalósul, a megosztottság megszilárdul, s útjába áll a klérus túlzó hatalmával szembeni küzdelemnek. Ha a tényleges jogegyenlőség hiányában elfogadjuk a kormányzati gesztust, valójában az opportunizmus vétségébe esünk. Egyébként a kormány egyházpolitikai törekvéseit támogatta azon szigorú elvárással, hogy az a római katolikusokkal nem köt olyan kompromisszumot, amely a protestánsok jogegyenlőségét bármilyen tekintetben sértené, vagyis a református felekezeti érdekek sértetlenségét hangsúlyozta. Fejes az 1848. évi XX. tc. megvalósítása torzóban maradásának élményével érzelmi tekintetben nem tudott szakítani, míg a tőle egy nemzedékkel fiatalabb Tüdős Istvánt már nem kötötte ez az emlék, amely az önkényuralom idején erősödött meg a református lelkészek között. S feltehetően azt is látta Tüdős, hogy a sokat emlegetett felekezeti jogegyenlőség nem változtatja meg az igen jelentős katolikus közéleti túlsúlyt. Példának okáért: az 1884-ben összehívott főrendiházi ülésre 28 római katolikus érseket és megyéspüspököt, 21 címzetes püspököt, a pannonhalmi főapátot, a jászói prépostot és 10 görögkeleti érseket és püspököt hívtak meg. Az 1885. évi reform után a főrendiház tagja lett 31 római katolikus és 9 görögkeleti egyházfő, s emellett csupán 13 protestáns püspök. Jogi eszközökkel nem lehet kiegyensúlyozni a politikai-társadalmi befolyás területén meglévő különbözőségeket. Ugyanakkor az is a hétköznapi valóság része volt, hogy a politikai liberalizmus alapján álló befolyásos protestáns egyházi vezetők, szemben Fejes Istvánnal, a szabadelvűség érvényesülésének kérdését a felekezeti érdekek elé helyezték.

== Irodalmi munkásság és új gyülekezeti énekeskönyv ==

Az irodalmi élettel egyáltalán nem szakított. A költészetet folyamatosan művelte, írt színműveket, műfordítással is próbálkozott, Shakespeare-nek több darabját is fordította, de ültetett át műveket francia és latin nyelvből is. A paletta azzal bővült, hogy egyházi beszédeit is kiadta több kötetben.

Irodalmi munkásságát, elsősorban költői teljesítményét, nem kisebb személyiség, mint Arany János bírálta. Jeles géniuszunk kevés jót mondott el Fejes verseiről. Elismerte, hogy olykor megcsillannak esztétikailag igen értékes sorok, de összességében szép szavak halmazát látta a versekben, többnyire költői mondanivaló nélkül. Fejes nem tartozott a vezető irodalmárok közé, amit az is nyilvánvalóvá tett, hogy sem a Kisfaludy-, sem pedig a Petőfi Társaság nem hívta meg soraiba.

Ha a hatását keressük irodalmi munkásságának, akkor feltétlenül utalnunk kell az énekügyi reform mezején végzett tevékenységére. A templomi és temetési éneklés kérdéseivel egyaránt foglalkozott. Az új énekeskönyv szerkesztésében döntő szerepet játszott, saját énekversei pedig hamar népszerűek lettek. Elsősorban azért, mert mélyen ismerte a magyar református néplelket. Reformátusságunk ekkor még döntő többségében a paraszti kultúra keretei között szocializálódott, saját népi hagyományai még elevenen éltek. Fejes István ennek a közösségnek gondolatvilágához igazította énekeinek üzenetét, hangulatát. Amikor azonban az 1948-as ún. próbaénekeskönyvet szerkesztették, s teológiai szempontok szerint megrostálták a korábbi énekeskönyv darabjait, Fejes Istvánnak egyetlen éneke maradt benne: Egyedüli reményem…

Az egyetemes énekügyi bizottságot 1878-ban hozták létre a zsinati előkészületek keretében. A debreceni zsinaton (1881) bemutatták a tervezetet, s azután az egyetemes konvent felhatalmazást adott a teljes körű szerkesztésre és az új (próba) énekeskönyv kiadására. Fejes Istvánt 1888-ban választották a bizottság elnökévé, a szerkesztési elveket az ő meggyőződése szerint formálták meg. A próbakiadás 1903-ban napvilágot látott. Az énekanyag összeállítói radikálisan szakítottak a reformáció biblikus szemléletével, a protestáns zenei hagyomány is kevés figyelmet kapott. A magyar reformáció gyülekezeti énekanyagát erősen megrostálták, a 150 zsoltárból 86-ot hagytak meg, ráadásul Szenci Molnár Albert szövegét lépten-nyomon átalakították, olykor nem csak a prozódia, de a költőiség kárára is. De nem kaptak helyet a puritán-pietista énekköltészet darabjai sem. A kortárs szerzők számára semmilyen teológiai megkötést nem írt elő a bizottság, „mindenki szabadon írhat, aki arra hivatott”. Ajánlást abban a tekintetben kaptak, hogy alkalmi énekeket is írjanak, „tél, tavasz, nyár, ősz, templom, torony stb. szentelés, egyházi tisztviselők beiktatása”, egyházi, iskolai alkalmak jelen legyenek a pályamunkákban, sőt még a király koronázása is. A próbaénekeskönyv teljes egészében a teológiai liberalizmus szellemében született meg. Jellemző, hogy Fejes halálát követően a Tüdős István vezette új szerkesztőbizottság több tekintetben felülbírálta a Fejes-féle koncepciót.

Fejes István Sátoraljaújhelyen hunyt el 1913. december 1-jén.

== Művei ==

Fejes István költeményei. Szeged, 1861.

Egyházi beszédek. Sátoraljaújhely, 1874.

Temetési beszédek. Sátoraljaújhely, 1876.

Egy szép asszony. Költői beszély, melyet a Kisfaludy Társaság 50 arannyal jutalmazott. Budapest, 1876.

Kazinczy Ferenc mint a sátoraljaújhelyi ref. egyház főgondnoka 1814-1818. PEIL 1873. 903-906. 941-948. 975-978. 1006-1010. 1033-1040.

A Sátoraljaújhelyi Ev. Ref. Egyház története. Sátoraljaújhely, 1899.

Divide et vinces. (A prot. egyházak püspökeinek főrendiházi tagsága.) Sárospataki Lapok 1884. 761-765.

Egyházpolitika protestáns szempontból. Sárospataki Lapok 1892. 751-755. 775-781. 804-807. 850-855. 873-876.

A protestáns egyház feladata, tekintettel a jelen egyházpolitikai és társadalmi kérdésekre. Budapest, 1894.

== Irodalom ==

Arany János: Fejes István költeményei. Szépirodalmi Figyelő, 1861. 691.

Ballabás Dániel: A főrendiház 1885. évi reformja és a magyar főnemesség létszáma. = Pap, József; Ballabás, Dániel (szerk.) Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon I. Parlamentarizmustörténeti tanulmányok. Eger, EKE Líceum Kiadó (2020.) 201-217.

E. J.: A főiskolai igazgatótanács ülésének jegyzőkönyvi kivonata. (Fejes István kudarca az államsegély kérdésében.) Sárospataki Református Lapok, 1909, 293-295.

Enyedy Andor, dr.: Fejes István emlékezete. A Sárospataki Ref. Főiskola Értesítője, 1937/38. 195-201.

Fejes István (Püspökválasztás, életrajz, méltatás) Sárospataki Református Lapok, 1910. 473-474. 481-482.

Fejes István 1838-1913. Sárospataki Református Lapok, 1913, 419-422.

Fejes István: Az új énekeskönyv ügyében. Sárospataki Lapok, 12/25 (1900), 509-512.

Kósa László: A református egyház az egyház-politikai küzdelmek idején = Uő: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. Budapest, 2011. 289–303.

Péter Mihály: Fejes István emlékezete. Sárospataki Református Lapok, 1914. 157-158. 167-168. 175-177. 184. 192-193.

Rada János: Pap Gábor református püspök álláspontjai és törekvései az egyházpolitikai küzdelmek idején. Acta Papensia XXIV. (2024.) 1-2. szám. 17-46.

== Szerző ==

Dienes Dénes

Szatmári Emília

2026-01-13T20:51:28Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „''Szatmári Emília'' (PhD) - református teológus, történelem szakos bölcsész, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. A Sárospataki Református Hittudományi Egyetem docense. Kutatási területe: a Sárospataki Református Kollégium 20. századi története, irodalmi lelkészportrék. MTMT azonosító: 10052151 e-mail: szatmarie.sp@gmail.com”

''Szatmári Emília'' (PhD) - református teológus, történelem szakos bölcsész, magyar nyelv és irodalom szakos tanár. A Sárospataki Református Hittudományi Egyetem docense.

Kutatási területe: a Sárospataki Református Kollégium 20. századi története, irodalmi lelkészportrék.

MTMT azonosító: 10052151

e-mail: szatmarie.sp@gmail.com

Szerzőink

2026-01-13T20:49:29Z

Szatmari.judit:

* [[Ablonczy Bálint]]
* [[Balogh Dávid]]
* [[Baráth Béla]]
* [[Berecz Ágnes]]
* [[Bíró Éva]]
* [[Bozzay Réka]]
* [[Buzogány Dezső]]
* [[Csanády Andrásné Bodoky Ágnes]]
* [[Csorba Dávid]]
* [[Dienes Dénes]]
* [[Erdős Kristóf]]
* [[Fazakas Gergely Tamás]]
* [[Fazekas Csaba]]
* [[Fekete Csaba]]
* [[Fekete Károly]]
* [[Géra Eleonóra]]
* [[Gudor Kund Botond]]
* [[Győri L. János]]
* [[Hegyi Ádám Alex]]
* [[Hudi József]]
* [[Imre Mihály]]
* [[Kovács Kálmán Árpád]]
* [[Kránitz Zsolt]]
* [[Kurta József]]
* [[Lányi Gábor]]
* [[Lovász Krisztián]]
* [[Mészáros Kálmán]]
* [[Nagy Károly Zsolt]]
* [[Nagy Péter]]
* [[Oláh Róbert]]
* [[Oláh Tamás]]
* [[Pap Ferenc]]
* [[Sárai Szabó Katalin]]
* [[Sipos Gábor]]
* [[Somogyi Alfréd]]
* [[Szabadi István]]
* [[Szabó András]]
* [[Szabó Előd]]
* [[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]
* [[Szász Lajos]]
* [[Szatmári Emília]]
* [[Szatmári Judit]]
* [[Szetey Szabolcs]]
* [[Székely Marianna]]
* [[Szilvási Erzsébet]]
* [[Túri László]]
* [[Ugrai János]]

Dienes Dénes

2026-01-02T16:28:15Z

Szatmari.judit:

''Dienes Dénes'' teológiai tanár, egyháztörténész

Bíró Éva

2026-01-02T16:22:58Z

Szatmari.judit:

''Bíró Éva'' levéltáros, a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárának munkatársa

Kutatási területe: a Kecskeméti Református Egyházközség, intézményeinek, lelkészeinek története

E-mail: ''ref.leveltar@krek.hu''

Győri L. János

2026-01-02T16:19:55Z

Szatmari.judit:

''Győri L. János'' irodalomtörténész, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója

Kutatási területe:

E-mail: ''janos.gyori@silver.drk.hu''

MTMT azonosító:

Kránitz Zsolt

2026-01-02T16:14:58Z

Szatmari.judit:

''Kránitz Zsolt'' főlevéltáros, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa

Kutatási területe: református egyháztörténet, azon belül a Dunántúli Református Egyházkerület története, intézményeinek és lelkészeinek-tanítóinak életrajza

e-mail: ''kranitzzs@papacollege.hu''

MTMT azonosító:

Kránitz Zsolt

2026-01-02T16:14:14Z

Szatmari.judit:

''Kránitz Zsolt'' főlevéltáros, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa

Kutatási területe: református egyháztörténet, azon belül a Dunántúli Református Egyházkerület története, annak lelkészeinek-tanítóinak életrajza

e-mail: ''kranitzzs@papacollege.hu''

MTMT azonosító:

Kránitz Zsolt

2026-01-02T16:12:35Z

Szatmari.judit:

''Kránitz Zsolt'' főlevéltáros, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa

e-mail: ''kranitzzs@papacollege.hu''

MTMT azonosító:

Kránitz Zsolt

2026-01-02T16:11:13Z

Szatmari.judit:

Kránitz Zsolt főlevéltáros, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa

e-mail: kranitzzs@papacollege.hu

MTMT azonosító:

Kránitz Zsolt

2026-01-02T16:06:48Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Kránitz Zsolt főlevéltáros, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa”

Kránitz Zsolt főlevéltáros, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának munkatársa

Szerzőink

2026-01-02T16:04:58Z

Szatmari.judit:

* [[Ablonczy Bálint]]
* [[Balogh Dávid]]
* [[Baráth Béla]]
* [[Berecz Ágnes]]
* [[Bíró Éva]]
* [[Bozzay Réka]]
* [[Buzogány Dezső]]
* [[Csanády Andrásné Bodoky Ágnes]]
* [[Csorba Dávid]]
* [[Dienes Dénes]]
* [[Erdős Kristóf]]
* [[Fazakas Gergely Tamás]]
* [[Fazekas Csaba]]
* [[Fekete Csaba]]
* [[Fekete Károly]]
* [[Géra Eleonóra]]
* [[Gudor Kund Botond]]
* [[Győri L. János]]
* [[Hegyi Ádám Alex]]
* [[Hudi József]]
* [[Imre Mihály]]
* [[Kovács Kálmán Árpád]]
* [[Kránitz Zsolt]]
* [[Kurta József]]
* [[Lányi Gábor]]
* [[Lovász Krisztián]]
* [[Mészáros Kálmán]]
* [[Nagy Károly Zsolt]]
* [[Nagy Péter]]
* [[Oláh Róbert]]
* [[Oláh Tamás]]
* [[Pap Ferenc]]
* [[Sárai Szabó Katalin]]
* [[Sipos Gábor]]
* [[Somogyi Alfréd]]
* [[Szabadi István]]
* [[Szabó András]]
* [[Szabó Előd]]
* [[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]
* [[Szász Lajos]]
* [[Szatmári Judit]]
* [[Szetey Szabolcs]]
* [[Székely Marianna]]
* [[Szilvási Erzsébet]]
* [[Túri László]]
* [[Ugrai János]]

Győri L. János

2026-01-02T16:04:12Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Győri L. János irodalomtörténész, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója”

Győri L. János irodalomtörténész, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója

Szerzőink

2026-01-02T16:02:08Z

Szatmari.judit:

* [[Ablonczy Bálint]]
* [[Balogh Dávid]]
* [[Baráth Béla]]
* [[Berecz Ágnes]]
* [[Bíró Éva]]
* [[Bozzay Réka]]
* [[Buzogány Dezső]]
* [[Csanády Andrásné Bodoky Ágnes]]
* [[Csorba Dávid]]
* [[Dienes Dénes]]
* [[Erdős Kristóf]]
* [[Fazakas Gergely Tamás]]
* [[Fazekas Csaba]]
* [[Fekete Csaba]]
* [[Fekete Károly]]
* [[Géra Eleonóra]]
* [[Gudor Kund Botond]]
* [[Győri L. János]]
* [[Hegyi Ádám Alex]]
* [[Hudi József]]
* [[Imre Mihály]]
* [[Kovács Kálmán Árpád]]
* [[Kurta József]]
* [[Lányi Gábor]]
* [[Lovász Krisztián]]
* [[Mészáros Kálmán]]
* [[Nagy Károly Zsolt]]
* [[Nagy Péter]]
* [[Oláh Róbert]]
* [[Oláh Tamás]]
* [[Pap Ferenc]]
* [[Sárai Szabó Katalin]]
* [[Sipos Gábor]]
* [[Somogyi Alfréd]]
* [[Szabadi István]]
* [[Szabó András]]
* [[Szabó Előd]]
* [[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]
* [[Szász Lajos]]
* [[Szatmári Judit]]
* [[Szetey Szabolcs]]
* [[Székely Marianna]]
* [[Szilvási Erzsébet]]
* [[Túri László]]
* [[Ugrai János]]

Bíró Éva

2026-01-02T16:00:37Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Bíró Éva levéltáros, a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárának munkatársa”

Bíró Éva levéltáros, a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárának munkatársa

Szerzőink

2026-01-02T15:55:44Z

Szatmari.judit:

* [[Ablonczy Bálint]]
* [[Balogh Dávid]]
* [[Baráth Béla]]
* [[Berecz Ágnes]]
* [[Bíró Éva]]
* [[Bozzay Réka]]
* [[Buzogány Dezső]]
* [[Csanády Andrásné Bodoky Ágnes]]
* [[Csorba Dávid]]
* [[Dienes Dénes]]
* [[Erdős Kristóf]]
* [[Fazakas Gergely Tamás]]
* [[Fazekas Csaba]]
* [[Fekete Csaba]]
* [[Fekete Károly]]
* [[Géra Eleonóra]]
* [[Gudor Kund Botond]]
* [[Hegyi Ádám Alex]]
* [[Hudi József]]
* [[Imre Mihály]]
* [[Kovács Kálmán Árpád]]
* [[Kurta József]]
* [[Lányi Gábor]]
* [[Lovász Krisztián]]
* [[Mészáros Kálmán]]
* [[Nagy Károly Zsolt]]
* [[Nagy Péter]]
* [[Oláh Róbert]]
* [[Oláh Tamás]]
* [[Pap Ferenc]]
* [[Sárai Szabó Katalin]]
* [[Sipos Gábor]]
* [[Somogyi Alfréd]]
* [[Szabadi István]]
* [[Szabó András]]
* [[Szabó Előd]]
* [[Szamborovszkyné Nagy Ibolya]]
* [[Szász Lajos]]
* [[Szatmári Judit]]
* [[Szetey Szabolcs]]
* [[Székely Marianna]]
* [[Szilvási Erzsébet]]
* [[Túri László]]
* [[Ugrai János]]

Kezdőlap

2026-01-02T15:27:58Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Fejes István (1838-1913)

2026-01-02T15:26:53Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Fejes István (Letenye, 1838. január 22. - Sátoraljaújhely, 1913. december 1. ) református lelkész, a tiszáninneni egyházkerület püspöke == Származása, tanulmányai == Fejes István a Zemplén vármegyei Legenyén született 1838. január 22-én egy hétgyermekes lelkészcsaládban. Édesapja Fejes Sámuel, édesanyja Nemes Mária. Elemi tanulmányait szülőhelyén, majd Ladmócon folytatta, ez utóbbi helyen lett édesapja lelkipásztor 1845-ben. S…”

Fejes István (Letenye, 1838. január 22. - Sátoraljaújhely, 1913. december 1. ) református lelkész, a tiszáninneni egyházkerület püspöke

== Származása, tanulmányai ==

Fejes István a Zemplén vármegyei Legenyén született 1838. január 22-én egy hétgyermekes lelkészcsaládban. Édesapja Fejes Sámuel, édesanyja Nemes Mária. Elemi tanulmányait szülőhelyén, majd Ladmócon folytatta, ez utóbbi helyen lett édesapja lelkipásztor 1845-ben. Sárospataki gimnazista lett 1846 szeptemberében, 1854-ben pedig akadémista. Ezekben az években vívta küzdelmét a református egyház s maga a pataki iskola is az önkényuralmi rendszerrel az egyházi és iskolai autonómia érdekében. Az akadémiai tagozaton a képzés egyszerre nyújtott lehetőséget a tanári és a lelkészi pálya iránt érdeklődőknek, bölcsészetet és teológiát karöltve lehetett tanulni, s a legtöbben, így Fejes is, éltek ezzel a lehetőséggel. A legkiválóbbak közé tartozott, tanárai közül elsősorban Erdélyi János, a kor irodalmi életének előkelő helyen számon tartott egyénisége hatott rá leginkább. Az irodalmi önképzőkörnek lelkes munkása volt, népdal-szerű verseivel már diákéveiben jelentkezett. Egyes darabjait még a kollégiumi kórus is énekelte.
Talán éppen Erdélyi János hatását sejthetjük döntése mögött, amikor 1857-ben, lemondva a lelkészi pálya lehetőségeiről, elhagyta Sárospatakot, és tanárnak ment Fehérgyarmatra. Két évvel később Pestre távozott, a néhány évvel korábban indult protestáns (református és evangélikus) közös főiskolára, ahol egy éven át tanult, de vizsgát nem tett, viszont kiváló irodalmi és tudományos kapcsolatokat épített (Thaly Kálmán, Hagymássy/Tolnai Lajos stb.), talán éppen ez is volt az elsődleges célja.

== Tanári, majd lelkészi pályán ==

Pestről hívták meg Hódmezővásárhelyre tanárnak 1860-ban. Református gimnáziumaink az önkényuralom elleni küzdelmükben igyekeztek neves, az irodalmi életben megbecsült tanárokat alkalmazni. Például Arany János Nagykőrösön, Lévay József Miskolcon lett gimnáziumi tanár. Fejes, amellett, hogy ismert irodalmárnak számított, pataki kapcsolatainak köszönhette a meghívást, mert a vásárhelyi igazgató, Futó Mihály diáktársa volt a Bodrog-parti városkában. Vásárhelyen meg is házasodott, felesége a nyírbátori Kulcsár Ilona lett, akit még fehérgyarmati tanárkodása idején ismert meg. Klasszikus történelmet, magyar irodalmat, vallást és latint tanított, s nagy gonddal folytatta irodalmi munkásságát is, számos folyóirat munkatársa volt, de önálló verseskötetet is adott közre.
A sátoraljaújhelyi lelkészi állás 1864-ben megüresedett, s az új főgondok, Dókus József, később zempléni alispán, Fejes Istvánt ajánlotta megválasztásra. Ilyen befolyásos és magas presztízsű személyiség javaslatait ritkán szokták elutasítani, viszont Fejesnek nem volt lelkészi képesítése. Miután Dókus meggyőzte őt is, 1865 nyarán mindkét lelkészi vizsgáját letette Debrecenben, a kápláni dolgozatát latinul írta meg a dogmatika tárgyában. Ez év október 8-án foglalta el állását Újhelyben, és azután 44 éven át hűségesen folytatta is lelkipásztori hivatását.

=== Irodalmi munkássága ===

Az irodalmi élettel egyáltalán nem szakított. A költészetet folyamatosan művelte, írt színműveket, műfordítással is próbálkozott, Shakespeare-nek több darabját is fordította, de ültetett át műveket francia és latin nyelvből is. A paletta azzal bővült, hogy egyházi beszédeit is kiadta több kötetben. Az egyházkerület életében is igyekezett megtalálni a maga helyét, de lelkésztársai kezdetben távolságtartással fogadták. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy noha tiszáninneni származású volt, mégis kívülről jött. Ráadásul nem járta végig a szokásos utat, nem szenvedte el a káplánság kiszolgáltatott esztendeit, a kisjövedelmű falvak sarát sem taposta, hanem a katedráról ugyan, de mégis csak kebelbeli kerületi előzmények nélkül az egyik legrangosabb gyülekezet pásztora lett. Ráadásul lassan közismertté vált, hogy rossz a házassága, 1877-ben el is vált a feleségétől. A bizalmatlanságot ez is erősítette irányában.

Közéleti munkássága nem is a kerületben indult, hanem az 1876-ban megalakult Protestáns Egyletben. Ez a nyugat-európai hátterű egyesület elsősorban az evangélikus és református értelmiséget tömörítette azzal a céllal, hogy a protestantizmus a maga sajátos örökségét érvényesítse a szellemi életben és a társadalmi kérdésekről szóló vitákban egyaránt.

=== Egyházi tisztségei, püspökké választása ===

Irodalmi munkásságát elismerve az egyházkerület is egyre nagyobb bizalommal számított rá, részben az 1881. évi zsinatot előkészítő bizottságban, részben pedig az énekeskönyv-reform ügyében. Ekkor az általános elismertsége, amit elsősorban gazdag irodalmi munkásságának köszönhetett, olyan nagy volt, hogy a zsinat megnyitó istentiszteletén Fejes István lett az „ünnepi szónok”. A megalakuló konventnek, vagyis az új, egységes alkotmányt kapott Református Egyház országos vezető testületének állandó tagja lett. Időközben ismét megházasodott, özv. Teleky Lászlóné Tóth Karolinát vette nőül (1881).

Ezekben az években igen intenzíven vett részt az egyházpolitikai életben. Eszménye a „szabad hazában független református egyház”, aminek jegyében következetesen politizált. Memorandumot készített elő a készülő középiskolai törvény ügyében, a református gimnáziumok autonómiáját féltve attól. A sárospataki kollégium lelkészi gondnokává választják 1882-ben, elismerve az iskola-politikában tett fáradozásait. Egyáltalán nem támogatta azt az állami kezdeményezést, hogy a református püspökök legyenek tagjai a főrendiháznak, s nagy küzdelmet folytatott az államsegély bevezetése ellen is. Az említett bizalmatlanság oldódott vele szemben, éppen az elvszerű közéleti tevékenységének köszönhetően, s a felső-zempléni egyházmegye 1895-ben esperesévé választotta, amiről azonban három év után lemondott, mivel a közegyházi – zsinati és konventi – működése nem adott elég időt a lelkiismeretes esperesi munkára, az egyházmegye kormányzására. A közéletben megmutatkozott elvhűsége teremtette meg számára azt az általános elismerést, melynek nyomán 1910-ben, hetvenkét évesen a tiszáninneni kerület püspöki székébe jutott. A huszonnyolc évvel fiatalabb Tüdős István 138 szavazatot kapott, Fejes Istvánt 227 gyülekezet támogatta.

A tisztelet ajándéka volt ez számára, mert egyházpolitikai küzdelmeiben lényegében a vesztes oldalra került. Az 1883. évi középiskolai törvényben az állam kizárólagos akarata érvényesült, a református püspökök 1885-ben helyet kaptak a főrendiházban. Az államsegély kérdésében Fejes – elvi ellenfele Tüdős Istvánnal szemben – egészen 1909-ig kitartott. Ekkorra azonban a sárospataki kollégiumnak olyan tetemes költségvetési hiánya halmozódott fel, hogy az intézmény megmentése érdekében államsegély igénybevételét határozták el. Kudarc volt az is, hogy egyházközsége nem akarta s talán nem is tudta megfelelően működtetni a népiskolát, ezért állami kézbe adta.

Fejes István Sátoraljaújhelyen hunyt el 1913. december 1-én.

== Egyházpolitikai álláspontja ==

Fejes István hagyományosan az 1848. évi XX. törvénycikk maradéktalan érvényre juttatásáért szállt síkra az egyházpolitikai küzdelmek mezején. A református püspökök főrendiházi tagságának lehetőségéről nem elvi okokból óvta egyházát, hanem azért, mert ilyen politikai lépésre csak a jogegyenlőség birtokában szánhatja el magát. E politikai alku lehetősége önmagában is megosztja a hazai protestantizmust, ha pedig megvalósul, a megosztottság megszilárdul, s útjába áll a klérus túlzó hatalmával szembeni küzdelemnek. Ha a tényleges jogegyenlőség hiányában elfogadjuk a kormányzati gesztust, valójában az opportunizmus vétségébe esünk. Egyébként a kormány egyházpolitikai törekvéseit támogatta azon szigorú elvárással, hogy az a római katolikusokkal nem köt olyan kompromisszumot, amely a protestánsok jogegyenlőségét bármilyen tekintetben sértené, vagyis a református felekezeti érdekek sértetlenségét hangsúlyozta. Fejes az 1848. évi XX. tc. megvalósításának torzóban maradásának élményével érzelmi tekintetben nem tudott szakítani, míg a tőle egy nemzedékkel fiatalabb Tüdős Istvánt már nem kötötte ez az emlék, amely az önkényuralom idején erősödött meg a református lelkészek között. S feltehetően azt is látta Tüdős, hogy a sokat emlegetett felekezeti jogegyenlőség nem változtatja meg az igen jelentős katolikus közéleti túlsúlyt. Példának okáért: az 1884-ben összehívott főrendiházi ülésre 28 római katolikus érseket és megyéspüspököt, 21 címzetes püspököt, a pannonhalmi főapátot, a jászói prépostot és 10 görögkeleti érseket és püspököt hívtak meg. Az 1885. évi reform után a főrendiház tagja lett 31 római katolikus és 9 görögkeleti egyházfő, s emellett csupán 13 protestáns püspök. Jogi eszközökkel nem lehet kiegyensúlyozni a politikai-társadalmi befolyás területén meglévő különbözőségeket. Ugyanakkor az is a hétköznapi valóság része volt, hogy a politikai liberalizmus alapján álló, befolyásos protestáns egyházi vezetők, szemben Fejes Istvánnal, a szabadelvűség érvényesülésének kérdését a felekezeti érdekek elé helyezték.

== Az új gyülekezeti énekeskönyv ==

Irodalmi munkásságát, elsősorban költői teljesítményét, nem kisebb személyiség, mint Arany János bírálta. Jeles géniuszunk kevés jót mondott el Fejes verseiről. Elismerte, hogy olykor megcsillannak esztétikailag igen értékes sorok, de összességében szép szavak halmazát látta a versekben, többnyire költői mondanivaló nélkül. Fejes nem tartozott a vezető irodalmárok közé, amit az is nyilvánvalóvá tett, hogy sem a Kisfaludy-, sem pedig a Petőfi Társaság nem hívta meg soraiba.

Ha a hatását keressük irodalmi munkásságának, akkor feltétlenül utalnunk kell az énekügyi reform mezején végzett tevékenységére. A templomi és temetési éneklés kérdéseivel egyaránt foglalkozott. Az új énekeskönyv szerkesztésében döntő szerepet játszott, saját énekversei pedig hamar népszerűek lettek. Elsősorban azért, mert mélyen ismerte a magyar református néplelket. Reformátusságunk ekkor még döntő többségében a paraszti kultúra keretei között szocializálódott, saját népi hagyományai még elevenen éltek. Fejes István ennek a közösségnek gondolatvilágához igazította énekeinek üzenetét, hangulatát. Amikor az 1948-as ún. próba énekeskönyvet szerkesztették, teológiai szempontok szerint megrostálták a korábbi énekeskönyv darabjait. Fejes Istvánnak egyetlen éneke maradt: Egyedüli reményem… (A 2022-ben kiadott Református Énekeskönyvbe ezen kívül ismét bekerült a Dicsőség Istennek, Dicsőség Istennek, Fenn a magas mennyben... kezdetű karácsonyi éneke, 423. szám alatt)

Az egyetemes énekügyi bizottságot 1878-ban hozták létre a zsinati előkészületek keretében. A debreceni zsinaton (1881) bemutatták a tervezetet, s azután az egyetemes konvent felhatalmazást adott a teljes körű szerkesztésre és az új (próba) énekeskönyv kiadására. Fejes Istvánt 1888-ban választották a bizottság elnökévé, a szerkesztési elveket az ő meggyőződése szerint formálták meg. A próbakiadás 1903-ban napvilágot látott. Az énekanyag összeállítói radikálisan szakítottak a reformáció biblikus szemléletével, a protestáns zenei hagyomány is kevés figyelmet kapott. A magyar reformáció gyülekezeti énekanyagát erősen megrostálták, a 150 zsoltárból 86-ot hagytak meg, ráadásul Szenci Molnár Albert szövegét lépten-nyomon átalakították, olykor nem csak a prozódia, de a költőiség kárára is. De nem kaptak helyet a puritán-pietista énekköltészet darabjai sem. A kortárs szerzők számára semmilyen teológiai megkötést nem írt elő a bizottság, „mindenki szabadon írhat, aki arra hivatott”. Ajánlást abban a tekintetben kaptak, hogy alkalmi énekeket is írjanak, „tél, tavasz, nyár, ősz, templom, torony stb. szentelés, egyházi tisztviselők beiktatása”, egyházi, iskolai alkalmak jelen legyenek a pályamunkákban, sőt még a király koronázása is. A próba-énekeskönyv teljes egészében a teológiai liberalizmus szellemében született meg. Jellemző, hogy Fejes halálát követően a Tüdős István vezette új szerkesztőbizottság több tekintetben felülbírálta a Fejes-féle koncepciót.

== Teológiai nézőpontja ==

Lelkipásztorként szelíd és nyájas volt, de nem leereszkedő, mert a lelkészi tekintélyt igen fontosnak tartotta. Rangos parókiát építtetett, megírta gyülekezetének történetét.
A temetési beszédeiben, amelyeket többnyire textus nélkül adott közre – hiszen azt amúgy sem magyarázta – a küzdelmes életet tekinti át, s mérleget von felette. A halál örök törvény, ez már önmagában vigasztaló, hiszen mindenkire érvényes, de egyben megnyugvás is a munkás élet után. A feltámadás pedig ajándéka a hitben eltelt földi éveknek. Krisztusi megváltásnak szinte semmi nyoma ezekben a beszédekben.
Fejes látásában a prédikáció, amit formailag irodalmi igénnyel és igen magas színvonalon művelt, az ember valláserkölcsi életszínvonalát emeli, az élet egyre hasznosabb és szellemi értelemben vett igényesebb megéléséhez ad vezérfonalat. Igehirdetéseinek valójában nincs teológiája, a korra egyébként jellemző módon, vallástudományt művelt és nem teológiát. Sorsunk fonala az égből nyúlik le, ezt megragadva az önbizalom erejével, törekedve fel mind magasabbra, az Istenbe vetett hittel kell munkálni és terjeszteni az emberi boldogságot és Istennek dicsőségét. Hit és józan elme működik itt együtt tudatosan földi síkon, örökkévaló távlatok alig vannak.

Fejes István korának embere volt, a szószéken is inkább tanár, aki eszméltetni, ösztönözni akart a szépre, a jóra, arra, ami igaz és tisztességes. Valójában lelkipásztorként az általános keresztyén etika munkása volt.

== Művei ==

Fejes István költeményei. Szeged, 1861.

Egyházi beszédek. Sátoraljaújhely, 1874.

Temetési beszédek. Sátoraljaújhely, 1876.

Egy szép asszony. Költői beszély, melyet a Kisfaludy Társaság 50 arannyal jutalmazott. Budapest, 1876.

Kazinczy Ferenc mint a sátoraljaújhelyi ref. egyház főgondnoka 1814-1818. PEIL 1873. 903-906. 941-948. 975-978. 1006-1010. 1033-1040.

A Sátoraljaújhelyi Ev. Ref. Egyház története. Sátoraljaújhely, 1899.

Divide et vinces. (A prot. egyházak püspökeinek főrendiházi tagsága.) Sárospataki Lapok 1884. 761-765.

Egyházpolitika protestáns szempontból. Sárospataki Lapok 1892. 751-755. 775-781. 804-807. 850-855. 873-876.

A protestáns egyház feladata, tekintettel a jelen egyházpolitikai és társadalmi kérdésekre. Budapest, 1894.

== Irodalom ==

Arany János: Fejes István költeményei. Szépirodalmi Figyelő, 1861. 691.

Ballabás Dániel: A főrendiház 1885. évi reformja és a magyar főnemesség létszáma. = Pap, József; Ballabás, Dániel (szerk.) Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon I. Parlamentarizmustörténeti tanulmányok. Eger, EKE Líceum Kiadó (2020.) 201-217.

E. J.: A főiskolai igazgatótanács ülésének jegyzőkönyvi kivonata. (Fejes István kudarca az államsegély kérdésében.) Sárospataki Református Lapok, 1909, 293-295.

Enyedy Andor, dr.: Fejes István emlékezete. A Sárospataki Ref. Főiskola Értesítője, 1937/38. 195-201.

Fejes István (Püspökválasztás, életrajz, méltatás) Sárospataki Református Lapok, 1910. 473-474. 481-482.

Fejes István 1838-1913. Sárospataki Református Lapok, 1913, 419-422.

Fejes István: Az új énekeskönyv ügyében. Sárospataki Lapok, 12/25 (1900), 509-512.

Kósa László: A református egyház az egyház-politikai küzdelmek idején = Uő: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. Budapest, 2011. 289–303.

Péter Mihály: Fejes István emlékezete. Sárospataki Református Lapok, 1914. 157-158. 167-168. 175-177. 184. 192-193.

Rada János: Pap Gábor református püspök álláspontjai és törekvései az egyházpolitikai küzdelmek idején. Acta Papensia XXIV. (2024.) 1-2. szám. 17-46.

== Szerző ==

Dienes Dénes

Kezdőlap

2025-12-30T17:35:48Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kezdőlap

2025-12-30T17:34:34Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Fördős Lajos (1817-1884)

2025-12-30T17:33:23Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „(Szenci) Fördős Lajos (Gyönk, 1817. június 7. – Kecskemét, 1884. május 5.) református lelkész, kecskeméti főesperes. Kisújszállási (1841–1847), kunszentmiklósi (1847–1856), majd haláláig kecskeméti (1856–1884) lelkipásztorként szolgált. Sokat tett mind a kunszentmiklósi református gimnázium, mind a kecskeméti református főiskola fennmaradásáért. Jelentős írói, szerkesztői tevékenységet fejtett ki. == Származása, tan…”

(Szenci) Fördős Lajos (Gyönk, 1817. június 7. – Kecskemét, 1884. május 5.) református lelkész, kecskeméti főesperes. Kisújszállási (1841–1847), kunszentmiklósi (1847–1856), majd haláláig kecskeméti (1856–1884) lelkipásztorként szolgált. Sokat tett mind a kunszentmiklósi református gimnázium, mind a kecskeméti református főiskola fennmaradásáért. Jelentős írói, szerkesztői tevékenységet fejtett ki.

== Származása, tanulmányai ==

A Tolna megyei Gyönkön született, 1817. június 7-én, református értelmiségi családban. (A Szenci előnevet már apja is használta, családnevük pedig olykor Ferdősként szerepel.) Apai nagyapja, Fördős János tanító volt, több fia is továbbtanult a pápai Kollégiumban, így Fördős Lajos apja, Fördős Dávid (1787-1866) is, aki előbb őcsényi rektor, majd 1813 és 1818 között a gyönki református gimnázium retorikatanára, 1818–1829 között kőröshegyi lelkész, majd 1829-ben a nagydorogi gyülekezet választotta meg lelkészének, itt haláláig, 1866-ig szolgált. Lajos 3 évesen elvesztette édesanyját, Gaál Zsuzsannát, apja második felesége, Vécsey Sára lett a nevelőanyja 1821-től. Ebből a házasságból született Lajos egyetlen testvére, Károly (1824–1879), aki nagydorogi lelkészként édesapja örökébe lépett.

Fördős Lajost eleinte apja maga tanítgatta otthon, csak 9 évesen, 1826-ban kapcsolódott be az iskolai oktatásba Gyönkön, de a következő évben már a pápai Kollégium diákja lett. Amikor apja 1829-ben Nagydorogra került lelkésznek, ismét a jóval közelebbi gyönki gimnáziumba adta fiát. A felsőbb tanulmányok végzésére 1831-ben újra a pápai kollégiumba ment, ahol kitűnő tanároktól tanulhatott, Tarczy Lajostól filozófiát és természettudományt, Stettner (Zádor) Györgytől jogot, Kocsi Sebestyén Istvántól (aki kecskeméti lelkészként elődje volt) teológiát. Írói hajlama, készsége korán megmutatkozott: 1836–1837-ben a pápai diáklap, a Rózsa lapjain az ő írásai is megjelentek. Teológiai és jogi tanulmányai végeztével 1838 tavaszán tette le papi vizsgáját. Külföldi tanulmányútra pénzhiány miatt nem mehetett, amit később is nagyon fájlalt.

== Lelkészi pályája ==

1838. május 1-jén kirendelték segédlelkésznek apja mellé Nagydorogra, ahol csak egy hónapot töltött, azután magántanítóként vállalt állást egy évre Nagykőrösön. 1839 tavaszától két éven át segédlelkész volt Kecskeméten, Polgár Mihály püspök mellett. 1841-től a kisújszállási egyházközség választotta meg lelkészének, a tiszántúli egyházkerületben. Itt jelentek meg első munkái nyomtatásban.

Kisújszálláson alapított családot, 1843. december 28-án feleségül vette a helybéli Veres Borbálát, Veres Gergely tiszti alügyész lányát. Itt született meg első két gyermekük: Endre és Elek. Kunszentmiklóson született Berta, Róza, Dezső és Géza, majd Kecskeméten Mária Sarolta, Mária Ottilia és Lajos Béla. Gyermekei közül többen kisgyermekkorukban meghaltak, Róza lánya 16 évesen, Géza fia 22 évesen vesztette életét. Halálakor már csak négy gyermeke volt életben, Elek, Berta, Dezső és Lajos Béla, utóbbi azonban 1887-ben, 16 évesen meghalt. Fördős Lajos özvegye, Veres Borbála néhány hónappal férje halála után maga is meghalt, 1884. augusztus 28-án, 55 évesen.

=== Kunszentmiklósi lelkészsége és az iskolaügy ===

1847-ben tért vissza a dunamelléki egyházkerületbe a kunszentmiklósi egyházközség lelkészeként, itt érte az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc. 1848. március 18-án a Városháza előtti főtéren felolvasták a 12 pontot, amelyet a hallgatóság számára értelmeztek is, valószínűleg Fördős, hiszen a trónfosztás utáni népünnepélyen szintén ő magyarázta el az összegyűlt tömegnek az esemény jelentőségét. Az orosz csapatok 1849. július 24-én vonultak be Kunszentmiklósra s Fördős Lajosnak is bujdosnia kellett.

Már kunszentmiklósi szolgálata idején is komoly figyelemmel kísérte az iskola sorsát, tantervet is készített a gimnázium részére. Az osztrák tanügyi reform, az Organisationsrntwurf előírásainak azonban megfelelő anyagi bázis nélkül nem tudtak megfelelni, így az egyházközség minden erőfeszítése ellenére 1852. augusztus 2-án iskolájukat magán algimnáziummá fokozták le, majd 1854. október 6-án a Helytartótanács megszüntette azt. A gyülekezet és a város azonban minden áldozatot meghozott, hogy tovább működtessék az intézményt, amelyet végül 1858-ban akkreditáltak. Az iskola megmentésében, az újjászervezéshez szükséges pénzügyi háttér megszervezésében Fördős Lajos komoly szerepet vállalt. 1856. április 20-án köszönt el a kunszentmiklósiaktól, akik megbecsülésüket jegyzőkönyvben örökítették meg. A búcsúzó gyülekezet ragaszkodása mélyen megindította, a jegyzőkönyvi kivonat szövegét mint „előttem mindenkor becses s világi kincsnél többet érőt” a kecskeméti anyakönyvbe is bemásolta.

=== Kecskeméten: harc az egyházkerületi főiskoláért ===

Az iskoláért való kiállása lehetett az egyik oka annak, hogy a kecskemétiek elhunyt lelkipásztoraik (Polgár Mihály és Mihó László) helyére éppen őt kívánták meghívni. Főként azt várták tőle, hogy elakadt iskolaügyüket ki tudja mozdítani a holtpontról. Az 1850-es évekre ugyanis az 1830-as években teljes jogú református kollégiummá emelkedett kecskeméti főiskolán veszélybe került a teológiai képzés az 1855-ben Pesten megindított protestáns teológiai intézet működése folytán, miközben még folyt a küzdelmem a szomszédos Nagykőrös nagy múltú iskolájával is, amelyik szintén pályázott a kerületi főiskolai rangra. Az Ókollégium építését is azzal összefüggésben kezdték meg a kecskemétiek 1830-ban, hogy egy 1828. évi kerületi határozat értelmében Kecskemét lett az otthona a dunamelléki egyházkerület központi főiskolájának. A kollégium akadémiai tagozatainak (bölcsész-, jogász- és lelkészképzés) megosztásával nemcsak az intézmény szervezeti felépítése, oktatási rendje, a hagyományos kollégiumi rendszer került veszélybe, de az új épület költségeinek fedezete is.

Ilyen körülmények között, 1855. december 30-án választották meg Fördős Lajost kecskeméti lelkipásztorrá. A nagykőrösi főiskolával, de főként később a pesti teológiai intézettel folytatott küzdelemnek vezető személyiségévé vált, mind egyházmegyei, mind egyházkerületi fórumokon, mind a folyóiratok hasábjain elszántan védte Kecskemét érdekeit, s közte és Török Pál későbbi pesti püspök között irodalmi vita is kibontakozott. Végül megfontolva, hogy egy egyházkerületben két teológiai intézet nem működhet, a kecskeméti egyházközség 1860 februárjában a teológiai képzést megszüntette. A gimnázium és a jogi képzés azonban megerősödött, s egészen az 1948-as államosításig eredményesen működött tovább.

=== Kecskeméti egyházközség építkezései ===

A ma már Ókollégiumnak nevezett iskolaépülettel is sok volt még a teendő, 1871-ben még mindig 5000 forint költséget emésztenek fel a hiányzó munkák, például a tantermek megfelelő felszerelése. A kollégium épületén kívül a református templom és a parókia is adott feladatot a gyülekezetnek és lelkipásztorának. 1859. július 25-én hatalmas vihar sújtotta a várost, amely az 1680–1683 között épült kecskeméti református templom tornyát is megrongálta. A helyreállítás évekig tartott. 1871-től komolyabb felújítás kezdődött a templomon, falait megemelték, új tetőszerkezetet és cserépfedést kapott. Fördős Lajos lelkészi szolgálata idejére esett a templom alapkőletételének 200. évfordulója, amelyet 1880. április 11-én ünnepeltek, „minden zaj nélkül”. Ugyanebben az évben lett volna esedékes a kollégium alapkőletételének 50. évfordulója is, de ezt már egyenesen elhalasztották „a jogakadémiai bajok miatt”. 1869-ben a templomkerítés délnyugati sarkán három bolt épült, illetve felújították, „kiigazították” az akkor még földszintes parókiaépületet, majd 1876-ban ismét komolyabb felújításokat végeztek rajta. 1877–78-ban bazársort építettek, Pártos Gyula építész tervei alapján a templom körül, bevételeit az egyházközség és az iskola fenntartására kívánták fordítani.

1881. május 1-jén a kecskeméti egyházközség díszes Bibliát adományozott lelkipásztorának, 25 éves kecskeméti szolgálata alkalmával, de ekkor egészsége már egyre romlott. Súlyosbodó szívbetegsége következtében 1884. május 5-én elhunyt. Nagy részvét mellett temették május 7-én, Szilády Áron esperes, Szász Károly miniszteri tanácsos és Nagy Ferenc kecskeméti főgimnáziumi tanár búcsúztatta.

== Egyházi tisztségei ==

Fördős Lajos a rendszeres tisztújítás híve volt, ennek megfelelően konventi, egyházkerületi és egyházmegyei tisztségeiről háromévente lemondott. 1861-től a kecskeméti egyházmegye főjegyzője, ugyanez évtől a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája, 1865-től a kecskeméti egyházmegye alesperese, 1868-tól főesperese volt. 1867-től konventi tag, 1881-ben, Török Pál távolmaradása folytán ő képviselte mint rangidős esperes a debreceni alkotmányozó zsinaton a dunamelléki egyházkerületet. 1871-től, megalakulásától kezdve a Magyarországi Protestáns Egylet alelnöke, 1872-től a dunamelléki egyházkerület szlavón-szerémségi missziójának elnöke volt, továbbá tagja a magyar református egyház egyetemes tanügyi bizottságnak.

== Irodalmi munkássága ==

Néhány fiatalkori verse és elbeszélése után az egyházi irodalom mellett kötelezte el magát. Két imakönyve is megjelent, az első 1846-ban Szívós Mihállyal közösen, Ájtatos hölgy (később a 3. és 4. kiadás Áhitatos hölgy) címmel, majd önállóan 1852-ben a Buzgóságnak szárnyai (később Buzgóság szárnyai) című, utóbbi igen népszerű volt, 1916-ban a 19. kiadása jelent meg. 1847-ben szintén Szívós Mihállyal közösen adták ki az Egyházi szertartási beszédek című munkát, amelyből saját anyagát – kiegészítve és kibővítve – újra kiadta Ágenda címmel, szintén több kiadást megért. Ígéretes kezdeményezése volt a Konkordancia, vagy Szentirati szókönyv, amelynek azonban csak első két kötetével készült el (1. kötet A–E, Kecskemét, 1857 és 2. kötet F–I, Kecskemét, 1861), a folytatás a bibliafordítás kezdődő revíziója miatt elmaradt. A pesti teológiával folytatott vita során született a Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének (1858) és A kecskeméti reform. egyháztanács Felelete Török Pál Korrajzaira. Kecskemét (1859), mely utóbbiról maga írta később, hogy „nevemet nem viseli ugyan, de igen csekély módosítással egészen az én munkám”.<ref>Fördős Lajos önéletrajzi feljegyzései, Kecskeméti Református Egyházközség Levéltára II. Anyakönyv 1777–1803, 885–899, 890.</ref>

A legnagyobb szolgálatot szerkesztői tevékenységével tette a magyar református egyházi irodalomnak azáltal, hogy kiadványaiban teret biztosított számos lelkipásztornak igehirdetéseik megjelentetésére, gazdagítva ezzel prédikációirodalmunkat. 1849 és 1859 között jelentek meg a Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok (összesen 12 füzet, Fördős a 2. füzetétől kezdődően szerkesztette), majd 1864 és 1869 között további három kötet Papidolgozatok különféle esetekre címmel (13–15.), s amelyek közül három (a 2., a 9. és a 13.) saját igehirdetéseit tartalmazza, egy Szilády László, három Kulifay Zsigmond beszédeit, a többi vegyes, szerzőik az eddigiek mellett többek között: Miskolczy Szigyártó István, Révész Imre, Szász Károly, Parragh János, Győri Lajos, Kiss Bálint, Szívós Mihály, Mihó László, Czelder Márton.
1849 és 1871 között 14 kötete jelent meg a Papidolgozatok Gyászesetekre sorozatnak. Az első kettőt még Szilády László szerkesztette, az ő temetési beszédeit tartalmazza (1849–1850). A 3–8. kötetek már Fördős szerkesztésében jelentek meg 1852 és 1859 között. Több szerző igehirdetéseit közli, többek között Tompa Mihályét, Czelder Mártonét, Miskolczy Szigyártó Istvánét, Révész Imréét, illetve mellékletként temetési rendtartást Révész Imrétől (7. kötet, 1857), és sírverseket Bulcsú Károlytól (5. kötet, 1859). Az 5. kötet mellékleteként jelent meg a szintén Fördős szerkesztette Magyar protestáns egyházirodalmi ismertetések és bírálatok című munka (1855), folytatása elmaradt. A 9–10. kötet Szilády László és Nagy Lajos halotti prédikációit tartalmazza (1863), a 11–14. köteteket pedig ismét Fördős szerkesztette, 1864 és 1871 között jelentek meg.

1859-ben mindkét sorozat (Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok, Papidolgozatok Gyászesetekre) szerkesztését átadta Szász Károlynak, aki ezeket egyesítette és új folyamot indított 1859–1860-ban Különféle papi dolgozatok címmel, de mindössze három kötet jelent meg, utána ismét Fördős folytatta a munkát. 1870–1871-ben újabb prédikációs köteteket adott ki, Kecskeméti lelkészi tár. A gyakorlati lelkészetre tartozó munkák gyűjteménye címen, három füzet jelent meg, több szerző igehirdetéseit tartalmazzák. Mindhárom kötetet újra kiadták Budapesten 1876-ban, Protestáns Egyházi Beszédek Gyűjteménye címmel.

Más jellegű a Kecskeméti Protestáns Közlöny. Füzetek az egyház és iskola körében, melynek 1859 és 1860 között jelent meg öt száma. Ezekben Fördős Kálvinista Péter, Csalánosi János, Tegzes Kis Péter álneveken is írt. Lapjain teret kívánt nyújtani a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain megszólaló nézetekkel ellenkező véleményeknek is. Az 1–2. füzet a Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok 11. és 12. füzetéhez mellékelten jelent meg (Kecskemét, Szilády Károly, 1858), a többi önállóan: 3. füzet (június), kiad. Fördős Lajos és Szász Károly, Pest, Ráth Mór, 1859; 4. füzet (szeptember), kiad.: többen, Pest, Ráth Mórnál, 1859; 5. füzet (december) Pest, Ráth Mór, 1860. Az 5. füzet után a szerkesztéstől visszalépett, s azt átadta Tóth Józsefnek.
A fentieken kívül számos cikke, értekezése, beszéde jelent meg különféle egyházi folyóiratokban.

== Emlékezete ==

Kunszentmiklóson a rendszerváltás után újjászervezték a református iskolarendszert, ennek részeként 2000 és 2008 között a Baksay Református Gimnázium mellett működő református általános iskola Fördős Lajos nevét vette fel. Bár 2008-tól a két iskola összevontan, Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola néven működik, 2009 óta az általános iskola falán, a Kálvin tér 5. sz alatt emléktábla őrzi egykori tudós lelkipásztoruk, Fördős Lajos emlékét, a dombormű Dinnyés László műve. Kunszentmiklóson utca is őrzi Fördős Lajos nevét.

== Művei ==

Bor ’s pipadal [vers] Honművész 1839. április 11. (7. évf. 29. sz.), [225.]

Kedves emlék [vers] Honművész 1839. aug. 11. (7. évf. 64. sz.), [505.]

A’ nevelő. Eredeti beszély. [I. rész] Regélő 1841. február 7. (11. füzet), 81–85.; [II. rész] 1841. február 11. (12. füzet), 89–93.

Ájtatos Hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára, Szívós Mihállyal közösen. Kecskemét, Szilády Károly, 1846; 2. kiad. 1852; Áhitatos hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára. Írták Fördős Lajos és Szívós Mihály reform. lelkészek. 3. kiad. Pest, Osterlamm Károly, 1867; 3.[!] kiad. Budapest, Kókai, 1876; 4. kiad. Bp., Hornyánszky 1897.

Tisztfoglalási Beszéd Kunszentmiklósi Ref. Egyházban (1847. július 4.), Kecskemét, Szilády Károly, 1847

Egyházi szertartási beszédek (Szívós Mihállyal közösen) Kecskemét, 1847. Újra kiadta, önállóan, bővítve:

Ágenda. Egyházi szertartási beszédek és imák, s ezekhez mellékletül jegyzetek és utasítások. Pest, Osterlamm Károly, 1866. A kötet végén: Egyházfegyelmi törvényjavaslat (235–253.), Magyar (reform.) agendák és liturgiák rövid ismertetése. (254–262.); 2. kiad. Kecskemét, Szilády Lajos, 1875; 3. kiad. Pest, Kókai Lajos, 1882.

Buzgóságnak szárnyai (Imakönyv) Kecskemét, 1852.; 2., bővített kiad. 1853; 3. kiad. Bp., Hornyánszky és Träger, 1868; Buzgóság szárnyai, melyeken a kegyes lélek Istenhez emelkedik. Imádságok reformált keresztyének számára, 19. kiad. Bp., 1916.

Imák és Beszédek, melyek a kecskeméti reform. templomban Május 1-én 1856. lelkészi székfoglalási ünnepély alkalmával tartattak, Fördős Lajos és Miskolczy Szigyártó István beszédei, Kecskemét, Szilády Károly, 1856

Konkordáncia vagy Szentirati Szókönyv. 1. kötet: A–E. Kecskemét, Szilády K., 1857; 2. kötet: F–I. Kecskemét, Szilády Károly, 1861; 3. kiad. Bp., Kókai, 1882. Az 1. kötet a szintén Fördős által szerkesztett Papidolgozatok Gyászesetekre 5. kötetének mellékleteként jelent meg először.

Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének. Kecskemét, 1858.

A kecskeméti reform. egyháztanács Felelete Török Pál Korrajzaira. Kecskemét, 1859.

== Irodalom ==

DOBRI ISTVÁN: A nagydorogi reformátusok története 1554–2013, Nagydorog, Nagydorogi Református Gyülekezetért Alapítvány, 2022, 127–172.

FARKAS JÓZSEF: Necrolog. Fördős Lajos emléke és temetése, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1884. május 11. 622–626.

FÖRDŐS LAJOS: Folytatása a kecskeméti reform. ekklésiában szolgált lelkészek névsorának. [Benne önéletrajza, feljegyzései az egyházközség életéről és saját irodalmi működéséről, 1861–1881], Kecskeméti Református Egyházközség II. Anyakönyve 1777–1803, 885–899.

KERPEL PÉTER JÓZSEFNÉ: Egy reformkori diáklap, a Rózsa és munkatársai, Neveléstörténet 2017 (XIV.) 3–4. sz., 82–131.

KOVÁCS PÁL: Fördős Lajos életrajza. Kecskeméti lelkipásztorkodásának 25 éves jubileuma alkalmából. 1. rész Kecskemét 1881. május 1. (IX. évf./18. sz.), 5.; 2. rész Kecskemét 1881. május 8. (IX. évf./19. sz.), 1.

KÖBLÖS JÓZSEF (szerk.): A Pápai Református Kollégium diákjai 1585–1861. Pápa, Pápai Református Gyűjtemények, 2006

LÓRÁND SÁNDOR: Emlékezés Fördős Lajos gyógyszerészre. Különlenyomat a Gyógyszerészet c. folyóiratból, XIV. évf. (1970), 295–296.

NÉMETH ZOLTÁN: Szólj és ne hallgass! Fördős Lajos élete. Kunszentmiklós, Védőszárny Egyesület, 2000

[SZÁSZ KÁROLY]: Fördős Lajos. Vasárnapi újság 1868. május 31. XV. évf. 22. szám, 257–258.

ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, szerk. Ladányi Sándor, 3. kiad., Bp., 1977

A Dunamelléki ref. egyházkerület Pesten 1872-ik év május 25-ikén s következett napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, Pest, Hornyánszky, 1872.

== Szerző ==

Bíró Éva

Pathai János (167?-1739)

2025-12-30T14:42:39Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Pathai János, ifjabb (Alsónémedi 167?-1739. május 21. Szigetszentmiklós) református lelkész, a dunamelléki református egyházkerület szuperintendense == Származása, családja == A Pathai család több püspököt, esperest és prédikátort adott a dunamelléki egyházkerületnek. Idősebb Pathai János, eredeti nevén Baracsi János Dunapatajról származott, innen vette fel a Pathai nevet is. Gyermekei többnyire már csak a Pathai nevet használt…”

Pathai János, ifjabb (Alsónémedi 167?-1739. május 21. Szigetszentmiklós) református lelkész, a dunamelléki református egyházkerület szuperintendense

== Származása, családja ==

A Pathai család több püspököt, esperest és prédikátort adott a dunamelléki egyházkerületnek. Idősebb Pathai János, eredeti nevén Baracsi János Dunapatajról származott, innen vette fel a Pathai nevet is. Gyermekei többnyire már csak a Pathai nevet használták.
Idősebb Pathai B. János matuzsálemi kort ért meg, 105/6-dik évében hunyt el 1729-ben Dunapatajon esperes fiánál, Pathai Sámuelnél. Kortársai úgy tartották, hogy 1623-ban született Patajon. Gyermekei közül három nevét ismerjük, ifjabb János, Sámuel és István.
Ifjabb Pathai János életéről azt jegyezték fel, hogy Alsónémedin született – apja 1671 és 1684 között volt ott lelkész. Mivel a debreceni kollégiumban 1692. február 2-án írta alá a kollégiumi törvényeket, valamikor az 1670-es évek vége felé (?) születhetett (neve P. Pathai Johannes formában szerepel és megjegyzésként mellé írták későbbi tisztét: Episcopus Cis Danubiarum). Sámuel testvére, aki szintén pap lett, egy év múlva követte Debrecenben, 1693. június 12-én jegyezték be nevét. Ifjabb Pathai János a hazai tanulmányok után külföldi peregrinációra indult, biztos adat nincs arról, mely egyetemeket látogatta meg. (Sámuel testvére peregrinációjáról többet tudunk, ő Debrecenből Oxfordba és Franekerbe jutott el.)

== Lelkészi pályája ==

Ifjabb Pathai János prédikátorként 1703 tavaszától négy évet Dömsödön töltött. Ezután tizenhét éven át Szigetszentmiklós lelkipásztora volt, 1707-1724 között. Ezt egy hat esztendős ráckevei időszak követte, 1724-1730, majd ismét, haláláig Szigetszentmiklóson lelkészkedett, 1730-1739, ez időben lett az egyházkerület püspöke.
Élete a magyar történelemnek – és a református egyháztörténetnek úgyszintén – igen mozgalmas időszakára esett. Még a török hódoltságban született (apjának a Buda visszavívását megelőző harcok miatt kellett Alsónémediről híveivel együtt elmenekülni), a Rákóczi szabadságharc éveiben kezdődött lelkészi pályája, mikor az ország középső vidéke úgyszintén hadszíntérré vált.
Szigetszentmiklósi prédikátorsága alatt választották meg 1715-ben a solti traktus esperesének. Az 1715-ös országgyűlés a hazai protestantizmus életében lényeges változás hozott: ezentúl vallási sérelmi ügyben csak egyénileg lehetett az uralkodóhoz fordulni, és nem tarthattak népes synodusokat/zsinatokat a protestánsok. A korábbi gyakorlat szerint a szuperintendens által évente összehívott gyűlésen köteles volt minden prédikátor és tanító megjelenni. A Dunamelléken az idős Pathai B. János szuperintendens 1715-ben tartotta meg az utolsó zsinatot, melyet tíz éves szünet követett. Az ezt követő évtizedben csak kis létszámú, néhány esperessel közösen tartott megbeszélésre került sor (pl. 1724-ben Kecskeméten), melyen ifjabb Pathai János már esperesként vett részt. Apja, az idős püspök 1725-ben Pest vármegyétől kért engedélyt gyűléstartása, idős kora miatt már a lemondást fontolgatván. Erre az 1725. április 8-án Dunapatajon megtartott gyűlésre ifjabb Pathai János esperesként az alája rendelt foktői prédikátort berendelte családostul, hogy házassági ügyét az atyák előtt rendezzék. Feltehetően ennek lett következménye, hogy csakhamar országos ügy lett a pataji gyűlésből. Ugyanis a foktői pap, a büntetést elkerülendő, a kalocsai érsekséghez eljuttatta az esperes időző levelét. Az ügy hullámai Bécsig értek, hamarosan országos összeírást rendeltek el, hány püspöke van a magyarországi protestánsoknak (reformátusoknak és evangélikusoknak), azoknak hány eklézsiára terjed ki hatáskörük stb.

== Szuperintendensi tevékenysége és a Carolina Resolutio ==

Az évekig tartó vizsgálatok, összeírások eredményeként született meg III. Károly uralkodói rendelete, az I. és II. Carolina Resolutio (1731, 1734), mely szabályozta a protestáns egyházak működését, valamint a püspökök és egyházkerületek számát négyben határozta meg.
E rendeletek már ifjabb Pathai János szuperintendenssége alatt adattak ki – ugyanis időközben elhunyt az idős Pathai B. János és az őt követő Kecskeméti Pál mindössze rövid két esztendeig volt püspök. 1731. január 4-én Szabadszálláson választották szuperintendensnek ifjabb Pathai Jánost, és azon nyomban az egyházi élet sűrűjében kellett helyt állnia.
A református egyház ügyét az országyűléseken képviselő, annak érdekében Bécsben tárgyaló Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc egykori diplomatája és Pathai János között élénk levelezés indult meg ezekben az években – a püspök Szigetszentmiklósról küldött levelei maradtak fent a Ráday család levéltárában. Ebben az időszakban évente Szigetszentmiklóson ült össze az egyházkerület vezetése, 1732, 1734, 1735, 1736, 1737. évi gyűlések jegyzőkönyvét őrizték meg a régi protokollumok. Az 1715-ben csatlakozott alsó- és felsőbaranyai egyházmegye Pathai püspöksége alatt lett az egyházkerület szerves része. Ebben az időszakban szilárdult meg az egyházszervezet, 1731-től segítette egyházkerületi főjegyző a püspök munkáját, 1736-tól egyházkerületi cassa/pénztár működött, majd 1739-től a püspöknek hivatali tevékenységéért díjazást határoztak meg.

A tevékeny püspök 1739 áprilisában még vértesaljai vizitációra ment a pestistől sújtott országban. Utolsó levelét híveinek biztatására bocsátotta útjára 1739. május 20-án Szigetszentmiklósról:
„Istenfélő Szent Hívek, mint hogy mind az Istentül elöl állíttatott felső Hatalmasságok kemény parancsolattyábúl is serény vigyásatokbúl, mind pedig a keresztény három városoknak alázatosan fell vött böjtölésekbül is, nyilván ki tanulhattyuk, hogy boldogtalan hazánknak, némelly határiban Istentül ő szent felségétül nem szenvedhető bűneinknek eláradásáért ki küldötte öldöklő Angyalát, hogy a pusztító dög halál által fogyassza a népet. Vallyon mikoron a városban zeng a kürt, nem rémülé a nép? Mivel nyílván vagyon az Úr haragja a mennybül, az emberek istentelenségek és gonoszságok ellen, ezokáért kijött ellenünk az Úrtól a nagy harag, im már elkezdetett a nagy csapás mely veri a nagy házakat, romlással a kicsiny házakat hasadásokkal, úgy annyira, hogy ha azokban tíz-tíz emberek laknak is meg halnak … Nosza hát Istennek népe, szerelmessi, a mi ellenünk meg elesztetett Halál és Istenünk fegyverét és megvont kézívét alázatos könyörgésünkkel egyben köttetett böjtöléssel kezgyük rólunk el fordítani és haragos orczáját engesztelni, mellyre is hajcsa le könyörületességre hajlandó kegyes fülét a Krisztus drága érdeméért az Isten, a mi Istenünk. Ámen …<ref>Ráday Levéltár A/11 1. kötet Vértesaljai egyházmegye protokolluma 159. </ref>
Alig küldötte el pásztori levelét Pathai János, másnap, május 21-én elhunyt (Pestisben? Sámuel testvére már januárban a pestis áldozata lett Patajon). 1739. május 23-án eltemettetett Szigetszentmiklóson, hol a prédikátori tisztben fia, szintén János követte 1741-től.

A dunamelléki püspökök életrajzírója, Tormássy János (egyházkerületi főjegyző, majd püspök) a század végén jegyezte fel Pathairól: „Volt Patai János egy tanult, igazgatásra termett és sok bajai között is víg-elméjű ember, kinek elmés szavait, mondásait még közelebb élt idős prédikátorok emlegették, melyek oda illenek Cato elmés szavai közé.”<ref>Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhez. Közli Mokos Gyula. Pápa,, 1892. 54.</ref>

== Irodalom ==

Földváry László: Adalékok a dunamelléki református egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898.

Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhez. Közli Mokos Gyula. Pápa,, 1892.

== Szerző ==

Szatmári Judit

Kezdőlap

2025-12-30T13:23:43Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században

2025-12-30T13:22:23Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Református telepítések Délkelet-Magyarországon a 18-19. században == A régió meghatározása == A történelmi Magyarország délkeleti területe sem közigazgatásilag, sem egyházigazgatásilag nem képezett egy egységet. A Bácska és a Bánság földrajzi-, közigazgatási- és egyházi szempontból egymástól független régióknak tekinthetők. Bácskát nyugatról és délről a Duna, keletről a Tisza és északról Érsekcsanád – Kiskunhala…”

Református telepítések Délkelet-Magyarországon a 18-19. században

== A régió meghatározása ==

A történelmi Magyarország délkeleti területe sem közigazgatásilag, sem egyházigazgatásilag nem képezett egy egységet. A Bácska és a Bánság földrajzi-, közigazgatási- és egyházi szempontból egymástól független régióknak tekinthetők. Bácskát nyugatról és délről a Duna, keletről a Tisza és északról Érsekcsanád – Kiskunhalas – Horgos között meghúzott képzeletbeli vonal határolja. A Bánságot nyugatról a Tisza, délről az Al-Duna, északról a Maros, keletről pedig a Ruszka-havas és a Temes valamint a Cserna folyók völgye határolja. Bácska és Bánság közös megnevezésére szokták a Délvidék kifejezést használni, viszont a Délvidék nagyobb területet foglal magában, mert Szlavónia, Drávaszög és Nyugat-Szerémség is hozzá tartozik. A 20. században Délvidék fogalma már kisebb területet jelölt, mert csak a szerbiai Vajdaságot értették alatta.

== Közigazgatási változások ==

Annak ellenére, hogy a reformáció Délkelet-Magyarországon is jelentős szerepet játszott, a református egyház eltűnt a régióból, és Bácskában valamint Bánságban csak a 18. század végétől jöttek létre ismét egyházközségei. A Türelmi Rendelet, majd az 1791. évi 26. törvény életbe lépésével mindkét tájegységben szervezett telepítéseknek köszönhetően protestáns falvak is létrejöttek, és ezen a területen egészen a dualizmus végéig folyamatosan emelkedett a reformátusok lélekszáma. A fejlődés ellenére viszont mindig kisebbségben voltak az ortodoxokkal szemben. 1910-ben a Bánságban 242.000 magyar élt, akik közül csak 34.000 volt református.

A Bánság 1779-ig nem is volt a Magyar Királyság része, mert Temesi Bánság néven az uralkodó közvetlen irányítása alá tartozott. 1779-től viszont betagozódott a vármegyerendszerbe. 1849-ben ismét elszakították Magyarországtól és 1860-ig Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven koronatartományként irányították. 1860-ban újfent a vármegyerendszer része lett. 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor Bánáti Köztársaság néven önálló államnak kiáltotta ki magát, de még ugyanabban az évben megszűnt. Bácska a 18. és 19. században Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, folyamatosan a magyar állam integráns részének számított. Bácska déli területein a Tisza-Duna összefolyásánál Titel központtal viszont a Sajkásvidék egészen 1873-ig katonai határőrvidék volt. A Bánság déli régiója Németbánsági határőrezred néven Pancsova központtal szintén 1873-ig katonai közigazgatás alá tartozott.

== A betelepülés folyamata ==

A 18. század végén Bácskában és a Bánságban az uralkodó illetve nemesek kezdtek el reformátusokat letelepíteni, mert a földek hatékony megműveléséhez szükség volt a lakosságszám megnövelésére. A korábbi gyakorlattal ellentétben a Türelmi Rendeletnek köszönhetően az állam már nem akadályozta meg protestánsok letelepedését. A telepesek egy jelentős része német ajkú volt, mert II. József és utódai szívesebben telepítettek be német anyanyelvű telepeseket, mint magyarokat. A német telepesek a Német-Római Birodalom protestáns tartományaiból érkeztek Magyarországra. A magyar nemzetiségűek általában az Alföld református településein élő szegényparaszti rétegből verbuválódtak. Így nagy számban költöztek Karcag, Kisújszállás, Hódmezővásárhely, Makó, Gyoma és egyéb falvak zsellérjei és telketlen jobbágyai.

A Bánságban az első református egyházközségek az 1780-as, 1790-es években jöttek létre. Időrendi sorrendben a legelső református falu Magyarittabé (Magyarittebe/Novi Itebej) lett. Ittabé korábban is lakott volt, viszont 1786-ban Kiss Izsák által meghívott parasztok már csak a szerbek által elhagyott üres településre érkeztek. Szintén 1786-ban alapították meg Rittberget (Végvár/Tormac), ahova eredetileg német ajkú római katolikusok vándoroltak be. Ők viszont néhány év alatt szétszéledtek, és 1794-ben református magyarok alapították meg másodjára a falut. 1791-ben Lieblingben evangélikus és református közösség jött létre, a lakosság többsége lutheránus volt, ennek köszönhetően a 19. század második harmadára a kálvinista egyházközség itt megszűnt. Rittberget és Lieblinget a királyi kamara vezetésével hozták létre, viszont 1794-ben Debelliácsot (Torontálvásárhely/Debeljača)) a Németbánsági Határőrezred irányításával. Az önálló egyházközségeken kívül szórványok is kialakultak, mint például a német ajkú Franzfelden (Ferenchalom/Kačarevo). Előfordult az is, hogy nem sikerült a gyülekezet megszervezése: 1819-ben Bükkhegyen (Sintar) lemondtak az önálló egyház alakításáról, mert a lakosság a gyenge termőföld miatt elvándorolt.

II. József uralkodásáig a Bácskában sem léteztek református egyházközségek. 1785 és 1786 között a Nagykunság területéről kálvinista telepesek költöztek Bácskába, akik megalapították Bácsfeketehegyet (Feketič), Ómoravicát (Bácskossuthfalva/Stara Moravica) és Pacsért (Pačir). 1786 és 1787 között a Közép-Tisza vidékéről és a Tiszántúlról érkező reformátusok alapították meg a pirosi (Rumenka) református egyházközséget. Ezzel párhuzamosan a Bácskában több német ajkú gyülekezet is megalakult. A 19. század eleső felében tizenegy anyaegyházközség működött Bácskában: Bácsfeketehegy, Ómoravica, Pacsér, Piros, Újvidék (Novi Sad), Cservenka (Crvenka), Torzsa (Savino Selo), Ószivác (Sivac), Újszivác (Sivac), Újsóvé (Ravno Selo), Újverbász (Vrbas).

== Az egyházszervezet kialakulása ==

A bácskai és a bánsági új gyülekezetek a velük szomszédos egyházmegyékbe tagozódtak be. A bácskai közösségek az Alsóbaranyai Református Egyházmegyéhez kerültek (megalakulásuk után rövid ideig a kecskeméti egyházmegyéhez tartoztak), a bánságiak pedig a Békési Református Egyházmegyéhez. A bánsági egyházközségek megerősödését mutatja, hogy a békési egyházmegyét 1821-ben átnevezték Békés-Bánáti Református Egyházmegyére.
A gyülekezetek fejlődésében nagyobb törést okozott az 1848/49-es szabadságharc, mert a szerbek délvidéki harcai során több atrocitás is érte a magyarokat. Debelliács református lakossága a zavargások elől először Magyarittabére, majd eredeti kivándorlási helyeikre Makóra, Szentesre és Hódmezővásárhelyre menekültek.
A református közösségek fejlődésének újabb felvirágzása a dualizmus alatt valósult meg. Ennek a korszaknak kiemelkedő lelkipásztora volt Szalay József, aki Nagybecskereken (Zrenjanin) szolgált. Több országos gyűjtőutat szervezett meg, aminek köszönhetően fel tudták a város központjában építeni a református templomot. Ugyanebben az időszakban települtek át a bukovinai székelyek Magyarországra, akik közül a reformátusok 1883-ban Hertelendyfalván (Vojlovica) telepedtek le. A magyarok megérkezése előtt, 1868-ban német és szlovák evangélikusokat is beköltöztettek a faluba. A Bánságban élő református közösségek érdekes színfoltja volt Nagyszered, amely a cseh reformátusok anyaegyházközsége volt.
Az egyházszervezet megerősödését mutatja, hogy a 19. század elején a Bánságban lévő egyházközségekben nagyon ritkán végeztek egyházlátogatást. Ráadásul a vizitációt sosem az esperes vezette, hanem világi, vármegyei református tisztviselő. Az egyházmegyei közgyűléseken sem jelentek meg a bánsági reformátusok képviselői, és egyházmegyei tisztségeket sem vállaltak. A 19. század végére viszont kialakult egy olyan rendszer, amely a szórványban élő református híveket is elérte. Missziói köröket szerveztek, amelynek az volt a feladata, hogy a lelkész meghatározott számban minden szórványt végig látogasson: tartson istentiszteleteket, szolgálja ki a szentségeket ás látogassa a rászorulókat.

A telepes magyar falvak nyelvi szigetként jöttek létre, és ez identitásuk fejlődésében is észrevehető, mert nem alakult ki náluk regionális tudat, néprajzi hagyományaik egykori kirajzási helyeikről származó szokások tovább folytatásai voltak: a magyar telepes falvakban még a 19. század végén is utcák, településrészek szerint különültek el a különböző falvakból érkezett telepesek. Néprajzi kutatások szerint az 1970-es években is az egykori kirajzási helyről hozott anyagi és szellemi kultúrát ápolták.

== Irodalom ==

BÁRTH János: Bácskai magyar reformátusok a XIX. század elején. Topolya: Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, 2017.

FATA Márta, Migration im kameralistischen Staat Josephs II.: Theorie und Praxis der Ansiedlungspolitik in Ungarn, Siebenbürgen, Galizien und der Bukowina von 1768 bis 1790, Münster: Aschendorff Verlag, 2014.

ÉLIÁS János: Nagykunsági reformátusok Bácskába költözése és az általuk alapított egyházközségek a 18. század végén, Károli Forum (2025): 57–80.

GILICZE János, Debelyacsai menekültek Makón, Szentesen és Hódmezővásárhelyen 1848–1849-ben In: Negyven-hatvanTanulmányok Labádi Lajos 60 születésnapjára, szerk. GEORGIÁDES Ildikó, TÁNCZOS Roland, Csongrád, Oppidum Csongrád Alapítvány, 2013, 55–86.

HEGYI Ádám: A debeljácsai református egyház megszervezésének első dokumentuma (1795). Bácsország. Vajdasági honismereti szemle 81 (2017/4): 27–31.

HEGYI Ádám: A Rittbergi (Végvár/Tormac) Református Egyházközség kettős megalapítása 1786-ban és 1794-ben, Délvidéki Szemle 4(2017/2): 5–18.

HEGYI Ádám, Református kertészközségek megszervezése a Dél-Alföldön a 18–19. század fordulóján, Délvidéki Szemle 5/1 (2018), 73–84.

HEGYI Ádám, Regionális vallási identitástudat kialakulása a Bánátban élő német és magyar reformátusok között a 18–19. század fordulóján in: KOLUMBÁN Vilmos József (szerk.): Egyház, iskola, művelődés. Egyháztörténeti tanulmányok, Kolozsvár, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2020, 213–223.

KAPOSVÁRI Gyöngyi–BAGI Gábor (szerk.): Jubileumi tudományos ülés a jászkunságiak bácskai kitelepülésének 200. évfordulóján: Kisújszállás, 1986. április 19–20. Szolnok: Damjanich Múzeum, 1989.

KOLLEGA TARSOLY István: Telepeskönyv. II. József német telepesei. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2018.

NAGY KÁLOZI Balázs: Nagykunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában. Budapest: Sylvester Nyomda, 1943.

ROZSNYAI János: Telepítések a Dél-Alföldön In: HALMÁGYI Pál (szerk.) Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77, Makó: Makó város önkormányzata, 1993, 9–13.

STERLEMANN, Karl: Studien zur Kirchengeschichte der Reformierten Christlichen Kirche in Jugoslawien, Kroatien und Südungarn von der Ansiedlungszeit bis 1944, Winnenden-Württemberg, Evangelisch-Reformierten Kirche in Bayern, 1988.

== Szerző ==

Hegyi Ádám

Kezdőlap

2025-12-29T18:21:33Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Rácz Károly (1842-1925)

2025-12-29T18:14:51Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Rácz Károly (Sarkad, 1842. július 29. – Szapáryfalva, 1925. március 5.) református lelkipásztor, lapszerkesztő, a 19. századi református konfesszionális megújulás egyik vezetője Rácz Károly a 19. század második felében kibontakozó dél-alföldi hitvallásos református megújulás egyik legfontosabb szervezője. A nemzetközi konzervatív kálvinista mozgalommal szoros kapcsolatot ápolt, itthon pedig a Szabad Egyház című lap szerkesztőj…”

Rácz Károly (Sarkad, 1842. július 29. – Szapáryfalva, 1925. március 5.) református lelkipásztor, lapszerkesztő, a 19. századi református konfesszionális megújulás egyik vezetője

Rácz Károly a 19. század második felében kibontakozó dél-alföldi hitvallásos református megújulás egyik legfontosabb szervezője. A nemzetközi konzervatív kálvinista mozgalommal szoros kapcsolatot ápolt, itthon pedig a Szabad Egyház című lap szerkesztőjeként képviselte a református konfesszionális irányzatot.

== Családja, iskolái ==

Rácz Károly 1842. július 29-én született Sarkadon. Tanulmányait helyben, majd Békésen és a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Id. Révész Imre debreceni lelkipásztor biztatására és támogatásával ellátogatott először Elberfeldbe, ahol Franz H. Kohlbrügge lelkészi szolgálatával ismerkedett meg, illetve két szemesztert töltött el a Bécsi Protestáns Teológiai Fakultáson, Eduard Böhl – Kohlbrügge veje – tanítványaként. A külföldi tanulmányai során megismert konfesszionális megújulás életre szóló hatást gyakorolt rá.<ref>Szász Lajos: A Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás magyar református hallgatói (1821–1918). In: Iskola, művelődés, társadalom. Az oktatás, nevelés és művelődés társadalomtörténeti látószögei. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 2015. évi, sárospataki konferenciájának tanulmánykötete, Szerk. Sasfi Csaba – Ugrai János, Bp., Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, 2017. 175–187.</ref>

== Lelkészi szolgálata ==

1868/69-ben Debrecenben, Révész Imre mellett szolgált segédlelkészként. 1869-től 1872-ig Albrechtsdorfban lelkésztanítóként, 1872/73-ban a Debreceni Református Kollégium könyvtárában segédkönyvtárosként, 1873/74-ben Bánfalván ugyancsak lelkésztanítóként szolgált, ahol első feleségét és két gyermekét is elvesztette.
1884-ben került a Krassó-Szörény vármegyei Szapáryfalva egyházközségébe, ahol élete végéig szolgált lelkipásztorként. A frissen alapított református telepesközség lelkészeként sok küzdelemben volt része. Harcolt a felekezeti iskola megmaradásáért, illetve új templom építéséért, amelyet végül 1909-ben szenteltek fel. 1910-ben pedig haranglábat építtettek, és négy harangot öntettek a helyiek. Rácz Károly Szapáryfalván hunyt el 1925. március 5-én.<ref>Csohány János: Rácz Károly lelkipásztor élete és munkássága. In: Református Egyház, 1987/9. 210–214.</ref>

== Lapszerkesztői és szervezői tevékenysége ==

Rácz Károly szerkesztésében jelent meg változó rendszerességgel 1884-től kezdődően 1915-ig a Szabad Egyház című lap. A lapot eleinte kéthetente, majd havonta, utolsó évfolyamaiban pedig már csak háromhavonta tudta megjelentetni. A lap kiadásához az előfizetői díjakon kívül számottevő anyagi támogatást kapott Kohlbrügge nemzetközi tanítványi körétől is. A Szabad Egyház, amelynek kb. 150 előfizetője volt, maga köré gyűjtőtte Eduard Böhl volt tanítványait, illetve a dél-alföldi református ébredés munkásait.<ref>Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 30–62. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content) </ref> Rendszeres szerzője volt Szalay József nagybecskereki, Kecskeméti Ferenc, békési, Nagy Elek, kispaládi és Poór József újsziváci lelkészek, valamint Balogh Ferenc debreceni teológiai tanár. A Szabad Egyház küzdött a teológiai liberalizmus ellen, támogatta a történelmi református hitvallások újrafelfedezését és harcolt az egyház autonómiájáért, például a felekezeti oktatás megmaradásával kapcsolatosan. A lap meggyőződéssel ellenezte a lelkészek állami fizetéskiegészítését is. Sokáig harcban állt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap irányzatával, kifejezetten éles hangvételű cikkekben vitatkozott Ballagi Mórral.
Rácz Károly tagja volt a Kohlbrügge tanítványait és barátait nemzetközi szinten összekötő baráti körnek, melynek tagjai a részben a nyilvánosság előtt folytatott levelezésükön keresztül tartották egymással a kapcsolatot.
Küldetésének érezte, hogy összegyűjtse a hitvallásos meggyőződésű magyar református lelkészeket egy egyesület keretein belül. „Szükségünk van egy kálvini elveket fentartani törekvő erős falankszra” – írta 1890-ben.<ref>Rácz Károly: Felhívás a magyar református egyház tagjaihoz. In: Szabad Egyház, 1890/4. 25.</ref> A következő évben alapította meg a Helvéthitvallású Református Egyletet, amely azonban nem tudott komolyabb hatást kifejteni. Fontos szerepe volt a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás újrafelfedezésében, támogatta az új fordítások megjelentetését, amelyet végül Erdős József, egy másik Böhl-tanítvány végzett el.

== Irodalmi munkássága ==

Rácz Károly szerteágazó irodalmi tevékenységet folytatott. Több saját hitébresztő kiadványán túl ki kell emelni a fordítói munkásságát, melynek köszönhetjük Kohlbrügge számos munkájának magyar nyelvű kiadását. Kiadta az elberfeldi lelkész kátéját, és három kötetben számos prédikációját is.<ref>Mennyei Lépcső. Egyházi beszédek. Írta: Kohlbrügge Frigyes Hermann, elberfeldi reformált lelkész. Fordította: Rácz Károly, a gyoroki ref. gyülekezet predikátora. Kiadta Dr. Bőhl Eduárd, ref. hittanár a Bécsi Cs. Kir. Ev. Theol. Intézetben. I. füzet. Sárospatak, Nyomtatta Steinfeld Béla, 1874. </ref> Számottevő az egyháztörténeti munkássága is: több folyóiratban megjelent közleményén túl megírta a Zarándi Református Egyházmegye történetét,<ref>Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története. Arad, Réthy L. és fia, 1880.</ref> valamint feldolgozta az 1674-es pozsonyi vértörvényszék történetét.<ref>Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, Steinfeld Béla, 1874. (https://real-eod.mtak.hu/5507/1/000907995.pdf) Ezt a művét már életében háromszor adták ki.</ref>

== Kortársak és az utókor értékelése ==

Rácz Károly elsősorban a lapjában képviselt karakteres, elvhű és sokszor polemikus hangvételű írásai miatt számos ellenfelet szerzett magának. Említettük a teológiai paletta liberális oldalán álló egyházi vezetőket, ám mellettük több, korábbi munkatársával (pl. az önálló evangéliumi lapokat indító Kecskeméti Ferenc és Szalay József) is megromlott idővel a viszonya. Az aktuális egyházpolitikai irányzatot kritizáló írásai miatt az egyházvezetésben is számos ellenfele akadt. Nem is csoda, hogy hiába próbálkozott több alkalommal is, végül nem sikerült neki Szapáryfalváról másik gyülekezetbe kerülnie.
Rácz Károly és mozgalma jelentőségét a hollandiai neokálvinizmus által inspirált történelmi kálvinista irányzat fedezte fel, méltó helyén kezelve a 19. századi megújulás hitvallásos irányzatának harcos képviselőjét. „Ahhoz a régebbi nemzedékhez tartozott, amely még öntudatosan követelte a református hitvallások elveinek érvényesítését a magyar egyházi életben” – írta róla elismerően a Kálvinista Szemle a halálát követően néhány nappal.<ref>Egy fejezet egyházunk legújabb kori történelméből. In: Kálvinista Szemle, 1925/11. 90.</ref>

== Művei ==

A zarándi egyházmegye története. Arad, Réthy L. és fia, 1880.

A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, Steinfeld Béla, 1874. (https://real-eod.mtak.hu/5507/1/000907995.pdf) Ezt a művét már életében háromszor adták ki.

== Irodalom ==

Csohány János: Rácz Károly lelkipásztor élete és munkássága. In: Református Egyház, 1987/9. 210–214

Szász Lajos: A Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás magyar református hallgatói (1821–1918). In: Iskola, művelődés, társadalom. Az oktatás, nevelés és művelődés társadalomtörténeti látószögei. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 2015. évi, sárospataki konferenciájának tanulmánykötete, Szerk. Sasfi Csaba – Ugrai János, Bp., Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, 2017. 175–187.

Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 30–62. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)

== Szerző ==

Szász Lajos

Kezdőlap

2025-12-29T17:44:16Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kecskeméti Ferenc (1855-1916)

2025-12-29T17:42:29Z

Szatmari.judit:

Kecskeméti Ferenc (Makó, 1855. szeptember 5. – Békés, 1916. április 21.)
református lelkipásztor, országgyűlési képviselő, író, lapszerkesztő

Kecskeméti Ferenc a dél-alföldi református ébredési és belmissziós mozgalom egyik vezéralakja, az angolszász ébredési teológiai irányzat egyik magyarországi képviselője.

== Család és származás ==

Szülei Kecskeméti József és Daru Lídia polgári származású makói lakosok voltak. 1888-ban, már békési lelkipásztorként nősült meg, és vette feleségül Harsányi Sándor túrkevei lelkész Gizella nevű leányát. Párja egy kiterjedt lelkészcsalád tagjaként maga is belmissziós témájú cikkek szerzője volt. Hat gyermekük született, ám egyikük sem élte meg a felnőtt kort, Ferenc fiuk az érettségi előtt, István pedig tizenhárom éves korában hunyt el.<ref>Kecskeméti Ferenc. Nekrológ. Békés, 1916. ápr. 30. 4.</ref>

== Neveltetése, iskolái ==

Iskoláit szülővárosában, Makón kezdte meg, majd Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Pozsonyban folytatta. A teológiát Budapesten végezte 1874 és 1877 között.<ref>A Budapesti Református Theologiai Akadémia története 1855–1955., Szerk. Pap László – Bucsay Mihály, Bp., 1955. 217. </ref> A Free Church of Scotland ösztöndíjával 1878 és 1880 között két tanéven keresztül Edinburgh-ban tanulhatott, 1881-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol lelkészi szolgálata mellett három féléven keresztül New York-ban a Union Theological Seminary hallgatója volt. Az angolszász ébredési teológia és belmissziós gyülekezetépítés személyes megtapasztalása nagy hatással volt rá. Londonban többek között Spurgeon igehirdetői szolgálatát is több alkalommal meghallgatta.<ref>Szigeti Jenő: Spurgeon magyar hallgatói. In: Uő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 76–77.</ref>

== Lelkipásztori szolgálata ==

Skóciából hazatérve egy évig a fiatal pancsovai református gyülekezetben szolgált lelkipásztorként, ahol a két ellenséges protestáns felekezetet kibékítette egymással, és kifejezetten jó emlékeket hagyott maga után.<ref>Schwalm György: A pancsovai prot. egyházak köréből. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882/15. 458–460. </ref>
1881 őszén már az Egyesült Államokban, New York-ban találjuk, ahol tanulmányai mellett lelkipásztorként is szolgált. 1882 tavaszán indította el a New York-i magyar reformátusok között a gyülekezetszervezést. Hetente tartott istentiszteleteket, illetve az ottani első magyar református templomra az ő kezdeményezésére indították meg a gyűjtést, ám az állandó lelkipásztori szolgálatra, valamint a saját templom felépülésére még várnia kellett a helyi közösségnek.<ref>Magyar ref. istentisztelet New-Yorkban. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882/12. 384.</ref>
Hazatérését követően rövid ideig szülővárosában, Makón szolgált segédlelkészként. 1884-ben azonban a tekintélyes békési gyülekezet választotta meg egyik lelkipásztori állására, amelyet egy fellebbezést követő eljárás nyomán végül 1885-ben foglalt el és egészen haláláig töltött be.<ref>Békésen. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884/52. 1681.</ref> Belmissziós tevékenységének jelentős részét a békési gyülekezetben fejtette ki. Az 1880-as években már kísérletezett a vasárnapi gyermekistentiszteletekkel.<ref>Kecskeméti Ferenc: Gyermekek vasárnapi istentisztelete. Szabad Egyház, 1889/22. 138–139.</ref> A következő évtized végén alapító elnöke lett a helyi földműves olvasóegyletnek, amely keretein belül az evangéliumot és a keresztyén értékrendet próbálta a legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg, az agrárproletárok számára is érthető módon közvetíteni. „A munkások legjobb barátja a biblia” – vallotta Kecskeméti a társadalmi feszültségek miatt izgatott békési proletárok között 1899-ben.<ref>Gergely Antal: Mégis mozog a föld. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899/10. 151–152.</ref>

== Közéleti tevékenysége ==

A békési választókerületben 1901-ben, 1905-ben és 1906-ban is képviselőnek választották függetlenségi párti programmal.<ref>Békésmegyei Közlöny, 1901. okt. 3. 2.; </ref> Támogatói között a korabeli vélekedés a helyi szocialistákat és baptistákat is tudni vélte. Képviselői pályáját végigkísérték a politikai fellépésének és lelkészi hivatásának összeegyeztetésével kapcsolatos támadások.<ref>A békési választó-kerületet. Pesti Hírlap, 1905. jan. 12. 6.</ref> A parlamentben több alkalommal is felszólalt az alföldi agrárproletárok, mezőgazdasági munkások ügyében, támogatásáról biztosította a békési aratósztrájk résztvevőit.<ref>A békési aratósztrájk a parlamentben. Kecskeméti Ferenc interpellációja. Békésmegyei Közlöny, 1906. júl. 22. 3.</ref>

== A belmisszió szolgálatában ==

Az angolszász ébredési teológiával felvértezve Kecskeméti a hozzá hasonlóan Edinburgh-ban vagy Bécsben tanult dél-alföldi lelkészekkel (pl. Szalay József, Rácz Károly, Keck Zsigmond) együtt kívánta megújítani a református egyházat. A református egyház állapotával kapcsolatosan igencsak szkeptikus volt. „Szerintem a mi egyházunk gyógyíthatatlan nyavajában vonaglik, melyből hogy még valaha kigyógyulhasson, afelől engem minden remény elhagy” – írta 1890-ben.<ref>Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága és a baptista gyülekezet megalakulása (1890–1891). In: „Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor, Bp., 1986. 450.</ref> Az egyház hanyatlásában, az elvallástalanodásban nem csupán külső, hanem belső tényezőket is számon tartott, ezért hangsúlyozta írásaiban az alapvető szentírási értékekhez való visszafordulást, a megtérés és újjászületés fontosságát, valamint a személyes kegyesség gyakorlását.
Egyik támogatója, vendéglátója és tolmácsa volt A. N. Somerville brit lelkipásztornak az 1887/88 során lezajlott nagy hatású dél-alföldi evangélizációs útján.<ref>Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. A. N. Somerville magyarországi körútja 1887–1888. Theologiai Szemle, 1943/1. 29.</ref>

=== Lapszerkesztői, irodalmi tevékenysége ===

Számos cikke jelent meg a Szabad Egyház c. lapban, mely Rácz Károly szerkesztésében a református konfesszionális megújulás irányvonalát képviselte. 1895 és 1899 között szerkesztette az Evangyélista c. belmissziós lapot, mely később összeolvadt Szalay József Keresztyén c. lapjával és 1900-tól Keresztyén Evangyélista címmel jelent meg. Lapja célkitűzése az volt, hogy „az evangéliumot, a keresztyén hitigazságokat” bevigye az életbe.<ref>Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága. i. m. 447.</ref>
Számos hitébresztő, teológiai témájú írást lefordított,<ref>»Krisztus személyisége az az emberiségének tökéletes volta istensége kezességeid tekintve.« Irta Schaff Fülöp new-yorki theol. tanár. Ford. Kecskeméti Ferenc, Bp., 1885.</ref> illetve több igehirdetését, saját énekfordítását adta ki.<ref>Kecskeméti Ferenc: Örök életnek beszéde. I–III. k. Békés, 1889–97.; Uő: Tudakozzátok az írásokat. Békés, 1890.;Uő: Vértanúk emlékezete. Békés, 1890.; Uő: Új Simeon énekei. Békés, 1890.</ref>

=== Viták kereszttüzében ===

Kecskeméti élesen támadta a racionalista, liberális teológiai irányzat képviselőit, többek között Ballagi Mórt.<ref>Kecskeméti Ferenc: Búcsúzások. Szabad Egyház, 1889/3. 10–14.</ref> Egyik szorgalmazója volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társulattal szemben eltervezett hitvallásos alapú irodalmi társulat, a „Helvéthitvallást követő református egylet” létrehozásának.<ref>Kecskeméti Ferenc: A helvéthitvallást követő református egylet ügyében. Szabad Egyház, 1890/7. 50–51. </ref>
A Békés környékén rendkívül aktív baptista misszió képviselőivel kifejezetten jó személyes kapcsolatot ápolt. Több esetben amellett érvelt, hogy a református egyháznak tanulnia kellene a baptista misszionáriusoktól a módszerek tekintetében. „Ahelyett, hogy a szegény becsületes baptistákat öklelgetik és falják, jobb lenne, ha több tekintetben tanulnánk tőlük” – írta 1890-ben.<ref>Idézi: Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága. i. m. 459.</ref> Mindezért számos támadás érte a református sajtó hasábjain, ahol baptistasággal és az egyházközsége elhanyagolásával, a szekták terjedésének előmozdításával vádolták meg.<ref>Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 56. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)</ref>

Élete utolsó éveit gyermekei elvesztése miatt lelkileg megterhelten töltötte. 1916. április 21-én hunyt el Békésen.

== Művei ==

Örök életnek beszéde. I–III. k. Békés, 1889–97.;

Tudakozzátok az írásokat. Békés, 1890.;Uő: Vértanúk emlékezete. Békés, 1890.;

Új Simeon énekei. Békés, 1890.

== Irodalom ==

Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. A. N. Somerville magyarországi körútja 1887–1888. Theologiai Szemle, 1943/1. 29.

Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága és a baptista gyülekezet megalakulása (1890–1891). In: „Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor, Bp., 1986. 450.

Szigeti Jenő: Spurgeon magyar hallgatói. In: Uő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 76–77.

Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 56. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)

== Szerző ==

Szász Lajos

Kecskeméti Ferenc (1855-1916)

2025-12-29T12:58:29Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Kecskeméti Ferenc (Makó, 1855. szeptember 5. – Békés, 1916. április 21.) református lelkipásztor, országgyűlési képviselő, író, lapszerkesztő Kecskeméti Ferenc a dél-alföldi református ébredési és belmissziós mozgalom egyik vezéralakja, az angolszász ébredési teológiai irányzat egyik magyarországi képviselője. == Család és származás == Szülei Kecskeméti József és Daru Lídia polgári származású makói lakosok volt…”

Kezdőlap

2025-12-16T09:32:42Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kezdőlap

2025-12-16T09:30:23Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kis Bálint (1772–1854)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kezdőlap

2025-12-16T09:27:22Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kis Bálint (1772-1853)

2025-12-16T09:26:07Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Kis Bálint (Vésztő, 1772. december 9 – Szentes, 1853. március 25.) református lelkész-esperes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A szentesi egyházközség lelkipásztora, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye esperese. == Származása, tanulmányai, családja == Felmenői III. Ferdinándtól 1651-ben Szabolcs vármegyében szereztek nemességet, családja később Békés vármegyébe költözött. Szülei Kis István és Nagy Katali…”

Kis Bálint (Vésztő, 1772. december 9 – Szentes, 1853. március 25.) református lelkész-esperes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A szentesi egyházközség lelkipásztora, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye esperese.

== Származása, tanulmányai, családja ==

Felmenői III. Ferdinándtól 1651-ben Szabolcs vármegyében szereztek nemességet, családja később Békés vármegyébe költözött. Szülei Kis István és Nagy Katalin. Családnevét az esetek többségében egy „s”-sel írta, ezért a szakirodalomban legtöbbször „Kis”-ként szokták megnevezni.
Kis Bálint 1772. december 9-én született Vésztőn. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végzete, majd Derecskén folytatta azt. 1790 és 1795 között a debreceni kollégiumban tanult. 1795 és 1798 között Vésztőn rektorként (tanítóként) szolgált. Vésztői tartózkodása alatt – a korabeli szokásoknak megfelelően – külföldi tanulmányaira pénzt gyűjtött össze. 1798-ban beiratkozott a jénai egyetemre. 1799-ben hazatért, és Szentesen lelkésszé választották. 1800-ban megnősült, a kecskeméti származású Veresegyházi Pál és Szoboszlai Julianna lányát Veresegyházi Évát vette el. Házasságukból hat gyermek született, akik közül három fiú élte meg a felnőttkort. Bálint miután Bécsben elvégezte a képzőművészeti akadémiát, festő lett. Ferenc tímármesterként dolgozott Szentesen. Pál az atyai hivatást folytatva református lelkipásztor lett, és még édesapja életében káplán lett Szentesen.

== Lelkészi működése ==

Kis Bálint a református egyházban a 18. század végén bevett gyakorlat szerint lett lelkész: elvégezte a debreceni kollégiumot, három évet rektorként dolgozott, majd külföldre ment tanulni. A jénai tanulmányok biztosították számára, hogy jó anyagi lehetőségeket nyújtó gyülekezetben helyezkedjen el, mert a korabeli szokások szerint az úgynevezett akadémita lelkipásztorok a rangosabb egyházközségek vezetői lettek. A református egyház vezetői is többnyire ebből a rétegből kerültek ki.
Jénai tanulmányainak befejezése után Kist három gyülekezet hívta meg: Mezősas, Köröstarcsa és Szentes. Ezek közül a szentesi meghívást fogadta el, és 1799. június 13-án megtartotta beköszönő prédikációját. 1799. július 16-án Hódmezővásárhelyen ordinálták, ettől kezdve a Békési Református Egyházmegye lelkészi karának teljes jogú tagjává vált. Élete végégi megmaradt szentesi lelkipásztornak, de képzettségének megfelelően folyamatosan haladt előre a ranglétrán. 1814-ben tanácsbíróvá választották majd 1830-ban egyházmegyei főjegyző lett. Végül 1836-ban a békési egyházmegye esperesévé választották.
Lelkészi szolgálatának ideje alatt jelentősen megnőtt a református gyülekezet tagjainak a száma: 1799-ben kb. 10.000 főről 1848-ra kb. 18.000 főre. Jelentős építkezések fűződnek a nevéhez. 1803-ban emeletes iskolát építtetett, valamint 1806 és 1826 között készült el a ma is álló templom, végül 1836-ban a paplak.
Politikai és közéleti szerepet is vállalt: Szentes reformkori életében támogatta az ipar és a kereskedelem fejlesztését valamint az örökváltság megvalósítását. Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban méréskelt álláspontot képviselt, a Habsburgok trónosztását nem támogatta.

== Tudományos- és közéleti tevékenysége ==

Komoly szerepet vállalt a mezőgazdaság korszerűsítésében, ezért technológiai újításokat vezetett be. A hagyományos faekés szántás helyett a hatékonyabb vasekés szántást igyekezett elterjeszteni. Saját maga készített vasekével népszerűsítette az új eszközt. A vízimalmok és szélmalmok korszerűsítésével is foglalkozott, valamint javasolta a nádtetők helyett a cseréptető használatát. Ez utóbbi a gyakori tűzvészek megakadályozásában játszott fontos szerepet.
Jelentős magánykönyvtárral rendelkezett. Gyűjteménye enciklopédikus jellegű, de teológiai túlsúlyú. 1896-ban fiának az özvegye, Kis Pálné a helyi gimnáziumnak adományozta Kis Bálint könyvtárát. A gyűjteményt ma a Horváth Mihály Gimnázium őrzi.

Tudományos tevékenysége igen szerteágazó volt. Több tankönyvet is írt. 1815-ben jelent meg a Kis agenda című könyve, amely a konfirmációra készítette fel a fiatalokat. 1816-ban valláserkölcsi tankönyvet adott közre. 1844-ben Első évi oktató címmel megjelent tankönyve a reformkor szellemének megfelelően az örökváltság jelentőségével is foglalkozott. 1846-ban lányok számára állított össze egy iskolai segédletet. Ugyanebben az évben Falusi földművelőket oktató című könyve is megjelent, amelyben a korszerű mezőgazdálkodás módszereit ismertette.

A Tudományos Gyűjteményben is jelent meg írása 1820-ban. Kéziratban maradt A tüzes vas ítéletének jegyzőkönyve 1212–1236 című műve, amely az úgynevezett Váradi regestrum magyar nyelvű fordítása. 1839-ben jelent meg a Magyar régiségek című háromkötetes könyve, amelyben Magyarország történetét tárgyalja. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1844-ben a Magyar Természettudományi Társaság választotta be a tagjai közé. Szintén ebben az évben kiegészítette Magyar régiségek című művét, amelyben a magyar őstörténetet és nyelvtörténetet tárgyalja. Ennek során a székelyírás kérdésével is foglalkozott. Őstörténeti és nyelvészeti kutatásai már a korban sem állták meg a helyüket. Sokkal jelentősebb viszont történetírói munkássága. Lemásolta, kiegészítette és folytatta a szentesi református gyülekezet történetét 1748 óta tárgyaló eklézsiatörténetet valamint 1836-ban megírta a Békési Református Egyházmegye történetét.

== Művei ==

Első évi oktató, az írás, olvasás és rajzolás kezdetének ABC-jével, Pest, 1844

Erkölcstudomány röviden előadva, S. l., 1816

Falusi földművelőket oktató, Pest, Landerer, 1846

Kis agenda, az urvacsorával élni szándékozó fiúk és leányok számára, S. l. , 1815

Magyar régiségek, Pest, Landerer, 1839

Nőitan vagy az asszonyi nevezetesebb munkák és kötelességek tudománya, Pest, 1846

A szentesi reformáta ekklésia állapotja, nevezetesebb tagjainak élete, emlékezetet érdemlő dolgaik, változásaik = KIS Bálint, A Békési-Bánáti Református Egyházmegye története, Békéscsaba – Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 1992 (Dél-alföldi évszázadok, 5.), 293 – 386.

A szentesi református ekklézsia története 1700–1825, közreadja TAKÁCS Edit. Szentes: [Szentes Város Önkormányzata], 2001, https://www.szentesinfo.hu/cd/ekklezsia/ (utolsó hozzáférés: 2025.10.28.)

== Irodalom ==

FILEP Antal. “Adatok a XVIII - XIX. sz. fordulójának népi gazdálkodásához: Kiss Bálint A szentesi refor. eklésia históriája. A szentesi refor. ekklésia históriájának folytatása” Agrártörténeti Szemle II. 2. SZ. (1959): 153–161.

FILEP Antal. “Népismereti, néprajzi érdeklődés a Délkelet-Alföldön a reformkorban és továbbélő öröksége. Kutatási vázlat” Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 28(2020): 349–390

IMRE Ernő: Isten szolgája népe szolgálatában: Kiss Bálint életműve Theologiai Szemle, (1963):161–165.

KORMOS László: Kis Bálint a reformkori tudós in: KIS Bálint: A Békési-Bánáti Református Egyházmegye története. Békéscsaba – Szeged, Csongrád Megyei Levéltár – Békés Megyei Levéltár, 1992 (Dél-alföldi évszázadok 5), 5–44.

LABÁDI Lajos (szerk.): Kiss Bálint református lelkipásztor élete és munkássága (1772–1853): A Kiss Bálint Tudományos Emléknap előadásai, Szentes, Kiss Bálint Református Általános Iskola, 2014.

== Szerző ==

Hegyi Ádám

Kezdőlap

2025-12-16T09:07:54Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Szeremlei Sámuel (1837-1924)

2025-12-16T09:06:22Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Szeremlei (Császár) Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4. – Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) Hódmezővásárhely-Újtemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye levéltárosa, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró, liberális teológus == Származása, tanulmányai, családja == Nemesi családból származik, valószínűleg a…”

Szeremlei (Császár) Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4. – Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) Hódmezővásárhely-Újtemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye levéltárosa, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró, liberális teológus

== Származása, tanulmányai, családja ==

Nemesi családból származik, valószínűleg a Szeremlei vezetéknév eredetileg nemesi előnév volt, és a nemességet Császár néven kapták 1413-ban. Felmenői között lelkészek, tanárok és ügyvédek találhatók. Édesapja a Borsod vármegyei Gelejen szolgáló Szeremlei Mihály református prédikátor, édesanyja Igaz Sára. Sámuel és ikertestvére, Lajos 1837. szeptember 4-én született Gelejen. 1844-ben meghalt édesapja, ezért el kellett hagyniuk a parókiát, és anyjukkal együtt Miskolcra költöztek. Miskolcon járt gimnáziumba, de egy évet a Szepességben Švedláron (Svedlér/Schwedler) tanult. 1854 és 1858 között Debrecenben teológiát hallgatott. 1859 és 1862 között a hajdúböszörményi partikula rektora (tanítója) volt. Ezt követően 1862 és 1864 között Makón, majd 1864 és 1866 között Hódmezővásárhelyen segédlelkész. 1866/67-ben külföldi tanulmányútra indult, amelynek során beutazta Svájcot, Franciaországot és Poroszországot. Magyarországra visszatérve 1867-ben Bihardiószeg megválasztotta őt rendes lelkészének. 1871-ben meghívták Hódmezővásárhelyre. 1871. május 1-én beiktatták Hódmezővásárhely-Újtemplom egyik lelkészének. Felesége Daróczi Ilona, gyermekeik közül Ilona, Etelka, János Sámuel és József érte meg a felnőtt kort. Margit, Kálmán és Jolán Erzsébet fiatalon elhunytak. 1871-től élete végéig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1924. november 20-an hunyt el veje, Tereh Gyula otthonában.

== Lelkészi működése ==

A liberális református teológia képviselőjeként a dualizmus idején kiállt a protestáns felekezetek uniójának gondolata mellett, miközben bírálta a neoprotestánsokat. Különösen sokat foglalkozott a nazarénus egyház terjedésével. A vallási közöny terjedésével szemben belmissziós tevékenységeket folytatott: vallásos népies írások terjesztését, nőegylet alapítását és a megcsontosodott egyházi szokások lecserélését javasolta.
Lelkészi tevékenykedésének túlnyomó részét Hódmezővásárhelyen fejtette ki. 1864 és 1866 között segédlelkészként, majd 1871 és 1913 között megválasztott lelkészként. A háborús helyzet miatt azonban 1916-ban ismét visszatért a szószékre. Egyházigazgatási tisztségeket is vállalt: egyházmegyei illetve egyházkerületi tanácsbíró volt. Az 1880-as évektől 1894-ig a békési egyházmegye levéltárosa volt. Munkája során rendezte az egyházmegye iratait, amelynek során fond- és raktári jegyzéket készített. Részt vett Hódmezővásárhely új református templomainak építésének előkészítésében: a susáni, a tabáni és az újvárosi templomok szolgálati évei alatt épültek fel.

== Tudományos- és közéleti tevékenysége ==

Szeremlei igen termékeny történetírói munkát folytatott. Rendszeresen publikált protestáns folyóiratokban. Főműve Hódmezővásárhely történetét mutatja be a kezdetektől a 19. század végéig. Mindezek mellett foglalkozott az 1848/49-es szabadságharc történetével, és jelentős egyháztörténeti kutatásokat is folytatott. Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi lelkipásztor életrajzát is elkészítette, és bemutatta Szőnyi jelentőségét a magyar irodalomtörténetben. Halála után két kötetben jelent meg a hódmezővásárhelyi református egyház történetét tárgyaló munkája. Történeti kutatásait a pozitivizmus jegyében végezte, amely alapos, mindenre kiterjedő forrásfelhasználásában mutatkozik meg. 1908-ban munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Akadémiai székfoglaló beszéde 1909-ben jelent meg, amelyben Hódmezővásárhely lakosságának eredetét mutatta be.
Jelentős egyházírói tevékenységet is folytatott. A liberális teológia képviselőjeként támogatta az állam szerepvállalását az oktatásban. Közegyházi írásaiban gyakran érvelt a protestáns felekezetek uniója mellett.

== Művei ==

Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről, Pest, 1867.

Az unitárius kérdésről, Hódmezővásárhely, 1884

Hódmezővásárhely története I–V. kötet Budapest – Hódmezővásárhely, 1900–1913.

Javaslat a H. M. Vásárhelyi Ev. Ref. Egyház rendezése tárgyában, Hódmezővásárhely, 1902

Emlékezés kuruc fejedelmeinkről, Hódmezővásárhely, 1907.

Hódmezővásárhely mostani lakosságának eredetéről és szaporodásáról, Budapest, 1909

A Hódmezővásárhelyi Református Egyház története, Hódmezővásárhely, 1927, 1938.

Szőnyi Béniámin és a hódmezővásárhelyiek 1717–1794, Budapest: Hornyánszky, 1890.

== Irodalom ==

BÖSZÖRMÉNYI Ede: Szeremlei Sámuel hódmezővásárhelyi református lelkipásztor élete 1837–1924, Debrecen, 1991

KÁDÁR Péter: Szeremlei Sámuel lelkipásztori tevékenysége Hódmezővásárhelyen, A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve (2012):11–22.

PRESZTÓCZKI Zoltán. Hódmezővásárhelyi református prédikátorok és lelkipásztorok almanachja 1569-től a legújabb időkig. Dél-alföldi évszázadok 33. Szeged: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára, 2019.

Szeremlei Sámuel emlékezete. szerk. KOVÁCS István, KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János (Vásárhelyi Téka 7.) Hódmezővásárhely, 1994
R. VÁRKONYI Ágnes: A mezővárosok történetének historiográfiája, különös tekintettel Szeremlei Sámuel működésére, Századok 108(1974): 915–930.

== Szerző ==

Hegyi Ádám

Kezdőlap

2025-12-12T21:33:54Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kezdőlap

2025-12-12T21:32:20Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Zoványi György (1656?-1758)

2025-12-12T21:29:58Z

Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Zoványi György (1656?-1758 Zilah) református lelkész, szilágyi egyházmegye esperese, tiszántúli püspök == Életútja == Zoványi életrajzi adatai a hagyomány szerint: élt 1656-1758 között, tanult 1677-től Kolozsvárott, 1695-1698 között Franekerben. Cegén Bethlen Elek udvari papja, majd 1700-tól Szilágysomlyón, 1712-től Zilahon lelkész.<ref>Zoványi 708. Magyar életrajzi lexikon II. kötet 1982. 1085. </ref> Ezek az adatok mind bizonytal…”

Zoványi György (1656?-1758 Zilah) református lelkész, szilágyi egyházmegye esperese, tiszántúli püspök

== Életútja ==

Zoványi életrajzi adatai a hagyomány szerint: élt 1656-1758 között, tanult 1677-től Kolozsvárott, 1695-1698 között Franekerben. Cegén Bethlen Elek udvari papja, majd 1700-tól Szilágysomlyón, 1712-től Zilahon lelkész.<ref>Zoványi 708. Magyar életrajzi lexikon II. kötet 1982. 1085. </ref> Ezek az adatok mind bizonytalanok. Igazából születése évét sem tudjuk, neveltetése is homályba vész (cselédként tíz évig Ipp faluban szolgált?). Zsigmond Attila fogalmazta meg nemrég: „Bár eddigi ismereteink szerint élettörténetét meglehetős részletességel örökítette meg egyik leszármazottja, a közelmúltban végzett kutatásaink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az eddig tényként kezelt adatokat igencsak újra kell értékelnünk. A matuzsálemi kort, százegy esztendőt<ref>Itt jegyzem meg, hogy Zoványi életkorát az eddig elterjedt adatokkal szemben korrigálni kell. Mindenütt az szerepel, hogy 1656-ban született, ugyanakkor egy 1747 július 11-én kelt levelében ő maga írja Sződi Istvánnak: „Candidus ember voltam még eddig, sem az elmém úgy meg nem bomlott, hogy ad partes vonattatnám, vagy parte inaudita altera itilitélnék. Ezek nem illenének 78 esztendős emberhez és 47 esztendős Paphoz” . Ezek szerint Zoványi valójában 1669 körül született. </ref> megért püspök emléke előtti igazi tisztelgést egy tárgyilagos, tényszerű adatokon alapuló életrajz jelentené, amelynek elkészítése egyelőre még várat magára”<ref>„Hirtelen változható életemnek jó meg-fontolása kénszerített arra ...” Zoványi P. György végrendelete. Református Szemle 2011/6. 694.</ref> .

== Püspöksége ==

Zoványi György 1728–1758 között volt tiszántúli szuperintendens, de már előtte betöltötte, Debreceni Fóris István utódjaként, a szilágysági esperesi hivatalt. Erre 1711-ben választották meg, még mint szilágysomlyai lelkészt, ahol 1700 óta szolgált. Zoványi mint püspök is a Közép-Szolnok vármegyében lévő, de a szilágyi tractushoz tartozó Zilahon lakott, s onnan igazgatta a kerületben lévő mind erdélyi, mind magyarországi egyházmegyéket. Magát a forrásokban következetesen a „superintendentia Trans- et Cis-Tibiscana, id est Partium” superintendensének titulálta. A Cistibiscana azaz Tiszáninnnen a mai Tiszántúlt jelölte (Erdély felől nézve), a Transtibiscana pedig az ugyanehhez a kerülethez tartozó, de a Tiszán túl lévő egyházigazgatási területet jelentette (Bereg, Ugocsa egy része, Máramaros).
Személye és szolgálata meghatározó volt egyházmegyéje életében, de az egyházkerület történetében is egy rendkívül sajátos korszakot képvisel. Például magánál tartotta Zilahon az egyházkerület legértékesebb és legrégebbi iratait, Zilahról igazgatta a kerületben lévő mind erdélyi, mind magyarországi egyházmegyéket, az egyházkerület ősi 16-17, századi jegyzőkönyvét is magánál tartotta, ezért 1736-ban egy újat kellett kezdeni Debrecenben.<ref>TtREL I.1.a.2-3.</ref>

== A tiszántúli egyházkerület határai ==

Sok vád érte, hogy az egyházkerület felosztására törekszik, de ő maga Ráday Pálhoz 1732. december 8-án írott levelében hevesen tiltakozik az egyházkerület bármiféle megosztása ellen. Az 1733. március 3-án beadott instantiában, ennek nyomán a II. Carolina Resolutioban a tiszántúli egyházkerület kiterjedését vármegyék szerint határozták meg: „4. Pro Domino A[dmodum] R[everendo] Georgio Zoványi in Zilah residente, in districtu Transtibiscano superintendente. In comitatu Szathmáriensi, Szabólcsensi, Beregiensi, Ugocsiensi, Bihariensi, Csanádiensi, Csongradiensi, Báchiensi, Bodrogiensi”. Tehát 1734-ben királyi rendelet erősítette meg a tiszántúli református egyházkerület területét, és abba természetesen beletartoztak a partiumi egyházmegyék is: a régi határok sérthetetlenségét egy 1735-ös esperesi tanácskozás erősítette meg, ez bekerül az egyházkerületi jegyzőkönyvbe is.<ref>TtREL. I.1.a.2. 250. „Ob graves rationes statutum est a reverendis dominis senioribus superattendentiae antiqui termini in eodem statu conserventur”.</ref>
Fontos hangsúlyozni, hogy nem állami, hanem egyházi határozat döntött az egyházkerület egységéről, így volt ez 1567-től egészen 1821-ig, amikor felsőbb utasításra csatolják majd Erdélyhez a közép-szolnoki egyházmegye keleti részét és a szilágyi egyházmegyét. 1693-ban új korszak kezdődik a Partium életében: ekkor hivatalosan visszacsatolták Magyarországhoz, ugyanakkor a partiumi Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd vármegyéket csak az adózás tekintetében, hiszen közigazgatásilag továbbra is Erdélyhez tartoztak. Ez a kettős függés 1732. december 31-ig tartott, ezután III. Károly rendelete alapján Kraszna, ugyanígy Közép-Szolnok és a Kővár vidék Zaránd megyével együtt minden szempontból a Gubernium fennhatósága alá kerül. Viszont az egyházkormányzat szempontjából 1822-ig megmaradtak a tiszántúli egyházkerület igazgatása alatt, ami aztán számos problémát szült.<ref>Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században. Egyháztörténeti Szemle 2013. 4. sz. 31-37.</ref>

Zoványi püspöknek a fent leírtakkal szemben, illetve azok mellett mindig is volt egy olyan törekvése, hogy szűkebb pátriáját (1711 óta szilágyi/krasznai esperes is volt egyidejűleg), a szélesebb értelemben vett Szilágyságot (Kraszna, Közép-Szolnok) Erdélyhez kösse egyházigazgatásilag is. Ezt eleinte egész egyszerűen gondolta megoldani: 1732-ben felvetette Debrecenben, hogy az egész tiszántúli kerületet Erdélyhez kell csatolni. Mindez a debreceni egyházmegye jegyzőkönyvében van feljegyezve, ugyanis kerületi közgyűlést nem volt szabad tartani, így egy úgynevezett consiliumon az esperesek tárgyaltak olyan kérdéseket is, amelyek az egész superintendentiát érintették. Ekkor merült fel a tiszántúli kerület felosztásának Ráday-féle terve, mely szerint az északi partiumi vármegyékben lévő egyházmegyék önálló kerületté szerveződnének. Ekkor olvashatjuk: „superintendentia maneat in eodem statu, in quo nunc est, nec in duas vel plures dividatur partes, nec etiam exquorundam mente Scissio facienda, multo magis nostra Superintendentia Transylvanicae conjugenda" (az egyházkerület maradjon abban az állapotban, amelyikben most van, nem kell kettő vagy még több részre osztani, sem bármilyen szándékkal szétszakítani, sokkal inkább Erdélyhez kell csatolni egyházkerületünket).<ref>TtREL I.31.a. 2. 462.</ref>

== Erdéllyel való kapcsolat ==

Zoványinak a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában lévő leveleiből kitűnik, hogy az erdélyi főkonzisztóriumot annak kérésére gyakran kereste fel. Emiatt s a fentiek miatt is nem egyszer érte az a vád a kerület, vagy éppen Harsányi István középszolnoki esperes részéről, hogy egyházmegyéjét Erdélyhez akarja csatolni. Ezért a következő végzést hozta a tiszántúli superintendentia: Harsányi István középszolnoki esperes jelentette, hogy Zoványi püspök a középszolnoki egyházmegye nagyobb részének Erdélyhez való csatolásán fáradozik, főleg Bánffy Farkas ösztönzésére, így az egyházkerület figyelmezteti mind a püspököt, mind a bárót, hogy ez haszontalan és királyi engedélyhez kötött próbálkozás”.<ref>TtREL I.1.a.3. 304.</ref>

Zoványi, levelezésének tanúsága szerint valóban törekedett egyházmegyéjének a Tiszántúltól való elcsatolására, tehát a szilágyi egyházmegye elszakasztására vonatkozó, Zoványi elleni vád nem volt alaptalan. Maga Zoványi írja Wesselényinek Istvánnak 1733 nyarán: ”én e gyümölcstelen és ezer gondú tisztességet meguntam, és mindenkor csak elmémben tartottam Excell[enciád] ama szavait: szakasszam el a Partiumbéli eccl[ézsiá]kat”.<ref>A Román Nemzeti Levéltárak Kolozs megyei Osztálya. Kolozsvár. A Wesselényi család zsibói levéltára (Fond 250), Fasc. 437.</ref>
Annak okát, hogy erre az „elszakasztásra” Zoványi püspök életében nem került sor, a kortársak abban látták, hogy Zoványi úgy volt tiszántúli superintendens, hogy egyúttal a szilágysági esperesi hivatalt is betöltötte. Wesselényi Ferenc erdélyi főgondnok Drágból 1768. november 9-én kelt levelében a következőket írta: „Közép-Szolnok és az egész Szilágy Erdéljhez reaplicáltatott, és tam in politicis, quam Ecclesiasticis Erdélji Dicasteriumoktul s Consistoriumtul függ; […] T. Superintendens uram […] ő kegyelmének matrimoniális caussákat tractálni nem szabad, melyre nézve ha T. Superintendens Uram mindazokra nem hajtván, Pérbe a magyarországiakkal confluálna és deliberálna is, világosan meg kell irni, minden munkájok és deliberátumok füstben megyen […] Eddig is, hogy a szilágyi Tractusbéliek némely dolgokban a Debreczeni superintendentiához tartottak, és a Debreczeni superintendentiát némineműképpen agnoscálták, esett onnét, hogy N. Tiszteletű Zoványi uram azon Tractusban viselte a superintendentia fejét, és annál fogva subjaceáltak valamennyiben azon superintendentiának, ameddig akartak”.<ref>TtREL I.1.b.121. 3.</ref>

== Zoványi-kánonok ==

A superintendensről elnevezett és általa szerkesztett Zoványi-kánonokat Kolozsváron 1733-ban nyomtatták ki.<ref>A kánonok kéziratát már 1729-ben szétküldte Zoványi az espereseknek, ld.: Bihari egyházmegye jegyzőkönyve TtREL. I.30.a. (= Bihar-Érmelléki Egyházmegye. Közgyűlési jegyzőkönyvek.) 2. A nyomtatott változat: Canones ecclesiastici ex antiquis hungariensibus, et recentioribus Transylvaniensibus, aliisque in usus ecclesiarum cis et ultra Tibiscum reformatarum concinnati, et quibusdam necessariis aucti. Quibis accesserunt disciplina cum poenis delinquentium; nationalis synodi Szathmar-Németiensis quaedam conclusiones; statuta variarum synodorum ab anno 1629. Liturgia ecclesiastica novellorum ministrorum gratia contracta; opera Georgii P. Zoványi (8-r.) Claudiopoli, 1733. Apud Alex P. Szathmári.</ref> A Zoványi-kánonok nem csak a Szilágyságban kerültek elfogadásra,<ref>Zoványi 709.</ref> használatban voltak azon túl például a Nagykunságban,<ref>TtREL I.1.a.3.27.</ref> Biharban<ref>TtREL I.30.a.2. </ref> és Békésben<ref>TtREL I.29.a.1-2.</ref> is. A Szilágyságban egyenesen be kellett tiltani a használatát 1788-ban, hogy aztán ez megtörtént-e, nem tudjuk.<ref>TtREL I.1.a.5. 143. „Canones Zoványiani, velut ab hac superintendentia numquam recepti, prohibentur, admonendasque erit venerabilis tractus Sylvaniensis ne illis utatur”. 149. „Reverendi reverendi deputati tractus Sylvaniensis admonentur, ut sepositis in perpetuum canonibus Zoványianis, solis Geleianis, tamquam jussu Synodi Nationalis confectis, et per legitimum principem regnique status confirmatis, longoque usu approbatis, in judiciis ecclesiasticis utantur”. </ref> Egy 1737-es kerületi határozat alapján újabb kánonokat kellett volna alkotnia Zoványi Györgynek, mely nem az erdélyi, hanem a magyarországi négy szuperintendetia kánonjait veszi alapul, s azt jóvá is kell hagyatnia minden püspökkel, s csak azok beleegyezése után nyomtassa ki.<ref>TtREL I.1.a.3. 267.</ref> Minderre nem került sor.
Zoványi György 1729. júnus 28-án körlevélben fordult a tiszántúli református egyházkerület espereseihez egy új kiadású, erősen revideált énekeskönyv ügyében. Megszerezte az egyházmegyék támogatását, még ha azok némelyike aggodalmának is hangot adott. A kiadása azonban elmaradt.

== Értékelése ==

Zoványi György tiszántúli püspök a 17. század embere volt, egy olyan egyházban nőtt fel, amelyik egyházkerületi szinten alig-alig működött, igazából egyházmegyéiben élt, működőképes területeinek pedig az erdélyi fejedelemség védelme biztosította az életben maradást. Írják róla, hogy a kuruc tábori papok ruházatában járt (ő maga is az volt valaha), „a régi módihoz tartván magát mind holtáig Török-Magyarosan járt, nagy kést hordozván az Öve mellett sinóron vagy lántzon”.

== Irodalom ==

Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században. Egyháztörténeti Szemle 2013. 4. sz. 31-37.

Zoványi Jenő: Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. jav. kiadás. Szerk. Ladányi Sándor. Budapest, 1977. 708-709.

Zsigmond Attila: „Hirtelen változható életemnek jó meg-fontolása kénszerített arra ...” Zoványi P. György végrendelete. Református Szemle 2011/6. 694.

== Szerző ==

Szabadi István

Kezdőlap

2025-12-12T20:10:13Z

Szatmari.judit:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd 1604]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke 1606]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio 1731, 1734]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita 1591]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda 1561]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása 1704–7]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata 1620]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek 1595]] 
[[Filia]]

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat 1592]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa 1895]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Séllyei M. István]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]