RefWiki - Felhasználó közreműködései [hu]

Békefi Benő (1909–1964)

2026-06-19T13:51:49Z

Lanyi.gabor: /* A II. világháború után */

''Békefi Benő'' (Budapest, 1909. május 5. – Budapest, 1964. március 25.) a magyarországi református közélet sokat vitatott személyisége. A források és visszaemlékezések szerint feltűnően egzaltált, álszent és köpönyegforgató személyiség, ennek minden gyakorlati következményével. Általános személyiségképének summázata szerint a hívőség, a nárcizmus és a hatalomvágy hármassága jellemezte. Mindezen jellemvonásokat nagyon erős színésziesség hatotta át. Emiatt senki sem tudta, valójában melyik is volt az igazi énje, talán ő maga sem.

== Korai évei, tanulmányai ==
Született, idősebb Békefi Benő (szül. Grunner Benjámin) hídvámszedő tisztviselő és Rozmanics Mária harmadik gyermekeként. Édesanyját korán elvesztette. Budapesten érettségizett 1928-ban a Werbőczy István Gimnáziumban. Az ifjúsági munkába korán bekapcsolódott, különös és élete végéig megtartott „specialitása” lett a nők „lelkigondozása”. 1931-ben elbocsátották a Budapesti Református Teológiai Akadémiáról. Gyömrői botrányát – egy posta-tisztviselőnő és lánya egyidejű elcsábítását – olyan jószándékú személyek segítettek eltusolni, mint ifjabb Biberauer (Bodoky) Richárd, ifj. Révész Imre, így teológiai tanulmányait Debrecenben fejezhette be.

== Dévaványa ==
Az I. lelkészképesítő vizsgáját 1935-ben tette le, majd Dévaványán lett segédlelkész. 1936-ban került Sződligetre, ahol az egyik megalapítója lett a sződligeti Megbékélés Háza néven működő evangelizációs telephelynek. 1934-ben csatlakozott az ébredési-evangelizációs mozgalomhoz: az országot bejárva evangelizált. Legnevezetesebbeknek az 1934-es dévaványai, az 1940-es debreceni és az 1946-os szegedi evangelizációi tekinthetőek. Magát újjászületett embernek vallotta, aki azáltal talált oda Krisztusban a kegyelem Istenéhez, hogy előbb a teremtő és szuverén Úr félelmetes élete és jelenvalóság porba sújtotta őt. Teológiailag mégis egy „a mi Istenünk gazdag Isten” pünkösdista-karizmatikus jellegű konjunktúra keresztyénnek volt tekinthető. Teátrális „sírásai” egész pályafutásának jellemzői maradtak. Már korán kiütközött személyiségének három negatív vonása: pénzéhsége (mely nem vetette meg „a szegények filléreit” sem), pszichológiai terrorja (melyet vélt vagy valós lelkiismeret-furdalásokra épített – elsősorban női – munkatársaiban) és önfelmagasztaló álszentsége (mely fejmosásnak is beillő követelőző „áhítatokban” öltött leginkább testet). A „látszólagos együttfutás” idején a Bethánia missziós terepén és farvizén Sződligeten, Tatán, Dévaványán építette ki az általa vezetett Magyar Ébredés Református Diakonisszia Testvérházat és Magdaléneum nevű bukott lányok otthonát, mely végül 1940-ben Nyíregyházán talált befogadásra.

== A Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Szövetsége ==
1938-ban vette feleségül dr. Vajda Margit orvosnőt. Négy gyermekük született: Margit (1939), Dezső (1941), Zsuzsanna (1943), Klára (1947). A szolgálatába álló fiatal nők képzettsége és lendülete, valamint az 1938-ban létrehozott „ellen-Bethániá”-ja révén az 1940-es évek elején már bizonyos pozíciót is kivívott magának a református térfél egyházpolitikai szereplői között, igazi előretörését akkor még Ravasz László és [[Muraközy Gyula (1892–1961)|Muraközy Gyula]] ellenkezése meghiúsította. A Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Szövetségének (RGyEBSz; később Társasága – RGyEBT) tagjai és szimpatizánsai közül azok, akik valóban a református gyülekezeti evangelizáció barátainak bizonyultak (például Gyökössy Endre, Joó Sándor, Draskóczy László, Zsindelyné Tüdős Klára és Makkai Sándor), később leváltak Békefiről.

== A II. világháború után ==
A II. világháborús harcok Nyíregyházán 1944. október 31-én értek véget. A korábbi német–magyar ellenlökés idején Békefi állítólag diakonisszaruhában imádkoztatva mentett meg egy seregtestétől elvágott magas rangú szovjet katonatisztet. Tény, hogy már 1944-től érvényesítette azokat az előnyöket, melyek a szovjet Vörös Hadsereghez, illetve a Magyar Kommunista Párthoz fűződő kapcsolataiból eredtek. Békefi 1944. november 5-i kinevezéssel a szociáldemokrata Pásztor József mellett tanácsnoki minőségben a város szociálpolitikai ügyosztályának helyettes vezetője és egyben az iskolaügyek előadója lett. Már ekkori szociális és oktatásszervezői tevékenységével kiérdemelte a részrehajlás, gondatlanság és érzékeny információgyűjtés vádjait.

Politikai szerepvállalásával összefüggésben, illetve ezzel párhuzamosan – mind baloldali, „haladó” és „demokratikus” gondolkodású lelkipásztor – [[Bereczky Albert (1893-1966)|Bereczky Albert]] irányzatához csapódott. Az ébredési és a szabadegyházi törekvések hullámait együttes meglovaglása mellett is kritikusan és távolságtartóan figyelte a későbbi dunamelléki püspök „hívő magyarság”-elképzeléseit. Békefi [[Bereczky Albert (1893-1966)|Bereczkyvel]] együtt alapította a nyíregyházi [[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)|Országos Református Szabad Tanácsot]] (RSzT). Ennek tevékenységét Békefi olyan értelemben befolyásolta, hogy az az anglikán típusú államegyházként (magyar „magas egyház”-ként) és kultúrprotestáns jellegű „Regnum christianum”-ként jellemzett Ravasz László-féle irányzat ellen hasson. A nyíregyházi Országos Református Szabad Tanácson „megszabadító bocsánatkérés” hangzott el továbbá a dolgozó magyar nép ellen, a megtizedelt, meggyalázott zsidóság ellen, a leigázott nemzetiségek ellen, a megcsúfolt keresztyén »szekták« ellen elkövetett bűnökért. Balla Árpád református lelkész szerint a sok bocsánatkérésnek egyetlen célja az volt, hogy a református magyarság nemzeti öntudatát a sárba tapossák. Egyesek még az országrabló és magyarságüldöző csehek és románok előtt is megalázkodtak, de ha valaki emelkedni akart, leginkább a magyarságot ismét a csizmája alá taposó oroszok előtt hajbókolt.

1947 őszén Békefi – bizonyos koalíciós egyeztetésekkel összefüggésben, a tanfelügyelet-rendezés kapcsán – átmenetileg visszavonult a politikai közélettől. A dunamelléki püspökválasztás kapcsán „rossz szellem”-ként olyan értelemben instruálta [[Bereczky Albert (1893-1966)|Bereczky Albertet]], nehogy a Bethánia „beteges pietizmusát” „ráengedjék” az egész egyházra. 1948 őszén Sárospatakon az Országos Református Missziói Munkaközösség megalapításánál a diakóniai programot olyan értelemben opponálta, hogy az hozzájáruljon Makkai Sándor akkori konventi missziói előadó bukásához.

Az 1948-ban önfeloszlatását kimondó RGYEBT minden intézményét átvette a Nyíregyházi Református Egyházközség. A bekövetkezett változások hatására Békefi „egyházpolitikai vonalon” futott tovább. 1951-ig elsősorban a nyíregyházi lelkészséggel és a gyülekezeti fenntartásban lévő diakonisszaintézmények igazgatásával foglalkozott, 1950-ben elnyerte első egyetemes egyházi megbízásait. A Magdaléneumot 1950-ben újra átszervezte, ezúttal testi és szellemi fogyatékosok 20–25 fős otthonává. 1950-től különböző egyházmegyei és egyházkerületi megbízásokat kapott, így például az Országos Református Szeretetszolgálat felügyelője és Berekfürdőn a lelkésztovábbképző tanfolyam ügyvezető alelnöke lett. 1951–1956 között a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára volt. A diakonisszák „kiöltöztetése” – működésük 1951. november végi történő felszámolása – kapcsán szégyenletes szempontokat érvényesített az egyházi szolgálatban megtartandó nőtestvérek kiválogatása és a „szolgáló diakónia” (valójában egyházi kirakat-öndiakónia) berendezése körül. Az osztályharcos szemléletmód értelmében pedig tiltotta, hogy egyházi diakóniát végezzenek azon üldözöttek és családjaik érdekében, akiket osztályellenségként vagy -idegenként bélyegeztek meg. 1951-től a Szabolcs–Szatmár megyei népfront elnökségi tagsággal rendelkezett, kiemelkedő tisztségeket töltött be a Békemozgalomban egyházi és világi téren egyaránt.

== Mint a nyírségi egyházmegye esperese ==
Békefi Benő 1952-ben jutott egyházkormányzói tisztségbe, amikor a közigazgatási határokhoz igazított új egyházi területi beosztások és az ennek kapcsán végrehajtott személycserék révén nyírségi esperessé választották. Az ország egyik leginkább mezőgazdasági jellegű területének református egyházi vezetőjeként a botrányos és a lelkészekre, valamint a gyülekezetekre kíméletlen erőszakossággal rákényszerített téeszesítő mintaprédikációk egyik fő szerzője lett. Igyekezett a presbitériumokat a „deklasszált” (az ún. „úri” vagy „kulák”) elemtől megtisztítani. Megbízott esperesként Péter János szellemében, diktatórikus módszerekkel felügyelte a Tiszavidéki Református Egyházkerületbe beolvasztott Tiszáninneni Református Egyházkerületet. Az új társutas egyházvezetés alapvetően az ország két aprógyülekezetes vidékét jelölte ki „fegyházmegyék”-nek, a Felső-Tisza-vidéket és Hajdúságot, ahová – folyamatban lévő fegyelmi eljárásra is kiterjesztett – püspöki áthelyezési jogra alapozva a „renitens” lelkészeket „éhenhalás”-ra lehetett küldeni.

Az önálló nyíregyházi református gyülekezeti missziót közben kíméletlenül leépítette. Békefi ekkor már egyre kevésbé volt látható a gyülekezetben. Ennek következtében nyáj és pásztora egyre jobban elidegenedtek, a templom rohamosan ürülni kezdett. Gyülekezetében és dévaványai „felébredtjei” között mindvégig megmaradt egy olyan réteg, amelyben mégiscsak a hála érzése volt vele kapcsolatban erősebb az általa Istentől nyert lelki áldások miatt. A Debreceni Református Teológiai Akadémia 1953-ban meghívta tanárának, ahol 1958-ig az Ökumenika Tanszék professzora volt. 1954-től a Református Egyetemes Konvent Missziói Felügyelő Bizottságának ügyvezető alelnöke lett. A diakonisszái által végzett munka révén a világprotestantizmus előtt tekintélyt szerzett személyként tetszeleghetett. Ő lett az – Balla Árpád teljesen helytálló szavaival élve – az „ötvenöt tisztség” gátlástalan állás- és tisztséghalmozó embere.

Nyilvánvaló volt, hogy a Nyírségben még a legnagyobb elnyomás évei alatt is fel-fellobbantak az ébredés tüzei, melyek a sötét éjben csillagfényként ragyogtak fel az ország többi gyülekezete előtt is. Bartha Tibor későbbi véleménye szerint ez felvetette annak alapos gyanúját, hogy a külsőleg keménykedő Békefi mint valamikori ébredési ember valójában falaz az „evangélium embereinek”. A Békefi-féle tortúrát személyükben megszenvedők ezt egészen másként látták. Balla Árpád szerint a Békefi által agyonfegyelmezett traktusnak legfőbb jellemzője a vajúdás lett (utalás a Jelenések könyve 12. részére). A tüzes kemencévé tett Nyírségben (utalás Dániel próféta könyvének 3. részére) születtek a legmélyebb lelkipásztori közösségek. Ahogy erősödött az egyházkormányzati terror, úgy mélyültek, tisztultak, gazdagodtak a nyírségi eklézsiák. Ahogy Békefi a „maga módján” „gyógyítani akarta a megsebzetteket” (utalás Zakariás próféta könyvének 11. részének 16. versére), úgy lett minden igyekezete ellenére maga Isten a gyógyítójuk.

A Békefi-ellenes támadások 1956 áprilisában, Tildy Zoltán várható rehabilitációjával kapcsolatban élénkültek fel, és ezek 1957 decemberéig elhúzódtak. Nem segítették Békefi helyzetét 1956 késő nyarán és a forradalom időszakában végrehajtott köpönyegfordítási kísérletei sem. Végül többoldalú pártbizottsági és állambiztonsági nyomás „rendezte” véglegesen több helyen elkövetett anyagi visszaéléseinek kérdését.

== Dunamelléki főjegyző, dunántúli püspök ==
Az 1958–1962 közötti időszakban a Budapesti Református Teológiai Akadémia dogmatika professzora, majd dékánja, majd rövid ideig a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője volt. 1961-ben a Dunaalmási Református Egyházközség hívta meg őt lelkipásztorának, és ide beszolgáló lelkészként lett végül a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Bán István egykori nyíregyházi segédlelkésze szerint ilyen minőségében Békefinek utoljára a Dunántúlon is sikerült az úgynevezett „testvérházi” vagy „nyíregyházi munkaközösségi” módszert adaptálnia. Ez a jelentők, besúgók (és akaratlan informátorok) személyének kiszámíthatatlansága ördögi módon rombolt: elültette a rettegést, a bizalmatlanságot; baráti, testvéri viszonyokat tett semmivé. 1962-től haláláig a Veszprémi Református Egyházközség lelkipásztora volt.

Püspöki tevékenységét a balatonfüredi székhellyel létrehozott lelkésztovábbképzés („békepapi fejtágítás”) intézménye, az „áldozatos hetek” címén felélesztett evangelizációs alkalmak, a – látogattak gyomorgörcsét okozó – püspöki vizitációk fokozása, „gazdasági stabilizáció” címén a pápai református Tudományos Gyűjtemények tartalmi és térbeli szűkítése, a gyűlési – kommunikációs – közlekedési indokokkal végrehajtott püspöki székhely Veszprémbe való áthelyezése fémjelezte.

Mivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ÁVH anyagai a forradalom idején megsemmisültek, 1956 előttre vonatkozólag csak Bán István adatai alapján tudunk annyit mondani, hogy Békefi Benő már valószínűleg ekkor is fejtett ki állambiztonsági tevékenységet. 1956. november 4-én állítólag már tárgyalt a Nyíregyházára bevonuló szovjet csapatok parancsnokával is. 1956 decemberében túlontúl szembetűnően nyilvánult meg a rendőri szervek és pufajkás karhatalmi osztagok személyét érintő védelme. Fekvőbetegként 1956. december 28-án szinte tollba monda azt az ügynöki feljegyzést, ami nyíregyházi utódlására törő lelkésztársa, Kádas Miklós tollából került végül az újjászerveződő kommunista állambiztonság asztalára. 1957. január 15-étől kezdve kapcsolódott be személyesen a baloldali (más néven kommunista vagy békepapi) egyházvezetés ellenzékének felderítésébe. Ránk maradt jelentéseiben háromszor kapott megintést türelmetlen és túlzottan törtető karrierizmusa miatt. „Környezettanulmányai” kifejezetten sértik és érzékenyen rátapinthatóvá teszik megfigyeltjei integritási pontjait, de néhány esetben – fiatalkori pietista önmagára való ráismerés által – elhallgató vagy mentegető fedezés is felfedezhető a kommunista állambiztonság előtt kifejtett tevékenységében.

Békefi Benő széleskörű irodalmi tevékenysége saját tehetsége mellett leginkább diakonisszáinak gyorsírói, lektori-stilizátori, kiváló szerkesztői tevékenységének köszönhető. Igehirdetései között gyöngyszemek is találhatóak, evangelizációi (különösen 1944 előtti korszakából) a mai napig kiválóan használhatóak Máté evangéliuma 23. rész 1–2. verseinek jézusi intése alapján. A szolgáló vagy diakóniai teológia szellemében írt munkái sekélyek, értéktelenek, igazából a vallásos világnézet kiúttalan csődjét vannak hivatva demonstrálni.

== Nyomtatásban elérhető munkái (válogatás) ==
* BÉKEFI Benő: Jézus és Buddha. Debrecen, MEKDSZ Szövétnek, 1933.
* BÉKEFI Benő: Az evangélium szolgálata. Kézikönyv gyülekezeti munkások számára. Budapest, s. n. 1937.
* BÉKEFI Benő: Két elmélkedés. Budapest, Országos Református Szeretetszövetség, s. d. [1938]
* BERECZKY Albert – BÉKEFI Benő (Előszó: Szabó Bálint): Igehirdetés és evangélizáció. Budapest Belsősomogyi Ref. Egyházmegye Lelkészegyesülete, 1942.
* BÉKEFI Benő: Mi hasznod belőle? A Heidelbergi Káté 52 úrnapjának magyarázata. Bevezetésként néhány gondolat hitvallásaink megértéséhez, s. l., s. n., 1943.
* BÉKEFI Benő (szerk.): Országos Református Szabad Tanács. Nyíregyháza, 1946. augusztus 14–17. Határozatai, deklarációi, kérelmei és az ott elhangzott közérdekű beszédek. Budapest, Sylvester, 1946.
* BÉKEFI Benő: Diakóniai feladatunk egyházunk új helyzetében. Református Egyház 16(1951/1), 16–18.
* BÉKEFI Benő: A keskeny út. Kísérlet Bereczky Albert teológiájának feloldozására. Református Egyház, 7(1955/4), 125–129.
* BÉKEFI Benő: Az egyház békeszolgálata – szeretetszolgálat. Theologiai Szemle, 1(1958/6–7), 269–273.
* BÉKEFI Benő: A keresztyén felelősség és a nemzetközi kérdések. Theologiai Szemle, 2(1959/11–12), 399–404.
* BÉKEFI Benő: A lelkigondozás néhány kérdése. Theologiai Szemle, 4(1959/3–4), 69–73.
* BÉKEFI Benő: A köz dogmatikája. Theologiai Szemle, 3(1960/1–2), 134–139.
* BÉKEFI Benő: Az egyház időszerű kérdései. Theologiai Szemle, 3(1960/3–4), 87–96.
* BÉKEFI Benő: Bevezetés az esztakológiába. Theologiai Szemle, 4 (1961/7-8), 211–215.
* BÉKEFI Benő: Muraközy Gyula emlékezete. Theologiai Szemle, 4 (1961/9–10), 303–304.
* BÉKEFI Benő: Az egyoldalúság, mint teológiai probléma. Theologiai Szemle, 5(1962/5–6), 131–134.
* BÉKEFI Benő: Püspök beiktatásán elmondott prédikáció. Református Egyház 14(1962/2), 26–27.
* BÉKEFI Benő: Igehirdetésünk mai feladatai, különös tekintettel a termelőszövetkezeti helyzetben élő gyülekezetekben. Református Egyház, 14(1962/7), 145–147.
* BÉKEFI Benő: Püspöki igehirdetése a pápai generális vizitáción. Református Egyház, 14 (1962/7), 152–153.
* BÉKEFI Benő: Református Egyházmegye Székesfehérváron megtartott közgyűlésén elhangzott igehirdetése. Református Egyház, 16(1962/7), 196–198.
* BÉKEFI Benő: Bereczky Albert igenjei. Református Egyház 15(1963/8), 169–171.
* BÉKEFI Benő: Élni ma együttélést jelent. Református Egyház 15(1963/7), 145–147.
* BÉKEFI Benő: Rádiós igehirdetés. Református Egyház 15 (1963/8), 169–171.
* BÉKEFI Benő: Hogyan lehet jobban. Református Egyház 15(1963/10), 217–219.
* BÉKEFI Benő: A Heidelbergi Káté teológiai és etikai jelentősége. Református Egyház 16(1964/3), 49–52.
* BÉKEFI Benő: Lelkésztovábbképzésünk új formái. Református Egyház 16(1964/5), 127–128.
* BÉKEFI Benő: A nem jól értett karácsony. In: CSERI Kálmán (szerk.): Adventtől Adventig: prédikációk a Magyar Református Egyház közelmúltjából. A Református Egyház Zsinati Iroda Sajtóosztálya Budapest 1989 (a továbbiakban CSERI (szerk.): Adventtől) 22–25.
* BÉKEFI Benő: Irgalmas szív. In: CSERI (szerk.): Adventtől, 75–79
* BÉKEFI Benő: A megváltás gyümölcsei. In: CSERI (szerk.): Adventtől, 269–276.

== Források és irodalom ==
* ÁBTL 3.1.2. M-23414 „Varga Dénes” f. ügynök munkadossziéja
* Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár Egyházkerületi Jegyzőkönyvek (Tanács és Közgyűlés)
* ÁCS Mihály: „A szél fú, ahová akar ...”, Visszaemlékezések az Úr munkájára, amely történt Csongrád és Békés megyében (gépirat). Kovács Kálmán Árpád birtokában.
* ASZTALOS Zoltán: Kipótolt esztendők. Pécel, Ébredés Alapítvány, 2013.
* BAKOS Lajos: Krisztus jó vitéze. Emlékezés Békefi Benőre. Theologiai Szemle 7(1964/5–6), 184–186.
* BALLA Árpád: Péntekhegyi levelek, Balla Árpád református lelkipásztor Sényőn, egyházi száműzetésben írott leveleiből (1953–1957). Debrecen–Sárospatak, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, 2000.
* BÁN István: Arctalan szolgálók. Szabolcs–Szatmár–Beregi Szemle, 42(2007/4), 465–488.
* BARCZA József: Az 1956-os forradalom megtorlása a Magyarországi Református Egyházban, A diktatórikus egyházpolitika, 1. rész, Confessio, 18(1994/1), 90–104.
* BARCZA József: Az 1956-os forradalom megtorlása a Magyarországi Református Egyházban, A diktatórikus egyházpolitika, 2. rész. Confessio 18(1994/2), 63–78.
* BARTHA Tibor: Püspökszentelési igehirdetése. Református Egyház 14(1962/2), 23–24.
* BERTALAN Péter: Professzorok és teológusok a forradalomban. Pedagógiatörténeti Szemle 3(2017/1–2), 65–79. DOI:10.22309/PTSZEMLE.2017.1.5
* BÉKEFI Dezső (szerk.): Békefi Benő szolgáló életéről. Budapest, Magánkiadás, 2006.
* BODOKY Richárd: Szent Mihály napja, Jövevények és vándorok (Családtörténeti töredékek VI.) (1928–1932). Budapest, Magánkiadás (Bodoky Richárd örökösei), 2007.
* BOGÁRDI SZABÓ István: Egyházvezetés és teológia a Magyarországi Református Egyházban 1948 és 1989 között (Societas et Ecclesia 3.) Debrecen, Ethnica, 1995.
* BOLYKI János: A Budapesti Teológiai Akadémia. In: Kósa László (szerk.) Reformátusok Budapesten. 2. köt. Budapest, Argumentum – ELTE BTK Budapest Művelődéstörténeti Tanszék, 2006.
* BOROSS Géza: Milyen teológiai irányzatokat tükröz a mai magyar igehirdetés? Theologiai Szemle 7(1964/3–4), 78–97.
* BOTTYÁN János: Békefi Benő (nekrológ). Református Egyház 16(1964/4), 82–84.
* BUCSAY Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521–1945. Budapest, Gondolat, 1985.
* CSOHÁNY János: Békefi Benő két egyházkormányzati levele 1957 elejéről. Egyháztörténeti Szemle 4(2003/2), 132–141.
* FEKETE Csaba: Ébredés, Confessio, 39(2015/2), http://confessio.reformatus.hu/ebredes, 2016. október 16.
* FEKETE Károly: Református Teológiai Akadémia / Hittudományi Egyetem. In: Orosz István – ifj. BARTA János (szerk.): A Debreceni Egyetem története 1912–2012. 2. köt. A debreceni felsőoktatás széttagoltságának kora (1949/1950–1999). Debrecen, Egyetemi, 2012.
* FODORNÉ NAGY Sarolta: Történelmi lecke. A Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház között 1948-ban létrejött „Egyezmény” megkötésének körülményei és hatása különös tekintettel a nevelésre. Budapest–Nagykőrös, Dunamelléki Református Egyházkerület, 2006.
* GAÁL István: Egy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében, Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. – Tanulmányok 7.) Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 1999.
* GÁSPÁR Jenő (felelős kiad.): Az Országos Magyar Sajtókamara Évkönyve 1941 (Az Országos Magyar Sajtókamara Könyvtára 3.) Budapest, Országos Magyar Sajtókamara, 1941.
* HADHÁZY László: Adalékok Nyíregyháza oktatásügyének felszabadulás utáni első évéhez. Pedagógiai, Közművelődési Folyóirat 7(1981/19), 21–30.
* HODOSSY Lajos: Boda József emlékezete. Veszprém, Veszprémi Református Egyházközség, 2006.
* HORVÁTH Erzsébet (szerk.): Megújulás, visszarendeződés (1956–1957), Dokumentumok a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában az 1956–1957-es esztendők történetének kutatásához, Budapest, Kálvin, 2008.
* k. i. [KÁDÁR Imre]: E számunk lezárása után… [Békefi Benő (nekrológ)] Theologiai Szemle 7(1964/3–4) [128_3–128_4]
* KARASSZON István: In memoriam Szesztay Mária (1927–2017), Confessio, 41(2017/3), http://confessio.reformatus.hu/v/331/, 2018. február 20.
* KOVÁCS Kálmán Árpád: „[...] a serdülő ifjúság nem mert mutatkozni.” In: Kovács Emőke (szerk.): Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A Gulag-kutatás fehér foltjai, Budapest, Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány, 2021. 127–145.
* KOVÁCS Kálmán Árpád: Békefi Benő állambiztonsági jelentéseinek idő- és tartalommeghatározási problémái. In: Somorjai, Ádám; Somorjai, Gabi (szerk.) Laborator assiduus. A 70 éves Zombori István köszöntése, Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2019. 327–337.
* LADÁNYI Sándor: Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–57-es esztendőben történtekhez- Budapest, Kálvin, 2006.
* NAGY Károly Zsolt: 2017 „Amit az evangélium ígér, azt váltsa valóra a demokrácia.” A társadalmi változások teológiai reflexiói és a belső nyilvánosság nyelvének átalakulása a Magyarországi Református Egyházban 1945 és 1948 között. In: CSIKÓS Gábor – KISS Réka – Ö. KOVÁCS József (szerk.): Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben. Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 425‒476.
* PAP László: Tíz év és ami utána következett (1945–1963). Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez, Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1992.
* RAVASZ László: Emlékezéseim. Budapest, Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1992.
* SZESZTAY Mária (szerk.): Dokumentumgyűjtemény a „Magyar Ébredés” Református Diakonissza Testvérház, későbbi nevén a Nyíregyházi Református Diakonissza Testvérház történetéhez, (Kézirat) H. n, 1988. Ráday Gyűjtemény – Könyvtár K.0.1015
* SZIKSZAI Béni: Ahogy én láttam, Feljegyzések a 20. századi magyar ébredéstörténetről, Budapest, Koinónia, 2015.

Szerző 
[[Kovács Kálmán Árpád]]

Tüdős Klára (1895–1980)

2026-06-19T13:48:22Z

Lanyi.gabor: /* Embermentés és kapcsolat a református egyházzal */

''Tüdős Klára'' (1895–1980), jelmeztervező, filmrendező, a Református Nőszövetség elnöke, a német megszállás alatt az embermentésben játszott szerepéért Jad Vasem díjjal tüntették ki.

== Korai évek, tanulmányok ==
Tüdős Klára 1895. július 20-én látta meg a napvilágot. Szülei házassága két régi, tekintélyes debreceni kálvinista családot egyesített. Apja, Tüdős János jogtanácsos és országgyűlési képviselő, édesanyja, Kálmánchey Irén az egyik első magyarországi reformátor, Kálmánchey Sánta Márton leszármazottja. Klára a nagyhírű a református Dóczy Leányiskolába járt, majd 1910-től másfél évet tanult egy Genfi-tó partján fekvő francia leányintézetben és egy évet egy londoni családnál<ref>dr. Scott, a Twickenham-i korház főorvosának családja</ref> töltött társalkodónőként. Édesapja nem sokkal hazatérését követően anyagi csődbe jutott, egészségét erősen kikezdték a történtek és 1918-ban meghalt. 1915-ben Klára felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Főiskola textil szakára. A tanulás költségeit ekkor már a család nem tudta finanszírozni, Debrecen városától kapott ösztöndíj tette azt lehetővé. Tüdős Klára hamar rátalált a divattervezés és a történelmi kosztümök témakörére, valamint mint fontos forrást felfedezte a néprajzot és Györffy István professzor tanítványaként rendszeres látogatója lett az egyetem néprajzi témájú óráinak. Tüdős Klára iparművészként és tánctanárként önálló egzisztenciát teremtett magának. A család azonban hagyományosabb keretek között képzelte el az életét és Szunyogh Rudolf huszárfőhadnagyot, egy rangos, debreceni dzsentri család fiát szemelte ki vőlegénynek számára. Klárát csapásként érte a rokonoknak ez a racionális döntése, de alávetette magát az akaratuknak. A fiatal pár a 400 holdas Szunyogh birtokra, Érsemjénre költözött, 1921 júliusában megszületett gyermekük, Judit. Tüdős Klárában 1925-re érett meg az elhatározás, hogy kislányát elhelyezi anyai nagynénjénél Debrecenben, elhagyja férjét, és önálló életet kezd Budapesten.

== Közéleti pályafutás ==
Tüdős Klára Budapestre érkezését követően felkérést kapott az Operaház jelmezműhelyének vezetésére, és ezzel kezdetét vette egy nagy karrier. Első kiugró sikere 1926 októberében Kodály Zoltán Háry Jánosának jelmezterve volt. Egyéni, népművészetre épülő stílusa az Opera és a színházi világ fontos személyiségévé tette és a divatvilágban is nevet szerzett magának. 1937-ben Pántlika néven önálló szalont nyitott, ami a megszállásig működött. A magyaros stílust követő modelljei a magyarországi és a külföldi piacot egyaránt meghódították. Tüdős Klára emellett színházi rendezőként és szerzőként is jó néhány sikert mondhatott magáénak, sőt mint a második magyar filmrendezőnő is beírta a nevét a filmtörténetbe az 1943-as Fény és Árnyék című filmjével.<ref>Az első női magyar rendezés dr. Balázs Mária Pókháló című filmje.</ref> 

Tüdős Klára művészi pályafutása során szoros kapcsolatba került a népi mozgalom kimagasló személyiségeivel. Kodály Zoltán, Karácsony Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Somogyi Imre, régi mestere, Györffy István legbelsőbb baráti köréhez tartoztak. Rajtuk keresztül vonódott be 1941 tavaszától a népi kollégium szervezésébe.<ref>Témának igen nagy a szakirodalma néhány fontosabb mű: A fényes szelek nemzedéke. I–II. Szerk. Kardos László. Bp. 1980.; M. Kiss Sándor – Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja. Bp. 1983.; Papp István: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Bp. 2008.; Szokolay Domokos: Az ifjúsági ellenállás néhány kérdése a Bolyai-Györffy-kollégium történetének tükrében. In: A Magyarok Vére – Írófejedelmek, diktatúrák, ellenállók. Szerk. Markó György – Schmidt Mária. Bp. 2015. 163–181.</ref> A népi mozgalom programjában sarkalatos kérdést jelentett a parasztfiatalok taníttatásának kérdése. Az Eötvös Kollégiumhoz hasonló, népi tehetségeket felkaroló intézmény nélkülözhetetlen eleme volt annak az elképzelésnek, amelyik a parasztság érdekérvényesítését és felemelését a soraikból érkező tehetségektől várta. A tervezett parasztkollégium ennek az értelmiségnek az elitgárdáját volt hivatva kinevelni. A sokféle elképzelés Tüdős Klára mestere, Györffy István néprajztudós elméleti munkájának<ref>Györffy István a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz intézett emlékiratában 1938 tavaszán fogalmazta meg a kollégium programját, ami egy évvel később A népi hagyomány és a nemzeti művelődés címen önálló kötetként is megjelent. lásd Papp I.: A népi kollégiumi mozgalom i. m. 72. </ref> és szervezésének köszönhetően indult el a megvalósítás útján. Györffy professzor 1939 október 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt, de a szervezés tovább folyt. A kollégium 1940 februárjában vált valósággá: Bolyai kollégium néven 30 diákkal indult a korszak hivatalos ifjúsági szervezetének, a Turul Szövetségnek a parasztkollégiumaként. 1941 végén azonban a németellenességük és baloldali kapcsolataik miatt megerősödtek a kollégium elleni támadások. A kollégisták 1942 februárjában bejelentették: pártfogóik segítségével biztosítani tudják maguk számára az egyesületi autonómiát, ezért függetlenítik magukat a Turul Szövetségtől, nevüket pedig Györffy István Kollégiumra változtatják. A teljes autonómia megteremtése nagy részben annak volt köszönhető, hogy támogatására egy pártfogó testület szerveződött, a szervezés lelke pedig Tüdős Klára és második férje, a miniszterelnökségi államtitkár, majd kereskedelmi miniszter [[Zsindely Ferenc (1891–1963)|Zsindely Ferenc]] volt.<ref>1938. július 9-én kötött házasságot Zsindely Ferenc és Tüdős Klára</ref> Kettőjük kapcsolatrendszerén keresztül a politikai és kulturális elit, valamint a gazdasági élet számos befolyásos személyiségét sikerült megnyerniük. Sokak anyagi támogatása mellett és több mint 130 fő részvételével alakult meg a Györffy István Kollégium Pártfogó Testülete, amely összetételét tekintve a korszak egyik legbefolyásosabb grémiuma volt.<ref>Papp I.: A népi kollégiumi mozgalom i. m. 166–168. A tagok között tizenkét nyugalmazott, aktív vagy leendő minisztert találni, köztük Antal István propagandaminisztert, vagy a volt miniszterelnököt, Bárdossy Lászlót. Nagy számmal voltak országgyűlési képviselők, a népi mozgalomhoz köthető írók, művészek. Teleki Pál tanítványi és munkatársi köre, Ravasz László és a református egyház más prominensei, és számos katolikus személyiség, köztük a piarista Sík Sándor vagy Nagy Töhötöm, a befolyásos jezsuita páter. A magyar tudósvilág számos tagja és a gazdasági élet prominensei: Baranyai Lipót, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Ganz Gyár, a Gamma Gyár, a Hangya Szövetkezet, a Futura és számos vállalat igazgatója.</ref> A Testület elnöki címét [[Zsindely Ferenc (1891–1963)|Zsindely Ferenc]] töltötte be, aki a Kollégium ügyében teljes mellszélességgel támogatta a feleségét. A patronálás a német megszállás nehéz viszonyai között is folytatódott. [[Mester Miklós (1906–1989)|Mester Miklós]], az ellenállás Sztójay-kormányba beépített államtitkára – a Zsindely házaspár felkérésére – miniszteri biztosként látta el a kollégium védelmét.<ref>Mester Miklós: Két tragikus kor árnyékában. Bp. 2012. 392–396.</ref>

== Embermentés és kapcsolat a református egyházzal ==
A német megszállással új fejezet kezdődött Magyarország életében és ezzel összefüggésben Tüdős Klára patronálási munkájában is. A megszállás után közvetlenül, mint sarkalatos követelés fogalmazódott meg, hogy az itt élő zsidóságot ki kell szolgáltatni Németországnak. Ebben a helyzetben kezdte meg Tüdős Klára az üldözött [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)|zsidóság]] és a háborús menekültek menekítésének szervezését.<ref>Zsindelyné Tüdős Klára embermentésben játszott szerepéről lásd Dizseri Eszter: Aki sokakat fogadott be… – Megemlékezés Zsindelyné Tüdős Klára gyermek- és zsidómentő missziójáról halálának 10. évfordulója alkalmából. Confessio 14. (1990) 4. sz. 31–34.</ref> Ezt a munkát már, mint a Református Nőszövetség vezetője szervezte.<ref>részletesen lásd Kósa L.: Zsindelyné Tüdős Klára i. m. 477–491. </ref> Tüdős Klára 1940-ben [[Bereczky Albert (1893–1966)|Bereczky Albert]], a pozsonyi úti református gyülekezet lelkészének hatására gyakorló vallási életet kezdett élni és bekapcsolódott a református egyház életébe. Ravasz László püspök 1943 őszén a Nőszövetség felélesztésére és az elnöki pozícióra kérte fel, Pilder Máriát, aki az első világháború után végzett lelkigondozást az erdélyi asszonyok között pedig a szövetség titkárának.<ref>Tüdős Klára visszaemlékezése Pilder Máriára: Zs. Tüdős Klára: Mária. In: Uő: Arcképek. 43–74.</ref> A fél év múlva bekövetkező német megszállás lehetetlenné tette, hogy érdemi egyesületi munka kezdődhessen, de a Szövetségen keresztül Tüdős Klára részévé vált a református egyház embermentő hálózatának. A Nőszövetség gyülekezeti csoportjával pályaudvari szolgálatot szervezett. A háborús menekülteket élelemmel látták el, a felnőtt nélkül érkezett gyerekeket pedig összegyűjtötték és elhelyezést kerestek számukra.<ref>Tüdős K.: Rongyok i. m. II. 238.</ref> Tüdős Klára szorosan együttműködött a Svéd Vöröskereszt megbízottjaival, a Langlet házaspárral és Asta Nilsonnal, akik nagy segítséget nyújtottak azzal, hogy biztosítani tudták a Tüdős Klára által szervezett otthonoknak a diplomáciai védettséget.<ref>részletesen lásd Kovács Gellért: Alkonyat Budapest felett – Az embermentés és ellenállás története 1944–45-ben. Bp. 2014. 277–280.; Nina Langlet: A svéd mentőakció, 1944. Bp. 1988. A Svéd Vöröskereszt által védett gyermekotthonokban mintegy 1000-2000 gyermeket sikerült elhelyezni.</ref> Az első zsidó anya- és csecsemőotthont a Podmaniczky utcai Teleki Intézet főiskolai internátusában alakította ki, ahova a svéd mentőakció során felkarolt csecsemős anyákat helyezték el. A gyerekek gondozását a pozsonyi úti református gyülekezet ifjúsági köre végezte, Tüdős Klára pedig a mindennapi élet feltételeinek megteremtésén fáradozott, mint fogalmazott: rám már „csak az élelmezés csekély gondja”<ref>Tüdős K.: Rongyok i. m. II. 238.</ref> maradt. Az életveszélyes munka konspiratív összehangolásában nagy segítséget jelentett a református fiatalokból szerveződő „hírvivő hálózat”, amelyik a város különböző pontjai között hordta-vitte az élelmet, ruhát és a híreket. „5-6-os csoportokra osztódtak, fiúk lányok vegyesen. […] Feladatuk volt a védett házak és a központ, vagyis Zsindelyné között összeköttetés tartása. Reggel hozták a napi élelmet, este pedig jöttek tájékozódni, hogy nincs-e valami baj?”<ref>Borza Erzsébet visszaemlékezését 1989-ből idézi: Dizseri E.: Zsindelyné i. m. 161.</ref> – emlékezett vissza Borza Erzsébet, a Teleki Intézetben segítő diakonissza. Tüdős Klára életében leleményességének talán legnagyobb próbatétele ezekben a hónapokban zajlott, amikor az otthonokban és egyéb menedékhelyeken zsúfolódó embersokaságnak kellett az ellátását biztosítani, a hadiállapot és a legnagyobb élelemhiány közepette. Cikázott az országban kibombázott élelemraktárak között, élelmiszerjegyeket szerzett, és vagyonának jelentős részét emésztette fel a teherautónyi makaronik, konzervek, zsíros bödönök beszerzése.<ref>Tüdős K.: Rongyok i. m. II. 239.; Zsindely F.: Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója 1941. február 25. – 1946. március 9. Bp. 2021. 578–634.</ref>

A Teleki Intézet internátusából a nyilas puccs után el kellett menekíteni a bentlakókat, mert ez az épület védettséget nem élvezett és a nyilasok rajtaütése fenyegetett. Darányi Kálmánné nyugatra menekülése előtt átadta Zsindelynének Maros utcai házát, itt rendezték be az ostrom végéig működő csecsemőotthont. Bodoky Richard, a Bethesda kórház igazgatója és Filadelfia Diakonissza Egylet alapítója segítette ki az otthont diakonissza testvérekkel. Zsindelyék saját házukat október közepén adták át a nagyobb gyerekek menedékeként. A befogadott szülőkkel és a személyzettel együtt 72 ember élte itt túl a háború legutolsó szakaszát, köztük olyan illegális kommunista üldözöttek, mint Apró Antalné vagy Schifferné Szakasits Klára és gyermekeik. Budapest ostroma alatt az Istenhegyi úti ház a frontvonal kellős közepére került, de minden lakó élve vészelte át az emberpróbáló hónapokat. Ebben a légkörben tudatosodott Tüdős Klárában az élete végéig tartó elhivatottság, hogy az összetört lelkek talpra állását kell szolgálnia. Ehhez a munkához a Református Nőszövetség a legjobb fórumot jelentette, Pilder Mária pedig olyan lelki iránymutatást adott számára, ami magabiztossá tette ebben a feladatban.<ref>Tüdős Klára visszaemlékezése Pilder Máriára: Zs. Tüdős Klára: Mária. In: Uő: Arcképek. 43–74. </ref>

== A második világháború után ==
A háborút követően több évig járták az ország református gyülekezeteit és segítették az asszonyokat a háborús megrázkódtatások feldolgozásában. 1947-ben a Zsindely házaspár átadta Istenhegyi otthonát a református egyháznak, hogy ott a nőszövetségi munka keretében több napos lelkigyakorlatokat, tanfolyamokat, konferenciákat tartsanak. „Nagyon elevenen működő missziós ház volt”<ref> [[Szabó Imre (1891–1955)|Szabó Imre]] református lelkész 1989-es visszaemlékezését idézi Dizseri E.: Zsindelyné i. m. 200.</ref> – emlékszik vissza Szabó Imre lelkész. 1950-ig, amíg a kommunista hatalom engedte ezt a belmissziós munkát, 1025 fő vett részt az Istenhegyi Otthon közösségi evangelizációin. Tüdős Klárát azonban már 1949. január 3-án kitiltották a nőszövetségi munkából és szöges drótot húztak a Zsindelyék által lakott kertészház és a villa között, „amit nekem is, az asszonyoknak is tilos volt átlépni.”<ref>eri E.: Zsindelyné i. m. 200.</ref> – emlékszik Tüdős Klára. 1951 júniusában pedig a házaspár kézhez kapta a kitelepítési parancsot. [[Bereczky Albert (1893–1966)|Bereczky Albert]] közbenjárására felajánlották számukra, hogy megválaszthatják lakhelyüket, így költözhettek Balatonlellére azzal az indoklással, hogy egy ottani nyaraló házmesteri feladatait látják el. Ez lett közös életük utolsó 12 évének otthona. Tüdős Klára, miután [[Zsindely Ferenc (1891–1963)|Zsindely Ferenc]] 1963-ban meghalt, visszaköltözött Budapestre. Élete végéig aktív volt, Kapcsolatom a református egyházzal és annak Urával<ref>Magyarországon a kéziratot nem engedték megjelenni, ezért Svájcban került kiadásra, és szamizdat formájában terjesztették. Itthon elsőként 1998-ban Csizma az asztalon címmel adták ki a Harmat Kiadó gondozásában. </ref> című munkáján dolgozott, lelki gondozást tartott, újságcikkeket írt elmélkedéseiről. Életírását ezekkel a szavakkal zárta: „Hát azt a gyerekkori imádságom, hogy »add, Istenem, hogy az én életemben sok minden történjék, ha rossz is van benne, nem baj!« – az százszázalékosan meghallgattatott.”<ref>Tüdős K.: Rongyok i. m. II. 340. </ref> 1980. április 16-án hunyt el.<ref>Göncz Árpádné: Az én Tüdős Klárám. In: Dizseri Eszter: Zsindelyné Tüdős Klára – Életrajz dokumentumokban 1895–1980. Bp. 1994. 5. </ref>

Irodalom
* Dizseri Eszter: Zsindelyné Tüdős Klára – Életrajz dokumentumokban 1895–1980. Bp. 1994.
* Dizseri Eszter: Aki sokakat fogadott be… – Megemlékezés Zsindelyné Tüdős Klára gyermek- és zsidómentő missziójáról halálának 10. évfordulója alkalmából. Confessio 14. (1990) 4. sz. 31–34.
* Kósa László: Zsindelyné Tüdős Klára és az Országos Református Nőszövetség. In: Uő: Művelődés, egyház, társadalom – Tanulmányok. Bp. 2011. 477–491.
* Kovács Gellért: Alkonyat Budapest felett – Az embermentés és ellenállás története 1944–45-ben. Bp. 2014.
* Köbel Szilvia: Egyházi szálak az 1951–1953 közötti budapesti kitelepítések egyes eseteiben. In: A Nagy Testvér szatócsboltja – Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből. Szerk. Gyarmati György – Palasik Mária. Bp. 2012. 171–195.
* Langlet, Nina: A svéd mentőakció, 1944. Bp. 1988.
* M. Kiss Sándor – Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja. Bp. 1983.
* Papp István: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Bp. 2008.
* Szokolay Domokos: Az ifjúsági ellenállás néhány kérdése a Bolyai-Györffy-kollégium történetének tükrében. In: A Magyarok Vére – Írófejedelmek, diktatúrák, ellenállók. Szerk. Markó György – Schmidt Mária. Bp. 2015. 163–181.
* Mester Miklós: Két tragikus kor árnyékában. Bp. 2012.
* Zsindely Ferenc: Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója 1941. február 25. – 1946. március 9. Bp. 2021.
* Zsindelyné Tüdős Klára: Rongyok – Tüdős Klára életregénye. Bp. 1974. I–II. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ms 10.907/I–II.,
* Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon. Bp. 1998.
* Zsindelyné Tóüdős Klára: Fény a sötétségben. Bp. 2004.
* Zsindelyné Tüdős Klára: Isten markában. Bp. 1991.

Szerző 
[[Szekér Nóra]]

Zsindely Ferenc (1891–1963)

2026-06-19T13:45:21Z

Lanyi.gabor:

''Zsindely Ferenc'' (1891–1963), jogász, politikus, miniszter, a dunántúli egyházkerület világi főjegyzője, a német megszállás után felesége, Tüdős Klára embermentő tevékenységben, a háború után pedig a lelki gondozó munkában segítője.

== Ifjú kora, tanulmányai, tisztviselői pályafutása ==
1891-ben a Szabolcs megyei Kisvárdán – négy fiúgyermek közül a legidősebbként – látta meg a napvilágot egy nagy múltú református családban. Nem sokkal születése után a család Komáromba költözött, ahol édesapja, a komáromi törvényszék elnöki pozícióját töltötte be. A komáromi bencés-gimnáziumban, majd a pápai református kollégiumban járta a középiskoláit, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. A diplomát abban az évben szerezte meg, amikor kirobbant az első világháború. Mint oly sokan, önként jelentkezett katonának, tüzérfőhadnagyként három évet a fronton töltött. Még harctéri szolgálata alatt, 1915-ben megválasztották Komárom vármegye szolgabírójává, 1919-ig vármegyei főjegyzői tisztségig vitte, amikor is minisztériumi tisztviselői állást kapott Budapesten, mint miniszteri segédtitkár a kisebbségi ügyek minisztériumába majd 1921-től a pénzügyminisztériumba mint pénzügyi titkár.<ref>Haeffler (szerk.), 1940: 377–378.</ref>

== A közéleti szereplő ==
Zsindely Ferenc 1931-ben elindult a komáromi országgyűlési választásokon és kormánypárti programmal bejutott az országgyűlésbe, ezzel elkezdődött politikai karrierje. A város a háború végéig minden alkalommal, még háromszor megválasztotta képviselőjének. 1935-től a Pénzügyminisztérium költségvetési főelőadójaként szerzett nevet magának, 1936-tól a kormányzópárt ügyvezető alelnöke pozíciójút is betöltötte. Hóman Bálint 1938 februárjában felkérte, hogy legyen a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium protestáns ügyekért felelős államtitkára.<ref>Dizseri, 1994: 15.</ref> 
Zsindely Ferenc politikai pályájának kezdetétől ahhoz a csoporthoz tartozott, akik Teleki Pál köré szerveződtek és az ő politikai gondolkodását tekintették iránymutatónak . E körön keresztül került kapcsolatba az erdélyi gyökerű és a tagságát tekintve erősen református összetételű Magyar Testvéri Közösség nevű titkos társasággal is, akik magyar érdekek és a magyar szuverenitás hathatósabb érvényesítését tűzték ki célul. Ezen az alapon ellensúlyozni igyekeztek a német birodalmi befolyást és mint alulról szerveződő magyar kulturális irányzatot támogatták a népi mozgalom törekvéseit. Zsindely és Teleki között hamar bensőséges viszony alakult ki, és idővel Teleki egyik legbelsőbb bizalmasává vált. 1938 májusában Teleki Pál került a kultuszminisztérium élére és kérte, legyen közvetlen munkatársa, 1939 februárjában, miniszterelnöki kinevezésekor pedig maga mellé vette miniszterelnökségi államtitkárnak. Ezzel kezdetét vette egy hosszú hivatali megbízatás: Zsindely 1943 márciusáig, három kormányfő (Teleki Pál, Bárdossy László és Kállay Miklós) alatt töltötte be ezt a pozíciót. Politikai pályájának csúcsát 1943 tavaszán érte el, amikor kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterré nevezték ki. 1944. március 19-én a német megszállás következtében a Kállay kormány lemondott és Zsindely a közvetlen német jelenlét mellett nem vállalt tovább semmilyen politikai szerepet. „Hajnalban azzal jött haza, hogy lemondott, mert a fegyveres ellenállást leszavazták s ő annak, ami most következik, cinkosa nem lesz! Teleki Pál halála óta nem láttam ilyen felindultnak”<ref>Zsindelyné, 1974: II. 235–236.</ref> - idézi meg a történteket felesége, Tüdős Klára. 
Az ugyancsak református patrícius családi háttérből érkező és divattervezőként magának nagy hírnevet szerző Klára meghatározó hatással volt Zsindely Ferenc közéleti pályafutására is.<ref>Tüdős Klára életéről lásd: Dizseri, 1994. </ref> Az ő szervezésének valamint Zsindely Ferenc támogatásának köszönhetően jött létre a korszak politikai és kulturális elit, valamint a gazdasági élet számos befolyásos személyiségének megnyerésével a Györffy István Kollégium Pártfogó Testülete, amely biztosította, hogy a paraszti származású, népi kollégisták teljes autonómia megteremtése mellett saját szakkollégiumot működtethessenek. A Testület Zsindely elnöklete alatt állt és a megszállást követően is gondoskodott az ellenállásba bekapcsolódó kollégisták védelméről. Személyesen Mester Miklóst, a Sztójay-kormány ellenállás által beépített kulturális államtitkárát kérte fel a kollégium védnökségére.<ref>Papp, 2008: 166–168.</ref> 
1944. március 19-e után, mint sarkalatos követelés fogalmazódott meg a kormány felé, hogy az itt élő zsidóságot ki kell szolgáltatni Németországnak. Ebben a helyzetben kezdte meg Tüdős Klára az üldözött [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)|zsidóság és a háborús menekültek mentésének]] szervezését.<ref>Zsindelyné Tüdős Klára 2001-ben posztumusz megkapta a Jad Vasem kitüntetést. Embermentésben játszott szerepéről. Lásd: Dizseri, 1990: 31–34. </ref> E munkában messzemenően számíthatott férje támogatására. Saját házukat, az Istenhegyi úti villát a Vöröskereszt védelme alá helyezték, erdélyi és zsidó menekült gyerekeket, kommunista üldözötteket (többek között mint Apró Antalnét és gyermekeit, Szakasits Árpád unokáját) fogadtak be, 72 ember élte át itt az ostrom nehéz hónapjait.

== Élete a kommunista diktatúrában ==
A háború után Zsindely Ferencnek nem csak politikai karrierje szakadt meg, de munkát sem kapott többet 1945-öt követően. A német birodalmi törekvésekkel való szembenállása és az embermentésben játszott szerepe ellenére a háborús bűnösség vádja is a feje felett lebegett. A Bárdossy-perben be is idézték tanúnak, de végül nem került sor a meghallgatására. A számonkérésnek attól a legközvetlen formájától megmenekült, hogy börtönbüntetés legyen az osztályrésze, de világnézete, osztályhelyzete, korábbi szerepe, kapcsolatrendszere mind arra predesztinálták, hogy a kommunista rendszer potenciális ellenségeinek körébe sorolódjon. Ő és felesége rákerültek a kitelepítendők listájára, 1951 júniusában kapták kézhez a kitelepítési parancsot.<ref>Állambiztonsági Szolgálatik Történeti Levéltára 2. 5. 6. Kitelepítési iratok. 3541/1951 Zsindely Ferenc</ref> [[Bereczky Albert (1893–1966)|Bereczky Albert]] református püspök közbenjárására azonban a belügyminisztérium ezt szabad elköltözésre enyhítette: megválaszthatják lakhelyüket, ha egy héten belül szállást találnak maguknak.<ref>Köbel, 2012: 171–195. </ref> Így kerültek Balatonlellére azzal az indoklással, hogy egy ottani nyaraló házmesteri feladatait látják el. Ez lett közös életük utolsó 12 évének otthona. Zsindelyék – miután lakásuk nem volt és nyugdíjukat megvonták – a kitelepítés kényszerének feloldása után is mint házmesterek Lellén maradtak. 1963. április 26-án Zsindely Ferencet szívinfarktus következtében itt érte a halál. „Nagyon szegényen, nagyon boldogan, megbékülve Istennel, emberekkel, letéve hazája sorsát a mindent tudó, egyedül bölcs, egyedül jó, izgalmas Isten elé”<ref>Zsindely, 1993: 5. </ref> – írta felesége 1964-ben.

== Kapcsolata a református egyházzal ==
A nagy múltú református családi háttérből érkező Zsindely, a református ügyekért felelős államtitkári pozícióba történt kinevezésekor már a tatai református egyházmegye világi tanácsbírója volt. 1940-ben dunántúli egyházkerület világi főjegyzővé választották, majd 1941-től a budapesti-fasori egyházmegye presbiteri tisztjét is betöltötte. Feleségét, aki Ravasz László püspök felkérésére 1943-tól a Református Nőszövetség elnöke lett, mindenben támogatta. Az Istenhegyi úti villájukat 1947-ben átadták a református egyháznak, ahol [[Tüdős Klára (1895–1980)|Tüdős Klára]] a háború okozta lelki sérülések gyógyítására lelkigyakorlatokat szervezett 1949. januárjáig. Ekkor azonban felsőbb utasításra félbe kellett hagyniuk pártfogó munkájukat és a hatóságok kitiltották őket a villából. Kitelepítésükig a régi otthonuk melletti kertészházban laktak, a két épület közé pedig szögesdrótot húztak. 1951 után a kényszerlakhelyükként kijelölt balatonlellei nyaraló a református családok találkozóhelyévé vált. Itt írta Ágoston Sándor jugoszláviai magyar református püspök megbízásából a gyülekezeti és családi áhítatokra szánt 1993-ban Mint ismeretlen és mégis ismerős címen kiadott meditációit.

Szakirodalom
* Dizseri Eszter, 1994: Zsindelyné Tüdős Klára – Életrajz dokumentumokban 1895–1980. Budapest.
* Dizseri Eszter, 1990: Aki sokakat fogadott be… – Megemlékezés Zsindelyné Tüdős Klára gyermek- és zsidómentő missziójáról halálának 10. évfordulója alkalmából. Confessio, 4. sz. 31–34.
* Haeffler István (szerk.), 1940: Országgyűlési Almanach. Az 1939 – 44. évi Országgyűlésről. Budapest.
* Kósa László, 2011: Zsindelyné Tüdős Klára és az Országos Református Nőszövetség. In: Uő: Művelődés, egyház, társadalom – Tanulmányok. Budapest. 477–491.
* Köbel Szilvia, 2012: Egyházi szálak az 1951–1953 közötti budapesti kitelepítések egyes eseteiben. In: A Nagy Testvér szatócsboltja – Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből. Szerk. Gyarmati György – Palasik Mária. Budapest. 171–195.
* Papp István, 2008: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Budapest.
* Szokolay Domokos, 2015: Az ifjúsági ellenállás néhány kérdése a Bolyai-Györffy-kollégium történetének tükrében. In: A Magyarok Vére – Írófejedelmek, diktatúrák, ellenállók. Szerk. Markó György – Schmidt Mária. Budapest. 163–181.
* Mester Miklós, 2012: Két tragikus kor árnyékában. Budapest.
* Zsindely Ferenc, 2021: Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója 1941. február 25. – 1946. március 9. Budapest. Szerk. Szekér Nóra
* Zsindely Ferenc, 1993: Mint ismeretlen és mégis ismerős. Budapest,
* Zsindelyné Tüdős Klára, 1974: Rongyok – Tüdős Klára életregénye. Bp. I–II. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ms 10.907/I–II.

Szerző 
[[Szekér Nóra]]

Szabó Imre (1891–1955)

2026-06-19T13:33:58Z

Lanyi.gabor:

''Szabó Imre'' (Somorja, 1891. április 10. – Debrecen, 1955. január 27.) az első budapesti református esperes

A fasori reformátusok legendás lelkipásztora, a Budapesti Református Egyházmegye első esperese a két világháború közötti fővárosi reformátusság életének kiemelkedő szervezője és építője volt. A korszakban igehirdetőként, a református sajtó meghatározó újságírójaként és könyvek szerzőjeként vált ismertté. Nem alkudott meg egyik diktatúra idején sem: a vészkorszakban zsidókat mentett, az ötvenes évek elején segítette a kitelepítetteket. 1951-ben tisztségeiről lemondatták és egy világtól elvágott kis nyírségi faluba száműzték, ahol hamarosan bekövetkező haláláig szolgált.

== Korai évei ==
Szabó Imre 1891. április 10-én született a Pozsony vármegyei Somorján (ma Šamorín, Szlovákia), szülei harmadik, egyben utolsó gyermekeként. Édesapja, idősebb Szabó Imre református lelkész korán elhunyt, őt fia, Imre alig ismerte, halálakor csupán hároméves volt. Az özvegy, Végh Ilona három félárván maradt gyermekével szüleihez költözött Negyedre (Nyitra vm.), ahol édesapja református lelkészként szolgált. Hamarosan a negyedi parókiát is el kellett hagyniuk a nagyapa, Végh Mihály halála miatt, ahonnan a család csallóközi birtokára költöztek.<ref>ARADI Péter: Interjú Szabó Évával. Sárbogárd, 2000. június 27. USC Shoah Foundation Visual History Archive (https://vha.usc.edu), 51022. sz. interjú.</ref>

== Tanulmányai, lelki formálódása ==
Elemi iskoláit Negyeden és Perbetén (Komárom vm.) végezte, majd Pápán a református gimnáziumban érettségizett. Kiemelkedő előadói tehetséggel rendelkezett, az iskolai szavalóversenyek állandó díjazottja volt. A nyarakat anyai nagybátyjánál, Végh Géza református lelkésznél a negyedi parókián töltötte, ahol korábban nagyapja is szolgált.<ref>DRASKÓCZY István: Szabó Imre a Budapesti Református Egyházmegye első esperesének élete és munkái, Mezőszilas–Kiskunfélegyháza, Parakletos Alapítvány, 1968–1991, 11–13; ERŐS Zsuzsa–SZABÓ Julianna (szerk.): Ég, de meg nem emésztetik. Szabó Imre a Budapesti Református Egyházmegye első esperese. Naplók 1914–1954, Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001, 389</ref> 
Édesapja hivatását választva, 1910-ben kezdte meg teológiai tanulmányait a [[Pápai Református Teológiai Akadémia|Pápai Református Teológiai Akadémián]]. Teológus hallgatóként találkozott a személyes megtérést középpontba állító belmissziói mozgalommal, amely egész további életét meghatározta. Belépett az egyik, akkor néhány éve alakult belmissziós szervezet, a [[Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ)]] tagjai közé. Atyai barátja lett a nagy hatású fiatal református lelkész, a MEKDSZ utazótitkára [[Victor János]], későbbi teológiai tanár. A MEKDSZ-hez fűződik két pápai teológustársával, [[Bereczky Albert (1893-1966)|Bereczky Alberttel]] és Tildy Zoltánnal kötött barátsága is.<ref>NAGY Zsombor: Szabó Imre, a budapesti református egyházmegye megszervezője és első esperese, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 579–590, 580; KISS Réka: Bereczky Albert lelkipásztori, püspöki működése, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 601–620, 601.; LÁNYI Gábor: Bishop Albert Bereczky (1893-1966) and the Revival Movement, Perichoresis 19(1/2021), 91-100, 92, 95, 97, 98, 99. DOI: 10.2478/perc-2021-0006</ref>

== Pályája kezdete ==
A teológia elvégzését két évi segédlelkészi szolgálat követte: az első évben Pápán kollégiumi senior is volt, majd 1916-ig (Rév)Komáromban szolgált, ahol megismerkedett és barátságot kötött a vele egykorú Túróczy Zoltán evangélikus segédlelkésszel, későbbi püspökkel. A társadalmi-politikai és egyháztársadalmi kérdések iránti érdeklődése már pályakezdő korában megmutatkozott. Itt írta meg első nagyobb lélegzetű munkáját, a Komáromi Református Egyházmegye pályázatára A most folyó világháború hatása a református egyház vallásos életére címmel. Pályamunkája dicséretben részesült.<ref>Draskóczy: Szabó Imre, 18–20.</ref> Segédlelkészként kezdte el írni Imakönyvét, melyet egész életén át folytatott.<ref>Az Imakönyv utolsó bejegyzése két évvel Szabó Imre halála előtt, 1952. december 31-én Bujon kelt. Közli Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 385–386.</ref>
Miután 1916 szeptemberében megkapta lelkészi oklevelét, egy tanéven át Baselben ösztöndíjas tanulmányokat folytatott. Hazatérve rövid dunántúli helyettes lelkészi szolgálat után – feltételezhetően [[Szabó Aladár]] támogatásával – a fővárosba került Kálvin téri segédlelkésznek, majd 1918-tól öt éven át a szegény rétegekkel foglalkozó [[Lorántffy Zsuzsanna Egyesület]] lelkésze lett.<ref>Draskóczy: Szabó Imre, 24–25; Nagy: Szabó Imre, 580–581; GÉRA Eleonóra Erzsébet: Református karitatív intézmények a magyar fővárosban 1850–1952. Doktori (PhD) disszertáció, Budapest, ELTE BTK, Kézirat, 2006, 185; KÓSA László: Az egyesületek a budapesti reformátusság életében, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 1077–1117, 1084.</ref>

== Válságok idején ==
Generációját meghatározta egy válságokkal teli időszak: a „nagy háború” (azaz az első világháború), majd a Tanácsköztársaság, a román megszállás és a trianoni döntéssel bekövetkezett országvesztés. Szabó Imre ekkor kapcsolódott be a református egyházi közéletbe. MEKDSZ-es barátai ott voltak a Tanácsköztársaságot támogató református lelkészek között,<ref>Közülük Tildy Zoltán Somogyban lelkészi szakszervezetet hozott létre, melynek titkára lett. Vö. CSŰRÖS András: Református egyházi élet a Tanácsköztársaság idején. A magyar reformátusság egy válságos korszakban, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan, 2021, 126–130.</ref> de ő nem csatlakozott hozzájuk, hanem egyházi választ keresett az égető nemzeti sorskérdésekre.
1919 novemberében névtelen röpiratot fogalmazott meg Reformátusok mit csináltok?! címmel. Száz példányt postán küldött el presbitereknek, hogy a templomok kapujára függesszék azt ki. A fiatal, szociálisan érzékeny lelkész tenni akarásáról tanúskodott, a magyar és a református öntudatot kívánta felébreszteni címzettjeiben. A röpiratot a következőkkel vezette be:

''„Mi van veletek, budapesti reformátusok, – kiket annyira becsültem, – hogy olyan némák és olyan süketek vagytok? Mozdulatlanságotok izgat! Bölcsesség az – vagy tehetetlenség?! Erő? – vagy gyámoltalanság?! Sehol a fórumon nem vagytok jelen. Politikailag nem számolnak veletek. De bent az egyházban sem látszik, hogy jelen volnátok…? Szavatok nincs máshol, mint a templomban. Egyetlen újságotok nincs! Egyetlen tájékoztató gyűlést nem tartotok. Egyetlen mozdulat – melyen meglátszanék, hogy 100 ezer budapesti református meggyőződését fejezi ki – nincs! Semmit nem akartok – se nem elleneztek: fontoskodva begombolkoztok és a jobb időket várjátok.”''<ref>A Reformátusok, mit csináltok?! c. röpiratot teljes terjedelmében közli Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 395–396.</ref>

== A gyülekezetszervező, majd fasori lelkipásztor ==
A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület Család utcai (ma VIII. ker. Reguly Antal utca) telkén álló barakktemplomban az első világháború idején hadikórház működött, amely a háború végén bezárt. Másfél év múltán az Ilka utcában megnyílt az egyesület új diakonissza kórháza.<ref>Géra: Református karitatív intézmények, 189–190.</ref> Ezután Szabó Imre elkezdte szervezni a tisztviselőtelepi református gyülekezetet, az istentiszteleteket pedig a Család utcában tartották. 1922 nyarán hollandiai tanulmányúton vett részt, amely meghatározó volt számára, ahogy naplójában írta akkor kezdte „megérteni a világot”.<ref>Szabó Imre: „A” füzet. Rotterdami napló, 1922. június 20-i bejegyzés, in: Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 3; Draskóczy: Szabó Imre, 37–40.</ref> 
Miután Szabó Hollandiából hazatért az új dunamelléki püspök, Ravasz László maga mellé szánta a Kálvin téri másodlelkészi állásra. A püspök Victor János teológiai tanárt ajánlotta a fasori gyülekezet<ref>Akkor még nem volt önálló gyülekezet (azaz teljes jogú anyaegyházközség), hanem a Budapesti Református Egyházközséghez (Kálvin tér) tartozó fasori parochiális körként működött.</ref> vezetésére, miután elhunyt Kovács Emil alapító lelkipásztor. A fasori presbiterek azonban nagy szótöbbséggel a fiatal tisztiviselőtelepi lelkész, Szabó Imre mellett foglaltak állást.<ref>Szabó Imre: „K” füzet, 1954. július 5-i bejegyzés, in: Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 327.</ref> Beiktatására ünnepélyes keretek között 1923 márciusában került sor. Még ebben az évben házasságot kötött a kolozsvári születésű Tamás Évával. Házasságukból öt gyermek született. 
Életének közel felét töltötte a Fasorban, amellyel – mint búcsúlevelében 1952 februárjában írta – „a Krisztusban úgy egybeforrt a lelkem, mint az atya lelke a nagy családban a gyermekeivel”.<ref>Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 436.</ref> Közreműködésével 1926-ban nyílt meg a fasori templom mögött álló telken, holland támogatással az első budapesti református elemi iskola, amelyet az akkori holland trónörökösről, Juliannáról neveztek el.<ref>MILLISITS Máté (szerk.): „… a templomnál is nagyobb van itt.” Szemelvények a Budapest-Fasori Református Egyházközség és a 100 éves Fasori Református Templom történetéből, 1913–2013, Budapest, Budapest-Fasori Református Egyházközség, 2013, 60–68.</ref>

== Az egyházszervező, első budapesti esperes ==
Fasori lelkipásztorként vetette fel az önálló budapesti egyházmegye létesítésének gondolatát. Terve releváns válasz volt a korszak jelentős problémájára, miszerint világvárossá nőtt a főváros népessége, így a reformátusok létszáma is ugrásszerűen megnőtt. Ekkor vált szorosabbá és intézményessé a kapcsolata Ravasz Lászlóval, akinek fontos munkatársa lett. Szabót 1928-ban zsinati pótképviselőnek választották és a Magyar Presbiter c. lap szerkesztőjeként kezdett működni. Szintén ebben az évben lett tagja Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának, majd annak örökös tagjává választották. Így jártasságot és kapcsolatokat szerzett a fővárosi politikában, amit a fővárosi reformátusság érdekében használt fel.<ref>Nagy: Szabó Imre, 583–584.</ref> 

Ravasz 1928. évi püspöki jelentésében felhívta arra a figyelmet, hogy ugyanannyian tartoznak a fasori parochiális körhöz, mint ötven baranyai egyházközséghez. Hangsúlyozta, hogy míg ezeknek a kis gyülekezeteknek mind önálló lelkipásztoruk van, addig a Fasorban Szabó és segédlelkészei szolgálnak. Ravasz püspöki jelentésének hatására először foglalkozott a Budapesti Református Egyházközség (Kálvin tér) száztagú presbitériuma a hozzájuk tartozó parochiális körök önálló gyülekezetekké válásának kérdésével. Ez az út vezetett mind az önálló fővárosi egyházközségek, mind a Budapesti Református Egyházmegye alapításához. A fasori gyülekezet 1932. január 1-jével vált teljes jogú anyaegyházközséggé.<ref>Millisits: „… a templomnál is nagyobb van itt.”, 89–93. </ref> 

Szabó Imre sokrétű egyházszervezői tevékenységének legnagyobb eredménye az önálló budapesti egyházmegye létrehozása volt, melynek első esperesévé 1931. december 9-én választották meg. Beiktatására és székfoglaló beszédére 1932. január 6-án került sor a Budapesti Egyházmegye alakuló közgyűlésén.
Számos budapesti református gyülekezet, megfelelő önerő hiányában templom nélkül volt. A felépítésükhöz szükséges támogatásokért Szabó többszöri kérelmet nyújtott be és tárgyalásokat folytatott. Mindezzel elérte, hogy a budapesti lakosok adójából a katolikusok mellett – arányos mértékben – a reformátusok is templomokat építhettek ún. fővárosi segélyből. Ennek köszönhetően felépült öt új református templom (Pozsonyi út, Szabadság tér, Pasarét, Külső-Józsefváros, Külső-Üllői út).<ref>Nagy: Szabó Imre, 584–586.</ref>
A Budapesti (későbbi Lónyay utcai) Református Gimnázium diákságának egyre gyarapodó létszáma indokolttá tette egy új épület felépítését, amelyet Szabó Imre esperesi működése legnagyobb tettének értékelt későbbi életrajzírója, a gimnázium egykori vallástanára, Draskóczy István.<ref>DRASKÓCZY István: A Budapesti Református Gimnázium második (csonka) félszázadának szellemi arculata, 1909/10–1951/52, Budapest, Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete–Lónyay Utcai Református Gimnáziumért Alapítvány, 1993, 88.</ref> Az állami és fővárosi támogatás mellett egy országos gyűjtés tette lehetővé, hogy 1943. október 31-én ünnepélyesen felavathatták a gimnázium Lónyay utcai új épületét.<ref>Draskóczy: A Budapesti Református Gimnázium, 88–94, 156–157.</ref>

== Embermentés a Fasorban ==
1938-ban Szabó megszervezte a Fasorban a másodlelkészi állást, amelyet Dobos Károly töltött be egészen 1952-ig, a pártállam nyomására történt eltávolításáig. Fáradhatatlan egyházépítőként börtön-, kórház- és külmissziót szervezett, egyetemi-, ifjúsági- és egyházmegyei lelkészi állásokat létesített. A vészkorszak idején védelmébe vett az üldözötteket. Az 1944. június 16-i esperesi jelentésében drámai hangon szólt az egyházmegyei közgyűléshez, tiltakozását fejezte ki a gettósítással és a deportálásokkal szemben.<ref>Kivonat a budapesti református egyházmegye 1944. évi, június 16-i rendes közgyűlésének jegyzőkönyvéből. Közli Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 410–415.</ref> A Julianna Iskola alagsorában – nem kis bátorságot tanúsítva – svéd védettség alatt működő, zsidó származású gyermekeket mentő otthont létesített. Az embermentésben végzett áldozatos tevékenységéért 2003-ban őt és feleségét posztumusz, illetve Éva lányát a Világ Igaza kitüntetésben részesítette a jeruzsálemi Jad Vashem Intézet.<ref>FROJIMOVICS Kinga–MOLNÁR Judit (szerk.): A Világ Igazai Magyarországon a második világháború alatt, Budapest–Jeruzsálem, Balassi–Yad Vashem, 2009, 354–355.</ref>

== A kommunista diktatúra szorításában ==
A háború utáni években az egyház épületeinek és életének helyreállításán fáradozott. Ugyanakkor 1945-től személyét kezdetben burkolt, majd egyre nyíltabb támadások érték a kommunistákkal mind inkább együttműködő református egyházi körök részéről, de ekkor még meg tudta tartani budapesti lelkészi és esperesi székét. Naplója tanúsága szerint mind nagyobb aggodalmak közepette élte meg a háború utáni időket. Bár a pártállami diktatúra teljes kiépülését követően is tisztában volt a várható következményekkel, esperesként mégis beadvánnyal fordult az egyházkormányzathoz az állásukat vesztett budapesti vallásoktató és missziói lelkészek ügyében.<ref>Nagy: Szabó Imre, 588–590.</ref>
A pártállam által diktált egyházzsugorítási terv helybenhagyásának céljával 1951 októberében megnyílt a zsinat, ahol Szabó Imre és Pap Béla karcagi lelkész felszólalásai nyomán nem várt ellenállás bontakozott ki. A diktatúra számára megbízható emberek helyett beválasztották őket a zsinati ülésszakok között döntést hozó szűk körű testületbe, a Zsinati Tanácsba. A zsinatot rövidesen felfüggesztették. 1951. november végén Szabót lemondatták mind esperesi, mind lelkészi állásáról, Pap Bélát pedig letartóztatta az Államvédelmi Hatóság.<ref>CSŰRÖS András: Pap Béla zsinati tevékenysége, különös tekintettel az 1951. október 24-i ülésre, Confessio 2007/4, 109–126.</ref> 

Ennek egyik közvetlen előzménye volt, amikor 1951. november 19-én Kiss Roland főgondnok számon kérte Szabón a két héttel korábban Irányelvek címmel írott egyházmegyei körlevelét. Ebben tanácsokkal látta el az egyházmegyéjéhez tartozó gyülekezetek vezetőségét az egyházközségekben folytatott munkákra vonatkozóan. Valódi bátorságról tett tanúságot, amikor a gyülekezeten kívül elvégzendő missziói látogatások célcsoportjai között a kitelepítetteket is nevesítette.<ref>A körlevelet közli ERDŐS Kristóf: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek” Szabó Imre esperes szerepe a budapesti kitelepítettek támogatásában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2022, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, Reformáció Öröksége 10., 2023, 233–247, 245–247. doi: 10.61376/hit.2022.erdos.18</ref> 
Az esperes már a budapesti kitelepítések végrehajtásának idején a tettek mezejére lépett. Már hónapokkal az 1951. november 6-án kelt körlevél megszületése előtt gondjába vette az egyházmegyéjéből kitelepített református egyháztagokat. Ez egyfajta szervezői munkát jelenthetett. A kitelepítések végrehajtásának negyedik hetében, 1951. június 14-én egyházmegyei közgyűlést tartott, amelyen elmondta a kitelepítettek védelmére szolgáló javaslatokat és gondozásukra vonatkozó kéréseit. Ezzel igen bátor és nem veszélytelen kiállást tanúsított a kitelepítettek mellett a még hivatalában lévő esperes.<ref>Erdős: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek”, 237–239.</ref>

== Budapestről száműzve ==
Hatvanévesen egy világtól elvágott, vasúti közlekedés nélküli kis nyírségi faluba, Bujba helyezték. Feleségével együtt 1952. január 31-én hagyta el a fővárost.<ref>Erős–Szabó: Ég, de meg nem emésztetik, 241–242.</ref> „Példaadónak találtam az utolsó tíz év alatti magatartását, amellyel megmutatta, hogyan kell keresztyénileg elhordozni azt is, amit emberileg elhordozhatatlannak találnánk.” – [[Révész Imre]] volt tisztántúli püspök így emlékezett vissza Szabó Imrére, annak halála után.<ref>Draskóczy: Szabó Imre, 188.</ref> A buji gyülekezet az új egyházkormányzat hűséges emberéhez, az akkor már hírhedt [[Békefi Benő]] egyházmegyéjéhez tartozott, amelyet a kortársak „fegyházmegyeként” emlegettek. Szabó egészsége hamar megrendült, 1955 elején hunyt el a debreceni klinikán. Az óbudai temetőben mintegy ötezer ember búcsúztatta, a szertartást [[Ravasz László]] végezte a Jn 14,16–19 alapján: „Én élek és ti is élni fogtok.”<ref>Nagy: Szabó Imre, 590.</ref>

== Emlékezete ==
A [[Budapest-Fasori Református Egyházközség]] presbitériuma a rendszerváltás után, 1991-ben Szabó emlékére létrehozta a Szabó Imre Alapítványt azzal a céllal, hogy az állami tulajdonból egyházi tulajdonba visszakerült Julianna Református Általános Iskola működését anyagilag támogassa. Az alapítvány mindmáig működik. A fasori reformátusok gyülekezeti termet neveztek el egykori lelkipásztorukról. A vészkorszakban megmentettek nevében Frenkel Andor és Buda Józsefné Frenkel Márta 2002-ben emléktáblát helyezett el a Julianna iskola régi épületében. Szabó Imre egyik lánya, Szabó Piroska díjat alapított édesapja emlékére. A Szabó Imre-díjat első alkalommal 2022-ben adták át a fasori református templomban. A díjat minden évben olyan diáknak ítélheti oda a [[Julianna Református Általános Iskola]] igazgatótanácsa, akit tanulmányi előmenetele és szorgalma alapján arra érdemesnek tart.

== Felhasznált irodalom és források ==

ARADI Péter: Interjú Szabó Évával. Sárbogárd, 2000. június 27. USC Shoah Foundation Visual History Archive (https://vha.usc.edu), 51022. sz. interjú. 

CSŰRÖS András: Pap Béla zsinati tevékenysége, különös tekintettel az 1951. október 24-i ülésre, Confessio 2007/4, 109–126. 

CSŰRÖS András: Református egyházi élet a Tanácsköztársaság idején. A magyar reformátusság egy válságos korszakban, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan, 2021. 

DRASKÓCZY István: A Budapesti Református Gimnázium második (csonka) félszázadának szellemi arculata, 1909/10–1951/52, Budapest, Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete–Lónyay Utcai Református Gimnáziumért Alapítvány, 1993. 

DRASKÓCZY István: Szabó Imre a Budapesti Református Egyházmegye első esperesének élete és munkái, Mezőszilas–Kiskunfélegyháza, Parakletos Alapítvány, 1968–1991. 

ERDŐS Kristóf: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek” Szabó Imre esperes szerepe a budapesti kitelepítettek támogatásában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2022, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, Reformáció Öröksége 10., 2023, 233–247. doi: 10.61376/hit.2022.erdos.18 

ERŐS Zsuzsa–SZABÓ Julianna (szerk.): Ég, de meg nem emésztetik. Szabó Imre a Budapesti Református Egyházmegye első esperese. Naplók 1914–1954, Budapest, Budahegyvidéki Református Egyházközség, 2001. 

FROJIMOVICS Kinga–MOLNÁR Judit (szerk.): A Világ Igazai Magyarországon a második világháború alatt, Budapest–Jeruzsálem, Balassi–Yad Vashem, 2009. 

GÉRA Eleonóra Erzsébet: Református karitatív intézmények a magyar fővárosban 1850–1952. Doktori (PhD) disszertáció, Budapest, ELTE BTK, Kézirat, 2006, http://doktori.btk.elte.hu/hist/gera/diss.pdf, 2023. október 3. 

JAKUS Ágnes: Aki ember tudott maradni. Parókia, 2022. június 20., https://parokia.hu/v/aki-ember-tudott-maradni/, 2023. október 4. 

KISS Réka: Bereczky Albert lelkipásztori, püspöki működése, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 601–620. 

KÓSA László: Az egyesületek a budapesti reformátusság életében, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 1077–1117. 

MILLISITS Máté (szerk.): „… a templomnál is nagyobb van itt.” Szemelvények a Budapest-Fasori Református Egyházközség és a 100 éves Fasori Református Templom történetéből, 1913–2013, Budapest, Budapest-Fasori Református Egyházközség, 2013. 

NAGY Zsombor: Szabó Imre, a budapesti református egyházmegye megszervezője és első esperese, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 579–590.

Szerző 
[[Erdős Kristóf]]

Sebestyén Jenő (1884–1950)

2026-06-19T13:24:41Z

Lanyi.gabor:

Sebestyén Jenő csaknem három évtizeden keresztül (1918–1946), a két világháború közti időszak egésze alatt volt a budapesti református teológia dogmatikaprofesszora. Az általa képviselt „történelmi kálvinizmus” irányzata a magyar reformátusság hitvallásos szellemben való megújulását tűzte ki célul. A „történelmi kálvinizmus” egyesületei, valamint médiumai által országos jelentőségűvé válva meghatározó hatást gyakorolt a két világháború közt felnőtt lelkésznemzedék életére, a magyar reformátusság külföldi elismertségére és nemzetközi kapcsolataira. 

== Korai évei ==

Sebestyén Jenő 1884. június 8-án született a Baranya megyei Csúzán (ma Suza, Horvátország). Gyermekkorát meghatározta a református egyházhoz, a tradicionális református kegyességi formákhoz, kultúrához és életmódhoz való öntudatlan kapcsolat. <ref>Ladányi Sándor: Sebestyén Jenő. In: Emlékkönyv Sebestyén Jenő születésének 100. évfordulójára. Szerk. Ladányi Sándor. Bp. 1986. 10.</ref> Édesapja, Sebestyén Ádám közjegyzőként tevékenykedett, de a kor református értelmiségi rétegére jellemzően megannyi rokoni szálon keresztül kötődött református egyháziakhoz. Gyermekkorának egyházias környezetében tehát természetes evidenciaként szívta magába a református kegyesség külső formáit és gesztusait, de belső életszemléletét, gondolkodását, világnézetét is. <ref>Rácz Lajos: Sebestyén Jenő, a tanár katedrán és katedrán kívül. In: Emlékkönyv i. m. 42.</ref> 

== Tanulmányai, lelki formálódása ==

A helyi elemi iskola után előbb a gyönki református algimnáziumba, majd a zombori állami gimnáziumba került. Végül középfokú tanulmányainak utolsó három évét a Kecskeméti Református Főgimnáziumban töltötte, ahol 1902-ben érettségizett.<ref>Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala (a továbbiakban: DRE PH), Lelkészi Törzslapok, Sebestyén Jenő törzslapja. 1.</ref> Ekkor még nem érzett elhivatást a lelkészi pálya iránt. Jogi pályára készült, de éppen a jogász édesapa beszélte le erről és vette rá, hogy a Budapesti Református Teológiai Akadémiára iratkozzon be. <ref>Ladányi S.: Sebestyén i. m. 10.</ref>
Teológiai tanulmányai alatt sok lelki és teológiai útkeresésen, vívódáson ment keresztül. Míg a korban már hanyatló, de a pesti teológián még erőteljes pozíciókkal bíró racionalista és liberális teológia ellenszenves volt számára, addig annak kihívója, a feltörekvő ébredési-belmissziói irány sem nyerte meg teljesen tetszését, bár maga is fontosnak tartotta az egyház lelki megújulását. Részt vett tehát a belmisszió szolgálatain, vallásos összejöveteleken prédikálva és vasárnapi iskolában tanítva.
Neokálvinista hatások
Sebestyén Jenő a Budapest-Kálvin téri gyülekezetben eltöltött segédlelkészi éve után 1907 őszén kapta meg lelkészi oklevelét. Ezután a Stipendium Bernardinum ösztöndíj által lehetősége nyílt a hollandiai Utrecht egyetemén tanulni. <ref>Ladányi S.: Sebestyén i. m. 11.</ref> Személyes és teológiai formálódása kapcsán meghatározó jelentőségűvé vált számára a Hollandiában töltött három év (1907–1910).
Legnagyobb hatást utrechti professzora, Hugo Visscher (1864–1947) gyakorolta rá. A professzor szűkebb tanítványi körébe került, akikkel péntek esténként éjszakába nyúlóan tanulmányozták Kálvin műveit. Visscher teológiai felfogása a neokálvinizmus iránymutatásait követte.
A neokálvinizmus Abraham Kuyper (1837–1920) holland református lelkész, publicista, teológiai professzor, majd miniszterelnök (1901–1905) neve által fémjelzett konfesszionalista, antiliberális és antimodernista teológiai irányzat, erőteljes politikai felhangokkal. Központi eleme, hogy a kálvinizmust világnézetnek tartja. Eszerint a Szentírásban a kálvini írásmagyarázati hagyomány által fellelt isteni akaratot nem pusztán csak az egyházon belül, hanem azon kívül, az emberi élet minden területén, így a politika, a társadalom, a tudomány, az oktatás, a kultúra, a művészet területén is érvényre kell juttatni.<ref>A neokálvinizmus gondolatait legtömörebben Abraham Kuypernek 1898-ban a princetoni Stone Lectures keretein belül elmondott hat előadása adja vissza. Első kiadása hollandul és angolul egyszerre jelent meg: Abraham Kuyper: Het Calvinisme. Zes Stone-lezingen in october 1898 te Princeton (N.-J.) gehouden. Amsterdam 1899.; Abraham Kuyper: Calvinism: Six Stone-Lectures. New York 1899.; magyar fordítások: Abraham Kuyper: A kálvinizmus lényege. Ford. Csűrös József – Czeglédi Sándor. Bp. 1914 és 1922.; Legújabb magyar kiadása: Abraham Kuyper: Kálvinizmus és modernitás. Ford. Dankuly Levente. Kolozsvár 2001.</ref>
Vallástanár, tábori lelkész, publicista, professzor
Sebestyén hollandiai tanulmányai alatt személyes megtérésélményen ment át, amivel párhuzamosan neveltetéséből magával hozott, öntudatlanul is kálvinista kegyessége és életszemlélete a neokálvinizmussal való mélyebb megismerkedése által tudatos, jól körülhatárolható konfesszionalista identitássá formálódott.
Budapestre hazatérve vallástanárként helyezkedett el (1910. szeptember – 1918. augusztus 31.), közben befejezte még holland kutatásai alapján készített magántanári dolgozatát A bűn lényege címmel. Magántanári próbaelőadását a kálvinizmus és darwinizmus kapcsolatából tartotta 1910-ben. Ezután rendszeresen tartott előadásokat a budapesti teológián. Tanulmányait 1917-ben a Nietzsche és Kálvin című értekezés révén megszerzett filozófiai doktorátussal egészítette ki a budapesti tudományegyetemen.
Belépett a külföldi tartózkodása alatt 1908-ban megalakult Kálvin Szövetségbe,<ref>Kósa László: Az egyesületek a budapesti reformátusság életében. In: Reformátusok Budapesten 2. Szerk. Kósa László. Bp. 2006. 1089.</ref> amelynek hamarosan titkára lett, illetve rendszeresen írt az ekkorra már a Szövetség lapjaként megjelenő, nagy múltú Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba (PEIL).<ref>László Ferenc: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. In: Reformátusok i. m. 1208.</ref>
A világháború első szakaszában, 1914. november 10-e és 1915. február 1-e között az osztrák és cseh hadikórházakban ápolt magyarokat lelkigondozta a Református Egyetemes Konvent megbízásából, majd a háború végéig Budapesten szolgált, mint tábori lelkész.<ref>DRE PH, Törzslapok, Sebestyén Jenő törzslapja. 1.</ref> Így került személyes ismeretségbe Abraham Kuyper két lányával, akik önkéntes ápolónőkként dolgoztak budapesti hadikórházakban (1915–1916),<ref>Kovács Ábrahám: A Biberauer (Bodoky) család története. In: Reformátusok i. m. 700.</ref> sőt 1916-ban maga Abraham Kuyper is Magyarországra látogatott.<ref>Páll László: A történelmi kálvinizmus. In: Emlékkönyv i. m. 154.</ref>
1918. szeptember 1-től Sebestyén a Dunamelléki Egyházkerület egyhangú meghívása alapján a budapesti teológia dogmatikai tanszékének vezetője lett, amely tisztséget egészen 1946-ban bekövetkezett nyugdíjbavonulásáig töltötte be.

== Válság és útkeresés ==

=== Trianon utáni reformátusság válsága ===

Sebestyén Jenő budapesti tanszékvezető professzori kinevezése egybeesett a magyar történelem egyik legviharosabb időszakával. A világháború elvesztése, a forradalmak, végül pedig a trianoni békeszerződés hatalmas megrázkódtatást jelentett a magyar nemzet egészének és benne a reformátusságnak is. Az akut válsághelyzet felszínre hozta azokat a korábban is jelenlévő gyengeségeket, amelyeket a dualista rendszerrel lépésről-lépésre összefonódott református egyház addig könnyebben el tudott leplezni (például földkérdés, munkáskérdés, egykézés, laicizálódás, szekularizáció kihívásai).<ref>Levente Püski: a református egyház és a földkérdés. In: Hagyomány, identitás, történelem. HIT2019. Szerk. Kiss Réka–Lányi Gábor. Bp. 2020.</ref>

=== A Kálvinista Szemle ===

1919 végén - 1920 elején több, a fenti problémák megoldásáért és az egyház jövőjéért felelősséget érző teológiai és egyháztársadalmi irányzat hallatta egyre erősebben a hangját. Különös helyzeti előnyt jelentett Sebestyén Jenő számára, hogy míg mások a háború utáni gazdasági nehézségek miatt még nem tudták előteremteni az anyagiakat sajtójuk újraindításához, addig Sebestyén holland támogatásból már 1920. április 4-én megindíthatta Kálvinista Szemle című hetilapját és meghirdethette a „történelmi kálvinizmus” programját, amely a holland neokálvinista modell alapján a kálvinizmus, mint világnézet, nemcsak teológiai, hanem társadalmi, kulturális és politikai elveit az élet minden területén hangoztatni és alkalmazni kívánta. Sebestyén helyzeti előnye miatt 1920 elején a Kálvinista Szemle és az általa szervezett konferenciák a reformerek első gyűjtőhelyévé váltak. Például a Szemle 1920. május 26-27-én rendezett első konferenciáján a Bethánia Egylethez kötődő péceli lelkész, Forgách Gyula A magyar református papság új feladatok előtt címmel tartott előadást, amely az úgynevezett Péceli Kör megszületéséhez vezetett.

=== Sebestyén Jenő vitája a belmissziói mozgalommal ===

A református megújulásáért küzdők a főbb társadalmi és politikai kérdésekben a nagyvonalakban meglepően hasonlóan gondolkodtak, azonban teológiai téren már kezdettől fogva előkerültek az egységüket meglazító különbségek. A legfőbb törésvonal a Sebestyén vezette konfesszionalista történelmi kálvinizmus és a belmissziói mozgalom<ref>A különböző belmissziói egyesületek összefoglaló rövid történetet lásd: Kósa László: Az egyesületek a budapesti reformátusság életében. In: Reformátusok i. m. 1077-1117.</ref> között alakult ki, amelynek ebben az időszakban Sebestyén pesti tanártársa, Victor János <ref>Gaál Sándor: „A kezdeményező egyház”. Victor János egyházépítő szolgálata különös tekintettel a misszióra és a gyülekezetépítésre (doktori értekezés). Ramocsaháza 2005.</ref> volt a meghatározó teológusa. Főbb különbségekként az alábbi pontokat jelölhetjük meg Sebestyén és Victor felfogásában:

=== Felekezetiség vagy ökumenizmus ===

A legfőbb vitatéma a belmissziói mozgalom felekezetközi, interkonfesszionalista jellege volt, amit Sebestyén az „általános keresztyénség” kifejezéssel írt le. Sebestyén szerint a belmisszió teológiai minimalizmust képvisel annak érdekében, hogy minél több embert nyerjen meg magának, amivel viszont erodálja a történelmi református hitvallások értékét. Victor, miközben a legkülönfélébb módokon bizonyította hűségét az alapvető református hitvallásokhoz, szintén hangoztatta, hogy a misszió érdekében nem fogják és nem is tudják feladni annak felekezetközi jellegét. <ref>Victor János: Omnes Unum. In: A predesztinációról és más írások. Válogatás Victor János (1888–1954), református lelkész, teológiai tanár írásaiból. Szerk. Horváth János, www.mek.oszk.hu</ref>

=== A megtérés ember- vagy Istenközpontúsága ===

Sebestyén egyetértett Victorral a személyes megtérés szükségességét illetően,<ref>Sebestyén Jenő: A megtérés református szempontból I. Kálvinista Szemle 4 (1923) 398.</ref> ugyanakkor azt az individualista módot, ahogyan azt a belmisszióban szorgalmazták, túlzottan emberközpontúnak találta. Sebestyén szerint a belmisszió túl sok hangsúlyt fektet a megtérés emberi oldalára, és nem fordít elég figyelmet a megtérő Isten ismeretében való elmélyítésére.

=== Az egyházszakadás veszélye ===

Sebestyén szerint a személyes megtérés jelentőségének túlhangsúlyozása mellett, a belmissziói mozgalomban nem kapott megfelelő hangsúlyt a megtértek gyülekezetbe és egyházba való betagolása, ami azt eredményezi, hogy a missziói szervezetek szektaként kezdenek funkcionálni, ezáltal pedig szakadást (szkizmát) készítenek elő az egyházban.<ref>Sebestyén Jenő: A modern evangelizáció értékelése. Kálvinista Szemle 3 (1922) 339.</ref> Victor egyébként sohasem vitatta ennek az állításnak az igazát, ugyanakkor hangoztatta: amennyiben a hivatalos egyház átveszi a missziós szervezetek ébresztő funkcióját, akkor meg lehet majd szüntetni őket, de addig a jó irányba ható változás majdnem egyedüli erői az egyházon belül. <ref>Victor János: Térj magadhoz drága Sion. Bp. 1930. 95.; Szabó László: Sebestyén Jenő és a belmissziói mozgalom (kézirat). 7.</ref>

=== Sebestyén Jenő politikai törekvései ===

A holland minta ereje inspirálhatta Sebestyént, amikor felekezeti jellegű politikai párt létrehozására tett kísérletet, ugyanakkor a magyar realitást nem vette figyelembe kellő körültekintéssel. Sebestyén 1920. február 2-án Kálvinista Politikai Szövetség név alatt hozott létre egy szervezetet, amelyet fokozatosan párttá kívánt formálni, azonban nem vált számottevő politikai tényezővé.<ref>Ladányi S.: Sebestyén i. m. 17.</ref> Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy míg Sebestyén rendszeresen hangoztatta, hogy „a Szentírás telve van nemcsak a szorosabban vett vallási élet, hanem az élet sok területére vonatkozó ordinanciákkal [rendelkezésekkel] is és ebben a politika sem kivétel” <ref>Sebestyén Jenő: A kálvinista államférfi. Theologico-politicai tanulmány. h.n. 1941. 21.</ref> , ezen „ordinanciák” magyar társadalmi és politikai helyzetekre való alkalmazásában Sebestyén túlságosan elvont és teoretikus maradt szélesebb tömegek megszólításához. Mindemellett a Szemle hasábjain Sebestyén és társai úttörő módon emelték fel szavukat a nemzeti szocializmus, a fajvédelem és az antiszemitizmus ellen, és mindenkit megelőzve követelték az egyház hivatalos állásfoglalását ezekben a kérdésekben.

== Sebestyén Jenő mint ember ==

=== A tanár ===

[[Fájl:A0c99ea2af155c4c801190edc90f4c6bdfe8872b.jpg|balra|Sebestyén Jenő]]
Sebestyén Jenő elsősorban teológiai tanári és igazgatói pozíciója miatt megkülönböztetett hatást gyakorolt a két világháború közt felnövekedett lelkésznemzedékekre. Hallgatóival közvetlen, jó viszonyt alakított ki. Még azok is tisztelték egyenessége, elkötelezettsége és hitelessége miatt, akik nézeteivel nem tudtak azonosulni.<ref>Gyarmati György: Hálaadás Sebestyén Jenőért. Gyarmati György teológus búcsú szavai Sebestyén Jenő temetésén. In: Emlékkönyv i. m. 251-252.</ref> Az Utrechtben tapasztalt példa alapján hallgatói kiválasztott körének „privatissimum”-ot, heti szűkebb körű szemináriumot tartott, ahol Kálvint olvasták, időszerű egyházi és közéleti kérdéseket tárgyaltak meg és visszatérően Karl Barth teológiáját kritizálták. A puritán kálvinistával kapcsolatos sztereotípiák ellenére Sebestyén művészetkedvelő ember volt, tehetségesen rajzolt és festett, szerette a költészetet, énekelt és gitározott. „Mindig olyan volt mintha skatulyából húzták volna ki”, semmilyen téren nem szerette a rendetlenséget.<ref>Hörömpő Gergely: Sebestyén Jenő, az ember: személye, teológiája, hatása. In: Emlékkönyv i. m. 24.</ref> Tiszteletteljesen beszélt minden rendű és rangú emberrel, egyaránt megtalálta a hangot a külföldi teológiai professzorral, a miniszterrel és az egyszerű falusi emberrel. Különösen udvarias volt a nőkkel, akiknek egyházban betöltött szerepét fontosnak tartotta és előmozdítani kívánta. A háború idején, 1916. június 17-én kötött házasságot Tabódy Erzsébettel, akitől két gyermeke született.<ref>Ádám, 1918. január 30. és Eszter Márta 1919. április 26. DRE PH, Lelkészi Törzslapok, Sebestyén Jenő törzslapja. 3. Ádám később az Amerikai Egyesült Államokban lett orvos, míg Márta a szentesi Bugyi István sebész felesége lett.</ref> Sebestyén Jenő hűségesen gondozta beteg feleségét annak haláláig.

=== A Soli Deo Gloria Diákomozgalom (SDG) megalapítása ===

Sebestyén Jenőnek teológiai hallgatóival kialakított jó viszonya tette lehetővé szoros kapcsolatát a a Soli Deo Gloria Diákmozgalom (SDG) nevű diákszervezettel, két világháború közötti ifjúsági misszió egyik legnagyobb hatású csoportjával. 1921 júliusában Töltéssy Zoltán pesti teológushallgató a somogykiliti országos teológus konferencián szent szövetségkötésre szólította fel társait, amely szerint Jézus Krisztusban hívő és őt követő lelkipásztorok lesznek és a református egyház megújulásáért munkálkodnak. Szövetségüket Kálvin jelmondata alapján Soli Deo Gloriának (Egyedül Istené a dicsőség) nevezték el. A mozgalom egyértelműen a történelmi kálvinizmus konfesszionalista talaján állt. <ref>Havas Gábor – Kulifay Albert: A Soli Deo Gloria Szövetség története. Bp. 1992. 10.</ref> Az SDG 1928-tól megrendezett balatonszárszói konferenciái – a későbbiekben kiegészülve a népi írók jelenlétével és érzékeny társadalmi kérdések nyílt megtárgyalásával – országos jelentőségűvé váltak. (Különösképpen is az 1943-as találkozó.) Sebestyén, amellett, hogy figyelemmel kísérte az SDG munkáját, szorgalmazta a KIE református ága (RKIE, 1926), valamint a Magyarországi Református Vasárnapi Iskolai Szövetség megszervezését is.

=== A holland kapcsolat ===

Sebestyén Jenő holland kapcsolatrendszere által egyre több szál fonódott a holland és magyar reformátusok között. Sebestyén részt vett a magyar gyerekek Hollandiába vonatoztatásának és üdültetésének szervezésében, mint ahogyan a külföldi segélyek kieszközlésében is. A Gereformeerde Kerk egyetemes zsinata 1920. szeptember 8-án felhívta a gyülekezeteit Sebestyén magyar neokálvinista mozgalma, különösképpen is a Kálvinista Szemle anyagi támogatására. Ebből a célból Sebestyén 1920–21 fordulóján adománygyűjtő körutat is tett Hollandiában. A támogatásokból indulhatott meg a Holland-Magyar Kálvinista Könyvtár, amely Kálvin műveinek magyar kiadása mellett a külföldi neokálvinista teológusok munkáinak magyar nyelvű megjelentetését tűzte ki célul. Holland kezdeményezésre Sebestyén elnökletével alakult meg a Holland-Magyar Református Bizottság. Ez a könyvkiadás mellett utazó lelkész alkalmazását tűzte ki célul és a holland nyelv oktatását kívánta evangelizációs célokra felhasználni. Sebestyén egy holland nyelvű havilapot is kiadott (1922–1927). A De Hongaarsche Heraut (Magyar Híradó)-nak állítólag több mint négyezer előfizetője volt, s így el tudta juttatni a magyar kálvinizmus híreit nemcsak Hollandiába, hanem a dél-kelet-ázsiai, dél-afrikai, és amerikai holland kultúrterületekre is. A megélénkülő holland-magyar egyházi kapcsolatok kimagasló eredménye a holland trónörökösnőről elnevezett Julianna Református Elemi Iskola megalapítása volt 1926-ban.

=== Nemzetközi tevékenysége ===

Sebestyén 1923-ban felszólalt az utrechti zsinaton, de a hollandon kívül az angolszász világ felé is kiterjesztette nemzetközi kapcsolatait. 1925-ben a Presbiteriánus Világszövetség gyűlésén Cardiffban, 1933-ban Belfastban, 1936-ban a kálvinista teológusok genfi konferenciáján és az utrechti egyetem jubileumán képviselte a Magyarországi Református Egyházat. Az 1938 júliusában Edinburghben megrendezett Kálvinista Kongresszus tematikáját Sebestyén készítette elő és „keynote”-ot is ő tartotta. Előadott az 1939-es cambridge-i diákkonferencián is. Sebestyén pesti hallgatói számára ösztöndíjas helyeket tudott biztosítani főképpen Utrechtbe, az Amszterdami Szabadegyetemre és a kampeni teológiára. A holland-magyar kapcsolatok előmozdításáért és a neokálvinizmus magyarországi „úttörő” képviseletéért Sebestyén Jenőt az Amszterdami Szabadegyetem 50. éves jubileumán, 1930. október 20-án első külföldi díszdoktorává avatta.

== A Kálvin János Társaság ==

Sebestyén 1934 és 1938 között negyedévenként megjelenő konfesszionalista hangvételű tudományos folyóiratot adott ki Magyar Kálvinizmus címmel, míg az Institutio kiadásának 400. évfordulóján Ravasz László védnökségével megalapította a Kálvin János Társaságot, amelyet a kálvinista szemléletű tudósok műhelyéül szánt. Dogmatikája és Etikája, főleg azok világos és szabatos megfogalmazása, valamint határozott, de mégsem sértő apologetikus stílusa miatt mindmáig a teológusképzés kedvelt eszközei. Ugyanakkor több méltatója is felrója ezek kéziratos, vázlatos jellegét, és azt, hogy maga Sebestyén és köre önálló és eredeti Kálvin-kutatást nem vvégzett.<ref>Sebestyén Jenő: Református Dogmatika, Budapesti Ref. Theol. Akadémia Kurzustára, Bp. 1940.; Sebestyén Jenő: Református Etika, Budapesti Ref. Theol. Akad. Segélyegylete, Bp. 1937–1938. (reprint: Budapest-Gödöllő 2000.)</ref> Ennek következménye az is, hogy történelmi kálvinizmus szellemisége inkább csak annak rengeteg sajtómegjelenéséből rekonstruálható.

== Utolsó évei ==

Sebestyén 1946. szeptember 1-én nyugdíjba vonult, de amíg egészségi állapota engedte, tartott előadásokat a pesti teológián. Holland kapcsolatainak köszönhető, hogy Hollandiából a követségi postával kapott gyógyszereket, sőt holland barátai gyógykezelésre való kiutaztatását is tervezték. Ezt megakadályozta 1950. június 2-án bekövetkezett halála. <ref>Sebestyén Jenő nekrológja a De Trouw holland napilapban, 1950. június 7. Ford. Hörömpő Gergely. In: Emlékkönyv i. m. 246.</ref>

== Sebestyén Jenő hatása ==

Sebestyén Jenő a két világháború közti református teológia és egyházi közélet meghatározó jelentőségű alakja volt, aki tanítványai révén mindmáig érezhető hatást gyakorol. Kiemelkedő szerepe volt a hazai reformátusság külföldi, elsősorban holland kapcsolatrendszerének megerősítésében. Az általa képviselt „történelmi kálvinizmus” fontos hozadéka volt a magyar református egyház felekezeti identitásának tisztázása és megerősítése. Széles körben támasztotta fel idehaza a kálvini, valamint a 400 év magyar és külföldi kálvinista teológiai, kegyességi irodalma iránti igényt és teremtette meg e művek terjesztésének, ismertetésének lehetőségét.

Szerző
Lányi Gábor

Kezdőlap

2026-03-17T15:33:54Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma (1617)]] 
[[Reformáció jubileuma (1717)]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok (1606)]] 
[[Rudus redivivum (1684)]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Sebestyén Jenő (1884–1950)]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke (1711)]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés (1705)]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés (1715)]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Sebestyén Jenő (1884-1950)

2026-03-17T15:33:25Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Sebestyén Jenő (1884-1950) lapot a következő névre: Sebestyén Jenő (1884–1950)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Sebestyén Jenő (1884–1950)]]

Sebestyén Jenő (1884–1950)

2026-03-17T15:33:25Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Sebestyén Jenő (1884-1950) lapot a következő névre: Sebestyén Jenő (1884–1950)

Kezdőlap

2026-03-17T15:30:20Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma (1617)]] 
[[Reformáció jubileuma (1717)]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok (1606)]] 
[[Rudus redivivum (1684)]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke (1711)]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés (1705)]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés (1715)]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Vallásügyi rendelkezés 1715

2026-03-17T15:29:21Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Vallásügyi rendelkezés 1715 lapot a következő névre: Vallásügyi rendelkezés (1715)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Vallásügyi rendelkezés (1715)]]

Vallásügyi rendelkezés (1715)

2026-03-17T15:29:21Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Vallásügyi rendelkezés 1715 lapot a következő névre: Vallásügyi rendelkezés (1715)

1715-ben megújították az 1681-es vallási törvényeket

== Háttér ==
A Rákóczi-szabadságharccal egyidőben a Habsburgok lezárták az európai kétfrontos háborúikat (1714. rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút, 1715. szatmári pacificatio a magyarországi háborút zárta le), ezek után szükség volt a korábbi szerződések, rendeletek újratárgyalására. A Habsburg és a kuruc oldal megegyezését rögzítő szatmári béke (pacificatio) pontjainak törvénybe foglalását és a Habsburg Monarchiába betagolódó Magyar Királyság újjászervezését szolgálta az 1712–1715. évi országgyűlés. Ezen az országgyűlésen született meg a „csendes” vagy „vértelen ellenreformáció” 1681-től 1781-ig tartó időszakán belül az 1711-től kezdődő második periódus két, protestánsokat sújtó fontos jogszabálya, a csak korlátozott vallásszabadságot biztosító, ugyanakkor az egyházkormányzat működését korlátozó 1715. évi 30–31. tc.

== Az országgyűlés egybehívása ==
A Rákóczi-szabadságharcot követő első országgyűlést az I. József német-római császár és magyar király halála után a trónjait megöröklő és Spanyolországot emiatt elhagyó III. Károly (német-római császárként VI. Károly) magyar király 1712. elején Pozsonyba hívta össze. Az 1712 április elején megnyílt országgyűlés egyik első fontos lépése az uralkodó, III. Károly megkoronázása volt, amelyre május 22-én került sor.
Az országgyűlésen egyébként a hosszas háborúskodásban kimerült Magyar Királyság újjáépítésének törvényi alapjait volt hivatott lerakni, ugyanakkor az első, 1712. évi szakasz a heves vitáktól nem volt mentes. Az országgyűlés munkája ugyanakkor a Kárpát-medencét sújtó pestisjárvány miatt félbeszakadt és csak 1714–15-ben, a spanyol örökösödési háború lezárulása és pestisjárvány lecsengése után folytatódott.
Az országgyűlés összehívását megelőző hónapok ugyanakkor már előrevetítették, hogy a Rákóczi-szabadságharc időszakának kedvező folyamatai, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító, II. Rákóczi Ferenc fejedelem által kiadott rendeletek és a szécsényi „országgyűlés” („Generalis Convent”) végzései nem maradnak hatályban.
A katolikus egyház és a Habsburg-államhatalom már 1711-től elkezdte a templom és parókiafoglalásokat, így például Szepsi mezővárosa, vagy a kassai református gyülekezet is ekkor veszítette el templomát. Kassa esetében ez egyébként például azért is tekinthető különösen visszásnak, mivel ezt a templomot egyébként a kassai reformátusok építtették az 1650–60-as években.

== A protestánsokra vonatkozó végzések ==
A hosszúra nyúlt kényszerpihenő után 1714 őszén folytatódó országgyűlés törvénybe foglalta a Magyar Királyság alkotmányos berendezkedését és a Habsburg Birodalom örökös tartományaihoz képest erősebb rendi szabadságjogokat, valamint azt is, hogy a megváltozott hadügyi viszonyoknak megfelelően a nemesi felkelés mellett a Magyar Királyság is részt vesz az összbirodalmi, az uralkodó és az Udvari Haditanács irányítása alatt álló állandó hadsereg kiállításában. A megváltozott rendi és felekezeti erőviszonyokat tükrözte ugyanakkor, hogy a protestáns vallásszabadság ügye már nem jelent hangsúlyosan az országgyűlés végzései között, sőt a protestánsok helyzetének folytatódó romlását vetítette elő III. Károly király 1714. évi pátense, amelyben felszólította a protestánsokat, hogy hagyjanak fel a vallásgyakorlattal azokon a területeken, ahol a közelmúlt felkelései során azt újrakezdték.

A vallásügyi vitákban igen éles nézetkülönbség volt tapasztalható a diéta katolikus többsége és protestáns kisebbsége között, amelyben a katolikus államhatalom és rendek olyan törvényeket fogadtak el végül, amely súlyosan korlátozta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Igaz ugyan, hogy végül törvényileg rögzítették a protestánsok vallásgyakorlásának szabadságát, ennek a keretei azonban erősen korlátozottak voltak, és a törvény lehetőséget biztosított az államhatalom, valamint a katolikus egyház számára a protestáns felekezetek által folyamatosan használt, vagy a Rákóczi-szabadságharc idején visszaszerzett templomok egy jelentős részének elvételére, illetve a gyülekezetek és lelkészek üldöztetésére, amely 1711 óta állandóan napirenden volt. Ebben a nehéz időszakban az országgyűlés protestáns köznemesi politikusai védték az egyházaik ügyét, közülük is kiemelkedett a református Ráday Pál (1677–1733), Nógrád vármegye követe tevékenysége, aki a királyhoz felterjesztett protestáns felirat megfogalmazója is volt.

Az 1715. évi törvények közül kettő foglalkozott a protestáns egyházak ügyeivel. Az 1711. évi szatmári pacificatio 3. pontjában foglaltakra visszavezethetően az 1715. évi 30. törvénycikk rögzítette, hogy az uralkodó kegyelméből az 1681. és 1687. évi törvényeket „eddig kifejtett valódi értelmükben ezután is fenntartsák, és így megújítottaknak és megerősítetteknek tekintsék.” Ez a kitétel a protestánsok szabad vallásgyakorlatának tényleges korlátozását jelentette, minthogy az ország irányításában döntő befolyást szerző katolikus rendek és az uralkodó, III. Károly is az 1691-ben kiadott Explanatio Leopoldina-t tekintették a törvény valódi értelmének.
A bármely részről tapasztalt vallásügyi sérelmek kivizsgálását is biztosította a törvény, méghozzá az ennek kivizsgálására kirendelt biztosok útján. A király és az országgyűlés által kijelölt biztosok az uralkodóhoz terjesztik fel előzetes jelentésüket, akinek a jóváhagyása és végső döntése után kell elrendezni az ilyen vitákat és visszahelyezni az egyházakat törvényes állapotukba. Ez a kitétel már magában hordozta, hogy a katolikus államhatalom vitás kérdésekben inkább a katolikus felet fogja támogatni és kevéssé lesz megértő a protestánsok álláspontja iránt, továbbá az is komoly korlátozást jelentett a protestáns egyházak számára, hogy a királyi biztosok sérelmesnek tartott határozatai ellen az ágostai és helvét hitvallású egyháztagok csak saját nevükben, de nem testületileg, egyházuk nevében fordulhattak jogorvoslatért, méghozzá kizárólag az uralkodóhoz. azaz a törvény a vallásügy kérdését uralkodói felségjognak tekintette és megtiltotta a vallási sérelmek országgyűlésen való tárgyalását.

A vallásügyi sérelmek kivizsgálására az uralkodó, valamint az országgyűlés által kinevezett királyi biztosokat rendeltek, akik között bár kisebbségben ugyan, de evangélikus (pl. Okolicsányi Pál, Poór István, Szirmay Miklós) és református (pl. Ráday Pál, Vay László, Kántor István, Kenessey István, Nikházy György) vallású tagok is voltak (Vallásügyi Vegyes Bizottság – Mixta Religionaria Commissio). Az 1715. évi 31. törvénycikk pedig megsemmisítette az evangélikus egyház 1707. évi rózsahegyi zsinatának végzéseit, és ezen túlmenően a Rákóczi-szabadságharc valamennyi egyházügyi rendelkezését, így pl. az 1705. évi szécsényi „Generális Convent” döntéseit, illetve az egyéb protestáns zsinati határozatokat. Azt is kimondta továbbá a törvény, hogy a protestáns egyházak királyi engedély nélkül nem tarthatnak zsinatot, valamint a protestáns felekezetek körében a különleges pénzgyűjtések is tilosak. Ez pedig a protestáns egyházak tényleges működését, egyházkormányzatát súlyosan hátráltató döntés volt.

== Az 1715. évi XXX–XXXI. törvénycikk ==
A rendelet megújította, tehát érvényben hagyta a korábbi 1681-es soproni országgyűlés határozatait, eképppen:

A vallás dolgában innen is, tul is fotytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkek közzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett fotyamodások után, végre Ő császári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbb idézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsák és igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.

1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nem léptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelem esett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirenedelt biztosai megvizsgálják s Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helyhenhagyása alapján, kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyi kijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükre helyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.

2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül, személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, sarját, de nem a közönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.

3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságos Koháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamarai elnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir. személynök urat és tanácsosát.

6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községek Magyarországon eziránt szerzettek.

== Értelmezése ==
A vallásüldözésnek a protestáns egyháztörténetben "gyászévtizedként" jellemzett korszakát (1671-81) igyekezett lezárni a törvény erejével a soproni országgyűlés (1681. XXV-XXVI. törvénycikk). Az ezt követő időszak felekezeti harcai, jogsértései, a háborús időszak törvénytelenségei miatt csak a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt úgy átmenetileg, hogy feloldható a vallási békétlenség. A szatmári békét követően ezért kellett deklarálnia az újonnan felállt Habsburg-kormányzatnak, hogy melyik irányhoz tartja magát. A háború idején hozott kuruc rendelkezéseket semmissé tették, és visszatértek a korábbi korszak joggyakorlatához. A vallási egyenetlenséget ezzel azonban nemhogy elrendezték volna, de még inkább felélesztették. Az 1681 és 1781 közti száz évet nevezi ezért a protestáns történetírása a "vértelen ellenreformáció" korszakának.

== Szakirodalom ==
IFJ. BARTA János: A kétfejű sas árnyékában. Az abszolutizmustól a felvilágosodásig 1711–1780, Bp., Gondolat, 1984 (Magyar História). 
BÍRÓ Sándor, BUCSAY Mihály et al.: A magyar református egyház története, Sárospatak, SRTA, 1995 (Az Egyháztörténeti Tanszék Kiadványai, 1), 130–132, 177–183. 
CSORBA Dávid (szerk.): Vértelen ellenreformáció, Bp., KRE ETKI, 2020 (Reformáció öröksége, 2). 
DEBRECENI EMBER Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, ford. Botos Péter, Sárospatak, 2009, 361–363. 
DIENES Dénes: A Tiszáninneni Református Egyházkerület története. A kezdetektől a Türelmi Rendeletig, Sárospatak, Hernád, 2017, 348–358. 
Ezer év törvényei, jogtár, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500030.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23; https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500031.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23 
KATUS László: Magyarország a Habsburg Monarchiában (1711–1918), in ROMSICS Ignác (főszerk.): Magyarország története, Bp., Akadémiai, 2016 (Akadémiai Kézikönyvek), 488–772, 497–499.

== Szerző ==
[[Oláh Tamás]]

Szécsényi országgyűlés 1705

2026-03-17T15:28:41Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Szécsényi országgyűlés 1705 lapot a következő névre: Szécsényi országgyűlés (1705)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Szécsényi országgyűlés (1705)]]

Szécsényi országgyűlés (1705)

2026-03-17T15:28:41Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Szécsényi országgyűlés 1705 lapot a következő névre: Szécsényi országgyűlés (1705)

== Az első kuruc gyűlés ==
Az 1705. évi szécsényi „országgyűlést” vagy országos gyűlést 1705. szeptember 12. és október 3. között tartották a Nógrád vármegyei Szécsény mezővárosában. A megnevezés körüli vita abból adódik, hogy a Magyar Királyságban országgyűlést csak az uralkodó, azaz a király, király nem léte vagy gyermekkorúsága esetén pedig a nádor hívhatott össze, az uralkodó pedig az I. Lipótot követő I. József, míg a nádor a királyhű herceg Esterházy Pál volt, így a kortársak is a „conventus generalis” vagy „Generalis Convent” (általános gyűlés, országos gyűlés) és nem a „diaeta” kifejezést használták rá a hivatalos iratokon.
A szécsényi „országgyűlés” volt az első a Rákóczi-szabadságharc során a Magyar Királyság kurucok által ellenőrzött területein tartott kuruc „országgyűlések” közül, amelyeken Rákóczi állama számára a fejedelem és a rendek az állam működését szabályozó országos hatókörű, a diétákon megszületett törvénycikkekhez hasonló erejű végzéseket, „articulus”-okat alkottak. A Szécsényben hozott jogszabályok rendezték Rákóczi uralkodói címét és alakították ki államigazgatásának legfőbb szerveit (Szenátus, Gazdasági Tanács), valamint protestáns szempontból itt szabályozták a Magyar Királyságon belüli vallásügyi kérdéseket, amelyekről 1703–1705 között csak fejedelmi rendeletek szóltak.

== A szécsényi „országgyűlés” vallásügyi végzéseinek előzményei ==
A vallásszabadság ügye, amely a 17. század folyamán politikai indítékként és követelésként végigkísérte a Habsburg-ellenes rendi mozgalmakat, az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharc idején is jelentős erővel hatott, továbbá mind az evangélikusok, mind a reformátusok körében kimutatható a személyi folytonosság az 1671–1685 közötti kuruc felkelés és a Rákóczi-szabadságharc időszaka között. Ez abban is megmutatkozik, hogy a szabadságharc tömegbázisának jelentős része a kezdeti időszakban a Magyar Királyság északkeleti országrészének protestáns, ezen belül is református lakossága.

A protestáns sérelmek kompromisszumos orvoslását, a vallási béke megteremtését korábbi tapasztalatai alapján a római katolikus II. Rákóczi Ferenc is fontosnak tartotta a kialakuló konföderáció belső helyzete megszilárdítása szempontjából. Ennek első igen fontos és jelképes lépese, hogy utasítása nyomán 1703. szeptember 2-án rokona, az ugyancsak római katolikus csicseri Orosz Pál, a „Tiszán innét lévő hadainak Lovas és Gyalogoknak Fő Directora”, azaz tiszáninneni haderőinek főparancsnoka visszaadta a reformátusoknak a Sárospataki Református Kollégium épületét és helyreállította a városban a református istentiszteletet. A visszaadott épületbe azután Kassa 1704 végi kuruc kézre kerülését követően id. Csécsi János rektor vezetésével visszaköltözött a Kollégium.

Rákóczi ugyanakkor azt is fontosnak tartotta, hogy a korábbi időszak üldöztetései nyomán a protestáns, így a református vallású kurucság részéről a katolikusok ellen megnyilvánuló erőszakot megakadályozza. Ennek érdekében adta ki Miskolcon 1704. január 23-ai pátensét, amelyben halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a templomok, parókiák, iskolák és egyházi javak önkényes elfoglalását. A vallási kérdések rendezését pedig a „nemes ország” későbbi döntésével az országgyűlésen kívánja megoldani. E rendelet ellenére azonban pl. a Dunántúlon, Károlyi Sándor 1704. január–áprilisi első hadjárata alatt is gyakori volt, hogy Rákóczi zászlaja alá állt református felkelők mindazon méltánytalanságokat és sérelmeket, amelyeket korábban el kellett szenvedniük – prédikátoraik, tanítóik erőszakos elüldözése, templomaik elvétele – most úgy torolták vissza, hogy ők űzték el a prédikátorok helyére bevitt katolikus plébánosokat a falvakból, amely miatt Széchényi Pál kalocsai érsek is panaszt tett Károlyinál. A Dunántúlon fordult elő az is, hogy a nemesség és a vitézlő rend evangélikus és református követei Károlyitól követelték a templomok visszaadását és a szabad vallásgyakorlat engedélyezését, akiknek képviseletében a protestáns Fodor László és Réthey János vicekapitányok mentek el a holland és angol diplomaták közvetítésével Rákóczi valamint a császári küldöttek között lezajlott 1704. márciusi első gyöngyösi értekezletre, amelynek egyik fontos napirendje a vallási sérelmek rendezése volt.

== Rákóczi vallásügyi rendeletei ==
Rákóczi e fejlemények hatására, hogy „azért a Szép egyezség a Hit és Vallások között” fennmaradjon, egy részletesebb, a vallásszabadság kérdését rendkívül nagyvonalúan szabályozó rendeletet adott ki 1704. augusztus 12-én a szegedi táborban. Ez a Magyar Királyság teljes területén engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot minden felekezet számára. Elrendelte, hogy mindenki, aki idáig is a birtokában volt, megtarthassa templomait, iskoláit, de helyet kellett adni a más felekezetűek vallásgyakorlata céljából templom- és iskolaépítésre, és engedélyezte azt is, hogy iskoláiban valamennyi felekezet szabadon taníthasson. A parókiák jövedelmei (decima, quarta, octava, sedecima) maradjanak azok birtokában, akik idáig is birtokolták. Az stoláris jövedelmeket, azaz a keresztelés, esketés, temetés és más szertartások utáni járandóságokat mindenki a saját felekezetének fizesse meg. Végezetül bármely felekezethez tartozó személynek jogot biztosított ahhoz, hogy a temetési szertartáshoz a település harangjaival harangoztathasson, és ezért a saját felekezetének kellett fizetnie. A vármegyéket pedig figyelmeztette, hogy a „Nemes Ország” további döntéséig a templomok, iskolák önkényes elfoglalásában mindenkit akadályozzon meg.

Rákóczi második vallásügyi rendelete után sem jutottak teljesen nyugvópontra az indulatok, mivel a fejedelem engedélye nélkül tizenegy alsó-magyarországi vármegye evangélikus követei megjelentek az 1704. augusztusi második gyöngyösi értekezleten, ahol követelték többek között az elvett evangélikus egyházi vagyon visszaadását. Lépésük szemben állt Rákóczinak azzal, a rendeleteiben is megfogalmazott törekvésével, hogy megteremtse a magyarországi felekezeti békét, amely magában foglalja a protestáns egyházak, így a református egyház szabad vallásgyakorlatának biztosítását. Rákóczi ekkor megismételte a követek előtt, hogy a rövid időn belül összehívásra kerülő országgyűlés rendezi a vallási kérdéseket, de ez sem nyugtatta meg őket, így a református Vay Ádám udvari marsall és az evangélikus Ottlyk György főudvarmester útján győzte meg a követeket, hogy türelmetlenségükkel többet árthatnak az országnak, mint használnak. Ekkor derült ki, hogy a Habsburg-ellenes magyar rendek megosztására irányuló akció mögött a kor ismert evangélikus jogásza, és egyháza érdekeinek hűséges védelmezője, Rákóczi korábbi jogtanácsosa és összeesküvő-társa, az ekkor már udvarhű turóci nemes, Okolicsányi Pál állt.

== Id. Csécsi János naplója ==
A szabadságharc alatt a Magyar Királyság területén a vallásügyi problémák rendezésére az 1705. évi szécsényi országgyűlésen (Generalis Convent) került sor, amelyről részletesen tudósít a követként részt vevő id. Csécsi Jánosnak, a pataki kollégium rektorának naplója. Itt a protestáns és katolikus rendek közötti heves vitákat követően a 19 articulus közül a 13–17. foglalkozott a vallásszabadsággal és a vallási sérelmek rendezésével. A templomok hovatartozásának kérdését az 1647. évi törvény alapján, de új módon szerette volna rendezni, mégpedig általánosságban úgy, hogy a településen többségben lévő felekezeté legyen a templom, viszont a kisebbségnek a földesúr köteles szabad telket adni, hogy templomot építhessen. Ennek eldöntésére kilenc vegyes felekezeti összetételű (evangélikus, református, római katolikus tagokból álló) vallásügyi bizottságokat küldtek ki 25 vármegyébe és a területükön található szabad királyi városok számára, amelyek 1705 ősze–1707 között néhány száz településen vagy visszaadták a protestáns gyülekezeteknek a templomokat, vagy helyet jelöltek ki új templom építésére. A Dunántúl területén, amely a szécsényi országgyűlés idején még császári kézen volt, csak Bottyán János 1705. évi téli hadjárata után, 1706 tavaszától nyílt lehetőség a vallási sérelmek rendezésére.

A bizottságokban az alábbi református tagok részvételéről tudunk: Gyürky Ferenc, Gyürky Pál szenátor és kuruc tábornok testvére (Árva és Liptó), Janka Péter (Gömör és Torna), Kántor István (Zólyom, Hont, Nógrád és Heves), Kazinczy Péter fia, Kazinczy András ungi alispán, majd 1708-tól a pataki kollégium egyik gondnoka, jelentős református patrónus (Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs), Koós Gáspár (Kis-Hont), Szathmáry Király János (Abaúj, Zemplén, Borsod és Heves), Máriássy Miklós (Abaúj, Borsod és Zemplén), péli Nagy András (Bars, Komárom és Esztergom vármegye). Sajnos, e rendkívül toleráns és előremutató rendelkezéseket a szabadságharc leverését követő országgyűlések nem emelték be a Corpus Juris-ba és 1711 után végül korlátozottabban gyakorolhatták a protestánsok vallásukat.

== Az articulusok végrehajtása a szabadságharc idején ==
A szécsényi rendelkezések végrehajtása nem ment nehézségek nélkül és nem találkozott minden érintett fél egyetértésével. Sárospatak lakossága például „táplált reménységükben igen meg csalattatott”, hogy a fejedelem a többségi elv ellenére nem adta vissza a nagytemplomot a reformátusoknak, hanem megtartotta katolikus kézen, hogy saját reprezentatív kegyúri temploma legyen, amelyben gyakorolhatta hitét, ha a városban tartózkodott, ugyanakkor ígéretet tett, hogy ugyanolyan templomot építtet a reformátusoknak, akiknek így a Kollégium mellett kellett új templomot építeniük, a templom jövedelmeit azonban a reformátusoknak engedte át Lorántffy Zsuzsanna végakaratának megfelelően. Rákóczi e mellett diplomáciai és földesúri-kegyúri okokból nem engedte át a reformátusoknak a tokaji és tállyai templomokat sem, de ígéretet tett ezekben az esetekben is új református templomok építésére, azonban úgy tűnik, hogy Tokajban végül megmaradt a templom a reformátusok kezén 1711-ig, amelyben nagy szerepe lehetett Thúry Sámuel lelkipásztornak, aki a kuruc hadseregben tábori lelkész is volt, a katolikus kegytárgyakat ugyanakkor átvitték a templomból „a Palota nevű házba, mely is Fejedelmi ház”. Sátoraljaújhelyben ugyanakkor a templomot a parókiával és birtokaival együtt visszaadta a reformátusoknak.

A végrehajtás során felmerült megoldatlan problémák miatt a vallásügy ismét előkerült az 1707. évi ónodi országgyűlésen (Generalis Convent) is, méghozzá olyan formában, hogy megfogalmaztak egy olyan előterjesztést, amely szerint a szécsényi végzéseket, amennyiben még nem hajtották végre, vagy akadályokba ütközik végrehajtásuk, hajtsák végre, az ellenszegülőket pedig büntessék meg. Rákóczi úgy nyilatkozott, hogy ismeri a három felekezet részéről felvetett panaszokat, amelyeket ő is orvosolni kíván, ezért is küldte ki a fent említett bizottságokat, ő azonban nem ért azzal egyet, hogy a szécsényi általános megegyezés után ellentétek vannak a katolikus rendek és a protestánsok között, hanem egyes helyeken vannak nehézségek, amelyeket egyedileg kell megvizsgálni, így végül arra jutottak, hogy az országgyűlés végén hallgassa meg a fejedelem a panaszos feleket és ügyükben a következő napokban hozzon döntést.

Sajnos, e rendkívül toleráns és előremutató, az 1781. évi Türelmi Rendeletnél is sokkal nagyvonalúbb és kora európai gyakorlatát évtizedekkel megelőző rendelkezéseket a szabadságharc leverését követő országgyűlések nem emelték be a Corpus Jurisba és 1711 után végül korlátozottabban gyakorolhatták a protestánsok vallásukat. Ahogy Benda Kálmán fogalmaz, ők is másodosztályú állampolgárok lettek hazájukban.

== Szakirodalom ==
GEBEI Sándor: A Rákóczi-szabadságharc országos gyűlései (országgyűlései?), in Ballabás Dániel (szerk.): Országgyűlések – országos gyűlések, Eger, Líceum Kiadó, 2011 (EKF TTDI kiadványai. Konferenciák, műhelybeszélgetések, 2), 69–86.
PRAZNOVSZKY Mihály (szerk.): A szécsényi országgyűlés 1705-ben. Csécsi János naplója Kazinczy Ferenc hites másolatában, a magyar fordítással, továbbá az országgyűlés dokumentumaival, valamint R. VÁRKONYI Ágnes tanulmányával. Szécsény, 1995.
SZABÓ Előd: „Jól vagyon, mert az Istennek így tetzett”. A Dunántúli Református Egyházkerület története a kezdetektől a türelmi rendeletig. Pápa, DREK, 2020.

== Szerző ==
[[Oláh Tamás]]

Szatmári béke 1711

2026-03-17T15:28:21Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Szatmári béke 1711 lapot a következő névre: Szatmári béke (1711)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Szatmári béke (1711)]]

Szatmári béke (1711)

2026-03-17T15:28:21Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Szatmári béke 1711 lapot a következő névre: Szatmári béke (1711)

A szatmári béke, pontosabban „békesség” („Pacificatio Szatmáriensis”), a Rákóczi-szabadságharcot lezáró, 1711. április 29. és május 1. között megkötött egyezmény, amely a kuruc hadsereg maradványainak a nagymajtényi síkon történt zászlóletételével nem csak a szabadságharc fegyveres küzdelmeit, hanem a Pálffy Géza által „szakítások és kiegyezések évszázadának” nevezett hosszú 17. századot (1606–1711) is lezárta.

== A szatmári békességhez vezető út ==
A Rákóczi-szabadságharc 1708-ra elérkezett hanyatló szakaszához, amelyet a kortársak számára is jól érzékelhetően a súlyos és döntőnek tekinthető trencséni csatavesztés (1708. augusztus 3.) vezetett be. Rákóczi állama a nemzetközi – a spanyol örökösödési háború alakulása, Franciaország, az egymással 1711-ben háborúba keveredő cári Oroszország és a Török Birodalom kézzelfogható katonai és diplomáciai támogatásának hiánya – és hazai helyzet, azaz a Magyar Királyság, valamint az Erdélyi Fejedelemség társadalmi–gazdasági és politikai kimerülésének (pestisjárvány, rossz termés, éhínség) hatására fokozatos térvesztést szenvedett el.
Rákóczi hadereje egészen 1710 elejéig szívósan harcolt, és néhány esetben a katonai erények szép példáit is felmutatta (Lőcse, Érsekújvár, Murány védelme), azonban az egyre kedvezőtlenebb katonai erőviszonyok, valamint a mennyiségileg és a kuruc haderőhöz képest minőségileg is jelentős császári túlerő hatására 1710 őszére az összeomlás szélére jutott. Ebben az időszakban a szétesőben lévő kuruc haderő részéről a folyamatos visszavonulás, a felbomlás, a várfeladások figyelhetőek meg a teljes frontvonalon. 1710 őszén–telén elesett Érsekújvár, Szolnok, Sárospatak, Jászó, Krasznahorka, Eger, Bártfa, Eperjes. 1711. január elejére a császáriak gyakorlatilag Zemplén vármegyéből is kiszorították a kurucokat, és elfoglalták Murány és Sarkad várát is. Így a kuruc államiság maradványai 1711 elejére gyakorlatilag arra a területre szorultak vissza, ahonnan 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc elindult.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem e folyamatok hatására 1710 tavaszán–nyarán késznek mutatkozott arra, hogy jöjjön létre egy, a fegyveres harcot lezáró Habsburg-magyar megállapodás, valamint Magyarországot foglalják bele a spanyol örökösödési háborút lezáró általános békébe. Ennek elérése érdekében pedig Rákóczi, a protestáns vallás védelmének ügyét is felhasználva tapogatózni kezdett a Habsburgokkal szövetséges protestáns hatalmaknál (Anglia, Hollandia és Poroszország).
1710 szeptemberében ugyanakkor a bécsi udvarban és I. József német-római császárnál és magyar királynál is nagy befolyással rendelkező és a szabadságharc megegyezéses lezárását szorgalmazó gróf Pálffy János tábornagy, horvát bán lett a Magyar Királyságban állomásozó császári hadak főparancsnoka. Pálffy kinevezése után nem sokkal több közvetítő, köztük a kalandos életű alsónémedi református prédikátor, Kecskeméti Lovas Mihály, illetve a debreceni főbíró, Komáromi Csipkés György útján felvette a kapcsolatot báró Károlyi Sándor tábornaggyal, tiszántúli főparancsnokkal, aki a Lengyelországban tartózkodó gróf Bercsényi Miklós távollétében gyakorlatilag a kuruc hadak főparancsnoka volt.

Pálffy ugyanis a bécsi udvarban annak a csoportnak volt az egyik befolyásos tagja, amely a Habsburg-kormányzat és a magyar rendek közötti megegyezés híve volt és e csoport bírta az uralkodó támogatását is. Ezek a magyar rendi politikusok és bécsi udvari körök nem kívánták a szabadságharcot katonai erővel leverni, hanem azt a Magyar Királyság Habsburg Birodalmon belüli hosszú távú stabilitása érdekében, a magyar rendi jogok bizonyos mértékű megőrzése mellett tárgyalásos úton kívánták lezárni. Pálffy törekvéseit a kuruc és Habsburg fél közötti újabb tárgyalások megkezdésére elősegítette az a körülmény, hogy 1710-től a spanyol örökösödési háborúban jelentős sikereket elérő angol-holland-porosz-osztrák koalíció tagjai között bizonyos érdekellentétek kezdtek kibontakozni, mivel Anglia nem kívánta a Habsburg Birodalom túlzott megerősödését.

== A békesség megkötése ==
A Pálffy és Károlyi közötti 1710 végén létrejött kapcsolatfelvételt követően, a császári hadműveletekkel párhuzamosan megindultak a puhatolózások a két fél közötti tárgyalások megkezdéséről. Pálffy 1710–1711 őszi-téli hadjárata, amely kuruc szempontból katasztrofális hatású volt, meggyőzte a kuruc konföderáció vezetését II. Rákóczi Ferenccel és Károlyi Sándorral az élen, hogy tárgyalni kell a császári hadak főparancsnokával, bár Rákóczi időhúzó jelleggel kívánt fegyverszünetet kötni a Habsburgokkal, hogy mind a saját, mind a kuruc konföderáció számára kedvezőbb feltételeket érjen el egy univerzális európai béke megszületésekor.
Pálffy, miután a kurucoktól 1711 januárjában kedvező választ kapott a tárgyalások megindítására, leállította a császári előrenyomulást és a felek fegyverszünetet kötöttek. Az 1711 januárjától folyó tárgyalások eredményeként, bár a Lengyelországba távozó II. Rákóczi Ferenc a további ellenállást támogatta, 1711 áprilisára végül megegyezés született a felek között.

Gróf Pálffy János tábornagy, horvát bán, aki 1710 szeptemberétől a Magyar Királyságban állomásozó császári hadak teljhatalmú főparancsnoka volt, és a kuruc hadak főparancsnoka, báró Károlyi Sándor tábornagy között Rákóczi-szabadságharcot lezáró, 1711. április 29. és május 1. között megkötött szatmári béke, azaz „békesség” („Pacificatio Szatmáriensis”) és az ennek keretében a magyar és erdélyi konföderáció megmaradt hadai által Nagymajténynál, 1711. május 1-jén végrehajtott jelképes fegyverletétel gyakorlatilag lezárta a Rákóczi-szabadságharc fegyveres küzdelmeit. A „Pacificatio Szatmáriensis” egyrészt elhozta a magyar rendek és a Habsburg-kormányzat közötti hosszabb távú kiegyezést és a Magyar Királyság, valamint az Erdélyi Fejedelemség újjáépítésének időszakát, másrészt viszont a Magyar Királyság területén az evangélikusok és reformátusok számára a korábbi eredményekhez és a Rákóczi-szabadságharc idején biztosított jogokhoz képest korlátozottabb keretek között biztosította a szabad vallásgyakorlást, olyan formában, hogy az uralkodó vállalta, hogy a vallás ügyében hozott törvényeket megtartja és a vallási kérdésekben felmerülő panaszokat a protestáns rendek az országgyűlésen az uralkodó elé tárhatják.

I. József 1711. április 17-i halála nyomán a tárgyalásokat komolyan veszélyeztető helyzet állt elő, hiszen Pálffynak a korábban I. Józseftől kapott felhatalmazását visszavonták. Pálffy ezt követően azt írta, hogy nem tartaná szerencsésnek a tárgyalások megakasztását, mert az veszélyeztetné az elért eredményeket. Hosszas vita után végül Bécsből megadták az engedélyt a megállapodás megkötésére. A megállapodás biztosította a felkelők számára, hűségeskü ellenében a személyi és vagyoni bántatlanságot, közkegyelmet adott, a nemesi kiváltságokat is elismerte és ígéretet tett a vallásszabadság tiszteletben tartására.
Rákóczi Ferenc a szatmári béke egészét, és a személyére vonatkozó kedvezményeket is elutasította, és száműzetésbe vonult.

== Az egyezmény utóélete ==
A szatmári békesség vallásügyre vonatkozó, a protestánsok számára a korábbiakhoz képest visszafogott eredményeit végül az 1712–1715. évi országgyűlésen cikkelyezték be.

== Szakirodalom ==
BÁNKÚTI Imre: A szatmári béke, Bp., Akadémiai, 1981 (Sorsdöntő történelmi napok, 6). 
UŐ (szerk.): Dokumentumok a szatmári béke történetéhez / Dokumente zur Geschichte des Friedenschlusses von Szatmár, Bp., 1991. (BTM Műhely, 2 / Die Wissenschaftliche Werkstatt des Historisches Museums der Stadt Budapest, 2). 
BÓDVAI András (szerk.): Rákóczi emlékkönyv, Bp., Bethlen Gábor Alapkezelő ZRt., 2021. 
OROSS András: A szatmári béke, Magyar Nemzeti Levéltár honlapja, https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/a_szatmari_beke.html (közzétéve: 2014. júl. 1.) 
R. VÁRKONYI Ágnes, KIS Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Bp., Osiris, 2004 (Nemzet és emlékezet).

== Szerző ==
[[Oláh Tamás]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:27:54Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma (1617)]] 
[[Reformáció jubileuma (1717)]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok (1606)]] 
[[Rudus redivivum (1684)]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Rudus redivivum 1684

2026-03-17T15:27:14Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Rudus redivivum 1684 lapot a következő névre: Rudus redivivum (1684)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Rudus redivivum (1684)]]

Rudus redivivum (1684)

2026-03-17T15:27:14Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Rudus redivivum 1684 lapot a következő névre: Rudus redivivum (1684)

Pápai Páriz Ferenc: Rudus redivivum seu breves rerum ecclesiasticarum Hungaricarum juxta et Transylvanicarum inde a prima reformatione commentarii, Szeben, Stephanus Jüngling, 1684 (RMK II, 1554)
Pápai Páriz Ferenc nagyenyedi tanár 1684-ben kiadott latin nyelvű munkája volt az első, nyomtatásban megjelent magyarországi és erdélyi protestáns egyháztörténet.

== A mű megírásának háttere ==
Ez egy egyháztörténeti vázlat a magyar reformáció történetéhez szerkesztett okmánygyűjtemény. Ahogyan címe magyar fordítása mondja, kőfal, amelyre később kerül fel a tető. Ez a mű indította Debreceni Ember Pált (1660–1710) arra, hogy egyháztörténetéhez anyagot gyűjtsön. Ő Pápai Páriz Ferenc művének teljes szövegét be is építette művébe, amely 2009-ben magyarul is megjelent. A külföldi történetírók az Friedrich Adolf Lampe neve alatt megjelent Debreczeni Ember-féle egyháztörténetig ebből a műből ismerkedhettek meg a magyar protestánsok múltjával. A latin szöveg másodszor 1723-ban jelent meg.

Előszava szerint Pápai Páriz a művet azért adta ki latinul, hogy felkeltse a külföldiek kíváncsiságát. Műve egy évvel később magyarra fordított változatát (Romlott fal felépítése) Boros-Jenei Bernárd Jánosnak dedikálja, aki vállalta a kiadás költségeit, és eszmei támogatást nyújtott. A kéziratban maradt, és másolatokban terjedő magyar nyelvű verziónak a szövegét 1906-ban tette közzé Thury Etele a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattárban.

A mű európai, porosz történetírás erdélyi hatásaként született meg. A 18. századi magyar és német történetírás közötti összekötő kapocs a porosz fejedelmi udvarban befolyásos Daniel Ernst Jablonsky (1660-1741) volt (Comenius unokája). A politikus és tudós professzor szoros kapcsolatot ápolt az erdélyi tudósokkal is. Ő fogadta ösztöndíj iránti kérésével Pápai Páriz Ferencet. Jablonsky kérte az erdélyi protestantizmus történetének megírását, amelyet Pápai Páriz a Rudus redivivum kiadásával teljesített. A Rudus Redivivum történetírási modellként hatott. Pápai abban a reményben jelentette meg, hogy mások az általa lerakott alapokat kiegészítik. A Rudus redivivum által az erdélyi történetírás felzárkózhatott azokhoz a leibnitzi elvárásokhoz, melyeket számára a porosz egyháztörténetírás kijelölt. Georg Haner szász egyháztörténész úgy vélekedett, hogy az ő egyháztörténelme (Historia ecclesiastica, 1694) egyenes következménye a Pápai Páriz Ferenc által írt Rudus Redivivumának. Az erdélyi egyháztörténeti adatok további gazdagításának tervébe illeszthető Bod Péter Leidenben megjelent háromkötetes egyháztörténete (1888).

== A mű tartalma, szerkezete ==
A Rudus Redivivum a huszita mozgalom bemutatásával kezdődik. A történelmi leírásban megemlíti az 1438 táján Moldvába menekült huszitákat is, akik ott letelepedve szabadon gyakorolhatták hitüket. Nekik (Pécsi Tamásnak és Újlaki Bálintnak) köszönhetjük többek között irodalmunk első, csaknem teljesen fennmaradt bibliafordítását, ami a müncheni Apor- és Bécsi Kódexekben őrződött meg.
A leírásban sok fontos egyháztörténeti momentumra hivatkozik. Egyenként leírja röviden a fontosabb protestáns zsinatokat: Tömösvár (1549); Beregszász (1552); Óvár (1554); Kolozsvár (1557); Torda (1559); Enyed (1564 – II. János király Blandratát küldi, mint közvetítőt); Debrecen (1567). 13 nevet számláló püspöklistát is közöl, amely a kortárs püspök nevével zárul. Említ továbbá a protestantizmus terjedésének tekintetében fontos országgyűléseket és hitvitákat is. (pl. pozsonyi ogy. 1604 – katolikus üldözések felerősödése; medgyesi disputáció 1561 – Dávid Ferenc kálvinistaként vitázik a szászokkal az úrvacsoratan kapcsán). További fontos történelmi momentumokat is leír. Ilyen pl. az 1604-es diószegi ütközet vagy az 1605-ös szerencsi országgyűlés, amikor Magyarország és Erdély fejedelmévé választották Bocskai Istvánt. Hivatkozik a jezsuiták 1588-as kitiltására is. Korának nagy humanistái is megjelennek művében, mind hazai, mind „nemzetközi” viszonylatban (pl. Petrarca, Pannonius). Elismerően ír a reformációt pártoló fejedelmekről és főurakról, és Zrínyi Miklósról. Hosszasan idéz levelekből, végrendeletekből és országgyűlési vagy zsinati határozatokból és végzésekből.

== A kiadvány mellékletei ==
A Rudus Redivivum magyar nyelvre plántálta át Janus Pannonius egyik ismert versének zárószakaszát. Pápai Páriz Ferenc úgy tekint a költőre, mint a humanizmus képviselőjére, és úgy fogja fel a humanizmust, mint lépcsőfokot a reformáció felé. A fordítást barokk bőbeszédűség és allegorizálás jellemzi.
Pápai Páriz Ferenc külföldi utazásai során Heidelbergben lemásolta Bethlen Gábor fejedelem és David Pareus teológia professzor levelezésének néhány darabját, amit ebben a műben függelékként közölt.
A Rudus Redivivum kiegészítője az enyedi kollégium története, amelyet Pápai 1704 körül, tehát a kollégium legnehezebb korszakában írt. Ebben a kötetben olvasható Jablonskyval történt, egyháztörténeti szempontból is lényeges levelezése.

== A nemzetközi siker ==
A Rudus Redivivumot már a 17. században lefordították holland nyelvre. A mű a coccejánus Abraham van Poot (1638–1703) amszterdami orvos és literátor neve alatt jelent meg, aki ismerte Misztótfalusi Kis Miklóst, találkozott Hollandiában tartózkodó felszabadított magyar gályarabokkal, és Pápai Páriz Ferenccel személyesen levelezett is. Bujtás László szerint „ez volt ez első olyan, magyar szerző tollából származó, Hollandiában megjelent önálló kötet, amelyből a holland olvasóközönség közvetlen ismereteket szerezhetett Magyarország és Erdély korai, refomációkori egyháztörténetéről, a reformáció ottani terjedéséről.”

== Szakirodalom ==
Bujtás László Zsigmond: Pápai Páriz Ferenc Rudus Redivivumának holland fordítása (1701), in Pusztai Gábor, Bozzay Réka: Debrecentől Amszterdamig: Magyarország és Németalföld kapcsolata, Debrecen, 2010, 157–183;
Gudor Kund Botond: Bod Péter (1712-1769) a történetíró, Barót, 2018 (Erdélyi egyháztörténeti könyvek 3), 200-202;
Debreceni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, ford. Botos Péter, Sárospatak, 2009;
Dézsi Lajos: Magyar iró és könyvnyomtatás a XVII. században, Protestáns Szemle, 1899, 291;
Uő: Pápai Páriz Ferencz 1649-1716, Bp., 1931 (Magyar Történeti Életrajzok), 279–280; 325–326;
Kovács Sándor Iván (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. II. Barokk és késő-barokk rokokó (Osiris tankönyvek, 2003), 443–444;
Nagy Levente: Zrínyi és Erdély. A költő Zrínyi Miklós irodalmi és politikai kapcsolata Erdéllyel Bp., 2003 (Irodalomtörténeti füzetek, 154), 103kk;
Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak, szerk. Nagy Géza, Bukarest, Kriterion, 1977;
Uő: A Gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-kollégium alapítása és története, kiad. Rácz Emese, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016;
https://tudosnaptar.kfki.hu/p/a/papai/papaipant.html

== Szerző ==
[[Gudor Kund Botond]]

Ruber kánonok 1606

2026-03-17T15:26:53Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Ruber kánonok 1606 lapot a következő névre: Ruber kánonok (1606)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Ruber kánonok (1606)]]

Ruber kánonok (1606)

2026-03-17T15:26:53Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Ruber kánonok 1606 lapot a következő névre: Ruber kánonok (1606)

''Tasnádi Ruber Mihály'' nevéhez köthető egyházi törvénykönyv.

Kecskeméti Búzás Balázs püspöki szolgálata (1601–1603) és a Básta-féle rémuralom után
Tasnádi Ruber Mihály (kb. 1560–1618) kerül a püspöki székbe (1605), akinek idejében már kezd
érződni a Bécsi Béke áldása, és fokozatosan épülni kezdnek az egyház romjai is. Az erőszakkal
elvett templomok visszakerülnek a gyülekezetek tulajdonába, az egyház kormányzata visszaáll a
régi rendbe. „Hatalmas egyénisége kiválóan a szétszórt csontok összeszedésére volt teremtve és bár
Bocskay fejedelemsége alatt még csak a nagy munka legkezdetén állott, de lankadatlan fáradsággal
dolgozva oda vitte a dolgot, hogy midőn közel 14 évi püspöksége után (1618 szept. 24.) meghalt,
egy erőteljes és fejlődésre képes virágzó egyházat hagyott utódjára, bár elődjétől csupa romokat vett
is át” (Pokoly József).
Az új püspök egyháza újjászervezését kánonalkotással kezdte. A neve alatt elhíresült egyházi
törvénykönyvet fogadták el 1606. július 2-án a marosvásárhelyi közzsinaton.

== Tartalma ==
A „Canones seu articuli Ministrorum Transylvanicorum” kezdetű kánongyűjtemény alapja az
Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről szóló igaz (incorrupta = meg nem rontott) tanítás. Az igazhitű
egyházak (ecclesiae orthodoxae) tanítási alapja a keresztyén tan tételekbe foglalt hitvalló iratai.
Ezek a Szentírás tanítását rendszerezik. Azon lelkészek tehát, akik nem szerzik be a Bibliát először
megintésben részesülnek, ha ez nem használt, 6 forint büntetést kell fizetniük.
A lelkészek kötelesek istentiszteletet, bűnbánati alkalmakat tartani, hitre buzdítani a híveket és
beszélni őket minden káros dologról. A Szentírás nehezebben érthető helyeinek magyarázásához
csak úgy fogjanak hozzá, ha előzőleg áttanulmányozták az igazhitű magyarázatokat vagy
konzultáltak az idősebb szolgatársakkal. Az úrvacsorát évente hat alkalommal kötelesek
kiszolgáltatni, hogy híveiket hozzászoktassák a kegyesség buzgó gyakorlásához. Ezen pedig ne
emberi mesékkel kezdjék a szolgálatot, hanem azzal amit a sákramentum szerzésekor maga
Krisztus tett és tanított. A kátétanítást nyilvános gyülekezetben végezzék. Palástjával játszott a
lelkész, ha a tantételek és az egyházi rítusok megváltoztatására vetemedett; a változtatás jogát a
generális szinódus tartotta fenn magának. A „mennyei tant” megrontó lelkészeket először négy
szem között kétszer megintették, ha nem tért észre, kiközösítették (excommunicatio).A lelkész és a
tanító tisztéhez nem méltó, hogy kutyákkal vadásszanak, hiszen embereket kell fogniuk nem pedig
vadakat és madarakat. A lelkészek továbbá nem vehetik igénybe a világi hatalmat a lelkészi állás
elnyeréséhez.
Az esperesek (seniores) kötelességévé teszi, hogy pontos nyilvántartást vezessenek az
egyházmegyéjük lelkészeiről, alkalom adtán hívják össze őket és évente tartsanak vizitációt közöttük.
Éberen őrködjenek a lelkészek igaz keresztyén életvitele felett, felügyeletük kiterjed az egyházközség
tanítóira is.
A püspököket a Szentlélek az Úr nyája pásztoraiul rendelte, tehát legyenek feddhetetlenek,
szenvedély nélküliek, jóra és igazságra törekvők és nem borivók (non vino sese ingurgitantes).
Továbbá ne legyen fösvény, hanem legyen mérsékelt természetű, őszinte, hogy e tulajdonságaival
méltó lehessen Krisztus seregének az élvonalában járni.
A kánonok meghatározzák az egyházközségi tanító feladatait is. A lelkész mellett a gyülekezet
tagjainak az erkölcsi élete fölött kell őrködnie, emellett kell végeznie az iskolai teendőket is.

Tasnádi Ruber Mihály egyházi törvényei a Básta korszakban sokat szenvedett egyház
újjáépülését szolgálták és meghatározták az egyház életét a Geleji kánonkig, amelybe
rendelkezéseinek többsége beleépült.

== Szakirodalom ==
Bod Péter: Szmirnai Szent Polikarpus. Nagyenyed, 1766.
Irodalomtörténeti Közlemények I. 1891.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav.,
bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977.
Buzogány Dezső: Harc a tiszta evangéliumért. (Egyetemi jegyzet). Kolozsvár, 1999.
Dáné Veronka: Tasnádi Ruber Mihály püspökről és családjáról. In: Református Szemle, 2007/4.
Ősz Sándor Előd: Az Erdélyi Református Egyház „kanonikus” püspöknévsoráról. In: A „recepta
religiók” évszázadai Erdélyben.Kolozsvár, 2019.
A Geleji-kánonok. A Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat végzései, a Ruber-féle egyházi törvények;
ford., előszó Buzogány Dezső; Kálvin, Bp., 2020.

== Szerző ==
[[Buzogány Dezső]]

Reformáció jubileuma 1717

2026-03-17T15:26:34Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Reformáció jubileuma 1717 lapot a következő névre: Reformáció jubileuma (1717)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Reformáció jubileuma (1717)]]

Reformáció jubileuma (1717)

2026-03-17T15:26:34Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Reformáció jubileuma 1717 lapot a következő névre: Reformáció jubileuma (1717)

== A jubileum ==
A reformáció kezdetét annak idején nem rögzítették az atyák. 100 év elteltével Szászföldön történt az első megemlékezés, mely hagyományt teremtett, és kifejezetten az 1517. okt. 31-i Luther Márton-féle tettre helyezte a hangsúlyt, ezáltal ünnepnappá emelve Mindenszentek havának zárónapját. Az 1617–18-as év eseményei kezdőpontjai voltak az Európát felforgató ún. harmincéves háborúnak is. A második évszázad ünnepe szintén összekapcsolódott egy másik eseménnyel, mégpedig a gályarabok szabadulásának évfordulójával. Ezt használta fel egy sárospataki teológiai tanár, ifj. Csécsi János, és ennek ürügyén sikerült egy svájci ösztöndíjat szerveznie a magyar reformátusok számára.

Az ünneplésnek fennmaradt egy érdekes kiadványa, egy latin nyelvű ünnepi beszéd, amit 1717. október 31.-én vasárnap Sárospatakon a Collegium Auditorium maximumában mondott el az intézmény professzora, ifj. Csécsi János (1689–1769). Erre katolikus válasz is született, a jezsuita Szerdahelyi Gábor tollából, szintúgy latinul. Ez Pázmány módján deformatióról beszélt s Szent Istvánt, Xavéri Szent Ferencet és a kassai mártírokat is beemelte érvei szövegébe. Nem szabad elfeledkezni a kontextusról: Kassán éppen ekkor zajlott a főtéren, a kassai mártírok kivégzésének helyszínén felállított Szentháromság szoborra kitett gyalázó vers körüli perpatvar, ami a városi református lelkész, Gyöngyösi Árva Pál bebörtönzéséhez s magyar földről való elüldözéséhez vezetett.

== Ifj. Csécsi János ==
Ifj. Csécsi János apja a Sárospataki Kollégium professzora volt, fia pedig a Rákóczi-szabadságharc lezárulta után lett tanár ugyanitt, amikor a Habsburg centralizáció erősen korlátozta a protestánsok vallási és oktatási ügyeit. A tanár igen harcias alkat lehetett, számos összetűzéséről tudósítanak a korabeli források és az egyháztörténeti hagyomány (az éppen aktuális kollégájával, de a pataki és egyházmegyei lelkészekkel, nemesi mecénásaival etc.). Kegyessége erősen aufklérista lehetett, ami visszatetszést szült a kisvárosi közegben. Tanárként kezdetben filozófia és matematika kurzusok felelőse, később számos új témát és új tárgyat hozott be a köztudatba, kéziratos jegyzeteinek se szeri, se száma. Írt földrajzkönyvet, Pápai Páriz Ferenc lexikonához illesztett nyelvtani téziseket, vezetett naplót. Amikor 1734-ben felfüggesztették, a városban maradt, kollégiumi diáklistákat rendezett, hely- és reformációtörténeti kutatásokat végzett. A Csécsi nevet fenntartotta a helyi emlékezet: Sárospatakon utcája van, az SRHE-nek terme, fiúkollégiuma viseli a két neves pataki tanár, apa és fia nevét.

== A beszéd ==
Az 1717-es ünnepi beszéd (oratio) szerkezete szokványos, a kezdő textust (Zsolt 126,1–3) követi a Zürich városi elöljáróinak szóló dedikáció, majd az előszó, mely jóval a beszéd elhangzása után készült Patakon 1719. október 10.-én. Ezután áll a derék rész (exordium, narratio, ellenvetés és magyarázat), majd a bérekesztő részek hosszú záróimával. Mellékletként olvashatjuk Luther 95 pontja latinul, és csak ezt követik az egyébként a kötet élére való köszöntő versek (Johann J. Hottinger, Johann B. Ott, Jantó Lajos, Etsegi János és egy anonim HPF tollából).

A beszéd textusában Sion helyreállításáról szólnak a zsoltáros, emiatt szokás használni azt egy gyülekezet templomszentelésénél, egy nem várt remény beteljesedésekor, egyszóval test szerint is látványos megújulás ünneplésekor. A dedikáció és a bevezető részek kulcskifejezései (Isten igéje szerinti hitvallás, Zürich mint Pater patriae, annak vezetői az Anyaszentegyház dajkái) alapján a szövegben álló latin restauratio szó utal a reformatio kifejezés egyháztörténeti vonatkozásaira. Ezt erősíti meg Zürich városának laudációja, melyhez a klasszikus humanista toposzt, Palladium ellopását idézte meg Csécsi János: a földi küzdelemben a civitas Deiként aposztrofált Zürich – ami egyben Krisztus és egyháza jegyességének típusa – átvette a reformáció Athénjének, Wittenbergnek az örökségét. Ez az a gyökér, ahonnan Sárospatak szellemisége is származik.

A Csécsi-beszéd kulcskérdése, hogy mit ünneplünk s miért? Erre a szónok 10 pontban adott feleletet. Az ezeréves eltévelyedésnek a hálójából vezetett ki a Luther által támasztott fény, s ennek történeti dimenzióit az igaz egyház kiválasztásának ill. üldözésének 10 lépcsőjén át éppen svájci teológusok (Heinrich Bullinger, Johann H. Heidegger) magyarázatai képviselik. Luther 95 tételével szemben megidézi Tetzel 105 tételét, az ósággal szemben az újságot, a látható és a láthatatlan, a meghamisított és igaz hagyomány ellenpárjait, melyek a 16. század óta ismert ekkleziológiai toposzai a születő felekezetek által megkonstruált önképnek (invented tradition) és történelemszemléletnek.

A beszéd aktualitását és patakiságát egyértelműsítette a szónok. Nemcsak a lutheri, s annak üzenetét örökségként megújító svájci irányt ünnepelhették 1717-ben, hanem a Helvét Hitvallás becikkelyezésének (1567) 150 éves évfordulóját, mely egybeesik az egyház születésének (Kr. u. 37.) kerek jubileumával (1680), és saját tanárságának 5 éves, a pataki reformáció 193 éves (tehát 1524-es kezdettel számolt) évfordulójával. És ami fontos, de nincs nevesítve a beszédben: a Zürichből hazatérő egykori gályarabok októberi kibocsátó istentiszteletének (1677. okt. 20/30.) 40 éves évfordulójával. Ez utóbbin Séllyei István tartotta a beszédet, és Zürichről mint a reformáció édesanyjáról, a reformáció fájáról beszélt. Hasonlóan szólt 1717-en ifj. Csécsi János is, és nem véletlenül küldte a diákjaival Zürichbe ezt a reformációs beszédet.

== Az ún. Csécsi-ösztöndíj ==
A Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1715-ös törvények a vallás ügyében sok jót nem hoztak. Becikkelyezték a Diploma Leopoldinumot és a Pragmatica Sanctiót, és megszüntették a református kollégiumok önfenntartásához szükséges legációt és kápsálást. Éppen csak visszatért a gyászévtized óta vándorlásban lévő pataki Collegium az Athenaeumába 1714-ben, amikor ágyúval mentek neki, s a városlakók, köztük a harcias nők közbeavatkozásának köszönhetően vonultak el a katonák az iskola elől. A patakiak a templomépítési kérelmüket többször beadták, de a Helytartótanács több mint 70 éven át különböző adminisztratív intézkedésekkel halogatta ennek véghez vitelét, s végül csak II. József kora hozta meg ez ügyben is a megoldást. Azaz a patakiak iskolájukért, templomukért az 1710‒20-as években éppen javában harcoltak, kérvényeket írtak a helyi hivatalokhoz, a császárhoz, sőt a külföldi hitsorsosaikhoz (angol, német, holland és svájci egyetemekhez, városokhoz) intercessióért, mindeközben a pataki Collegium professzora finoman úgy zárta a reformáció jubileumán a beszédét, mintha minden rendben lenne, s a király jóságán semmi sem múlik, csak a mi hitünk gyengeségén.

A zürichi városi levéltárban található egy iratanyag, amely alapján rálátunk az 1715–97 közötti svájci–magyar kapcsolatokra. Ez időszakban évi 2-3 diák kereste meg kérvényével Zürich városának tanácsát: kezdetben csak a patakiak, majd Debrecen és Enyed Kollégiumából is. Mindegyik kérelem azonos stílusú és formájú: arenga, narratio (a Kollégium vagy az ösztöndíjas leírása) után áll a pályázó eddigi vizsgáinak értékelése, majd javaslat svájci felsőoktatásra hely és tudományág szerint, s végül pecsét zárja az 1-2 lapos iratot. A korábbi, az 1692–1717 közti kérvények ezen túl egy nem szokványos elemmel vannak ellátva: Séllyei Pál, ifj. Harsányi István, Simoni Márton, Érsekújvári János, Komáromi Pál és Kocsi Csergő István kérvénye a saját pecsétje mellett ezzel a szöveggel egyértelműsítette pályázatát: „apám, az egykori gályarab, hitvalló” pecsétje. A gályarabok megszabadulását hírül adó N. Zaffius, velencei orvos-lelkész levelének gyakran volt felirata: „Dixit Jehova: captivos meos liberabo”, azaz a Zsolt 126,4. Csécsi János jubileumi textusa és a beszédének applikációja éppen erre a zsoltárszövegre épült. És a 20. századi emlékállítások idején is ezt a textust idézték meg az emlékbeszédek és jelenik meg a gályarabok 1936–38-ban állított emléktábláin.

Egykori pataki diákként ifj. Csécsi János is járt Zürichben. S mikor hazatért, és a saját diákjait küldte továbbtanulni, a saját apja élményeit megidézve – aki egy személyben volt professzora a vándorló pataki Collegiumnak Patakon Göncön és Kassán – hivatkozhatott az 1669 óta száműzetését, exulságát élő patakiak nevében. Ezek szerint tehát a gályarabok emlékezetének örökségeként születhetett meg ifj. Csécsi János reformációs emlékbeszédének zürichi nyomtatása révén a magyarországi kálvinista Kollégiumok ún. svájci ösztöndíja 1715–97 közt.

== Szakirodalom ==
Ifj. CSÉCSI János: Oratio secularis altero reformationis-jubilaeo, [Zürich], [Gessner], 1720.

CSORBA Dávid: A reformáció 1717-es ünnepe Patakon, in: Száraz Orsolya, Fazakas Gergely Tamás, Imre Mihály (szerk.), A reformáció emlékezete: Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi, 2018 (Loci Memoriae Hungaricae, 7), 49–58; https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/280284/LMH_7.pdf?sequence=1&isAllowed=y.

DIENES Dénes, UGRAI János: A Sárospataki Református Kollégium története, Sárospatak, Hernád, 2003, 55–59.

FABINY Tibor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban, Evangélikus Naptár 1967, 25–37.

HEGYI Ádám Alex, SZÖGI László: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és főiskolákon 1526-1919, Bp., ELTE Egyetemi Levéltár, 2016 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 23), 131, Nr. 1212.

HORVÁTH Cyrill: Adalékok ifj. Csécsi János életéhez, ItK 17(1907), 1–33, 129–172, 257–299, 385–420.

PAYR Sándor: A reformáció évszázados ünnepei hazánkban, ProtSz 23(1911), 490–501; 564–579.

PRAZNOVSZKY Mihály (szerk.): A szécsényi országgyűlés 1705-ben: Csécsi János naplója Kazinczy Ferenc hiteles másolatában, bev. tan.: R. VÁRKONYI Ágnes, Szécsény, 1995.

Staatsarchiv Zürich, Ungarn (1477–1797), A. 185.1–3.

SZERDAHELYI Gábor: Religio salvifica, Kassa, 1722.

== Szerző ==
[[Csorba Dávid]]

Reformáció jubileuma 1617

2026-03-17T15:26:10Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Reformáció jubileuma 1617 lapot a következő névre: Reformáció jubileuma (1617)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Reformáció jubileuma (1617)]]

Reformáció jubileuma (1617)

2026-03-17T15:26:10Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Reformáció jubileuma 1617 lapot a következő névre: Reformáció jubileuma (1617)

1617 őszén német mintára Magyarországon is megünnepelték a reformáció évfordulóját. A magyar református diákok Heidelbergben vettek
részt az eseményekben, konkrét itthoni adataink főként az evangélikus ünnepségekről vannak.

== Az évforduló Németországban ==
Egy esztendővel a harmincéves háború kitörése előtt az
országban farkasszemet nézett egymással a Protestáns Unió és a Katolikus Liga. A Protestáns
Uniót a pfalzi választófejedelem, V. Frigyes vezette, aki igényt tartott a német protestánsok
vezetőjének rangjára, szövetségének voltak lutheránus tagjai is. Nagy hátránya volt, hogy
református vallását a Német Birodalom akkori törvényei nem ismerték el bevett felekezetnek.
Vele szemben a reformátusokkal ellenséges szász választófejedelemség állt, amely politikailag a
Habsburgok mellett, de az evangélikusok nevében lépett fel, hisz az ő területén volt Wittenberg,
a reformáció szülővárosa, az ország vezető egyetemével.
A Protestáns Unió 1617 elején Heilbronnban tartott gyűlésén úgy határozott, hogy hálaadó
ünnepet kell tartani a reformáció jubileumán, ezt eleinte a húsvét utáni vasárnapra tervezték,
majd november 2-re halasztották. A wittenbergi egyetem nem sokkal később arra kérte I. János
György szász választófejedelmet, hogy az egyetemalapítás 1602-ben lezajlott jubileumának
mintájára ünnepelhesse meg a reformáció századik évfordulóját. A kezdeményezés ettől kezdve
bekerült a politikába, a választófejedelem kimondottan a pfalziak (tehát a reformátusok)
ellenében szervezett országos ünneplést 1617. október 31-ére, hangsúlyozva, hogy ő a német
protestánsok vezetője. Részletes instrukciót is kiadott augusztus 12-én, amelyben még az ünnepi
istentiszteletek textusait és az elhangzó énekeket is megadta. Az ünneplés középpontjában
mindenütt a prédikáció és az úrvacsora állt. Az egyetemi városokban egy hétig is elhúzódtak a
rendezvények, disputációkkal, beszédekkel, promóciókkal. A városokban zenei események
kísérték a jubileumot: Drezdában például Heinrich Schütz kompozíciója hangzott el. Sok helyen
felvonulásokat tartottak, nagy mennyiségű röplap jelent meg, s számolatlanul verték az
eseményről megemlékező érmeket. Az évfordulót heves reakciók követték a katolikus oldalról,
elsősorban a jezsuiták részéről, a pápa rendkívüli szentévet is hirdetett. Az egyháztörténészek
megállapítása szerint az első százéves jubileum nagy hatással volt az európai kultúrára, annak
folytonos évforduló-mániájára.

== Megemlékezések Heidelbergben ==
Abraham Scultetus udvari prédikátor már 1617. január
elsején elmondott újévi beszédében megemlékezett a reformáció évfordulójáról, s ebben a
jelentősebbnek tartott magyar reformátorokat is felsorolta. A beszédet – prédikációskötete
részeként – Szenci Molnár Albert magyarra fordította. A tényleges ünnepségek november 1-jén
kezdődtek, ekkor a magyar Prágai András disputált David Pareus teológiaprofesszor elnökletével
Thema seculare címmel. Prágai kedvenc tanítványa lehetett Pareusnak, az ő házában lakott
heidelbergi tanulmányai alatt. November 2-án a Szentlélek templomban mondta el Abraham
Scultetus azt a jubileumi prédikációt, amelyet Szenci Molnár szintén lefordított, s a benne (s az
újévi beszédben) megjelenő magyar névsort újabb nevekkel egészítette ki. November 3-án
Heinrich Alting teológiaprofesszor tartott beszédet az egyetemen, 4-én pedig Simon Stenius, az
ékesszólás és történelem professzora mondta el hexameterekben írott latin versét Carmen
seculare címen.

== Ünnepségek Nagybiccsén, Thurzó Imre birtokán ==
Az ifjú Thurzó Imre (1598–1621) nemrég tért haza az ortodox lutheránus Wittenbergből, ahol az egyetem tiszteletbeli rektorának is
megválasztották. Tartotta a kapcsolatot egykori tanáraival, s Jeremias Spiegel professzor 1617.
szeptember 19-én elküldte neki a wittenbergi jubileumi programokat, így a nagybiccsei ünneplés
közvetlenül is kapcsolódhatott a szászországihoz. Még az időpont is ugyanaz volt, a német
protestánsok a régi, Juliánus-naptárt használták, míg Magyarországon az új, Gregorián volt már a
hivatalos. A Gergely-naptár ekkor még tíz nappal járt a Julián-naptár előtt, tehát Thurzóék
valójában a régi kalendárium szerint ünnepelték meg a reformáció évfordulóját, nem október 31-
én, hanem november 11-én. A Márton napra (Luther névnapjára) hivatkoztak ugyan, de nem ez
volt az időpont kijelölésének valódi oka. az ünnepségek november 10-én, pénteken kezdődtek az
esti szertartás eléneklésével és hangszeres muzsikával. Másnap, november 11-én, szombaton,
Márton napján tartották magát az ünnepséget, amely még a következő napon, november 12-én
vasárnap is folytatódott. A résztvevők azért imádkoztak a templomi megemlékezésen, hogy Isten
tartsa meg a lutheri reformációt bármiféle eretnekség támadásaival szemben.

== Megemlékezések az ötvárosi evangélikus egyházmegyében
Az egész ötvárosi esperességben megünnepelték a jubileumot, tehát Kassán, Lőcsén, Bártfán és Kisszebenben; ez
egyúttal a lőcsei reformáció 73. esztendeje volt. Lőcsén november 11-én szombaton este a szokásos zenés szertartás következett, s Peter Zabler (1578 k.–1645) plébános, az egyházkerület püspöke prédikált a Márton napra eső ige, Luk 16. fejezete alapján. Másnap, november 12-én
ugyanő két prédikációt tartott Mát 24. fejezete és a 122. zsoltár alapján, majd elénekelték a „Herr
Gott, dich loben wir” kezdetű éneket. A felsorolt igehelyek nem azonosak azokkal, amelyeket a
szász választófejedelem javasolt a saját országának, tehát itt nem követték szorosan a német
példát. A jelzett ének a „Te Deum Laudamus” kezdetű ismert latin himnusz Luther által készített
német fordítása, s ez viszont ott van az I. János György által javasoltak között. Ezt nagyobb
ünnepeken vették elő a Szepességben is, s váltakozva énekelték a versszakait, a páratlanokat egy
szólamban, a párosakat több szólamban, esetleg a vokális ének váltakozott a hangszeres zenével.
Az ének után következett az ünnepélyes úrvacsoraosztás kétszáz fő részvételével, amelyen az
egész városi tanács részt vett, majd egy zenés zsoltárfeldolgozás zárta az ünnepséget. Az
ünnepségen részt vett Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor is előkelő kíséretével együtt, s utána
megvendégelte az egész városi tanácsot.

== További megemlékezések ==
További evangélikus ünnepségek. Hasonló megemlékezéseket tartottak másutt is a Magyar
Királyságban élő evangélikusok. A sáros-zempléni esperesség közgyűlése 1617. október 25-én a
héthársi templomban határozta el a jubileum megünneplését énekkel, imával és prédikációval,
november 10. és 12 között. A bányai egyházkerület gyülekezeteit Samuel Melik († 1620)
szuperintendens, breznóbányai lelkész szólította fel a megemlékezésre. Itt már bizonyos
nehézségek adódtak, ugyanis a Körmöcbányán lakó Georg Flesch von Lerchenberg – egyébként
szintén evangélikus – kamaragróf le akarta állítatni az egészet, s a kincstári tiszteknek megtiltotta
az ünnepségeken való részvételt. Mint állami hivatalnok attól félt, hogy a rendezvényeket a
katolikus uralkodó elleni ellenszegülésnek, vakmerő lázadásnak magyarázhatnák, s ez a
bányavárosoknak ártalmas lenne. A városokat ez nem érdekelte, s egyhangúan elhatározták,
hogy november 12-én, vasárnap minden fény és pompa nélkül megemlékeznek a jubileumról.

A szórványosan fennmaradt adatok alapján összességében elmondható, hogy a
Habsburg-országrész evangélikusai a németországiakkal egy időben – gyakorlatilag a régi naptár
szerint – mindenütt megtartották a reformáció századik évfordulóját. További kutatások tárgya
lehet, hogyan élték meg az erdélyi szászok a reformáció százéves évfordulóját. Semmit sem
tudunk ezen felül a reformátusokról, a pfalzi kezdeményezésnek, benne Prágai András disputációjával, elméletileg Magyarországon és Erdélyben is visszhangot kellett kapnia, hiszen a
Heidelbergben tanuló diákokon keresztül nagyon erős volt az összeköttetés. Az ismert források
ugyanakkor nem beszélnek ilyesmiről, ez persze nem zárja ki, hogy ne lettek volna 1617.
november 11–12-én református templomokban is ünnepi istentiszteletek.

== Szakirodalom ==
IMRE Mihály: Protestáns-katolikus polémia az 1617-es centenáriumról, a magyar recepció jelei,
in: Száraz Orsolya, Fazakas Gergely Tamás és Imre Mihály (szerk.): A reformáció emlékezete.
Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2018,
26–40.

SZABÓ András: 1617 – a reformáció századik évfordulója Magyarországon, Egyháztörténeti
Szemle 19(2018/1), 64–69.
https://epa.oszk.hu/03300/03307/00057/pdf/EPA03307_egyhaztorteneti_szemle_2018_01_06
4-069.pdf (Letöltés: 2024. november 15.)

P. VÁSÁRHELYI Judit: A reformáció százéves évfordulója a heidelbergi egyetemen, in: Száraz
Orsolya, Fazakas Gergely Tamás és Imre Mihály (szerk.): A reformáció emlékezete.
Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2018,
13–25.

== Szerző ==
[[Szabó András]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:25:44Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola (1531)]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Pápai református iskola 1531

2026-03-17T15:25:21Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Pápai református iskola 1531 lapot a következő névre: Pápai református iskola (1531)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Pápai református iskola (1531)]]

Pápai református iskola (1531)

2026-03-17T15:25:21Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Pápai református iskola 1531 lapot a következő névre: Pápai református iskola (1531)

A hagyomány úgy tartja, hogy 1531-ben alapították meg Pápán azt a protestáns iskolát, amely az évszázadok során a magyar reformátusság egyik legfontosabb tudományos központjává nőtte ki magát, és ennek köszönhetően a város a Dunántúli Athén megnevezést is „elnyerte”.

== Pápa város reformációja ==
Pápa város reformációjával kapcsolatban, és ezzel együtt az iskola alapításával kapcsolatban sok feltételezés van. Tóth Ferenc, aki a 19. században foglalkozott a Dunántúli Egyházkerület, és azon belül Pápa egyháztörténetével, ő például 1522-re teszi a város reformációjának megindulását, amit Bod Péter is így írt egyháztörténetében. Tóth Ferenc ráadásul ezt is megjegyzi művében: „Török Bálint már 1522-ben az ő maga jószágaiban, nevezetesen Pápán a prot. vallást hirdette”, ami a birtokviszonyok ismeretében nyilvánvalóan tévedés. Fabiny Tibor Mohács elé helyezi a reformáció elindulását a városban, de mindenképpen Thurzó Elek földesúr „regnálása” idejére (1527–35). A sok bizonytalanság mellett az tűnik biztosnak, hogy legkésőbb a mohácsi vészt követő években, de mindenképpen az 1531-es évet megelőzően megindult a komolyabb reformációs munka Pápán.

A reformáció elindulása kapcsán megjelenik egy „Bálint pap” nevű személy, akit Pápa város reformátoraként tartunk számon, és akit Enyingi Török Bálint 1536-ban Debrecenbe helyezett át, hogy a reformáció eszméit ott is terjessze. A hagyományos adatok szerint Bálint pap 1531–36 között tevékenykedett Pápán, mint az „új hit” terjesztője. Vele kapcsolatban az adatokat Szathmárnémethi Mihály (1675) történeti visszatekintése szolgáltatta először, aki Bálint pappal kapcsolatban Pápát és az 1531-es évet is megemlítette. Ezt vette át Pápai Páriz Ferenc is, aki 1685-ben azt írta, hogy „azon világot azon időben gyujtá meg Istennek ama nagy szolgája, Bálint pap is Pápa városában, kit Török Bálint Pápáról Debrecenbe hozata (1536), ki ott a tiszta tudománynak oly tiszta, de egyszersmind gyümölcsöző magvát veté.” Tekintve, hogy Pápán a ferenceseknek volt iskolája, és közülük sokan lettek a reformáció terjesztői, így ezt a Bálint papot is közöttük keresték. Ebben az időben egyetlen ilyen keresztnevű pap volt, mégpedig Illési Bálint. Ő lehetett az egyik legelső személy, aki a reformáció tanait a városban terjesztette, akár már 1531-ben is. A feltételezések szerint ő lehetett Pápán Enyingi Török Bálint udvari papja.

A reformáció menetét minden bizonnyal befolyásolta az, hogy éppen melyik birtokos családé volt a város. Az érintett 1531-es évben Thurzó Elek a város birtokosa, Enyingi Török Bálint csak 1535-től veszi át a várost, és 1541-es fogságba viteléig rendelkezik a földesúri jogokkal. Ez azt jelenti, hogy minden olyan írás, amely Enyingi Török Bálintnak tulajdonítja a reformációt, és ezzel együtt az iskola 1531-es elindulását, téves adatot tartalmaz.

== A pápai iskola reformációja ==
Az 1531-es év, mint alapítási dátum mélyen gyökerezik a pápai és a dunántúli református hagyományban. A Pápai Tudományos Gyűjteményekben őriznek két kisharangot, amin a „Scholae Reformatae Papensis 1531” felirat olvasható. De valóban ekkor alapították az iskolát? Több szálon is érdemes megvizsgálni ezt a kérdést. Az egyik az iskoláztatás, a másik a reformáció, melyek mindegyike összefügg azzal is, hogy éppen melyik család, melyik személy birtokolta Pápa városát.

Tudjuk, hogy a reformációt megelőzően a városnak plébániai iskolája volt. 1510-ben Szapolyai János egy telket adományozott a városnak, ahol felépítették az iskola épületét, amiről feltételezik, hogy 1531-et követően a protestáns iskola épülete is lesz. Ebben az iskolában működött egy magát nem katolikusnak valló tanító, Gizdavics (Gyzdavith) Péter 1534-ben. Egy levelét úgy írta alá, hogy ő Pápa városának tanítója, aki „nem pápista”. A „régi iskola szennyét” tehát Gizdavics Péter takarította ki Pápán, őt tekinthetjük a reformáció első ismert terjesztőjének is. Feltételezhető, hogy ő már a korábbi években is itt tevékenykedett.
Az 1531-es évet egy 1585-ben keletkezett iskolai törvénykönyv 1724-es másolata őrzi, amikor is azt jegyezték fel, hogy az iskolában „54 éven keresztül minden írott törvény nélkül voltak”. Hogyha az 1585-ös évből kivonjuk az 54-et, akkor kapjuk meg az 1531-es esztendőt.

== Kitekintés ==
A hagyomány szerint 1531-ben elindult pápai iskola mostohább körülmények között működhetett, mint a debreceni és a sárospataki kollégium. Mégis az 1660-as évig terjedő időszakot az iskola virágkorának tartják, amikor az iskola és a gyülekezet viszonylag békés körülmények között fejlődhetett. Később az évszázadok során az alapfokú oktatás mellett a középfokú oktatásnak a klasszikus forma mellett több speciális típusa is működött itt (mezőgazdasági, tanítónőképzési), és a felsőfokú oktatásban is jeleskedett a kollégium, bölcsészeket, lelkészeket, jogászokat is képezve.

== Szakirodalom ==
FABINY Tibor: Az evangélikusok Pápán, in Kubinyi András (szerk.): Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa, 1994, https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#16
KÖBLÖS József: A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797). in A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861, Pápa, 2006 (A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések, 9),19-20.
KÖVY Zsolt: A református egyház szerepe Pápa város életében (1520-től napjainkig), in Kubinyi András (szerk.): Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa, 1994, https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#17.https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#17.
TÓTH Endre: A Pápai Református Egyház története, Pápa, Főiskolai Nyomda, 1941. 5.

== Szerző ==
[[Szabó Előd]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:25:01Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál (1636)]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Öreg Graduál 1636

2026-03-17T15:24:29Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Öreg Graduál 1636 lapot a következő névre: Öreg Graduál (1636)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Öreg Graduál (1636)]]

Öreg Graduál (1636)

2026-03-17T15:24:28Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Öreg Graduál 1636 lapot a következő névre: Öreg Graduál (1636)

== Magyar református liturgiatörténeti pillanat ==
A reformáció eszméinek elterjedését követően a magyar protestáns egyházak liturgiája magától értetődő természetességgel továbbra is a gregorián maradt. Az európai protestáns egyházak között a latin gregorián tételeket szinte egyedülálló minőségben és mennyiségben fordították anyanyelvre, és távolítottak el a szövegből minden, a reformáció eszméivel nem egyező hittételt ( pl. Szűz Mária és a szentek tisztelete). Ennek a liturgikus gyakorlatnak a szerkönyveit hívjuk graduálnak. A graduálokat az esetek többségében kéziratban szerkesztették vagy másolták, néhány nyomtatott kiadástól eltekintve.

A legjelentősebb nyomtatott graduál az ún. Öreg Graduál, amely Keserűi Dajka János (1580 k.–1633) és Geleji Katona István (1589–1649) református püspökök szerkesztésében 1636-ban jelent meg Gyulafehérváron. Keserűi Dajka János, Geleji Katona István: Az keresztyeni üdvözitö hitnek egy nyomban jaro igazsagahoz inteztetett ekes rhytmusu hymnusokkal,... szent sóltárokkal, örvendetes notáju prosakkal és több sok nemű,... lelki ditséretekkel és esztendötszakai templumbéli kegyes caeremoniákkal tökelletesen meg töltetett öreg gradval, melly... szorgalmatoson meg tisztogattatott és sok hozzá kévántatott szükseges részekkel meg öregbittetett / Keserüi Dajka Janosnak es Geleji Katona Istvannak, Erdely orszagaban levö magyar keresztyén reformata ecclesiáknak püspökinek és az Gyulafeirvarinak lelki pásztorinak fáradtságos munkájok által ... Gyula Feir-Varatt : [typ. principis], MDCXXXVI [1636]. [28], 512 [recte: 522], 268 [recte: 272], [4] p.; 2°; RMK I. 658. RMNy 1643.

== Előzményei ==
A rendelkezésre álló források alapján megállapítható, hogy a magyar protestáns egyházak egyházzenei élete a protestáns gregoriánum anyagát rögzítő graduálokon alapult. Minden jelentősebb egyházközség rendelkezhetett valamilyen kéziratos énekgyűjteménnyel, amely az adott közösség énekkincsét tartalmazta. Ezek alapján születtek a másolatok is, a kántorok (mesterek) zenei tudása és íráskészségének függvényében eltérő minőségben. Az 1636-os graduál-kiadás ezeknek a másolatoknak az esetlegességét és hibáit kívánta kiküszöbölni, és egységesíteni a liturgikus gyakorlatot.

Az Öreg Graduál egyik közvetlen előzménye egy kéziratos graduál volt, az ún. Bethlen-graduál, amelybe a különböző református egyházközségek graduáljait bekérve a szerkesztők egy minta-graduált kívántak összeállítani, alapul a későbbi graduál-másolatok számára. Az Öreg Graduál Gelejitől származó részletes előszavában olvashatunk az énekanyag összeállításáról, emendálásáról. A kötetet Bethlen Gábor egyik legjobb kalligráfusával, Enyedi Pálfi Istvánnal íratták le, és díszesen beköttették.

== Az Öreg Graduál szerkesztése ==
A Keserűi és Geleji által összeállított énekanyagot, I. Rákóczi György fejedelem – minden bizonnyal Geleji tanácsára és közbenjárására – saját költségén kinyomtatta a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában. A graduál nyomdai előkészítését és szerkesztését Keserűi kezdte, és végezte el az A-H nyomdai ívek terjedelmében, majd 1633 májusában bekövetkezett halálát követően Geleji folytatta. A kötet nyomtatása a kor nyomdatechnikájának komoly kihívást jelentett. Több fázisban nyomtatták: előbb a szöveget nyomtatták ki gyümölcsfába metszett dúcok felhasználásával készült üres kottasorokkal. Az üres kottasorokra a gyulafehérvári kántor, Bánffyhunyadi András felírta a hangjegyeket, majd ezek a lapok újra a metszőhöz kerültek, aki a kottasorokat egyenként fába metszette, és ezekkel készült el a végleges levonat. A munkamenet bonyolultsága, nem utolsó sorban a metsző zenei képzetlensége miatt a graduál kottái számos helyen hibásak.

== A kötetek szétosztása ==
A fejedelmi nyomda a fejedelem költségén 200 példányban nyomtatta ki a graduált. Az elkészült példányokat a fejedelem szétosztatta a jelentősebb egyházközségek között, beleírva a megajándékozott egyházközség nevét és a saját jelmondatát: „Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei” (Róm 9,16). Az elkészült graduálokat Erdélyben Geleji Katona Istvánnak, Magyarországon a fejedelem sárospataki udvari papjának, Tolnai Istvánnak a vezetésével osztották ki. A fejedelem művelődéspolitikájának része volt a református egyházközségek könyvekkel való támogatása. Tolnaival folytatott levelezéséből tudjuk, hogy ez „a religionkon való”, azaz református gyülekezetekre vonatkozott. Az Öreg Graduálból mégis kapott két evangélikus gyülekezet is, a kassai és az eperjesi, a helyi felekezeti sajátosságokra való tekintettel. Az oltszakadáti (Szeben megye) evangélikus egyházközség tulajdonában is van egy graduál, amelynek a provenienciája még nem feltárt, és amelyet még a 20. század első felében is használtak.

== Fennmaradt példányok ==
A graduálokban szereplő bejegyzések, a használat nyomai alapján bizonyítható, hogy a köteteket több helyen még a 18–19. században is aktívan használták. Leginkább a zsoltárok és a nagyheti tételek, a passió és lamentáció használatára találunk utalásokat. Közel negyven olyan gyülekezetet sikerült azonosítani, amelyek graduált kaptak vagy használtak. A kétszáz nyomtatott kötetből húsz fennmaradt példányról van tudomásunk. Ezek elszórva találhatóak a mai Románia, Magyarország és Ukrajna területén részben könyvtárak, részben gyülekezetek tulajdonában. A graduálból hét példány található a mai Erdély területén. A Felvidéken és Délvidéken szétosztott kötetek közül ez idáig nem sikerült egyetlen példányt sem megtalálni, a kötetek java része elveszett vagy lappang.

== Digitális változata ==
http://mek.oszk.hu/12500/12583/
https://enekeskonyvtar.hu/2021/10/20/keserui-dajka-janos-geleji-katona-istvan-oreg-gradual/

== Szakirodalom ==
Bárdos Kornél, Csomasz Tóth Kálmán: A magyar protestáns graduálok himnuszai, Bp., 1977 (Népzene és zenetörténet, III), 134–256.
Bárdos Kornél: Harcok a passió éneklése körül Magyarországon, Theológiai Szemle 1971, 296–300.
Czeglédy Sándor: „Emberi hagyományok ostorozása”, Református Egyház 1964, 59.
Uő: Megifjodó öreg graduálok, Confessio 1978, 68–78.
Csomasz Tóth Kálmán: A zene szerepe a liturgiában. Gyülekezeti és graduális éneklés. Magyar evangélikusok. Reformátusok (Egyházi zeneélet c. fejezetben, Protestáns egyházak c. alfejezet), in Bárdos Kornél (szerk.): Magyarország Zenetörténete II, 1541–1686, Budapest 1990, 186–199, 202–205.
Uő: Graduálok, in Carl Dahlhaus, Hans H. Eggebrecht (hrsg.): Brockhaus–Riemann Zenei Lexikon, II, Bp., 1984, 62–63.
Dávid István: Öreg graduál és zenepedagógia, Református Szemle 104(2011/5), 471–479.
Fekete Csaba: A Vizsolyi Biblia és az Öreg Graduál zsoltárai. Kézirat. Debrecen, 1996.
Uő: Graduál és református istentisztelet. Liturgiatörténeti áttekintés az Öreg Graduál somorjai példányának kéziratos pótlékai alapján, in G. Szabó Botond et al (szerk.): Egyház és művelődés. Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI–XIX. századi történetéből, Debrecen, TTRE Kollégiumi Nagykönyvtár, 2000, 245–344.
Uő: Az Öreg graduál Psalteriuma, Református Szemle 104(2011/4), 375–396.
Uő: Nánási neumák. Hajdúnánás Öreg graduáljának bejegyzései. Magyar Egyházzene 2000/2001. 187–204.
Fekete Károly: Az Öreg graduál teológiai tanulságai és üzenetei mai istentiszteleti életünk számára, Református Szemle 104(2011/5), 480–487.
Ferenczi Ilona: A graduálkutatás története, Magyar Egyházzene 1999/2000, 275–282.
Uő: A 17. századi kéziratos graduálok és az Öreg graduál kapcsolatai, Református Szemle 104(2011/4), 458–464.
Uő: Kísérlet a liturgia egységesítésére az Erdélyi Fejedelemségben (a 17. század első felében), Magyar Egyházzene 1993/1994, 21–30.
Uő: Magyar nyelvű gregorián a 16–17. században, Zenetudományi Dolgozatok 1985, 61–71.
Uő: Zenei helyesírás és “variálás” a 16–17. századi graduálokban, Zenetudományi Dolgozatok 1988, 61–71.
Uő: A bölcsesség kezdete az Úr félelme : Magyar nyelvű antifónák 16-17. századi kéziratokban és nyomtatványokban, énekeskönyvekben és graduálokban, Bp., BTK Zenetudományi Intézet, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, 2021.
Geleji Katona István, Keserűi Dajka János: A keresztyéni üdvözítő hitnek egy nyomban járó igazságához intézett (…) öreg GRADVAL…, Gyulafehérvár, 1636 (RMNy 1643).
H. Hubert Gabriella: Geleji Katona István versiculusai és a perikóparend, Magyar Egyházzene 1998/1999, 251–258.
Uő: Lelki éneklésről régi magyarok (A XVI–XVII. századi protestáns éneklés adattára), Magyar Egyházzene 1999/2000, 327–366.
Karasszon Dezső: Hogyan énekeljük az Öreg graduált? Református Szemle 104(2011/4), 454–457.
Uő: Megifjodó öreg graduálok, Magyar Egyházzene 1994/1995, 231–239.
Uő: Református istentisztelet és gregorián ének, kézirat, Debrecen, 1999.
Kurta József Tibor: Az elképzeléstől a megvalósulásig. Bethlen Gábor elveszett graduálja és az Öreg gradual, Református Szemle 104(2011/4), 356–362.
Uő: Az Öreg Graduál századai Erdélyben, Buzogány Dezső (szerk.), Kolozsvár, 2002 (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek, 8).
Uő: Egyház és könyv. I. Rákóczi György művelődéspolitikája, Református Szemle 2000, 72–76.
Uő: Felekezetközi kapcsolatok és az Öreg Graduál. Az oltszakadáti magyar evangélikus gyülekezet Öreg Graduálja, Református Szemle 2002, 97–106.
Uő: Kántorok bejegyzései az Öreg Graduál erdélyi példányaiban, Magyar Egyházzene 2000/2001, 205–213.
Papp Anette: Adalékok az Öreg graduál antifónáinak kapcsolataihoz, Református Szemle 104(2011/4), 397–410.

== Szerző ==
[[Kurta József]]

Organisationsentwurf (1849)

2026-03-17T15:24:01Z

Lanyi.gabor:

A Habsburg Monarchiában 1849-ben kiadott, a következő évtől bevezetett egységes tanügyi rendelet, a középfokú oktatást neohumanista alapon szabályozó dokumentum. Magyarországon a birodalmi központosító logikája, s ebből fakadóan a rendi és a protestáns autonómia letörésében játszott szerepe miatt sok oldalról bírált, ugyanakkor a polgárosodást nagy mértékben elősegítő, a kiegyezés utáni oktatási reformokat idehaza is megalapozó reformprogram.

== Az Entwurf passzusai ==

Az Entwurf (teljes címe: Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich) egy 1849-ben kiadott, az egész Habsburg Monarchiára egységesen érvényes, átfogó középiskolai szabályzat. Szellemi atyjának Leo Thun von Hohenstein (1811-1888) vallás- és közoktatásügyi minisztert szokás tekinteni, a dokumentum szerzője ugyanakkor Franz Serafin Exner (1802-1853) osztrák filozófus és Hermann Bonitz (1814-1888) porosz klasszika filológus. Az Entwurf neohumanista alapelvek mentén a monarchia egységes tanügyi modernizációjának céljából született. Kiadását a humboldti és herbarti reformok bevezetésén már sikeresen túllévő, gyors kulturális–tudományos fejlődést felmutató porosz példa ösztönözte.

Az Entwurf legfőbb intézkedései:

* kiterjesztette és szisztematikusabbá tette az állam oktatási felügyeletét
* egységesítette a középiskolákban a tanulmányi időt, a tanév-beosztást
* szabályozta középfokon az iskolatípusokat, azok egymásra épülését. Meghatározta a 4 osztályos algimnázium és a 8 osztályos főgimnázium működtetésével kapcsolatos kritériumokat (pl. tanárok kötelező száma, fizetése).
* a monarchiában új középfokú intézménytípusként létrehozta a reáliskolát. A tanárok számától függően engedte a 7 osztályos teljes reáliskola mellett a 3, illetve 4 osztályos alsóreáliskolát is.
* egységesítette az oktatás tartalmát, a tanterv belső arányait és szerkezetét jelentős mértékben átalakította, megújította: a korábban kétharmados többségben lévő vallás, latin és görög tárgyak aránya 50% alá csökkent, ezzel szemben nőtt az anyanyelv, a történelem és földrajz, a matematika, valamint a természetrajz és fizika tárgyakra fordítható idő.
* a reáliskolákban a gimnáziumitól jelentősen eltérő tantervet vezetett be (itt tanítottak pl. földtan, alkalmazott számtan, váltó- és vámismeret, műtan, áruismeret, rajz és szépírás tárgyakat)
* a tantervi reform részeként bevezette a szaktárgyi – szaktanári szisztémát
* bevezette, bár nem tette kötelezővé az állami tanári képesítő vizsgát
* bevezette a középiskolát lezáró érettségi vizsgát. Mivel nem hirdettek felsőoktatási felvételit, az érettségi vizsga megnövelte a középiskola súlyát, s megerősítette az oktatási rendszer egészében elfoglalt pozícióját.
* a tanítási nyelv (amelyet a tanulók többségének a nyelve határozott meg) mellé bevezette még egy másik hazai nyelv szabad tárgyként tanítását. Ahol nem a német volt a tanítási nyelv, ott a németnek kellett lennie a szabad nyelvi tárgynak. (A közkeletű tévedéssel szemben az Entwurf eredetileg tehát nem a kötelező német tanítási nyelvet, hanem a német nyelv kötelező tanítását vezette be.)
* a költségek legfeljebb feléig terjedően lehetőség nyílt a tanári fizetések biztosítása érdekében állami segítséget kérni. Ilyenkor az állam által támogatott tanári pozíciókba az állam nevezte ki a jelölteket, de az iskola irányítása a fenntartó jogosultságában maradt. Ebben az esetben azonban az iskolába kinevezett összes tanárnak állami tanári képesítő vizsgát kellett teljesítenie.

== Az Entwurf oktatástörténeti jelentősége ==
Az Entwurf a szakszerűség és a szekularizáció, továbbá a tanügyigazgatásban a központosítás ügyét szolgáló, alapvetően hatékony, a Habsburg Birodalom nagy részében sikeres szabályozó dokumentumnak bizonyult. Ausztriában, Csehországban és Magyarországon is hosszú időre megalapozta az oktatást. Leginkább a középfokú intézménytípusok bevezetésével, valamint az iskolai tantárgyi rendszer átalakításával, s az érettségi bevezetésével ért el olyan eredményeket, amelyek máig hatnak közoktatásunkra.
Fontos újításként, s egyben egy régi adósság törlesztéseként vezették be a reáliskolákat, hiszen a Habsburg Monarchiában – Franciaországhoz, Poroszországhoz, de még Bajorországhoz képest is – későn terjedtek el a gazdasági–technológiai, s általában a polgári fejlődéshez szükséges, gyakorlatias tananyagot közvetítő középiskolák. Hasonlóan nagy a jelentősége az Entwurfnak a tanári professzionalizációs folyamatok ösztönzésében.
Téves az a narratíva, miszerint az Entwurf az 1848-as forradalmak eltiprását követően a neoabszolutista kormány vadonatúj eszköze lett volna a társadalom megrendszabályozására. Ezzel szemben ez egy közel százéves tanügyi reformépítkezés eredménye, a hazánkban a két Ratio koraként jellemezhető oktatási törekvések és diskurzusok szerves folytatása, amely a Monarchiában mindenhol nagy mértékben hozzájárult a polgárosodás és a modernizáció új, intenzívebb szakaszához.

== Az Entwurf sorsa Magyarországon: az Entwurf kora ==

Az Entwurf nem terjedt ki kötelező hatállyal mindenkire, hiszen megtartotta a lehetőséget a magántanintézetek működésére. Ám érettségi vizsgát csak nyilvános, az állami előírásokat betartó intézményben lehetett tenni, s így súlyos versenyhátrányba szorultak a magánintézetek. A magángimnáziumok szervezeti és tartalmi jegyeit az Entwurf nem szabályozta.
Bár az Entwurf elsődleges jelentősége nem az abszolút kormány túlzott központosításában, a germanizálásban vagy a protestáns autonómia felszámolásában érhető tetten, mégsem akceptálta a birodalmon belüli rendi különállására régóta hagyatkozó magyar iskolahálózat sajátosságait, beleértve az 1791. évtől szilárd protestáns tanügyi autonómiát is. Továbbá a szoros határidő (a következő tanév kezdete) nem biztosított átmenetet az intézményeknek a nyilvánossági jog megszerzésére. Ezáltal joggal kelthette a kortársak, s különösen a magyar protestáns kortársak körében azt az érzetet, hogy büntető intézkedésről van szó.
Az Entwurfot a magyarországi katolikus iskolák aránylag gyorsan bevezették, jóllehet számos középiskola kénytelen volt megelégedni az algimnáziumi minősítéssel. A protestáns intézmények számára több érdeksérelmet jelentett a szabályozás (a kisebb létszámú felnőtt tanári kar és a diáktanítás elterjedtsége miatt). Általában így is az igazodás jelei mutatkoztak, az iskolák sorra szerezték meg a nyilvánossági jogot.
Az Entwurfhoz való hosszabb távú igazodást ugyanakkor lehetetlenné tették az „Entwurf korának”, azaz az 1850-es évek közepének kellemetlenkedő eljárásai, s az egyházkormányzati rendszer tervezett államosítása. E néhány esztendő alatt újabb szabályok akadályozták a katolikus tanulók protestáns iskolába való felvételét, a protestánsok külföldi iskolákkal és egyházi szervezetekkel való kapcsolattartását és külföldi tanulmányaikat. Egyre több rendelet szólt a tankönyvekről, amelyekben immár mindenféle, a Magyarország egykori önállóságát, illetve az 1848-as szabadságharcot illető megjegyzés tiltott volt. Németül vagy latinul kellett vezetni az intézmény hivatalos dokumentációját, s iskolánként legalább egy tanárnak a nyári szünetben részt kellett vennie a Bécsben tartott ún. középiskolai pótló tanfolyamon. Az egyre szigorodó ideológiai és bürokratikus szorítást az 1855. január 1-i rendelet tetézte be. Ez Magyarországon és Erdélyben is elrendelte, hogy néhány tantárgyban német nyelven folyjon a gimnáziumi oktatás, s hatévi átmenetet követően a magyar irodalom és vallás kivételével minden tantárgy tanítási nyelvévé a német váljon. De még ezt követően is születtek tömegeket felháborító uralkodói döntések (pl. a magyar történelmi ismeretek tanításának radikális korlátozása, az osztrák himnusz kötelező éneklése az uralkodó születés- és névnapján).
Az „Entwurf kora” megalapozta az 1859. évi protestáns pátenst, amely a protestáns önállóság teljes felszámolását, s a „protestáns aranyszabadság” végét jelentette. Az ún. pátensharc sikeres megvívásával 1860-ra visszaszerezték a tanügyi autonómiájukat a protestánsok, ennek nyomán formálisan az Entwurf is hatályát vesztette, de a különböző felekezetek és iskolafenntartók igyekeztek főbb pontjaihoz továbbra is tartani magukat.

== Irodalom ==

HORÁNSZKY Nándor (s.a.r.): Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve, Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1990.

HORÁNSZKY Nándor: 150 éves az Organisationsentwurf. A dokumentum és hatása gimnáziumi oktatásunkra, Új Pedagógiai Szemle, (49) 1999, 9, 61-72.

LUKÁCS Olga: Protestánsellenes intézkedések az önkényuralom évtizedében (1849-1860), in: Kolumbán Vilmos József (szerk.): A reformáció öröksége. Egyháztörténeti tanulmányok, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 2018, 136-146.

SZATMÁRI Judit: A református egyház protestáns pátens elleni küzdelme, in: Baráth Béla Levente – Fürj Zoltán (szerk.): A protestáns pátens és kora. Tanulmányok és források a pátensharc 150. évfordulója alkalmából, D. Dr. Harsányi András Alapítvány, Debrecen, 2010. 31-70.

UGRAI János: Érvek és érdekek hálójában. Vita Bécsben a szaktanári rendszer bevezetéséről, Magyar Pedagógia, (110) 2010, 1, 35-51.

UGRAI János: A miskolci református gimnázium az Entwurf után, in: Ábrám Tibor – Gyulai Éva (szerk.): „A Lévay” és Lévay. Tanulmányok a felső-magyarországi református iskolákról és Lévay Józsefről, Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon – Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet, Miskolc, 2015, 17-26.

ZIBOLEN Endre: Az Organisationsentwurf és a nyolcosztályos magyar gimnázium, in: Horánszky Nándor (s.a.r.): Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve, Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1990, 9-25.

== Szerző ==
[[Ugrai János]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:23:37Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény (1868)]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Népiskolai törvény 1868

2026-03-17T15:23:20Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Népiskolai törvény 1868 lapot a következő névre: Népiskolai törvény (1868)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Népiskolai törvény (1868)]]

Népiskolai törvény (1868)

2026-03-17T15:23:20Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Népiskolai törvény 1868 lapot a következő névre: Népiskolai törvény (1868)

Népoktatási törvény

Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk vezette be hazánkban a tankötelezettséget és szabályozta az alsófokú oktatást. Az Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez köthető szabályozás közel száz évig határozta meg a magyar iskolarendszer alsóbb részének struktúráját, és már néhány évtizeden belül tekintélyes mennyiségi növekedéshez vezetett.

== A törvény tartalma ==

Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk A népiskolai közoktatás tárgyában a dualista Magyarország első igazán jelentős modernizációs programját alapozta meg. Az Eötvös József vezette Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ebben a törvényben rendelte el a 6-12 éves korú gyermekek iskolakötelezettségét, valamint további három éven át a vasárnapi (heti 2-5 órás) ismétlő oktatáson való kötelező részvételt.
Az összesen kilenc fejezetből és 148 szakaszból álló törvény az iskolaállítás és a kötelező iskolalátogatás szabadságának az elvét követte: az állam egyenrangú iskolafenntartóként ismerte el a különböző egyházakat, a községeket, a magániskolák egyéni vagy társas (egyesületi) működtetőit, továbbá az állam saját magára számára is fenntartotta az iskolaalapítás és -működtetés jogát. A törvény ugyanilyen liberális elveket követett nemzetiségi értelemben: az országnak összesen mintegy felét kitevő nem magyar ajkú lakosság számára engedte az anyanyelvi oktatás lehetőségét, kellő számú tanuló esetén a nem magyar nyelvű iskolák, illetve osztályok működtetését. A törvény meghatározta az iskolákkal szemben elvárt alapkövetelményeket, illetve lefektette az állami főfelügyelet elvét.
A népoktatási törvény hatálya négyféle iskolatípusra terjedt ki: elemi iskolára, felsőbb népiskolára, polgári iskolára és a tanítóképezdékre. A felsőbb népiskola 3 éves oktatást biztosított, ahol 15 éves korban végezhettek a tanulók. Ilyen iskolatípust az 5000 főnél népesebb nagyobb településeken létesíthettek. Ehelyett a települések erejüktől függően dönthettek polgári iskola alapításáról, ez a fiúk számára 10-16, leányok számára 10-14 éves kor között biztosított tanulási lehetőséget.
Az állam az ország területén arányosan elosztva 20 tanítóképezde felállítását vállalta, ezeknek a képzési ideje 3 év volt. Ide 15 éves korban lehetett felvételt nyerni, legalább a polgári iskola első 4 évfolyama ismereteinek a birtokában. Ehhez kapcsolódóan tanítói alkalmazást ezt követően csak tanítóképezdét végzett személy nyerhetett. A képesítés nélküli, már alkalmazott tanítókat vizsgára vagy pótlólagos tanítóképezdei tanfolyamra kötelezték.
A törvény az újonnan építendő iskolákra vonatkozóan bizonyos infrastrukturális alapokat határozott meg (az épület helyiségei legyenek tágasak, szárazak, világosak, a fiúk és lányok legyenek elkülönítve, a termek legyenek táblával felszerelve stb.). Az egy tanítóra eső tanulók számát 80 főben maximálta. A törvény értelmében a községek kötelesek voltak a tanulók számának megfelelő férőhelyet biztosítani a 6-12 éves korú gyermekek számára. Szintén meghatározott a törvény bizonyos vagyoni minimumokat: az iskolát fenntartóknak dokumentáltan létre kellett hoznia és fenn kellett tartania készpénzből vagy birtokból álló iskolaalapot. Minimum 30 azonos felekezetű diák esetén lehetett felekezeti iskolát létesíteni – e létszám alatt a domináns felekezetűek iskolájába kellett a kisebbségi vallást követőknek járniuk, ilyenkor a hitoktatást szervezhette meg a településen az érintett felekezet önerőből.
A népiskolák fölött községi felügyeletet írt elő a törvény, amelyet a minimum 9 helyi, 3 évre megválasztott lakosból álló iskolai szék gyakorolt. Az iskolai szék választotta a tanítót, hetente látogatta az iskolát, őrködött a tandíj megfizetése fölött, illetve gondoskodott az iskolaépület állagának megőrzéséről. Az egész országot vármegyék szerint tankerületekre osztotta a törvény, és tankerületenként tanfelügyelőt nevezett ki. Az oktatási miniszter által kijelölt tanfelügyelő látta el a népiskolák állami ellenőrzését, felügyeletét. A tanfelügyelő minden – így az egyházi vagy magán fenntartású – iskolák fölött is hatósági ellenőrzést gyakorolt, évenként egyszer személyesen is felkeresve minden intézményt.
A törvény részletesen szabályozta a tanítói szék üresedésekor, a tanító halálakor bekövetkező helyzet kezelését, mint ahogyan iskolatípusonként differenciált, kötelező fizetési kategóriákat is megállapított.

== A törvény születésének körülményei és főbb vívmányai ==

A szakirodalom egyöntetű véleménye, hogy a népoktatási törvény kimagasló szellemi teljesítmény, amely szinte kizárólag Eötvös József széles körű, külföldi olvasmányokon alapuló felkészültségét, elszántságát és intellektuális munkáját dicséri. Bár a törvény megalkotásában a személyes érdeme kimagasló, kortársai közül Csengery Antal, Pulszky Ferenc, Szalay László és Trefort Ágoston hatása is jelentős. Eötvös sikerét megalapozta továbbá, hogy az 1840-es években, majd 1858-tól ismételten megjelent a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, amelyben nagy rendszerességgel fordultak elő koncepciók, külföldi megoldásokról szóló tudósítások, a kisiskolák elhanyagolását bíráló vitacikkek. A reformkorban egyébként is igen kiterjedt diskurzus folyt a népiskolázás megszervezésének szükségességéről – szinte nem volt olyan közügy, amelynek előmozdítása kapcsán a megnyilatkozók ne jutottak volna el az alapfokú oktatás kiterjesztésének igényéig. A közélet minden fontosabb szereplője évtizedek óta elkötelezett volt tehát a népiskolázás kiterjesztése, fejlesztése iránt, miközben Poroszország vagy Ausztria a 18. század derekától szolgáltatott minderre jó példákat (Generallandschulreglement – 1763; Allgemeine Schulordnung – 1774).
Az Eötvös-féle népoktatási törvény igazán jelentős vívmányát a polgári liberalizmus jegyében fogant szabályok jelentik: a népoktatási törvény rugalmasan alkalmazkodott Magyarország és Erdély etnikai és felekezeti sokszínűségéhez. Ennek megfelelően megengedő szabályokat hozott a népiskolában alkalmazott tanítási nyelvet illetően (azaz: engedte a domináns anyanyelv szerinti tanítási nyelvet a több nemzetiségű területeken), és ugyanígy lemondott a vallási viszonyok oktatási törvényen keresztüli alakításáról.
Kiemelkedően jelentős hatást gyakorolt a népoktatási törvény az intézménytípusok meghatározásával a teljes magyar iskolapiramis egységesülésére, szabványossá válására: a kommunista államosításig a népoktatási törvény által meghatározott alapokra épültek az újabb intézménytípusok. Hasonló jelentőségű a tanügyigazgatás struktúrájának és intézményi kereteinek a meghatározása is.
A népoktatási törvény a következő évtizedekben tekintélyes mennyiségi növekedéshez is vezetett. 1869–1910 között az elemi népiskolák száma 13.798-ról 16.455-re, a tanítók száma 17.792-ről 32.402-re nőtt. Igaz, a növekedés az elemi oktatás színvonalának javulásával csak korlátozottan járt: 1910-ben is az elemi iskolák közel 63%-a egytanítós, osztatlan intézmény volt.
A polgári iskolák száma 1880–1910 között 101-ről 460-ra, az oda járó diákok száma pedig a korábbi tízszeresére nőtt.
A 6–12 éves tankötelesek körében 1872-ben 75, 1910-ben pedig közel 90%-os volt az iskolába járási arány – ez a javulás azonban továbbra is komolyabb területi, felekezeti, nemzetiségi és nemi különbségekkel együtt érvényesült. Az írni–olvasni tudók aránya 1869–1920 között 36%-ról 68,7%-ra nőtt.<ref>KELEMEN Elemér: Eötvös népoktatási törvénye, Új Pedagógiai Szemle, 2019, 5-6, 18.</ref>

== Irodalom ==

ANTALL József, 100 esztendős a népiskolai törvény – Eötvös József és az 1868. évi népiskolai törvény országgyűlési vitája, Magyar Pedagógia, 68 (1968), 4, 414–434.

BÉNYEI Miklós, Eötvös József könyvei és eszméi, Csokonai, Debrecen, 1996.

FINÁCZY Ernő, Népoktatásunk alaptörvénye 1868–1918, Magyar Paedagogia, 27 (1918) 2–3, 65–75.

KELEMEN Elemér: Eötvös népoktatási törvénye, Új Pedagógiai Szemle, 2019, 5-6, 5–21.

NAGY Péter Tibor, A növekvő állam árnyékában. Oktatás, politika 1867–1945, Gondolat, Budapest, 2011.

== Szerző ==
Ugrai János

Kezdőlap

2026-03-17T15:23:03Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat (1564)]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Nagyenyedi zsinat 1564

2026-03-17T15:22:44Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Nagyenyedi zsinat 1564 lapot a következő névre: Nagyenyedi zsinat (1564)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Nagyenyedi zsinat (1564)]]

Nagyenyedi zsinat (1564)

2026-03-17T15:22:44Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Nagyenyedi zsinat 1564 lapot a következő névre: Nagyenyedi zsinat (1564)

Az 1564-es nagyenyedi zsinat fontos fordulópontot jelentett az erdélyi protestantizmus történetében. A zsinat megrendezését hosszú viták és vallási feszültségek előzték meg, amelyek főként az úrvacsora értelmezése körül forrtak, különösen a lutheránusok és a „sakramentáriusok” (azaz reformátusok) között. A zsinat jelentőségét növeli, hogy hivatalosan is elismerte a protestáns irányzatok különválását, és megalapozta az erdélyi református egyház intézménnyé alakulását.

== Történelmi háttér ==
A 16. század közepén a vallási megújulás különböző irányzatai, azaz Luther és Kálvin tanításai Erdélyben is meghonosodtak. Az a kérdés merült fel, hogy Krisztus teste miként van jelen az úrvacsorában. Ez a kérdés heves vitákat váltott ki, mind a protestáns felekezeteken belül, mind a római katolikusok körében. A protestánsok megoszlottak: a lutheránusok (többnyire szászok) Krisztus valóságos jelenlétét vallották (ubiquitas), míg a reformátusok inkább Krisztus spirituális-lelki, hitben megvalósuló jelenlétben hittek. Az úrvacsoratan eltérő értelmezésének egységesítése érdekében Mathias Hebler szebeni, és Alesius Dénes kolozsvári lutheránus püspökök 1557. június 13-án zsinatot hívtak össze Kolozsvárra, amelyen a kor nagynevű erdélyi teológusai aláírták a Consensus doctrinae de sacramentis Christi megállapodást. Az úrvacsoratan eltérő értelmezése mellett, etnikai téren is vallási eltérések mutatkoztak meg a templom liturgikus terének protestáns jellegű átrendezését illetően. A lutheránus szászok a teológiai és templomművészeti eltérések tisztázására 1559. augusztusában, 1560-ban és 1561-ben Medgyesen, nemzeti zsinatokat tartottak, ahol elítélték a filokálvinizmust (Lásd Hebler vitairatát: Elleboron ad repurganda phanaticorum capita [Elmetisztító gyógynövény a rajongók fejének kitisztítására]).

A már eltérő teológiai véleményű Kopácsi István, Heltai Gáspár és Dávid Ferenc, Nagyváradon megbeszélte a magyarok követendő felekezeti stratégiáját, de a nagyobb méretű református válaszadásra a marosvásárhelyi magyar református zsinaton 1559. november 1-én került sor. A zsinaton született meg a marosvásárhelyi hitvallás (1559), ahol a kálvini úrvacsoraértelmezés szerint magyarázták Krisztus szent jegyekben való lelki jelenlétét. 1560 után Dávid Ferenc úrvacsorai tanításának újabb kálvini értelmezése Erdély szerte teológiai krízist idézett elő. A lutheránus Alesius Dénes püspök 1560. január 10-én „sakramentáriusokat” elítélő zsinatot hívott össze Kolozsvárra (Elleboron ad purgandam infamiam sacramentariorum Clausenburgersium [Elmetisztító gyógynövény a kolozsvári sakramentáriusok gyalázatának megtisztítására] vitairattal. Az 1563-as nagyszebeni zsinaton Matthias Hebler szász püspök állt ki ismételten a helvét tanok ellen. Az úrvacsoratan eltérő teológiai értelmezése etnikai és vallási törésvonalakat rajzolt fel az erdélyi reformáció térképére.

== A zsinat előzményei ==
A belső és külső politikai bizonytalanságok közepette János Zsigmond erdélyi fejedelem igyekezett rendezni a vallási ellentéteket, és biztosítani a vallási status-quo-t. Az 1564. január 20-i segesvári országgyűlés megerősítette a vallásszabadság törvényét: „ki-ki szabadon vallhassa azt a hitet, a melyet akar”, de más felekezet gyakorlását ne akadályozza. Ezen az országgyűlésen döntés született egy teológiai vitát lebonyolító zsinat összehívásáról Nagyenyeden, amelynek célja az úrvacsoráról szóló hitbéli különbségek tisztázása volt. Ez egy utolsó kibékítési próbálkozás volt a lutheránus szászok és a többnyire reformátussá vált magyarok között.

== A zsinat lefolyása ==
János Zsigmond, Blandrata és Dávid Ferenc kérésére, 1564. április 8-ra Nagyenyedre hívta össze a zsinatot. A város a magyar - szász etnikai és vallási töréshatárának mezsgyéjén terült el. A nagyenyedi zsinatot 1564. április 9-én tartották meg, miután a húsvét miatt halasztásra került a korábban kijelölt időpont. Dávid Ferenc ekkor már a kálvini irány követője volt. János Zsigmond hivatalos képviselőjének és a viták irányítójának Blandrata György, olasz származású és antitrinitárius meggyőződésű udvari orvost és vallási tanácsadót nevezte ki. Blandrata György a fejedelem levelével érkezett a zsinatra, amelyben János Zsigmond kifejtette, hogy amennyiben nem jön létre a teológiai egység a lutheránusok és a kálvini hitet vallók között, a „sakramentáriusoknak” tartott magyarok külön püspököt választhatnak. A zsinaton tehát a két fő irányzat csapott össze: a lutheránusok, akik Krisztus testének valóságos jelenlétét vallották az úrvacsorában; és a „sakramentáriusok” (kálvinisták), akik szerint az úrvacsora csak Krisztus halálára emlékeztető jel, amely lelkileg (azaz nem pusztán szimbolikusan) táplál Krisztus bűnbocsátó vérével és testével.

A fejedelem elvárása szerint mindkét félnek írásban kellett kifejteni álláspontját. A cél nem pusztán a teológiai különbségek megvitatása volt, hanem az is, hogy mindkét vallási irányzat számára biztosított legyen a külön szervezeti működés. Dávid Ferenc ismertette a nagyenyedi zsinat plénuma előtt az; Optima ineundae Concordiae Ratio, si extra contentionem quaeratur veritas [A legjobb módja az egyetértés megteremtésének, ha a vitatkozáson kívül keressük az igazságot] Kálvin által Tileman Heshusius radikális lutheránus teológus ellen írt, és az úrvacsoratan mellékletével (Dilucida explicatio sanae doctrinae de vera participatione carnis et sanguinis Christi in sacra coena [A Krisztus teste és vére valódi részesedéséről a szent úrvacsorában szóló egészséges tanítás világos magyarázata]) ellátott református vitairatát (Genf, 1561), de Kálvin nevének elhallgatásával. Több német város mérvadó lutheránus teológusának tanácsára a szászok nem fogadták el Dávid Ferenc teológiai felvezetését, aminek következtében Mathias Hebler püspök és a szász lutheránus képviselők zajosan kivonultak a nagyenyedi vártemplomból.

== Következmények ==
A nagyenyedi zsinat a vallási pluralizmus és a hitelvek szabad vitájának egyik példája volt Európában. A fejedelem hivatalosan is engedélyezte, hogy a két protestáns irányzat külön-külön, saját szuperintendenssel (püspökkel) működjön. A fejedelem a szász-magyar udvari lelkészt Alesius Dénest felmentette addigi szuperintendensi tisztségéből és még a vita befejezése előtt megválasztották Dávid Ferencet a magyar lelkészek vezetőjének, azaz az erdélyi református egyház első püspökévé választották. A hitvita eredménye a teljes egyházi különválás lett, amelyet 1564. júniusában a Tordán tartott országgyűlés is szentesített. A nagyenyedi zsinaton a szász-magyar lutheránus egyházból kivált a magyar reformátussá lett egyház. A zsinati döntés nemcsak az egyházi szervezeti különválást jelentette, hanem a vallásszabadság erdélyi fejlődésének új szakaszát is elindította.

A nagyenyedi zsinat történelmi jelentősége abban áll, hogy megerősítette a protestáns felekezetek egyenjogúságát és biztosította a békés vallásgyakorlás feltételeit. Egyháztörténeti szempontból a zsinat nem oldotta fel teljesen az úrvacsora körüli vitákat, de világossá tette a felekezeti különbségek létjogosultságát. Ez az esemény a vallási tolerancia egyik korai példája, amely hozzájárult Erdély sajátos többfelekezetű, viszonylag békés vallási struktúrájának kialakulásához. A felekezetek különállása a kálvini és a lutheri tanítás etnikai, magyar-szász polarizációjának pillanata (kialakul a magyar vallás, szász vallás). A nagyenyedi zsinat éve az erdélyi református egyházkerület létrejöttének dátuma.

== Szakirodalom ==
Borsos Sebestyén, Nagy Szabó Ferenc krónikája János Zsigmondról és az erdélyi reformációról, in MAKKAI László (szerk.): Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről. I: Tündérország 1541–1571, Bp., Franklin-Társulat, [1941], 118–119. 
KISS Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., Magyarországi Protestáns Egylet, 2008, https://leporollak.hu/egyhtori/magyar/KISSARON.HTM 
PIETERS, Hermann: Bischof Matthias Hebler – Der Vollender des Reformationswerkes in Siebenbürgen, in  Keul, István, Johannes P. Kirn (hrsg.): Beiträge zur Kirchengeschichte Siebenbürgens, Baden-Baden, Nomos, 1995, 145–168. 
RÉVÉSZ Imre: Kálvin az 1564-iki nagyenyedi zsinaton, in Kecskeméthy István Emlékkönyv, Kolozsvár 1934, 109–123. 
SCHESAEUS, Christianus: Opera quae supersunt omniai, Bp., Akadémiai, 1979 (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum, S. N., 4), 356–357. 
SZILÁGYI Sándor (szerk.): Erdélyi országgyűlési emlékek, II, 1556. sept. – 1576. jan., Bp., Akadémiai, 1876 (Monumenta Hungariae Historica. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae / Magyar Történelmi Emlékek. Erdélyi országgyűlési emlékek, 2), II, 231. 
ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., MRE Zsinat Irodája Sajtóosztálya, 1977.

== Szerző ==
[[Gudor Kund Botond]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:22:19Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás (1559)]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:21:18Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény (1883)]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Középiskolai törvény 1883

2026-03-17T15:19:40Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Középiskolai törvény 1883 lapot a következő névre: Középiskolai törvény (1883)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Középiskolai törvény (1883)]]

Középiskolai törvény (1883)

2026-03-17T15:19:40Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Középiskolai törvény 1883 lapot a következő névre: Középiskolai törvény (1883)

1883. évi középiskolai törvény

A dualista Magyarország és Erdély középfokú oktatását szabályozó törvény (1883. évi XXX. törvénycikk), amely a kommunista államosításig meghatározta a felsőbb oktatás struktúráját és egyúttal szervesen illeszkedett hazánk 19. század végi modernizációs törekvéseihez.

== A törvény tartalma ==

Az 1883. évi XXX. törvénycikk a középiskolákról és azok tanárainak képesitéséről az ekkor már Trefort Ágoston vezette Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium második igazán jelentős tanügyi törvénye volt. Az öt fejezetből és összesen 74 szakaszból álló jogszabály célja az alsófokú oktatásra épülő szekunder szektor átfogó szabályozása volt. A törvény kétféle iskolatípust különített el: a gimnáziumot és a reáliskolát, s törvényi erőre emelte az 1875. évi minisztériumi rendeletet a reáliskola 6-ról 8 osztályosra bővítéséről. Továbbá bevezette a reáliskolások számára a kiegészítő latin nyelvi érettségi oktatását. Ezzel együtt a két iskolatípus közötti döntő különbség megmaradt: a reáliskolában érettségizettek útja csak a műszaki és természettudományos felsőoktatási intézményekbe vezethetett: „A gymnasium és reáliskolának az a feladata, hogy az ifjuságot magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészitse. A gymnasium e feladatot a minden irányu humanisticus, főleg az ó-classicai tanulmányok segélyével, a reáliskola pedig főleg a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanitása által oldja meg.”<ref> 1883. évi XXX. törvénycikk a középiskolákról és azok tanárairól. 1. §.</ref> Mindkét iskolatípusban a 9. évüket betöltött fiúk kezdhették meg tanulmányaikat. Új szabályozási terület volt a tanosztályok létszámának limitálása: ahol három éven át jelentősen meghaladja a diákok száma a 60-at, párhuzamos osztály kell nyitnia az iskolának főállású rendes tanár alkalmazásával.
A törvény hangsúlyos eleme volt, hogy az kiterjesztette az állami felügyeletet a felekezeti (és egyéb: magán, társulás, község által fenntartott) gimnáziumokra is, csorbítva azok addigi önállóságát. A középiskolai törvény meglehetősen részletesen, sok passzusban szabályozta a hétköznapi tanügyigazgatási ügymenetet (pl. bizonyítványok kiállítása, átlépés egyik iskolából a másikba, magántanulók nyilvános érettségije, érettségi vizsga megszervezése stb.).
A középiskolai törvény részletesen szabályozta a tanári kar összetételét, a tanári alkalmazás és a tanárokat érintő fegyelmezési eljárás rendjét. Eszerint a 8 osztályos teljes gimnáziumban min. 10 főből álló rendes tanári karra volt szükség, amelybe a szintén rendes tanári kinevezéssel bíró igazgató is beletartozott. Külön fejezet gondoskodott a tanárképzés szabályozásáról. Ennek lényege, hogy innentől kezdve itt is érvényesült az állam primátusa, ami hosszú távon határozta meg a szektor fejlődését. Ez a törvény intézkedett ugyanis Magyarországon először a tanárképzésről: állami tanárvizsgáló bizottság előtt kellett letenni a képesítő vizsgát.
A középiskolai törvény az országot 12 középiskolai tankerületre osztotta. Az élükre állított állami alkalmazott tankerületi főigazgató kötelessége volt az illetékességi területen működő összes középiskola szakszerű felügyelete – beleértve tehát az egyházi fenntartású intézményeket is. A tankerületi főigazgató bármikor meglátogathatta az intézményeket, a teljes és nyilvános érettségi kiállítására jogosult középiskolákban az érettségi vizsgákon személyesen vagy megbízottja révén elnökölt. Hasonló logikában csupán néhány paragrafus erejéig ugyan, de határozottan szabályozta és az államilag irányított struktúra szerves részévé tette a törvény a magán középiskolákat is.

== A törvény megszületésének körülményei, a felekezeti iskolák autonómiája ==

A középiskolai törvény közvetlenül három hasonló szabályozó dokumentumra, az I. és a II. Ratio Educationisra (1777, illetve 1806), valamint az Organisationsentwurfra (1849) alapozva született. Ugyanakkor a dokumentum tükrözi a 19. század utolsó harmadának–negyedének új szakmai elvárásait: igazodott az akkor már másfél évtizede érvényben lévő tankötelezettséghez, valamint a kontinentális (dominánsan francia és német) oktatási struktúra jellegzetességeihez.
A viszonylag kontinuus fejlődési folyamat eredményeként megszülető törvény elfogadását így is hosszas országgyűlési előkészítés és egyeztetés előzte meg, amely során a felekezeti autonómiák visszaszorítása vált a legélesebb ellenállás és vita tárgyává. Ennek a folyamatnak az eredményeként a kormányzati befolyásnak három szintje alakult ki: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közvetlen a., rendelkezése, b., vezetése és c., felügyelete. A miniszter közvetlen rendelkezése alá tartoztak az állami középiskolák és az ún. királyi katolikus gimnáziumok, amelyek döntően a jezsuiták konfiskált vagyonából létrehozott Tanulmányi Alapból voltak fenntartva. A miniszter vezetése alá tartoztak azok az intézmények, amelyek nagyrészt saját erőforrásaikból működtették iskoláikat, de elfogadták a minisztérium szakmai vezetését, követték az állami tantervet és rendtartást. Ide tartoztak a törvényhatóságok, települések, társulatok, katolikus főpapok, szerzetesrendek, görögkatolikusok, izraeliták és magánszemélyek által fenntartott iskolák. Végül az autonóm egyházak iskolái felett a miniszter csak felügyeletet gyakorol, tanügyeiket maguk intézték: ide tartoztak az evangélikus, a református, az unitárius és görög keleti egyház iskolái, valamint az erdélyi római katolikus Státus hét középiskolája, amelyek felett a tankerületi főigazgatók útján gyakorolta a felügyeletet. Államérvényes bizonyítványt, így érettségit is csak olyan, a nyilvános joggal felruházott iskolák adhattak ki, amelyek a törvény minden feltételének megfeleltek.

== Tantervi szabályozás, tanítási nyelv ==

A törvény nem alkotott új tanrendeket. A reáliskola tantervét az 1875-ös rendelettel határozta meg a minisztérium, a gimnáziumét pedig 1879-ben, a hozzá kapcsolódó utasítások 1880-ben, Kármán Mór munkájaként születtek. A gimnázium heti tanóratervében legnagyobb súllyal (20,6%) a latin szerepelt, ez után a magyar (12,9%), majd ettől alig lemaradva a matematika (12,5%). A görög és német nyelv egyenlő arány képviseltek (8,2%), ezután az immár rendes tantárggyá vált testnevelés (6,9%), majd a történelem következett (6,4%) a tantárgyak erősorrendjében. A klasszikus tárgyak súlya így csökkent valamelyest az Entwurf óratervéhez képest. A reáliskola valamivel bővebb heti óratervében legnagyobb súllyal (12,3%) a matematika szerepelt, ezt követi nem sokkal lemaradva a magyar (11,8%), majd a német nyelv (9%), a történelem és a geometria egyenlő értekkel (8,6%), végül a rajz (8,2) és a francia nyelv (7,8%) a nagyobb súlyú tantárgyak sorában. Itt is kötelező tárgy volt a testnevelés (6,5%). A két óratervet összevetve azt láthatjuk, hogy a két sajátosan képző tantárgycsoport szinte azonos arányt képviselt: latin-görög 28,8%, a matematika-német-francia 29,1%. Ha azonban utóbbihoz a természetrajz-fizika-kémia tantárgyakat is hozzávesszük (40%), akkor a reáliskola tantárgyi szerkezete erőteljesebben képviseli a törvényben meghatározott képzési célt.
A két középiskolatípusban folytatott képzés némileg közeledett egymáshoz a későbbiekben. Az 1890. évi XXX. törvénycikk ugyanis bevezette a gimnáziumokban a görögpótló tantárgyakat: eszerint az 5. osztálytól kezdve választani lehetett a görög nyelv helyett vagy magyar írók klasszikus munkásságnak bővebb tanulmányozását, vagy szabadkézi és geometriai rajzot. Fontos fejlemény volt az is, hogy a 1892-től rendkívüli, azaz választható tantárgyak között szerepelt a reáliskolában a latin, valamint, hogy a reáliskolások kiegészítő érettségit tehettek latinból valamelyik gimnáziumban. Ezáltal a reáliskola korlátozottabb érettségije is utat nyitott az orvosi és jogi képzés felé.
Az Entwurf alatti német tannyelvi próbálkozás kudarcától kezdve a magyar középiskolai oktatási nyelv folyamatosan nyert teret. Az 1870-es évektől a legtöbb középiskolába a magyar oktatási nyelvet vezette be az illetékes minisztérium az 1868. évi XLIV. ún. nemzetiségi törvény 17. §-a alapján. Oktatási segédnyelvként alkalmazhatták a helyi domináns nemzetiségi nyelvet, az alsóbb osztályokban. Kizárólagosan német tannyelvű volt a 7 erdélyi szász evangélikus gimnázium és Felsőlövő szintén evangélikus gimnáziuma. Románul tanítottak 5 középiskolában, szerbül pedig 1-ben. (Három felvidéki szlovák nyelvű gimnáziumot magyarellenességükre hivatkozva 1874-ben bezárt az illetékes miniszter.) Összesen tehát 13 intézet, az összes középiskola kb. 7 százaléka. A törvény úgy rendelkezett, hogy az egyes hitfelekezetek maguk állapítják meg középiskoláik tannyelvét, azonban, ha az nem a magyar, kötelesek a magyar nyelvet és irodalmat rendes tantárgyként oktatni, a 7–8. osztályban magyar nyelven, és az érettségi is magyar nyelven teendő ebből a tárgyból.

== A törvény hatása ==

Az első középiskolai törvény több mint 40 évig volt hatályban, véglegessé tette az állam egységes irányítását, illetve felügyeletét, mindezt részletekbe menő szabályozással. Ennek következményeként kialakult a kettős ágú középiskolai intézményrendszer a gimnáziummal és a reáliskolával. A görögpótló tantárgyak bevezetésével a gimnáziumnak is két változata alakult ki: a görögöt tanító klasszikus humanista képzés és a csak latinon alapuló humanisztikus oktatás, amely jelentősebb korszerű ismeretanyaggal egészült ki. Ezzel a kettős szerkezettel szemben már korán, az 1860-as évektől kezdve megfogalmazódott az a kritika, hogy mivel már iskolakezdéskor, tíz éves korban választásra kényszeríti a diákokat, szükség lenne az egységes középiskola kialakítására, amelyben az 1–4. osztályokat foglalná magában, és 14 éves kor körül történne az érdemi választás a gimnázium vagy reáliskola között. Ez az elképzelés később (1892, 1906, 1913) is rendre felmerült, azonban a részletesebb elképzelések megvitatásánál tovább nem jutott a szakpolitika.
A középiskolai törvény elfogadását követően jelentősen nőtt mind a középiskolák száma (179-ről 222-re), mind pedig a tanári képesítéssel rendelkező tanárok aránya – ez utóbbi a korszak végére elérte a 88%-ot.

== Irodalom ==

1883: XXX. törvénycikk a középiskolákról és azok tanárairól. Az 1883dik évi törvények gyűjteménye, II. Budapest, 1883. 332-392.

GARAI Imre, A középiskolai tanári professzió intézményesülésének folyamatai. A tanárvizsgáló bizottság és a tanárképző intézet működése a pesti tudományegyetemen az 1862–1919 közötti időszakban, ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2022.

KELEMEN Elemér, Oktatásügyi törvényhozásunk fordulópontjai a 19–20. században, Iskolakultúra, 2003, 13, 2, 47–56.

KELLER Márkus, Saját törvényeik szerint? A középiskolai tanárok szakmai autonómiája a 19. század végén, Replika, 2021, 119–120, 85–98.

MANN Miklós, Trefort Ágoston élete és működése, Akadémia Kiadó, Budapest, 1982.

SASFI Csaba, Felekezetiség és a középiskolai szocializáció színterei, Századok, 2010, 144, 3, 563–593.

== Szerző ==
Ugrai János

Kezdőlap

2026-03-17T15:19:09Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622

2026-03-17T15:18:34Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622 lapot a következő névre: Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)]]

Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)

2026-03-17T15:18:34Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622 lapot a következő névre: Gyulafehérvári fejedelmi akadémia (1622)

== Előzmények ==
A kollégium története Gyulafehérvár konfesszionális átalakulásához kapcsolódik. A kolostorok kiürülése (1553–56) után a domonkos kolostor helyén protestáns iskola (1557) alakult, amely előbb kollégiumi rangú, 1613-ban collegium illustre és 1622-ben collegium academicum lett. Az épületek szekularizálása után Izabella királyné a volt kolostorépületeknek oktatási célú rendeltetést adott. Bethlen Gábor iskolaalapítási igyekezete nem volt előzmény nélküli. János Zsigmond elrendelte, hogy Gyulafehérváron egy felsőoktatási intézményt létesítsenek, amelyet 1571-ben a létező iskola akadémiai rangú fejlesztésében látta. 1567-ben Giorgio Biandratát bízta meg oktatók meghívásával. Előbb a bázeli Coelius Secundo Curio meghívásával, majd 1569-ben a párizsi hugenotta tudóssal, Pierre de la Ramée-vel próbálkoztak, azonban az unitarizmus erdélyi előretörése miatt a meghívottak az ajánlatot visszautasították. Később 1624. augusztus 20-án Bethlen Gábor megerősítette a gyulafehérvári Collegium Academicum korábban kapott kelneki dézsmanegyedét. A megerősítés alkalmával diplomájában megemlítette, hogy a Collegium Illustre (1613. április 6.) létesítése Báthori Gábor fejedelemhez köthető, aki – Rettegi János akkori gyulafehérvári udvari prédikátor kérésére – még ugyanazon évben támogatta a kollégiumi szinten működő iskolát. Itt történik első ízben utalás az 1622-ben létrejött Collegium Academicum előtti, 1613-ban már működő protestáns kollégiumra, amely még csak az egyszerűbb (illustris) gimnázium szintjén oktathatott. A régi kollégiumi épületeket már Báthori Gábor adományából használták a fehérvári reformátusok, hiszen Szini István jezsuita szerzetes egyik missziós jelentésében Collegiumnak nevezett protestáns gimnáziumról tett említést.

== Az akadémiai kollégium megalapítása ==
A Collegium Academicum – későbbi nevén Bethlen Kollégium – alapítását Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kezdeményezte azzal a céllal, hogy Erdélyben olyan magas szintű oktatási intézményt teremtsen, amely képes pótolni a külföldi egyetemjárás költséges és sokszor bizonytalan gyakorlatát. A kolozsvári országgyűlés 1622 májusában hagyta jóvá az Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre létrehozását, amelynek helyszínéül a fejedelem udvari központja, Gyulafehérvár szolgált. Bethlen elképzelése egy teljes egyetem (universitas) létrehozása volt, ám végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg intézményesen; a filozófiai és filológiai képzés inkább főiskolai jellegű maradt. Maga a fejedelmi támogatási politika is jelezte a gyulafehérvári oktatás fejlesztési szándékát azáltal, hogy a gimnasium immár gimnasium illustrissime, majd később gimnasium academicum szintre fejlődött.

Az akadémia az egykori fejedelmi palota közelében működött, két régi (egykori domonkosrendi) kolostorépületben és egy nagyméretű, Bethlen Gábor tervei alapján készült és a telkén felépült késő reneszánsz elemeket hordozó „újkollégiumi” épületben, amely később – funkcióváltások és átépítések ellenére – máig fennmaradt Gyulafehérváron. Előtte látható az iskolaalapító fejedelem egészalakos szobra. A régi református kollégium, amely az egykori jezsuita (domonkosrendi) kolostorépületekben működött a korabeli dokumentum alapján egy jól szervezett gimnázium volt: "scholas bene constitutas".

Az épületegyüttes földszinttel, emelettel és két belső udvarral rendelkezett, s már a 17. században is jelentős méretű, reprezentatív központnak számított: „A Collegium nagy és roppant épület, napkelet és dél felől való részében, a bóthajtásos kapu közin kivül auditóriumával, bótos frumentáriával, hasonló bibliothecával és hasonló boltos három classissal, senior és szomszédgya házával számláltatik ad cubicula 30, mellyek mind reguláris és tágas, jó alkalmatosságú házak, tágas classisok, auditorium s a többi. Ezeken kivül két ház alatt tisztességes bolthajtásos három pincze, annak négy grádicsos pincze torka, azon kivül a sütő ház, kettő, kő épület pitvarostól, kéményével, jó kő bolthajtásos pincze alattok, az Curia közepinn edgy igen nagy kő épülettel, mellyből edgy néhány rendbeli auditoriumokat és egyéb alkalmatosságokat akart építtetni Bethlen Gábor, alsó s első épületek és alatta az által rekesztő kőfalaknak pogonok, amellyeket bóltos pinczéknek rendelt volt, kiknek boltfészkei az oldal kőfalokban megvadnak, edgyszóval nagy molimen volt, ha véghez mehetett volna. Ezeken kívül, mind kő kerítéssel volt környül véve a Collegium az épített házaknak végekhez lévén ragasztva a kőfal, de sok helyeken leromolván, palánkkal vadnak most bécsinálva”. Bethlen Gábor az intézmény használatába bocsátotta saját, rendkívül értékes könyvtárát, majd 1629-ben – halála előtt nem sokkal – jelentős birtokadományt is tett, biztosítva ezzel az akadémia hosszú távú anyagi fennmaradását.

== A Bethlen Kollégium működése ==
A Collegium Academicum kollégiumi típusú intézményként működött: a felsőfokú oktatás mellett közép- és alsó tagozata is volt, így az ifjak több szinten kapcsolódhattak be a tanulásba. Az alapítás évét követő gyulafehérvári korszakban (1622-1662) a fejedelmi külpolitikának is részét képezte iskolafejlesztő törekvése. Bethlen Gábor nemzetközi kapcsolatrendszerét az oktatás fejlesztésének céljából, a peregrinációs hagyomány további éltetésének szolgálatába helyezte, amelynek kiindulópontja a kollégium volt. Az oktatás nemzetközi kapcsolatainak szempontjából, a Kollégium fontos célkitűzését valósíthatta meg. David Pareus (1548-1622) és Bethlen kapcsolata által a peregrináció hagyományát emelte európai protestáns iskolapolitikai szintre. Ezzel a németországi kálvinizmus fellegvárával Heidelberggel való kapcsolat elmélyítését szolgálta, a wittenbergi lutheránus ortodoxia erdélyieket érintő tiltása (1592) miatt. Az ottani oktatási rendszer neveltjei közül csupán két személyt Gelei Katona István püspököt és Bojthi Verest Gáspárt említenénk meg.

A németországi helyzet naprakész erdélyi ismeretét jelezte az a visszautasíthatatlan oktatási ajánlat, amelynek során Alsted, majd Piscator, Bisterfeld és Opitz jól megfizetett állást vállalhatott Gyulafehérváron, miután a 30 éves háború elpusztította a heidelbergi és herborni egyetemeket. A német professzorok rövid, de tartalmas erdélyi működésében a helyi tudományosság presztízsnövekedésének eszközét kell látnunk. Martin Opitz (1597-1639) 1622 nyarán érkezett Erdélybe, Friedrich Paulival és Jakob Kopisch-sal együtt. Őket követte a zürichi Johann Schwartzenbach, aki 1625-ig a kollégium görögtanára volt. Opitz archeológia, klasszika filológia, történelem és filozófia előadásokat tartott, de csak egy évet tartózkodott a számára idegen környezetben. Johann Heinrich Alsted, Philipp Ludwig Piscator és Johann Heinrich Bisterfeld Szenci Molnár Albert ajánlásával érkeztek Herbornból Gyulafehérvárra. 1630-ban készült el az iskola első tanterve, amely azonban a peregrináció hagyományát nem tudta leállítani.

== Az angol korszak ==
A kollégium későbbi, de még gyulafehérvári szakasza az angol pedagógia égisze alatt állott. Isaac Basire (1607-1676) professzori tevékenysége jelentős pillanat a nagyenyedi Kollégium történetében. Bár Pierre de la Ramée (latinosan: Ramus) személyesen nem jutott el Gyulafehérvárra, Basire a Logikáját az ő rendszere alapján tanította. Az európai posztramizmus a herborniak jelenléte által jelentős hatást gyakoroltak az Apáczai által képviselt erdélyi enciklopédizmusra is. Isaac Basire, aki az 1655-ben elhalálozott Bisterfeld helyébe került Erdélybe, I. Károly angol király hűséges pártolójaként, annak lefejezése után menekült el Angliából. Konstantinápolyi tartózkodása során hívta meg II. Rákóczi György, hiszen: „jól ismerte többek között az egyházatyákat, valamint sok nyugati és keleti nyelvet, kiválóan ismerte főként a görögöt (annak ó és újkori változatát), tudott héberül, arabul, olaszul, franciául és más nyelveken”. Tanári erényei között tudható, hogy tevékenysége alatt az iskolai tanrendeket alakította. Schema educationis megnevezésű tanmenete beosztotta és rendszerezte a leadandó tananyagot. Oktatáspedagógiai elképzeléseit a marosvásárhelyi zsinaton (1656) is érvényesíteni próbálta. A külföldi tanárok jelenléte valódi európai színvonalú oktatást teremtett, és a gyulafehérvári intézményt Erdély tudományos központjává emelte. A kollégium humanista irányultságát mutatja, hogy mintegy negyven ösztöndíjas diák tanulmányait közvetlenül a fejedelmi udvar finanszírozta, akik közül sokan később államigazgatási, egyházi vagy tudományos pályára kerültek. A kollégiumot az egyházi elöljárók is támogatták: Geleji Katona István püspök (1599-1649), aki 1617-1619 között a kollégium rektora volt és Keserűi Dajka János (†1633), udvari prédikátor, 1618-tól haláláig református püspök, aki folytatta elődje oktatási egyházpolitikáját.

== A kollégium pusztulása és a sárospatakiak megtelepedése ==
A Collegium Academicum rövid, de kiemelkedő fénykora a 17. század első felére esik. A török és tatár hadjáratok azonban hamar megtörték fejlődését: 1658-ban Gyulafehérvárt elpusztították, és az akadémia épülete is áldozatul esett. Bár a fejedelemség vezetése igyekezett helyreállítani a tanítást, a város újabb pusztítása 1662-ben végleg ellehetetlenítette a működést. I. Apafi Mihály ekkor döntött az iskola Nagyenyedre való áthelyezéséről, ahol a kollégium 1662-től napjainkig – bár több szerkezeti és funkcionális változással – folyamatosan működik.
A gyulafehérvári egykori kollégiumi épület a 18. század elején a császári katonaság birtokába került, s kaszárnyaként használták tovább, ami megőrizte katonai rendeltetését a modern időkig is. Gyulafehérváron tehát a Collegium Academicum csak alig négy évtizedig működött, ám rövid fennállása alatt meghatározó szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi protestáns értelmiség nevelésében, valamint a kor tudományos életének európai szintű fejlesztésében. Ez az alapítás teremtette meg azt a hagyományt, amelynek szellemi örököse a ma is létező nagyenyedi Bethlen Kollégium. A gyulafehérvári kollégium később felújított épületeibe a Sárospatakról menekülő kollégiumot szállásolták el, amely 1672 és 1716 között felelevenítette a sárospataki-gyulafehérvári kollégium név alatt a pataki és Bethlen Gábor-féle hagyományokat, főleg a legáció (az ünnepek alkalmával prédikáló diákok ösztöndíjszerű ellátmánya) szokásának erdélyi elterjesztése által.

== Szakirodalom ==
BALÁZS Mihály et al. (szerk.): Szini István jelentései: Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók, I/2. 1617–1625, Szeged, 1990 (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 26/2), 163. sz. 267; 189. sz. 307–8; 314. sz. 433.
GUDOR Kund Botond: A Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Barót, 2012, 115–122.
HEREPEI János: Adatok Bethlen Gábor gyulafehérvári academicum collegiumának előtörténetéhez, in Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, I. kötet: Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében, kiad. Keserű Bálint, Budapest–Szeged, 1965, 245–246.
Nagyenyed, Bethlen Gábor Kollégium (Erdélyi műemlékek, 28)
P. SZATHMÁRY Károly: A gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-főtanoda története, Nagyenyed, 1868.
PÁPAI PÁRIZ Ferenc: A gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-kollégium alapítása és története, kiad. Rácz Emese, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016.
RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története, Pest, Eggenberger, 1870, III, 193.
VÁRÓ Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma, Nagyenyed, 1903.
VITA Zsigmond: Az enyedi kohó, Bp., 1986, 34.
ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., Zsinati Iroda, 1977.3
Zilahi András professzor levele Szentkereszti András guberniumi titkárhoz, 3 ív; kézirat, Erdélyi Református Egyházkerület, Főkonzisztóriumi Lev, 5/1716.

== Szerző ==
Gudor Kund Botond

Kezdőlap

2026-03-17T15:18:13Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok (1649)]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Geleji kánonok 1649

2026-03-17T15:17:14Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Geleji kánonok 1649 lapot a következő névre: Geleji kánonok (1649)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Geleji kánonok (1649)]]

Geleji kánonok (1649)

2026-03-17T15:17:14Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Geleji kánonok 1649 lapot a következő névre: Geleji kánonok (1649)

Az egyházi törvénykönyv Geleji Katona István (1589–1649) erdélyi püspök nevéhez kapcsolódik, akit a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat (1646) bízott meg annak összeállításával, melyet 1649-ben zárt le.

== Kontextus ==
Megszületésére és elfogadására nézve idézzük a leghűségesebb tanút, magát a püspököt: „Lassan már három éve annak – írja 1649-ben –, hogy a boldog emlékezetű Öreg Rákóczi György felséges fejedelmünk nemzeti zsinatot hívott össze Szatmárnémetiben, amelyen valamennyi képviselő egybehangzó akarattal többek között eldöntötte, hogy összegyűjti azokat az egyházi törvényeket, amelyek alapján a magyarországi Tiszáninneni és Tiszántúli, illetve az Erdélyi egyházakat kormányozzák, hogy ezekkel szövetségünket szorosabbra vonjuk, és barátibb kapcsolatot ápolva egyesülhessünk. Azt a munkát pedig, amelyet a szent közösség rám rótt, annál szívesebben vállaltam, minél inkább felismertem annak szükségességét dolgaink jelen állása közepette. Összegyűjtöttem hát ezt a száz törvénycikket részben a boldog emlékezetű őseink régi törvényei közül, már amelyekhez hozzájutottam, részben néhány igen képzett tudós teológusnak (például Zeppernek és másoknak) az egyházi igazgatásról szóló munkáiból; átnéztem A Második Helvét Hitvallás fejezeteit, amelyet őseink elfogadtak, továbbá a németalföldi egyházak liturgiáját és törvénykönyveit; s ami ezekben volt, és úgy láttam, hogy illenek népünk jelen állapotához és lelkületéhez, azokat átvettem, és amennyire tudtam, egységesítettem módszerüket és stílusukat, és felosztottam 38 fejezetre. Ezeket aztán többször is alávetettem részben néhány ember magán-, részben pedig többek nyilvános vizsgálatának. Először Kolozsvárott 1647-ben azon az ünnepélyes és népes zsinaton, amelyet az említett felséges és soha eléggé nem dicsérhető fejedelem akaratából és tekintélyével hívtak egybe, és amelyen megjelent Magyarországról a Tiszáninneni és a Tiszántúli, illetve az Erdélyi egyházak csaknem mindegyik egyházi és világi képviselője. Másodszor pedig itt, Gyulafehérvárott a múlt évben, vagyis az 1648-ban tartott országgyűlésen, ahol a mi vallásunkon lévő jelesebb főurak újra átnézték, és azokat a kérdéses pontokat, amelyeket a kolozsvári ülésen függőben hagytak, a bölcs és kegyes fejedelem jelenlétében, alaposabban átgondolva és jobban megfontolva végigtárgyalták és elegyengették, vagyis törülték a törülnivalót, hozzáadták a hozzáadnivalót, és módosították a módosítanivalót. Továbbá, harmadszor, e folyó 1649. évben és a nevezett helyen, vagyis Gyulafehérvárott bemutattam ugyanazon nevű és hírű jelenlegi felséges fejedelemnek, aki atyja erényeinek és méltóságának természetes és törvényes örököse; ő maga mellé vette néhány tanácsosát, és megtisztította azt minden olyan dologtól, amely okot adhatott volna az ellenségnek a rágalomra. Végre negyedszer – hogy semmi fontos belőle ki ne maradjon –, épp most, nemrég, a június 12-én tartott marosvásárhelyi Közzsinatunkon, ahol jelen voltak még azok is, akikről az a hír járta, hogy némely dolgokban nem értenek egyet velünk; nos, itt hangosan és érthetően felolvasták, és valamennyi egyházi képviselő újra egybehangzó véleménnyel, ellentmondás nélkül jóváhagyta és elfogadta. Tehát már csak az van hátra, hogy kinyomtassuk és közzétegyük, őfelsége, a fejedelem kegyes engedélyével, mindannyiunk legforróbb óhajtására; legyen rajta áldás és jó szerencse”.

== Tartalma ==
A kánonok az akkori szolgáló rendnek készültek, amelynek száma 7 volt: 1. lelkészek, 2. esperesek (seniores), 3. püspökök (superattendentes), 4. tanítók (rectores scholarum), 5. kántorok (cantores), 6. presbiterek (a testület még nincsen annak rendje és módja szerint megszervezve – mondja Geleji), 7. egyházfiak (aeditui).

== Lelkészek ==
1. A lelkészek. Öt dolog szükséges a lelkésznek: 1. magas fokú vagy legalább erős középfokú műveltség, 2. igaz tan, 3. törvényes elhívás és küldetés („Vocatio et missio legitima”), 4. hűséges szolgálat, 5. makulátlan élet. E követelményeket külön-külön tárgyalja majdnem 50 oldalon át. (IV–LXXXV. kánonok).

1/1. Alapos tudás nélkül: vak vezet világtalant. Az V. kánon szigorúan előírja a lelkészi vizsgát, amelyen szükséges megvizsgálni a jelölt tudományát és tanbeli tájékozottságát. Ha ezek nem kielégítők el kell tanácsolni.
A lelkészek kötelesek beszerezni a Bibliát, a Liturgiát, teológiai kommentárokat (Ó- és Újtestamentumhoz egyaránt). Egy-két megintés után a lelkészi közösségnek kell oda hatnia, hogy az említett alapmunkákat beszerezzék.

1/2. A lelkészek feladta gondoskodni a hívek lelki üdvéről. Ezért minden gyanús tanítást ki kell szűrnie a gyülekezetből, hiszen sok hamis próféta támadt, akik farkasok módjára rontanak a nyájra. Óvatosnak kell lennie akkor is, ha idegen személy akarna letelepedni gyülekezetében. Az ilyennek az esperes aláírásával kell jelentkeznie a lelkésznél.
Kapcsolatot nem tarthat fenn olyan személyekkel, akik kétes tanítást vallanak. Az ilyeneket csak az esperes beleegyezésével provokálhatja disputációra. Ha mégis, tisztségétől megfoszttatik. Csak az egyház hitvallásainak megfelelő tanítást hirdethet. Ellenkező esetben állását elveszíti. Aki mást tanít vagy másféle liturgiát követ a szertartásban, mint a hivatalosat, tisztségétől megfosztható.

1/3. Isten haragszik az olyan prófétára, aki a tőle kapott elhívás nélkül prófétál. Senki ne bitorolja tehát a lelkészi szolgálatot elhívás nélkül. Kettős elhívás szükséges ehhez: a.) belső (Istentől, Szentlélek által), b.) külső (a presbiterektől, vagyis azon elöljáróktól, akik az egyházban kegyesség és méltóság dolgában kiemelkednek).
Akik e kettős elhívást megkapták, szolgálatba állhatnak, de csak miután az egész egyház felkészültségüket megvizsgálta és közös szavazat alapján döntött. Ezt ünnepélyes felszentelés, kézrátétel általi megerősítés követ. Mindezt a püspök pecsétes levele igazolja.
A XVII–XXV-ig terjedő kánonok a lelkészi szolgálat elfoglalásának etikáját és hivatalos eljárását, illetve a lelkész fizetésre tekintő rendelkezéseket tartalmazák. XXVI-tól a lelkész szőlője és a lelkészi lakás körüli kötelességek következnek, majd a lelkészi állások megüresedése, leányegyházközségek anyásítása kérdésével foglalkoznak.

1/4. A lelkészi szolgálatok. Hét szolgálati kört ír körül: 1. a tanítás, 2. imádkozás és bibliaolvasás, 3. katekizáció, 4. ünnepi szolgálatok, 5. a sákramentumok kiszolgáltatása, 6. esketés, 7. családlátogatás és lelkigondozás (XXXIV–LXXVII. kánonok).
Így bontja le a lelkészi feladatkört, szolgálatot és illő viselkedést a mindennapok szintjéig, egészen a lelkész kegyes és tisztességes társalgása, a baráti társaság megválasztása, illetve a világi foglalkozásoktól való elfordulása kérdésköréig.

A törvénykönyv megszületésének egyházpolitikai környezete magyarázza a LXXXV. kánon fontosságát, amely a lelkészek engedelmességével foglalkozik. A törvénykönyv e pontja elismeri ugyan, hogy a lelkészek mind egyenlők, de határozottan kimondja, hogy az egyház javát szolgáló dolgokban engedelmeskedniük kell az általuk választott esperesnek, illetve püspöknek. Kötelesek tehát: feletteseik kérésére a zsinaton megjelenni, bárhová elmenni, ha őket az egyház ügyében küldik, a gyűlésre hívó leveleket sértetlenül eljuttatni a szomszédos gyülekezetekbe stb. Ha a kötelező tiszteletet és engedelmességet nem adják meg feletteseiknek az esperesek először négy szem között, vagy a parciális zsinaton barátilag intsék meg. Ha ez nem használt, akkor a generális zsinat előtt kell keményebben megróni. A harmadik lépés már a lelkészi tisztség megvonása, ha az előbbi két megintés után is engedetlenek maradtak.
„Mert bár az egyeduralmat és az antikrisztusi hierarchiát méltán kárhoztatjuk és megvetjük, de azt az anarchiát vagy küklopszi államformát sem tűrhetjük meg, amelyben senki nem hallgat senkire, és amely az egyeduralomnál is sokkal veszélyesebb. Az egyházi kormányzatban mi az arisztokratikus, vagy pontosabban az arisztokratikus-demokratikus formát fogadjuk el.”

== Esperes ==
A LXXXVI–LXXXIX. kánonok az esperes tisztségét határozzák meg. Az egyházmegyék lelkészi közösségéből a lelkészek olyan embert tartoznak megválasztani erre a tisztségre, aki képzettség, hit, tapasztalat, bölcsesség dolgában kiemelkedik közülük, és akinek a személyével kapcsolatban a püspöknek sincsen semmi kifogása (nec improbante Episcopo).
Feladata irányítani és kormányozni saját egyházmegyéjét, és nem avatkozhat a szomszédos megyék egyházi kormányzásába. Jogköre korlátozott és nem teljes. Nem avatkozhat bele tirannus módjára a lelkészek munkájába, de éberen kell őrködnie, hogy egyházmegyéje területén mind a tanítás, mind a rítus, mind pedig a jurisdictio tekintetében rend legyen.
Geleji az espereseknek két feladatkört ír körül: 1. az egyházközségek vizitációja, 2. parciális zsinatok összehívása.
Az esperes két vagy három lelkésztársával évente egyszer tartozik meglátogatni az egyházközségeket. A vizitáció során a gyülekezeti tagok megkérdezésével kell ellenőriznie, hogy a helybeli lelkész tanítása megegyezik-e a hitvallásokkal, az előírt istentiszteleti alkalmakat elhanyagolta-e, a nyilvános bűnösöket megdorgálta-e, a sákramentumokat Krisztus rendelése szerint szolgáltatta-e ki, a házassági szándékukat bejelentő ifjakat kétszeri kihirdetés után eskette-e össze, betegeket látogatott-e, jelen volt-e a temetési menetben, ha erre felkérést kapott stb. Emellett kötelessége volt az iskolai munka ellenőrizése is, el egészen a tanító egyházi szolgálata számbavételéig.
Az esperes másik kötelessége volt (speciale officium) összehívni az egyházmegyei (parciális) zsinatot, akár székhelyén, akár egy másik, arra alkalmas helyen. Ezt évente három alkalommal kell megrendezni: az elsőt Gergely-napja körül (circa festum Papistis Papae suo Gregorio sacrum), a másodikat a Generális zsinat előtti héten, a harmadikat pedig Szent Mihály napja előtt kell egybehívni. Ezek mellett soron kívül is hívható össze parciális zsinat, ha valamely halasztást nem szenvedhető ügy azt megkívánja.

== Püspök ==
A püspök kötelességeit és szolgálati körét a XC–XCIII. kánonok írják körül. „Az erdélyi fejedelemség egész területén, valamint a csatolt részeken lévő egyházmegyék, vagyis dioecesisek egybegyűlt lelkészei püspököt, vagyis superintendenst válasszanak, ha az előbbi meghalt vagy más egyházkerületbe távozott”.
A püspök személyét illetően nagy körültekintéssel kell lenniük. Legyen a püspök testi és lelki ajándékokkal megáldott (animi et corporis dotibus exornatum), kegyes életű, tanult, bölcs és szorgalmas. Az apostolokhoz hasonlóan továbbá legyen feddhetetlen, igazságos, mérsékelt, csendes, vendégszerető, egyfeleségű, alkalmas a tanításra. Ne legyen büszke, beképzelt, borivó, gyűlölködésre hajló, rágalmazó, fényűző, pénzsóvár stb.
Kötelessége az egyházkerületéhez tartozó egyházakról és iskolákról, azok javairól gondoskodni, azokat Isten Igéje és az egyházi törvények szerint teljes odaadásával köteles építeni. Tartozik felülvizsgálni a lelkészjelöltek felkészültségét, kegyes életét és szerény magaviseletét. Ha kevélyen vagy szenvedélytől fűtötten döntött valamely kérdésben, akkor az esperesek kollégiumának, közös egyetértéssel, először négy szemközt kell őt megintenie, ha pedig ez nem vezetett eredményre, a generális zsinat elé kell terjeszteni a panaszt, amely fórum őt majd rendreutasítja, vagy leteszi hivatalából.

== Utóélete, jelentősége ==
A szatmári református egyházmegye 1873. szeptember 25-én Tiszabecsen tartott ülésén elhatározta, hogy a magyar református egyház törvényeit összegyűjti. Ezzel Kiss Kálmán egyházmegyei levéltárost bízta meg. Eközben a Tiszántúli Református Egyházkerület megelőzte őket, és kiadta az országos törvényeket és statútumokat. Ezért az egyházmegyének a Geleji-féle kánonok kiadása maradt. A fordítást Kiss Áron végezte el és a szatmári egyházmegye jelentette meg 1875-ben, Kecskeméten „Egyházi Kánonok” címen.
Geleji szerint a törvényeknek ugyanaz a szerepe az egyházban, mint az idegeknek a testben: a jól összehangolt működést biztosítják. Ezt tették évszázadokon át, és teszik ma is. Jelen egyházi törvényeink, ha nem is vették át szó szerint a régieket, a szellemüket annál inkább megőrizték. A Geleji-kánonok Erdélyben készült ugyan, de nem csak Erdélynek. Tudjuk, hogy használták a Tiszántúli és a Tiszáninneni egyházkerületek, de mások is. Alapvető törvények voltak, mert nemcsak a 17. század egyházi szerkezetének zavartalan működését biztosították, hanem elhatottak a 19. század második feléig, sőt, nyomuk fellelhető a mai egyházi törvényekben is. Mi több, a kor sajátos körülményei nem valami száraz egyházi paragrafusok megírását váltották ki az egyház nagy tanítójából. Geleji a szabályokat valóságos hitvallási tételekbe ágyazta, s ezzel a törvénykönyv fegyelmező, suhogó pálca helyett hitvallássá szelídült, amely megállja helyét bármelyik egyetemes református hitvallás mellett.
A Geleji-kánonok az egyháztörténelem fordulópontján született meg. A 17. század második felétől Erdélyben egyre jobban kezdett terjedni a puritanizmus, amely nyomot hagyott még az ultraortodoxnak tartott református lelkészek teológiai gondolkodásán is. Az egyházi változás viszont nem erről az oldalról érkezett, bár mindenki innen várta, vagyis az egyház képét végül is nem a puritanizmus–presbiterianizmus rajzolta át. Sokkal több köze volt ehhez a politikumnak. II. Rákóczi György, a presbitérium apropóján, törvényben rendelte el a világi vezetőtestületek felállítását a református egyházban. A világi intézményt pedig ő igencsak sajátosan értelmezte, és az akkori társadalmi viszonyoknak megfelelően illesztette be az egyház szerkezetébe. Így aztán nem a klasszikus presbitérium jött létre. A társadalom rendi/feudális szerkezete ugyanis ezt nem tette lehetővé, „a nép nyomorúságos és szolgai állapota miatt”, ahogyan a Szatmárnémeti Zsinat mondja. Ehelyett amolyan főúri legfelsőbb egyházi kormányzótestület született, későbbi nevén Főkonzisztórium. Fordulópont volt, mert a kettős egyházkormányzat (Főkonzisztórium és Generális Zsinat) addig ismeretlen volt a református egyházban. Geleji, válaszként a világiak erőteljes nyomulására, a törvénykönyvvel tett próbát arra, hogy mennél távolabb tartsa őket az egyház vezetésétől. Sokkal jobban tartott tőlük, mint a puritanizmustól, amely előtt ő ugyan kaput nyitott, de a két Rákóczi fejedelem akarata előtt meghátrálni kényszerült. (A puritanizmus integrálására tett többrétű próbálkozása miatt sem illik rá az a jellemzés, amelyet az utókor Medgyesi Pálnak, a nagy riválisnak epés megjegyzéseiből alakított ki róla.) Geleji törvényalkotó tette nem a maga korában, hanem egy emberöltővel később, a Habsburg-uralom erőszakos ellenreformációja idején hozta meg a gyümölcsét. Törvényalkotása providenciális volt. Megerősítette az egyház szerkezetét, és nem dobta oda az independentizmus martalékául, hogy önálló és független gyülekezetekre darabolódjon szét, így a református egyház erős szerkezetét nehezebben tudta megbontani a rekatolizáció, miközben a független egyházközségeket könnyen bedarálta volna. Még a korábban ártalmasnak tartott főúri egyházkormányzati testület is hasznára vált a teher alá kényszerült egyháznak: felébresztette a református főurak felelősségtudatát egyházuk iránt, és nagyobb motivációt keltett bennük a jogtalanságok elleni küzdelemben. Tehát a 17. századi Erdélyi egyház szerkezeti megerősödése, A Ruber-féle kánonokkal kezdve és a Geleji-törvényekkel befejezve, biztosíték volt az elkövetkező próbatételek átvészelésére, és ugyanakkor alapul és mintául szolgált a kései, és, miért ne, a mai törvényalkotóknak. Ebben áll jelentőségük.

== Szakirodalom ==
1. Egyházi Kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyűjtött s a kor kívánalmaihoz képest több másokkal is bővített és kissé jobb rendbe szedett Geleji Katona István, az erdélyi igazhitű egyházak püspöke, 1649. Függelékül a Szatmár-németiben 1646. évben tartozkodó Nemzeti Zsinat végzései, ford. Kiss Áron, Kecskemét, Szatmári reform. egyházmegye, 1875. 
2. A Geleji-Kánonok. A Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat végzései. A Ruber-féle egyházi törvények, ford., előszó: Buzogány Dezső, Bp., Kálvin, 2020. 
3. A protestáns ortodoxia és a Geleji Kánonok, in Buzogány Dezső: Harc a tiszta evangéliumért, Kolozsvár, 1999.

== Szerző ==
[[Buzogány Dezső]]

Kezdőlap

2026-03-17T15:16:58Z

Lanyi.gabor:

Isten hozta a RefWikin! 

A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, 
amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják. 

A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai. 
Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák.

'''<big><big>A</big></big>'''

[[Ágens]] 
[[Album amicorum]] 
[[Álmosd (1604)]] 
[[Antal Gábor (1843–1914)]] 
[[Antal János (1767-1854)]] 
[[Anyaegyházközség]] 
[[Apostol Pál (1787–1860)]] 
[[Articularis helyek]]

'''<big><big>B</big></big>''' 

[[Baksay Sándor (1832–1915)]] 
[[Balogh Elemér (1866–1938)]] 
[[Baltazár Dezső (1871–1936)]] 
[[Bánát]] 
[[Bartók György (1845-1907)]] 
[[Bary Gyula (1880–1951)]] 
[[Báthori Gábor (1755–1842)]] 
[[Bázeli egyetem]] 
[[Bécsi béke (1606)]] 
[[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]] 
[[Békefi Benő (1909–1964)]] 
[[Békési Panyik Andor (1910–1989)]] 
[[Benda Kálmán (1913–1994)]] 
[[Bélteki János (1653–1708)]] 
[[Bereczky Albert (1893–1966)]] 
[[Bernát István (1854–1942)]] 
[[Bertók Béla (1873–1945)]] 
[[Bethesda Kórház]] 
[[Beythe István (1532–1612)]] 
[[Bibliaolvasás]] 
[[Bocskai-felkelés]] 
[[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]] 
[[Bodoky Richárd (1908–1996)]] 
[[Bodola Sámuel (1790-1866)]]

'''<big><big>C</big></big>'''

[[Canonica visitatio]] 
[[Carolina Resolutio (1731, 1734)]] 
[[Coetus Ungaricus (1555–1613)]] 
[[Czinke István (1855–1942)]]

'''<big><big>Cs</big></big>'''

[[Csepregi hitvita (1591)]] 
[[Cseszkó Gyula (1902–1945)]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]] 
[[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]

'''<big><big>D</big></big>'''

[[Debrecen nyomdászata]] 
[[Debreceni alkotmányozó zsinat (1881-1882)]] 
[[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]] 
[[Debreceni Emlékkert]] 
[[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]] 
[[Debreceni líciumfa]] 
[[Debreceni ispotály]] 
[[Debreceni nyomda (1561)]] 
[[Demjén István (1888–1962)]] 
[[Diakonissza anyaházak Magyarországon]] 
[[Diószegi Konta István (1635k–1698)]] 
[[Dobos János (1804–1887)]] 
[[Dobos Károly (1902–2004)]] 
[[Dobri János (1914–1990)]]

'''<big><big>E</big></big>'''

[[Egyezmény (1948. október 7.)]] 
[[Egyházkerület]] 
[[Egyházmegye]] 
[[Egyházpolitikai törvények]] 
[[Eklézsiakövetés]] 
[[Ellenreformáció]] 
[[Enyed pusztulása (1704–1707)]] 
[[Erdély Hegyalja]] 
[[Erdély Mohácsa (1657–1663)]] 
[[Erdélyi reformáció]] 
[[Erdélyi Református Főkonzisztórium]] 
[[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]] 
[[Exkommunikáció]]

'''<big><big>F</big></big>'''

[[Fehérhegyi csata (1620)]] 
[[Fejes István (1838-1913)]] 
[[Fekete Sándor (1915–1972)]] 
[[Felső-magyarországi cikkek (1595)]] 
[[Filadelfia Diakonissza Intézet]] 
[[Filia]] 
[[Fördős Lajos (1817-1884)]] 

'''<big><big>G</big></big>'''

[[Galántai zsinat (1592)]] 
[[Gályarabok]] 
[[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]] 
[[Geleji kánonok 1649]] 
[[Gencsy Béla (1899–1982)]] 
[[Generális zsinat]] 
[[Gönci Fabricius György (?-1595)]] 
[[Groningeni egyetem]] 
[[Gulácsy Lajos (1925–2016)]] 
[[Gulyás Lajos (1918–1957)]] 

'''<big><big>Gy</big></big>'''

[[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]] 
[[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]] 
[[Gyökössy Endre (1913–1997)]] 
[[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]]

'''<big><big>H</big></big>'''

[[Hanaui nyomda]] 
[[Harderwijki Egyetem]] 
[[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]] 
[[Heidelbergi egyetem]] 
[[Heidelbergi Káté]] 
[[Heltai Gáspár (1510k–1574)]] 
[[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]] 
[[Hollandiai peregrináció]] 
[[Horkay Barna József (1908–2003)]] 
[[Huszár Gál (1512k–1575)]] 
[[Huszti Béla (1895–1968)]]

'''<big><big>J</big></big>'''

[[Jeremiás István]] 
[[Joó Sándor (1910–1970)]]

'''<big><big>K</big></big>'''

[[Kardos János (1894–1959)]] 
[[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]] 
[[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]] 
[[Kecskeméti Ferenc (1855-1916)]] 
[[Kenessey Béla (1858-1918)]] 
[[Kis Bálint (1772-1853)]] 
[[Kiss Áron (1815–1908)]] 
[[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]] 
[[Kovács Albert (1838-1904)]] 
[[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]] 
[[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]] 
[[Kővár vára]] 
[[Kövy Sándor (1763-1829)]] 
[[Középiskolai törvény 1883]] 
[[Kun Bertalan (1817–1910)]]

'''<big><big>L</big></big>'''

[[Leideni Egyetem]] 
[[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]] 
[[Loci communes]] 
[[Lorántffy Zsuzsanna]] 
[[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]] 
[[Lovasberényi incidens (1946)]]

'''<big><big>M</big></big>'''

[[Magda Sándor (1883–1962)]] 
[[Magyarigen]] 
[[Magyar kálvinizmus]] 
[[Magyar nyelvű bibliakiadások]] 
[[Maróthi György (1715–1744)]] 
[[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]] 
[[Második Helvét Hitvallás]] 
[[Matricula]] 
[[Melius Juhász Péter (1532–1572)]] 
[[Mester Miklós (1906–1989)]] 
[[Mezőtúr]] 
[[Miklós Ödön (1895–1955)]] 
[[Mikó Jenő (1931–2004)]] 
[[Milotai Nyilas István (1571–1623)]] 
[[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]] 
[[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]] 
[[Mixta Religionaria Commissio]] 
[[Muraközy Gyula (1892–1961)]]

'''<big><big>N</big></big>'''

[[Nagy Barna (1909–1969)]] 
[[Nagy Mihály (1788–1878)]] 
[[Nagy Péter (1819-1884)]] 
[[Nagyenyedi zsinat 1564]] 
[[Napkeleti Baráti Kör]] 
[[Narancsik Imre (1904–1948)]] 
[[Népiskolai törvény 1868]] 
[[Novák Olga (1889–1961)]] 
[[Nőnevelés]]

'''<big><big>O, Ó</big></big>'''

[[Oppenheimi nyomda]] 
[[Organisationsentwurf (1849)]] 
[[Országos Református Szabad Tanács ("Nyíregyházi Szabadtanács" 1946, 1947)]]

'''<big><big>Ö, Ő</big></big>''' 

[[Öreg Graduál 1636]] 
[[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]] 
[[Őrség]]

'''<big><big>P</big></big>'''

[[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]] 
[[Pap Béla (1907–1957)]] 
[[Pápa és a reformáció]] 
[[Pápai református iskola 1531]] 
[[Partikula]] 
[[Patay Károly (1860–1939)]] 
[[Pathai János (167?-1739)]] 
[[Peregrináció]] 
[[Perikóparend]] 
[[Péter Mihály (1867–1932)]] 
[[Petneházy Gyula (1901–1971)]] 
[[Polgár Mihály (1782–1854)]] 
[[Pógyor István (1902–1953)]] 
[[Pósaházi János (1628–1686)]] 
[[Protestáns gregoriánum]] 
[[Protestáns unió]]

'''<big><big>R</big></big>''' 

[[Rácz Károly (1842-1925)]] 
[[Ráday Gedeon (1713–1792)]] 
[[Ráday Pál (1677–1733)]] 
[[Rákóczi Erdély fejedelme]] 
[[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]] 
[[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]] 
[[Ratio Educationis (1777, 1806)]] 
[[Recepta religio]] 
[[Református telepítések Délkelet-Magyarországon 18-19. században]] 
[[Reformáció emléknapja]] 
[[Reformáció jubileuma 1617]] 
[[Reformáció jubileuma 1717]] 
[[Református oktatás a 16-18. században]] 
[[Református oktatás a 20. században]] 
[[Reformátusok Lapja (1957-)]] 
[[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]] 
[[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]] 
[[Révész Bálint (1816-1891)]] 
[[Révész Imre (1826-1881)]] 
[[Révész Imre (1889–1967)]] 
[[Ruber kánonok 1606]] 
[[Rudus redivivum 1684]]

'''<big><big>S</big></big>'''

[[Sákramentárius]] 
[[Samarjai Máté János]] 
[[Sárvári nyomda]] 
[[Segesváry Lajos (1907–1964)]] 
[[Séllyei M. István (1627–1692)]] 
[[Siderius János (?–1608)]] 
[[Sinai Miklós (1730–1808)]] 
[[Soos Géza (1912–1953)]] 
[[Sörös Béla (1877–1939)]] 
[[Stipendium Bernardinum]] 
[[Svájci–magyar kapcsolatok]] 
[[Sylvester János (1504k–1552k)]]

'''<big><big>Sz</big></big>''' 

[[Szabó Imre (1891–1955)]] 
[[Szalay József (1855–1917)]] 
[[Szamártemetés]] 
[[Szathmári Paksi József (1763–1848)]] 
[[Szatmári béke 1711]] 
[[Szatmárnémeti zsinat (1646)]] 
[[Szász Domokos (1838-1899)]] 
[[Szász Károly (1829–1905)]] 
[[Szebeni nyomda]] 
[[Szécsényi országgyűlés 1705]] 
[[Szegedi Kis István (1505–1572)]] 
[[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]] 
[[Szégyenkő]] 
[[Szendrey István (1884–1927)]] 
[[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]] 
[[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]] 
[[Szerencs vára]] 
[[Szilády Áron (1837–1922)]] 
[[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]] 
[[Szilassy Béla (1881–1962)]] 
[[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]] 
[[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]] 
[[Szútor Jenő (1890–1951)]] 

'''<big><big>T</big></big>''' 

[[Testvéri Izenet (1950)]] 
[[Tofeus Mihály (1624–1684)]] 
[[Tokaj vára]] 
[[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]] 
[[Tormássy János (1744-1814)]] 
[[Tóth Ferenc (1768–1844)]] 
[[Tóth Miklós (1925–2022)]] 
[[Tóth-Pápai József (1758–1827)]] 
[[Török Pál (1808–1883)]] 
[[Tüdős Klára (1895–1980)]] 
[[Türelmi Rendelet]]

'''<big><big>U, Ú</big></big>''' 

[[Utrechti Egyetem]] 
[[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]

'''<big><big>V</big></big>''' 

[[Vallásügyi rendelkezés 1715]] 
[[Váradi nyomda]] 
[[Varga Imre (1905–1980)]] 
[[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]] 
[[Vásárhelyi János (1888–1960)]] 
[[Vegyes házasság, reverzális]] 
[[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]] 
[[Vizsolyi Biblia]] 
[[Vígvári Mihály (1852–1913)]] 
[[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]] 

'''<big><big>Z</big></big>''' 

[[Zoványi György (1656?-1758)]]

'''<big><big>ZS</big></big>''' 

[[Zsarnay Lajos (1802–1866)]] 
[[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]] 
[[Zsinati meghívók]] 
[[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]

Gályarabok emlékoszlopa 1895

2026-03-17T15:16:39Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Gályarabok emlékoszlopa 1895 lapot a következő névre: Gályarabok emlékoszlopa (1895)

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Gályarabok emlékoszlopa (1895)]]

Gályarabok emlékoszlopa (1895)

2026-03-17T15:16:39Z

Lanyi.gabor: Lanyi.gabor átnevezte a(z) Gályarabok emlékoszlopa 1895 lapot a következő névre: Gályarabok emlékoszlopa (1895)

== Előzmények ==
A 17. századi protestáns gályarabok emlékezete 1850-es évek óta – főképpen sárospataki és debreceni református körökben – felerősödött, ám emlékműállítás először 1895-ben, Debrecenben történt. Már az 1870-es évek elejétől néhány debreceni kötődésű egyháztörténész-lelkipásztortól (id. Révész Imre, Balogh Ferenc, Rácz Károly) több olyan tanulmány és emlékbeszéd, naplóbejegyzés és levél olvasható, amelyeket a gályaraboszlop majdani felállítását előkészítőként lehet értelmezni. Ha ezek nem is mindig fejeztek ki konkrét emlékmű-állítási igényt, a későbbi monumentum ikonográfiájának és szövegeinek elemei e korai írásokban tűntek fel először. E tendencia hasonló ahhoz, ahogyan a 19. század elejétől Európa számos országában és nálunk is jellemzővé vált a nemzeti panteonizáció folyamata, azaz a „nemzet kollektív emlékezetét reprezentáló (imaginárius) dicscsarnok” nyelvi, retorikai megalkotása, majd ennek nyomán (tervek szintjén legalábbis) egy valódi panteon felépítése. (PORKOLÁB 2005, 5–6, 55, 69; FAZAKAS 2022, 90–105.)

== Az emlékműállítás ==
A protestáns gályarabok emlékoszlopát 1895-ben állítatta fel a református egyház, a megelőző három évtizedben – az Emlékkert Társulat 1861-es alapítása óta – formált debreceni Emlékkertben, a Református Nagytemplom és a Kollégium közötti térségben. (Ld. ezt önálló szócikkben.) Elsőként Rácz Károlynak a gályarabokról szóló sikerkönyve adta az inspirációt, ill. tanárának, Balogh Ferencnek, a kollégium egyháztörténész professzorának volt hatása a gazdag debreceni református polgárasszonyra, özv. Hegyi Mihályné Józsa Eufrozinára (1828–1906) az e célért való alapítványtételben.

A Gályarabok emlékoszlopának ikonográfiáját is Balogh alakította ki. Az emlékművön a mártíromságra utaló szimbólumok és szövegek szerepelnek. Láthatjuk rajta a mártírok koronáját, annak a 41 lelkipásztornak a nevét (s utalva ezzel a mártírlisták kora újkori hagyományára is), akiket a dedikáció szerint „az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak”. Egy nápolyi három evezősoros hadigályát (triremis) ábrázoló bronzdombormű alatt kinyitott bronzbiblia áll. A lapjain a 2Tim 4,7 olvasható, a kora újkori mártíriumvállalók egyik gyakran választott textusa, Károlyi fordításában: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Szintén olvashatjuk az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Michiel de Ruyter holland tengernagy nevét. Az oszlop tetején látható golyóbis a csillagokkal a mártíriumvállalás egyetemes jellegére utalhat.

Balogh Ferenc avatta fel az emlékművet a szeptember 21-i nagyszabású ünnepségen, melyen a város- és egyházvezetés, a hívek tömege, a református iskolák tanárai, diáksága, valamint az aznap felszentelt 61 fiatal lelkész vett részt. Beszédében azt bizonyította, hogy miért indokolt, ha ahhoz a Debrecenhez kötődik a gályarabokra emlékezés, amely nem volt érintett a 17. századi üldöztetésekben. Egyik érve szerint a gályarabságról szóló első jelentős emlékirat szerzője, Kocsi Csergő Bálint fiatalon Debrecenben tanult. (Ahogyan további 13 gályarab is. Ld. CSORBA 2018–2021 / 2024.) Sőt, Kocsi Csergő a nápolyi hajóról éppen a debreceni lelkészeket tájékoztatta 1675. október 5-i levelében, elpanaszolva rettenetes helyzetüket. Balogh azért is tartotta indokolt helyszínnek Debrecent az emlékezésre, mert a gyászévtized idején, éppen védettsége miatt, a város menhelye lett az üldözötteknek. A szónok továbbá a felekezeti és a nemzeti szabadság közötti szoros összefüggést hangsúlyozta. (CSIKY–BALOGH 1895; FAZAKAS 2022, 105–110.)

== Ünnepségek az emlékműnél ==
A rendelkezésre álló adatok szerint az első ünnepség, amelyet a gályaraboszlopnál tartottak, az emlékmű leleplezésének első évfordulóján volt, 1896 szeptemberében. A következő három évvel később, 1899 szeptemberében, néhány református teológus némileg esetleges szervezésében. Viszont ekkor határozták el, hogy a főiskolai ifjúság minden évben meg fogja ünnepelni vagy azt a napot, melyen az emlékoszlopot leleplezték, vagy február 11-ikét, amikor Michiel de Ruyter holland tengernagy megszabadította a gályarabokat. Azonban a következő évtől egy harmadik alkalmon vált rendszeressé a megemlékezés a gályaraboszlopnál. A szoborállítást is finanszírozó özv. Hegyi Mihályné 1900 júniusában keltezett alapítványa 600 koronát adott a teológiai ifjúság Hittanszaki Önképző Társulatának (HÖT) a reformáció évfordulójának megünnepléséhez. Eszerint az alap kamatját minden évben olyan ifjúnak kell adni, aki a gályarabok emlékezetére megfelelő alkalmi beszédet ír (a későbbi években alkalmi vers is díjazhatóvá vált), s azt felolvassa az emlékoszlopnál, az október 31-i reformációs ünnepélyen. (Ez utóbbi emlékezést a debreceni kollégiumban már 1889 óta rendszeresen megtartották, ill. éppen 1900-ban lett kötelező az ország református iskoláiban. Ld. a Reformáció emléknapja szócikket.)

Bár az alapítvány 1901-től kezdve jutalmazott diákokat, először 1900. október 31-én emlékeztek meg a Gályarabok emlékoszlopánál, a Nagytemplomban rendezett nagyszabású ünnepséget követően: teológusok, a református felsőbb leányiskola és a tanítónőképezde tanárai és diáksága, valamint a Nagytemplomból kiözönlő tömeg. A következő évben az emlékkerti nyilvános alkalmat immár a HÖT szervezte, s az még nagyobb szabású volt, mint az előző: a debreceni reformátusok immár nemcsak a gályarabok emlékművénél emlékeztek, hanem a belváros tágabb terében, szinte körmenet jelleggel, ill. éttermi díszvacsorával. A következő években, kisebb különbségekkel, hasonlóan zajlottak az ünnepségek, a Hegyiné-féle alapítvány pályadíjának támogatásával. A debreceni gályarab-emlékezések iskolai tradíciójáról írta Szabó Lőrinc (1900–1957), 1910–1918 között kollégiumi diák volt, egyrészt a Testvérsiratók című drámai költeményét (1922), másrészt a Gályarabok éneke című 1947-es versét, a Tücsökzene ciklusban. (FAZAKAS 2022, 130–140.)

Voltak példák arra, hogy más alkalmakon is az emlékoszlopnál ünnepeltek, pl. a gályarab-szabadítás 250. jubileumán, 1925 februárjában (s ekkor számos más városi helyszínen is). Az 1920-as évek második felétől a Kollégium egyes tagozatai által külön megrendezett október 31-i ünnepségek leszűkültek a gályaraboszlopnál tartott koszorúzásra, ill. dísztermi ünnepi műsorra, esetleg konviktusbeli szeretetvendégségre. A kommunista hatalomátvételt követően sem szűntek meg az október 31-i istentisztelet után a gályarabemlékműnél tartott megemlékezések, koszorúzások: ezeken a gimnáziumi diákság és a teológusok vettek részt. Több irodalmi műben történt feldolgozást (Szabó Magda: Ókút, 1970; Moldova György: Negyven prédikátor, 1973) követően a korszak két kiemelkedő ünnepségét a szabadulás 300. évfordulóján, 1975. október 31-én, ill. 1976. február 11-én tartották a kollégiumi diákság részvételével. Az előbbi alkalmat a holland televízió közvetítette, az utóbbin pedig nagyszámú külföldi lelkész és tudós is részt vett. (GYŐRI 2020; GAÁL 2020.)

Az október 31-i egyházkerületi és -megyei, illetve iskolai megemlékezések a gályarab emlékműnél a rendszerváltás után is folytatódnak, néhány éve pedig rendszeressé vált a február 11-i koszorúzás, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszékének szervezésében.

== Szakirodalom ==
Gályarab-emlékút: A magyar református gályarabok emlékezete – honlap, szerk. CSORBA Dávid, Budapest–Debrecen, KRE – Debreceni Református Kollégium, 2018–2021 / 2024. https://galyarabok.drk.hu/ 

CSIKY Lajos, BALOGH Ferenc: A magyar hitvalló lelkészek debreczeni emlékoszlopa, Debrecen, [s. n.], 1895. 
FAZAKAS Gergely Tamás: Emlékezet és térhasználat. Nemzeti és felekezeti ünneplés Debrecenben a 19. század második felében, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2022. 
GAÁL Botond: Michiel de Ruyter admirális és a magyar gályarabok, Mediárium 14(2020/1−3), 24–28. 
GYŐRI L. János: A gályarabok debreceni emlékoszlopa mint az emlékezés helye a Református Kollégium 20. századi ünneplési gyakorlatában, Mediárium 14(2020/1−3), 6−23. 
PORKOLÁB Tibor, „Nagyjainknak pantheonja épűl.”: Közösségi emlékezet, panteonizáció, emlékbeszéd, Budapest, Anonymus, 2005.

== Szerző ==
[[Fazakas Gergely Tamás]]