https://refwiki.kre.hu/api.php?action=feedcontributions&feedformat=atom&user=Csorba.david 2026-07-13T00:45:10Z Felhasználó közreműködései MediaWiki 1.40.0 https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1241 2025-12-27T21:54:27Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Cseszkó Gyula (1902–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diakonissza anyaházak Magyarországon]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filadelfia Diakonissza Intézet]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Gy&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyökössy Endre (1913–1997)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Horkay Barna József (1908–2003)]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszti Béla (1895–1968)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> [[Joó Sándor (1910–1970)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kis Bálint (1772-1853)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Miklós Ödön (1895–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Napkeleti Baráti Kör]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Erdély fejedelme]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 16-18. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Segesváry Lajos (1907–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István (1627–1692)]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Stipendium Bernardinum]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szendrey István (1884–1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tokaj vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Vallásügyi rendelkezés 1715]]&lt;br&gt;<br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]&lt;br&gt;<br /> [[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Z&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zoványi György (1656?-1758)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=S%C3%A9llyei_M._Istv%C3%A1n_(1627%E2%80%931692)&diff=1240 2025-12-27T21:54:07Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Séllyei M. István (1627 – Pápa, 1692. október 17.) Dunántúli ref. püspök, gályarab == Korai évek, tanulmányok == Séllyei M. István a nevéből fakadóan dunáninneni származású (Vágsellye, Nyitra vm.), de a nyugati országrészhez való kötődését jelzi az is, hogy 1649 táján a kiskomáromi egyházmegyében (Zala vm.) gyűjtöttek a továbbtanulására (alumnusi ösztöndíj). A Sárospataki Református Kollégiumban tanult (nagydiákként…”</p> <hr /> <div>Séllyei M. István (1627 – Pápa, 1692. október 17.)<br /> Dunántúli ref. püspök, gályarab<br /> <br /> == Korai évek, tanulmányok ==<br /> Séllyei M. István a nevéből fakadóan dunáninneni származású (Vágsellye, Nyitra vm.), de a nyugati országrészhez való kötődését jelzi az is, hogy 1649 táján a kiskomáromi egyházmegyében (Zala vm.) gyűjtöttek a továbbtanulására (alumnusi ösztöndíj). A Sárospataki Református Kollégiumban tanult (nagydiákként aláírt a törvényeknek 1650. febr. 3-án), és a legfőbb diákvezetői, seniori tisztet is viselte (1652. aug. 13. – 1654. máj.). A rektorságot már Pápán teljesítette (1654–-55), majd külföldi tanulmányokra indult. Németalföldön előbb Utrechtben iratkozott be a teológiai fakultásra (1655. febr. – 1656), utána Angliában élt (1656–57): itt a magyar peregrinusokat támogató szállásadójának fennmaradt a neve (Maria Parsons). Majd visszatért a holland universitasokra: előbb Groningenbe (1657. aug. 31. – 1658), ahol 1657. nov. 6-án Samuel Maresius hugenotta teológus +vezetésével disputált a jezsuita teológus és kardinális Robertus Bellarminus és Martinus Becanus predestinációról vallott téziseiről (RMK III, 1985). A következő év tavaszán már Franeker (1658. márc. 16.–) egyetemét látogatta. Hazatérve Pápán előbb rektor (1662), majd haláláig lelkész (1663–92) és szintén a megválasztásától folyamatosan vezette a dunántúli egyházkerületet mint püspök (1669–92).<br /> <br /> == Gályarabság ==<br /> 1674. márc. 4-én megjelent a pozsonyi vésztörvényszék előtt. Kocsi Csergő Bálint elbeszéléséből tudjuk, hogy vitázott a katolikus papokkal, védte a református hitvallások szerinti hitét. Az ítélet kihirdetését a következő szóval fogadta: „Mi ártatlanok voltunk, most is azok vagyunk; ha pedig a mi ártatlanságunkban elnyomattatunk, békességes tűrőkké kell lennünk, meg-vagvon irva 2 Kor. 4. 9.-dik versében: háborúságot szenvedünk, de abban el nem hagyatunk”. Később ez az idézet került fel a róla készült festményre is. Fogságának lépcsői: Pozsonyban a Sókamara épületében, Berencsváralján (Podbranc) a várbörtönben, majd Lipótváron (Leopoldov) a birodalom újonnan épített (és máig ekként funkcionáló) börtönében tartották fogva. Innen járta végig a gályarabok útját: előbb a Habsburg birodalom területén gyalog lehajtották az adriai tengermellékig (Trieszt), majd eladták a spanyol hadseregnek. A Nápoly–Szicíliai kettős királyság területén Pescara, Chieti, Nápoly útvonalon jutott le a kikötőbe. Kétoldalt támogatták, mert annyira gyenge volt. Majd annyi verést kapott, hogy csodának tartották, hogy túlélte: Chietitől szamár hátára kötözve vitték. 1675. máj. 9-én beírták a nevét a Halál Könyvébe 30 társával egyetemben, ahol 9 hónapot töltöttek.<br /> <br /> 1676. febr. 11-én szabadult, Michiel de Ruyter holland tengernagy szabadulólevelével. Velencébe hajóval jutott, onnan kocsival Milánó, Chur, Zürich útvonalon Svájcba. A zürichi tavat áthajózva a gályarabok első csoportjával érte el a Grossmünstert 1676. máj. 19-én, ahol fényes ünnepség keretében fogadták, s itt Séllyei mondta az egyik köszönőbeszédet. Szálláson Johann R. Hospinianusnál volt Alistáli Györggyel együtt. Szokás volt a korban ún. album amicorumot vezetni (ld. Refwiki, emlékkönyv), s fennmaradt az ő saját naplója Zürichben, de számtalan naplóbejegyzését ismerjük magyar és külföldi barátainak köteteiben is. 17 hónapot töltött Svájcban, szolgált több gyülekezet előtt (Zürich, Glarus). A zürichi főiskolán az egyháztörténész professzor, Johann H. Heidegger az egyháztörténeti tankönyvébe a magyarországi protestánsok üldözését is beillesztette, és külön egyetemi vitát tartott a Zürichben lévő 30 gályarab tiszteletére, a kiadványt pedig megjelentette, a magyarországi gályarabok írt ajánlással, felsorolva neveiket és szolgálati helyeiket.<br /> A megszabadítottak fele német és dán illetve német, holland, angol, skót közösségekhez indult tovább diplomáciai támogatást kérni az ügyükben. Harsányi M. István és Séllyei M. István maradtak Zürichben, a hozzájuk küldött és ott fennmaradt levelek tanúsága alapján látunk rá a többiek küldetésére. Elküldték egymásnak a rabságuk történetéről megjelent írásokat, a különböző nyelvű beadványokat. És innen tudjuk, hogy Séllyei ifjúkori angliai szállásadója, Maria Parsons fogadta a Londonba érkezett magyar menekülteket.<br /> A gályarabok emlékezetének különleges jelenségeként festmény is született. 1677-ben Conrad Meyer nagyméretű olajfestményt készített, mely Séllyei Istvánt és Harsányi Istvánt ábrázolja papi öltözetben, szakállal, bal kezükben bibliával, közöttük a háttérben a gályát látjuk s az angyal tartotta szalagon Séllyei egyik bibliai szimbólumát, a 2Kor 4,9-et görögül. A képek alatt Johann Ulrich latin disztichonjai mutatják be a két lelkészt, majd pedig 24 református és 6 evangélikus lelkész és tanár neve és affiliációja olvasható (ezt ma a Zentralbibliothek Zürich őrzi). Ennek a nagy képnek van külön-külön a lelkészeket ábrázoló másolata. Előbb id. Révész Imre adott hírt a különleges alkotásról (1852), majd Barabás Miklós számára készíttetett egy másolatot, amiből a művész kőnyomatot hozott létre (1858), s ebből a későbbiekben a gályarabság évfordulóin képeslapot, érmét, újabb variánsú metszetet gyakran alkottak újra az emlékezők.<br /> <br /> A reformációs istentiszteleten búcsúztatták el a zürichi 14 egykori gályarabot, 1677. okt. 20-án, ahol a magyarok részéről ismét Séllyei István tartott latin nyelven búcsúbeszédet. Ennek a szövegnek számos másolata és német fordítása maradt fenn a svájci közgyűjteményekben. A szöveg az üldöztetésről szól és a zürichi reformáció fogadókészségét köszöni meg. Innen 3 csoportban indultak haza, Séllyei az Ulm, Nürnberg útvonalon jutott Pápára, ahol nagy csodálkozással és az Istent magasztalva fogadták.<br /> <br /> == A hazatérés utáni évek ==<br /> A hagyomány szerint többszöri zaklatás ellenére hűséggel szolgált tovább, mint lelkész és mint püspök is. Házas ember volt, felesége Babos Zsuzsanna (1642–1717), gyermekeik: Pál (1698–1701 pápai rektor, neje: Balázsfi Kata, gyermekei: Sámuel, Judit), Kata (fia: Czernel János). Séllyei Pál az apját követve volt zürichi ösztöndíjas (1693–95) és tanult Londonban is (1697). Unokája, Sámuel, zempléni lelkész lett (megh. 1768).<br /> Séllyei István temetésén Pápán 1692. okt. 19-én Hodosi Sámuel prédikált (a püspöki székben később az utóda). A 2Tim 4,6-8 alapján beszélt (Pallyajat Alhatatossan meg-futó Isten Hü szolgajanak el-tetetett Igassag Koronaja, RMK I, 1578): a cím és a textus alapján sejthető a magyarázat a mártírok koronájáról, de az írásban megjelent változatban csak közvetett utalás szólt az üldöztetésről. A felesége felett 25 évvel később a gályarabtársának és egyben püspökségben közvetlen utódának, Csúzi Cseh Jakabnak az unokája, Csúzi Cseh János mondta a halotti verses búcsúztatót (DRK, R 1346). Emlékét őrzi a pápai Református Gimnázium falán egy kettős dombormű (Kocsi Csergő Bálinttal együtt), ugyanott a református templomban emléktábla, a közelben utca viseli a nevét. További adatok, képek elérhetőek: gályarabok.drk.hu oldalon.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> BOZZAY Réka – LADÁNYI Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595–1918 / Hongaarse studenten aan Nederlandse Universiteiten, 1595–1918, Bp., 2007 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 15), nr. 369, 1333, 2205.<br /> <br /> CSORBA Dávid: ‘Svájci források a magyarországi gályarabok történetének kutatásához’, in: Mártírium és emlékezet: Protestáns és katolikus narratívák a 15–19. században, Debrecen: Egyetemi, 166–178 (Loci Memoriae Hungaricae, 3).<br /> <br /> Galyarabok.drk.hu<br /> <br /> GÖMÖRI György: Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken, 1526–1789 / Hungarian Students in England and Scotland, 1526–1789, Bp., 2005 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 14), nr. 261, 295.<br /> <br /> HEGYI Ádám: A gályarab lelkészek bejegyzései Johann Heinrich Fries (1639–1718) albumában: magyarországi diákok Bázelben és Zürichben 1677 és 1720 között, Egyháztörténeti Szemle, 11(2010/1), 9–27. (https://epa.oszk.hu/03300/03307/00025/EPA03307_egyhaztorteneti_2010_01_009-027.htm)<br /> <br /> UŐ: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és főiskolákon 1526–1788 (1798), Bp., ELTE Egyetemi Levéltár, 2016 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 6), nr. 564, 566.<br /> HEIDEGGER, Johann H.: Consolatio Christiana S[anctae] Martyrum. Resp. J. H. Ziegler, F. Brunner, Tiguri, typis D. Gessneri, 1678.<br /> <br /> HÖRCSIK Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai, 1617–1777, s. a. r.: DIENES Dénes, Sárospatak, SRKTGy, 1998, 81–82, 223.<br /> <br /> Inscriptio Album Amicorum, http://iaa.bibl.u-szeged.hu/index.php.<br /> <br /> IMRE Mihály: Consolatio és reprezentáció – mártírok vigasztalása Zürichben, in Protestáns mártirológia a kora újkorban, szerk. CSORBA Dávid, FAZAKAS Gergely Tamás et al., Studia Litteraria, 51(2012/3–4), 161–188.<br /> <br /> KOCSI CSERGŐ Bálint: „Kősziklán épült ház ostroma”, ford. Bod Péter, Szimonidesz Lajos, Miklós Dezső, s. a. r. M. D., [Leányfalu], szerzői kiad., [1995].<br /> <br /> KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai, I. 1526–1760, Pápa, 20222 (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai; Forrásközlések, 10), 60, 256–257.<br /> <br /> S. VARGA Katalin (kiad.): Vitetnek ítélőszékre… Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve, Pozsony, Kalligram, 2002.<br /> <br /> TÓTH Ferenc: A’ helvétziai vallástételt követő Tul a’ dunai superintendentziában élt református Püspökök élete, e’ jelen való időkig lehozva, Győr, Streibig Jósefné, 1808.<br /> Staatsarchiv Zürich, A 185.1 Ungarn (1477-1797), nr. 145.<br /> <br /> THURY Etele: Adatok a magyar protestáns gályarab lelkészek történetéhez, Bp., Athenaeum, 1912.<br /> <br /> ZSILINSZKY Mihály: Egyháztörténeti emlékek a zürichi könyvtárból, Sárospataki Füzetek, 1866, 73–77, 165–167, 280–282, 453–463.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Csorba Dávid]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1239 2025-12-27T21:53:22Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Cseszkó Gyula (1902–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diakonissza anyaházak Magyarországon]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filadelfia Diakonissza Intézet]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Gy&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Gyermekvonatok Hollandiába (1920-1930)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyermekvonatok Hollandiába (1947-1949)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyökössy Endre (1913–1997)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Holland hadifoglyokat segítő református akciók Magyarországon a második világháború alatt]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Horkay Barna József (1908–2003)]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszti Béla (1895–1968)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> [[Joó Sándor (1910–1970)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kis Bálint (1772-1853)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Miklós Ödön (1895–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Napkeleti Baráti Kör]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Erdély fejedelme]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 16-18. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Segesváry Lajos (1907–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István (1627–1692)]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Stipendium Bernardinum]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szendrey István (1884–1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szeremlei Sámuel (1837-1924)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szoboszlai Pap István (1786-1855)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tokaj vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Vallásügyi rendelkezés 1715]]&lt;br&gt;<br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]&lt;br&gt;<br /> [[Voetius diákegyesület (Gereformeerde Theologen Studentenvereniging Voetius)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Z&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zoványi György (1656?-1758)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Miskolci_Bodn%C3%A1r_Mih%C3%A1ly_(%3F%E2%80%931675)&diff=1238 2025-12-27T11:49:00Z

<p>Csorba.david: /* Szakirodalom */</p> <hr /> <div>Miskolci Bodnár Mihály (Miskolc, ? – Chieti, 1675. május 19.) gályarab református prédikátor, Fülek lelkipásztora.<br /> <br /> == Családi háttér és tanulmányok ==<br /> A nagyapa, Bodnár András, a törökkel vívott harcban érdemelte ki, hogy II. Mátyás király nemesi címet adományozott neki és két fiának: Jánosnak és Mártonnak. János, az édesapa, Miskolc főbírája, majd főjegyzője volt. <br /> Miskolci Bodnár Mihály születési időpontja nem tisztázott. Egyes források szerint 1620-ban, vagy 1620 és 1627 között született, de találunk 1629-es említést is. <br /> Helyben, Miskolcon kezdte meg tanulmányait, majd 1647-ben írt alá a sárospataki kollégiumi törvényeknek. Végzősként ő volt a kollégium szeniora. Jó diák volt, a tanári kar őt javasolta külföldi tanulmányokra, így került ki a franekeri egyetemre, miután Liszkán tanítói állást vállalt, hogy megkeresse a peregrinációja költségeit. Hollandiába jutott ki, Franekerben disputált 1653-ban C. Schotanusnál dogmatikai témában (RMK III, 1836). A kiadványt ajánlotta liszkai és miskolci támogatóinak. Hazatérte után Fülek lelkipásztora lett. A nógrádi város ekkor – geopolitikai fekvése és a vára miatt – jelentős központnak számított. A török elleni harcban fontos szerepet töltött be és a 17. század közepére a református eklézsiája is megerősödött.<br /> <br /> == Fülek ==<br /> Fülek évszázadok óta menedéket jelentett a menekülő nemesek számára. Azon tizenhét magyar vár közé tartozott, amely menedéket nyújtott a tatárjárás időszakában a magyar nemességnek. Minden bizonnyal ez a gyakorlat elevenedett meg a kezdődő ellenreformáció időszakában is, amikor az ország más területeiről ide menekülhettek a református családok. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor az ellenreformáció erős hulláma elérte Füleket, akkor a gyülekezet – szinte egyik napról a másikra – megszűnt: az eklézsiát alkotó családok tovább menekültek.<br /> <br /> == Tatárfogság ==<br /> Miskolci életében többször is szenvedett el fogságot. Az elsőt 28 évesen, amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, lengyelországi hadjáratra indult. A családi hagyomány szerint a fejedelem édesanyja, Lorántffy Zsuzsanna, Miskolci Bodnár Mihályt is felkérte, hogy lelkészként menjen a fiával. A fejedelmet, Lengyelországban magára hagyták a szövetséges svédek, románok és kozákok, így egy megalázó békekötésre kényszerült és súlyos váltságdíjat kellett fizetnie a szabad elvonulásért. Katonái a határnál tatárok fogságába estek, mert a lengyel kísérőik elárulták őket. Így került Miskolci is a Krím-félszigetre. Szabadulásának az árát, a szülei, ismerősei és a füleki gyülekezet tagjai adták össze.<br /> <br /> == Gyülekezeti élet ==<br /> A füleki gyülekezet Miskolci Bodnár Mihály időszakában élte virágkorát. A prédikátor „torony alól nősült”: Paksi K. György (?-1651/52) kecskeméti lelkész, dunamelléki szuperintendens, majd rimaszombati lelkész árva lányát, Erzsébetet vette feleségül. Lelkészi szolgálatának részleteiről nem maradtak fenn adatok.<br /> Hazakerülése utáni életéből maradt fenn egy nem mindennapi történet, melyről két magánkézirat tudósít (Gömöri Katalin és Miskolczi Bodnár Pál kéziratos családtörténete). Ha kellett, fegyvert fogott a portyázó és a városba be-betörő törökkel szemben, és ezt meg is jegyezték róla a törökök. Vagy a fent említett váltságdíjnak – amit ő tartozásként tartott számon – a rendezése miatt, vagy családi okból ment Miskolcra 1664-ben, a szükséges városi passzus (útlevél) szerint marhavásárra ment, de elfogták. Egerben raboskodott, míg meg nem érkezett az újabb váltságdíj, amit ezúttal a családja szedett össze. Édesapja, mint Miskolc város egyik elöljárója, három miskolci bírót szerzett kezesnek, és a török a váltságdíj mellé azt a feltételt szabta, hogy Miskolci Bodnár Mihály többé nem fog harcolni ellenük. <br /> <br /> == A pozsonyi per és a szenvedés ==<br /> Életének legszomorúbb és legfájdalmasabb részét ismerjük a legaprólékosabban. Ő is megkapta idézését 1674. március 5-re, a második pozsonyi vértörvényszék elé. A per jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Séllyei István, pápai református püspök helyettesévé választották őt a többiek: kitűnő műveltségű, tiszteletre méltó férfiú volt. A per során megpróbálták őt „leválasztani” a többiektől, de nem tört meg semmilyen fenyegetésre, vagy kecsegtető ajánlatra. Szelepcsényi érsek egy alkalommal felajánlotta neki, hogy ha aláírja a hitehagyást, akkor a Hont vármegyei Bozsok várának kapitányává teszi őt, tehát az érsek saját uradalmába helyezte volna. Majd négyőjüket – Miskolcit, Séllyei Istvánt, Bátorkeszi István veszprémi és Czeglédi Péter lévai lelkészt – ott helyben vasra verték és bilincsben vitték át a pozsonyi várbörtönbe. Miskolcit hozzábilincselték Lányi György korponai evangélikus tanítóhoz. 1674. május 29-én vitték át őket Berencs várába, majd egy évnyi raboskodás után, 1675. március 18-án indították útnak a foglyokat dél felé gyalog, bilincsekkel a lábaikon.<br /> <br /> Kollonich érsek külön megparancsolta a rabokat kísérő német fegyőröknek, hogy „ha bárkién is, de Miskolczi béklyóin soha ne enyhítsenek”. A bilincsek felsebezték Miskolci lábát és a seb elfertőződött, a lába begennyesedett és szinte elrohadt. Triesztben hajóra tették a foglyokat, az olasz partokon – ahogy Kocsi Csergő Bálint írta – a társai már pokrócba csavarva vitték magukkal Pescarán át Chietibe, de innen már nem tudott tovább menni. Utoljára kérte, hogy olvassanak fel neki a Zsoltárok könyvéből. Itt halt meg 1675. május 19-én.<br /> <br /> == Emlékezete ==<br /> Miskolci Bodnár Mihály emlékezetét máig őrzi a füleki református gyülekezet. A 17. század végén megszűnt közösségnek csak 2002-ben lett újra saját temploma a városban. A templom falán egy fából készült, faragott emléktábla őrzi a hajdani gályarab prédikátor emlékét, amelyen egy tőle való idézet olvasható: „Ha pedig semmi vétkem nem lévén mégis megbüntetnek, én arról nem tehetek”.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Gályarab honlap: https://galyarabok.drk.hu/&lt;br&gt;<br /> <br /> GÖMÖRI Katalin: A hitvalló. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában.<br /> KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok, 1-9, Bp., Grill, 1911–15, https://mek.oszk.hu/25000/25079/<br /> KONCSOL László: Miskolczi Bodnár Mihály, Kálvinista Szemle, 1999/2, 5.<br /> MISKOLCI BODNÁR Pál: Miskolci Bodnár Mihály volt füleki prédikátor élete, munkássága és halála. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában.<br /> RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, Lugos, Traunfellner 1899, 129–132.<br /> S. VARGA Katalin: Vitetnek ítélőszékre. Az 1674-es gályarabperek jegyzőkönyve, Pozsony, Kalligram, 2002, 298.<br /> SOMOGYI Alfréd: Miskolci Bodnár Mihály, in Kolumbán Vilmos József (szerk.): Praeceptor historiae ecclesiasticae: tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára, Kolozsvár, KPTI, 2022, 574–584.<br /> SZIMONIDESZ Lajos: Magyar vértanuk nyomában. A Szelepcsényi-Kollonics-féle reformáció vértanui - Kocsi Csergő Bálint műve a gályarab-per tizenkilenc vértanujáról és Trusius Jób két verses összeállítása a számüzött evangélikus egyházi férfiak veszteségeiről, Bp., Misztótfalusi, 1944.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Somogyi Alfréd]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Geleji_k%C3%A1nonok_(1649)&diff=1237 2025-12-27T11:45:53Z

<p>Csorba.david: /* Szakirodalom */</p> <hr /> <div>Az egyházi törvénykönyv Geleji Katona István (1589–1649) erdélyi püspök nevéhez kapcsolódik, akit a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat (1646) bízott meg annak összeállításával, melyet 1649-ben zárt le.<br /> <br /> == Kontextus ==<br /> Megszületésére és elfogadására nézve idézzük a leghűségesebb tanút, magát a püspököt: „Lassan már három éve annak – írja 1649-ben –, hogy a boldog emlékezetű Öreg Rákóczi György felséges fejedelmünk nemzeti zsinatot hívott össze Szatmárnémetiben, amelyen valamennyi képviselő egybehangzó akarattal többek között eldöntötte, hogy összegyűjti azokat az egyházi törvényeket, amelyek alapján a magyarországi Tiszáninneni és Tiszántúli, illetve az Erdélyi egyházakat kormányozzák, hogy ezekkel szövetségünket szorosabbra vonjuk, és barátibb kapcsolatot ápolva egyesülhessünk. Azt a munkát pedig, amelyet a szent közösség rám rótt, annál szívesebben vállaltam, minél inkább felismertem annak szükségességét dolgaink jelen állása közepette. Összegyűjtöttem hát ezt a száz törvénycikket részben a boldog emlékezetű őseink régi törvényei közül, már amelyekhez hozzájutottam, részben néhány igen képzett tudós teológusnak (például Zeppernek és másoknak) az egyházi igazgatásról szóló munkáiból; átnéztem A Második Helvét Hitvallás fejezeteit, amelyet őseink elfogadtak, továbbá a németalföldi egyházak liturgiáját és törvénykönyveit; s ami ezekben volt, és úgy láttam, hogy illenek népünk jelen állapotához és lelkületéhez, azokat átvettem, és amennyire tudtam, egységesítettem módszerüket és stílusukat, és felosztottam 38 fejezetre. Ezeket aztán többször is alávetettem részben néhány ember magán-, részben pedig többek nyilvános vizsgálatának. Először Kolozsvárott 1647-ben azon az ünnepélyes és népes zsinaton, amelyet az említett felséges és soha eléggé nem dicsérhető fejedelem akaratából és tekintélyével hívtak egybe, és amelyen megjelent Magyarországról a Tiszáninneni és a Tiszántúli, illetve az Erdélyi egyházak csaknem mindegyik egyházi és világi képviselője. Másodszor pedig itt, Gyulafehérvárott a múlt évben, vagyis az 1648-ban tartott országgyűlésen, ahol a mi vallásunkon lévő jelesebb főurak újra átnézték, és azokat a kérdéses pontokat, amelyeket a kolozsvári ülésen függőben hagytak, a bölcs és kegyes fejedelem jelenlétében, alaposabban átgondolva és jobban megfontolva végigtárgyalták és elegyengették, vagyis törülték a törülnivalót, hozzáadták a hozzáadnivalót, és módosították a módosítanivalót. Továbbá, harmadszor, e folyó 1649. évben és a nevezett helyen, vagyis Gyulafehérvárott bemutattam ugyanazon nevű és hírű jelenlegi felséges fejedelemnek, aki atyja erényeinek és méltóságának természetes és törvényes örököse; ő maga mellé vette néhány tanácsosát, és megtisztította azt minden olyan dologtól, amely okot adhatott volna az ellenségnek a rágalomra. Végre negyedszer – hogy semmi fontos belőle ki ne maradjon –, épp most, nemrég, a június 12-én tartott marosvásárhelyi Közzsinatunkon, ahol jelen voltak még azok is, akikről az a hír járta, hogy némely dolgokban nem értenek egyet velünk; nos, itt hangosan és érthetően felolvasták, és valamennyi egyházi képviselő újra egybehangzó véleménnyel, ellentmondás nélkül jóváhagyta és elfogadta. Tehát már csak az van hátra, hogy kinyomtassuk és közzétegyük, őfelsége, a fejedelem kegyes engedélyével, mindannyiunk legforróbb óhajtására; legyen rajta áldás és jó szerencse”.<br /> <br /> == Tartalma ==<br /> A kánonok az akkori szolgáló rendnek készültek, amelynek száma 7 volt: 1. lelkészek, 2. esperesek (seniores), 3. püspökök (superattendentes), 4. tanítók (rectores scholarum), 5. kántorok (cantores), 6. presbiterek (a testület még nincsen annak rendje és módja szerint megszervezve – mondja Geleji), 7. egyházfiak (aeditui).<br /> <br /> == Lelkészek ==<br /> 1. A lelkészek. Öt dolog szükséges a lelkésznek: 1. magas fokú vagy legalább erős középfokú műveltség, 2. igaz tan, 3. törvényes elhívás és küldetés („Vocatio et missio legitima”), 4. hűséges szolgálat, 5. makulátlan élet. E követelményeket külön-külön tárgyalja majdnem 50 oldalon át. (IV–LXXXV. kánonok).<br /> <br /> 1/1. Alapos tudás nélkül: vak vezet világtalant. Az V. kánon szigorúan előírja a lelkészi vizsgát, amelyen szükséges megvizsgálni a jelölt tudományát és tanbeli tájékozottságát. Ha ezek nem kielégítők el kell tanácsolni. <br /> A lelkészek kötelesek beszerezni a Bibliát, a Liturgiát, teológiai kommentárokat (Ó- és Újtestamentumhoz egyaránt). Egy-két megintés után a lelkészi közösségnek kell oda hatnia, hogy az említett alapmunkákat beszerezzék.<br /> <br /> 1/2. A lelkészek feladta gondoskodni a hívek lelki üdvéről. Ezért minden gyanús tanítást ki kell szűrnie a gyülekezetből, hiszen sok hamis próféta támadt, akik farkasok módjára rontanak a nyájra. Óvatosnak kell lennie akkor is, ha idegen személy akarna letelepedni gyülekezetében. Az ilyennek az esperes aláírásával kell jelentkeznie a lelkésznél.<br /> Kapcsolatot nem tarthat fenn olyan személyekkel, akik kétes tanítást vallanak. Az ilyeneket csak az esperes beleegyezésével provokálhatja disputációra. Ha mégis, tisztségétől megfoszttatik. Csak az egyház hitvallásainak megfelelő tanítást hirdethet. Ellenkező esetben állását elveszíti. Aki mást tanít vagy másféle liturgiát követ a szertartásban, mint a hivatalosat, tisztségétől megfosztható.<br /> <br /> 1/3. Isten haragszik az olyan prófétára, aki a tőle kapott elhívás nélkül prófétál. Senki ne bitorolja tehát a lelkészi szolgálatot elhívás nélkül. Kettős elhívás szükséges ehhez: a.) belső (Istentől, Szentlélek által), b.) külső (a presbiterektől, vagyis azon elöljáróktól, akik az egyházban kegyesség és méltóság dolgában kiemelkednek).<br /> Akik e kettős elhívást megkapták, szolgálatba állhatnak, de csak miután az egész egyház felkészültségüket megvizsgálta és közös szavazat alapján döntött. Ezt ünnepélyes felszentelés, kézrátétel általi megerősítés követ. Mindezt a püspök pecsétes levele igazolja.<br /> A XVII–XXV-ig terjedő kánonok a lelkészi szolgálat elfoglalásának etikáját és hivatalos eljárását, illetve a lelkész fizetésre tekintő rendelkezéseket tartalmazák. XXVI-tól a lelkész szőlője és a lelkészi lakás körüli kötelességek következnek, majd a lelkészi állások megüresedése, leányegyházközségek anyásítása kérdésével foglalkoznak.<br /> <br /> 1/4. A lelkészi szolgálatok. Hét szolgálati kört ír körül: 1. a tanítás, 2. imádkozás és bibliaolvasás, 3. katekizáció, 4. ünnepi szolgálatok, 5. a sákramentumok kiszolgáltatása, 6. esketés, 7. családlátogatás és lelkigondozás (XXXIV–LXXVII. kánonok).<br /> Így bontja le a lelkészi feladatkört, szolgálatot és illő viselkedést a mindennapok szintjéig, egészen a lelkész kegyes és tisztességes társalgása, a baráti társaság megválasztása, illetve a világi foglalkozásoktól való elfordulása kérdésköréig.<br /> <br /> A törvénykönyv megszületésének egyházpolitikai környezete magyarázza a LXXXV. kánon fontosságát, amely a lelkészek engedelmességével foglalkozik. A törvénykönyv e pontja elismeri ugyan, hogy a lelkészek mind egyenlők, de határozottan kimondja, hogy az egyház javát szolgáló dolgokban engedelmeskedniük kell az általuk választott esperesnek, illetve püspöknek. Kötelesek tehát: feletteseik kérésére a zsinaton megjelenni, bárhová elmenni, ha őket az egyház ügyében küldik, a gyűlésre hívó leveleket sértetlenül eljuttatni a szomszédos gyülekezetekbe stb. Ha a kötelező tiszteletet és engedelmességet nem adják meg feletteseiknek az esperesek először négy szem között, vagy a parciális zsinaton barátilag intsék meg. Ha ez nem használt, akkor a generális zsinat előtt kell keményebben megróni. A harmadik lépés már a lelkészi tisztség megvonása, ha az előbbi két megintés után is engedetlenek maradtak.<br /> „Mert bár az egyeduralmat és az antikrisztusi hierarchiát méltán kárhoztatjuk és megvetjük, de azt az anarchiát vagy küklopszi államformát sem tűrhetjük meg, amelyben senki nem hallgat senkire, és amely az egyeduralomnál is sokkal veszélyesebb. Az egyházi kormányzatban mi az arisztokratikus, vagy pontosabban az arisztokratikus-demokratikus formát fogadjuk el.”<br /> <br /> == Esperes ==<br /> A LXXXVI–LXXXIX. kánonok az esperes tisztségét határozzák meg. Az egyházmegyék lelkészi közösségéből a lelkészek olyan embert tartoznak megválasztani erre a tisztségre, aki képzettség, hit, tapasztalat, bölcsesség dolgában kiemelkedik közülük, és akinek a személyével kapcsolatban a püspöknek sincsen semmi kifogása (nec improbante Episcopo).<br /> Feladata irányítani és kormányozni saját egyházmegyéjét, és nem avatkozhat a szomszédos megyék egyházi kormányzásába. Jogköre korlátozott és nem teljes. Nem avatkozhat bele tirannus módjára a lelkészek munkájába, de éberen kell őrködnie, hogy egyházmegyéje területén mind a tanítás, mind a rítus, mind pedig a jurisdictio tekintetében rend legyen.<br /> Geleji az espereseknek két feladatkört ír körül: 1. az egyházközségek vizitációja, 2. parciális zsinatok összehívása.<br /> Az esperes két vagy három lelkésztársával évente egyszer tartozik meglátogatni az egyházközségeket. A vizitáció során a gyülekezeti tagok megkérdezésével kell ellenőriznie, hogy a helybeli lelkész tanítása megegyezik-e a hitvallásokkal, az előírt istentiszteleti alkalmakat elhanyagolta-e, a nyilvános bűnösöket megdorgálta-e, a sákramentumokat Krisztus rendelése szerint szolgáltatta-e ki, a házassági szándékukat bejelentő ifjakat kétszeri kihirdetés után eskette-e össze, betegeket látogatott-e, jelen volt-e a temetési menetben, ha erre felkérést kapott stb. Emellett kötelessége volt az iskolai munka ellenőrizése is, el egészen a tanító egyházi szolgálata számbavételéig.<br /> Az esperes másik kötelessége volt (speciale officium) összehívni az egyházmegyei (parciális) zsinatot, akár székhelyén, akár egy másik, arra alkalmas helyen. Ezt évente három alkalommal kell megrendezni: az elsőt Gergely-napja körül (circa festum Papistis Papae suo Gregorio sacrum), a másodikat a Generális zsinat előtti héten, a harmadikat pedig Szent Mihály napja előtt kell egybehívni. Ezek mellett soron kívül is hívható össze parciális zsinat, ha valamely halasztást nem szenvedhető ügy azt megkívánja.<br /> <br /> == Püspök ==<br /> A püspök kötelességeit és szolgálati körét a XC–XCIII. kánonok írják körül. „Az erdélyi fejedelemség egész területén, valamint a csatolt részeken lévő egyházmegyék, vagyis dioecesisek egybegyűlt lelkészei püspököt, vagyis superintendenst válasszanak, ha az előbbi meghalt vagy más egyházkerületbe távozott”.<br /> A püspök személyét illetően nagy körültekintéssel kell lenniük. Legyen a püspök testi és lelki ajándékokkal megáldott (animi et corporis dotibus exornatum), kegyes életű, tanult, bölcs és szorgalmas. Az apostolokhoz hasonlóan továbbá legyen feddhetetlen, igazságos, mérsékelt, csendes, vendégszerető, egyfeleségű, alkalmas a tanításra. Ne legyen büszke, beképzelt, borivó, gyűlölködésre hajló, rágalmazó, fényűző, pénzsóvár stb.<br /> Kötelessége az egyházkerületéhez tartozó egyházakról és iskolákról, azok javairól gondoskodni, azokat Isten Igéje és az egyházi törvények szerint teljes odaadásával köteles építeni. Tartozik felülvizsgálni a lelkészjelöltek felkészültségét, kegyes életét és szerény magaviseletét. Ha kevélyen vagy szenvedélytől fűtötten döntött valamely kérdésben, akkor az esperesek kollégiumának, közös egyetértéssel, először négy szemközt kell őt megintenie, ha pedig ez nem vezetett eredményre, a generális zsinat elé kell terjeszteni a panaszt, amely fórum őt majd rendreutasítja, vagy leteszi hivatalából.<br /> <br /> == Utóélete, jelentősége ==<br /> A szatmári református egyházmegye 1873. szeptember 25-én Tiszabecsen tartott ülésén elhatározta, hogy a magyar református egyház törvényeit összegyűjti. Ezzel Kiss Kálmán egyházmegyei levéltárost bízta meg. Eközben a Tiszántúli Református Egyházkerület megelőzte őket, és kiadta az országos törvényeket és statútumokat. Ezért az egyházmegyének a Geleji-féle kánonok kiadása maradt. A fordítást Kiss Áron végezte el és a szatmári egyházmegye jelentette meg 1875-ben, Kecskeméten „Egyházi Kánonok” címen. <br /> Geleji szerint a törvényeknek ugyanaz a szerepe az egyházban, mint az idegeknek a testben: a jól összehangolt működést biztosítják. Ezt tették évszázadokon át, és teszik ma is. Jelen egyházi törvényeink, ha nem is vették át szó szerint a régieket, a szellemüket annál inkább megőrizték. A Geleji-kánonok Erdélyben készült ugyan, de nem csak Erdélynek. Tudjuk, hogy használták a Tiszántúli és a Tiszáninneni egyházkerületek, de mások is. Alapvető törvények voltak, mert nemcsak a 17. század egyházi szerkezetének zavartalan működését biztosították, hanem elhatottak a 19. század második feléig, sőt, nyomuk fellelhető a mai egyházi törvényekben is. Mi több, a kor sajátos körülményei nem valami száraz egyházi paragrafusok megírását váltották ki az egyház nagy tanítójából. Geleji a szabályokat valóságos hitvallási tételekbe ágyazta, s ezzel a törvénykönyv fegyelmező, suhogó pálca helyett hitvallássá szelídült, amely megállja helyét bármelyik egyetemes református hitvallás mellett.<br /> A Geleji-kánonok az egyháztörténelem fordulópontján született meg. A 17. század második felétől Erdélyben egyre jobban kezdett terjedni a puritanizmus, amely nyomot hagyott még az ultraortodoxnak tartott református lelkészek teológiai gondolkodásán is. Az egyházi változás viszont nem erről az oldalról érkezett, bár mindenki innen várta, vagyis az egyház képét végül is nem a puritanizmus–presbiterianizmus rajzolta át. Sokkal több köze volt ehhez a politikumnak. II. Rákóczi György, a presbitérium apropóján, törvényben rendelte el a világi vezetőtestületek felállítását a református egyházban. A világi intézményt pedig ő igencsak sajátosan értelmezte, és az akkori társadalmi viszonyoknak megfelelően illesztette be az egyház szerkezetébe. Így aztán nem a klasszikus presbitérium jött létre. A társadalom rendi/feudális szerkezete ugyanis ezt nem tette lehetővé, „a nép nyomorúságos és szolgai állapota miatt”, ahogyan a Szatmárnémeti Zsinat mondja. Ehelyett amolyan főúri legfelsőbb egyházi kormányzótestület született, későbbi nevén Főkonzisztórium. Fordulópont volt, mert a kettős egyházkormányzat (Főkonzisztórium és Generális Zsinat) addig ismeretlen volt a református egyházban. Geleji, válaszként a világiak erőteljes nyomulására, a törvénykönyvvel tett próbát arra, hogy mennél távolabb tartsa őket az egyház vezetésétől. Sokkal jobban tartott tőlük, mint a puritanizmustól, amely előtt ő ugyan kaput nyitott, de a két Rákóczi fejedelem akarata előtt meghátrálni kényszerült. (A puritanizmus integrálására tett többrétű próbálkozása miatt sem illik rá az a jellemzés, amelyet az utókor Medgyesi Pálnak, a nagy riválisnak epés megjegyzéseiből alakított ki róla.) Geleji törvényalkotó tette nem a maga korában, hanem egy emberöltővel később, a Habsburg-uralom erőszakos ellenreformációja idején hozta meg a gyümölcsét. Törvényalkotása providenciális volt. Megerősítette az egyház szerkezetét, és nem dobta oda az independentizmus martalékául, hogy önálló és független gyülekezetekre darabolódjon szét, így a református egyház erős szerkezetét nehezebben tudta megbontani a rekatolizáció, miközben a független egyházközségeket könnyen bedarálta volna. Még a korábban ártalmasnak tartott főúri egyházkormányzati testület is hasznára vált a teher alá kényszerült egyháznak: felébresztette a református főurak felelősségtudatát egyházuk iránt, és nagyobb motivációt keltett bennük a jogtalanságok elleni küzdelemben. Tehát a 17. századi Erdélyi egyház szerkezeti megerősödése, A Ruber-féle kánonokkal kezdve és a Geleji-törvényekkel befejezve, biztosíték volt az elkövetkező próbatételek átvészelésére, és ugyanakkor alapul és mintául szolgált a kései, és, miért ne, a mai törvényalkotóknak. Ebben áll jelentőségük.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> 1. Egyházi Kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyűjtött s a kor kívánalmaihoz képest több másokkal is bővített és kissé jobb rendbe szedett Geleji Katona István, az erdélyi igazhitű egyházak püspöke, 1649. Függelékül a Szatmár-németiben 1646. évben tartozkodó Nemzeti Zsinat végzései, ford. Kiss Áron, Kecskemét, Szatmári reform. egyházmegye, 1875.&lt;br&gt;<br /> 2. A Geleji-Kánonok. A Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat végzései. A Ruber-féle egyházi törvények, ford., előszó: Buzogány Dezső, Bp., Kálvin, 2020.&lt;br&gt;<br /> 3. A protestáns ortodoxia és a Geleji Kánonok, in Buzogány Dezső: Harc a tiszta evangéliumért, Kolozsvár, 1999.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Buzogány Dezső]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Geleji_k%C3%A1nonok_(1649)&diff=1236 2025-12-27T11:44:21Z

<p>Csorba.david: /* Szakirodalom */</p> <hr /> <div>Az egyházi törvénykönyv Geleji Katona István (1589–1649) erdélyi püspök nevéhez kapcsolódik, akit a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat (1646) bízott meg annak összeállításával, melyet 1649-ben zárt le.<br /> <br /> == Kontextus ==<br /> Megszületésére és elfogadására nézve idézzük a leghűségesebb tanút, magát a püspököt: „Lassan már három éve annak – írja 1649-ben –, hogy a boldog emlékezetű Öreg Rákóczi György felséges fejedelmünk nemzeti zsinatot hívott össze Szatmárnémetiben, amelyen valamennyi képviselő egybehangzó akarattal többek között eldöntötte, hogy összegyűjti azokat az egyházi törvényeket, amelyek alapján a magyarországi Tiszáninneni és Tiszántúli, illetve az Erdélyi egyházakat kormányozzák, hogy ezekkel szövetségünket szorosabbra vonjuk, és barátibb kapcsolatot ápolva egyesülhessünk. Azt a munkát pedig, amelyet a szent közösség rám rótt, annál szívesebben vállaltam, minél inkább felismertem annak szükségességét dolgaink jelen állása közepette. Összegyűjtöttem hát ezt a száz törvénycikket részben a boldog emlékezetű őseink régi törvényei közül, már amelyekhez hozzájutottam, részben néhány igen képzett tudós teológusnak (például Zeppernek és másoknak) az egyházi igazgatásról szóló munkáiból; átnéztem A Második Helvét Hitvallás fejezeteit, amelyet őseink elfogadtak, továbbá a németalföldi egyházak liturgiáját és törvénykönyveit; s ami ezekben volt, és úgy láttam, hogy illenek népünk jelen állapotához és lelkületéhez, azokat átvettem, és amennyire tudtam, egységesítettem módszerüket és stílusukat, és felosztottam 38 fejezetre. Ezeket aztán többször is alávetettem részben néhány ember magán-, részben pedig többek nyilvános vizsgálatának. Először Kolozsvárott 1647-ben azon az ünnepélyes és népes zsinaton, amelyet az említett felséges és soha eléggé nem dicsérhető fejedelem akaratából és tekintélyével hívtak egybe, és amelyen megjelent Magyarországról a Tiszáninneni és a Tiszántúli, illetve az Erdélyi egyházak csaknem mindegyik egyházi és világi képviselője. Másodszor pedig itt, Gyulafehérvárott a múlt évben, vagyis az 1648-ban tartott országgyűlésen, ahol a mi vallásunkon lévő jelesebb főurak újra átnézték, és azokat a kérdéses pontokat, amelyeket a kolozsvári ülésen függőben hagytak, a bölcs és kegyes fejedelem jelenlétében, alaposabban átgondolva és jobban megfontolva végigtárgyalták és elegyengették, vagyis törülték a törülnivalót, hozzáadták a hozzáadnivalót, és módosították a módosítanivalót. Továbbá, harmadszor, e folyó 1649. évben és a nevezett helyen, vagyis Gyulafehérvárott bemutattam ugyanazon nevű és hírű jelenlegi felséges fejedelemnek, aki atyja erényeinek és méltóságának természetes és törvényes örököse; ő maga mellé vette néhány tanácsosát, és megtisztította azt minden olyan dologtól, amely okot adhatott volna az ellenségnek a rágalomra. Végre negyedszer – hogy semmi fontos belőle ki ne maradjon –, épp most, nemrég, a június 12-én tartott marosvásárhelyi Közzsinatunkon, ahol jelen voltak még azok is, akikről az a hír járta, hogy némely dolgokban nem értenek egyet velünk; nos, itt hangosan és érthetően felolvasták, és valamennyi egyházi képviselő újra egybehangzó véleménnyel, ellentmondás nélkül jóváhagyta és elfogadta. Tehát már csak az van hátra, hogy kinyomtassuk és közzétegyük, őfelsége, a fejedelem kegyes engedélyével, mindannyiunk legforróbb óhajtására; legyen rajta áldás és jó szerencse”.<br /> <br /> == Tartalma ==<br /> A kánonok az akkori szolgáló rendnek készültek, amelynek száma 7 volt: 1. lelkészek, 2. esperesek (seniores), 3. püspökök (superattendentes), 4. tanítók (rectores scholarum), 5. kántorok (cantores), 6. presbiterek (a testület még nincsen annak rendje és módja szerint megszervezve – mondja Geleji), 7. egyházfiak (aeditui).<br /> <br /> == Lelkészek ==<br /> 1. A lelkészek. Öt dolog szükséges a lelkésznek: 1. magas fokú vagy legalább erős középfokú műveltség, 2. igaz tan, 3. törvényes elhívás és küldetés („Vocatio et missio legitima”), 4. hűséges szolgálat, 5. makulátlan élet. E követelményeket külön-külön tárgyalja majdnem 50 oldalon át. (IV–LXXXV. kánonok).<br /> <br /> 1/1. Alapos tudás nélkül: vak vezet világtalant. Az V. kánon szigorúan előírja a lelkészi vizsgát, amelyen szükséges megvizsgálni a jelölt tudományát és tanbeli tájékozottságát. Ha ezek nem kielégítők el kell tanácsolni. <br /> A lelkészek kötelesek beszerezni a Bibliát, a Liturgiát, teológiai kommentárokat (Ó- és Újtestamentumhoz egyaránt). Egy-két megintés után a lelkészi közösségnek kell oda hatnia, hogy az említett alapmunkákat beszerezzék.<br /> <br /> 1/2. A lelkészek feladta gondoskodni a hívek lelki üdvéről. Ezért minden gyanús tanítást ki kell szűrnie a gyülekezetből, hiszen sok hamis próféta támadt, akik farkasok módjára rontanak a nyájra. Óvatosnak kell lennie akkor is, ha idegen személy akarna letelepedni gyülekezetében. Az ilyennek az esperes aláírásával kell jelentkeznie a lelkésznél.<br /> Kapcsolatot nem tarthat fenn olyan személyekkel, akik kétes tanítást vallanak. Az ilyeneket csak az esperes beleegyezésével provokálhatja disputációra. Ha mégis, tisztségétől megfoszttatik. Csak az egyház hitvallásainak megfelelő tanítást hirdethet. Ellenkező esetben állását elveszíti. Aki mást tanít vagy másféle liturgiát követ a szertartásban, mint a hivatalosat, tisztségétől megfosztható.<br /> <br /> 1/3. Isten haragszik az olyan prófétára, aki a tőle kapott elhívás nélkül prófétál. Senki ne bitorolja tehát a lelkészi szolgálatot elhívás nélkül. Kettős elhívás szükséges ehhez: a.) belső (Istentől, Szentlélek által), b.) külső (a presbiterektől, vagyis azon elöljáróktól, akik az egyházban kegyesség és méltóság dolgában kiemelkednek).<br /> Akik e kettős elhívást megkapták, szolgálatba állhatnak, de csak miután az egész egyház felkészültségüket megvizsgálta és közös szavazat alapján döntött. Ezt ünnepélyes felszentelés, kézrátétel általi megerősítés követ. Mindezt a püspök pecsétes levele igazolja.<br /> A XVII–XXV-ig terjedő kánonok a lelkészi szolgálat elfoglalásának etikáját és hivatalos eljárását, illetve a lelkész fizetésre tekintő rendelkezéseket tartalmazák. XXVI-tól a lelkész szőlője és a lelkészi lakás körüli kötelességek következnek, majd a lelkészi állások megüresedése, leányegyházközségek anyásítása kérdésével foglalkoznak.<br /> <br /> 1/4. A lelkészi szolgálatok. Hét szolgálati kört ír körül: 1. a tanítás, 2. imádkozás és bibliaolvasás, 3. katekizáció, 4. ünnepi szolgálatok, 5. a sákramentumok kiszolgáltatása, 6. esketés, 7. családlátogatás és lelkigondozás (XXXIV–LXXVII. kánonok).<br /> Így bontja le a lelkészi feladatkört, szolgálatot és illő viselkedést a mindennapok szintjéig, egészen a lelkész kegyes és tisztességes társalgása, a baráti társaság megválasztása, illetve a világi foglalkozásoktól való elfordulása kérdésköréig.<br /> <br /> A törvénykönyv megszületésének egyházpolitikai környezete magyarázza a LXXXV. kánon fontosságát, amely a lelkészek engedelmességével foglalkozik. A törvénykönyv e pontja elismeri ugyan, hogy a lelkészek mind egyenlők, de határozottan kimondja, hogy az egyház javát szolgáló dolgokban engedelmeskedniük kell az általuk választott esperesnek, illetve püspöknek. Kötelesek tehát: feletteseik kérésére a zsinaton megjelenni, bárhová elmenni, ha őket az egyház ügyében küldik, a gyűlésre hívó leveleket sértetlenül eljuttatni a szomszédos gyülekezetekbe stb. Ha a kötelező tiszteletet és engedelmességet nem adják meg feletteseiknek az esperesek először négy szem között, vagy a parciális zsinaton barátilag intsék meg. Ha ez nem használt, akkor a generális zsinat előtt kell keményebben megróni. A harmadik lépés már a lelkészi tisztség megvonása, ha az előbbi két megintés után is engedetlenek maradtak.<br /> „Mert bár az egyeduralmat és az antikrisztusi hierarchiát méltán kárhoztatjuk és megvetjük, de azt az anarchiát vagy küklopszi államformát sem tűrhetjük meg, amelyben senki nem hallgat senkire, és amely az egyeduralomnál is sokkal veszélyesebb. Az egyházi kormányzatban mi az arisztokratikus, vagy pontosabban az arisztokratikus-demokratikus formát fogadjuk el.”<br /> <br /> == Esperes ==<br /> A LXXXVI–LXXXIX. kánonok az esperes tisztségét határozzák meg. Az egyházmegyék lelkészi közösségéből a lelkészek olyan embert tartoznak megválasztani erre a tisztségre, aki képzettség, hit, tapasztalat, bölcsesség dolgában kiemelkedik közülük, és akinek a személyével kapcsolatban a püspöknek sincsen semmi kifogása (nec improbante Episcopo).<br /> Feladata irányítani és kormányozni saját egyházmegyéjét, és nem avatkozhat a szomszédos megyék egyházi kormányzásába. Jogköre korlátozott és nem teljes. Nem avatkozhat bele tirannus módjára a lelkészek munkájába, de éberen kell őrködnie, hogy egyházmegyéje területén mind a tanítás, mind a rítus, mind pedig a jurisdictio tekintetében rend legyen.<br /> Geleji az espereseknek két feladatkört ír körül: 1. az egyházközségek vizitációja, 2. parciális zsinatok összehívása.<br /> Az esperes két vagy három lelkésztársával évente egyszer tartozik meglátogatni az egyházközségeket. A vizitáció során a gyülekezeti tagok megkérdezésével kell ellenőriznie, hogy a helybeli lelkész tanítása megegyezik-e a hitvallásokkal, az előírt istentiszteleti alkalmakat elhanyagolta-e, a nyilvános bűnösöket megdorgálta-e, a sákramentumokat Krisztus rendelése szerint szolgáltatta-e ki, a házassági szándékukat bejelentő ifjakat kétszeri kihirdetés után eskette-e össze, betegeket látogatott-e, jelen volt-e a temetési menetben, ha erre felkérést kapott stb. Emellett kötelessége volt az iskolai munka ellenőrizése is, el egészen a tanító egyházi szolgálata számbavételéig.<br /> Az esperes másik kötelessége volt (speciale officium) összehívni az egyházmegyei (parciális) zsinatot, akár székhelyén, akár egy másik, arra alkalmas helyen. Ezt évente három alkalommal kell megrendezni: az elsőt Gergely-napja körül (circa festum Papistis Papae suo Gregorio sacrum), a másodikat a Generális zsinat előtti héten, a harmadikat pedig Szent Mihály napja előtt kell egybehívni. Ezek mellett soron kívül is hívható össze parciális zsinat, ha valamely halasztást nem szenvedhető ügy azt megkívánja.<br /> <br /> == Püspök ==<br /> A püspök kötelességeit és szolgálati körét a XC–XCIII. kánonok írják körül. „Az erdélyi fejedelemség egész területén, valamint a csatolt részeken lévő egyházmegyék, vagyis dioecesisek egybegyűlt lelkészei püspököt, vagyis superintendenst válasszanak, ha az előbbi meghalt vagy más egyházkerületbe távozott”.<br /> A püspök személyét illetően nagy körültekintéssel kell lenniük. Legyen a püspök testi és lelki ajándékokkal megáldott (animi et corporis dotibus exornatum), kegyes életű, tanult, bölcs és szorgalmas. Az apostolokhoz hasonlóan továbbá legyen feddhetetlen, igazságos, mérsékelt, csendes, vendégszerető, egyfeleségű, alkalmas a tanításra. Ne legyen büszke, beképzelt, borivó, gyűlölködésre hajló, rágalmazó, fényűző, pénzsóvár stb.<br /> Kötelessége az egyházkerületéhez tartozó egyházakról és iskolákról, azok javairól gondoskodni, azokat Isten Igéje és az egyházi törvények szerint teljes odaadásával köteles építeni. Tartozik felülvizsgálni a lelkészjelöltek felkészültségét, kegyes életét és szerény magaviseletét. Ha kevélyen vagy szenvedélytől fűtötten döntött valamely kérdésben, akkor az esperesek kollégiumának, közös egyetértéssel, először négy szemközt kell őt megintenie, ha pedig ez nem vezetett eredményre, a generális zsinat elé kell terjeszteni a panaszt, amely fórum őt majd rendreutasítja, vagy leteszi hivatalából.<br /> <br /> == Utóélete, jelentősége ==<br /> A szatmári református egyházmegye 1873. szeptember 25-én Tiszabecsen tartott ülésén elhatározta, hogy a magyar református egyház törvényeit összegyűjti. Ezzel Kiss Kálmán egyházmegyei levéltárost bízta meg. Eközben a Tiszántúli Református Egyházkerület megelőzte őket, és kiadta az országos törvényeket és statútumokat. Ezért az egyházmegyének a Geleji-féle kánonok kiadása maradt. A fordítást Kiss Áron végezte el és a szatmári egyházmegye jelentette meg 1875-ben, Kecskeméten „Egyházi Kánonok” címen. <br /> Geleji szerint a törvényeknek ugyanaz a szerepe az egyházban, mint az idegeknek a testben: a jól összehangolt működést biztosítják. Ezt tették évszázadokon át, és teszik ma is. Jelen egyházi törvényeink, ha nem is vették át szó szerint a régieket, a szellemüket annál inkább megőrizték. A Geleji-kánonok Erdélyben készült ugyan, de nem csak Erdélynek. Tudjuk, hogy használták a Tiszántúli és a Tiszáninneni egyházkerületek, de mások is. Alapvető törvények voltak, mert nemcsak a 17. század egyházi szerkezetének zavartalan működését biztosították, hanem elhatottak a 19. század második feléig, sőt, nyomuk fellelhető a mai egyházi törvényekben is. Mi több, a kor sajátos körülményei nem valami száraz egyházi paragrafusok megírását váltották ki az egyház nagy tanítójából. Geleji a szabályokat valóságos hitvallási tételekbe ágyazta, s ezzel a törvénykönyv fegyelmező, suhogó pálca helyett hitvallássá szelídült, amely megállja helyét bármelyik egyetemes református hitvallás mellett.<br /> A Geleji-kánonok az egyháztörténelem fordulópontján született meg. A 17. század második felétől Erdélyben egyre jobban kezdett terjedni a puritanizmus, amely nyomot hagyott még az ultraortodoxnak tartott református lelkészek teológiai gondolkodásán is. Az egyházi változás viszont nem erről az oldalról érkezett, bár mindenki innen várta, vagyis az egyház képét végül is nem a puritanizmus–presbiterianizmus rajzolta át. Sokkal több köze volt ehhez a politikumnak. II. Rákóczi György, a presbitérium apropóján, törvényben rendelte el a világi vezetőtestületek felállítását a református egyházban. A világi intézményt pedig ő igencsak sajátosan értelmezte, és az akkori társadalmi viszonyoknak megfelelően illesztette be az egyház szerkezetébe. Így aztán nem a klasszikus presbitérium jött létre. A társadalom rendi/feudális szerkezete ugyanis ezt nem tette lehetővé, „a nép nyomorúságos és szolgai állapota miatt”, ahogyan a Szatmárnémeti Zsinat mondja. Ehelyett amolyan főúri legfelsőbb egyházi kormányzótestület született, későbbi nevén Főkonzisztórium. Fordulópont volt, mert a kettős egyházkormányzat (Főkonzisztórium és Generális Zsinat) addig ismeretlen volt a református egyházban. Geleji, válaszként a világiak erőteljes nyomulására, a törvénykönyvvel tett próbát arra, hogy mennél távolabb tartsa őket az egyház vezetésétől. Sokkal jobban tartott tőlük, mint a puritanizmustól, amely előtt ő ugyan kaput nyitott, de a két Rákóczi fejedelem akarata előtt meghátrálni kényszerült. (A puritanizmus integrálására tett többrétű próbálkozása miatt sem illik rá az a jellemzés, amelyet az utókor Medgyesi Pálnak, a nagy riválisnak epés megjegyzéseiből alakított ki róla.) Geleji törvényalkotó tette nem a maga korában, hanem egy emberöltővel később, a Habsburg-uralom erőszakos ellenreformációja idején hozta meg a gyümölcsét. Törvényalkotása providenciális volt. Megerősítette az egyház szerkezetét, és nem dobta oda az independentizmus martalékául, hogy önálló és független gyülekezetekre darabolódjon szét, így a református egyház erős szerkezetét nehezebben tudta megbontani a rekatolizáció, miközben a független egyházközségeket könnyen bedarálta volna. Még a korábban ártalmasnak tartott főúri egyházkormányzati testület is hasznára vált a teher alá kényszerült egyháznak: felébresztette a református főurak felelősségtudatát egyházuk iránt, és nagyobb motivációt keltett bennük a jogtalanságok elleni küzdelemben. Tehát a 17. századi Erdélyi egyház szerkezeti megerősödése, A Ruber-féle kánonokkal kezdve és a Geleji-törvényekkel befejezve, biztosíték volt az elkövetkező próbatételek átvészelésére, és ugyanakkor alapul és mintául szolgált a kései, és, miért ne, a mai törvényalkotóknak. Ebben áll jelentőségük.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> 1. Egyházi Kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyűjtött s a kor kívánalmaihoz képest több másokkal is bővített és kissé jobb rendbe szedett Geleji Katona István, az erdélyi igazhitű egyházak püspöke, 1649. Függelékül a Szatmár-németiben 1646. évben tartozkodó Nemzeti Zsinat végzései. Magyar nyelvre fordította Kiss Áron porcsalmai ref. lelkész s a szatmári ref. egyházmegye esperese. Kiadja a szatmári reform. egyházmegye. Nyomatott Kecskeméten, Tóth Lászlónál. 1875.&lt;br&gt;<br /> 2. A Geleji-Kánonok. A Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat végzései. A Ruber-féle egyházi törvények. Fordította és az előszót írta Buzogány Dezső. Kálvin Kiadó, Budapest, 2020.&lt;br&gt;<br /> 3. A protestáns ortodoxia és a Geleji Kánonok. In: Buzogány Dezső: Harc a tiszta evangéliumért. Kolozsvár, 1999.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Buzogány Dezső]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=G%C3%A1lyarabok_eml%C3%A9koszlopa_(1895)&diff=1235 2025-12-27T11:43:17Z

<p>Csorba.david: /* Szakirodalom */</p> <hr /> <div>== Előzmények ==<br /> A 17. századi protestáns gályarabok emlékezete 1850-es évek óta – főképpen sárospataki és debreceni református körökben – felerősödött, ám emlékműállítás először 1895-ben, Debrecenben történt. Már az 1870-es évek elejétől néhány debreceni kötődésű egyháztörténész-lelkipásztortól (id. Révész Imre, Balogh Ferenc, Rácz Károly) több olyan tanulmány és emlékbeszéd, naplóbejegyzés és levél olvasható, amelyeket a gályaraboszlop majdani felállítását előkészítőként lehet értelmezni. Ha ezek nem is mindig fejeztek ki konkrét emlékmű-állítási igényt, a későbbi monumentum ikonográfiájának és szövegeinek elemei e korai írásokban tűntek fel először. E tendencia hasonló ahhoz, ahogyan a 19. század elejétől Európa számos országában és nálunk is jellemzővé vált a nemzeti panteonizáció folyamata, azaz a „nemzet kollektív emlékezetét reprezentáló (imaginárius) dicscsarnok” nyelvi, retorikai megalkotása, majd ennek nyomán (tervek szintjén legalábbis) egy valódi panteon felépítése. (PORKOLÁB 2005, 5–6, 55, 69; FAZAKAS 2022, 90–105.)<br /> <br /> == Az emlékműállítás ==<br /> A protestáns gályarabok emlékoszlopát 1895-ben állítatta fel a református egyház, a megelőző három évtizedben – az Emlékkert Társulat 1861-es alapítása óta – formált debreceni Emlékkertben, a Református Nagytemplom és a Kollégium közötti térségben. (Ld. ezt önálló szócikkben.) Elsőként Rácz Károlynak a gályarabokról szóló sikerkönyve adta az inspirációt, ill. tanárának, Balogh Ferencnek, a kollégium egyháztörténész professzorának volt hatása a gazdag debreceni református polgárasszonyra, özv. Hegyi Mihályné Józsa Eufrozinára (1828–1906) az e célért való alapítványtételben.<br /> <br /> A Gályarabok emlékoszlopának ikonográfiáját is Balogh alakította ki. Az emlékművön a mártíromságra utaló szimbólumok és szövegek szerepelnek. Láthatjuk rajta a mártírok koronáját, annak a 41 lelkipásztornak a nevét (s utalva ezzel a mártírlisták kora újkori hagyományára is), akiket a dedikáció szerint „az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak”. Egy nápolyi három evezősoros hadigályát (triremis) ábrázoló bronzdombormű alatt kinyitott bronzbiblia áll. A lapjain a 2Tim 4,7 olvasható, a kora újkori mártíriumvállalók egyik gyakran választott textusa, Károlyi fordításában: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Szintén olvashatjuk az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Michiel de Ruyter holland tengernagy nevét. Az oszlop tetején látható golyóbis a csillagokkal a mártíriumvállalás egyetemes jellegére utalhat.<br /> <br /> Balogh Ferenc avatta fel az emlékművet a szeptember 21-i nagyszabású ünnepségen, melyen a város- és egyházvezetés, a hívek tömege, a református iskolák tanárai, diáksága, valamint az aznap felszentelt 61 fiatal lelkész vett részt. Beszédében azt bizonyította, hogy miért indokolt, ha ahhoz a Debrecenhez kötődik a gályarabokra emlékezés, amely nem volt érintett a 17. századi üldöztetésekben. Egyik érve szerint a gályarabságról szóló első jelentős emlékirat szerzője, Kocsi Csergő Bálint fiatalon Debrecenben tanult. (Ahogyan további 13 gályarab is. Ld. CSORBA 2018–2021 / 2024.) Sőt, Kocsi Csergő a nápolyi hajóról éppen a debreceni lelkészeket tájékoztatta 1675. október 5-i levelében, elpanaszolva rettenetes helyzetüket. Balogh azért is tartotta indokolt helyszínnek Debrecent az emlékezésre, mert a gyászévtized idején, éppen védettsége miatt, a város menhelye lett az üldözötteknek. A szónok továbbá a felekezeti és a nemzeti szabadság közötti szoros összefüggést hangsúlyozta. (CSIKY–BALOGH 1895; FAZAKAS 2022, 105–110.)<br /> <br /> == Ünnepségek az emlékműnél ==<br /> A rendelkezésre álló adatok szerint az első ünnepség, amelyet a gályaraboszlopnál tartottak, az emlékmű leleplezésének első évfordulóján volt, 1896 szeptemberében. A következő három évvel később, 1899 szeptemberében, néhány református teológus némileg esetleges szervezésében. Viszont ekkor határozták el, hogy a főiskolai ifjúság minden évben meg fogja ünnepelni vagy azt a napot, melyen az emlékoszlopot leleplezték, vagy február 11-ikét, amikor Michiel de Ruyter holland tengernagy megszabadította a gályarabokat. Azonban a következő évtől egy harmadik alkalmon vált rendszeressé a megemlékezés a gályaraboszlopnál. A szoborállítást is finanszírozó özv. Hegyi Mihályné 1900 júniusában keltezett alapítványa 600 koronát adott a teológiai ifjúság Hittanszaki Önképző Társulatának (HÖT) a reformáció évfordulójának megünnepléséhez. Eszerint az alap kamatját minden évben olyan ifjúnak kell adni, aki a gályarabok emlékezetére megfelelő alkalmi beszédet ír (a későbbi években alkalmi vers is díjazhatóvá vált), s azt felolvassa az emlékoszlopnál, az október 31-i reformációs ünnepélyen. (Ez utóbbi emlékezést a debreceni kollégiumban már 1889 óta rendszeresen megtartották, ill. éppen 1900-ban lett kötelező az ország református iskoláiban. Ld. a Reformáció emléknapja szócikket.)<br /> <br /> Bár az alapítvány 1901-től kezdve jutalmazott diákokat, először 1900. október 31-én emlékeztek meg a Gályarabok emlékoszlopánál, a Nagytemplomban rendezett nagyszabású ünnepséget követően: teológusok, a református felsőbb leányiskola és a tanítónőképezde tanárai és diáksága, valamint a Nagytemplomból kiözönlő tömeg. A következő évben az emlékkerti nyilvános alkalmat immár a HÖT szervezte, s az még nagyobb szabású volt, mint az előző: a debreceni reformátusok immár nemcsak a gályarabok emlékművénél emlékeztek, hanem a belváros tágabb terében, szinte körmenet jelleggel, ill. éttermi díszvacsorával. A következő években, kisebb különbségekkel, hasonlóan zajlottak az ünnepségek, a Hegyiné-féle alapítvány pályadíjának támogatásával. A debreceni gályarab-emlékezések iskolai tradíciójáról írta Szabó Lőrinc (1900–1957), 1910–1918 között kollégiumi diák volt, egyrészt a Testvérsiratók című drámai költeményét (1922), másrészt a Gályarabok éneke című 1947-es versét, a Tücsökzene ciklusban. (FAZAKAS 2022, 130–140.)<br /> <br /> Voltak példák arra, hogy más alkalmakon is az emlékoszlopnál ünnepeltek, pl. a gályarab-szabadítás 250. jubileumán, 1925 februárjában (s ekkor számos más városi helyszínen is). Az 1920-as évek második felétől a Kollégium egyes tagozatai által külön megrendezett október 31-i ünnepségek leszűkültek a gályaraboszlopnál tartott koszorúzásra, ill. dísztermi ünnepi műsorra, esetleg konviktusbeli szeretetvendégségre. A kommunista hatalomátvételt követően sem szűntek meg az október 31-i istentisztelet után a gályarabemlékműnél tartott megemlékezések, koszorúzások: ezeken a gimnáziumi diákság és a teológusok vettek részt. Több irodalmi műben történt feldolgozást (Szabó Magda: Ókút, 1970; Moldova György: Negyven prédikátor, 1973) követően a korszak két kiemelkedő ünnepségét a szabadulás 300. évfordulóján, 1975. október 31-én, ill. 1976. február 11-én tartották a kollégiumi diákság részvételével. Az előbbi alkalmat a holland televízió közvetítette, az utóbbin pedig nagyszámú külföldi lelkész és tudós is részt vett. (GYŐRI 2020; GAÁL 2020.)<br /> <br /> Az október 31-i egyházkerületi és -megyei, illetve iskolai megemlékezések a gályarab emlékműnél a rendszerváltás után is folytatódnak, néhány éve pedig rendszeressé vált a február 11-i koszorúzás, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszékének szervezésében.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Gályarab-emlékút: A magyar református gályarabok emlékezete – honlap, szerk. CSORBA Dávid, Budapest–Debrecen, KRE – Debreceni Református Kollégium, 2018–2021 / 2024. https://galyarabok.drk.hu/&lt;br&gt;<br /> <br /> CSIKY Lajos, BALOGH Ferenc: A magyar hitvalló lelkészek debreczeni emlékoszlopa, Debrecen, [s. n.], 1895. &lt;br&gt;<br /> FAZAKAS Gergely Tamás: Emlékezet és térhasználat. Nemzeti és felekezeti ünneplés Debrecenben a 19. század második felében, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2022. &lt;br&gt;<br /> GAÁL Botond: Michiel de Ruyter admirális és a magyar gályarabok, Mediárium 14(2020/1−3), 24–28. &lt;br&gt;<br /> GYŐRI L. János: A gályarabok debreceni emlékoszlopa mint az emlékezés helye a Református Kollégium 20. századi ünneplési gyakorlatában, Mediárium 14(2020/1−3), 6−23. &lt;br&gt;<br /> PORKOLÁB Tibor, „Nagyjainknak pantheonja épűl.”: Közösségi emlékezet, panteonizáció, emlékbeszéd, Budapest, Anonymus, 2005.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Fazakas Gergely Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Debreceni_ispot%C3%A1ly&diff=1234 2025-12-27T11:38:26Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div><br /> Az ispotályok a szegények, betegek és rászorulók gondozására szolgáltak. A debreceni ispotályt 1529-ben alapították, majd a reformációt követően a protestáns városvezetés kezelésébe került. 1752-ben vette át a református egyház, s az 1704-ben felépített ispotályi templom lelkészei felügyelték a működését.<br /> <br /> == Az ispotály alapítása és 16–17. századi működése ==<br /> 1529-ben Boncz László debreceni polgár a saját házában hozta létre az elszegényedett, elöregedett vagy munkaképtelenné vált debreceniek számára az ispotályt. A kezdetekben a Csapó utcai ferences kolostorral szemben álló épületben működött az intézmény, hozzá tartozott az Árpádházi Szent Erzsébetnek szentelt kápolna is. Az alapító halála után, 1553-ban a város vette át az intézmény fenntartását, a magisztrátus az akkor már üresen álló ferences kolostorba telepítette át az ispotályt. Az 1564. évi tűzvészben megsérült egykori kolostor helyére új épületeket emeltek a szegények ellátásra. Az 1640-ben pusztító tűzvész után történt a második újjáépítés.<br /> Az intézményt vezető ispotálymestereket a városi külső tanács tagjai közül választották. Egyszerre két-három személyt is kijelöltek a feladatra, akiket hivatali esküre köteleztek. Feladatuk volt az ispotályban évről évre szolgáló pap (presbyter) kiválasztása, a szegények felvétele az ellátásra, a rend fenntartása, számadás a beszedett jövedelemről és az intézményre hagyott javaknak az örökösöktől való megszerzése. Az ispotálymester alá rendelt sáfár (procurator, dékán) a rátermettebb lakók közül került ki, feladata volt a jórészt természetbeni adományok beszedése és kiosztása.<br /> <br /> Az ispotály fenntartását részben a várostól érkező javak biztosították: a mázsáltatásból, a sermérésből, valamint a malomjövedelem és a vásári helypénz egy részéből befolyt összegek. Emellett kegyes adományok is érkeztek a városi céhektől és magánszemélyektől. A végrendeletek tanúsága szerint a polgárság rendszeresen hagyományozott az ispotálybeliek ellátásra, Báthory Kristóf erdélyi fejedelem pedig a szováti részbirtok jövedelmét rendelte az intézmény javára. A 17. század végén kb. félszáz ellátottról gondoskodhattak rendszeresen.<br /> <br /> Az 1550-es években már működött az úgynevezett „külső ispotály” is, amely a város védelmére épült árkon kívül helyezkedett el. A belső (Boncz-féle) ispotály 1705-ben egyesült a külső ispotállyal, az utóbbinak a város árkán kívül eső telkén. Az 1704-ben építeni kezdett új ispotályi templomban önálló református lelkésszel létrejött egy új egyházközség. A Rákóczi-szabadságharc idején a városba menekülők és az ispotályban ellátott szegények lelki szolgálatára rendelték Debreceni Ember Pált, mint a város ötödik lelkészét.<br /> <br /> == Az ispotály szervezeti működése ==<br /> Az ispotálymesterek 1733-tól mint inspectorok szerepeltek a forrásokban, 1743-tól pénztárnok segítette a működésüket. A reformáció korától kezdve a város és a református egyház vezetése szoros kapcsolatban működött. Új helyzetet teremtett Mária Terézia 1752. január 8-án kiadott rendelete, amely a város által a református intézmények fenntartására folyósított javadalmakat megszüntette, mindaddig, amíg a római katolikus egyház belső hivatalnokai is nem nyernek hasonló jövedelmet. Ezután az ispotály a református egyház fenntartásába került. A 18. század közepétől több kísérlet is történt a kormányzat részéről arra, hogy a református fenntartású intézményt a katolikus szegények előtt megnyissák. A városi tanács és a református egyház ellenállása miatt végül önálló katolikus ispotály építését kezdték meg 1778-ban. 1788-ban helytartótanácsi rendelettel próbálták meg az ispotályi pénztárat és a fenntartására rendelt alapítványokat Budára rendelni, a közös „kassába”, ám a fenntartó református egyházkerület ellenállása miatt ez elmaradt.<br /> <br /> Közbiztonsági és egészségügyi okokból hosszú időn át próbálták megszüntetni a városban a koldulást. Az 1853. évi császári rendelet nyomán, a város és a református egyház vegyes bizottsága által kidolgozott terv szerint, és az általuk létrehozott közös alappal 1858-ban felállítottak egy legalább 100 fős ispotályt. A nehéz időkben újratermelődő koldulókkal 1867-ben újabb bizottság foglalkozott: ekkor a korábbi 100 férőhely megduplázására tettek javaslatot, amelynek a város és a református egyház közösen biztosította az anyagi alapját. A város 1898-ban önálló szegényházat alapított, ezután a közös alap helyett a saját intézménye fenntartására fordította az erejét. Megkezdődött a korábban másfél évszázadon át közös erőből működtetett református ispotály ügyeinek és javainak szétválasztása. A város az ispotály céljaira használt telkek átengedése mellett, egy óvoda, két iskola, tanári lakások építését és fenntartását vállalta. A református egyház a templom és a paplak fenntartását, egy 200 férőhelyes árvaház építését, és a város által építendő szegényházak fenntartását vállalta. A két új szegényház 1909-ben kezdte meg a működését.<br /> <br /> A 18. század elejétől a század közepéig a városi tanács, az ispotálymesterek, az inspektorok és két dékán alkotta az ispotály belső szervezetét. Az intézmény fenntartásának átvétele után a vezetés a református egyház hatáskörébe került, a városi tanácsot felváltotta a református egyház konzisztóriuma. 1766-ban új szabályzat készült a szegények összeírására, az ispotályba való felvételükről, a kötelességeik előírására és a koldulás szabályozására. II. József szegényügyi rendeleteinek hatására 1789-ben létrejött Debrecenben az ispotályi vegyes bizottság a szegények felvételére, a szegényeket a segélyezés mértékét tekintve 4 osztályba sorolták. Ugyanekkor kezdtek jegyzőkönyvet vezetni, amelyet 1824-ben két protokollum váltott fel. Az egyikbe az ispotályi pap, a kántor, a dékán, valamint a szegények adatai és kötelességei kerültek, a másodikba a bevételeket (végrendelet, adomány, perselypénz, alamizsna) és azok kiosztását rögzítették. 1837-ben az ispotály belső igazgatása és felügyelete a gondnoktól átkerült az ispotályi lelkészhez. 1861-ben, a református egyház szervezetének átalakítása során az ispotályi szervezetet is megváltoztatták. A debreceni református egyház legfőbb szerve, a Közgyűlés lett az ispotály legfőbb irányítója, a közvetlen vezetés azonban az ispotályi bizottmányra hárult. A bizottmányban a helyi lelkész elnökölt, a tagságot négy presbiter, négy városi küldött és a jegyző adta.<br /> <br /> 1900 augusztusában tisztázták a város és az egyház jogkörét az ispotály működésével kapcsolatban. Az ispotályi vegyesbizottságba az elnöklő lelkész mellett bekerült a 8 városi gyülekezetből 3 évre választott 1–1 presbiter, 2 városi küldött, a város aljegyzője és a szegényházi orvos. A 20. század elején már teljes egészében az ispotályi lelkész felelőssége és jogköre volt az intézmény vezetése, a napi ellátást a dékánok/gondnokok és a segédeik intézték.<br /> <br /> == Az ispotályi templom ==<br /> Debrecennek hosszú időn át egyetlen kőből épült temploma volt: a Szent András-templom. 1704-ben kezdték el építeni az ispotályi templomot, amelynek első lelkésze Debreceni Ember Pál volt. Az „ispotályi ekklézsia” papjai – bár a debreceni református egyház részeként működtek – a jövedelmi különbségek és a stólajövedelem miatt gyakran kerültek összetűzésbe a Szent András-templomban és a Kistemplomban szolgáló papokkal. 1761-ig ugyanis a „belső” debreceni lelkészek nem engedték, hogy az ispotályi kollégájuk keresztelést, esketést vagy temetést végezzen. Az ispotályi pap 1848-ig nem volt tagja a város egyházát vezető konzisztóriumnak sem, s csak 1852-ben egységesítették a városi lelkészek jövedelmét (szolgálati helytől függetlenül). A többi debreceni gyülekezethez hasonlóan, 1928-ban alakult önálló egyházi tanácsa az ispotályinak.<br /> <br /> A templom első harangját 1723-ban öntötték, vélhetően a torony sem sokkal hamarabb készült el. Az 1811. évi tűzvészben megsérült templomot újraépítették, 1844-ben új szószéket, karzatot és padokat ácsoltattak. Az 1899-ben leégett – és a leromlott állapota miatt már hosszabb ideje zárva tartott – majd újjáépített templomot 1901-ben vehették használatba.<br /> <br /> 1743-ban Árva Bethlen Kata adományozott az ispotályi templomnak egy aranyozott úrasztali serleget, egy ezüst talpas poharat, egy abroszt és egy keszkenőt, majd a 18–19. század folyamán sorra érkeztek az adományok. 1826-ban márvány keresztelőmedencét adományozott a templomnak Bányai Sándor és neje. Az orgona sokéves tervezés után csak 1926-ban készült el. 1937-ben történt az utolsó felújítás, amikor a falakat újravakolták, a padokat, szószéket, úrasztalát újrafestették, a toronysisak csillagát aranyozták, valamint két új harang is érkezett az első világháborúban elrekviráltak helyére. Az úrasztalra új klenódiumokat ajándékoztak a hívek.<br /> <br /> == A megszűnés ==<br /> Az 1944. június 2-i debreceni bombázás alatt mind a templomot, mind a körülötte álló ispotályi épületeket találat érte, egy kivételével elbontották őket. A férfiak ispotályának épületében folyt tovább az istentisztelet az államosításig (az épület ma a debreceni MÁV kezelésében van). 1972-ben az ispotályi gyülekezetet a felszerelésével együtt - amelyek egy részét ma a Debreceni Református Kollégium Múzeuma őrzi - a kistemplomi egyházközség fogadta be.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> CSORBA Dávid: „A sovány lelket meg-szépíteni”: Debreceni prédikátorok (1657–1711), Debrecen, Hernád, 2008 (Nemzet, Egyház, Művelődés, 5), 196.&lt;br&gt;<br /> HERPAY Gábor: A debreczeni református ispotály története 1529–1929, Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Nyomdája, 1929.&lt;br&gt;<br /> P. SZALAY Emőke (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület: Debreceni Református Egyházmegye, I, Debrecen, TTRE Gyűjtemények, 2015 (A TTRE Gyűjtemények kiadványai; A Magyar Református Egyház Javainak tára), 213.&lt;br&gt;<br /> SZŰCS Ernő: Ötven éve pusztult el Debrecen külső-ispotályi temploma, Honismeret, 22(1994/4), 22–25.<br /> <br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Róbert]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Vall%C3%A1s%C3%BCgyi_rendelkez%C3%A9s_(1715)&diff=1193 2025-12-17T17:10:20Z

<p>Csorba.david: /* Az 1715. évi XXX-XXXI. törvénycikk */</p> <hr /> <div>1715-ben megújították az 1681-es vallási törvényeket<br /> <br /> == Háttér ==<br /> A Rákóczi-szabadságharccal egyidőben a Habsburgok lezárták az európai kétfrontos háborúikat (1714. rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút, 1715. szatmári pacificatio a magyarországi háborút zárta le), ezek után szükség volt a korábbi szerződések, rendeletek újratárgyalására. A Habsburg és a kuruc oldal megegyezését rögzítő szatmári béke (pacificatio) pontjainak törvénybe foglalását és a Habsburg Monarchiába betagolódó Magyar Királyság újjászervezését szolgálta az 1712–1715. évi országgyűlés. Ezen az országgyűlésen született meg a „csendes” vagy „vértelen ellenreformáció” 1681-től 1781-ig tartó időszakán belül az 1711-től kezdődő második periódus két, protestánsokat sújtó fontos jogszabálya, a csak korlátozott vallásszabadságot biztosító, ugyanakkor az egyházkormányzat működését korlátozó 1715. évi 30–31. tc.<br /> <br /> == Az országgyűlés egybehívása ==<br /> A Rákóczi-szabadságharcot követő első országgyűlést az I. József német-római császár és magyar király halála után a trónjait megöröklő és Spanyolországot emiatt elhagyó III. Károly (német-római császárként VI. Károly) magyar király 1712. elején Pozsonyba hívta össze. Az 1712 április elején megnyílt országgyűlés egyik első fontos lépése az uralkodó, III. Károly megkoronázása volt, amelyre május 22-én került sor.<br /> Az országgyűlésen egyébként a hosszas háborúskodásban kimerült Magyar Királyság újjáépítésének törvényi alapjait volt hivatott lerakni, ugyanakkor az első, 1712. évi szakasz a heves vitáktól nem volt mentes. Az országgyűlés munkája ugyanakkor a Kárpát-medencét sújtó pestisjárvány miatt félbeszakadt és csak 1714–15-ben, a spanyol örökösödési háború lezárulása és pestisjárvány lecsengése után folytatódott.<br /> Az országgyűlés összehívását megelőző hónapok ugyanakkor már előrevetítették, hogy a Rákóczi-szabadságharc időszakának kedvező folyamatai, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító, II. Rákóczi Ferenc fejedelem által kiadott rendeletek és a szécsényi „országgyűlés” („Generalis Convent”) végzései nem maradnak hatályban. <br /> A katolikus egyház és a Habsburg-államhatalom már 1711-től elkezdte a templom és parókiafoglalásokat, így például Szepsi mezővárosa, vagy a kassai református gyülekezet is ekkor veszítette el templomát. Kassa esetében ez egyébként például azért is tekinthető különösen visszásnak, mivel ezt a templomot egyébként a kassai reformátusok építtették az 1650–60-as években.<br /> <br /> == A protestánsokra vonatkozó végzések ==<br /> A hosszúra nyúlt kényszerpihenő után 1714 őszén folytatódó országgyűlés törvénybe foglalta a Magyar Királyság alkotmányos berendezkedését és a Habsburg Birodalom örökös tartományaihoz képest erősebb rendi szabadságjogokat, valamint azt is, hogy a megváltozott hadügyi viszonyoknak megfelelően a nemesi felkelés mellett a Magyar Királyság is részt vesz az összbirodalmi, az uralkodó és az Udvari Haditanács irányítása alatt álló állandó hadsereg kiállításában. A megváltozott rendi és felekezeti erőviszonyokat tükrözte ugyanakkor, hogy a protestáns vallásszabadság ügye már nem jelent hangsúlyosan az országgyűlés végzései között, sőt a protestánsok helyzetének folytatódó romlását vetítette elő III. Károly király 1714. évi pátense, amelyben felszólította a protestánsokat, hogy hagyjanak fel a vallásgyakorlattal azokon a területeken, ahol a közelmúlt felkelései során azt újrakezdték.<br /> <br /> A vallásügyi vitákban igen éles nézetkülönbség volt tapasztalható a diéta katolikus többsége és protestáns kisebbsége között, amelyben a katolikus államhatalom és rendek olyan törvényeket fogadtak el végül, amely súlyosan korlátozta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Igaz ugyan, hogy végül törvényileg rögzítették a protestánsok vallásgyakorlásának szabadságát, ennek a keretei azonban erősen korlátozottak voltak, és a törvény lehetőséget biztosított az államhatalom, valamint a katolikus egyház számára a protestáns felekezetek által folyamatosan használt, vagy a Rákóczi-szabadságharc idején visszaszerzett templomok egy jelentős részének elvételére, illetve a gyülekezetek és lelkészek üldöztetésére, amely 1711 óta állandóan napirenden volt. Ebben a nehéz időszakban az országgyűlés protestáns köznemesi politikusai védték az egyházaik ügyét, közülük is kiemelkedett a református Ráday Pál (1677–1733), Nógrád vármegye követe tevékenysége, aki a királyhoz felterjesztett protestáns felirat megfogalmazója is volt.<br /> <br /> Az 1715. évi törvények közül kettő foglalkozott a protestáns egyházak ügyeivel. Az 1711. évi szatmári pacificatio 3. pontjában foglaltakra visszavezethetően az 1715. évi 30. törvénycikk rögzítette, hogy az uralkodó kegyelméből az 1681. és 1687. évi törvényeket „eddig kifejtett valódi értelmükben ezután is fenntartsák, és így megújítottaknak és megerősítetteknek tekintsék.” Ez a kitétel a protestánsok szabad vallásgyakorlatának tényleges korlátozását jelentette, minthogy az ország irányításában döntő befolyást szerző katolikus rendek és az uralkodó, III. Károly is az 1691-ben kiadott Explanatio Leopoldina-t tekintették a törvény valódi értelmének.<br /> A bármely részről tapasztalt vallásügyi sérelmek kivizsgálását is biztosította a törvény, méghozzá az ennek kivizsgálására kirendelt biztosok útján. A király és az országgyűlés által kijelölt biztosok az uralkodóhoz terjesztik fel előzetes jelentésüket, akinek a jóváhagyása és végső döntése után kell elrendezni az ilyen vitákat és visszahelyezni az egyházakat törvényes állapotukba. Ez a kitétel már magában hordozta, hogy a katolikus államhatalom vitás kérdésekben inkább a katolikus felet fogja támogatni és kevéssé lesz megértő a protestánsok álláspontja iránt, továbbá az is komoly korlátozást jelentett a protestáns egyházak számára, hogy a királyi biztosok sérelmesnek tartott határozatai ellen az ágostai és helvét hitvallású egyháztagok csak saját nevükben, de nem testületileg, egyházuk nevében fordulhattak jogorvoslatért, méghozzá kizárólag az uralkodóhoz. azaz a törvény a vallásügy kérdését uralkodói felségjognak tekintette és megtiltotta a vallási sérelmek országgyűlésen való tárgyalását.<br /> <br /> A vallásügyi sérelmek kivizsgálására az uralkodó, valamint az országgyűlés által kinevezett királyi biztosokat rendeltek, akik között bár kisebbségben ugyan, de evangélikus (pl. Okolicsányi Pál, Poór István, Szirmay Miklós) és református (pl. Ráday Pál, Vay László, Kántor István, Kenessey István, Nikházy György) vallású tagok is voltak (Vallásügyi Vegyes Bizottság – Mixta Religionaria Commissio). Az 1715. évi 31. törvénycikk pedig megsemmisítette az evangélikus egyház 1707. évi rózsahegyi zsinatának végzéseit, és ezen túlmenően a Rákóczi-szabadságharc valamennyi egyházügyi rendelkezését, így pl. az 1705. évi szécsényi „Generális Convent” döntéseit, illetve az egyéb protestáns zsinati határozatokat. Azt is kimondta továbbá a törvény, hogy a protestáns egyházak királyi engedély nélkül nem tarthatnak zsinatot, valamint a protestáns felekezetek körében a különleges pénzgyűjtések is tilosak. Ez pedig a protestáns egyházak tényleges működését, egyházkormányzatát súlyosan hátráltató döntés volt.<br /> <br /> == Az 1715. évi XXX–XXXI. törvénycikk ==<br /> A rendelet megújította, tehát érvényben hagyta a korábbi 1681-es soproni országgyűlés határozatait, eképppen:<br /> <br /> A vallás dolgában innen is, tul is fotytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkek közzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett fotyamodások után, végre Ő császári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbb idézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsák és igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.<br /> <br /> 1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nem léptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelem esett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirenedelt biztosai megvizsgálják s Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helyhenhagyása alapján, kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyi kijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükre helyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.<br /> <br /> 2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül, személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, sarját, de nem a közönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.<br /> <br /> 3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságos Koháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamarai elnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir. személynök urat és tanácsosát.<br /> <br /> 6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községek Magyarországon eziránt szerzettek.<br /> <br /> == Értelmezése ==<br /> A vallásüldözésnek a protestáns egyháztörténetben &quot;gyászévtizedként&quot; jellemzett korszakát (1671-81) igyekezett lezárni a törvény erejével a soproni országgyűlés (1681. XXV-XXVI. törvénycikk). Az ezt követő időszak felekezeti harcai, jogsértései, a háborús időszak törvénytelenségei miatt csak a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt úgy átmenetileg, hogy feloldható a vallási békétlenség. A szatmári békét követően ezért kellett deklarálnia az újonnan felállt Habsburg-kormányzatnak, hogy melyik irányhoz tartja magát. A háború idején hozott kuruc rendelkezéseket semmissé tették, és visszatértek a korábbi korszak joggyakorlatához. A vallási egyenetlenséget ezzel azonban nemhogy elrendezték volna, de még inkább felélesztették. Az 1681 és 1781 közti száz évet nevezi ezért a protestáns történetírása a &quot;vértelen ellenreformáció&quot; korszakának.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> IFJ. BARTA János: A kétfejű sas árnyékában. Az abszolutizmustól a felvilágosodásig 1711–1780, Bp., Gondolat, 1984 (Magyar História).&lt;br&gt;<br /> BÍRÓ Sándor, BUCSAY Mihály et al.: A magyar református egyház története, Sárospatak, SRTA, 1995 (Az Egyháztörténeti Tanszék Kiadványai, 1), 130–132, 177–183.&lt;br&gt;<br /> CSORBA Dávid (szerk.): Vértelen ellenreformáció, Bp., KRE ETKI, 2020 (Reformáció öröksége, 2).&lt;br&gt;<br /> DEBRECENI EMBER Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, ford. Botos Péter, Sárospatak, 2009, 361–363.&lt;br&gt;<br /> DIENES Dénes: A Tiszáninneni Református Egyházkerület története. A kezdetektől a Türelmi Rendeletig, Sárospatak, Hernád, 2017, 348–358.&lt;br&gt;<br /> Ezer év törvényei, jogtár, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500030.TV&amp;searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23; https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500031.TV&amp;searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23&lt;br&gt;<br /> KATUS László: Magyarország a Habsburg Monarchiában (1711–1918), in ROMSICS Ignác (főszerk.): Magyarország története, Bp., Akadémiai, 2016 (Akadémiai Kézikönyvek), 488–772, 497–499.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Vall%C3%A1s%C3%BCgyi_rendelkez%C3%A9s_(1715)&diff=1191 2025-12-17T17:09:47Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>1715-ben megújították az 1681-es vallási törvényeket<br /> <br /> == Háttér ==<br /> A Rákóczi-szabadságharccal egyidőben a Habsburgok lezárták az európai kétfrontos háborúikat (1714. rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút, 1715. szatmári pacificatio a magyarországi háborút zárta le), ezek után szükség volt a korábbi szerződések, rendeletek újratárgyalására. A Habsburg és a kuruc oldal megegyezését rögzítő szatmári béke (pacificatio) pontjainak törvénybe foglalását és a Habsburg Monarchiába betagolódó Magyar Királyság újjászervezését szolgálta az 1712–1715. évi országgyűlés. Ezen az országgyűlésen született meg a „csendes” vagy „vértelen ellenreformáció” 1681-től 1781-ig tartó időszakán belül az 1711-től kezdődő második periódus két, protestánsokat sújtó fontos jogszabálya, a csak korlátozott vallásszabadságot biztosító, ugyanakkor az egyházkormányzat működését korlátozó 1715. évi 30–31. tc.<br /> <br /> == Az országgyűlés egybehívása ==<br /> A Rákóczi-szabadságharcot követő első országgyűlést az I. József német-római császár és magyar király halála után a trónjait megöröklő és Spanyolországot emiatt elhagyó III. Károly (német-római császárként VI. Károly) magyar király 1712. elején Pozsonyba hívta össze. Az 1712 április elején megnyílt országgyűlés egyik első fontos lépése az uralkodó, III. Károly megkoronázása volt, amelyre május 22-én került sor.<br /> Az országgyűlésen egyébként a hosszas háborúskodásban kimerült Magyar Királyság újjáépítésének törvényi alapjait volt hivatott lerakni, ugyanakkor az első, 1712. évi szakasz a heves vitáktól nem volt mentes. Az országgyűlés munkája ugyanakkor a Kárpát-medencét sújtó pestisjárvány miatt félbeszakadt és csak 1714–15-ben, a spanyol örökösödési háború lezárulása és pestisjárvány lecsengése után folytatódott.<br /> Az országgyűlés összehívását megelőző hónapok ugyanakkor már előrevetítették, hogy a Rákóczi-szabadságharc időszakának kedvező folyamatai, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító, II. Rákóczi Ferenc fejedelem által kiadott rendeletek és a szécsényi „országgyűlés” („Generalis Convent”) végzései nem maradnak hatályban. <br /> A katolikus egyház és a Habsburg-államhatalom már 1711-től elkezdte a templom és parókiafoglalásokat, így például Szepsi mezővárosa, vagy a kassai református gyülekezet is ekkor veszítette el templomát. Kassa esetében ez egyébként például azért is tekinthető különösen visszásnak, mivel ezt a templomot egyébként a kassai reformátusok építtették az 1650–60-as években.<br /> <br /> == A protestánsokra vonatkozó végzések ==<br /> A hosszúra nyúlt kényszerpihenő után 1714 őszén folytatódó országgyűlés törvénybe foglalta a Magyar Királyság alkotmányos berendezkedését és a Habsburg Birodalom örökös tartományaihoz képest erősebb rendi szabadságjogokat, valamint azt is, hogy a megváltozott hadügyi viszonyoknak megfelelően a nemesi felkelés mellett a Magyar Királyság is részt vesz az összbirodalmi, az uralkodó és az Udvari Haditanács irányítása alatt álló állandó hadsereg kiállításában. A megváltozott rendi és felekezeti erőviszonyokat tükrözte ugyanakkor, hogy a protestáns vallásszabadság ügye már nem jelent hangsúlyosan az országgyűlés végzései között, sőt a protestánsok helyzetének folytatódó romlását vetítette elő III. Károly király 1714. évi pátense, amelyben felszólította a protestánsokat, hogy hagyjanak fel a vallásgyakorlattal azokon a területeken, ahol a közelmúlt felkelései során azt újrakezdték.<br /> <br /> A vallásügyi vitákban igen éles nézetkülönbség volt tapasztalható a diéta katolikus többsége és protestáns kisebbsége között, amelyben a katolikus államhatalom és rendek olyan törvényeket fogadtak el végül, amely súlyosan korlátozta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Igaz ugyan, hogy végül törvényileg rögzítették a protestánsok vallásgyakorlásának szabadságát, ennek a keretei azonban erősen korlátozottak voltak, és a törvény lehetőséget biztosított az államhatalom, valamint a katolikus egyház számára a protestáns felekezetek által folyamatosan használt, vagy a Rákóczi-szabadságharc idején visszaszerzett templomok egy jelentős részének elvételére, illetve a gyülekezetek és lelkészek üldöztetésére, amely 1711 óta állandóan napirenden volt. Ebben a nehéz időszakban az országgyűlés protestáns köznemesi politikusai védték az egyházaik ügyét, közülük is kiemelkedett a református Ráday Pál (1677–1733), Nógrád vármegye követe tevékenysége, aki a királyhoz felterjesztett protestáns felirat megfogalmazója is volt.<br /> <br /> Az 1715. évi törvények közül kettő foglalkozott a protestáns egyházak ügyeivel. Az 1711. évi szatmári pacificatio 3. pontjában foglaltakra visszavezethetően az 1715. évi 30. törvénycikk rögzítette, hogy az uralkodó kegyelméből az 1681. és 1687. évi törvényeket „eddig kifejtett valódi értelmükben ezután is fenntartsák, és így megújítottaknak és megerősítetteknek tekintsék.” Ez a kitétel a protestánsok szabad vallásgyakorlatának tényleges korlátozását jelentette, minthogy az ország irányításában döntő befolyást szerző katolikus rendek és az uralkodó, III. Károly is az 1691-ben kiadott Explanatio Leopoldina-t tekintették a törvény valódi értelmének.<br /> A bármely részről tapasztalt vallásügyi sérelmek kivizsgálását is biztosította a törvény, méghozzá az ennek kivizsgálására kirendelt biztosok útján. A király és az országgyűlés által kijelölt biztosok az uralkodóhoz terjesztik fel előzetes jelentésüket, akinek a jóváhagyása és végső döntése után kell elrendezni az ilyen vitákat és visszahelyezni az egyházakat törvényes állapotukba. Ez a kitétel már magában hordozta, hogy a katolikus államhatalom vitás kérdésekben inkább a katolikus felet fogja támogatni és kevéssé lesz megértő a protestánsok álláspontja iránt, továbbá az is komoly korlátozást jelentett a protestáns egyházak számára, hogy a királyi biztosok sérelmesnek tartott határozatai ellen az ágostai és helvét hitvallású egyháztagok csak saját nevükben, de nem testületileg, egyházuk nevében fordulhattak jogorvoslatért, méghozzá kizárólag az uralkodóhoz. azaz a törvény a vallásügy kérdését uralkodói felségjognak tekintette és megtiltotta a vallási sérelmek országgyűlésen való tárgyalását.<br /> <br /> A vallásügyi sérelmek kivizsgálására az uralkodó, valamint az országgyűlés által kinevezett királyi biztosokat rendeltek, akik között bár kisebbségben ugyan, de evangélikus (pl. Okolicsányi Pál, Poór István, Szirmay Miklós) és református (pl. Ráday Pál, Vay László, Kántor István, Kenessey István, Nikházy György) vallású tagok is voltak (Vallásügyi Vegyes Bizottság – Mixta Religionaria Commissio). Az 1715. évi 31. törvénycikk pedig megsemmisítette az evangélikus egyház 1707. évi rózsahegyi zsinatának végzéseit, és ezen túlmenően a Rákóczi-szabadságharc valamennyi egyházügyi rendelkezését, így pl. az 1705. évi szécsényi „Generális Convent” döntéseit, illetve az egyéb protestáns zsinati határozatokat. Azt is kimondta továbbá a törvény, hogy a protestáns egyházak királyi engedély nélkül nem tarthatnak zsinatot, valamint a protestáns felekezetek körében a különleges pénzgyűjtések is tilosak. Ez pedig a protestáns egyházak tényleges működését, egyházkormányzatát súlyosan hátráltató döntés volt.<br /> <br /> == Az 1715. évi XXX-XXXI. törvénycikk ==<br /> A rendelet megújította, tehát érvényben hagyta a korábbi 1681-es soproni országgyűlés határozatait, eképppen:<br /> <br /> A vallás dolgában innen is, tul is fotytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkek közzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett fotyamodások után, végre Ő császári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbb idézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsák és igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.<br /> <br /> 1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nem léptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelem esett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirenedelt biztosai megvizsgálják s Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helyhenhagyása alapján, kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyi kijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükre helyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.<br /> <br /> 2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül, személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, sarját, de nem a közönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.<br /> <br /> 3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságos Koháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamarai elnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir. személynök urat és tanácsosát.<br /> <br /> 6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községek Magyarországon eziránt szerzettek.<br /> <br /> == Értelmezése ==<br /> A vallásüldözésnek a protestáns egyháztörténetben &quot;gyászévtizedként&quot; jellemzett korszakát (1671-81) igyekezett lezárni a törvény erejével a soproni országgyűlés (1681. XXV-XXVI. törvénycikk). Az ezt követő időszak felekezeti harcai, jogsértései, a háborús időszak törvénytelenségei miatt csak a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt úgy átmenetileg, hogy feloldható a vallási békétlenség. A szatmári békét követően ezért kellett deklarálnia az újonnan felállt Habsburg-kormányzatnak, hogy melyik irányhoz tartja magát. A háború idején hozott kuruc rendelkezéseket semmissé tették, és visszatértek a korábbi korszak joggyakorlatához. A vallási egyenetlenséget ezzel azonban nemhogy elrendezték volna, de még inkább felélesztették. Az 1681 és 1781 közti száz évet nevezi ezért a protestáns történetírása a &quot;vértelen ellenreformáció&quot; korszakának.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> IFJ. BARTA János: A kétfejű sas árnyékában. Az abszolutizmustól a felvilágosodásig 1711–1780, Bp., Gondolat, 1984 (Magyar História).&lt;br&gt;<br /> BÍRÓ Sándor, BUCSAY Mihály et al.: A magyar református egyház története, Sárospatak, SRTA, 1995 (Az Egyháztörténeti Tanszék Kiadványai, 1), 130–132, 177–183.&lt;br&gt;<br /> CSORBA Dávid (szerk.): Vértelen ellenreformáció, Bp., KRE ETKI, 2020 (Reformáció öröksége, 2).&lt;br&gt;<br /> DEBRECENI EMBER Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, ford. Botos Péter, Sárospatak, 2009, 361–363.&lt;br&gt;<br /> DIENES Dénes: A Tiszáninneni Református Egyházkerület története. A kezdetektől a Türelmi Rendeletig, Sárospatak, Hernád, 2017, 348–358.&lt;br&gt;<br /> Ezer év törvényei, jogtár, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500030.TV&amp;searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23; https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500031.TV&amp;searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23&lt;br&gt;<br /> KATUS László: Magyarország a Habsburg Monarchiában (1711–1918), in ROMSICS Ignác (főszerk.): Magyarország története, Bp., Akadémiai, 2016 (Akadémiai Kézikönyvek), 488–772, 497–499.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Szam%C3%A1rtemet%C3%A9s&diff=1184 2025-12-17T16:54:19Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód<br /> <br /> == Fajtái ==<br /> A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.<br /> <br /> == Az egyházfegyelmezési eljárás ==<br /> Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.<br /> <br /> == Hazai példák ==<br /> A Kárpát-medencében a szamártemetés gyakorlásáról a zempléni egyházmegye területéről vannak az első adataink, de minden bizonnyal alkalmazták azt az ország más területein is. A dunántúli Kiskomáromban az 1630-as években több eklézsiakövetésre ítélt személyt feljegyeztek az anyakönyvbe. Büntetéseik között minden bizonnyal szamártemetés is előfordult. A zempléni egyházmegyében 1639-ben Zétényben Cserepes Györgyöt fenyegették meg szamártemetéssel. 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért büntették meg, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A szamártemetést nemcsak a református egyházban alkalmazták. 1579-ben a radikális reformáció erdélyi képviselőjét, Dávid Ferencet is szamártemetéssel helyezték örök nyugalomra. A 18. században az egyházlátogató bizottságok rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. A 19. században ez a gyakorlat visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bethlen Miklós Önéletírása, in V. WINDISCH Éva (kiad.): Kemény János és Bethlen Miklós művei, Bp., Szépirodalmi, 1980 (Magyar remekírók), Bp., I, 44.<br /> CSEFKÓ Gyula: Szamártemetés, Népünk és Nyelvünk 6(1934/10–12), 186–190.<br /> DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008. <br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.<br /> MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 202–216.<br /> ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465.<br /> POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007.<br /> TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások, Bp., Akadémiai, 2003.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Szam%C3%A1rtemet%C3%A9s&diff=1182 2025-12-17T16:51:39Z

<p>Csorba.david: /* Egyházfegyelmezési eljárás */</p> <hr /> <div>Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód<br /> <br /> == Fajtái ==<br /> A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.<br /> <br /> == Egyházfegyelmezési eljárás ==<br /> Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bethlen Miklós Önéletírása, in V. WINDISCH Éva (kiad.): Kemény János és Bethlen Miklós művei, Bp., Szépirodalmi, 1980 (Magyar remekírók), Bp., I, 44.<br /> CSEFKÓ Gyula: Szamártemetés, Népünk és Nyelvünk 6(1934/10–12), 186–190.<br /> DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008. <br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.<br /> MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 197–228.<br /> ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465.<br /> POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007.<br /> TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások, Bp., Akadémiai, 2003.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Mixta_Religionaria_Commissio&diff=1172 2025-12-17T16:24:31Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>Vallásügyi Vegyesbizottság a 18. században<br /> <br /> == A háttér ==<br /> Az 1715. évi országgyűlésen határozták el, hogy a Rákóczi-szabadságharc lezárása<br /> után fel kell mérni a Magyar Királyságban az egyházak helyzetét. Az 1715. évi XXX.<br /> törvénycikk ezért előírta egy bizottság felállítását, amelynek az volt a feladata, hogy<br /> megvizsgálja, az egyes településeken a protestánsok mióta gyakorolták a vallásukat, és mikor<br /> épült a templomuk. Az eljárás során azt is vizsgálták, hogy melyik felekezeté volt eredetileg a<br /> templom, illetve azt is, hogy 1681-ben volt-e szabad vallásgyakorlatuk az adott településen<br /> élő protestánsoknak. A felmérés célja az volt, hogy összegyűjtse az uralkodó számára új<br /> vallásügyi törvények meghozatalához szükséges információkat.<br /> <br /> == Tervezés ==<br /> A bizottság 1721 és 1722 között ülésezett, az ülések helyszíne Pest és Pozsony volt. A helyszín miatt Pesti Vallásügyi<br /> Vegyesbizottságként is szokták ezt a testületet nevezni. A bizottság összesen 24 tagból állt,<br /> amelyben katolikusok, reformátusok és evangélikusok kaptak helyet. A katolikus egyház<br /> részéről Koháry István, Csáky István, Erdődy Sándor, Horváth Simochich János, a református<br /> egyház részéről Révay Mihály, Ráday Pál, Vay László, Nikházy György, Kenessey István,<br /> az evangélikus egyház részéről Hellenbach Frigyes, Okolicsányi Pál, Szirmay Miklós és Poór<br /> István vettek részt a munkában. Felekezeti ellentétek miatt a tagok képtelen voltak a<br /> jelentésekről megegyezni, ennek köszönhetően a katolikusok és a protestánsok külön-külön<br /> nyújtották be a jelentéseiket. A bizottság munkájában a református tagok közül Ráday Pál<br /> számított a legtapasztaltabb politikusnak. 1730-ban a vegyesbizottság iratait felhasználva<br /> miniszteri értekezlet tárgyalta a vallási kérdéseket.<br /> A miniszteri értekezlet alapján adta ki III. Károly 1731-ben az első Carolina Resolutiót.<br /> <br /> A Mixta Religionaria Commissio csak a Magyar Királyság területét vizsgálta, Erdélyre nem terjedt ki a joghatósága.<br /> A Rákóczi-szabadságharc végével a Magyar Királyságban megszűnt a hadiállapot, elindult a volt hódoltsági területek integrálása a királyságba.<br /> Az ország újjáépítése során a Habsburg uralkodók a vallási kérdéseket is rendezni kívánták. Kiindulási alapként az 1681.<br /> évi soproni országgyűlés XXV. és XXVI., valamint az 1687. évi pozsonyi országgyűlés XXI.<br /> törvénycikkét vették alapul, a linzi és bécsi békéknek a protestánsok vallásszabadságát<br /> biztosító rendelkezéseit figyelmen kívül hagyták. Az 1681. évi XXV. törvénycikk lehetővé<br /> tette, hogy a földesurak döntsenek birtokaikon vallási kérdésekben. A XXVI. törvénycikk<br /> pedig bevezette az artikuláris helyek kifejezést, és felsorolta azokat a településeket, ahol a<br /> protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot engedélyeztek. Az 1687. évi XXI. törvény<br /> uralkodói keggyé minősítette a szabad vallásgyakorlás kérdését, majd 1691-ben az Explanatio<br /> Leopoldina a nyilvános és a magán vallásgyakorlás fogalmát határozta meg. Ettől kezdve a<br /> protestánsok csak az Explanatioban felsorolt artikuláris településeken gyakorolhatták<br /> szabadon a vallásukat.<br /> <br /> == Belső viták ==<br /> 1715-ben új helyzetet teremtett az, hogy sem az 1681-es, sem az 1687-<br /> es törvények nem foglalkoztak a hódoltsággal, ezért ennek a területnek a vallási státuszát is<br /> rendezni kellett. A Mixta Religionaria Commissio a vármegyék és az egyházigazgatás<br /> közreműködésével mérte fel az ország vallási helyzetét. Az eljárás során tanúkihallgatások<br /> készültek, amelyek az 1681-es egyházi állapotokat kívánták tisztázni. A protestáns<br /> gyülekezetek létezésük igazolására nemcsak tanúkihallgatásokat készítettek, hanem<br /> oklevelekkel és más írott forrásokkal igyekeztek vallásgyakorlásuk jogszerűségét<br /> alátámasztani. A bizottság által összegyűjtött iratok ezért rendkívül értékes forrásai az<br /> egyháztörténetnek. Az elkészült iratok nagyon egyenetlen eloszlásban tartalmaznak adatokat<br /> az ország különböző régióiból, ugyanis az Alföldön alig maradt lakosság, ezért kevés<br /> tanúkihallgatást tudtak készíteni, és az iratok is elpusztultak. Az ország északi és nyugati<br /> területein viszont több kötet terjedelmű összeírások készültek.<br /> A Vegyesbizottság belső konfliktusai miatt az állam egyéb úton is felmérte az ország<br /> egyházi állapotát. III. Károly 1725-ben rendelte el az újabb összeírást, ezúttal viszont a<br /> Helytartótanácsra bízta a munkát. A munka 1725 és 1729 között folyt, összesen 37 vármegyéről készült kimutatás. Az uralkodó 1733-ban hozta létre a lelkészpénztárat, amely a<br /> katolikus alsópapság jövedelmét volt hivatva biztosítani. Ez a testület szintén országos<br /> felmérést készített mind a katolikus, mind a protestáns egyházakról.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> CSÁJI Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása<br /> 1725–1729, Egyháztörténet, (1958), 34–74.<br /> <br /> LADÁNYI Sándor: Ráday Pál vallásügyi tevékenysége a szatmári béke után, Budapest, KGRE<br /> Hittudományi Kar Egyháztörténeti Intézet, 1997.<br /> <br /> LADÁNYI Sándor: Kétszázötven éves a pesti Vallásügyi Vegyesbizottság, Református Egyház,<br /> (1971), 200–204.<br /> <br /> Uő: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében, Somogy megye<br /> Múltjából, Levéltári Évkönyv, III. (1972), 91–118.<br /> <br /> Uő: Az 1721. évi vallásügyi vizsgálat Esztergom vármegyében, Limes, XIV.<br /> (2001/3), 43–48.<br /> <br /> SZÜCS Dezső: A magyar protestáns egyház küzdelmei III. Károly korában (1711–1740), Pápa,<br /> Főiskolai Nyomda, 1918.<br /> <br /> TORMÁSSY János: A pesti religionaria comissio actáinak rövid és egyszerű sommázata, Magyar<br /> Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 9(1878).<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=K%C5%91v%C3%A1r_v%C3%A1ra&diff=1131 2025-12-09T08:18:08Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>== Kővár várának korai története ==<br /> A közép- és kora újkor folyamán jelentős történelmi szerepet játszó Kővár várának (románul Cetatea Chioarului) romjai a ma Romániához tartozó Berkeszpataka (románul Berchezoaia, Kővárremete község/Comuna Remetea Chioarului, Máramaros megye/Județul Maramureș) határában, a Lápos folyó szurdokszerű völgye felett emelkedő sziklás hegycsúcson állnak.<br /> <br /> A vár és a körülötte szerveződő, nagy területű, zömmel románok lakta uradalom a középkor folyamán a történeti Belső-, illetve abból a 14–15. század fordulóján kiváló Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott. A kővári uradalom (districtus/kerület) azután hosszabb történeti fejlődést követően a gróf Teleki család főkapitánysága idején, a 17. század végén szakadt ki a partiumi Közép-Szolnok vármegyéből és lett önálló közigazgatási egység Kővár-vidék néven.Az okleveles említésekben viszonylag későn, a 14. század folyamán szereplő Kővár vára építésének ideje pontosan nem ismert, de egyes feltevések szerint legkorábbi formájában a 13. folyamán épülhetett fel, a Gut-Keled nembeli Lothárd-fiak szilágyi uradalmában.<br /> <br /> Okleveles forrásokban először 1370 körül említik, ekkor királyi honorként a szatmári ispánság tartozéka, korábban azonban királyi várként Lackfi András erdélyi vajda honorbirtoka lehetett. A várat I. (Nagy) Lajos király 1378 körül a máramarosi román eredetű első moldvai fejedelem, Dragos (Dragoș) unokáinak, Sas vagy Bélteki Szász moldvai fejedelem fiainak, Bélteki Balknak, a Bélteki család ősének, és Bélteki Drágnak, a bélteki Drágfi/Drágffy család ősének adományozta, akik máramarosi román vajdák voltak. A kővári várat és jelentős kiterjedésű uradalmát ettől kezdve 1470-ig a Béltekiek és Drágfiak közösen, majd ezt követően egyedül a Drágfiak birtokolták 1555-ig, a család férfi ágon történt kihalásáig. A kialakuló uradalomba egyébként a 13. század második felétől–14. századtól a 16. századig fokozatosan jelentős számú román betelepülő költözött be, így a vár térségének települései nemzetiségi szempontból inkább román többségűnek, sőt román dominanciájúnak számítottak.<br /> <br /> A magyar arisztokráciába is felemelkedő Drágffyak a reformáció magyarországi meghonosodásában is jelentős szerepet játszottak. Partiumi bírtokaikon a 16. század közepén menedéket találtak a lutheri hitelvek követői és Drágffy Gáspár közép-szolnoki és krasznai főispán özvegye, somlyai Báthori Anna védőszárnyai alatt, az Erdőd mezővárosában, 1545. szeptember 20-án tartott zsinaton született meg a második magyarországi evangélikus hitvallás.<br /> <br /> == Kővár, mint az Erdélyi Fejedelemség bástyája (1541–1711) ==<br /> 2.1. Viharos évtizedek (1555–1607)<br /> Kővár a mohácsi vész után, a Habsburg- és Szapolyai-ház között 1526-tól 1570-ig folyó váltakozó sikerű trónharcok eredményeként a Magyar Királyság Szapolyaiak fennhatósága alá kerülő keleti feléhez, az 1556 után kialakuló Erdélyi Fejedelemséghez került, amelyen belül Közép-Szolnok vármegye a magyarországi Részek, azaz a Partium kötelékébe tartozott.<br /> <br /> A bélteki Drágffyaknak Drágffy Gáspár fia, Drágffy György közép-szolnoki főispán 1555. évi halálával szakadt magvuk. Kővár vára és uradalma megszerzésével közben Báthori Anna második férje, Homonnai Drugeth Antal is próbálkozott az 1540-es évek második felében, ebben az időszakban hamispénzverő műhely is működhetett a várban. Homonnai Drugeth Antal halála után Somlyai Báthori Anna harmadjára ecsedi Báthori György felesége lett, aki felesége kezével együtt többek között Kővárt is megszerezte, amelyről 1560-ban nyert adománylevelet Izabella királynétól és János Zsigmondtól, így tehát Kővár az ecsedi Báthoriak birtoka lett. A vár azonban a 16. század második felétől a Bethlen Gábor trónra lépéséig tartó zaklatott időszakban többször is gazdát cserélt. <br /> <br /> Az 1541-től 1568-ig tartó várháborúk idején, II. (I.) Miksa német-római császár és magyar király hadvezére, Lazarus von Schwendi a János Zsigmond elleni 1565. évi hadjárata idején Tokajjal, Szerenccsel és Szatmárral egyetemben Kővárt is elfoglalta. Ettől kezdve Kővár 1567-ig királyi kamarai bírtok. A várat azután a törökkel szövetkezett János Zsigmond választott magyar király hadai heves ostromot követően 1567-ben visszafoglalták, amely a Habsburgokkal kötött 1570. évi speyeri egyezménnyel létrejövő Erdélyi Fejedelemséghez került. Közép-Szolnok vármegye ugyanis, mint a Részek (Partium) egyik vármegyéjeként a szerződéssel jogilag is Erdélyhez kapcsolódott. Kővár ettől kezdődően Erdély egyik stratégiai fontosságú határvára lett, amely a Szamos folyó völgyét vigyázta. A vár és uradalma fejedelmi birtok lett, élén pedig az erdélyi fejedelem által kinevezett kapitányok álltak, az erdélyi fejedelmek által fokozatosan korszerűsített, kiépített vár pedig az ezt követő majd másfél száz év folyamán gyakorta volt Erdély történetében fontos események színhelye. A kővári uradalomból lassan kialakuló Kővár-vidék egyre jelentősebb arányú román lakossága pedig jelentős számban szabados állapotú katonaparaszt lett, akik az erdélyi fejedelmi haderőben szolgáltak, ők voltak a „kővári puskások”. Egy részük szabad állapotú, félnemesi jogállású lett, sokan pedig nemességet is szereztek („ármások”).<br /> <br /> A kővári kapitányi, illetve főkapitányi tisztség fontosságát jelzi Erdély életében, hogy viselői közül többen a fejedelemség politikai életének, vagy hadvezetésének meghatározó alakjai lettek az 1570 és 1690 közötti időszakban (pl. Keresztúri Kristóf, Reöthy Orbán, Zólyomi Dávid, Teleki Mihály) erejének, vagyis a főkapitányság a társadalmi mobilizáció fontos ugródeszkájának számított.<br /> <br /> A tizenöt éves vagy hosszú török háború idején, 1594 tavaszán a római katolikus somlyai Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a korábbi törökös politikai orientációt felváltva ténylegesen szakított a török Portával, azonban az erdélyi „törökös párt” ellenállása miatt júliusban lemondott a fejedelemségről és Kővárra menekült. Ezt követően ide gyülekeztek hívei Bocskai István váradi főkapitány vezetésével és hadat gyűjtve maguk mellé rövidesen visszaültették Báthoryt a trónra, akinek szerencsétlen uralkodása és útkeresése sok nyomorúságot hozott Erdély számára. Báthory Zsigmond 1597-től már csak a fejedelmi trónról való lemondásán, illetve Erdélynek II. (I.) Rudolf német-római császár és magyar király számára történő átadásán, valamint a feleségétől, a Habsburg-házbeli Mária Krisztierna főhercegnőtől való válásán munkálkodott. Ebben az időszakban, 1597 januárjától 1598 áprilisáig a boldogtalan főhercegnő sok időt töltött Kővár várában. 1598 áprilisában ugyancsak ide hurcolták Gyulafehérvárról az elfogatott erdélyi kancellárt, Jósika Istvánt, akit aztán innen Szatmár várába vitték, ahol fejét vették.<br /> <br /> 1599 őszén a sellenberki csata után ide menekült somlyai Báthory András bíboros, az erdélyi fejedelem öccse, Báthory István – Báthory Gábor erdélyi fejedelem édesapja –, 1599 őszén Erdély kormányzója, és itt tett hűségesküt I. Rudolf német-római császár és magyar király számára. Kővár 1599–1602 között a Báthoryak, Vitéz Mihály és a Habsburgok között Erdély birtoklásáért folyó harcok során végül Giorgio Basta tábornagy 1601. évi hadjáratát követően került császári kézre. A Habsburg-uralom alá jutott Erdély más fejedelmi (kincstári) tulajdonú váraihoz és uradalmaihoz hasonlóan a kővári vár és uradalom – 1565 után ismét – királyi kamarai birtok lett, míg a várban császári helyőrség állomásozott a Bocskai-felkelés kitöréséig.<br /> <br /> A Bocskai-felkelés kitörését követően Bocskai István hadai 1605 januárjában foglalták el a császáriaktól a várat, amelynek élére Bocskai Pernyeszi Gábor kapitányt állította. A Bocskai fejedelem birtokába kerülő várat 1606. évi végrendeletében kijelölt utódjára, Homonnai Drugeth Bálintra hagyta, sőt egyes adatok szerint a fejedelem kincseinek egy része, mintegy 110.000 forint is ide került. Pernyeszi Gábor kővári kapitány Bocskai halála után Homonnai Drugethet támogatta az erdélyi fejedelmi trón megszerzésére irányuló 1607 eleji akciójában és a várat a kezére is játszotta, amely a trónkövetelő egyik erdélyi támaszpontja lett. Homonnai Drugeth Bálint Kővár birtokában maradt 1609-ben bekövetkezett haláláig. Halála után a vár Báthori Gábor erdélyi fejedelem birtokába került, amelyet még 1608-ban egy erdélyi országgyűlési végzés juttatott a számára.<br /> <br /> 1609 után Homonnai Drugeth Bálint unokatestvére, a felső-magyarországi katolikus főúr és erdélyi trónkövetelő, Homonnai Drugeth György megpróbálta megszerezni Kővárt, azonban e törekvését nem kísérte siker. A szintén katolikus Dóczy András szatmári főkapitány Báthori Gábor halálát követően 1614 februárjában elfoglalta Kővárt és más erdélyi határvárakat, erősségeket (Huszt, Nagybánya), amelyek Erdélytől elszakítva 1615 májusáig, az első nagyszombati egyezményig voltak Habsburg-kézen. Kővárat egyébként Dóczy vezére, a korábbi várkapitány, Pernyeszi Gábor foglalta el, miután Báthori Gábor özvegye és a hozzá hű várkapitány Szilágyi János feladta neki.<br /> <br /> 2.2. Kővár a fejedelmi (kincstári) vár, Bethlen Gábor és a két Rákóczi idején (1615–1662)<br /> Amint Kővár 1615-ben visszakerült az Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alá, kincstári tulajdonú fejedelmi vár lett és gyakorlatilag kincstári tulajdonban maradt a 18. század eleji lerombolásáig. A kincstári kezelésű fejedelmi vár történetének érdekessége, hogy ebben a korszakban is többször előfordult, hogy fontos politikai foglyokat őriztek falai között, így például 1633-től 1649-ben bekövetkezett haláláig itt raboskodott Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadvezére, Zólyomi Dávid, a korábbi kővári főkapitány. Az erdélyi szombatosok elleni 1638. évi dési terminust követően egy ideig Bethlen Gábor volt kancellárja, Péchi Simon is Kővár foglya volt, sőt az elítélt szombatosok zömét a fejedelmi várak és városok építkezésein dolgoztatták, így egy részüket Kővárba zárták. A szombatos foglyok egyébként elvileg bármely bevett felekezetbe betérhettek, de gyakorlatilag csak a reformátusokkal érintkezhettek, így többségük a református egyházba tért be.<br /> <br /> Az 1657–1664 közötti török háború és erdélyi trónharcok idején a kővári vár, II. Rákóczi György és Kemény János fennhatósága alatt maradt. A török elleni harcot vállaló Kemény János fejedelemsége idején Raimondo Montecuccoli császári tábornagy 1661-ben hadjáratot vezetett Erdélybe, hogy segítséget vigyen Kemény Jánosnak. E hadjárat során több erdélyi vár és város, így Kővár is német katonaságot fogadott falai közé.<br /> <br /> 2.3. A széki Teleki család és Kővár (1662–1711)<br /> Az erdélyi református, illetve később református és katolikus arisztokrácia jeles családja, az erdélyi reformátusság támogatásában fontos szerepet vállaló széki Teleki család felemelkedése és Kővár vára az 1660-as évektől szorosan összekapcsolódott azzal, hogy Kemény János erdélyi fejedelem 1662 eleji halála után a törökellenes és Habsburg-barát orientációjú erdélyi urakból álló ú. n. Kemény-párt 1662 februárjában Teleki Mihályt állította Kővár élére. A viszonylag jelentéktelen nemesi családból származó Teleki Mihály végül 1663 nyarán elismerte Apafi Mihály fejedelemségét és meghódolt neki, aki cserébe meghagyta főkapitányi tisztségében.<br /> <br /> Teleki ettől kezdve az 1690. évi zernyesti csatában bekövetkezett haláláig kitartott a fejedelem mellett és a korszak egyik legnagyobb karrierjét futotta be. Többek között 1669-től tordai főkapitány, 1670-től fejedelmi tanácsúr, 1672–1680/1681-ig a kuruc bujdosók hol névleges, hol tényleges főgenerálisa, 1681–1690 között az Erdélyi Fejedelemség hadseregének főparancsnoka (a legfelsőbb hadúrnak számító fejedelem után), mint az ország generálisa.<br /> Jelentős birtokszerzésekkel megalapozta hatalmát, amelynek részeként elkezdte fokozatosan megszerezni a kővári uradalom tartozékait is, bár a vár, mint az ország végvára nem került a birtokába. Kővár Teleki főkapitánysága idején, az Apafi-korban is megmaradt egyfajta fejedelmi „politikai” börtönnek, így pl. 1667-ben oda zárták be Szilvási Bálintot a korszak neves török diplomatáját. <br /> <br /> A Telekiek kővári főkapitánysága idején következett be a korábbi évtizedek folyamán elkülönülő kővári districtus kiválása Közép-Szolnok vármegyéből és lett önálló közigazgatási egység Kővár-vidék néven, amelynek az élén a főkapitány állt, utalva a terület korábbi katonai fontosságára.<br /> Kővár várát, mint erdélyi fejedelmi határvárat a Wesselényi-összeesküvés és az abból kinővő 1671–1685 közötti kuruc felkelés hadi eseményei kevéssé érintették, ugyanakkor a felső-magyarországi Habsburg-ellenes rendi politikusok, vagy francia diplomaták és Erdély között zajló tárgyalásoknak időnként helyet adott (1667, 1678). 1678/1679 fordulóján azonban a Teleki Mihály vezette bujdosók mellé érkezett, Boham ezredes vezette francia-lengyel segélyhad az 1678. évi hadjárat lezárultával Erdélyben táborozván, a segélyhad egy százada Kővárban állomásozott.<br /> <br /> Az 1683 után meginduló török elleni visszafoglaló háború megindulását követően 1685 őszétől az Erdélyi Fejedelemség gyakorlatilag betagozódik a Habsburg Birodalomba, mivel a császári haderő a hódoltsági területek visszahódításával egyre jobban visszaszorította a törököt. Ennek pedig az is a következménye lett, hogy az 1685–1690 közötti időszakban az Erdélyi Fejedelemség kénytelen volt elismerni a Habsburg katonai jelenlétet. Ez természetesen azzal is együtt járt, hogy a fejedelmi városok, várak falai közé kisebb–nagyobb létszámú császári helyőrség került.<br /> <br /> Kővár vára, amelynek apja halála után ifjabb gróf Teleki Mihály lett a főkapitánya, a Rákóczi-szabadságharc kitörését követően kuruc ostromzár alá került. A vár védői, Telekivel az élen már egyezkedtek a kurucokkal a feladásról, amikor Rabutin császári tábornok, Erdély főhadparancsnoka 1703 szeptemberében felmentette és megerősítette Kővárt, amely így csak 1704 januárjában kapitulált a kurucok előtt. A kővári vár ettől kezdve II. Rákóczi Ferenc fontos partiumi támaszpontja lett az Erdélyi Fejedelemség területén egészen a szabadságharc végéig. 1711 májusában, röviddel a szatmári békesség (pacificatio) megkötését és a nagymajtényi zászlótételt követően a vár megadta magát a császáriaknak és ezzel gyakorlatilag véget ért katonai szerepe.<br /> <br /> == A vár pusztulása a Rákóczi-szabadságharc után ==<br /> A Rákóczi-szabadságharc lezárását követően egyes adatok szerint 1713-ban, más adatok szerint 1715-ben a császáriak Kővárt felrobbantották. Két évvel később, 1717-ben – az 1716–1718. évi osztrák–török háború idején – az Erdélyt és Kelet-Magyarországot ért utolsó tatárjáráskor Kővár térsége is sokat szenvedett a tatárok dúlása miatt, és a vár romjainak maradványait ekkor a tatárok is pusztították. A romvár 1719-ben a gróf Teleki család birtoka lett, és folytatódott ezzel a családnak a Teleki (I.) Mihály életében megindult törekvése a kővári uradalom megszerzésére. A vár ezután már nem épült újjá, köveit a környékbeli lakosság használta fel építkezéseihez.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bethlen Gábor krónikásai. Krónikák, emlékiratok, naplók a nagy fejedelemről, kiad. Makkai László, Bp., Gondolat, 1980.<br /> BORBÉLY Zoltán: A Drugethek. Egy főnemesi család a kora újkori Magyar Királyságban, Pécs, 2025.<br /> CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, I, Bp., 1890, 548.<br /> KENYERES István: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Budapest, 2008 (Habsburg Történeti Monográfiák, 2).<br /> Mészáros Kálmán (szerk.): Magyarország hadtörténete II. Az oszmán hódítás kora 1526–1718, Bp., 2020.<br /> NAGY László: Tündérkert fejedelme – Báthory Gábor, Bp., 1988 (Korok és emberek).<br /> OBORNI Teréz: Erdély fejedelmei, Bp., 2002 (Magyar Századok).<br /> OLÁH Tamás: Tokajtól Szatmárig. A Rákóczi-szabadságharc hadműveletei a Tiszántúlon és térségében 1704-ben, in Kis József (szerk.): Levéltári Évkönyv. Új folyam, II, Miskolc, MNL BAZ Megyei Levéltára, 2020, 28–88. https://mnl.gov.hu/sites/default/files/bazml/evkonyv_2020.pdf (letöltés: 2025.12.08.)<br /> PETHŐ Gergely: Rövid magyar cronica, sok rendbéli fő históriás Könyvekből nagy szorgalmatossággal egybe szedettetett és irattatott, Bécs, 1660.<br /> POKOLY József: Az erdélyi református egyház története, II, 1605–1690, Bp., 1904.<br /> SZÁDECZKY(-KARDOSS) Lajos: Báthori Zsigmondné Mária Krisztierna, Bp., 1883.<br /> THALY Kálmán: Tényleges létszámok és hadi fölszerelés Rákóczi hadseregének ezredeiben, Hadtörténelmi Közlemények 4(1891), 7–26, 153–179.<br /> TRÓCSÁNYI Zsolt: Teleki Mihály. Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig, Bp., 1972.<br /> Uő: Erdély központi kormányzata 1540–1690, Bp., Akadémiai, 1980 (MOL kiadványai III, Hatóság- és hivataltörténet, 6).<br /> Uő: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690–1740, Bp., 1988. (MOL kiadványai III, Hatóság- és hivataltörténet, 8).<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Tokaj_v%C3%A1ra&diff=1130 2025-12-09T08:10:47Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>Tokaj vára - a hegyaljai felkelés története (1697)<br /> <br /> == A hegyaljai felkelés ==<br /> A Rákóczi-szabadságharc előzményének tekinthető Habsburg-ellenes kuruc felkelés Tokaj-Hegyalján tört ki, melynek vezetői Tokaji Ferenc kuruc hadnagy, Szalontai György végardói bíró és Kabai Márton református prédikátor voltak. A felkelők Sátoraljaújhelyen megsemmisítették a császári katonaságot, majd elfoglalták Tokaj és Sárospatak várát. Csatlakozásra szólították fel a nemeseket, vezérüknek pedig II. Rákóczi Ferencet próbálták megnyerni. A megyei nemesség és a magyar főurak támogatásával a császári hadsereg végül rövid idő alatt elfojtotta a felkelést. Bizonyos felkelőknek sikerült elmenekülniük és csatlakoztak Thökölyhez. A felkelés hátterében a törökök 1697. évi hadjárata és a francia diplomácia Habsburg-ellenes kelet-európai tervei álltak.<br /> <br /> == Előzmények ==<br /> Az 1670-80-as években itt volt a bujdosók - későbbi nevükön kurucok - mozgalmának egyik törzsterülete volt Zemplén. Thököly Imre, Felső-Magyarország fejedelme törökbarát politikája ellenére is népszerű volt a vidék lakossága körében. A Hegyalja lakói közül sokan harcoltak hadjárataiban. Államának összeomlása után (1687), a török kiűzésének utolsó éveiben (1686-88) a Hegyalja már nem volt hadszíntér. Az itt állomásozó császári csapatok azonban talán még nagyobb terhet jelentettek a lakosság számára, mint a korábbi időkben. A Habsburg kormányzat a lakosságra bízta ugyanis hadserege ellátását és elszállásolását (&quot;koszt és kvártély), megnőttek az adóterhek, valamint fokozódott a zömében protestánsok által lakott területen az erőszakos ellenreformáció. A háború délre tolódásával az egykori végvárakra és katonáikra már nem volt szükség, az elűzött vitézeket a jobbágysorba süllyedés fenyegette. Felerősödött a Thököly iránti nosztalgia, az egykori fejedelem azonban ekkor már török területen élve néhány száz emberével nem jelenthetett valódi segítséget. A szatmári és máramarosi erdőben bujdosó egykori végvári vitézek, elszökött jobbágyok, elmenekült protestáns prédikátorok gyakran mégis az ő nevében toborozták csapataik új tagjait.<br /> <br /> == A szervezkedés ==<br /> 1697-re a szervezkedés már nyíltan folyt. Májusban Vizsoly lakossága már összetűzésbe keveredett az ott állomásozó Deák Pál huszárezredének katonáival. A kurucok élére Tokaji Ferenc, Thököly egykori gyalogoshadnagya, Végardó bírája Szalontai György és Kabai Márton elűzött református prédikátor álltak. A felkelés szervezésében részt vett Vattai Batta János, aki a felkelés hadnagya, 'közben járó és tanácsosa volt meg nevezett Szalontai és Tokay nevű kuruczoknak'. A Hegyalja szőlőbirtokos kisnemesei közül is többen csatlakoztak hozzájuk, hiszen a császári katonaság önkénye számukra is fenyegetést jelentett. A felkelők megnyerték Bajusz Gáspárt, a tokaji vár magyar huszárjainak parancsnokát is. A Tiszántúlon Esze Tamás és Kis Albert láttak a szervező munkához. Eszét azonban Károlyi Sándor időben letartóztatta, így Rákóczi későbbi ezredese a felkelésben sem vehetett részt.[1] Miután 1697 nyarán a környék császári csapatai a Délvidékre vonultak a várható török támadás ellen, csak a várakban maradt kisebb létszámú őrség.<br /> <br /> == A felkelés kitörése ==<br /> 1697. június 30-án a sátoraljaújhelyi Péter-Pál napi vásárban a felkelők elvegyültek a tömegben. Amikor a vásározókat megpróbálták megvámolni a sárospataki várból érkezett császári katonák, a tömeg ellenállt, a kurucok pedig gyorsan lemészárolták mind a 25 német zsoldost. A felkelők éjfélre körülvették a pataki várat, melyben csak 7 zsoldos, a jezsuiták és szolgáik tartózkodott. A kb. 130 felkelő Szalontai György vezetésével háromszor rohanta meg a várat, mire éjjel 2 óra körül sikerült elfoglalniuk. Egy korábban kitörésekre használt, rosszul befalazott kapun keresztül jutottak be a várba. Eközben Tokaji Ferenc vezetésével 500 felkelő Tokaj ellen indult. Az éjjel sószállító tutajokkal átkeltek a Tiszán, létrákon megmászták a falakat, majd a várban lévő Bajusz Gáspár vezetésével átálló huszárokkal lemészárolták a 200 főnyi német őrséget. Közben a Tiszántúlon a kurucok elfoglalták Kállót is. Tokaji július 1-jén Thököly nevében kiáltványt adott ki: felszólította a környék népét, hogy fogjanak fegyvert és gyülekezzenek a várban.<br /> <br /> == A bujdosó kapitányok kiáltványa ==<br /> „Az élő és mindenható Istenre kérünk és intünk mindenkit, valakik hazájokat és nemesi szabadságukat keresik és nyomorúság aluli felszabadulásokat kívánják, hogy ez levelünket vévén, elviselhetetlen iga alól való szabadulásokért mindjárt minden haladék nélkül fegyvert fogjanak és régen kívánt szabadságuk helyreállításában Isten neve segítségül való hívatásával velünk együtt szívesen munkálkodjanak.”<br /> <br /> A hírek gyorsan terjedtek és gyorsan megnövelték a felkelők létszámát. De a felkelés 4000 résztvevőjének többsége katonai tapasztalatokkal nem rendelkező, fegyvertelen paraszt volt. A képzettebb egykori végvári katonák, Thököly kurucai túl kevesen voltak ahhoz, hogy a felkelés sikereket érjen el. A felkelők az első két nap látványos eredményei után újabbakat nem tudtak elérni. Ehhez szükség lett volna a nemesség és a városok megnyerésére, valamint arra, hogy egy széleskörűen elfogadott vezető álljon a mozgalom élére. Miután Thököly Törökországból nem tudott segíteni, így a felkelők nevelt fiát, II. Rákóczi Ferencet próbálták ügyüknek megnyerni. A Szerencs környékén vadászó fiatal herceg azonban ezt nem vállalta, sőt, hogy magát a gyanú alól tisztázza, Bécsbe utazott. Később még magyarországi birtokainak a német birodalomban fekvőkre való elcserélését is felajánlotta, nehogy a lázadás támogatásával vádolhassák.<br /> <br /> == A bukás ==<br /> Az erős osztrák csapatokkal szemben folyamatosan vesztették el erősségeiket (Ónod, Szerencs, Sárospatak). A felkelők egy része Szalontay János, Bajusz Gáspár és Kis Albert vezetésével a környező erdőkbe menekült. Őket a következő napokban a kassai várőrség és a megyei nemesség szétverte. A legkitartóbban 1697-98 telén igen kemény körülmények között Szalontay vezetésével Moldván keresztül török területre jutottak, ahol később csatlakoztak Thökölyhez.<br /> <br /> Tokaji Ferencet és Kabai Márton Sárospatakon fogták el. Bár Vaudemont kezdetben kegyetlen kínhalált ígért számukra, végül életük végéig a birodalom más tartományaiban lévő börtönökbe kerültek (Tokaji Bécsben halt meg 1709-ben). Batta Jánost 'a mádi hídnál érte utól szerencsétlen sorsa, t. i. futamodásában ott érte utól és vágta le őt egy Szamárossy nevű főhadnagy, mint vélni lehet: császári labanc. A kezdeti enyhébb fellépést a felkelés elhúzódása és a fenyegető török támadás (a császári csapatok késve tudtak csak a hadszíntérre vonulni) miatt augusztustól keményebb megtorlás váltotta fel. Az uralkodó &quot;szörnyű kínhalállal&quot; fenyegette a még ekkor is bujkáló felkelőket, amit helyi végrehajtói meg is valósítottak. A felkelés leverése utáni állapotokról szól egy névtelen szerző éneke:<br /> <br /> == Értékelése ==<br /> A hegyaljai felkelés megmutatta, hogy a Habsburgok magyarországi berendezkedése milyen széleskörű ellenállást vált ki az ország lakosságából. Ugyanakkor a rosszul felszerelt kurucok pedig nem képesek a reguláris egységekkel eredményesen harcolni. Komolyabb ellenállást csak akkor tudnak kifejteni, ha a vármegyei nemességet, a városi polgárságot és néhány nagy tekintélyű főnemest is sikerül megnyerniük. Ezek a tapasztalatok nagyban hozzájárultak II. Rákóczi Ferenc későbbi szabadságharcának gyors kezdeti sikereihez.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bencsik János (szerk.): Tokaj : várostörténeti tanulmányok 3, Tokaj, Tokaj Város Önkormányzata, 2002 (Tokaj és Hegyalja, 24).<br /> Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben, Bp., 1953.<br /> Dienes Dénes, Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története, Sárospatak, Hernád Kiadó, 2013.<br /> Nagy László: Habsburg- és törökellenes harcok, in Liptay Ervin (szerk.): Magyarország hadtörténete, I, Bp., Zrínyi, 1985, 334-335.<br /> Tarján M. Tamás: 1697. július 1. Kirobbant a hegyaljai felkelés, RubicOnline, https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1697-julius-1-kirobban-a-hegyaljai-felkeles.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Tokaj_v%C3%A1ra&diff=1129 2025-12-09T07:24:55Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Tokaj vára - a hegyaljai felkelés története (1697) == A hegyaljai felkelés == A Rákóczi-szabadságharc előzményének tekinthető Habsburg-ellenes kuruc felkelés Tokaj-Hegyalján tört ki, melynek vezetői Tokaji Ferenc kuruc hadnagy, Szalontai György végardói bíró és Kabai Márton református prédikátor voltak. A felkelők Sátoraljaújhelyen megsemmisítették a császári katonaságot, majd elfoglalták Tokaj és Sárospatak várát. Csatlakoz…”</p> <hr /> <div>Tokaj vára - a hegyaljai felkelés története (1697)<br /> <br /> == A hegyaljai felkelés ==<br /> A Rákóczi-szabadságharc előzményének tekinthető Habsburg-ellenes kuruc felkelés Tokaj-Hegyalján tört ki, melynek vezetői Tokaji Ferenc kuruc hadnagy, Szalontai György végardói bíró és Kabai Márton református prédikátor voltak. A felkelők Sátoraljaújhelyen megsemmisítették a császári katonaságot, majd elfoglalták Tokaj és Sárospatak várát. Csatlakozásra szólították fel a nemeseket, vezérüknek pedig II. Rákóczi Ferencet próbálták megnyerni. A megyei nemesség és a magyar főurak támogatásával a császári hadsereg végül rövid idő alatt elfojtotta a felkelést. Bizonyos felkelőknek sikerült elmenekülniük és csatlakoztak Thökölyhez. A felkelés hátterében a törökök 1697. évi hadjárata és a francia diplomácia Habsburg-ellenes kelet-európai tervei álltak.<br /> <br /> == Előzmények ==<br /> Az 1670-80-as években itt volt a bujdosók - későbbi nevükön kurucok - mozgalmának egyik törzsterülete volt Zemplén. Thököly Imre, Felső-Magyarország fejedelme törökbarát politikája ellenére is népszerű volt a vidék lakossága körében. A Hegyalja lakói közül sokan harcoltak hadjárataiban. Államának összeomlása után (1687), a török kiűzésének utolsó éveiben (1686-88) a Hegyalja már nem volt hadszíntér. Az itt állomásozó császári csapatok azonban talán még nagyobb terhet jelentettek a lakosság számára, mint a korábbi időkben. A Habsburg kormányzat a lakosságra bízta ugyanis hadserege ellátását és elszállásolását (&quot;koszt és kvártély), megnőttek az adóterhek, valamint fokozódott a zömében protestánsok által lakott területen az erőszakos ellenreformáció. A háború délre tolódásával az egykori végvárakra és katonáikra már nem volt szükség, az elűzött vitézeket a jobbágysorba süllyedés fenyegette. Felerősödött a Thököly iránti nosztalgia, az egykori fejedelem azonban ekkor már török területen élve néhány száz emberével nem jelenthetett valódi segítséget. A szatmári és máramarosi erdőben bujdosó egykori végvári vitézek, elszökött jobbágyok, elmenekült protestáns prédikátorok gyakran mégis az ő nevében toborozták csapataik új tagjait.<br /> <br /> == A szervezkedés ==<br /> 1697-re a szervezkedés már nyíltan folyt. Májusban Vizsoly lakossága már összetűzésbe keveredett az ott állomásozó Deák Pál huszárezredének katonáival. A kurucok élére Tokaji Ferenc, Thököly egykori gyalogoshadnagya, Végardó bírája Szalontai György és Kabai Márton elűzött református prédikátor álltak. A felkelés szervezésében részt vett Vattai Batta János, aki a felkelés hadnagya, 'közben járó és tanácsosa volt meg nevezett Szalontai és Tokay nevű kuruczoknak'. A Hegyalja szőlőbirtokos kisnemesei közül is többen csatlakoztak hozzájuk, hiszen a császári katonaság önkénye számukra is fenyegetést jelentett. A felkelők megnyerték Bajusz Gáspárt, a tokaji vár magyar huszárjainak parancsnokát is. A Tiszántúlon Esze Tamás és Kis Albert láttak a szervező munkához. Eszét azonban Károlyi Sándor időben letartóztatta, így Rákóczi későbbi ezredese a felkelésben sem vehetett részt.[1] Miután 1697 nyarán a környék császári csapatai a Délvidékre vonultak a várható török támadás ellen, csak a várakban maradt kisebb létszámú őrség.<br /> <br /> == A felkelés kitörése ==<br /> 1697. június 30-án a sátoraljaújhelyi Péter-Pál napi vásárban a felkelők elvegyültek a tömegben. Amikor a vásározókat megpróbálták megvámolni a sárospataki várból érkezett császári katonák, a tömeg ellenállt, a kurucok pedig gyorsan lemészárolták mind a 25 német zsoldost. A felkelők éjfélre körülvették a pataki várat, melyben csak 7 zsoldos, a jezsuiták és szolgáik tartózkodott. A kb. 130 felkelő Szalontai György vezetésével háromszor rohanta meg a várat, mire éjjel 2 óra körül sikerült elfoglalniuk. Egy korábban kitörésekre használt, rosszul befalazott kapun keresztül jutottak be a várba. Eközben Tokaji Ferenc vezetésével 500 felkelő Tokaj ellen indult. Az éjjel sószállító tutajokkal átkeltek a Tiszán, létrákon megmászták a falakat, majd a várban lévő Bajusz Gáspár vezetésével átálló huszárokkal lemészárolták a 200 főnyi német őrséget. Közben a Tiszántúlon a kurucok elfoglalták Kállót is. Tokaji július 1-jén Thököly nevében kiáltványt adott ki: felszólította a környék népét, hogy fogjanak fegyvert és gyülekezzenek a várban.<br /> <br /> == A bujdosó kapitányok kiáltványa ==<br /> „Az élő és mindenható Istenre kérünk és intünk mindenkit, valakik hazájokat és nemesi szabadságukat keresik és nyomorúság aluli felszabadulásokat kívánják, hogy ez levelünket vévén, elviselhetetlen iga alól való szabadulásokért mindjárt minden haladék nélkül fegyvert fogjanak és régen kívánt szabadságuk helyreállításában Isten neve segítségül való hívatásával velünk együtt szívesen munkálkodjanak.”<br /> <br /> A hírek gyorsan terjedtek és gyorsan megnövelték a felkelők létszámát. De a felkelés 4000 résztvevőjének többsége katonai tapasztalatokkal nem rendelkező, fegyvertelen paraszt volt. A képzettebb egykori végvári katonák, Thököly kurucai túl kevesen voltak ahhoz, hogy a felkelés sikereket érjen el. A felkelők az első két nap látványos eredményei után újabbakat nem tudtak elérni. Ehhez szükség lett volna a nemesség és a városok megnyerésére, valamint arra, hogy egy széleskörűen elfogadott vezető álljon a mozgalom élére. Miután Thököly Törökországból nem tudott segíteni, így a felkelők nevelt fiát, II. Rákóczi Ferencet próbálták ügyüknek megnyerni. A Szerencs környékén vadászó fiatal herceg azonban ezt nem vállalta, sőt, hogy magát a gyanú alól tisztázza, Bécsbe utazott. Később még magyarországi birtokainak a német birodalomban fekvőkre való elcserélését is felajánlotta, nehogy a lázadás támogatásával vádolhassák.<br /> <br /> == A bukás ==<br /> Az erős osztrák csapatokkal szemben folyamatosan vesztették el erősségeiket (Ónod, Szerencs, Sárospatak). A felkelők egy része Szalontay János, Bajusz Gáspár és Kis Albert vezetésével a környező erdőkbe menekült. Őket a következő napokban a kassai várőrség és a megyei nemesség szétverte. A legkitartóbban 1697-98 telén igen kemény körülmények között Szalontay vezetésével Moldván keresztül török területre jutottak, ahol később csatlakoztak Thökölyhez.<br /> <br /> Tokaji Ferencet és Kabai Márton Sárospatakon fogták el. Bár Vaudemont kezdetben kegyetlen kínhalált ígért számukra, végül életük végéig a birodalom más tartományaiban lévő börtönökbe kerültek (Tokaji Bécsben halt meg 1709-ben). Batta Jánost 'a mádi hídnál érte utól szerencsétlen sorsa, t. i. futamodásában ott érte utól és vágta le őt egy Szamárossy nevű főhadnagy, mint vélni lehet: császári labanc. A kezdeti enyhébb fellépést a felkelés elhúzódása és a fenyegető török támadás (a császári csapatok késve tudtak csak a hadszíntérre vonulni) miatt augusztustól keményebb megtorlás váltotta fel. Az uralkodó &quot;szörnyű kínhalállal&quot; fenyegette a még ekkor is bujkáló felkelőket, amit helyi végrehajtói meg is valósítottak. A felkelés leverése utáni állapotokról szól egy névtelen szerző éneke:<br /> <br /> == Értékelése ==<br /> A hegyaljai felkelés megmutatta, hogy a Habsburgok magyarországi berendezkedése milyen széleskörű ellenállást vált ki az ország lakosságából. Ugyanakkor a rosszul felszerelt kurucok pedig nem képesek a reguláris egységekkel eredményesen harcolni. Komolyabb ellenállást csak akkor tudnak kifejteni, ha a vármegyei nemességet, a városi polgárságot és néhány nagy tekintélyű főnemest is sikerül megnyerniük. Ezek a tapasztalatok nagyban hozzájárultak II. Rákóczi Ferenc későbbi szabadságharcának gyors kezdeti sikereihez.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben, Bp., 1953.<br /> Nagy László: Habsburg- és törökellenes harcok, in Liptay Ervin (szerk.): Magyarország hadtörténete, I, Bp., Zrínyi, 1985, 334-335. o.<br /> Tarján M. Tamás: 1697. július 1. Kirobbant a hegyaljai felkelés, RubicOnline<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1128 2025-12-09T07:14:57Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Erdély fejedelme]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tokaj vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Vallásügyi rendelkezés 1715]]&lt;br&gt;<br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Vall%C3%A1s%C3%BCgyi_rendelkez%C3%A9s_(1715)&diff=1127 2025-12-09T07:13:07Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „1715-ben megújították az 1681-es vallási törvényeket == Háttér == A Rákóczi-szabadságharc lezárultával a Habsburgok lezárták az európai kétfrontos háborúikat (1714. rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút, 1715. szatmári pacificatio a magyarországi háborút zárta le), ezek után szükség volt a korábbi szerződések, rendeletek újratárgyalására. == Az 1715. évi XXX-XXXI. törvénycikk == A rendelet megújítot…”</p> <hr /> <div>1715-ben megújították az 1681-es vallási törvényeket<br /> <br /> == Háttér ==<br /> A Rákóczi-szabadságharc lezárultával a Habsburgok lezárták az európai kétfrontos háborúikat (1714. rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút, 1715. szatmári pacificatio a magyarországi háborút zárta le), ezek után szükség volt a korábbi szerződések, rendeletek újratárgyalására.<br /> <br /> == Az 1715. évi XXX-XXXI. törvénycikk ==<br /> A rendelet megújította, tehát érvényben hagyta a korábbi 1681-es soproni országgyűlés határozatait, eképppen:<br /> <br /> A vallás dolgában innen is, tul is fotytatott sokféle tárgyalások s már a megalkotott törvénycikkek közzététele alkalmával a királyi felséghez mindkét oldalról intézett fotyamodások után, végre Ő császári királyi fenntisztelt felsége, kegyességéből s kegyelmességéből elhatározta, hogy az előbb idézett 1681. s 1687. évi törvénycikkeket, ekkorig kifejtett valódi értelmükben, ezután is fenntartsák és igy megujitottaknak és megerősitteteknek tekintsék.<br /> <br /> 1. § S a legkegyelmesebben elrendelte, hogy ha és a mennyiben azok időközben hatályba nem léptek, vagy azokra nézve visszaélések és ellenszegülések következtében bármely részről sérelem esett volna, az ily eseteket a királynak és országnak törvény utján kirenedelt biztosai megvizsgálják s Ő legszentségesebb felségéhez tett előleges jelentésük után, ennek jóságos helyhenhagyása alapján, kiegyenlítsék s kellő végrehajtás alá vegyék s mindeneket törvényes állapotba és a királyi kijelentésekhez képest, (senkinek ellenmondását figyelembe nem vevén) valódi értelmükre helyezzenek vissza s abban tartsanak fenn.<br /> <br /> 2. § És az ilyetén határozat ellen, ha valaki az ágostai vagy helvét hitvallásu magánfelek közül, személyében vagy vallásában magát sértve érezné, az ilyen sérelem alkalmából, sarját, de nem a közönség nevében, orvoslásért csak Ő királyi felségéhez folyamodhassék.<br /> <br /> 3. § Mely czélra fenntisztelt Ő legszentségesebb felsége saját részéről biztosokká nevezi: méltóságos Koháry István országbiró, Csáky Zsigmond főtárnokmester, Erdődy Sándor királyi magyar kamarai elnök, gróf urakat, belső titkos tanácsosait, s nagyságos Horváth Simonchich János báró, kir. személynök urat és tanácsosát.<br /> <br /> 6. § Nemkülömben azok a kiváltságok is, a melyeket némely városok, mezővárosok és községek Magyarországon eziránt szerzettek.<br /> <br /> == Értelmezése ==<br /> A vallásüldözésnek a protestáns egyháztörténetben &quot;gyászévtizedként&quot; jellemzett korszakát (1671-81) igyekezett lezárni a törvény erejével a soproni országgyűlés (1681. XXV-XXVI. törvénycikk). Az ezt követő időszak felekezeti harcai, jogsértései, a háborús időszak törvénytelenségei miatt csak a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt úgy átmenetileg, hogy feloldható a vallási békétlenség. A szatmári békét követően ezért kellett deklarálnia az újonnan felállt Habsburg-kormányzatnak, hogy melyik irányhoz tartja magát. A háború idején hozott kuruc rendelkezéseket semmissé tették, és visszatértek a korábbi korszak joggyakorlatához. A vallási egyenetlenséget ezzel azonban nemhogy elrendezték volna, de még inkább felélesztették. Az 1681 és 1781 közti száz évet nevezi ezért a protestáns történetírása vértelen ellenreformáció korszakának.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Ezer év törvényei, jogtár, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=71500030.TV&amp;searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D23&lt;br&gt;<br /> Csorba Dávid (szerk.): Vértelen ellenreformáció, Bp., KRE ETKI, 2020 (Reformáció öröksége, 2).<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1126 2025-12-09T06:59:09Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Erdély fejedelme]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Vallásügyi rendelkezés 1715]]&lt;br&gt;<br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=R%C3%A1k%C3%B3czi_Erd%C3%A9ly_fejedelme&diff=1125 2025-12-09T06:56:41Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „1704-ben II. Rákóczi Ferencet a gyulafehérvári országgyűlésen választották Erdély fejedelmévé (1704. július 7-12.), ahol az „erdélyi fejedelmi szék” betöltésére tett esküje (vagyis a beiktatása) nem 1704-ben, hanem csak 1707. április 5-én történt meg. Az 1704-es esemény a szabadságharc kulcsfontosságú szakasza, amikor a rendi függetlenségért küzdő nemesség fejedelmévé választotta a kuruc mozgalom élére, de a tényleges be…”</p> <hr /> <div>1704-ben II. Rákóczi Ferencet a gyulafehérvári országgyűlésen választották Erdély fejedelmévé (1704. július 7-12.), ahol az „erdélyi fejedelmi szék” betöltésére tett esküje (vagyis a beiktatása) nem 1704-ben, hanem csak 1707. április 5-én történt meg. Az 1704-es esemény a szabadságharc kulcsfontosságú szakasza, amikor a rendi függetlenségért küzdő nemesség fejedelmévé választotta a kuruc mozgalom élére, de a tényleges beiktatás és az ezzel járó eskü a későbbi gyulafehérvári udvarban zajlott le, miután a fejedelem már birtokba vette a tisztséget.<br /> <br /> == Háttér ==<br /> A tiszántúli hadjáratot követően Rákóczi seregei elfoglalták Érsekújvárat, majd 1705. május 15-én váratlanul meghalt I. Lipót Habsburg császár, aki ellen a magyar rendi felkelések egész sora zajlott le korábban (Wesselényi, Zrínyi, Thököly, Rákóczi szervezésében). Őt követte a békés hajlamú I. József: a szabadságharc ügye a lehető legjobban állott. Úgy tűnt, hogy Rákóczi békét hozhat.Dolgozott egy új fejedelem felkérésén, ami nem járt sikerrel.<br /> <br /> == Erdély fejedelme ==<br /> A „szövetkezett rendek” címmel vették fel és Rákóczit, akit még 1704. július 6-án erdélyi fejedelemmé választottak, „vezérlő fejedelem” címmel tisztelték meg, melléje az ország kormányzására 24 tagból álló főtanácsot rendeltek. Ezt követően fölhatalmazta őket a külügyek (és a béketárgyalások) irányítására. A szövetség pontjaira szeptember 19-én és 20-án felesküdtek az egybegyűlt rendek, és maga a fejedelem is. Ezután Erdély lett a további küzdelmek színtere.<br /> <br /> == Interregnum ==<br /> 1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen Rákóczi javaslatára, Bercsényi támogatása mellett kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását és I. József magyar királyságának „abrenunciációját” (kb. felmondását). Bercsényi ekkor gyújtó beszédet tartott, mely az emlékezetes „Eb ura a fakó! Mai naptól fogva József nem királyunk!” felkiáltással végződött. Bejelentették az interregnumot. Azonban sem ez, sem a rézpénzinfláció visszaszorítására tett kísérletek nem hozták meg a várt eredményt. Rákóczi nem maga reflektált a magyar trónra, hanem jelölteket keresett; azonban minden kísérlete dugába dőlt, és ami még ennél is nyugtalanítóbb volt, XIV. Lajos a teljesített feltételek dacára is vonakodott a magyar fejedelemmel szabályos szövetségre lépni, így a szabadságharcosok magukra maradtak. Az önálló magyar királyság álmai 1708-ra mind politikailag, mind katonailag eloszlottak.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Rákóczi tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról, I–II, Bp., 1973 (Magyar Századok).<br /> Uők: II. Rákóczi Ferenc, Bp., Osiris, 2004.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1124 2025-12-09T06:46:21Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Erdély fejedelme]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1123 2025-12-09T06:45:54Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Erdély fejedelme]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=B%C3%A1n%C3%A1t&diff=1122 2025-12-08T20:45:25Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Bánát (Bánság) == Közigazgatási egység == A Bánát a Magyar Királyság délkeleti részén elhelyezkedő terület, amelyet nyugatról a Tisza, délről az Al-Duna, északról a Maros keletről pedig Erdély határol. Önálló közigazgatási régióként 1718-ban a pozsareváci béke következtében jött létre Temesi bánság néven. A Temesi bánság az uralkodó közvetlen irányítása alá tartozott. 1779-ben a magyar rendek nyomására visszaker…”</p> <hr /> <div>Bánát (Bánság)<br /> <br /> == Közigazgatási egység ==<br /> A Bánát a Magyar Királyság délkeleti részén elhelyezkedő terület, amelyet nyugatról a Tisza, délről az Al-Duna, északról a Maros keletről pedig Erdély határol. Önálló közigazgatási régióként 1718-ban a pozsareváci béke következtében jött létre Temesi bánság néven. A Temesi bánság az uralkodó közvetlen irányítása alá tartozott. 1779-ben a magyar rendek nyomására visszakerült a Magyar Királyság irányítása alá, és betagozódott a vármegyerendszerbe, viszont a terület déli részei 1873-ig a Katonai Határőrvidék fennhatósága alá tartoztak. 1849-ben ismét elszakították Magyarországtól és 1860-ig Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven koronatartományként irányították. 1860-ban újfent a vármegyerendszer része lett. 1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor Bánáti Köztársaság néven önálló államnak kiáltotta ki magát, de még ugyanabban az évben megszűnt.<br /> <br /> == A bánáti reformáció ==<br /> A Bánát a református egyház szempontjából azért érdekes, mert a reformáció kezdeti szakaszától 1552-ig tartó időszakban fontos egyházi események történtek a területén valamint a Türelmi rendelet hatására 1781 után újból letelepedő református lakosság egy egyedi multikonfesszionális régióba került. A Bánát déli határai megegyeznek a reformáció elterjedésének déli határaival.<br /> <br /> A kutatás jelenlegi álláspontja szerint a Bánátban azért tudott a reformáció gyorsan elterjedni, mert a régió földesurai támogatták azt. Brandenburgi György (1484–1543) a 16. század elején házasság útján megszerezte a Hunyadi család birtokait, köztük a Bánátot is. Brandenburgi szimpatizált Luther tanaival, ezért azok valószínűleg földbirtokain is terjedtek. Brandenburgi 1525-ben elhagyta az országot.<br /> <br /> Perényi Péter (1502?–1548) koronaőr és erdélyi vajda az 1530-as években csatlakozott a reformációhoz. Mivel 1519-től töltötte be a temesi ispáni címet, ezért személye Brandenburgi távozása után is biztosította a Bánátban a reformáció terjedését.<br /> <br /> A Bánátban a reformáció legjelentősebb támogatója Petrovics Péter (1480?–1557) volt, akit 1540-ben Szapolyai János (1480?–1540) Délmagyarország kormányzójává és a fia gyámjává nevezett ki. Petrovics a reformáció helvét irányzatának támogatójaként 1549-ben és 1550-ben Toronyban (Torontál vármegye, a hódoltság idején elpusztult település) zsinatot hívott össze. A zsinat végzései nem ismertek, viszont Petrovics Makón kapcsolatba került Szegedi Kis Istvánnal (1505–1572), akit megbízott azzal, hogy Temesváron protestáns szellemű iskolát hozzon létre. Szegedi Kis 1548 és 1551 között vezette a humanista jellegű iskolát Temesváron. 1551-ben Petrovics kénytelen volt átadni Temesvárt a Habsburg párti Losonczy Istvánnak (?–1552), ennek következtében a protestáns iskola megszűnt. 1552-ben az oszmánok elfoglalták Temsvárt és vele együtt a Bánátot. A Hódoltság idején a Bánátban református anyaegyházközség nem létezett, de Temesváron menekültek, katonák és követek rendszeresen tartózkodtak, akik között több református is volt.<br /> <br /> == A telepítési politika hatása ==<br /> 1718-ban a pozsareváci békét követően a Habsburg telepítési politika nem támogatta protestánsok letelepedését a Bánátban, bár az 1720-as években rövid időre evangélikus közösségek létrejöttek, viszont ezek néhány év alatt megszűntek. A Türelmi rendelet, majd az 1791. évi 26. törvény életbe lépésével protestáns telepesek jelentek meg a régióban, és egészen a dualizmus végéig folyamatosan emelkedett a reformátusok lélekszáma. A fejlődés ellenére viszont a reformátusok mindig kisebbségben voltak az ortodoxokkal és a római katolikusokkal szemben. 1910-ben a Bánátban 242.000 magyar élt, akik közül csak 34.000 volt református.<br /> A 18. század végén a Bánátban az uralkodó illetve nemesek kezdtek el reformátusokat letelepíteni, mert a földek hatékony megműveléséhez szükség volt a lakosságszám megnövelésére. A telepesek egy jelentős része német ajkú volt, mert II. József és utódai szívesebben telepítettek be német anyanyelvű telepeseket, mint magyarokat. A német telepesek a Német-Római Birodalom protestáns tartományaiból érkeztek Magyarországra. A magyar nemzetiségűek általában az Alföld református településein élő szegényparaszti rétegből verbuválódtak. Így nagy számban költöztek Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Gyoma és egyéb falvak zsellérjei és telketlen jobbágyai.<br /> <br /> A Bánátban az első református egyházközségek az 1780-as, 1790-es években jöttek létre. Időrendi sorrendben a legelső református falu Magyarittabé (Magyarittebe/Novi Itebej) lett. Ittabé korábban is lakott volt, viszont 1786-ban az örmény származású nemes, Kiss Izsák által meghívott parasztok már csak a szerbek által elhagyott üres településre érkeztek. Szintén 1786-ban alapították meg Rittberget (Végvár/Tormac), ahova eredetileg német ajkú római katolikusok vándoroltak be. Ők viszont néhány év alatt szétszéledtek, és 1794-ben református magyarok alapították meg másodjára a falut. 1791-ben Lieblingben evangélikus és református közösség jött létre, a lakosság többsége lutheránus volt, ennek köszönhetően a 19. század második harmadára a kálvinista egyházközség itt megszűnt. Rittberget és Lieblinget a királyi kamara vezetésével hozták létre, viszont 1794-ben Debelliácsot (Torontálvásárhely/Debeljača)) a Németbánsági Határőrezred irányításával. Az önálló egyházközségeken kívül szórványok is kialakultak, mint például a német ajkú Franzfelden (Ferenchalom/Kačarevo). Előfordult az is, hogy nem sikerült a gyülekezet megszervezése: 1819-ben Bükkhegyen (Sintar) lemondtak az önálló egyház alakításáról, mert a lakosság a gyenge termőföld miatt elvándorolt.<br /> <br /> A bánáti új gyülekezetek a velük szomszédos egyházmegyébe tagozódtak be, ezért a Békési Református Egyházmegye részévé váltak. A bánáti egyházközségek megerősödését mutatja, hogy a békési egyházmegyét 1821-ben átnevezték Békés-Bánáti Református Egyházmegyére.<br /> <br /> == A szabadságharc idején ==<br /> A gyülekezetek fejlődésében nagyobb törést okozott az 1848/49-es szabadságharc, mert a szerbek délvidéki harcai során több atrocitás is érte a magyarokat. Debelliács református lakossága a zavargások elől először Magyarittabére, majd eredeti kivándorlási helyeikre Makóra, Szentesre és Hódmezővásárhelyre menekültek. <br /> A református közösségek fejlődésének újabb felvirágzása a dualizmus alatt valósult meg. Ennek a korszaknak kiemelkedő lelkipásztora volt Szalay József (1855–1917), aki Nagybecskereken (Zrenjanin) szolgált. Több országos gyűjtőutat szervezett meg, aminek köszönhetően fel tudták a város központjában építeni a református templomot. Ugyanebben az időszakban települtek át a bukovinai székelyek Magyarországra, akik közül a reformátusok 1883-ban Hertelendyfalván (Vojlovica) telepedtek le. A magyarok megérkezése előtt, 1868-ban német és szlovák evangélikusokat is beköltöztettek a faluba. A Bánátban élő református közösségek érdekes színfoltja volt Nagyszered (Veliko Središte), ahol cseh testvérek éltek. Az első világháború után, 1919-ben Nagykikindán Fekete Gyula lelkipásztor a francia hadseregben szolgáló madagaszkári katonákat keresztelt meg.<br /> <br /> == A trianoni határon ==<br /> A bánáti egyházszervezet megerősödését mutatja, hogy a 19. század elején a régióban lévő egyházközségekben nagyon ritkán végeztek egyházlátogatást. Ráadásul a vizitációt sosem az esperes vezette, hanem világi, vármegyei református tisztviselő. Az egyházmegyei közgyűléseken sem jelentek meg a bánáti reformátusok képviselői, és egyházmegyei tisztségeket sem vállaltak. A 19. század végére viszont kialakult egy olyan rendszer, amely a szórványban élő református híveket is elérte. Missziói köröket szerveztek, amelynek az volt a feladata, hogy a lelkész meghatározott számban minden szórványt végig látogasson: tartson istentiszteleteket, szolgálja ki a szentségeket ás látogassa a rászorulókat. A trianoni békediktátum után a Békés-Bánáti Református Egyházmegye megszűnt. Egykori gyülekezetei ma Magyarország, Románia és Szerbia református egyházaihoz tartoznak.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> FATA Márta, Migration im kameralistischen Staat Josephs II.: Theorie und Praxis der Ansiedlungspolitik in Ungarn, Siebenbürgen, Galizien und der Bukowina von 1768 bis 1790, Münster: Aschendorff Verlag, 2014.<br /> GILICZE János, Debelyacsai menekültek Makón, Szentesen és Hódmezővásárhelyen 1848–1849-ben In: Negyven-hatvanTanulmányok Labádi Lajos 60 születésnapjára, szerk. GEORGIÁDES Ildikó, TÁNCZOS Roland, Csongrád, Oppidum Csongrád Alapítvány, 2013, 55–86.<br /> HEGYI Ádám: A debeljácsai református egyház megszervezésének első dokumentuma (1795). Bácsország. Vajdasági honismereti szemle 81 (2017/4): 27–31.<br /> Uő: A Rittbergi (Végvár/Tormac) Református Egyházközség kettős megalapítása 1786-ban és 1794-ben, Délvidéki Szemle 4(2017/2): 5–18.<br /> Uő: Regionális vallási identitástudat kialakulása a Bánátban élő német és magyar reformátusok között a 18–19. század fordulóján in: KOLUMBÁN Vilmos József (szerk.): Egyház, iskola, művelődés. Egyháztörténeti tanulmányok, Kolozsvár, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2020, 213–223.<br /> KÓKAI Sándor: A Bánság történeti földrajza (1718–1918), Nyíregyháza, Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézet, 2010.<br /> KOLLEGA TARSOLY István: Telepeskönyv. II. József német telepesei. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2018.<br /> KOVÁCH Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716–1848, Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 1998.<br /> STERLEMANN, Karl: Studien zur Kirchengeschichte der Reformierten Christlichen Kirche in Jugoslawien, Kroatien und Südungarn von der Ansiedlungszeit bis 1944, Winnenden-Württemberg, Evangelisch-Reformierten Kirche in Bayern, 1988.<br /> SZEKERNYÉS János: Temesvár reformátussága, 2. kiadás, Temesvár, Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség, 2017.<br /> UNGHVÁRY Sándor: A magyar reformáció az ottomán hódoltság alatt a 16. században. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem, 1994.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1121 2025-12-08T20:41:19Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bánát]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=K%C5%91v%C3%A1r_v%C3%A1ra&diff=1120 2025-12-08T20:37:59Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „== Kővár várának korai története == A közép- és kora újkor folyamán jelentős történelmi szerepet játszó Kővár várának (románul Cetatea Chioarului) romjai a ma Romániához tartozó Berkeszpataka (románul Berchezoaia, Kővárremete község/Comuna Remetea Chioarului, Máramaros megye/Județul Maramureș) határában, a Lápos folyó szurdokszerű völgye felett emelkedő sziklás hegycsúcson állnak. A vár és a körülötte szerveződő, n…”</p> <hr /> <div>== Kővár várának korai története ==<br /> A közép- és kora újkor folyamán jelentős történelmi szerepet játszó Kővár várának (románul Cetatea Chioarului) romjai a ma Romániához tartozó Berkeszpataka (románul Berchezoaia, Kővárremete község/Comuna Remetea Chioarului, Máramaros megye/Județul Maramureș) határában, a Lápos folyó szurdokszerű völgye felett emelkedő sziklás hegycsúcson állnak.<br /> <br /> A vár és a körülötte szerveződő, nagy területű, zömmel románok lakta uradalom a középkor folyamán a történeti Belső-, illetve abból a 14–15. század fordulóján kiváló Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott. A kővári uradalom (districtus/kerület) azután hosszabb történeti fejlődést követően a gróf Teleki család főkapitánysága idején, a 17. század végén szakadt ki a partiumi Közép-Szolnok vármegyéből és lett önálló közigazgatási egység Kővár-vidék néven.Az okleveles említésekben viszonylag későn, a 14. század folyamán szereplő Kővár vára építésének ideje pontosan nem ismert, de egyes feltevések szerint legkorábbi formájában a 13. folyamán épülhetett fel, a Gut-Keled nembeli Lothárd-fiak szilágyi uradalmában.<br /> <br /> Okleveles forrásokban először 1370 körül említik, ekkor királyi honorként a szatmári ispánság tartozéka, korábban azonban királyi várként Lackfi András erdélyi vajda honorbirtoka lehetett. A várat I. (Nagy) Lajos király 1378 körül a máramarosi román eredetű első moldvai fejedelem, Dragos (Dragoș) unokáinak, Sas vagy Bélteki Szász moldvai fejedelem fiainak, Bélteki Balknak, a Bélteki család ősének, és Bélteki Drágnak, a bélteki Drágfi/Drágffy család ősének adományozta, akik máramarosi román vajdák voltak. A kővári várat és jelentős kiterjedésű uradalmát ettől kezdve 1470-ig a Béltekiek és Drágfiak közösen, majd ezt követően egyedül a Drágfiak birtokolták 1555-ig, a család férfi ágon történt kihalásáig. A kialakuló uradalomba egyébként a 13. század második felétől–14. századtól a 16. századig fokozatosan jelentős számú román betelepülő költözött be, így a vár térségének települései nemzetiségi szempontból inkább román többségűnek, sőt román dominanciájúnak számítottak.<br /> <br /> A magyar arisztokráciába is felemelkedő Drágffyak a reformáció magyarországi meghonosodásában is jelentős szerepet játszottak. Partiumi bírtokaikon a 16. század közepén menedéket találtak a lutheri hitelvek követői és Drágffy Gáspár közép-szolnoki és krasznai főispán özvegye, somlyai Báthori Anna védőszárnyai alatt, az Erdőd mezővárosában, 1545. szeptember 20-án tartott zsinaton született meg a második magyarországi evangélikus hitvallás.<br /> <br /> == Kővár, mint az Erdélyi Fejedelemség bástyája (1541–1711) ==<br /> 2.1. Viharos évtizedek (1555–1607)<br /> Kővár a mohácsi vész után, a Habsburg- és Szapolyai-ház között 1526-tól 1570-ig folyó váltakozó sikerű trónharcok eredményeként a Magyar Királyság Szapolyaiak fennhatósága alá kerülő keleti feléhez, az 1556 után kialakuló Erdélyi Fejedelemséghez került, amelyen belül Közép-Szolnok vármegye a magyarországi Részek, azaz a Partium kötelékébe tartozott.<br /> <br /> A bélteki Drágffyaknak Drágffy Gáspár fia, Drágffy György közép-szolnoki főispán 1555. évi halálával szakadt magvuk. Kővár vára és uradalma megszerzésével közben Báthori Anna második férje, Homonnai Drugeth Antal is próbálkozott az 1540-es évek második felében, ebben az időszakban hamispénzverő műhely is működhetett a várban. Homonnai Drugeth Antal halála után Somlyai Báthori Anna harmadjára ecsedi Báthori György felesége lett, aki felesége kezével együtt többek között Kővárt is megszerezte, amelyről 1560-ban nyert adománylevelet Izabella királynétól és János Zsigmondtól, így tehát Kővár az ecsedi Báthoriak birtoka lett. A vár azonban a 16. század második felétől a Bethlen Gábor trónra lépéséig tartó zaklatott időszakban többször is gazdát cserélt. <br /> <br /> Az 1541-től 1568-ig tartó várháborúk idején, II. (I.) Miksa német-római császár és magyar király hadvezére, Lazarus von Schwendi a János Zsigmond elleni 1565. évi hadjárata idején Tokajjal, Szerenccsel és Szatmárral egyetemben Kővárt is elfoglalta. Ettől kezdve Kővár 1567-ig királyi kamarai bírtok. A várat azután a törökkel szövetkezett János Zsigmond választott magyar király hadai heves ostromot követően 1567-ben visszafoglalták, amely a Habsburgokkal kötött 1570. évi speyeri egyezménnyel létrejövő Erdélyi Fejedelemséghez került. Közép-Szolnok vármegye ugyanis, mint a Részek (Partium) egyik vármegyéjeként a szerződéssel jogilag is Erdélyhez kapcsolódott. Kővár ettől kezdődően Erdély egyik stratégiai fontosságú határvára lett, amely a Szamos folyó völgyét vigyázta. A vár és uradalma fejedelmi birtok lett, élén pedig az erdélyi fejedelem által kinevezett kapitányok álltak, az erdélyi fejedelmek által fokozatosan korszerűsített, kiépített vár pedig az ezt követő majd másfél száz év folyamán gyakorta volt Erdély történetében fontos események színhelye. A kővári uradalomból lassan kialakuló Kővár-vidék egyre jelentősebb arányú román lakossága pedig jelentős számban szabados állapotú katonaparaszt lett, akik az erdélyi fejedelmi haderőben szolgáltak, ők voltak a „kővári puskások”. Egy részük szabad állapotú, félnemesi jogállású lett, sokan pedig nemességet is szereztek („ármások”).<br /> <br /> A kővári kapitányi, illetve főkapitányi tisztség fontosságát jelzi Erdély életében, hogy viselői közül többen a fejedelemség politikai életének, vagy hadvezetésének meghatározó alakjai lettek az 1570 és 1690 közötti időszakban (pl. Keresztúri Kristóf, Reöthy Orbán, Zólyomi Dávid, Teleki Mihály) erejének meghatározó szereplői lettek, vagyis a főkapitányság a társadalmi mobilizáció fontos ugródeszkájának számított.<br /> <br /> A tizenöt éves vagy hosszú török háború idején, 1594 tavaszán a római katolikus somlyai Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a korábbi törökös politikai orientációt felváltva ténylegesen szakított a török Portával, azonban az erdélyi „törökös párt” ellenállása miatt júliusban lemondott a fejedelemségről és Kővárra menekült. Ezt követően ide gyülekeztek hívei Bocskai István váradi főkapitány vezetésével és hadat gyűjtve maguk mellé rövidesen visszaültették Báthoryt a trónra. A csapongó és állhatatlan Báthory, akinek szerencsétlen uralkodása és útkeresése sok nyomorúságot hozott Erdély számára. Báthory Zsigmond 1597-től már csak a fejedelmi trónról való lemondásán, illetve Erdélynek II. (I.) Rudolf német-római császár és magyar király számára történő átadásán, valamint a feleségétől, a Habsburg-házbeli Mária Krisztierna főhercegnőtől való válásán munkálkodott. Ebben az időszakban, 1597 januárjától 1598 áprilisáig a boldogtalan főhercegnő sok időt töltött Kővár várában. 1598 áprilisában ugyancsak ide hurcolták Gyulafehérvárról az elfogatott erdélyi kancellárt, Jósika Istvánt, akit aztán innen Szatmár várába vitték, ahol fejét vették.<br /> <br /> 1599 őszén a sellenberki csata után ide menekült somlyai Báthory András bíboros, erdélyi fejedelem öccse, Báthory István – Báthory Gábor erdélyi fejedelem édesapja –, 1599 őszén Erdély kormányzója, és itt tett hűségesküt I. Rudolf nemet-római császár és magyar király számára. Kővár az 1599–1602 között a Báthoryak, Vitéz Mihály és a Habsburgok között Erdély birtoklásáért folyó harcok során végül Giorgio Basta tábornagy 1601. évi hadjárata során került császári kézre. A Habsburg-uralom alá jutott Erdély más fejedelmi (kincstári) tulajdonú váraihoz és uradalmaihoz hasonlóan a kővári vár és uradalom – 1565 után ismét – királyi kamarai birtok lett, míg a várban császári helyőrség állomásozott a Bocskai-felkelés kitöréséig.<br /> <br /> A Bocskai-felkelés kitörését követően Bocskai István hadai 1605 januárjában foglalták el a császáriaktól a várat, amelynek élére Pernyeszi Gábor kapitányt állította. A Bocskai fejedelem birtokába kerülő várat 1606. évi végrendeletében kijelölt utódjára, Homonnai Drugeth Bálintra hagyta, sőt egyes adatok szerint a fejedelem kincseinek egy része, mintegy 110000 forint is ide került. Pernyeszi Gábor kővári kapitány Bocskai halála után Homonnai Drugethet támogatta az erdélyi fejedelmi trón megszerzésére irányuló 1607 eleji akciójában és a várat a kezére is játszotta, amely a trónkövetelő egyik erdélyi támaszpontja lett. Homonnai Drugeth Bálint Kővár birtokában maradt 1609-ben bekövetkezett haláláig, majd halála után vár Báthori Gábor erdélyi fejedelem birtokába került, amelyet még 1608-ban egy erdélyi országgyűlési végzés juttatott a számára.<br /> <br /> 1609 után Homonnai Drugeth Bálint unokatestvére, a felső-magyarországi katolikus főúr és erdélyi trónkövetelő, Homonnai Drugeth György megpróbálta megszerezni Kővárt, azonban e törekvését nem kísérte siker. A szintén katolikus Dóczy András szatmári főkapitány Báthori Gábor halálát követően 1614 februárjában elfoglalta Kővárt és más erdélyi határvárakat, erősségeket (Huszt, Nagybánya), amelyek Erdélytől elszakítva 1615 májusáig, az első nagyszombati egyezményig voltak Habsburg-kézen. Kővárat egyébként Dóczy vezére, a korábbi várkapitány, Pernyeszi Gábor foglalta el, miután Báthori Gábor özvegye és a hozzá hű várkapitány Szilágyi János feladta neki.<br /> <br /> 2.2. Kővár a fejedelmi (kincstári) vár, Bethlen Gábor és a két Rákóczi idején (1615–1662)<br /> Amint Kővár 1615-ben visszakerült az Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alá, kincstári tulajdonú fejedelmi vár lett és gyakorlatilag kincstári tulajdonban maradt 18. század eleji lerombolásáig. A kincstári kezelésű fejedelmi vár történetének érdekessége, hogy ebben a korszakban is többször előfordult, hogy fontos politikai foglyokat őriztek falai között, így például 1633-től 1649-ben bekövetkezett haláláig itt raboskodott Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadvezére, Zólyomi Dávid, a korábbi kővári főkapitány. Az erdélyi szombatosok elleni 1638. évi dési terminust követően egy ideig Bethlen Gábor volt kancellárja, Péchi Simon is Kővár foglya volt, sőt az elítélt szombatosok zömét a fejedelmi várak és városok építkezésein dolgoztatták, így részüket Kővárba zárták. A szombatos foglyok egyébként elvileg bármely bevett felekezetbe betérhettek, de gyakorlatilag csak a reformátusokkal érintkezhettek, így többségük a református egyházba tért be.<br /> <br /> Az 1657–1664 közötti török háború és erdélyi trónharcok idején a kővári vár, II. Rákóczi György és Kemény János fennhatósága alatt maradt és a török elleni harcot vállaló Kemény János fejedelemsége idején Raimondo Montecuccoli császári tábornagy 1661-ben hadjáratot vezetett Erdélybe, hogy segítséget vigyen Kemény Jánosnak. E hadjárat során több erdélyi vár és város, így Kővár is német katonaságot fogadott falai közé.<br /> <br /> 2.3. A széki Teleki család és Kővár (1662–1711)<br /> Az erdélyi református, illetve később református és katolikus arisztokrácia jeles családja, az erdélyi reformátusság támogatásában fontos szerepet vállaló széki Teleki család felemelkedése és Kővár vára az 1660-as évektől szorosan összekapcsolódott azzal, hogy Kemény János erdélyi fejedelem 1662 eleji halála után a törökellenes és Habsburg-barát orientációjú erdélyi urakból álló ú. n. Kemény-párt 1662 februárjában Teleki Mihályt állította Kővár élére. A viszonylag jelentéktelen nemesi családból származó Teleki Mihály végül 1663 nyarán elismerte Apafi Mihály fejedelemségét és meghódolt neki, aki cserébe meghagyta főkapitányi tisztségében.<br /> <br /> Teleki ettől kezdve az 1690. évi zernyesti csatában bekövetkezett haláláig kitartott a fejedelem mellett és a korszak egyik legnagyobb karrierjét futotta be. Többek között 1669-től tordai főkapitány, 1670-től fejedelmi tanácsúr, 1672–1680/1681-ig a kuruc bujdosók hol névleges, hol tényleges főgenerálisa, 1681–1690 között az Erdélyi Fejedelemség hadseregének főparancsnoka (a legfelsőbb hadúrnak számító fejedelem után), mint az ország generálisa.<br /> Jelentős birtokszerzésekkel megalapozta hatalmát, amelynek részeként elkezdte fokozatosan megszerezni a kővári uradalom tartozékait is, bár a vár, mint az ország végvára nem került a birtokába. Kővár Teleki főkapitánysága idején, az Apafi-korban is megmaradt egyfajta fejedelmi „politikai” börtönnek, így pl. 1667-ben oda zárták be Szilvási Bálintot a korszak neves török diplomatáját. <br /> <br /> A Telekiek kővári főkapitánysága idején következett be a korábbi évtizedek folyamán elkülönülő kővári districtus kiválása Közép-Szolnok vármegyéből és lett önálló közigazgatási egység Kővár-vidék néven, amelynek az élén főkapitány állt, utalva a terület korábbi katonai fontosságára.<br /> Kővár várát, mint erdélyi fejedelmi határvárat a Wesselényi-összeesküvés és az abból kinővő 1671–1685 közötti kuruc felkelés hadi eseményei kevéssé érintették, ugyanakkor a felső-magyarországi Habsburg-ellenes rendi politikusok, vagy francia diplomaták és Erdély között zajló tárgyalásoknak időnként helyet adott (1667, 1678). 1678/1679 fordulóján azonban a Teleki Mihály vezette bujdosók mellé érkezett, Boham ezredes vezette francia-lengyel segélyhad az 1678. évi hadjárat lezárultával Erdélyben táborozván, a segélyhad egy százada Kővárban állomásozott.<br /> <br /> Az 1683 után meginduló török elleni visszafoglaló háború megindulását követően 1685 őszétől az Erdélyi Fejedelemség gyakorlatilag betagozódik a Habsburg Birodalomba, mivel a császári haderő a hódoltsági területek visszahódításával egyre jobban visszaszorította a törököt. Ennek pedig az is a következménye lett, hogy az 1685–1690 közötti időszakban az Erdélyi Fejedelemség kénytelen volt elismerni a Habsburg katonai jelenlétet. Ez természetesen azzal is együtt járt, hogy a fejedelmi városok, várak falai közé kisebb–nagyobb létszámú császári helyőrség került.<br /> <br /> Kővár vára, amelynek apja halála után ifjabb gróf Teleki Mihály lett a főkapitánya, a Rákóczi-szabadságharc kitörését követően kuruc ostromzár alá került. A vár védői, Telekivel az élen már egyezkedtek a kurucokkal a feladásról, amikor Rabutin császári tábornok, Erdély főhadparancsnoka 1703 szeptemberében felmentette és megerősítette Kővárt, amely így csak 1704 januárjában kapitulált a kurucok előtt. A kővári vár ettől kezdve II. Rákóczi Ferenc fontos partiumi támaszpontja az Erdélyi Fejedelemség területén egészen a szabadságharc végéig. 1711 májusában, röviddel a szatmári békesség (pacificatio) megkötését és a nagymajtényi zászlótételt követően a vár megadta magát a császáriaknak és ezzel gyakorlatilag véget ért katonai szerepe.<br /> <br /> == A vár pusztulása a Rákóczi-szabadságharc után ==<br /> A Rákóczi-szabadságharc lezárását követően egyes adatok szerint 1713-ban, más adatok szerint 1715-ben a császáriak Kővárt felrobbantották. Két évvel később, 1717-ben – az 1716–1718. évi osztrák–török háború idején – az Erdélyt és Kelet-Magyarországot ért utolsó tatárjáráskor Kővár térsége is sokat szenvedett a tatárok dúlása miatt, és vár romjainak maradványait ekkor a tatárok is pusztították. A romvár 1719-ben a gróf Teleki család birtoka lett, és folytatódott ezzel a családnak a Teleki (I.) Mihály életében megindult törekvése a kővári uradalom megszerzésére. A vár ezután már nem épült újjá, köveit a környékbeli lakosság használta fel építkezéseihez.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bethlen Gábor krónikásai. Krónikák, emlékiratok, naplók a nagy fejedelemről, kiad. Makkai László, Bp., Gondolat, 1980.<br /> BORBÉLY Zoltán: A Drugethek. Egy főnemesi család a kora újkori Magyar Királyságban, Pécs, 2025.<br /> CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, I, Bp., 1890, 548.<br /> KENYERES István: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. Budapest, 2008 (Habsburg Történeti Monográfiák, 2).<br /> Mészáros Kálmán (szerk.): Magyarország hadtörténete II. Az oszmán hódítás kora 1526–1718, Bp., 2020.<br /> NAGY László: Tündérkert fejedelme – Báthory Gábor, Bp., 1988 (Korok és emberek).<br /> OBORNI Teréz: Erdély fejedelmei, Bp., 2002 (Magyar Századok).<br /> OLÁH Tamás: Tokajtól Szatmárig. A Rákóczi-szabadságharc hadműveletei a Tiszántúlon és térségében 1704-ben, in Kis József (szerk.): Levéltári Évkönyv. Új folyam, II, Miskolc, MNL BAZ Megyei Levéltára, 2020, 28–88. https://mnl.gov.hu/sites/default/files/bazml/evkonyv_2020.pdf (letöltés: 2025.12.08.)<br /> PETHŐ Gergely: Rövid magyar cronica, sok rendbéli fő históriás Könyvekből nagy szorgalmatossággal egybe szedettetett és irattatott, Bécs, 1660.<br /> POKOLY József: Az erdélyi református egyház története, II, 1605–1690, Bp., 1904.<br /> SZÁDECZKY(-KARDOSS) Lajos: Báthori Zsigmondné Mária Krisztierna, Bp., 1883.<br /> THALY Kálmán: Tényleges létszámok és hadi fölszerelés Rákóczi hadseregének ezredeiben, Hadtörténelmi Közlemények 4(1891), 7–26, 153–179.<br /> TRÓCSÁNYI Zsolt: Teleki Mihály. Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig, Bp., 1972.<br /> Uő: Erdély központi kormányzata 1540–1690, Bp., Akadémiai, 1980 (MOL kiadványai III, Hatóság- és hivataltörténet, 6).<br /> Uő: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690–1740, Bp., 1988. (MOL kiadványai III, Hatóság- és hivataltörténet, 8).<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Oláh Tamás]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1119 2025-12-08T20:28:52Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kővár vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Szam%C3%A1rtemet%C3%A9s&diff=1118 2025-12-08T20:21:30Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód == Fajtái == A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amik…”</p> <hr /> <div>Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód<br /> <br /> == Fajtái ==<br /> A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.<br /> <br /> == Egyházfegyelmezési eljárás ==<br /> Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás is. A szamártemetés elrettentő ereje a kiközösítés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.<br /> <br /> Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Amennyiben az illető megkövette az eklézsiát, akkor feloldozták a büntetés alól, ha viszont nem, akkor halála esetén szamártemetést kapott. A 17. és 18. században az egyházlátogató bizottságok is rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. Például 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért sújtották szamártemetéssel, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A 19. században a szamártemetés gyakorlata visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bethlen Miklós Önéletírása, in V. WINDISCH Éva (kiad.): Kemény János és Bethlen Miklós művei, Bp., Szépirodalmi, 1980 (Magyar remekírók), Bp., I, 44.<br /> CSEFKÓ Gyula: Szamártemetés, Népünk és Nyelvünk 6(1934/10–12), 186–190.<br /> DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008. <br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.<br /> MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 197–228.<br /> ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465.<br /> POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007.<br /> TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások, Bp., Akadémiai, 2003.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1117 2025-12-08T20:13:27Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szamártemetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Ekl%C3%A9zsiak%C3%B6vet%C3%A9s&diff=1116 2025-12-08T20:12:19Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>Az eklézsiakövetés (egyházkövetés) a valláserkölcsi szabályok ellen vétkezők megbüntetése. Az eljárás lényege, hogy a bűnöst a lelkész a gyülekezet előtt kiközösíti (exkommunikálja) az egyházból. A kiközösítés miatt a vétkesnek nem szolgálják ki a szentségeket, valamint régiónként változó módon megalázó büntetéseket szabnak ki rá: kopaszra nyírják, leplet húznak rá, szégyenkőre állítják. Amennyiben megbánja tetteit, akkor a nyilvános bűnbánattartás után a prédikátor és a gyülekezet jelenlétében visszafogadják. <br /> <br /> == Reformációs gyökerek ==<br /> A református egyházban Martin Bucer és Johannes Oecolampadius javasolta az egyházi fenyíték bevezetését, de a gyakorlatban Kálvin János valósította meg Genfben. Kálvin a Mt 18,15–18 alapján az Institutióban dolgozta ki a részletes szabályokat. A 16. századi Genfben valláserkölcsi kihágások miatt a felnőtt lakosság 6%-át idézték a konzisztórium elé. Magyarországon már a 16. századi zsinatok is rendelkeztek a kiközösítésről (1567 Debrecen; 1576 hercegszöllősi kánonok stb.] és Melius Juhász Péter 1563-ban részletesen szabályozta az eklézsiakövetés módját. <br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 16–17. században ==<br /> Viszonylag kevés adat maradt fenn konkrét esetekről. A kialakuló egyházigazgatás legalsó szintjén, az egyházközségeknél nem ismert egy eklézsiakövetés sem. Minden bizonnyal azért nem, mert a 16. századból nem maradtak fenn egyházközségi iratok. Az első ismert eklézsiakövetést 1599-ben egy egyházmegyei jegyzőkönyvben jegyezték föl: ekkor Bányai Péter Mezőváriban szolgáló lelkészt ítélték el. <br /> 1561–62-ben a Debrecen-egervölgyi hitvallás szabályozta az eklézsiakövetést módját. Az egyházkövetést ezek alapján akkor kellett alkalmazni, ha valaki nem főbenjáró bűnt követett el, és várható volt, hogy a büntetés hatására megjavul. A 16. század végén a Borsod–Gömör–kishonti zsinatok már rendelkeztek a kiközösítés formáiról: előírták a szégyenkő (szégyenpad) használatát, a megbélyegző ruha hordását. Amennyiben a bűnös a büntetések hatására nem tért meg, akkor ki kellett közösíteni az egyházból.<br /> <br /> A 17. századból Felsőmagyarországról és Erdélyből több egyházlátogatási jegyzőkönyv és parciális zsinati irat szövege is ismert, amelyekben gyakran szerepelnek egyházi bíróságok ítéletei. Zempléni Református Egyházmegyének 1629-től kezdve fennmaradtak a vizitációs jegyzőkönyvei. A Miskolci Csulyak István esperes által vezetett iratokból kiderül, hogy a gyülekezeti tagokat rendszeresen megfenyítették, gyakran szamártemetéssel vagy egy egyéb büntetésekkel sújtották. A tárgyalt ügyek házassággal, lelkészek és tanítók szolgálati vétségeivel, életvitelével valamint egyházi személyek közötti nézeteltérésekkel foglalkoztak. Gyakori esetnek számítottak a szexuális normasértések, a vallásos viselkedés szabályainak megsértései, a babonás népi vallásosság és a református dogmák közötti különbségekből eredő problémák. A kutatás jelenlegi állása szerint a Kárpát-medencében nem volt olyan erős az egyház fegyelmező ereje, mint Genfben illetve egyéb református nyugat-európai régiókban.<br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 18. században ==<br /> A 18. században általános gyakorlat volt az eklézsiakövetés alkalmazása a református egyházban. Az egyházközségek presbiteri jegyzőkönyveikben, illetve anyakönyveikben tartották nyilván az eklézsiakövetők névsorát. Erősebb írásbeliséggel rendelkező gyülekezetek részletesen ismertették az elkövetett bűnöket, míg az alacsonyabb írásbeliségű egyházközségek csak a bűnösök nevét jegyezték fel. Kiskunhalason ma is látható a 18. században használt szégyenkő. Az eklézsiakövetők legtöbbször paráznaság, templomkerülés és istenkáromlás vétsége miatt kerültek a lelkészek és a konzisztóriumok (presbitériumok) elé. 1781-ben viszont II. József korlátozta a bevett gyakorlatot, mert csak a magán egyházkövetést engedélyezte. Ráadásul paráznaság vétsége miatt csak akkor ítélhetett a presbitérium valakit egyházkövetésre, ha az önként vállalta a büntetést. 1791-ben a budai zsinat 49. kánonja is megerősítette az új szabályt, amelynek következtében a nyilvános egyházkövetés a 19. század közepére teljesen kikopott a magyar református egyházból. A helyét a magán egyházkövetés vette át, amely a gyülekezet kizárásával, csak a lelkész és a vétkes között zajlott le. Ezáltal az eklézsiakövetés megszégyenítő ereje és a közösségből való kizárás terhe veszített jelentőségéből.<br /> <br /> == A 19–20. század jellemzői ==<br /> A 19. század közepére – az ország egyes részein a 20. század elejére – az eklézsiakövetés gyakorlata megszűnt. A presbitériumok erkölcsbíráskodási gyakorlata erősen visszaszorult. 1830-ban a Gyulai Református Egyházközségben a presbitérium által tárgyalt ügyek 30%-a eklézsiakövetéssel volt kapcsolatos, 1879-re ez az arány 0,6%-ra csökkent. Ehhez hasonló arányban változott a Kárpát-medence más református gyülekezeteiben is az eklézsiakövetés szokása. A 20. század végén ritkán alkalmaznak nyilvános- és a magán eklézsiakövetést, kivétel az egyházigazgatás perifériáin lévő egyházközségek vagy más okból zárt közösségek.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> BARLA Jenő: Az eklézsiakövetés a régebbi kálvinizmusban, Protestáns Szemle 24(1909), 396–406.&lt;br&gt;<br /> BÍRÓ Endre, A nagyzerindi református egyházfegyelem a felvilágosodás korában (1717–1841), Délvidéki Szemle 10(2023/2), 77–97.&lt;br&gt;<br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.&lt;br&gt;<br /> UŐ: A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története, Debrecen, Városi Nyomda, 1936.&lt;br&gt;<br /> KISS Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., Franklin-társ, 1882, 241, 723–33.&lt;br&gt;<br /> KISS Réka: Református egyházfegyelmi iratok elemzési lehetőségei – koraújkori példák, Fülemüle Ágnes, Kiss Réka (szerk.).: Történeti forrás – néprajzi olvasat, Bp., L’Harmattan, 2008, 316–339.&lt;br&gt;<br /> UŐ: Egyház és közösség a kora újkorban. A Küküllői Református Egyházmegye a 17–18. századi irataink tükrében, Bp., Akadémiai, 2011 (Néprajzi tanulmányok).&lt;br&gt;<br /> KÓSA László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19. század közepén, Népi kultúra – népi társadalom, 13(1983), 211–235.&lt;br&gt;<br /> MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000.&lt;br&gt;<br /> SZIGETI Jenő: A református egyházfegyelem gyakorlásának válsága a XVIII. és XIX. század fordulóján, HORVÁTH Emőke (szerk.): Bűn, bűnhődés, büntetés, Bp., L’Harmattan, 2011, 70–80.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Miskolci_Bodn%C3%A1r_Mih%C3%A1ly_(%3F%E2%80%931675)&diff=1115 2025-12-08T14:30:52Z

<p>Csorba.david: /* Tatárfogság */</p> <hr /> <div>Miskolci Bodnár Mihály (Miskolc, ? – Chieti, 1675. május 19.) gályarab református prédikátor, Fülek lelkipásztora.<br /> <br /> == Családi háttér és tanulmányok ==<br /> A nagyapa, Bodnár András, a törökkel vívott harcban érdemelte ki, hogy II. Mátyás király nemesi címet adományozott neki és két fiának: Jánosnak és Mártonnak. János, az édesapa, Miskolc főbírája, majd főjegyzője volt. <br /> Miskolci Bodnár Mihály születési időpontja nem tisztázott. Egyes források szerint 1620-ban, vagy 1620 és 1627 között született, de találunk 1629-es említést is. <br /> Helyben, Miskolcon kezdte meg tanulmányait, majd 1647-ben írt alá a sárospataki kollégiumi törvényeknek. Végzősként ő volt a kollégium szeniora. Jó diák volt, a tanári kar őt javasolta külföldi tanulmányokra, így került ki a franekeri egyetemre, miután Liszkán tanítói állást vállalt, hogy megkeresse a peregrinációja költségeit. Hollandiába jutott ki, Franekerben disputált 1653-ban C. Schotanusnál dogmatikai témában (RMK III, 1836). A kiadványt ajánlotta liszkai és miskolci támogatóinak. Hazatérte után Fülek lelkipásztora lett. A nógrádi város ekkor – geopolitikai fekvése és a vára miatt – jelentős központnak számított. A török elleni harcban fontos szerepet töltött be és a 17. század közepére a református eklézsiája is megerősödött.<br /> <br /> == Fülek ==<br /> Fülek évszázadok óta menedéket jelentett a menekülő nemesek számára. Azon tizenhét magyar vár közé tartozott, amely menedéket nyújtott a tatárjárás időszakában a magyar nemességnek. Minden bizonnyal ez a gyakorlat elevenedett meg a kezdődő ellenreformáció időszakában is, amikor az ország más területeiről ide menekülhettek a református családok. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor az ellenreformáció erős hulláma elérte Füleket, akkor a gyülekezet – szinte egyik napról a másikra – megszűnt: az eklézsiát alkotó családok tovább menekültek.<br /> <br /> == Tatárfogság ==<br /> Miskolci életében többször is szenvedett el fogságot. Az elsőt 28 évesen, amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, lengyelországi hadjáratra indult. A családi hagyomány szerint a fejedelem édesanyja, Lorántffy Zsuzsanna, Miskolci Bodnár Mihályt is felkérte, hogy lelkészként menjen a fiával. A fejedelmet, Lengyelországban magára hagyták a szövetséges svédek, románok és kozákok, így egy megalázó békekötésre kényszerült és súlyos váltságdíjat kellett fizetnie a szabad elvonulásért. Katonái a határnál tatárok fogságába estek, mert a lengyel kísérőik elárulták őket. Így került Miskolci is a Krím-félszigetre. Szabadulásának az árát, a szülei, ismerősei és a füleki gyülekezet tagjai adták össze.<br /> <br /> == Gyülekezeti élet ==<br /> A füleki gyülekezet Miskolci Bodnár Mihály időszakában élte virágkorát. A prédikátor „torony alól nősült”: Paksi K. György (?-1651/52) kecskeméti lelkész, dunamelléki szuperintendens, majd rimaszombati lelkész árva lányát, Erzsébetet vette feleségül. Lelkészi szolgálatának részleteiről nem maradtak fenn adatok.<br /> Hazakerülése utáni életéből maradt fenn egy nem mindennapi történet, melyről két magánkézirat tudósít (Gömöri Katalin és Miskolczi Bodnár Pál kéziratos családtörténete). Ha kellett, fegyvert fogott a portyázó és a városba be-betörő törökkel szemben, és ezt meg is jegyezték róla a törökök. Vagy a fent említett váltságdíjnak – amit ő tartozásként tartott számon – a rendezése miatt, vagy családi okból ment Miskolcra 1664-ben, a szükséges városi passzus (útlevél) szerint marhavásárra ment, de elfogták. Egerben raboskodott, míg meg nem érkezett az újabb váltságdíj, amit ezúttal a családja szedett össze. Édesapja, mint Miskolc város egyik elöljárója, három miskolci bírót szerzett kezesnek, és a török a váltságdíj mellé azt a feltételt szabta, hogy Miskolci Bodnár Mihály többé nem fog harcolni ellenük. <br /> <br /> == A pozsonyi per és a szenvedés ==<br /> Életének legszomorúbb és legfájdalmasabb részét ismerjük a legaprólékosabban. Ő is megkapta idézését 1674. március 5-re, a második pozsonyi vértörvényszék elé. A per jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Séllyei István, pápai református püspök helyettesévé választották őt a többiek: kitűnő műveltségű, tiszteletre méltó férfiú volt. A per során megpróbálták őt „leválasztani” a többiektől, de nem tört meg semmilyen fenyegetésre, vagy kecsegtető ajánlatra. Szelepcsényi érsek egy alkalommal felajánlotta neki, hogy ha aláírja a hitehagyást, akkor a Hont vármegyei Bozsok várának kapitányává teszi őt, tehát az érsek saját uradalmába helyezte volna. Majd négyőjüket – Miskolcit, Séllyei Istvánt, Bátorkeszi István veszprémi és Czeglédi Péter lévai lelkészt – ott helyben vasra verték és bilincsben vitték át a pozsonyi várbörtönbe. Miskolcit hozzábilincselték Lányi György korponai evangélikus tanítóhoz. 1674. május 29-én vitték át őket Berencs várába, majd egy évnyi raboskodás után, 1675. március 18-án indították útnak a foglyokat dél felé gyalog, bilincsekkel a lábaikon.<br /> <br /> Kollonich érsek külön megparancsolta a rabokat kísérő német fegyőröknek, hogy „ha bárkién is, de Miskolczi béklyóin soha ne enyhítsenek”. A bilincsek felsebezték Miskolci lábát és a seb elfertőződött, a lába begennyesedett és szinte elrohadt. Triesztben hajóra tették a foglyokat, az olasz partokon – ahogy Kocsi Csergő Bálint írta – a társai már pokrócba csavarva vitték magukkal Pescarán át Chietibe, de innen már nem tudott tovább menni. Utoljára kérte, hogy olvassanak fel neki a Zsoltárok könyvéből. Itt halt meg 1675. május 19-én.<br /> <br /> == Emlékezete ==<br /> Miskolci Bodnár Mihály emlékezetét máig őrzi a füleki református gyülekezet. A 17. század végén megszűnt közösségnek csak 2002-ben lett újra saját temploma a városban. A templom falán egy fából készült, faragott emléktábla őrzi a hajdani gályarab prédikátor emlékét, amelyen egy tőle való idézet olvasható: „Ha pedig semmi vétkem nem lévén mégis megbüntetnek, én arról nem tehetek”.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Gályarab honlap: https://galyarabok.drk.hu/<br /> GÖMÖRI Katalin: A hitvalló. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában.<br /> KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok, 1-9, Bp., Grill, 1911–15, https://mek.oszk.hu/25000/25079/<br /> KONCSOL László: Miskolczi Bodnár Mihály, Kálvinista Szemle, 1999/2, 5.<br /> MISKOLCI BODNÁR Pál: Miskolci Bodnár Mihály volt füleki prédikátor élete, munkássága és halála. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában.<br /> RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, Lugos, Traunfellner 1899, 129–132.<br /> S. VARGA Katalin: Vitetnek ítélőszékre. Az 1674-es gályarabperek jegyzőkönyve, Pozsony, Kalligram, 2002, 298.<br /> SOMOGYI Alfréd: Miskolci Bodnár Mihály, in Kolumbán Vilmos József (szerk.): Praeceptor historiae ecclesiasticae: tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára, Kolozsvár, KPTI, 2022, 574–584.<br /> SZIMONIDESZ Lajos: Magyar vértanuk nyomában. A Szelepcsényi-Kollonics-féle reformáció vértanui - Kocsi Csergő Bálint műve a gályarab-per tizenkilenc vértanujáról és Trusius Jób két verses összeállítása a számüzött evangélikus egyházi férfiak veszteségeiről, Bp., Misztótfalusi, 1944.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Somogyi Alfréd]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Miskolci_Bodn%C3%A1r_Mih%C3%A1ly_(%3F%E2%80%931675)&diff=1114 2025-12-08T14:28:27Z

<p>Csorba.david: /* A pozsonyi per és a szenvedés */</p> <hr /> <div>Miskolci Bodnár Mihály (Miskolc, ? – Chieti, 1675. május 19.) gályarab református prédikátor, Fülek lelkipásztora.<br /> <br /> == Családi háttér és tanulmányok ==<br /> A nagyapa, Bodnár András, a törökkel vívott harcban érdemelte ki, hogy II. Mátyás király nemesi címet adományozott neki és két fiának: Jánosnak és Mártonnak. János, az édesapa, Miskolc főbírája, majd főjegyzője volt. <br /> Miskolci Bodnár Mihály születési időpontja nem tisztázott. Egyes források szerint 1620-ban, vagy 1620 és 1627 között született, de találunk 1629-es említést is. <br /> Helyben, Miskolcon kezdte meg tanulmányait, majd 1647-ben írt alá a sárospataki kollégiumi törvényeknek. Végzősként ő volt a kollégium szeniora. Jó diák volt, a tanári kar őt javasolta külföldi tanulmányokra, így került ki a franekeri egyetemre, miután Liszkán tanítói állást vállalt, hogy megkeresse a peregrinációja költségeit. Hollandiába jutott ki, Franekerben disputált 1653-ban C. Schotanusnál dogmatikai témában (RMK III, 1836). A kiadványt ajánlotta liszkai és miskolci támogatóinak. Hazatérte után Fülek lelkipásztora lett. A nógrádi város ekkor – geopolitikai fekvése és a vára miatt – jelentős központnak számított. A török elleni harcban fontos szerepet töltött be és a 17. század közepére a református eklézsiája is megerősödött.<br /> <br /> == Fülek ==<br /> Fülek évszázadok óta menedéket jelentett a menekülő nemesek számára. Azon tizenhét magyar vár közé tartozott, amely menedéket nyújtott a tatárjárás időszakában a magyar nemességnek. Minden bizonnyal ez a gyakorlat elevenedett meg a kezdődő ellenreformáció időszakában is, amikor az ország más területeiről ide menekülhettek a református családok. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor az ellenreformáció erős hulláma elérte Füleket, akkor a gyülekezet – szinte egyik napról a másikra – megszűnt: az eklézsiát alkotó családok tovább menekültek.<br /> <br /> == Tatárfogság ==<br /> Miskolci életében kétszer is szenvedett el fogságot. Az elsőt 28 évesen, amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, lengyelországi hadjáratra indult. A fejedelem édesanyja, Lorántffy Zsuzsanna, Miskolci Bodnár Mihályt is felkérte, hogy lelkészként menjen a fiával. A fejedelmet, Lengyelországban magára hagyták a szövetséges svédek, románok és kozákok, így egy megalázó békekötésre kényszerült és súlyos váltságdíjat kellett fizetnie a szabad elvonulásért. Katonái a határnál tatárok fogságába estek, mert a lengyel kísérőik elárulták őket. Így került Miskolci is a Krím-félszigetre. Szabadulásának az árát, a szülei, ismerősei és a füleki gyülekezet tagjai adták össze.<br /> <br /> == Gyülekezeti élet ==<br /> A füleki gyülekezet Miskolci Bodnár Mihály időszakában élte virágkorát. A prédikátor „torony alól nősült”: Paksi K. György (?-1651/52) kecskeméti lelkész, dunamelléki szuperintendens, majd rimaszombati lelkész árva lányát, Erzsébetet vette feleségül. Lelkészi szolgálatának részleteiről nem maradtak fenn adatok.<br /> Hazakerülése utáni életéből maradt fenn egy nem mindennapi történet, melyről két magánkézirat tudósít (Gömöri Katalin és Miskolczi Bodnár Pál kéziratos családtörténete). Ha kellett, fegyvert fogott a portyázó és a városba be-betörő törökkel szemben, és ezt meg is jegyezték róla a törökök. Vagy a fent említett váltságdíjnak – amit ő tartozásként tartott számon – a rendezése miatt, vagy családi okból ment Miskolcra 1664-ben, a szükséges városi passzus (útlevél) szerint marhavásárra ment, de elfogták. Egerben raboskodott, míg meg nem érkezett az újabb váltságdíj, amit ezúttal a családja szedett össze. Édesapja, mint Miskolc város egyik elöljárója, három miskolci bírót szerzett kezesnek, és a török a váltságdíj mellé azt a feltételt szabta, hogy Miskolci Bodnár Mihály többé nem fog harcolni ellenük. <br /> <br /> == A pozsonyi per és a szenvedés ==<br /> Életének legszomorúbb és legfájdalmasabb részét ismerjük a legaprólékosabban. Ő is megkapta idézését 1674. március 5-re, a második pozsonyi vértörvényszék elé. A per jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Séllyei István, pápai református püspök helyettesévé választották őt a többiek: kitűnő műveltségű, tiszteletre méltó férfiú volt. A per során megpróbálták őt „leválasztani” a többiektől, de nem tört meg semmilyen fenyegetésre, vagy kecsegtető ajánlatra. Szelepcsényi érsek egy alkalommal felajánlotta neki, hogy ha aláírja a hitehagyást, akkor a Hont vármegyei Bozsok várának kapitányává teszi őt, tehát az érsek saját uradalmába helyezte volna. Majd négyőjüket – Miskolcit, Séllyei Istvánt, Bátorkeszi István veszprémi és Czeglédi Péter lévai lelkészt – ott helyben vasra verték és bilincsben vitték át a pozsonyi várbörtönbe. Miskolcit hozzábilincselték Lányi György korponai evangélikus tanítóhoz. 1674. május 29-én vitték át őket Berencs várába, majd egy évnyi raboskodás után, 1675. március 18-án indították útnak a foglyokat dél felé gyalog, bilincsekkel a lábaikon.<br /> <br /> Kollonich érsek külön megparancsolta a rabokat kísérő német fegyőröknek, hogy „ha bárkién is, de Miskolczi béklyóin soha ne enyhítsenek”. A bilincsek felsebezték Miskolci lábát és a seb elfertőződött, a lába begennyesedett és szinte elrohadt. Triesztben hajóra tették a foglyokat, az olasz partokon – ahogy Kocsi Csergő Bálint írta – a társai már pokrócba csavarva vitték magukkal Pescarán át Chietibe, de innen már nem tudott tovább menni. Utoljára kérte, hogy olvassanak fel neki a Zsoltárok könyvéből. Itt halt meg 1675. május 19-én.<br /> <br /> == Emlékezete ==<br /> Miskolci Bodnár Mihály emlékezetét máig őrzi a füleki református gyülekezet. A 17. század végén megszűnt közösségnek csak 2002-ben lett újra saját temploma a városban. A templom falán egy fából készült, faragott emléktábla őrzi a hajdani gályarab prédikátor emlékét, amelyen egy tőle való idézet olvasható: „Ha pedig semmi vétkem nem lévén mégis megbüntetnek, én arról nem tehetek”.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Gályarab honlap: https://galyarabok.drk.hu/<br /> GÖMÖRI Katalin: A hitvalló. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában.<br /> KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok, 1-9, Bp., Grill, 1911–15, https://mek.oszk.hu/25000/25079/<br /> KONCSOL László: Miskolczi Bodnár Mihály, Kálvinista Szemle, 1999/2, 5.<br /> MISKOLCI BODNÁR Pál: Miskolci Bodnár Mihály volt füleki prédikátor élete, munkássága és halála. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában.<br /> RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, Lugos, Traunfellner 1899, 129–132.<br /> S. VARGA Katalin: Vitetnek ítélőszékre. Az 1674-es gályarabperek jegyzőkönyve, Pozsony, Kalligram, 2002, 298.<br /> SOMOGYI Alfréd: Miskolci Bodnár Mihály, in Kolumbán Vilmos József (szerk.): Praeceptor historiae ecclesiasticae: tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára, Kolozsvár, KPTI, 2022, 574–584.<br /> SZIMONIDESZ Lajos: Magyar vértanuk nyomában. A Szelepcsényi-Kollonics-féle reformáció vértanui - Kocsi Csergő Bálint műve a gályarab-per tizenkilenc vértanujáról és Trusius Jób két verses összeállítása a számüzött evangélikus egyházi férfiak veszteségeiről, Bp., Misztótfalusi, 1944.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Somogyi Alfréd]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Gal%C3%A1ntai_zsinat_(1592)&diff=1113 2025-12-08T14:25:48Z

<p>Csorba.david: /* A protestánsok szétválása */</p> <hr /> <div>Az 1592-ben megtartott galántai zsinaton vált külön a protestantizmus kálvini és lutheri irányzata a Dunántúlon és itt alakult meg a Felső-dunántúli Református Egyházkerület, amit neveztek még Csallóköz-mátyusföldi-, vagy Samarjai-, Somorjai egyházkerületnek is.<br /> <br /> == Előzmények ==<br /> Az egykori Pozsony és Komárom vármegyék területén a reformáció tanai Luther Márton wittenbergi fellépése után néhány évvel – még a mohácsi csata előtti időkben – megjelentek. A térséget két tájegység alkotja: a Duna és a Kis-Duna közötti Csallóköz, valamint az attól északra fekvő, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő Mátyusföld, ami korábban az Esztergomi érsekség Nyitrai főesperességéhez és a Pozsonyi prépostsághoz tartozott. <br /> <br /> 1524. október 14-én adta ki II. Lajos király azt a rendeletet, amelyben a soproni városi tanácsot a lutheránus tévelygések kiirtására és Luther könyveinek elégetésére utasította. Az eszme tehát már itt volt a térségben. Terjedését nehezítette Esztergom közelsége, bár a 16. század derekán a közvetlen római katolikus fennhatóság meggyengült, hiszen „a győri róm. kat. püspöki szék 1527-től 1554-ig, a nyitrai pedig 1528-tól 1557-ig üresedésben volt”. Ezt igazából úgy kell értenünk, hogy nem folyamatosan, hanem a jelzett időszakban többször és több évig is betöltetlen volt a két püspöki szék. <br /> <br /> == A vidék reformátorai == <br /> A reformáció itteni terjedésében nagy szerepe volt Thurzó Elek (1490-1543) országbírónak, aki a protestantizmus eszméivel és tanításával szimpatizáló Mária királyné köréhez tartozott. A semptei Thurzó birtok lett a környék reformációs központja. A korabeli feljegyzések alapján, a 16. század közepén, a Csallóközben 300 protestáns gyülekezet élt. Az eszme terjedését Oláh Miklós, esztergomi érsek kezdte el határozottan és kemény kézzel visszaszorítani. Ennek ellenére nem sikerült eltüntetni a Csallóközből és Mátyusföldről az „új vallás” híveit. <br /> <br /> A vidéken, szinte keveredve élt egymással a reformáció lutheri és kálvini irányzata. Sőt jó néhány évtizeden keresztül még a római egyháztól sem különültek el határozottan. A protestáns tanítás Huszár Gál (1512–1575) szolgálata nyomán gyökerezett meg, aki 1565-től a Forgács család udvari papjaként, nyomdászként dolgozott Komjátiban. Mellette Nagybánkai (Nagybáncsai) Mátyást és Bornemisza Pétert tartják a térség reformátorainak. Nagybánkai Mátyás 1540 körül született, s Buda eleste utáni időszakban akarta a lelket tartani a nemzetben azzal, hogy dalaiban korábbi dicső pillanatokra emlékeztette a magyarságot. Ő volt a „História az vitéz Hunyadi János vajdáról” című dal szerzője. Az abban kidomborított bátor magatartás eszménye nemcsak nemzeti, hanem felekezeti értelemben is bátorságot és tartást erősített. <br /> <br /> == A protestánsok szétválása ==<br /> Thury Etele ír egy 1576-ban megtartott zsinatról, amelynek helyszínét nem tudjuk azonosítani. Ezen fogadták el a Sopron-, Vas- és Zala vármegyei protestánsok a lutheri irányt és választották meg első püspöküket Szegedi Máté sárvári lelkész személyében. A Dunántúlon ez az evangélikus múlt első dokumentált bizonyítéka.<br /> A fent említett eseményekkel párhuzamosan a Csallóköz és Mátyusföld protestánsai évtizedekig egy közösségben maradtak. A Csallóköz-mátyusföldi egyházkerület az esztergomi érsekség területén jött létre és nagyjából a Pozsonyi-, Komáromi- és Esztergomi főesperességet érintette. Öt vagy hat egyházmegyéből állt, ma már nem tudjuk. A 16. század második felére annyira megerősödött az „új vallás”, hogy az esztergomi érsekség területén élő 900 római katolikus gyülekezetből 800 protestánssá lett. Dobronoki Miklós szuperintendens foglalt egyértelműen állást a kálvini irány mellett, éppen a galántai zsinaton.<br /> <br /> == A galántai zsinat ==<br /> Az 1592-ben megtartott zsinat a nyugat-magyarországi reformátusság egyik legfontosabb gyűlése volt. A galántai zsinat alkotta meg a térség reformátussága számára az első saját szabályrendszert. A „galántai kánonok” sajnos nem maradtak ránk: Zoványi Jenő szerint a „galántai cikkek” nagyon hasonlóak a hercegszőlősi kánonokhoz és valójában ezek a „barsmegyei kánonok”. De azt bizonyosan tudjuk, hogy az úrvacsora kérdésében itt fogalmazódott meg, hogy a Csallóköz és Mátyusföld protestánsai, az úrvacsora kálvini értelmezése mellett álltak. Ez volt a döntő érv a két irány definitív különválására.<br /> <br /> A galántai zsinatot tehát valójában úgy értékelhetjük, mint a térség reformátussága önállósodását kimondó egyházi fórumot. Okkal feltételezhetjük, hogy az itt meghozott kánonok – lényegüket tekintve – nem nagyon különböztek a komjáti kánonoktól, vagy a semptei kánonoktól. Ezt a feltételezést erősíti Monoszlóy András későbbi veszprémi püspök, aki Fejérkövi István nyitrai püspökhöz intézett, 1593. július 5-én kelt levelében panaszkodik amiatt, hogy a protestánsok két sákramentumot határoztak meg és ilyen szabályokat alkottak Galántán, Semptén és Komjátiban is. Monoszlóy András írásából tudjuk azt is, hogy a galántai zsinat kimondta: az úrvacsorai jegyekben kenyér van és bort, nem pedig Krisztus valóságos teste és vére. Ez egyértelmű szembehelyezkedés a római katolikus felfogással és a kálvini értelmezés elfogadása. Monoszlóy az úrvacsora értelmezése kapcsán minden „kálvinista” érvet Dobronokinak tulajdonított. Dobronoki Miklóst a csallóközi és mátyusföldi reformátusok első püspökeként tarthatjuk számon. Galántai szolgálatát követően Komjátiban, majd Érsekújváron szolgált és 1611-től Komáromban.<br /> <br /> == Új egyházi közigazgatás ==<br /> A galántai zsinat kialakította a református egyházi közigazgatást is. Az egyházmegyék 17. századi állapotáról képet ad Lampe / Debreceni Ember Pál egyháztörténete. A mátyusföldi gyülekezetek két egyházmegyébe tömörültek: a Komjáti (más néven Ürményi-) egyházmegyéhez tartozott Vágsellye, Alsóvecse (leányegyháza Felsővecse), Deáki (leányegyháza Pered, Hetmény, Zsigárd, Pallóc és Nyárasd), Tornóc, Farkasd, Negyed, Sók (leányegyháza Szelőce) és Szered.<br /> <br /> A Csallóközi (más néven Somorjai) egyházmegyéhez tartozott Szenc, Jóka, Egyházfalva (leányegyházai: Királyfa, Hegysúr, Kisborsa, Pénteksúr, Nagyborsa, Jánosháza, Vők, Bústelek, Apácakörmösd, Középborsa), Réte (leányegyháza Boldogfa). Ennek az egyházmegyének az első esperese Séllyei Halász Ferenc mosoni lelkész volt, aki 1589-ben Debrecenben tanult, majd Wittenbergből hazatérve Komáromban lett professzor. A második esperes Szenci Szijártó Lukács somorjai lelkész volt.<br /> <br /> A Barsi (más néven Lévai) egyházmegye esperese volt Csütörtöki István nagysallói lelkész, majd Miskolci Puah Pál, aki 1568-ban Wittenbergben tanult, s az ottani magyar ifjak társaságának széniora volt. Több hiteles adat nem áll rendelkezésünkre az egyházmegyék vonatkozásában.<br /> <br /> A galántai zsinaton kialakított Csallóköz-mátyusföldi egyházkerület második püspöke – Dobronoki Miklós után – az a Szenczi Csene Péter lett, aki elsőként fordította le magyar nyelvre a II. Helvét Hitvallást.<br /> <br /> A Csallóköz-mátyusföldi egyházkerület gyülekezetei a protestánsüldözés és az ellenreformáció éveiben jelentősen megfogyatkoztak. Ezért az egyházkerület 1735-ben egyesült a Dunántúli Egyházkerülettel.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> KÖBLÖS József, KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1761, Pápa, Pápai Református Gyűjtemények, 2009, 45.<br /> LÉVAI Attila: Honi egyháztörténet 1520-1920, Komárom, Selye János Egyetem, 2015.<br /> THURY Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története, I, 1523-1674, Pozsony, Kalligram, 1998, 54, 78, 82, 132.<br /> ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1977.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Somogyi Alfréd]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Gal%C3%A1ntai_zsinat_(1592)&diff=1112 2025-12-08T14:24:49Z

<p>Csorba.david: /* Új egyházi közigazgatás */</p> <hr /> <div>Az 1592-ben megtartott galántai zsinaton vált külön a protestantizmus kálvini és lutheri irányzata a Dunántúlon és itt alakult meg a Felső-dunántúli Református Egyházkerület, amit neveztek még Csallóköz-mátyusföldi-, vagy Samarjai-, Somorjai egyházkerületnek is.<br /> <br /> == Előzmények ==<br /> Az egykori Pozsony és Komárom vármegyék területén a reformáció tanai Luther Márton wittenbergi fellépése után néhány évvel – még a mohácsi csata előtti időkben – megjelentek. A térséget két tájegység alkotja: a Duna és a Kis-Duna közötti Csallóköz, valamint az attól északra fekvő, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő Mátyusföld, ami korábban az Esztergomi érsekség Nyitrai főesperességéhez és a Pozsonyi prépostsághoz tartozott. <br /> <br /> 1524. október 14-én adta ki II. Lajos király azt a rendeletet, amelyben a soproni városi tanácsot a lutheránus tévelygések kiirtására és Luther könyveinek elégetésére utasította. Az eszme tehát már itt volt a térségben. Terjedését nehezítette Esztergom közelsége, bár a 16. század derekán a közvetlen római katolikus fennhatóság meggyengült, hiszen „a győri róm. kat. püspöki szék 1527-től 1554-ig, a nyitrai pedig 1528-tól 1557-ig üresedésben volt”. Ezt igazából úgy kell értenünk, hogy nem folyamatosan, hanem a jelzett időszakban többször és több évig is betöltetlen volt a két püspöki szék. <br /> <br /> == A vidék reformátorai == <br /> A reformáció itteni terjedésében nagy szerepe volt Thurzó Elek (1490-1543) országbírónak, aki a protestantizmus eszméivel és tanításával szimpatizáló Mária királyné köréhez tartozott. A semptei Thurzó birtok lett a környék reformációs központja. A korabeli feljegyzések alapján, a 16. század közepén, a Csallóközben 300 protestáns gyülekezet élt. Az eszme terjedését Oláh Miklós, esztergomi érsek kezdte el határozottan és kemény kézzel visszaszorítani. Ennek ellenére nem sikerült eltüntetni a Csallóközből és Mátyusföldről az „új vallás” híveit. <br /> <br /> A vidéken, szinte keveredve élt egymással a reformáció lutheri és kálvini irányzata. Sőt jó néhány évtizeden keresztül még a római egyháztól sem különültek el határozottan. A protestáns tanítás Huszár Gál (1512–1575) szolgálata nyomán gyökerezett meg, aki 1565-től a Forgács család udvari papjaként, nyomdászként dolgozott Komjátiban. Mellette Nagybánkai (Nagybáncsai) Mátyást és Bornemisza Pétert tartják a térség reformátorainak. Nagybánkai Mátyás 1540 körül született, s Buda eleste utáni időszakban akarta a lelket tartani a nemzetben azzal, hogy dalaiban korábbi dicső pillanatokra emlékeztette a magyarságot. Ő volt a „História az vitéz Hunyadi János vajdáról” című dal szerzője. Az abban kidomborított bátor magatartás eszménye nemcsak nemzeti, hanem felekezeti értelemben is bátorságot és tartást erősített. <br /> <br /> == A protestánsok szétválása ==<br /> Thury Etele ír egy 1576-ban megtartott zsinatról, amelynek helyszínét nem tudjuk azonosítani. Ezen fogadták el a Sopron-, Vas- és Zala vármegyei protestánsok a lutheri irányt és választották meg első püspöküket Szegedi Máté, sárvári lelkész személyében. A Dunántúlon ez az evangélikus múlt első dokumentált bizonyítéka.<br /> A fent említett eseményekkel párhuzamosan a Csallóköz és Mátyusföld protestánsai évtizedekig egy közösségben maradtak. A Csallóköz-mátyusföldi egyházkerület az esztergomi érsekség területén jött létre és nagyjából a Pozsonyi-, Komáromi- és Esztergomi főesperességet érintette. Öt vagy hat egyházmegyéből állt, ma már nem tudjuk. A 16. század második felére annyira megerősödött az „új vallás”, hogy az esztergomi érsekség területén élő 900 római katolikus gyülekezetből 800 protestánssá lett. Dobronoki Miklós szuperintendens foglalt egyértelműen állást a kálvini irány mellett, éppen a galántai zsinaton.<br /> <br /> == A galántai zsinat ==<br /> Az 1592-ben megtartott zsinat a nyugat-magyarországi reformátusság egyik legfontosabb gyűlése volt. A galántai zsinat alkotta meg a térség reformátussága számára az első saját szabályrendszert. A „galántai kánonok” sajnos nem maradtak ránk: Zoványi Jenő szerint a „galántai cikkek” nagyon hasonlóak a hercegszőlősi kánonokhoz és valójában ezek a „barsmegyei kánonok”. De azt bizonyosan tudjuk, hogy az úrvacsora kérdésében itt fogalmazódott meg, hogy a Csallóköz és Mátyusföld protestánsai, az úrvacsora kálvini értelmezése mellett álltak. Ez volt a döntő érv a két irány definitív különválására.<br /> <br /> A galántai zsinatot tehát valójában úgy értékelhetjük, mint a térség reformátussága önállósodását kimondó egyházi fórumot. Okkal feltételezhetjük, hogy az itt meghozott kánonok – lényegüket tekintve – nem nagyon különböztek a komjáti kánonoktól, vagy a semptei kánonoktól. Ezt a feltételezést erősíti Monoszlóy András későbbi veszprémi püspök, aki Fejérkövi István nyitrai püspökhöz intézett, 1593. július 5-én kelt levelében panaszkodik amiatt, hogy a protestánsok két sákramentumot határoztak meg és ilyen szabályokat alkottak Galántán, Semptén és Komjátiban is. Monoszlóy András írásából tudjuk azt is, hogy a galántai zsinat kimondta: az úrvacsorai jegyekben kenyér van és bort, nem pedig Krisztus valóságos teste és vére. Ez egyértelmű szembehelyezkedés a római katolikus felfogással és a kálvini értelmezés elfogadása. Monoszlóy az úrvacsora értelmezése kapcsán minden „kálvinista” érvet Dobronokinak tulajdonított. Dobronoki Miklóst a csallóközi és mátyusföldi reformátusok első püspökeként tarthatjuk számon. Galántai szolgálatát követően Komjátiban, majd Érsekújváron szolgált és 1611-től Komáromban.<br /> <br /> == Új egyházi közigazgatás ==<br /> A galántai zsinat kialakította a református egyházi közigazgatást is. Az egyházmegyék 17. századi állapotáról képet ad Lampe / Debreceni Ember Pál egyháztörténete. A mátyusföldi gyülekezetek két egyházmegyébe tömörültek: a Komjáti (más néven Ürményi-) egyházmegyéhez tartozott Vágsellye, Alsóvecse (leányegyháza Felsővecse), Deáki (leányegyháza Pered, Hetmény, Zsigárd, Pallóc és Nyárasd), Tornóc, Farkasd, Negyed, Sók (leányegyháza Szelőce) és Szered.<br /> <br /> A Csallóközi (más néven Somorjai) egyházmegyéhez tartozott Szenc, Jóka, Egyházfalva (leányegyházai: Királyfa, Hegysúr, Kisborsa, Pénteksúr, Nagyborsa, Jánosháza, Vők, Bústelek, Apácakörmösd, Középborsa), Réte (leányegyháza Boldogfa). Ennek az egyházmegyének az első esperese Séllyei Halász Ferenc mosoni lelkész volt, aki 1589-ben Debrecenben tanult, majd Wittenbergből hazatérve Komáromban lett professzor. A második esperes Szenci Szijártó Lukács somorjai lelkész volt.<br /> <br /> A Barsi (más néven Lévai) egyházmegye esperese volt Csütörtöki István nagysallói lelkész, majd Miskolci Puah Pál, aki 1568-ban Wittenbergben tanult, s az ottani magyar ifjak társaságának széniora volt. Több hiteles adat nem áll rendelkezésünkre az egyházmegyék vonatkozásában.<br /> <br /> A galántai zsinaton kialakított Csallóköz-mátyusföldi egyházkerület második püspöke – Dobronoki Miklós után – az a Szenczi Csene Péter lett, aki elsőként fordította le magyar nyelvre a II. Helvét Hitvallást.<br /> <br /> A Csallóköz-mátyusföldi egyházkerület gyülekezetei a protestánsüldözés és az ellenreformáció éveiben jelentősen megfogyatkoztak. Ezért az egyházkerület 1735-ben egyesült a Dunántúli Egyházkerülettel.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> KÖBLÖS József, KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1761, Pápa, Pápai Református Gyűjtemények, 2009, 45.<br /> LÉVAI Attila: Honi egyháztörténet 1520-1920, Komárom, Selye János Egyetem, 2015.<br /> THURY Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története, I, 1523-1674, Pozsony, Kalligram, 1998, 54, 78, 82, 132.<br /> ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1977.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Somogyi Alfréd]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Nagyenyedi_zsinat_(1564)&diff=1111 2025-12-08T14:22:59Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>Az 1564-es nagyenyedi zsinat fontos fordulópontot jelentett az erdélyi protestantizmus történetében. A zsinat megrendezését hosszú viták és vallási feszültségek előzték meg, amelyek főként az úrvacsora értelmezése körül forrtak, különösen a lutheránusok és a „sakramentáriusok” (azaz reformátusok) között. A zsinat jelentőségét növeli, hogy hivatalosan is elismerte a protestáns irányzatok különválását, és megalapozta az erdélyi református egyház intézménnyé alakulását.<br /> <br /> == Történelmi háttér ==<br /> A 16. század közepén a vallási megújulás különböző irányzatai, azaz Luther és Kálvin tanításai Erdélyben is meghonosodtak. Az a kérdés merült fel, hogy Krisztus teste miként van jelen az úrvacsorában. Ez a kérdés heves vitákat váltott ki, mind a protestáns felekezeteken belül, mind a római katolikusok körében. A protestánsok megoszlottak: a lutheránusok (többnyire szászok) Krisztus valóságos jelenlétét vallották (ubiquitas), míg a reformátusok inkább Krisztus spirituális-lelki, hitben megvalósuló jelenlétben hittek. Az úrvacsoratan eltérő értelmezésének egységesítése érdekében Mathias Hebler szebeni, és Alesius Dénes kolozsvári lutheránus püspökök 1557. június 13-án zsinatot hívtak össze Kolozsvárra, amelyen a kor nagynevű erdélyi teológusai aláírták a Consensus doctrinae de sacramentis Christi megállapodást. Az úrvacsoratan eltérő értelmezése mellett, etnikai téren is vallási eltérések mutatkoztak meg a templom liturgikus terének protestáns jellegű átrendezését illetően. A lutheránus szászok a teológiai és templomművészeti eltérések tisztázására 1559. augusztusában, 1560-ban és 1561-ben Medgyesen, nemzeti zsinatokat tartottak, ahol elítélték a filokálvinizmust (Lásd Hebler vitairatát: Elleboron ad repurganda phanaticorum capita [Elmetisztító gyógynövény a rajongók fejének kitisztítására]).<br /> <br /> A már eltérő teológiai véleményű Kopácsi István, Heltai Gáspár és Dávid Ferenc, Nagyváradon megbeszélte a magyarok követendő felekezeti stratégiáját, de a nagyobb méretű református válaszadásra a marosvásárhelyi magyar református zsinaton 1559. november 1-én került sor. A zsinaton született meg a marosvásárhelyi hitvallás (1559), ahol a kálvini úrvacsoraértelmezés szerint magyarázták Krisztus szent jegyekben való lelki jelenlétét. 1560 után Dávid Ferenc úrvacsorai tanításának újabb kálvini értelmezése Erdély szerte teológiai krízist idézett elő. A lutheránus Alesius Dénes püspök 1560. január 10-én „sakramentáriusokat” elítélő zsinatot hívott össze Kolozsvárra (Elleboron ad purgandam infamiam sacramentariorum Clausenburgersium [Elmetisztító gyógynövény a kolozsvári sakramentáriusok gyalázatának megtisztítására] vitairattal. Az 1563-as nagyszebeni zsinaton Matthias Hebler szász püspök állt ki ismételten a helvét tanok ellen. Az úrvacsoratan eltérő teológiai értelmezése etnikai és vallási törésvonalakat rajzolt fel az erdélyi reformáció térképére.<br /> <br /> == A zsinat előzményei ==<br /> A belső és külső politikai bizonytalanságok közepette János Zsigmond erdélyi fejedelem igyekezett rendezni a vallási ellentéteket, és biztosítani a vallási status-quo-t. Az 1564. január 20-i segesvári országgyűlés megerősítette a vallásszabadság törvényét: „ki-ki szabadon vallhassa azt a hitet, a melyet akar”, de más felekezet gyakorlását ne akadályozza. Ezen az országgyűlésen döntés született egy teológiai vitát lebonyolító zsinat összehívásáról Nagyenyeden, amelynek célja az úrvacsoráról szóló hitbéli különbségek tisztázása volt. Ez egy utolsó kibékítési próbálkozás volt a lutheránus szászok és a többnyire reformátussá vált magyarok között.<br /> <br /> == A zsinat lefolyása ==<br /> János Zsigmond, Blandrata és Dávid Ferenc kérésére, 1564. április 8-ra Nagyenyedre hívta össze a zsinatot. A város a magyar - szász etnikai és vallási töréshatárának mezsgyéjén terült el. A nagyenyedi zsinatot 1564. április 9-én tartották meg, miután a húsvét miatt halasztásra került a korábban kijelölt időpont. Dávid Ferenc ekkor már a kálvini irány követője volt. János Zsigmond hivatalos képviselőjének és a viták irányítójának Blandrata György, olasz származású és antitrinitárius meggyőződésű udvari orvost és vallási tanácsadót nevezte ki. Blandrata György a fejedelem levelével érkezett a zsinatra, amelyben János Zsigmond kifejtette, hogy amennyiben nem jön létre a teológiai egység a lutheránusok és a kálvini hitet vallók között, a „sakramentáriusoknak” tartott magyarok külön püspököt választhatnak. A zsinaton tehát a két fő irányzat csapott össze: a lutheránusok, akik Krisztus testének valóságos jelenlétét vallották az úrvacsorában; és a „sakramentáriusok” (kálvinisták), akik szerint az úrvacsora csak Krisztus halálára emlékeztető jel, amely lelkileg (azaz nem pusztán szimbolikusan) táplál Krisztus bűnbocsátó vérével és testével. <br /> <br /> A fejedelem elvárása szerint mindkét félnek írásban kellett kifejteni álláspontját. A cél nem pusztán a teológiai különbségek megvitatása volt, hanem az is, hogy mindkét vallási irányzat számára biztosított legyen a külön szervezeti működés. Dávid Ferenc ismertette a nagyenyedi zsinat plénuma előtt az; Optima ineundae Concordiae Ratio, si extra contentionem quaeratur veritas [A legjobb módja az egyetértés megteremtésének, ha a vitatkozáson kívül keressük az igazságot] Kálvin által Tileman Heshusius radikális lutheránus teológus ellen írt, és az úrvacsoratan mellékletével (Dilucida explicatio sanae doctrinae de vera participatione carnis et sanguinis Christi in sacra coena [A Krisztus teste és vére valódi részesedéséről a szent úrvacsorában szóló egészséges tanítás világos magyarázata]) ellátott református vitairatát (Genf, 1561), de Kálvin nevének elhallgatásával. Több német város mérvadó lutheránus teológusának tanácsára a szászok nem fogadták el Dávid Ferenc teológiai felvezetését, aminek következtében Mathias Hebler püspök és a szász lutheránus képviselők zajosan kivonultak a nagyenyedi vártemplomból.<br /> <br /> == Következmények ==<br /> A nagyenyedi zsinat a vallási pluralizmus és a hitelvek szabad vitájának egyik példája volt Európában. A fejedelem hivatalosan is engedélyezte, hogy a két protestáns irányzat külön-külön, saját szuperintendenssel (püspökkel) működjön. A fejedelem a szász-magyar udvari lelkészt Alesius Dénest felmentette addigi szuperintendensi tisztségéből és még a vita befejezése előtt megválasztották Dávid Ferencet a magyar lelkészek vezetőjének, azaz az erdélyi református egyház első püspökévé választották. A hitvita eredménye a teljes egyházi különválás lett, amelyet 1564. júniusában a Tordán tartott országgyűlés is szentesített. A nagyenyedi zsinaton a szász-magyar lutheránus egyházból kivált a magyar reformátussá lett egyház. A zsinati döntés nemcsak az egyházi szervezeti különválást jelentette, hanem a vallásszabadság erdélyi fejlődésének új szakaszát is elindította.<br /> <br /> A nagyenyedi zsinat történelmi jelentősége abban áll, hogy megerősítette a protestáns felekezetek egyenjogúságát és biztosította a békés vallásgyakorlás feltételeit. Egyháztörténeti szempontból a zsinat nem oldotta fel teljesen az úrvacsora körüli vitákat, de világossá tette a felekezeti különbségek létjogosultságát. Ez az esemény a vallási tolerancia egyik korai példája, amely hozzájárult Erdély sajátos többfelekezetű, viszonylag békés vallási struktúrájának kialakulásához. A felekezetek különállása a kálvini és a lutheri tanítás etnikai, magyar-szász polarizációjának pillanata (kialakul a magyar vallás, szász vallás). A nagyenyedi zsinat éve az erdélyi református egyházkerület létrejöttének dátuma.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Borsos Sebestyén, Nagy Szabó Ferenc krónikája János Zsigmondról és az erdélyi reformációról, in MAKKAI László (szerk.): Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről. I: Tündérország 1541–1571, Bp., Franklin-Társulat, [1941], 118–119.&lt;br&gt;<br /> KISS Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., Magyarországi Protestáns Egylet, 2008, https://leporollak.hu/egyhtori/magyar/KISSARON.HTM&lt;br&gt;<br /> PIETERS, Hermann: Bischof Matthias Hebler – Der Vollender des Reformationswerkes in Siebenbürgen, in  Keul, István, Johannes P. Kirn (hrsg.): Beiträge zur Kirchengeschichte Siebenbürgens, Baden-Baden, Nomos, 1995, 145–168.&lt;br&gt;<br /> RÉVÉSZ Imre: Kálvin az 1564-iki nagyenyedi zsinaton, in Kecskeméthy István Emlékkönyv, Kolozsvár 1934, 109–123.&lt;br&gt;<br /> SCHESAEUS, Christianus: Opera quae supersunt omniai, Bp., Akadémiai, 1979 (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum, S. N., 4), 356–357.&lt;br&gt;<br /> SZILÁGYI Sándor (szerk.): Erdélyi országgyűlési emlékek, II, 1556. sept. – 1576. jan., Bp., Akadémiai, 1876 (Monumenta Hungariae Historica. Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae / Magyar Történelmi Emlékek. Erdélyi országgyűlési emlékek, 2), II, 231.&lt;br&gt;<br /> ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., MRE Zsinat Irodája Sajtóosztálya, 1977.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Gudor Kund Botond]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=P%C3%A1pa_%C3%A9s_a_reform%C3%A1ci%C3%B3&diff=1110 2025-12-08T14:20:43Z

<p>Csorba.david: /* Szakirodalom */</p> <hr /> <div>A Dunántúli Református Egyházkerület központi települése. Itt működik 1531 óta az ősi Kollégium, amely mind a mai napig az Egyházkerület iskolája. Itt van az egyházkerületi központ, amely néhány évtizedes veszprémi kitérőt követően 2008-tól ismét a városban van. Itt található az egyházkerület tudományos gyűjteménye (Könyvtár, Levéltár, Múzeum), amely a szellemi központot is jelenti. Ezen túl kiemelkedő gyülekezete van, amely az elmúlt évszázadokban is élt és működött Pápán.<br /> <br /> == Pápa városa és reformációja ==<br /> Pápa mint település régi időkig nyúlik vissza. Vannak régészeti leletek a bronzkorból, de az avar időszakból is. A honfoglalást követően fejedelmi birtok, majd a királyság létrejöttét követően királyi birtok. A várost birtokolta többek között a Garai Család, majd a Szapolyai Család is, a városban nevelkedett a későbbi király, Szapolyai János is. Kiemelkedő történelmi esemény, hogy 1401-ben Zsigmond király Pápán tartott országgyűlést. Az egyházi élet mindig fejlett lehetett Pápán, ennek köszönhetően több szerzetesrend is letelepedett itt, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a ferencesek. Pápa városa várral megerősített hely volt, amely aztán a török időkben különös jelentőséggel bírt.<br /> <br /> A város reformációjával kapcsolatban sok feltételezés van. Tóth Ferenc, aki a 19. században foglalkozott a Dunántúli Egyházkerület, és azon belül Pápa egyháztörténetével, ő például 1522-re teszi a város reformációjának megindulását, amit Bod Péter is így írt egyháztörténetében. Fabiny Tibor Mohács elé helyezi a reformáció elindulását a városban, de mindenképpen Thurzó Elek földesúr „regnálása” idejére (1527–35). A sok bizonytalanság mellett az tűnik biztosnak, hogy legkésőbb a mohácsi vészt követő években, de mindenképpen az 1531-es évet megelőzően megindult a reformációs munka Pápán. A reformáció elindulása kapcsán megjelenik egy „Bálint pap” nevű személy, akit Pápa város reformátoraként tartunk számon, és akit Enyingi Török Bálint, ő 1535–41 között volt a város birtokosa, 1536-ban Debrecenbe helyezett át, hogy a reformáció eszméit ott is terjessze. Bálint pap 1531–36 között tevékenykedhetett Pápán, mint az „új hit” terjesztője. A hagyomány szerint 1531-ben megkezdte működését a reformált iskola is a városban.<br /> <br /> A protestáns egyház teljes megerősödésére ezt követően még minden bizonnyal kellett várni két évtizedet. 1557 augusztusában a pápai ferencesek panaszkodnak egy levelükben, hogy sokat szenvednek a várbeli katonáktól, akik megvetik az oltári szentséget. Több évben is külső anyagi segítséget kaptak, hogy valahogyan fennmaradhassanak. Ez érzékelteti a katolikus hívek fogyását, és a protestáns hívek számának növekedését. Az 1560-as évből van adatunk arra nézve, hogy a ferencesek elköltöztek a városból, és két évvel később ugyan még egy katolikus zsinatra hívják a pápai plébánost, de nem jelent meg, mert feltehetőleg nem is lakott már ekkor a városban. Úgy tűnik, hogy 1560-ra többségben, vagy akár jelentős többségben lehettek itt a reformáció tanait követők. Ehhez szükség volt a tanok hirdetőire, akik lehettek volt szerzetesek is, de olyan kereskedők is, akik magukkal hozták a reformáció eszméit a Német Birodalomból, vagy más nagyobb városból. Emellett pedig szükség volt azokra is, akik befogadták és követték a reformáció tanait.<br /> <br /> == A vár reformációja ==<br /> Ezen a téren kiemelkedett a vár ebben az időben, hiszen szinte valamennyi végvár katonasága protestáns lett a 16. század második felében, Pápán arról is van adatunk, hogy a végvár kapitánya 1543-ban egy olyan személy, aki bizonyíthatóan protestáns. Ez azt jelenti, hogy a várban biztosan volt prédikátor is, akinek a működése pedig az egész lakosságra hatással volt, hiszen szinte minden a török elleni védekezés feladatairól szólt Pápán egészen a 17. század végéig, így a szoros kapcsolat az eszmék terjedését is könnyítették. Ennek megfelelően Pápán két prédikátor működhetett a 16. században, az egyik a várgyülekezetben, a másik a városi gyülekezetben. Természetesen a török egyre erősödő jelenléte akadályozhatta a reformáció folyamatának szervezeti oldalát, bár a lelki oldalon pozitív hatása lehetett.<br /> <br /> == A 16. századi gyülekezet és iskola ==<br /> Ezt követően néhány felvillanó adat van csupán a gyülekezet és az iskola helyzetéről. Tudjuk, hogy 1568-tól Pápán szolgált Sztáray Mihály, majd 1574-től Huszár Gál is. A két híres reformátor ugyanabban az évben, 1575-ben hunyt el Pápán. Az ő itteni munkálkodásuk jelzi azt is, hogy Pápa gyülekezete milyen kiemelkedő helyet foglalhatott el Dunántúlon. Úgy tűnik, hogy ezt követően a gyülekezetnek két prédikátora volt, amit jól jelez egy 1612-es feljegyzés: „a mi városunknak régi szokása, hogy míglen az Isten boldogabb állapotban tartotta... mindenkor közöttük két prédikátor lakott”. A következő évtizedekben a pápai gyülekezetben szolgált Huszár Gál fia, Dávid, aki kinyomtatja a Heidelbergi Kátét magyar nyelven 1577-ben, amiről feltételezik, hogy Huszár Gál fordítása lehet. Ez már jelzi, hogy a pápai gyülekezet egy része, valószínűleg nagyobb része, a lutheri iránytól továbblépve, a helvét irány követője lehetett. A kezdeti időben azonban a gyülekezetek nem váltak ketté a hitvallási különbségek miatt, így lehet beszélni közös protestáns gyülekezetekről, amelyek közé tartozott Pápa is. A közös út valamikor a 16. század legvégén szűnt meg gyülekezeteinkben.<br /> <br /> Szolgált itt 1585-től Pathai István a dunántúli egyházkerület későbbi püspöke, majd Kanizsai Pálfi János is 1612-től, aki később szintén az egyházkerület püspöke lett. Ez jelzi ismét, hogy a gyülekezet kiemelt szerepet tölthetett be az egyházkerületben. Kanizsai Pálfi János nevéhez köthető az első gyülekezeti presbitérium létrehozása, amely 1617 januárjában került felállításra Pápán. Az akkori püspök, Pathai István egy évvel később megerősítette a rendtartást: „Mivel hogy az Úr Isten azt kívánja, hogy az ő anyaszentegyházában mindenek jó renddel és illendőképen legyenek, igen javaljuk a Pápai anyaszentegyházban bévött rendtartást, melyben a józan életű, tudós atyánkfia Kanisai Pállfi János Uram mellé presbyterek rendeltettenek…” 1660-ban, amikor erősödtek a protestánsok elleni fellépések, a gyülekezet megújította a presbitériumról szóló szabályzatát. A presbitérium ugyanis olyan többlettartást adott a gyülekezetnek, amivel az üldöztetések idején is meg tudott maradni.<br /> <br /> == Pápa végvára ==<br /> Pápán egy darabig sértetlenül zajlott a végvári katonák vallásszabadsága is. A változás akkor állt be, amikor 1626 márciusában Esterházy Miklós nádor lett Pápa földesura. Ugyanebben a hónapban tűz ütött ki a várban, aminek következtében a templom és a város legnagyobb része a lángok martalékává vált. 7 nappal később költözött el az addigi pápai lelkész, Kanizsai Pálfi János Németújvárra. A pápai gyülekezet templom, földesúri védelem és lelkész nélkül maradt. Ezután Pathai István püspököt hívták meg ismét lelkészüknek. Esterházy Miklós nádor 1628 közepén érkezett a városba azzal a céllal, hogy ott rendet kíván tenni. A püspök-lelkésznek is bonyodalma támadhatott ebből, hiszen az esztendő végén búcsúzás nélkül távozott mind lelkészi, mind pedig püspöki hivatalából. 1630-ban Esterházy Miklós zálogba adta Pápát Csáky László grófnak, aki megkezdte a katolikus restauráció folyamatát. 1631-ben jezsuita papot hozatott a várba, 1638-ban pedig a pálosokat telepítette be. 1649-ben már Esterházy Miklós fiára, Esterházy Lászlóra szállt vissza Pápa városa. Ebben az évben plébánost hozatott és az éppen üresen álló egyik prédikátori házat foglaltatta el számára. Utána fiai, Esterházy László, Pál és Ferenc voltak a város birtokosai.<br /> <br /> Az első komolyabb csapást 1660-ban kellett elviselnie az ellenreformáció részéről a város lakosságának. Ekkor ugyanis a gróf német katonákat hozatott a várba, rajtuk kívül saját csapatait is ott szállásolta el. Kocsi Csergő Bálint 1677-ben így emlékezett vissza erre: „A gróf (...) lator lovasait a polgárok és nemesek állandó vendéglátására bízta, akik ahogy betették a lábukat, a vendéglátó gazdáktól a gazdasszony éléskamrájának kulcsát és mindennemű javát elvették, s azok jószágát, éjjel és nappal, tivornyázva és italozva eltékozolták és elprédálták, s csak akkor hagyták abba, amikor úgy látszott, hogy a gazda és a családanya kötelezi magát előttük arra, hogy pápista hitre tér”. Ekkor több mint hatszázan elhagyták a várost, csakhogy ne kelljen a katolikus hitre térniük. A református vitézek megtörése céljából nem fizettek nekik zsoldot, sőt még az élelmezésükről is „elfeledkeztek”. A protestáns vitézek keményen ragaszkodtak hitükhöz. 1664-ben a bécsi titkos tanácsos előtt jelentik, hogy Pápán sokan haltak éhen, háromszázan pedig betegen fekszenek.<br /> <br /> == A gyászévtized ==<br /> 1671-ben elvették a lelkész lakását és a plébánosnak adták. Ugyanebben az évben történt az is, hogy amikor Kocsi Csergő Bálint, a pápai iskola rektora egy este az asztalánál éppen olvasott, két puskagolyót lőttek ki, amiből az egyik nyakláncát súrolva épphogy elkerülte, a másik pedig nem jutott be a házba. A merényleten túl a pápai rektor azt is leírta, hogy amikor a reformátusok istentiszteleteiket az iskola udvarán tartották, akkor kintről súlyos köveket dobáltak be, úgyhogy az megsebesítette az éppen ott lévőket. Az 1671-es év történéseihez tartozott az is, hogy a hadnagy, aki elfoglalta a parókiát, a diákokat karddal fenyegette. 1674-ben, amikor a pozsonyi törvényszék megkezdte a munkáját, akkor az akkori egyik lelkész, Séllyei István dunántúli püspök és Kocsi Csergő Bálint rektor is a beidézettek között volt, akik el is mentek a tárgyalásra. Mindkettőjüket halálra ítélték, mindketten megjárták a gályarabságot, de mindketten ki is szabadultak, és aztán tovább folytathatták szolgálatukat a városban. Az 1681-es évben a soproni országgyűlésen a pápai végvár is a felsoroltak között van, ahol a templomépítésre telket kaphatnak.<br /> <br /> A következő évek sem a felhőtlen szabadságról szóltak. 1702-ben megjelent a nádornak egy olyan rendelete, amellyel a megszűnt pápai végvárra nézve is kimondták a lelkészek eltávozásának szükségességét. Az egyik lelkész ennek hatására elmenekült. A Rákóczi szabadságharc idején egy labanc tábornok 1707-ben felperzselte a pápai reformátusok iskolaépületét. A szabadságharc időszakát kihasználva azonban a pápaiak az iskola udvarán tornyot építettek, épületeiket rendbe hozták, annak ellenére, hogy földesúri jóváhagyással nem rendelkeztek. 1709-1710-ben felépítették az iskolát is, rendbe hozták a templomot és a parókiát, mindezt saját erőből.<br /> <br /> == A vértelen ellenreformáció ==<br /> Pár év nyugalmat követően 1718. november 5-én III. Károly nevében egy levelet küldtek a városnak. Ebben leírták, hogy az 1681. évi 26. törvénycikk szerint Pápán csak mint határvárosban volt megengedve a vallásgyakorlat szabadsága. Amikor ennek oka megszűnt, vagyis Pápa már nem volt végvár, akkor megszűnt a következmény is, tehát a szabad vallásgyakorlattal sem lehet élni. Ezért elrendelték, hogy Pápán a parókiát, iskolát, valamint az imaházat kobozzák el, a lelkész és a tanító pedig menjen máshová. A templomot elvették tőlük, ám ekkor még vallásgyakorlatukat néhány évtizedre megtarthatták. Az 1752-es esztendő jelentette aztán a legnagyobb csapást a dunántúli egyházkerület életére, hiszen ekkor szűnt meg Pápán, és több környező településen a vallásgyakorlat. A templomot, parókiát, iskolát ekkor elfoglalták, a lelkészeket, professzorokat és diákokat elűzték. A Pápáról kitiltott gyülekezet 1752-től, az árvaság végéig, 1783-ig Adásztevelre járt istentiszteletre, ami miatt a templomot is megnagyobbították. Ekkor került ide a főiskola is, ami 1783-ig négy osztályosra szűkülve folytatta tevékenységét. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az eperfa szimbólumnak a megjelenése a kollégium címerében. A hagyomány szerint ugyanis az adászteveli száműzetés során bizonyos napokon az iskola diákjai egy terebélyes eperfa alatt húzták meg magukat.<br /> <br /> == A Türelmi Rendelet után ==<br /> 1781-et követően visszatérhetett mind a gyülekezet, mind pedig az iskola a városba. Ekkor épült meg torony nélküli temploma, ami mind a mai napig látogatható, ez a pápai református ótemplom. Ekkor kezdték meg az iskola „újra-alapítását” is, aminek élharcosa volt Mándi Márton István, aki mellett kiemelkedő tanárok is tanítottak itt, mint például Tarczy Lajos és Bocsor István.<br /> <br /> Az iskola a fénykorát a 19. században élte, hiszen ekkor teológiai, bölcsészeti és jogi oktatás is folyt az intézményben felsőfokú szinten, gazdasági és kereskedelmi képzést is adtak középfokon, de a tanítóképzés is megkezdődött. Ebben a században jártak ide olyan neves személyiségek, mint Petőfi Sándor, Jókai Mór, Orlay Petrich Soma, Eötvös Károly vagy éppen Kerkápoly Károly. Jelmondatát, amely a kollégium épületének homlokzatán most is olvasható, Jókai Mórnak köszönheti, aki úgy nyilatkozott, hogy az iskola arra való, „hogy Istennek, hazának, tudománynak neveljen.”<br /> <br /> == A 20. században ==<br /> Ez időszakban is jártak kiemelkedő személyiségek a kollégiumba: Csoóri Sándor, Nagy László, Rab Zsuzsa, Lőrincze Lajos. A második világháború alatt, 1941-ben szentelték fel kéttornyú újtemplomát a gyülekezetnek.<br /> <br /> Aztán az 1948-as államosítás során a gimnázium és a tudományos gyűjtemények kivételével minden intézményt elvettek a református egyháztól. 1952-ben a gimnáziumot is felajánlotta az egyházkerület az államnak. Az újjáépítés az 1990-es rendszerváltozás következtében indulhatott meg. Napjainkban ismét működik a gimnázium, a teológiai akadémia, és folyamatosan működik a könyvtár, levéltár és a múzeum. Pápa ismét betölti azt a szerepet, amit a korábbi évszázadokban. A Dunántúli Református Egyházkerület szervezeti és tudományos központja lett.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> Bánkúti Imre: Veszprém megye a Rákóczi-szabadságharcban, Balatonfüred, Balatonfüred Városáért Közalapítvány, 2005. &lt;br&gt;<br /> Debreceni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Sárospatak, SRKTGy, 2009. &lt;br&gt;<br /> Fabiny Tibor: Az evangélikusok Pápán https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#17. &lt;br&gt;<br /> Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból. A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben, Pápa, DRKTGy, 2002 (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések, 5). &lt;br&gt;<br /> Köblös József (szerk.): Processus visitationis. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747–ben. Pápa, DRKTGy, 2011 (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések, 11). &lt;br&gt;<br /> Uő: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…” (A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején), Acta Papensia 6(2006/1–4), 1–94. &lt;br&gt;<br /> Uő: A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797), in A Pápai Református Kollégium diákjai 1585–1861, Pápa, DRKTGy, 2006 (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések, 9), 19–20. &lt;br&gt;<br /> Kövy Zsolt: A református egyház szerepe Pápa város életében (1520-től napjainkig). https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#17&lt;br&gt;<br /> Miklós Dezső: Az első rendszeres magyar református egyháztörténet. A gályarab Kocsi Csrgő Bálint „Brevis delineatio ecclesiarum reformatarum in Hungaria et Transylvania c. műve 1677-ből, Bp., szerzői kiadás, 1993. &lt;br&gt;<br /> Nagy Géza: A református egyház története 1608–1715, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2008. &lt;br&gt;<br /> Payr Sándor: Dunántúl reformációja, Harangszó 13(1922/44), 1922. okt. 29., 337–340. &lt;br&gt;<br /> Pokoly József: Az első magyar református presbitérium keletkezése és szervezete, Protestáns Szemle 13(1901), 202–220. &lt;br&gt;<br /> Szabó Előd: „Jól vagyon, mert az Istennek így tetzett”. A Dunántúli Református Egyházkerület története a kezdetektől a Türelmi Rendeletig, Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, 2020. &lt;br&gt;<br /> Uő: Katolikus restauráció a Dunántúli és Felső Dunamelléki Református Egyházkerületek területén a bécsi békétől a gyászévtizedig, doktori disszertáció, Bp., KRE, 2010, https://corvina.kre.hu/phd/Szabo_Elod_Katolikus_restauracio.pdf&lt;br&gt;<br /> Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története I, szerk. Koncsol László, Pozsony, Kalligram,1998. &lt;br&gt;<br /> Uő: Adatok a régi dunántúli reform. egyházkerület történetéhez. IV, Dunántúli Protestáns Lap 7(1897/48), 755. &lt;br&gt;<br /> Uő: Dunántúl reformácziója, Protestáns Szemle 7(1896), 438–453, 495–503. &lt;br&gt;<br /> Tóth Endre: A Pápai Református Egyházmegye története, I, Pápa, Főiskolai Nyomda, 1927. &lt;br&gt;<br /> Uő: A Pápai Református Egyház története, Pápa, Főiskolai Nyomda, 1941. &lt;br&gt;<br /> Történelmi emlékhelyek. Pápa, református kollégium és ótemplom, https://intezet.nori.gov.hu/tortenelmi-emlekhelyek/papa/papa-reformatus-kollegium-es-otemplom&lt;br&gt;<br /> Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története, I, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2004.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Szabó Előd]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Erd%C3%A9ly_Hegyalja&diff=1107 2025-12-07T23:21:08Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>== Topográfia ==<br /> Erdély-Hegyalja, az Erdélyi-szigethegység keleti és délkeleti előtere, topográfiailag és történetileg is Erdély központi tengelyét alkotja. E táj a Torockói- és Érchegység vadregényes magaslataitól a Maros völgyének termékeny teraszaiig ível, amely kedvező éghajlati, domborzati és vízrajzi adottságainak köszönhetően ősidők óta lakott térség. A természeti környezet és a hegységrendszerek közötti átmeneti fekvés határozta meg a településhálózat és a gazdasági élet korai alakulását: a római időktől a középkoron át a modern korig az arany- és ezüstbányászat (Ampelum/Zalatna, Alburnus Maior/Verespatak), az erdőgazdálkodás, a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a Maros völgyének közlekedési szerepe tette Hegyalját az egyik legélénkebb erdélyi régióvá. A térségben feltárt őskori és ókori leletek (Tatárlaki agyagtáblái, dák erődítmények Sebeskáplonán és Kecskekőn, Apulum hatalmas castruma) igazolják, hogy Hegyalja évezredeken át stratégiai és kulturális központ volt.<br /> <br /> == Középkori hadtörténet ==<br /> A magyar államalapítás után Hegyalja a honfoglaló magyarság egyik legfontosabb települési övezetévé vált: Alvinc, Borosbenedek, Csáklya, Déva, Szászváros és Gyulafehérvár temetkezési anyaga korai magyar jelenlétet mutat. 1009-ben itt alapították a Gyulafehérvári Püspökséget, amely ezer éve Erdély nyugati kereszténységének központja. A középkor századaiban Gyulafehérvár, Déva, Enyed és a Maros menti mezővárosok váltak a térség gazdasági és kulturális gerincévé, a 15. században pedig Hunyadi János hadjáratai (1442), majd a kenyérmezei győzelem (1479) erősítették Hegyalja országos jelentőségét.<br /> <br /> == Kora újkori tudósvilág ==<br /> A kora újkorban Hegyalja az Erdélyi Fejedelemség politikai és szellemi központjává vált. A térség egyik legnagyobb szülötte Bethlen Gábor (1580–1629) – Marosillye és Alvinc vidékének szülöttje – Erdély aranykorának megteremtője, aki Gyulafehérváron hozta létre a református felsőoktatás intézményét, a Collegium Academicumot, Herborn és Heidelberg mintájára. A fejedelemség humanista és protestáns művelődése a Maros völgyének településein (Gyulafehérvár, Enyed, Alvinc, Magyarigen, Csombord) virágzott, és nagy hatást gyakorolt a magyar református oktatás egészére. A térség több olyan személy otthona volt, akik országos művelődéstörténeti jelentőséggel bírnak: Heltai Gáspár énekeskönyvei és nyomdászi tevékenysége Enyed-Boroskrakkó környezetében hatott, Apáczai Csere János egyik jelentős támogatója Enyed nemesi köre volt, míg Pápai Páriz Ferenc, a magyar orvosi nyelv megteremtője Nagyenyedhez és Hegyaljához kötődött.<br /> <br /> A reformáció századában a Nagyenyedi Kollégium (Bethlen Gábor Kollégium) vált az erdélyi magyar protestantizmus fellegvárává. A térség számos települése – Magyarigen, Borosbenedek, Csombord, Diód, Sárd – a kálvini hitű nemesség és lelkészi társadalom jelentős bázisa lett. Itt születtek vagy működtek olyan református művelődés- és egyháztörténeti alakok, mint Pelsőczi János, a Hegyalja egyházmegyéjének esperese, későbbi püspök; Bod Péter magyarigeni lelkipásztor; vagy a később országos jelentőségűvé váló Teleki-család, amely a 17–18. században a református oktatás egyik legerősebb patrónusa volt.<br /> <br /> == A romlásnak századában ==<br /> A 17. század végén és 18. század elején Hegyalja a protestáns művelődés menekülésének és újrahonosodásának drámai színterévé vált. A Sárospataki Kollégium 1671-es elűzése után az iskola 1672–1716 között Gyulafehérváron telepedett meg, ahol a bethleni hagyományokat folytatva új korszakot nyitott az erdélyi református oktatásban. A kollégium tanárai és diákjai Hegyalja falvaival éltek szimbiózisban, könyveik, könyvtáruk és peregrinációs kapcsolataik jelentős része erre a tájra koncentrálódott. Az elűzetést követő boroskrakkói intermezzó (1716–1718), majd a marosvásárhelyi letelepedés (1718) Hegyalja falvainak – Magyarigennek, Borosbocsárdnak, Krakkónak – kulcsszerepet adott az erdélyi református oktatás fennmaradásában.<br /> <br /> A régiót a Basta korszak (1600-1602), a török tatárjárás (1658, 1662), majd a Horea felkelés (1684) és végül az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc etnikai tisztogatással járó pusztításai tették tönkre települések hosszú sorát. A református élet visszaszorult Nagyenyedre azzal, hogy az 1716 után visszarendeződő katolikus püspökség birtokba vette Gyulafehérvárt. A 19. század végén a görögkatolikus hátterű nemzeti mozgalmakkal kellett a hegyaljaiaknak felvenni a nemzeti és egyházi versenyt.<br /> <br /> == Modern kulturális örökség ==<br /> A 18–19. században a térség szász, magyar és román települései közös kulturális örökséget hoztak létre: a szászok által bevezetett településszerkezet és mezőgazdasági technikák, a magyar protestáns kollégiumok művelődéstörténeti teljesítménye, valamint a román falvak népi kultúrája egyedülálló, soknemzetiségű kulturális tájjá tette Hegyalját. A 19. század végén és 20. század elején Kuún Kocsárd, Kuún Géza, majd a 20. század derekán Márton Áron püspök és Dr. Szász Pál politikus váltak e régió meghatározó alakjaivá.<br /> <br /> Összességében Erdély-Hegyalja földrajzi fekvése, több évezredes településtörténete, etnikai sokszínűsége és nem utolsósorban az itt született vagy itt működő személyiségek munkássága révén a magyar református művelődés és az erdélyi reformáció egyik legfontosabb, évszázadokon át sugárzó központja.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> ELEKES Károly: A károlyvári egyházmegye és ezen egyházmegyébeni egyházak történelme, Erdélyi Református Anyaszentegyház Névkönyve, Kolozsvár, 1865.<br /> FINNA Béla: Barangolások a mindegyre jobban elnémuló harangok országában, Bp., 1937.<br /> GUDOR Kund Botond: Hegyalja alkonya, Kolozsvár, 1997 (Erdélyi Református Könyvtár).<br /> UŐ: Az erdélyi hegyalja 1848–1849-ben, Valóság 43(2000/8), 68–82.<br /> UŐ: Cultură, societate academică şi biblioteci în Ţara Vinului, Annales Universitatis Apulensis, Series Historica, 14/1, Alba Iulia, 2010, 99–107.<br /> UŐ: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye története, Barót–Kolozsvár, Tortomav Kriterion, 2012.<br /> UŐ et al. (szerk.): Egyház, művelődés és társadalom Bod Péter korában, Bp., L’Harmattan, 2012.<br /> UŐ: A Gyulafehérvári Református Egyházmegye vagyonösszeírása (1754), mint a református identitás fontos kordokumentuma in Kiss Réka, Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem, Bp., KRE, ETKI Reformáció Öröksége Műhely, HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Budapest 2020 (Reformáció öröksége, 3/1), 71–102.<br /> UŐ: Erdély-Hegyalja és térsége Rendkívüli természeti és történelmi kulturális értékek, Kolozsvár, Mega kiadó, 2024.<br /> ICKOVITS Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Település és népességtörténeti értelmezések, Bp., 1939.<br /> ORTVAY Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV század elején, Bp., 1892.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Gudor Kund Botond]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Erd%C3%A9ly_Hegyalja&diff=1106 2025-12-07T23:20:51Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Erdély-Hegyalja – történeti és művelődéstörténeti áttekintés == Topográfia == Erdély-Hegyalja, az Erdélyi-szigethegység keleti és délkeleti előtere, topográfiailag és történetileg is Erdély központi tengelyét alkotja. E táj a Torockói- és Érchegység vadregényes magaslataitól a Maros völgyének termékeny teraszaiig ível, amely kedvező éghajlati, domborzati és vízrajzi adottságainak köszönhetően ősidők óta lakott tér…”</p> <hr /> <div>Erdély-Hegyalja – történeti és művelődéstörténeti áttekintés<br /> <br /> == Topográfia ==<br /> Erdély-Hegyalja, az Erdélyi-szigethegység keleti és délkeleti előtere, topográfiailag és történetileg is Erdély központi tengelyét alkotja. E táj a Torockói- és Érchegység vadregényes magaslataitól a Maros völgyének termékeny teraszaiig ível, amely kedvező éghajlati, domborzati és vízrajzi adottságainak köszönhetően ősidők óta lakott térség. A természeti környezet és a hegységrendszerek közötti átmeneti fekvés határozta meg a településhálózat és a gazdasági élet korai alakulását: a római időktől a középkoron át a modern korig az arany- és ezüstbányászat (Ampelum/Zalatna, Alburnus Maior/Verespatak), az erdőgazdálkodás, a szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a Maros völgyének közlekedési szerepe tette Hegyalját az egyik legélénkebb erdélyi régióvá. A térségben feltárt őskori és ókori leletek (Tatárlaki agyagtáblái, dák erődítmények Sebeskáplonán és Kecskekőn, Apulum hatalmas castruma) igazolják, hogy Hegyalja évezredeken át stratégiai és kulturális központ volt.<br /> <br /> == Középkori hadtörténet ==<br /> A magyar államalapítás után Hegyalja a honfoglaló magyarság egyik legfontosabb települési övezetévé vált: Alvinc, Borosbenedek, Csáklya, Déva, Szászváros és Gyulafehérvár temetkezési anyaga korai magyar jelenlétet mutat. 1009-ben itt alapították a Gyulafehérvári Püspökséget, amely ezer éve Erdély nyugati kereszténységének központja. A középkor századaiban Gyulafehérvár, Déva, Enyed és a Maros menti mezővárosok váltak a térség gazdasági és kulturális gerincévé, a 15. században pedig Hunyadi János hadjáratai (1442), majd a kenyérmezei győzelem (1479) erősítették Hegyalja országos jelentőségét.<br /> <br /> == Kora újkori tudósvilág ==<br /> A kora újkorban Hegyalja az Erdélyi Fejedelemség politikai és szellemi központjává vált. A térség egyik legnagyobb szülötte Bethlen Gábor (1580–1629) – Marosillye és Alvinc vidékének szülöttje – Erdély aranykorának megteremtője, aki Gyulafehérváron hozta létre a református felsőoktatás intézményét, a Collegium Academicumot, Herborn és Heidelberg mintájára. A fejedelemség humanista és protestáns művelődése a Maros völgyének településein (Gyulafehérvár, Enyed, Alvinc, Magyarigen, Csombord) virágzott, és nagy hatást gyakorolt a magyar református oktatás egészére. A térség több olyan személy otthona volt, akik országos művelődéstörténeti jelentőséggel bírnak: Heltai Gáspár énekeskönyvei és nyomdászi tevékenysége Enyed-Boroskrakkó környezetében hatott, Apáczai Csere János egyik jelentős támogatója Enyed nemesi köre volt, míg Pápai Páriz Ferenc, a magyar orvosi nyelv megteremtője Nagyenyedhez és Hegyaljához kötődött.<br /> <br /> A reformáció századában a Nagyenyedi Kollégium (Bethlen Gábor Kollégium) vált az erdélyi magyar protestantizmus fellegvárává. A térség számos települése – Magyarigen, Borosbenedek, Csombord, Diód, Sárd – a kálvini hitű nemesség és lelkészi társadalom jelentős bázisa lett. Itt születtek vagy működtek olyan református művelődés- és egyháztörténeti alakok, mint Pelsőczi János, a Hegyalja egyházmegyéjének esperese, későbbi püspök; Bod Péter magyarigeni lelkipásztor; vagy a később országos jelentőségűvé váló Teleki-család, amely a 17–18. században a református oktatás egyik legerősebb patrónusa volt.<br /> <br /> == A romlásnak századában ==<br /> A 17. század végén és 18. század elején Hegyalja a protestáns művelődés menekülésének és újrahonosodásának drámai színterévé vált. A Sárospataki Kollégium 1671-es elűzése után az iskola 1672–1716 között Gyulafehérváron telepedett meg, ahol a bethleni hagyományokat folytatva új korszakot nyitott az erdélyi református oktatásban. A kollégium tanárai és diákjai Hegyalja falvaival éltek szimbiózisban, könyveik, könyvtáruk és peregrinációs kapcsolataik jelentős része erre a tájra koncentrálódott. Az elűzetést követő boroskrakkói intermezzó (1716–1718), majd a marosvásárhelyi letelepedés (1718) Hegyalja falvainak – Magyarigennek, Borosbocsárdnak, Krakkónak – kulcsszerepet adott az erdélyi református oktatás fennmaradásában.<br /> <br /> A régiót a Basta korszak (1600-1602), a török tatárjárás (1658, 1662), majd a Horea felkelés (1684) és végül az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc etnikai tisztogatással járó pusztításai tették tönkre települések hosszú sorát. A református élet visszaszorult Nagyenyedre azzal, hogy az 1716 után visszarendeződő katolikus püspökség birtokba vette Gyulafehérvárt. A 19. század végén a görögkatolikus hátterű nemzeti mozgalmakkal kellett a hegyaljaiaknak felvenni a nemzeti és egyházi versenyt.<br /> <br /> == Modern kulturális örökség ==<br /> A 18–19. században a térség szász, magyar és román települései közös kulturális örökséget hoztak létre: a szászok által bevezetett településszerkezet és mezőgazdasági technikák, a magyar protestáns kollégiumok művelődéstörténeti teljesítménye, valamint a román falvak népi kultúrája egyedülálló, soknemzetiségű kulturális tájjá tette Hegyalját. A 19. század végén és 20. század elején Kuún Kocsárd, Kuún Géza, majd a 20. század derekán Márton Áron püspök és Dr. Szász Pál politikus váltak e régió meghatározó alakjaivá.<br /> <br /> Összességében Erdély-Hegyalja földrajzi fekvése, több évezredes településtörténete, etnikai sokszínűsége és nem utolsósorban az itt született vagy itt működő személyiségek munkássága révén a magyar református művelődés és az erdélyi reformáció egyik legfontosabb, évszázadokon át sugárzó központja.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> ELEKES Károly: A károlyvári egyházmegye és ezen egyházmegyébeni egyházak történelme, Erdélyi Református Anyaszentegyház Névkönyve, Kolozsvár, 1865.<br /> FINNA Béla: Barangolások a mindegyre jobban elnémuló harangok országában, Bp., 1937.<br /> GUDOR Kund Botond: Hegyalja alkonya, Kolozsvár, 1997 (Erdélyi Református Könyvtár).<br /> UŐ: Az erdélyi hegyalja 1848–1849-ben, Valóság 43(2000/8), 68–82.<br /> UŐ: Cultură, societate academică şi biblioteci în Ţara Vinului, Annales Universitatis Apulensis, Series Historica, 14/1, Alba Iulia, 2010, 99–107.<br /> UŐ: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye története, Barót–Kolozsvár, Tortomav Kriterion, 2012.<br /> UŐ et al. (szerk.): Egyház, művelődés és társadalom Bod Péter korában, Bp., L’Harmattan, 2012.<br /> UŐ: A Gyulafehérvári Református Egyházmegye vagyonösszeírása (1754), mint a református identitás fontos kordokumentuma in Kiss Réka, Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem, Bp., KRE, ETKI Reformáció Öröksége Műhely, HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Budapest 2020 (Reformáció öröksége, 3/1), 71–102.<br /> UŐ: Erdély-Hegyalja és térsége Rendkívüli természeti és történelmi kulturális értékek, Kolozsvár, Mega kiadó, 2024.<br /> ICKOVITS Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Település és népességtörténeti értelmezések, Bp., 1939.<br /> ORTVAY Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV század elején, Bp., 1892.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Gudor Kund Botond]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1105 2025-12-07T23:15:35Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Hegyalja]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Magyarigen&diff=1104 2025-12-07T23:06:14Z

<p>Csorba.david: /* Jelenkori szórvány-lét */</p> <hr /> <div>== A középkori település ==<br /> Magyarigen és tágabb környezete, Erdély-Hegyalja, a Maros és az Érchegység közé ékelődő, sajátos mikrovilág, ahol a földrajzi adottságok – szőlőművelésre alkalmas dombhátak, völgyek, szorosok, patakok és a Kecskekő ikonikus csúcsa – évszázadokon keresztül meghatározták a társadalom szerkezetét, a gazdálkodást és a kulturális kapcsolatrendszert. A település római kori előzményei, kőbányái és stratégiai szerepe Apulum (Gyulafehérvár) közelségében már korán a régió jelentős pontjává tették. A honfoglalást követően a Maros-völgyi magyar köznép és a X–XI. századtól szerveződő egyházi struktúrák (Gyulafehérvári Püspökség, archidiakonátus) adták meg a középkori fejlődés alapját. A 12–13. században II. András betelepítési politikája hozta el a szász hospesek érkezését Magyarigenbe és Boroskrakkóra, akik fejlett szőlőművelési és kézműves kultúrát honosítottak meg; kiváltságaik (adómentesség, önkormányzat, boreladási jogok) évszázadokra meghatározták Hegyalja gazdasági életét. A szász közösségek a késő középkorra fokozatosan elmagyarosodtak, ami asszimilációs folyamatot indított be a térségben.<br /> <br /> A középkor történetét egyaránt jellemezték felemelkedések és súlyos törések. A tatárjárás (1241) Hegyalja majdnem teljes kiürülését okozta, melyet hosszú regenerációs folyamat követett. A 13–14. századi birtokper-sorozatok – különösen Kán László vajda támogatása, majd a királyi hatalom visszarendező lépései – többször módosították Magyarigen társadalmi helyzetét: a település előbb kiváltságolt közösség, majd a gyulafehérvári püspökség jobbágya lett. A gazdaság alapját ekkor is a szőlőművelés, a helyi kőfaragás és a kereskedelmi utak csomóponti jellege adta; a névhasználat (Hungarice Igen – Saxonice Krappundorf) az egykori többnyelvűség, majd a magyar identitás megerősödésének dokumentuma.<br /> <br /> == Kora újkori változások ==<br /> A reformáció a 16. században véglegesen átrajzolta a térség vallási és kulturális térképét. Magyarigen – Gyulafehérvár közelségének köszönhetően – korán és határozottan vált a helvét hitvallású reformátusság egyik hegyaljai központjává. A településben és környékén a szász lakosság gyors asszimilációja a reformációval zárult le, és a 16–17. századra a hegyaljai falvak protestáns identitása erősen meggyökeresedett. A mezővárosi státus (oppidum Igen) kialakulása, a piactartási jog, a kisnemesi réteg felemelkedése és a fejedelmi adminisztrációval való szoros kapcsolódás önálló, tekintélyes lokális társadalmat eredményezett. A korszak olyan meghatározó egyházi személyiségei, mint Tasnádi Ruber Mihály püspök vagy Pelsőczi János esperes, Magyarigenben szolgáltak és itt fejtettek ki jelentős egyházi és kulturális tevékenységet.<br /> <br /> A 18. század közepének török–tatár dúlása (1658) súlyos veszteségeket okozott: a templom és a parókia leégett, a lakosság nagy része elpusztult vagy rabságba került. A település – a korszak egész Hegyaljájához hasonlóan – lassan épült újjá, de a 18. században még mindig jelentős református közösséggel rendelkezett (500–800 fő). A Teleki-, Jósinczi/Inczédi-, Danckai- és Buzinkai-családok mecénási szerepe nagyban hozzájárult a helyi egyház és oktatás fenntartásához. A korszak legjelentősebb szellemi alakja Felsőcsernátoni Bod Péter, a Magyarigenben szolgáló tudós lelkész, a Magyar Athenas szerzője, aki munkásságával a magyarországi és erdélyi művelődéstörténet meghatározó alakjává vált.<br /> <br /> == Jelenkori szórványlét ==<br /> A 19–20. század fordulójától Magyarigen a dél-erdélyi magyar „mélyszórvány” sorsát élte át: népességfogyás, az iskolák megszűnése, parókiák és templomok elnéptelenedése, a magyar közösségi lét visszaszorulása jellemezte. A valaha erős Gyulafehérvári (Magyarigeni) Református Egyházmegye 1950 után megszűnt, a gyülekezetek többsége elhalt vagy szórványjellegűvé vált. A történelmi településszerkezet mára csupán templomokban, temetőkben, helynevekben és egykori mezővárosok romló kereteiben él tovább. Magyarigen – Sárd, Boroskrakkó, Borosbocsárd és Zalatna társaságában – ma alig 40–50 református lelket számláló közösség, de a település még őrzi a hegyaljai magyar múlt legszebb rétegeit: a borászat, a bányászat, a kőfaragás és a protestáns művelődés örökségét.<br /> <br /> Magyarigen története így egyszerre helytörténeti és nemzeti jelentőségű: egy olyan hegyaljai mikrorégió sűrített eseménysorozata, ahol a magyar múlt kulturális gazdagsága és a jelen demográfiai-társadalmi törései különös erővel mutatkoznak meg. A település a magyar szellemi örökség egyik elnémuló, de még mindig élő harangja.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> ICKOVITS Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Település és népességtörténeti értelmezések, Bp., 1939.<br /> MICHAELIS, F.: Zur Geschichte der Dörfer Krapundorf-Ighiu und Krakau-Cricău, Siebenbürgische Vierteljahrschrift, 1936, 278–279.<br /> GUDOR Kund Botond: Hegyalja alkonya, Kolozsvár, 1997 (Erdélyi Református Könyvtár).<br /> UŐ: Magyarigen, Bod Péter írásaiból, írásairól, Bp., Püski, 2000.<br /> UŐ: Az erdélyi hegyalja 1848–1849-ben, Valóság, 2000/8, 68–82.<br /> UŐ: Rediviva Chartophylax Igeniensis. A Magyarigeni Református Egyházközség története, Barót–Kolozsvár, Tortoma–Kriterion, 2011.<br /> UŐ: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye története, Barót–Kolozsvár, Tortoma–Kriterion, 2012.<br /> PAKOT Levente: Házasságkötés a pestis idején, Magyarigen 1738–1739, in Faragó Tamás, Őri Péter (szerk.): Történeti Demográfiai Évkönyv 2005, Bp., Népességtudományi Kutatóintézet, 2006, 163–188.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Gudor Kund Botond]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Magyarigen&diff=1103 2025-12-07T23:05:56Z

<p>Csorba.david: /* A kora újkori változások */</p> <hr /> <div>== A középkori település ==<br /> Magyarigen és tágabb környezete, Erdély-Hegyalja, a Maros és az Érchegység közé ékelődő, sajátos mikrovilág, ahol a földrajzi adottságok – szőlőművelésre alkalmas dombhátak, völgyek, szorosok, patakok és a Kecskekő ikonikus csúcsa – évszázadokon keresztül meghatározták a társadalom szerkezetét, a gazdálkodást és a kulturális kapcsolatrendszert. A település római kori előzményei, kőbányái és stratégiai szerepe Apulum (Gyulafehérvár) közelségében már korán a régió jelentős pontjává tették. A honfoglalást követően a Maros-völgyi magyar köznép és a X–XI. századtól szerveződő egyházi struktúrák (Gyulafehérvári Püspökség, archidiakonátus) adták meg a középkori fejlődés alapját. A 12–13. században II. András betelepítési politikája hozta el a szász hospesek érkezését Magyarigenbe és Boroskrakkóra, akik fejlett szőlőművelési és kézműves kultúrát honosítottak meg; kiváltságaik (adómentesség, önkormányzat, boreladási jogok) évszázadokra meghatározták Hegyalja gazdasági életét. A szász közösségek a késő középkorra fokozatosan elmagyarosodtak, ami asszimilációs folyamatot indított be a térségben.<br /> <br /> A középkor történetét egyaránt jellemezték felemelkedések és súlyos törések. A tatárjárás (1241) Hegyalja majdnem teljes kiürülését okozta, melyet hosszú regenerációs folyamat követett. A 13–14. századi birtokper-sorozatok – különösen Kán László vajda támogatása, majd a királyi hatalom visszarendező lépései – többször módosították Magyarigen társadalmi helyzetét: a település előbb kiváltságolt közösség, majd a gyulafehérvári püspökség jobbágya lett. A gazdaság alapját ekkor is a szőlőművelés, a helyi kőfaragás és a kereskedelmi utak csomóponti jellege adta; a névhasználat (Hungarice Igen – Saxonice Krappundorf) az egykori többnyelvűség, majd a magyar identitás megerősödésének dokumentuma.<br /> <br /> == Kora újkori változások ==<br /> A reformáció a 16. században véglegesen átrajzolta a térség vallási és kulturális térképét. Magyarigen – Gyulafehérvár közelségének köszönhetően – korán és határozottan vált a helvét hitvallású reformátusság egyik hegyaljai központjává. A településben és környékén a szász lakosság gyors asszimilációja a reformációval zárult le, és a 16–17. századra a hegyaljai falvak protestáns identitása erősen meggyökeresedett. A mezővárosi státus (oppidum Igen) kialakulása, a piactartási jog, a kisnemesi réteg felemelkedése és a fejedelmi adminisztrációval való szoros kapcsolódás önálló, tekintélyes lokális társadalmat eredményezett. A korszak olyan meghatározó egyházi személyiségei, mint Tasnádi Ruber Mihály püspök vagy Pelsőczi János esperes, Magyarigenben szolgáltak és itt fejtettek ki jelentős egyházi és kulturális tevékenységet.<br /> <br /> A 18. század közepének török–tatár dúlása (1658) súlyos veszteségeket okozott: a templom és a parókia leégett, a lakosság nagy része elpusztult vagy rabságba került. A település – a korszak egész Hegyaljájához hasonlóan – lassan épült újjá, de a 18. században még mindig jelentős református közösséggel rendelkezett (500–800 fő). A Teleki-, Jósinczi/Inczédi-, Danckai- és Buzinkai-családok mecénási szerepe nagyban hozzájárult a helyi egyház és oktatás fenntartásához. A korszak legjelentősebb szellemi alakja Felsőcsernátoni Bod Péter, a Magyarigenben szolgáló tudós lelkész, a Magyar Athenas szerzője, aki munkásságával a magyarországi és erdélyi művelődéstörténet meghatározó alakjává vált.<br /> <br /> == Jelenkori szórvány-lét ==<br /> A 19–20. század fordulójától Magyarigen a dél-erdélyi magyar „mélyszórvány” sorsát élte át: népességfogyás, az iskolák megszűnése, parókiák és templomok elnéptelenedése, a magyar közösségi lét visszaszorulása jellemezte. A valaha erős Gyulafehérvári (Magyarigeni) Református Egyházmegye 1950 után megszűnt, a gyülekezetek többsége elhalt vagy szórványjellegűvé vált. A történelmi településszerkezet mára csupán templomokban, temetőkben, helynevekben és egykori mezővárosok romló kereteiben él tovább. Magyarigen – Sárd, Boroskrakkó, Borosbocsárd és Zalatna társaságában – ma alig 40–50 református lelket számláló közösség, de a település még őrzi a hegyaljai magyar múlt legszebb rétegeit: a borászat, a bányászat, a kőfaragás és a protestáns művelődés örökségét.<br /> <br /> Magyarigen története így egyszerre helytörténeti és nemzeti jelentőségű: egy olyan hegyaljai mikrorégió sűrített eseménysorozata, ahol a magyar múlt kulturális gazdagsága és a jelen demográfiai-társadalmi törései különös erővel mutatkoznak meg. A település a magyar szellemi örökség egyik elnémuló, de még mindig élő harangja.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> ICKOVITS Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Település és népességtörténeti értelmezések, Bp., 1939.<br /> MICHAELIS, F.: Zur Geschichte der Dörfer Krapundorf-Ighiu und Krakau-Cricău, Siebenbürgische Vierteljahrschrift, 1936, 278–279.<br /> GUDOR Kund Botond: Hegyalja alkonya, Kolozsvár, 1997 (Erdélyi Református Könyvtár).<br /> UŐ: Magyarigen, Bod Péter írásaiból, írásairól, Bp., Püski, 2000.<br /> UŐ: Az erdélyi hegyalja 1848–1849-ben, Valóság, 2000/8, 68–82.<br /> UŐ: Rediviva Chartophylax Igeniensis. A Magyarigeni Református Egyházközség története, Barót–Kolozsvár, Tortoma–Kriterion, 2011.<br /> UŐ: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye története, Barót–Kolozsvár, Tortoma–Kriterion, 2012.<br /> PAKOT Levente: Házasságkötés a pestis idején, Magyarigen 1738–1739, in Faragó Tamás, Őri Péter (szerk.): Történeti Demográfiai Évkönyv 2005, Bp., Népességtudományi Kutatóintézet, 2006, 163–188.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Gudor Kund Botond]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Magyarigen&diff=1102 2025-12-07T23:05:40Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „== A középkori település == Magyarigen és tágabb környezete, Erdély-Hegyalja, a Maros és az Érchegység közé ékelődő, sajátos mikrovilág, ahol a földrajzi adottságok – szőlőművelésre alkalmas dombhátak, völgyek, szorosok, patakok és a Kecskekő ikonikus csúcsa – évszázadokon keresztül meghatározták a társadalom szerkezetét, a gazdálkodást és a kulturális kapcsolatrendszert. A település római kori előzményei, kőbány…”</p> <hr /> <div>== A középkori település ==<br /> Magyarigen és tágabb környezete, Erdély-Hegyalja, a Maros és az Érchegység közé ékelődő, sajátos mikrovilág, ahol a földrajzi adottságok – szőlőművelésre alkalmas dombhátak, völgyek, szorosok, patakok és a Kecskekő ikonikus csúcsa – évszázadokon keresztül meghatározták a társadalom szerkezetét, a gazdálkodást és a kulturális kapcsolatrendszert. A település római kori előzményei, kőbányái és stratégiai szerepe Apulum (Gyulafehérvár) közelségében már korán a régió jelentős pontjává tették. A honfoglalást követően a Maros-völgyi magyar köznép és a X–XI. századtól szerveződő egyházi struktúrák (Gyulafehérvári Püspökség, archidiakonátus) adták meg a középkori fejlődés alapját. A 12–13. században II. András betelepítési politikája hozta el a szász hospesek érkezését Magyarigenbe és Boroskrakkóra, akik fejlett szőlőművelési és kézműves kultúrát honosítottak meg; kiváltságaik (adómentesség, önkormányzat, boreladási jogok) évszázadokra meghatározták Hegyalja gazdasági életét. A szász közösségek a késő középkorra fokozatosan elmagyarosodtak, ami asszimilációs folyamatot indított be a térségben.<br /> <br /> A középkor történetét egyaránt jellemezték felemelkedések és súlyos törések. A tatárjárás (1241) Hegyalja majdnem teljes kiürülését okozta, melyet hosszú regenerációs folyamat követett. A 13–14. századi birtokper-sorozatok – különösen Kán László vajda támogatása, majd a királyi hatalom visszarendező lépései – többször módosították Magyarigen társadalmi helyzetét: a település előbb kiváltságolt közösség, majd a gyulafehérvári püspökség jobbágya lett. A gazdaság alapját ekkor is a szőlőművelés, a helyi kőfaragás és a kereskedelmi utak csomóponti jellege adta; a névhasználat (Hungarice Igen – Saxonice Krappundorf) az egykori többnyelvűség, majd a magyar identitás megerősödésének dokumentuma.<br /> <br /> == A kora újkori változások ==<br /> A reformáció a 16. században véglegesen átrajzolta a térség vallási és kulturális térképét. Magyarigen – Gyulafehérvár közelségének köszönhetően – korán és határozottan vált a helvét hitvallású reformátusság egyik hegyaljai központjává. A településben és környékén a szász lakosság gyors asszimilációja a reformációval zárult le, és a 16–17. századra a hegyaljai falvak protestáns identitása erősen meggyökeresedett. A mezővárosi státus (oppidum Igen) kialakulása, a piactartási jog, a kisnemesi réteg felemelkedése és a fejedelmi adminisztrációval való szoros kapcsolódás önálló, tekintélyes lokális társadalmat eredményezett. A korszak olyan meghatározó egyházi személyiségei, mint Tasnádi Ruber Mihály püspök vagy Pelsőczi János esperes, Magyarigenben szolgáltak és itt fejtettek ki jelentős egyházi és kulturális tevékenységet.<br /> <br /> A 18. század közepének török–tatár dúlása (1658) súlyos veszteségeket okozott: a templom és a parókia leégett, a lakosság nagy része elpusztult vagy rabságba került. A település – a korszak egész Hegyaljájához hasonlóan – lassan épült újjá, de a 18. században még mindig jelentős református közösséggel rendelkezett (500–800 fő). A Teleki-, Jósinczi/Inczédi-, Danckai- és Buzinkai-családok mecénási szerepe nagyban hozzájárult a helyi egyház és oktatás fenntartásához. A korszak legjelentősebb szellemi alakja Felsőcsernátoni Bod Péter, a Magyarigenben szolgáló tudós lelkész, a Magyar Athenas szerzője, aki munkásságával a magyarországi és erdélyi művelődéstörténet meghatározó alakjává vált.<br /> <br /> == Jelenkori szórvány-lét ==<br /> A 19–20. század fordulójától Magyarigen a dél-erdélyi magyar „mélyszórvány” sorsát élte át: népességfogyás, az iskolák megszűnése, parókiák és templomok elnéptelenedése, a magyar közösségi lét visszaszorulása jellemezte. A valaha erős Gyulafehérvári (Magyarigeni) Református Egyházmegye 1950 után megszűnt, a gyülekezetek többsége elhalt vagy szórványjellegűvé vált. A történelmi településszerkezet mára csupán templomokban, temetőkben, helynevekben és egykori mezővárosok romló kereteiben él tovább. Magyarigen – Sárd, Boroskrakkó, Borosbocsárd és Zalatna társaságában – ma alig 40–50 református lelket számláló közösség, de a település még őrzi a hegyaljai magyar múlt legszebb rétegeit: a borászat, a bányászat, a kőfaragás és a protestáns művelődés örökségét.<br /> <br /> Magyarigen története így egyszerre helytörténeti és nemzeti jelentőségű: egy olyan hegyaljai mikrorégió sűrített eseménysorozata, ahol a magyar múlt kulturális gazdagsága és a jelen demográfiai-társadalmi törései különös erővel mutatkoznak meg. A település a magyar szellemi örökség egyik elnémuló, de még mindig élő harangja.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> ICKOVITS Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban, Település és népességtörténeti értelmezések, Bp., 1939.<br /> MICHAELIS, F.: Zur Geschichte der Dörfer Krapundorf-Ighiu und Krakau-Cricău, Siebenbürgische Vierteljahrschrift, 1936, 278–279.<br /> GUDOR Kund Botond: Hegyalja alkonya, Kolozsvár, 1997 (Erdélyi Református Könyvtár).<br /> UŐ: Magyarigen, Bod Péter írásaiból, írásairól, Bp., Püski, 2000.<br /> UŐ: Az erdélyi hegyalja 1848–1849-ben, Valóság, 2000/8, 68–82.<br /> UŐ: Rediviva Chartophylax Igeniensis. A Magyarigeni Református Egyházközség története, Barót–Kolozsvár, Tortoma–Kriterion, 2011.<br /> UŐ: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye története, Barót–Kolozsvár, Tortoma–Kriterion, 2012.<br /> PAKOT Levente: Házasságkötés a pestis idején, Magyarigen 1738–1739, in Faragó Tamás, Őri Péter (szerk.): Történeti Demográfiai Évkönyv 2005, Bp., Népességtudományi Kutatóintézet, 2006, 163–188.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Gudor Kund Botond]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1101 2025-12-07T23:03:23Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyarigen]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Jeremi%C3%A1s_Istv%C3%A1n&diff=1100 2025-12-07T22:51:12Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Jeremiás István 18. századi ref. lelkész, szatmári esperes == Tanulmányok == Származásáról nincsen adatunk. Tanulmányait Nagyenyeden kezdte, ahol 1716. június 11-én subscribált. Ezt követően 1721-ben a máramarosi líceum rektorává nevezték ki. 1724-ben Utrechtben tanult, majd külföldről hazatérve egyházi szolgálatba lépett. 1730-ban Técsőn szolgált lelkészként, onnan hívta meg a szatmárnémeti gyülekezet 1731-ben. == A szatmár…”</p> <hr /> <div>Jeremiás István 18. századi ref. lelkész, szatmári esperes<br /> <br /> == Tanulmányok ==<br /> Származásáról nincsen adatunk. Tanulmányait Nagyenyeden kezdte, ahol 1716. június 11-én subscribált. Ezt követően 1721-ben a máramarosi líceum rektorává nevezték ki. 1724-ben Utrechtben tanult, majd külföldről hazatérve egyházi szolgálatba lépett. 1730-ban Técsőn szolgált lelkészként, onnan hívta meg a szatmárnémeti gyülekezet 1731-ben.<br /> <br /> == A szatmári esperes ==<br /> 1736-ban a szatmári egyházmegye jegyzőjének választották, majd 1737-ben a traktus esperese lett. Németiben 1738-ig maradt. Kiss Kálmán homályosan utal az eltávozásának okára: „Az első tanitó szuplantációja folytán az egyház nyugalma felháborittatott s J. I. a zavargókat ott hagyván F.-Gyarmatra ment.” Mivel nem maradtak fenn részletes adatok az ügyről, nem tudjuk, hogy miből is állt Bájoki János akkori rektor gáncsoskodása, mindenesetre emiatt Jeremiás Fehérgyarmatra ment lelkészkedni, ahol haláláig, 1762-ig szolgált és látta el a továbbiakban is az esperesi teendőket is. Viszont Jeremiás továbbra sem látogatta a németi egyházközséget, 1741-ig: Széles András joggal feltételezi, hogy azért tett így, mert megharagudott a gyülekezetre.<br /> <br /> A Szatmári Református Egyházmegye jegyzője, majd 1737-től haláláig, majd 60 éven át esperese. Az egyházi adminisztráció terén kifejtett pontos és lelkiismeretes munkája nyomán róla nevezték el a traktus 1738–1796 között keletkezett egyházmegyei vizitációinak jegyzőkönyvét. Tevékenységének egyik érdekessége, és a szatmárnémeti gyülekezet életére vonatkozó adatok tekintetében sajnálatos, hogy a kor szokásának megfelelően, amíg esperes volt, a saját gyülekezetét nem vizitálta. Kortársai és utódai is egyaránt rendkívül jó véleménnyel voltak felőle.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> BALOGH Géza (szerk.): A Szatmári Tiszt. Tractus Ekklézsiáinak históriája, mellyet főképpen a Szathmári T. Tractus Archivumából összve szedegetett 1808-dik és következendő esztendőkbe üres óráiban Széles András successive Szathmári, Németi, Kisari, Gatsályi Ekklésiáknak Prédikátora és a Szathmári T. Tractusnak egyik Assessora. Nagyvárad, 2006, 226.<br /> JAKÓ Zsigmond, JUHÁSZ István: Nagyenyedi diákok 1662–1848, Bukarest, 1979, 133.<br /> KISS Kálmán: A Szatmári Reform. Egyházmegye története, Kecskemét, 1878, 825.<br /> KURTA József: Isten igéjének szolgái. Lelkészi életpályák a Szatmárnémeti Református Egyházközség történetében, Kolozsvár, Exit, 2009, 91.<br /> SZABÓ Miklós, TONK Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521–1700, Szeged, 1992 (Fontes Rerum Scholasticarum, IV), 1908. tétel.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Kurta József]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1099 2025-12-07T22:49:51Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;J&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1098 2025-12-07T22:49:29Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Jeremiás István]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Sz%C3%A9gyenk%C5%91&diff=1097 2025-12-07T22:39:39Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „A szégyenkő (tarisznyakő) egy megszégyenítő büntetési eszköz, amelyet a református egyház az eklézsiakövetésre ítélt személyek esetében alkalmazott. Eredete a középkori feudális büntetés-végrehajtási módszerekre vezethető vissza. == Középkori jogszokás == A középkorban és a koraújkorban a büntetés-végrehajtás nyilvános volt, a társadalom számára természetesnek számított, hogy a forgalmas helyeken ítéleteket hajtanak…”</p> <hr /> <div>A szégyenkő (tarisznyakő) egy megszégyenítő büntetési eszköz, amelyet a református egyház az eklézsiakövetésre ítélt személyek esetében alkalmazott. Eredete a középkori feudális büntetés-végrehajtási módszerekre vezethető vissza.<br /> <br /> == Középkori jogszokás ==<br /> A középkorban és a koraújkorban a büntetés-végrehajtás nyilvános volt, a társadalom számára természetesnek számított, hogy a forgalmas helyeken ítéleteket hajtanak végre. A kiszabott büntetéseknek a nyilvános megszégyenítés volt a célja, ezért rendszeresen a települések legforgalmasabb terein vagy utcáin helyezték el a vérpadot, a bitófát, a kalodát, a derest valamint a pellengért. A református egyház szintén használta a nyilvános megszégyenítést büntetési eszközként, viszont testi fenyítésre az egyházi bíróságok nem ítélhették el az elkövetőt, mert arra csak világi bíróságnak volt jogosultsága.<br /> <br /> == Református joggyakorlat ==<br /> A koraújkorban a református egyház valamennyi kánonja foglalkozott egyházfegyelmi kérdésekkel. A paráznaságot, istenkáromlást, templomkerülést, lopást általában eklézsiakövetéssel büntették: a vádlottnak ilyenkor a gyülekezet előtt meg kellett vallania a bűneit, és vezeklésként a szégyenkőre kellett állnia. Helyi szokások függvényében ilyenkor kopaszra borotválták vagy leplet tettek rá. A szégyenkövet többnyire a templom előtt helyezték el, és az istentisztelet tartalma alatt kellett a bűnösnek rajta állnia. Egyes gyülekezetekben a szégyenkő nem pad, hanem golyó volt. Ebben az esetben a golyót az elítéltnek a nyakára vagy más testrészére akasztva kellett viselnie, esetleg meghatározott távolságra sípolás és dobolás közben elvinnie. Erdélyben gyakran tarisznyába téve kellett a bűnösnek a szégyenkövet hordoznia.<br /> <br /> == A szokás betiltása ==<br /> II. József megtiltotta a szégyenkövek használatát, ezért a 19. században a büntetésnek ez a formája megszűnt. Több református templom előtt illetve parókián fennmaradtak szégyenkönyvek, például Kiskunhalason, Kunszentmiklóson, Nyárádszentmártonban.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> KÉSZ Barnabás, KÉSZ Margit: Szégyenkő, pellengér – egy középkori büntetési eszköz emlékei a magyar népi kultúrában (megj. alatt)<br /> MEZEY Barna: Magyar jogtörténet, Budapest, Osiris, 2007 (Osiris tankönyvek), 307–309.<br /> SZILÁDY Áron: Szégenykő, Magyar Nyelv 2(1906), 177–178.<br /> RÉTHLY Antal: Templomi szégyenkő és szégyenpad, Ethnographia 20(1909), 190–191.<br /> TÉGLÁS István: Szégyenkövek és szégyenoszlopok, Ethnographia 23(1912), 223–224.<br /> VAJNA Károly: Hazai régi büntetések, 1-2, Bp., Lőrintz János, 1906–1907.<br /> TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, Magyar jogi népszokások, Bp., Akadémiai, 2003, 806–809.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kezd%C5%91lap&diff=1096 2025-12-07T22:36:31Z

<p>Csorba.david: </p> <hr /> <div>&lt;strong&gt;Isten hozta a RefWikin!&lt;/strong&gt;&lt;br&gt;<br /> <br /> A RefWiki egy folyamatosan bővülő, az igényes ismeretterjesztés céljait szolgáló online református egyház- és művelődéstörténeti enciklopédia, &lt;br&gt;<br /> amelynek szócikkeit az [[Szerzőink|adott korszakok és szakterületek elismert szaktekintélyei írják]] és lektorálják.&lt;br&gt;<br /> <br /> A szócikkek szerzői hazai és határontúli, egyházi és világi felsőoktatási- és kutatóintézmények tagjai.&lt;br&gt;<br /> Az oldalt a Károli Gáspár Református Egyetem [[Kapcsolat|munkatársai]] gondozzák. <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;A&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Ágens]]&lt;br&gt;<br /> [[Album amicorum]]&lt;br&gt;<br /> [[Álmosd 1604]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal Gábor (1843–1914)]]&lt;br&gt;<br /> [[Antal János (1767-1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Anyaegyházközség]]&lt;br&gt;<br /> [[Apostol Pál (1787–1860)]]&lt;br&gt;<br /> [[Articularis helyek]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;B&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Baksay Sándor (1832–1915)]]&lt;br&gt;<br /> [[Baltazár Dezső (1871–1936)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bartók György (1845-1907)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bary Gyula (1880–1951)]]&lt;br&gt;<br /> [[Báthori Gábor (1755–1842)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bázeli egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi béke 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás]]&lt;br&gt;<br /> [[Békefi Benő (1909–1964)]]&lt;br&gt;<br /> [[Békési Panyik Andor (1910–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Benda Kálmán (1913–1994)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bélteki János (1653–1708)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bereczky Albert (1893–1966)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bernát István (1854–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bertók Béla (1873–1945)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bethesda Kórház]]&lt;br&gt;<br /> [[Beythe István (1532–1612)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bibliaolvasás]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai-felkelés]]&lt;br&gt;<br /> [[Bocskai István, kismarjai (1557–1606)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodoky Richárd (1908–1996)]]&lt;br&gt;<br /> [[Bodola Sámuel (1790-1866)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;C&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Canonica visitatio]]&lt;br&gt;<br /> [[Carolina Resolutio 1731, 1734]]&lt;br&gt;<br /> [[Coetus Ungaricus (1555–1613)]]&lt;br&gt;<br /> [[Czinke István (1855–1942)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Cs&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Csepregi hitvita 1591]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Csúzi Cseh Jakab (1639–1695)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;D&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Debrecen nyomdászata]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni alkotmányozó zsinat 1881-1882]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Ember Pál (1660–1710)]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni Emlékkert]]&lt;br&gt;<br /> [[Csonkatemplom, Debreceni Kistemplom|Debreceni Kistemplom]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni líciumfa]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni ispotály]]&lt;br&gt;<br /> [[Debreceni nyomda 1561]]&lt;br&gt;<br /> [[Demjén István (1888–1962)]]&lt;br&gt;<br /> [[Diószegi Konta István (1635k–1698)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos János (1804–1887)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobos Károly (1902–2004)]]&lt;br&gt;<br /> [[Dobri János (1914–1990)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;E&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Egyezmény (1948. október 7.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházkerület]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházmegye]]&lt;br&gt;<br /> [[Egyházpolitikai törvények]]&lt;br&gt;<br /> [[Eklézsiakövetés]]&lt;br&gt;<br /> [[Ellenreformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Enyed pusztulása 1704–7]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdély Mohácsa (1657–1663)]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Erdélyi Református Főkonzisztórium]]&lt;br&gt;<br /> [[Erőd (Ehrlich) János (1916-1944)]]&lt;br&gt;<br /> [[Exkommunikáció]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;F&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Fehérhegyi csata 1620]]&lt;br&gt;<br /> [[Fekete Sándor (1915–1972)]]&lt;br&gt;<br /> [[Felső-magyarországi cikkek 1595]]&lt;br&gt;<br /> [[Filia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;G&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Galántai zsinat 1592]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok]]&lt;br&gt;<br /> [[Gályarabok emlékoszlopa 1895]]&lt;br&gt;<br /> [[Geleji kánonok 1649]]&lt;br&gt;<br /> [[Gencsy Béla (1899–1982)]]&lt;br&gt;<br /> [[Generális zsinat]]&lt;br&gt;<br /> [[Gönci Fabricius György (?-1595)]]&lt;br&gt;<br /> [[Groningeni egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulácsy Lajos (1925–2016)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gulyás Lajos (1918–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Gyulafehérvári fejedelmi akadémia 1622]] <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;H&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Hanaui nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Harderwijki Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Harsányi Móricz István (1630k–1691)]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Heidelbergi Káté]]&lt;br&gt;<br /> [[Heltai Gáspár (1510k–1574)]]&lt;br&gt;<br /> [[Hollandiai peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Huszár Gál (1512k–1575)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;K&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Kardos János (1894–1959)]]&lt;br&gt;<br /> [[Károlyi Gáspár (1535k–1591)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kárpátaljai református lelkészek a GULAG-on]]&lt;br&gt;<br /> [[Kiss Áron (1815–1908)]]&lt;br&gt;<br /> [[Komáromi Csipkés György (1628–1678)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kovács Albert (1838-1904)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, id. (1634–1683)]]&lt;br&gt;<br /> [[Köleséri Sámuel, ifj. (1663–1732)]]&lt;br&gt;<br /> [[Kövy Sándor (1763-1829)]]&lt;br&gt;<br /> [[Középiskolai törvény 1883]]&lt;br&gt;<br /> [[Kun Bertalan (1817–1910)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;L&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Leideni Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Lévai Zsinat (1923. június 17–25.)]]&lt;br&gt;<br /> [[Loci communes]]&lt;br&gt;<br /> [[Lorántffy Zsuzsanna]]&lt;br&gt;<br /> [[Losonci Teológiai Szeminárium (1925–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Lovasberényi incidens (1946)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;M&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Magyar kálvinizmus]]&lt;br&gt;<br /> [[Magyar nyelvű bibliakiadások]]&lt;br&gt;<br /> [[Maróthi György (1715–1744)]]&lt;br&gt;<br /> [[Marosvásárhelyi Hitvallás 1559]]&lt;br&gt;<br /> [[Második Helvét Hitvallás]]&lt;br&gt;<br /> [[Matricula]]&lt;br&gt;<br /> [[Melius Juhász Péter (1532–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mester Miklós (1906–1989)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mezőtúr]]&lt;br&gt;<br /> [[Milotai Nyilas István (1571–1623)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)]]&lt;br&gt;<br /> [[Miskolci Csulyak István (1575–1645)]]&lt;br&gt;<br /> [[Mixta Religionaria Commissio]]&lt;br&gt;<br /> [[Muraközy Gyula (1892–1961)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;N&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Nagy Barna (1909–1969)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Mihály (1788–1878)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagy Péter (1819-1884)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nagyenyedi zsinat 1564]]&lt;br&gt;<br /> [[Narancsik Imre (1904–1948)]]&lt;br&gt;<br /> [[Népiskolai törvény 1868]]&lt;br&gt;<br /> [[Novák Olga (1889–1961)]]&lt;br&gt;<br /> [[Nőnevelés]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;O, Ó&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Oppenheimi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Organisationsentwurf (1849)]]&lt;br&gt;<br /> [[Országos Református Szabad Tanács (&quot;Nyíregyházi Szabadtanács&quot; 1946, 1947)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Ö, Ő&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Öreg Graduál 1636]]&lt;br&gt;<br /> [[Őri Fülep Gábor (1739–1823)]]&lt;br&gt;<br /> [[Őrség]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;P&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Czinke István (1855–1942)|Pálóczi Czinke István (1855–1942)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pap Béla (1907–1957)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápa és a reformáció]]&lt;br&gt;<br /> [[Pápai református iskola 1531]]&lt;br&gt;<br /> [[Partikula]]&lt;br&gt;<br /> [[Patay Károly (1860–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Peregrináció]]&lt;br&gt;<br /> [[Perikóparend]]&lt;br&gt;<br /> [[Petneházy Gyula (1901–1971)]]&lt;br&gt;<br /> [[Polgár Mihály (1782–1854)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pógyor István (1902–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Pósaházi János (1628–1686)]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns gregoriánum]]&lt;br&gt;<br /> [[Protestáns unió]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;R&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Ráday Gedeon (1713–1792)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ráday Pál (1677–1733)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi-szabadságharc (1703–1711)]]&lt;br&gt;<br /> [[Rákóczi Zsigmond (1544–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ratio Educationis (1777, 1806)]]&lt;br&gt;<br /> [[Recepta religio]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció emléknapja]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1617]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformáció jubileuma 1717]]&lt;br&gt;<br /> [[Református oktatás a 20. században]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformátusok Lapja (1957-)]]&lt;br&gt;<br /> [[Reformkori országgyűlések vallásügyi tárgyalásai]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális|Reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Bálint (1816-1891)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1826-1881)]]&lt;br&gt;<br /> [[Révész Imre (1889–1967)]]&lt;br&gt;<br /> [[Ruber kánonok 1606]]&lt;br&gt;<br /> [[Rudus redivivum 1684]]<br /> <br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;S&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''<br /> <br /> [[Sákramentárius]]&lt;br&gt;<br /> [[Samarjai Máté János]]&lt;br&gt;<br /> [[Sárvári nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Séllyei M. István]]&lt;br&gt;<br /> [[Siderius János (?–1608)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sinai Miklós (1730–1808)]]&lt;br&gt;<br /> [[Soos Géza (1912–1953)]]&lt;br&gt;<br /> [[Sörös Béla (1877–1939)]]&lt;br&gt;<br /> [[Svájci–magyar kapcsolatok]]&lt;br&gt;<br /> [[Sylvester János (1504k–1552k)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;Sz&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Szabó Imre (1891–1955)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szalay József (1855–1917)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szathmári Paksi József (1763–1848)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmári béke 1711]]&lt;br&gt;<br /> [[Szatmárnémeti zsinat (1646)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Domokos (1838-1899)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szász Károly (1829–1905)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szebeni nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Szécsényi országgyűlés 1705]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Kis István (1505–1572)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szegedi Mizsér Gergely (1536k–1566)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szégyenkő]]&lt;br&gt;<br /> [[Szenci Molnár Albert (1574–1634)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szerencs vára]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilády Áron (1837–1922)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szilassy Aladárné Papi Vizsolyi Mária (1854-1927)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szőnyi Benjámin (1717–1794)]]&lt;br&gt;<br /> [[Szútor Jenő (1890–1951)]]&lt;br&gt;<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;T&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Testvéri Izenet (1950)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tofeus Mihály (1624–1684)]]&lt;br&gt;<br /> [[Torkos Jakab, ifjabb (1749–1813)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tormássy János (1744-1814)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth Ferenc (1768–1844)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tóth-Pápai József (1758–1827)]]&lt;br&gt;<br /> [[Török Pál (1808–1883)]]&lt;br&gt;<br /> [[Tüdős Klára (1895–1980)]]&lt;br&gt;<br /> [[Türelmi Rendelet]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;U, Ú&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Utrechti Egyetem]]&lt;br&gt;<br /> [[Újfalvi Anderkó Imre (?-1616?)]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;V&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Váradi nyomda]]&lt;br&gt;<br /> [[Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vásárhelyi János (1888–1960)]]&lt;br&gt;<br /> [[Vegyes házasság, reverzális]]&lt;br&gt;<br /> [[Vizsolyi Biblia]]<br /> <br /> '''&lt;big&gt;&lt;big&gt;ZS&lt;/big&gt;&lt;/big&gt;'''&lt;br&gt;<br /> <br /> [[Zsarnay Lajos (1802–1866)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsidómentés (reformátusok a zsidómentésben)]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsinati meghívók]]&lt;br&gt;<br /> [[Zsindely Ferenc (1891–1963)]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Ekl%C3%A9zsiak%C3%B6vet%C3%A9s&diff=1095 2025-12-07T22:30:07Z

<p>Csorba.david: /* A 19–20. század jellemzői */</p> <hr /> <div>Az eklézsiakövetés (egyházkövetés) a valláserkölcsi szabályok ellen vétkezők megbüntetése. Az eljárás lényege, hogy a bűnöst a lelkész a gyülekezet előtt kiközösíti (exkommunikálja) az egyházból. A kiközösítés miatt a vétkesnek nem szolgálják ki a szentségeket, valamint régiónként változó módon megalázó büntetéseket szabnak ki rá: kopaszra nyírják, leplet húznak rá, szégyenkőre állítják. Amennyiben megbánja tetteit, akkor a nyilvános bűnbánattartás után a prédikátor és a gyülekezet jelenlétében visszafogadják. <br /> <br /> == Reformációs gyökerek ==<br /> A református egyházban Martin Bucer és Johannes Oecolampadius javasolta az egyházi fenyíték bevezetését, de a gyakorlatban Kálvin János valósította meg Genfben. Kálvin a Mt 18,15–18 alapján az Institutióban dolgozta ki a részletes szabályokat. A 16. században Genfben valláserkölcsi kihágások miatt a felnőtt lakosság 6%-át idézték a konzisztórium elé. Magyarországon már a 16. századi zsinatok is rendelkeztek a kiközösítésről (1567 Debrecen; 1576 hercegszöllősi kánonok stb.] és Melius Juhász Péter 1563-ban részletesen szabályozta az eklézsiakövetés módját. <br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 16–17. században ==<br /> Viszonylag kevés adat maradt fenn konkrét esetekről. De maradtak ránk adatok arról, hogy mit vártak el az ekklézsiakövetéstől (s ekképpen talán: hogyan történt): sötét ruha; penitenciaszéken vagy az ajtónál állni istentisztelet alatt. A kialakuló egyházigazgatás legalsó szintjén, az egyházközségeknél nem ismert egy eklézsiakövetés sem. Minden bizonnyal azért nem, mert a 16. századból nem maradtak fenn egyházközségi iratok. Az első ismert eklézsiakövetést 1599-ben egy egyházmegyei jegyzőkönyvben jegyezték föl: ekkor Bányai Péter Mezőváriban szolgáló lelkészt ítélték el. <br /> <br /> A 17. századból Felső-Magyarországról és Erdélyből több egyházlátogatási jegyzőkönyv és parciális zsinati irat szövege is ismert, amelyekben gyakran szerepelnek egyházi bíróságok ítéletei. A tárgyalt ügyek házassággal, lelkészek és tanítók szolgálati vétségeivel, életvitelével, valamint egyházi személyek közötti nézeteltérésekkel foglalkoztak. Gyakori esetnek számítottak a szexuális normasértések, a vallásos viselkedés szabályainak megsértései, a babonás népi vallásosság és a református dogmák közötti különbségekből eredő problémák. A kutatás jelenlegi állása szerint a Kárpát-medencében nem volt olyan erős az egyház fegyelmező ereje, mint Genfben, illetve egyéb református nyugat-európai régiókban.<br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 18. században ==<br /> A 18. században általános gyakorlat volt az eklézsiakövetés alkalmazása a református egyházban. Az egyházközségek presbiteri jegyzőkönyveikben, illetve anyakönyveikben tartották nyilván az eklézsiakövetők névsorát. Erősebb írásbeliséggel rendelkező gyülekezetek részletesen ismertették az elkövetett bűnöket, míg az alacsonyabb írásbeliségű egyházközségek csak a bűnösök nevét jegyezték fel. Kiskunhalason ma is látható a 18. században használt szégyenkő. Az eklézsiakövetők legtöbbször paráznaság, templomkerülés és istenkáromlás vétsége miatt kerültek a lelkészek és a konzisztóriumok (presbitériumok) elé. 1781-ben viszont II. József korlátozta a bevett gyakorlatot, mert csak a magán egyházkövetést engedélyezte. Ráadásul paráznaság vétsége miatt csak akkor ítélhetett a presbitérium valakit egyházkövetésre, ha az önként vállalta a büntetést. 1791-ben a budai zsinat 49. kánonja is megerősítette az új szabályt, amelynek következtében a nyilvános egyházkövetés a 19. század közepére teljesen kikopott a magyar református egyházból. A helyét a magán egyházkövetés vette át, amely a gyülekezet kizárásával, csak a lelkész és a vétkes között zajlott le. Ezáltal az eklézsiakövetés megszégyenítő ereje és a közösségből való kizárás terhe veszített jelentőségéből.<br /> <br /> == A 19–20. század jellemzői ==<br /> A 19. század közepére – az ország egyes részein a 20. század elejére – az eklézsiakövetés gyakorlata megszűnt. A presbitériumok erkölcsbíráskodási gyakorlata erősen visszaszorult. 1830-ban a Gyulai Református Egyházközségben a presbitérium által tárgyalt ügyek 30%-a eklézsiakövetéssel volt kapcsolatos, 1879-re ez az arány 0,6%-ra csökkent. Ehhez hasonló arányban változott a Kárpát-medence más református gyülekezeteiben is az eklézsiakövetés szokása. A 20. század végén ritkán alkalmaznak nyilvános- és a magán eklézsiakövetést, kivétel az egyházigazgatás perifériáin lévő egyházközségek vagy más okból zárt közösségek.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> BARLA Jenő: Az eklézsiakövetés a régebbi kálvinizmusban, Protestáns Szemle 24(1909), 396–406.&lt;br&gt;<br /> BÍRÓ Endre, A nagyzerindi református egyházfegyelem a felvilágosodás korában (1717–1841), Délvidéki Szemle 10(2023/2), 77–97.&lt;br&gt;<br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.&lt;br&gt;<br /> UŐ: A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története, Debrecen, Városi Nyomda, 1936.&lt;br&gt;<br /> KISS Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., Franklin-társ, 1882, 241, 723–33.&lt;br&gt;<br /> KISS Réka: Református egyházfegyelmi iratok elemzési lehetőségei – koraújkori példák, Fülemüle Ágnes, Kiss Réka (szerk.).: Történeti forrás – néprajzi olvasat, Bp., L’Harmattan, 2008, 316–339.&lt;br&gt;<br /> UŐ: Egyház és közösség a kora újkorban. A Küküllői Református Egyházmegye a 17–18. századi irataink tükrében, Bp., Akadémiai, 2011 (Néprajzi tanulmányok).&lt;br&gt;<br /> KÓSA László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19. század közepén, Népi kultúra – népi társadalom, 13(1983), 211–235.&lt;br&gt;<br /> SZIGETI Jenő: A református egyházfegyelem gyakorlásának válsága a XVIII. és XIX. század fordulóján, HORVÁTH Emőke (szerk.): Bűn, bűnhődés, büntetés, Bp., L’Harmattan, 2011, 70–80.&lt;br&gt;<br /> ZOVÁNYI Jenő: Egyházi fegyelem és szeretetmunkásság a régi magyar protestánsokkal, Szeretetszövetség (1935/2–3, nr. 1–2.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Ekl%C3%A9zsiak%C3%B6vet%C3%A9s&diff=1094 2025-12-07T22:28:19Z

<p>Csorba.david: /* A 19. és a 20. század jellemzői */</p> <hr /> <div>Az eklézsiakövetés (egyházkövetés) a valláserkölcsi szabályok ellen vétkezők megbüntetése. Az eljárás lényege, hogy a bűnöst a lelkész a gyülekezet előtt kiközösíti (exkommunikálja) az egyházból. A kiközösítés miatt a vétkesnek nem szolgálják ki a szentségeket, valamint régiónként változó módon megalázó büntetéseket szabnak ki rá: kopaszra nyírják, leplet húznak rá, szégyenkőre állítják. Amennyiben megbánja tetteit, akkor a nyilvános bűnbánattartás után a prédikátor és a gyülekezet jelenlétében visszafogadják. <br /> <br /> == Reformációs gyökerek ==<br /> A református egyházban Martin Bucer és Johannes Oecolampadius javasolta az egyházi fenyíték bevezetését, de a gyakorlatban Kálvin János valósította meg Genfben. Kálvin a Mt 18,15–18 alapján az Institutióban dolgozta ki a részletes szabályokat. A 16. században Genfben valláserkölcsi kihágások miatt a felnőtt lakosság 6%-át idézték a konzisztórium elé. Magyarországon már a 16. századi zsinatok is rendelkeztek a kiközösítésről (1567 Debrecen; 1576 hercegszöllősi kánonok stb.] és Melius Juhász Péter 1563-ban részletesen szabályozta az eklézsiakövetés módját. <br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 16–17. században ==<br /> Viszonylag kevés adat maradt fenn konkrét esetekről. De maradtak ránk adatok arról, hogy mit vártak el az ekklézsiakövetéstől (s ekképpen talán: hogyan történt): sötét ruha; penitenciaszéken vagy az ajtónál állni istentisztelet alatt. A kialakuló egyházigazgatás legalsó szintjén, az egyházközségeknél nem ismert egy eklézsiakövetés sem. Minden bizonnyal azért nem, mert a 16. századból nem maradtak fenn egyházközségi iratok. Az első ismert eklézsiakövetést 1599-ben egy egyházmegyei jegyzőkönyvben jegyezték föl: ekkor Bányai Péter Mezőváriban szolgáló lelkészt ítélték el. <br /> <br /> A 17. századból Felső-Magyarországról és Erdélyből több egyházlátogatási jegyzőkönyv és parciális zsinati irat szövege is ismert, amelyekben gyakran szerepelnek egyházi bíróságok ítéletei. A tárgyalt ügyek házassággal, lelkészek és tanítók szolgálati vétségeivel, életvitelével, valamint egyházi személyek közötti nézeteltérésekkel foglalkoztak. Gyakori esetnek számítottak a szexuális normasértések, a vallásos viselkedés szabályainak megsértései, a babonás népi vallásosság és a református dogmák közötti különbségekből eredő problémák. A kutatás jelenlegi állása szerint a Kárpát-medencében nem volt olyan erős az egyház fegyelmező ereje, mint Genfben, illetve egyéb református nyugat-európai régiókban.<br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 18. században ==<br /> A 18. században általános gyakorlat volt az eklézsiakövetés alkalmazása a református egyházban. Az egyházközségek presbiteri jegyzőkönyveikben, illetve anyakönyveikben tartották nyilván az eklézsiakövetők névsorát. Erősebb írásbeliséggel rendelkező gyülekezetek részletesen ismertették az elkövetett bűnöket, míg az alacsonyabb írásbeliségű egyházközségek csak a bűnösök nevét jegyezték fel. Kiskunhalason ma is látható a 18. században használt szégyenkő. Az eklézsiakövetők legtöbbször paráznaság, templomkerülés és istenkáromlás vétsége miatt kerültek a lelkészek és a konzisztóriumok (presbitériumok) elé. 1781-ben viszont II. József korlátozta a bevett gyakorlatot, mert csak a magán egyházkövetést engedélyezte. Ráadásul paráznaság vétsége miatt csak akkor ítélhetett a presbitérium valakit egyházkövetésre, ha az önként vállalta a büntetést. 1791-ben a budai zsinat 49. kánonja is megerősítette az új szabályt, amelynek következtében a nyilvános egyházkövetés a 19. század közepére teljesen kikopott a magyar református egyházból. A helyét a magán egyházkövetés vette át, amely a gyülekezet kizárásával, csak a lelkész és a vétkes között zajlott le. Ezáltal az eklézsiakövetés megszégyenítő ereje és a közösségből való kizárás terhe veszített jelentőségéből.<br /> <br /> == A 19–20. század jellemzői ==<br /> A 19. század közepére – az ország egyes részein a 20. század elejére – az eklézsiakövetés gyakorlata megszűnt. A presbitériumok erkölcsbíráskodási gyakorlata erősen visszaszorult. 1830-ban a Gyulai Református Egyházközségben a presbitérium által tárgyalt ügyek 30%-a eklézsiakövetéssel volt kapcsolatos, 1879-re ez az arány 0,6%-ra csökkent. Ehhez hasonló arányban változott a Kárpát-medence más református gyülekezeteiben is az eklézsiakövetés szokása. A 20. század végén az egyházigazgatás perifériáin lévő egyházközségek ritkán még alkalmazták a nyilvános- és a magán eklézsiakövetést is.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> BARLA Jenő: Az eklézsiakövetés a régebbi kálvinizmusban, Protestáns Szemle 24(1909), 396–406.&lt;br&gt;<br /> BÍRÓ Endre, A nagyzerindi református egyházfegyelem a felvilágosodás korában (1717–1841), Délvidéki Szemle 10(2023/2), 77–97.&lt;br&gt;<br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.&lt;br&gt;<br /> UŐ: A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története, Debrecen, Városi Nyomda, 1936.&lt;br&gt;<br /> KISS Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., Franklin-társ, 1882, 241, 723–33.&lt;br&gt;<br /> KISS Réka: Református egyházfegyelmi iratok elemzési lehetőségei – koraújkori példák, Fülemüle Ágnes, Kiss Réka (szerk.).: Történeti forrás – néprajzi olvasat, Bp., L’Harmattan, 2008, 316–339.&lt;br&gt;<br /> UŐ: Egyház és közösség a kora újkorban. A Küküllői Református Egyházmegye a 17–18. századi irataink tükrében, Bp., Akadémiai, 2011 (Néprajzi tanulmányok).&lt;br&gt;<br /> KÓSA László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19. század közepén, Népi kultúra – népi társadalom, 13(1983), 211–235.&lt;br&gt;<br /> SZIGETI Jenő: A református egyházfegyelem gyakorlásának válsága a XVIII. és XIX. század fordulóján, HORVÁTH Emőke (szerk.): Bűn, bűnhődés, büntetés, Bp., L’Harmattan, 2011, 70–80.&lt;br&gt;<br /> ZOVÁNYI Jenő: Egyházi fegyelem és szeretetmunkásság a régi magyar protestánsokkal, Szeretetszövetség (1935/2–3, nr. 1–2.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Ekl%C3%A9zsiak%C3%B6vet%C3%A9s&diff=1093 2025-12-07T22:27:57Z

<p>Csorba.david: Új oldal, tartalma: „Az eklézsiakövetés (egyházkövetés) a valláserkölcsi szabályok ellen vétkezők megbüntetése. Az eljárás lényege, hogy a bűnöst a lelkész a gyülekezet előtt kiközösíti (exkommunikálja) az egyházból. A kiközösítés miatt a vétkesnek nem szolgálják ki a szentségeket, valamint régiónként változó módon megalázó büntetéseket szabnak ki rá: kopaszra nyírják, leplet húznak rá, szégyenkőre állítják. Amennyiben megbánja t…”</p> <hr /> <div>Az eklézsiakövetés (egyházkövetés) a valláserkölcsi szabályok ellen vétkezők megbüntetése. Az eljárás lényege, hogy a bűnöst a lelkész a gyülekezet előtt kiközösíti (exkommunikálja) az egyházból. A kiközösítés miatt a vétkesnek nem szolgálják ki a szentségeket, valamint régiónként változó módon megalázó büntetéseket szabnak ki rá: kopaszra nyírják, leplet húznak rá, szégyenkőre állítják. Amennyiben megbánja tetteit, akkor a nyilvános bűnbánattartás után a prédikátor és a gyülekezet jelenlétében visszafogadják. <br /> <br /> == Reformációs gyökerek ==<br /> A református egyházban Martin Bucer és Johannes Oecolampadius javasolta az egyházi fenyíték bevezetését, de a gyakorlatban Kálvin János valósította meg Genfben. Kálvin a Mt 18,15–18 alapján az Institutióban dolgozta ki a részletes szabályokat. A 16. században Genfben valláserkölcsi kihágások miatt a felnőtt lakosság 6%-át idézték a konzisztórium elé. Magyarországon már a 16. századi zsinatok is rendelkeztek a kiközösítésről (1567 Debrecen; 1576 hercegszöllősi kánonok stb.] és Melius Juhász Péter 1563-ban részletesen szabályozta az eklézsiakövetés módját. <br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 16–17. században ==<br /> Viszonylag kevés adat maradt fenn konkrét esetekről. De maradtak ránk adatok arról, hogy mit vártak el az ekklézsiakövetéstől (s ekképpen talán: hogyan történt): sötét ruha; penitenciaszéken vagy az ajtónál állni istentisztelet alatt. A kialakuló egyházigazgatás legalsó szintjén, az egyházközségeknél nem ismert egy eklézsiakövetés sem. Minden bizonnyal azért nem, mert a 16. századból nem maradtak fenn egyházközségi iratok. Az első ismert eklézsiakövetést 1599-ben egy egyházmegyei jegyzőkönyvben jegyezték föl: ekkor Bányai Péter Mezőváriban szolgáló lelkészt ítélték el. <br /> <br /> A 17. századból Felső-Magyarországról és Erdélyből több egyházlátogatási jegyzőkönyv és parciális zsinati irat szövege is ismert, amelyekben gyakran szerepelnek egyházi bíróságok ítéletei. A tárgyalt ügyek házassággal, lelkészek és tanítók szolgálati vétségeivel, életvitelével, valamint egyházi személyek közötti nézeteltérésekkel foglalkoztak. Gyakori esetnek számítottak a szexuális normasértések, a vallásos viselkedés szabályainak megsértései, a babonás népi vallásosság és a református dogmák közötti különbségekből eredő problémák. A kutatás jelenlegi állása szerint a Kárpát-medencében nem volt olyan erős az egyház fegyelmező ereje, mint Genfben, illetve egyéb református nyugat-európai régiókban.<br /> <br /> == Az eklézsiakövetés a 18. században ==<br /> A 18. században általános gyakorlat volt az eklézsiakövetés alkalmazása a református egyházban. Az egyházközségek presbiteri jegyzőkönyveikben, illetve anyakönyveikben tartották nyilván az eklézsiakövetők névsorát. Erősebb írásbeliséggel rendelkező gyülekezetek részletesen ismertették az elkövetett bűnöket, míg az alacsonyabb írásbeliségű egyházközségek csak a bűnösök nevét jegyezték fel. Kiskunhalason ma is látható a 18. században használt szégyenkő. Az eklézsiakövetők legtöbbször paráznaság, templomkerülés és istenkáromlás vétsége miatt kerültek a lelkészek és a konzisztóriumok (presbitériumok) elé. 1781-ben viszont II. József korlátozta a bevett gyakorlatot, mert csak a magán egyházkövetést engedélyezte. Ráadásul paráznaság vétsége miatt csak akkor ítélhetett a presbitérium valakit egyházkövetésre, ha az önként vállalta a büntetést. 1791-ben a budai zsinat 49. kánonja is megerősítette az új szabályt, amelynek következtében a nyilvános egyházkövetés a 19. század közepére teljesen kikopott a magyar református egyházból. A helyét a magán egyházkövetés vette át, amely a gyülekezet kizárásával, csak a lelkész és a vétkes között zajlott le. Ezáltal az eklézsiakövetés megszégyenítő ereje és a közösségből való kizárás terhe veszített jelentőségéből.<br /> <br /> == A 19. és a 20. század jellemzői ==<br /> A 19. század közepére – az ország egyes részein a 20. század elejére – az eklézsiakövetés gyakorlata megszűnt. A presbitériumok erkölcsbíráskodási gyakorlata erősen visszaszorult. 1830-ban a Gyulai Református Egyházközségben a presbitérium által tárgyalt ügyek 30%-a eklézsiakövetéssel volt kapcsolatos, 1879-re ez az arány 0,6%-ra csökkent. Ehhez hasonló arányban változott a Kárpát-medence más református gyülekezeteiben is az eklézsiakövetés szokása. A 20. század végén az egyházigazgatás perifériáin lévő egyházközségek ritkán még alkalmazták a nyilvános- és a magán eklézsiakövetést is.<br /> <br /> == Szakirodalom ==<br /> BARLA Jenő: Az eklézsiakövetés a régebbi kálvinizmusban, Protestáns Szemle 24(1909), 396–406.&lt;br&gt;<br /> BÍRÓ Endre, A nagyzerindi református egyházfegyelem a felvilágosodás korában (1717–1841), Délvidéki Szemle 10(2023/2), 77–97.&lt;br&gt;<br /> ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941.&lt;br&gt;<br /> UŐ: A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története, Debrecen, Városi Nyomda, 1936.&lt;br&gt;<br /> KISS Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., Franklin-társ, 1882, 241, 723–33.&lt;br&gt;<br /> KISS Réka: Református egyházfegyelmi iratok elemzési lehetőségei – koraújkori példák, Fülemüle Ágnes, Kiss Réka (szerk.).: Történeti forrás – néprajzi olvasat, Bp., L’Harmattan, 2008, 316–339.&lt;br&gt;<br /> UŐ: Egyház és közösség a kora újkorban. A Küküllői Református Egyházmegye a 17–18. századi irataink tükrében, Bp., Akadémiai, 2011 (Néprajzi tanulmányok).&lt;br&gt;<br /> KÓSA László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19. század közepén, Népi kultúra – népi társadalom, 13(1983), 211–235.&lt;br&gt;<br /> SZIGETI Jenő: A református egyházfegyelem gyakorlásának válsága a XVIII. és XIX. század fordulóján, HORVÁTH Emőke (szerk.): Bűn, bűnhődés, büntetés, Bp., L’Harmattan, 2011, 70–80.&lt;br&gt;<br /> ZOVÁNYI Jenő: Egyházi fegyelem és szeretetmunkásság a régi magyar protestánsokkal, Szeretetszövetség (1935/2–3, nr. 1–2.<br /> <br /> == Szerző ==<br /> [[Hegyi Ádám Alex]]</div>

Csorba.david